Part 6

Bár, ismétlem, ez a kutyahüség bizonyos szánakozó jóindulatot kelt bennem. Bokros teendőim közt (most kezdenek kibujni a fogaim, nagyon el vagyok velük foglalva) néha futólag gondolok rá: miféle ember lehet szegény?

Multkor, reggel, még ágyban fekve, miután néhány parancsoló kiáltással berendeltem Mama nevü szolgálómmal a reggelit és jóizüen elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan nézegettem körül és megpillantottam őt, az asztal előtt ült, valami fekete rudacskát tartott a kezében és ezzel a rudacskával kapirgált egy előtte heverő papirdarabkán. Hirtelen szánalom fogott el: milyen fejletlen, tudatlan ember lehet! Lám, ott van a kezében egy tárgy, előtte az asztalon papir, – és ez a gyermekes, csacsi ember, ahelyett hogy mind a kettőt bedugná a szájába, mint ahogy értelmes emberhez illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha viszketne neki a papir. De ez még semmi. Egy másik, hajlottvégü csőnek a végét meg néha szájához emelte, füstöt szitt belőle, aztán megint kifujta, ahelyett hogy az egész csövet megpróbálta volna lenyelni; szegény, buta ember, hiszen ez még azt se tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe kerülnek, kivétel nélkül be kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kivül ne maradjanak.

Mondom, nagyon megszántam és halkan felnevettem. Persze rögtön odanézett, felugrott és sugárzó arccal, sopánkodva futott hozzám, mint egy kis kutya. Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam és megengedtem neki, hogy időközben átnedvesedett toalettemet szárazzal cserélje ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, sőt azt is türtem, hogy felemeljen és ölébe tegyen. Mindezt azért, mert kiváncsi voltam rá, mit mivelt azzal a fekete rudacskával, minek az neki, szegénykének. „Kö, kö“ mondtam neki értelmesen, franciául (Que faites vous? ezt akartam kérdezni).

Erőlködve figyelt, hogy megértse, mit parancsolok, de rögtön láttam, hogy szük kis agya nem fogja fel szavam jelentését. Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. „Kö, kö“ mondta és ugrált, mint egy papagáj. Boszantott ez az együgyüség és kicsit összehuztam a szemöldököm, mire aggódva és ijedten figyelni kezdett. „Gagyigó!“ mondtam neki, de ezt se értette, csak mondta utánam. „Vevegyő!“ próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen felelni. Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, mert dadogni kezdett. „Bubu“, mondta, „Bubuka“ és más ilyen értelmetlen, artikulálatlan szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán nem megyek vele semmire. Megfogtam a fülét és cibálni kezdtem, erre visszarántotta, ahelyett, hogy értelmes ember módjára levette volna a fejéről, hogy ideadja nekem játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét és hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet és vigye innen ezt az embert. Jött is már, futva, jól összeszidta a „papá“-t és átvett tőle. Szegény „papa“ elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott vissza az asztalhoz.

A véres fül titka

Szenzációs detektiv-dráma. A Sherlock-sorozat XXXVIII-ik része. Kétezer méter.

Sherlock Holmes nyugodtan ül otthon szobájában és orvosi könyvekben lapozgat éppen, midőn hirtelen észreveszi, hogy a balfüle viszket. A zseniális detektiv cigarettára gyujt és ugy tesz, mintha nem vett volna észre semmit, bár rögtön sejti, hogy a gaz Stapleton keze van a dologban. Iróasztalát hirtelen elsülyeszti egy kéznél levő kádba, hogy abban az esetben, ha Stapletonnak eszébe jutna, hogy álkulcscsal kinyissa a pinceajtót s a liften keresztül feljöjjön hozzá fürdeni, az iróasztalban elhelyezett villamos óra, mely sok nedvesség hatása alatt jön müködésbe, azonnal felkeltse Watsont, aki egy földalatti üregben várja, repülőgéppel a hóna alatt, hogy rajtaüssenek az elvetemült cinkoson.

A gaz Stapleton azonban, ugy látszik, neszét vette a dolognak, álnokul elhatározza, hogy nem megy fel fürdeni Sherlock Holmes lakására, hanem ugy viselkedik, mintha semmit se tudna a dologról, ami a nyomorult cselszövőnek annál inkább sikerül, mert már előre ugy rendezte, hogy tényleg nem tud semmit s igy nyugodtan tanitja tovább Pomázon a gyerekeket, akik mellé már harminc éve beosztotta magát állami tanitónak s azóta el se mozdult onnan, hogy rettenetes célját elérje.

De Sherlock Holmes résen van, felmegy egy orvos barátjához, ahol természettudományi gépkémiával kiszámitják, egy csillagvizsgáló segitségével, hogy az emberi balfül belül véres. Sherlock Holmes gunyos cigarettára fakad: most már nyomon van, hogy a gaz Stapletont tőrbecsalja.

Természetesen, számitani kell rá, hogy Stapleton nem fogja ennyiben hagyni a dolgot s minden áron megpróbálja a véres fülviszketést fentartani, még akkor is, ha rémes tervét felfedezték már.

Sherlock Holmes azonban nem esett a feje lágyára. Messenger boynak öltözve felkeresi jobbkezét, Watsont és egy üzenetet ad át neki a saját aláirásával, hogy legyen másnap délben három és félkettő között, de visszafelé, az Andrássy-ut és Baross-utca sarkán. Ő maga Sherlock Holmesnak öltözik, hogy megtévessze Stapletont, aki számit rá, hogy másnak fog öltözni s ha saját ruhájában és saját fejével látja, feltétlenül azt hiszi majd, hogy nem Sherlock Holmes, hanem egy öreg kardalosnő, akit Sherlock Holmes csak azért öltöztetett fel Sherlock Holmesnak, hogy őt megtévessze.

Igy felkészülve, Sherlock Holmes nyugodtan megnyom egy gombot, mire a ház befordul a földbe és alsó fele kiemelkedik, mely ugy néz ki, mint egy automobil, de nem lehet rajta menni, mert be van ásva a földbe. Azonban Sherlock Holmes számitása, hogy a gaz Stapleton beleül az automobilba s igy kezei közé esik, amennyiben az automobil belülről szivattyuval van ellátva, mely a beleülőnek csontjaiból kiszivja az enyvet s igy az illető előbb-utóbb csontelmeszesedést kap; nem vált be, mert a gaz Stapleton neszét vette a dolognak s már korán reggel éhenhalt Pomázon.

Sherlock Holmeson azonban nem lehet kifogni. Szemhéjára két élethü szemet fest, ugy hogy lehunyt szemmel is ugy néz ki, mintha nyitva volna a szeme. Ezután épeszü embernek maszkirozza magát és elmegy az alagut bejáratához, ahol már jóeleve két álruhás jegyszedőt helyezett el. Az alagutban álruhás diplomatákat helyez el, akik kivülről ugy néznek ki, mintha tényleg a világbékén fáradoznának. Most Sherlock Holmes behunyja a szemét, ugy tesz, mintha mindent látna és az arrajárók tényleg azt hiszik, hogy lát, a szemhéjára festett szemek miatt, holott nem lát semmit. Ezután sürgönyöz Pekingbe, hogy Kamcsatkán keresztül sürgönyözzenek Watsonnak, aki a mellékutcában várakozik, hogy jöjjön oda.

Watson éppen akkor érkezik, mikor Sherlock Holmes már az alagut közepén áll, viszkető balfülét csaléteknek tartva, mintha nem is viszketne. Watson jobboldalról érkezik, ugy tesz, mintha nem tudna semmit, de közben átveszi Sherlock rendelkezéseit. Most izgalmas hajsza kezdődik: Watson felrohan a várba, a rendőrök és cinkosok utána futnak, de Watson megnyom egy gombot, mire a sikló hirtelen keresztbe kezd szaladni s igy senki sem tudja, merre van a Király-utca. Egy kéznél levő léggömbből Watson kiszivattyuzza a gázt, mire a gömb sülyedni kezd és szerencsésen leszállitja Watsont az alagut másik oldalára, ahová különben csak lépcsőn lehetne lejutni, ugy is legföljebb háromszor gyorsabban. Igy azonban sikerül neki már hat órára lejutni az alagut baloldalán s az ott várakozó detektivnek Watson, Sherlock Holmes jobbkeze, végre megvakarja a balfülét, mire a viszketés rögtön megszünik.

Stapleton gaz terve tehát nem sikerült!

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Ma, más néven, egy nagy délutáni ujság vezércikkirója.]

Tartalom:

Bevezetés 5 Reggel hétkor 11 Elkéstem 19 Eladom a könyvem 27 A jó tanuló felel 35 A rossz tanuló felel 43 A bukott férfi 53 Magyar dolgozat 63 Röhög az egész osztály 69 Kisérletezem 77 Megmagyarázom a bizonyitványom 85 A lányok 91 Naplóm 99 Lógok a szeren 105 A vésztanács 115 Hazudok 131 Szerelem 143 A néninél 159 Szeretem az állatot 169 A papám 175 A véres fül titka 181

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

64 |nekem szép… |nekem szép…“

78 |izgalamas terv |izgalmas terv

82 |Föld, Na most |Föld. Na most

93 |lányiserősöm volt |lányismerősöm volt

97 |Mulaságban nőnek |Mulatságban nőnek

98 |Toricelli-féle őr |Toricelli-féle űr

98 |aki szembejönnek |akik szembejönnek

117 |Elhatározó eseényeknek |Elhatározó eseményeknek

128 |Ebban állapodtunk |Ebben állapodtunk

139 |kardját lobogtatvt |kardját lobogtatva

147 |mindről utdják |mindről tudják

140 |megtámadják a pálotát |megtámadják a palotát

178 |ée ismételte |és ismételte]