Part 4

Ó én szegény kis madár, Mire vetemedtem. Mikor a zöld cserében Szemet szedegettem. Meg van kötve lábam, Szoros guzsba tették. Szárnyam fűszálakkal Összekötözgették. Rabja lettem, rabja, De nem tudom kinek, Adja a jó Isten Szabadulhassak meg.

(_Nagy-Kend_.)

144.

Beteg a szeretőm, ágyban fekszik, Liliompaplannal takaródzik. Kelj fel rózsám, kelj fel, S kelj fel ha lehet. Vigasztald meg az én Bús szivemet.

(_Maros-Csucs_.)

145.

Megmondtam én a virágnak: Szeretőt tartson magának. Ne tartson engem csúfjának, Csizmabeli kapczájának.

(_Csombord_.)

146.

Kinek szeretője más faluban lakik, Annak szeretője félórát sem nyugszik; Mer’ az én szeretőm csak szomszédba lakik, Mégis az én szivem soha meg nem nyugszik.

Kit a bú megrongált ifjukorában, A jót ne remélje élte világában; Mert engem megrongált ifjukoromban. Jót nem is remélek éltem világában.

(_Szent-Erzsébet_.)

147.

Rózsa, rózsa, piros rózsa, Ne ügyelj te minden szóra. Mert ha ügyelsz minden szóra, Nem leszünk egymásé soha.

(_Kis-Kend_.)

148.

Tejjes az ég fellegekkel, Kedves rózsám, felejtsél el! Most nem fúnak olyan szelek, Hogy téged elfelejtselek. De még mind olyanok fúnak, Téged eszembe juttatnak.

(_Miriszló_.)

149.

Napsugaras a bécsi torony gombja, Kis angyalom el sem felejtlek soha. Tudom én jól: elfelejtesz engemet, Hogy a hollók ássák ki a szemedet.

A szivárván átaléri az eget, Nem engedik rózsám, hogy szeresselek. Megengedik, vagy örökre ëticscsák, Vagy a siromat előre kiássák.

(_Torboszló_.)

150.

Én elmenyek kicsi búval, Te itt maradsz két annyival. Szeress rózsám igaz szivből, Ne szeress kénytelenségből.

(_Rákos_.)

151.

Elmentedet nem kivánom, Visszajöttöd holtig várom. Ha visszajösz, visszavárlak, Szívem közepébe zárlak.

(_Szováta_.)

152.

Le az utczán, le, le, le, Piros alma levele. Ha jó volnál, behínálak. Piros borral kinálnálak, Czifra pohár, piros bor! Most ütett engem a sor. Vedd el rózsám, köszönd rám, Ha te szeretsz igazán. Én szeretlek, de te nem, Jaj, de nagy veszedelem.

(_Csombord_.)

153.

Ne tőccsetek, ne tőccsetek, Nem iszom, Hisz lássátok, hogy a fejem Sem bírom. Nem is iszom, hogy én a bort Szeretem, Azért iszom, mert rávisz a Szerelem.

(_Szent-Gericze_.)

154.

Felsütött a nap sugára Minden kis lány ablakára. Jaj Istenem, mi lehessen, Hogy az enyémre ne süssen? Jaj Istenem mi az oka, Az enyémre nem süt soha?

(_Maros-Csucs_.)

155.

Kicsiny a lány, nagy a gondja, Anyja kérdi, még se mondja. Ha nem mondja az anyjának, Mondja meg a galambjának.

Ha én kicsiny leány volnék, Anyám előtt nem búsulnék. Mert az anya csak kiszidja, Mért szomorkodik hiába.

De ha látná egy szép legény, Sóhajtanék biz én szegény, S ő így szólna: kis angyalom, Ládd nekem is az a bajom.

(_Magyar-Bükkös_.)

156.

Cserefalvi templom előtt Háromágu diófa nőtt, Ikres-bokros a levele, Pál a szeretőmnek neve.

Falu végén van egy csillag, Minden legény napra forag; Minden nap esküszik százszor, Hogy el nem válunk egymástól.

Nem sirat egy fecskét egy nyár, Mind bolond, ki más után jár. Bárcsak én se jártam volna, Most a szívem nem gyászolna.

(_Nyárád-Cserefalva_.)

157.

Zöld erdőben, barázdában szól a dalos pacsirta, Ne szomorítsd a szivemet, a szivemet leányka. Mert ha soká szomorítod az én árva szivemet, Bizony, bizony nemsokára halva találsz engemet.

(_Balavásár_.)

158.

Kiáradt a Maros vize, kiáradt, Körülfogta a szivemet a bánat. Körülfogta, mint a dinnyét az ina, Nem lehetek az én babámé soha.

(_Balavásár_.)

159.

Repülj madár, repülj! Bükkösön keresztül, Szállj be az én galambomhoz! Maga van egyedül.

Ha kérdi, hogy vagyok? Mondd csak, hogy megvagyok. A bükkösi temetőben Pihenni akarok.

Nem vagyok én beteg, Csak a szivem rebben. Van Bükkösön kilencz legény, Ki meggyógyít engem.

(_Magyar-Bükkös_.)

160.

Ma nem ettem egyebet, Csám, csám, csarabéj. Mint fekete kenyeret, Csám, csám, csarabéj. Ma nem ettem egyebet, Csám, csám, csarabéj. Rózsám küldött egy meggyet, Csám, csám, csarabéj, Fáj a szivem rózsámér’.

(_Homoród-Héviz_.)

161.

A lapádi hajnalcsillag, A lapádi tetőn villag. Ide látom villagását, Hallom rózsám sóhajtását.

(_Magyar-Becze_.)

162.

Ne nézd rózsám szegény vagyok, Hogy divatosan nem járok. Nincsen piszok a lelkemen, Nincs csalfaság a szivemben.

(_Parajd_.)

163.

Isten adta volna, Ne láttalak volna; Hirëdet, nevëdet Ne halottam volna; Számos esztendőket, Tovább éltem volna, Szép két piros arczám Ë’ nem sárgút volna. Két fekete szëmëm Ki nem sírtam volna.

(_Sófalva_.)

164.

Aj de bajos egy párnára fekünni, A ki egymást igazán nem szereti: A párnának a két széjje elszakadt, A közepe tiszta ujan mëgmaradt.

Jaj de nehéz egy párnára fekünni, A ki egymást igazán nem szereti: Mert én tudom, én azt tudom, próbáltam, Még az ellenségemnek sem kivánam.

(_Parajd_.)

165.

Ha te tudnád édes lelkem. Hogy én mint búsulok érted. Az éjből is napot tennél, S úgy is látásomra jönnél.

Tán azt tudod, te szigorú, Szivem érted gyászba ború’ Dehogy ború’, még megújúl Több más olyanér’ sem búsúl.

(_Szent-Háromság_.)

166.

És az eső a havason Foly a Nyárád zavarosan; Értem is megzavarodott, Mert a rózsám könnye hullott.

Ne hulljon a szemed könnye, Majd felderül a nap fénye. Megtisztul a szőke Nyárád, S megjózanodik az anyád. Te gazdag vagy, én meg szegény, Azért nem lehetsz az enyém.

(_Szováta_.)

167.

Az én babám lilaszin szoknyája Ráhullott a harmat az aljára, Jer ki babám verd le a harmatot, Bús szívemről oszlasd a bánatot.

(_Szováta_.)

168.

Mint az égő gyertya fogyok, Azt gondolják: beteg vagyok. Beteg vagyok, de hiába, Nincsen annak orvossága. Beteg az én szivem tája, Csak rózsám a patikája.

(_Parajd_.)

169.

Szent-Istváni torony tetejébe. Ül egy holló tiszta feketébe. Látod rózsám, az is minket gyászol, El akarnak tiltani egymástól.

Szent-Istváni torony ablakába, Két vadgalamb, egyik a más párja. Mindakettő csak azt turbékolja: Bár sohase szerettelek volna.

(_Szent-István_.)

170.

Nem megyen az ökör után a járom, Majd meggyászolsz kis angyalom a nyáron. Kis kertedben kivirágzik egy fűzfa, A búbánat fészket rakott alája. Fészket rak a búbánat a szivedre, Ez a világ nem lesz majd a kedvedre.

(_Szováta_.)

171.

Temetőben van egy sír, temetőben van egy sír Kerítve. Oda van az én édesem, abba van az én galambom. Temetve. Valahányszor arra megyek feléje, Feléje, Mindannyiszor bánat gyűl a szivembe, Szívembe. Mert én őtet szeretem, fáj is érte a szívem Örökre.

(_Parajd_.)

172.

Ideki a templom oldalába, Egy kis leány sírdogál magába. Vetett ágya majd a pallót éri, Még se megyen senki hozzá kérni.

(_Miriszló_.)

173.

Meg kell a buzának érni, Mert minden nap új szél éri. Meg kell szivemnek hasadni, Mert mindennap új bú éri.

(_Szováta_.)

174.

Én is vótam, mikor vótam: Virágok közt rózsa vótam. De rossz kertészre akadtam, Keze alatt elhervadtam.

Én is vótam valaha, A rózsák közt vióla; Nem öntözött senkisem, Kiszáradt a gyökerem.

(_Asszonynépe_.)

175.

Mind kinyíltak a tavaszi virágok, Mind elmentek előlem a szép lányok; De még egy sem maradt az én számomra, A ki engem a világon gyámolna. Majd meggyámol a szent Isten, Ki megszomorított engem.

(_Balavásár_.)

176.

Kovácslegény tüzes vasat sűrűre kopogtassa, Odahaza szeretőjét más legény karolgassa. Ne karolgasd szeretőmet, Ne szomorítsd víg szívemet. Mert egy kis lány nem érdemli, Legény szívét szomorítni.

(_Kis-Kend_.)

177.

Szántottam gyepet, gyökeret, Láttam bánatot eleget. Menyek az uton lefelé, Senki sem mondja gyere bé. Gyere bé te szegény árva, Ki a bánatot próbálja, Széket adok, leültetlek, Ágyat vetek, lefektetlek, A bánatból kitérítlek.

(_Héderfája_.)

178.

Most készítik a helybeli temetőt, Engem vigyenek ki oda legelőbb! Előbb engem, utánam a rózsámat, Hogy ne tartson több szeretőt magának.

(_Szent-Demeter_.)

179.

Szőllőhegyen cseres nyírfa, Zöld muskáta terem rajta, Az is azért terem rajta, Hogy mindenki szeggyen róla. Ihajja.

Én is egyet szakasztottam, De hamar elszalasztottam. Ha még egyet szakaszthatnék, Reá tán jobban ügyelnék. Ihajja.

(_Magyar-Bükkös_.)

180.

A makfalvi felső malom, Csergett az éjszaka nagyon. Azér csergett olyan nagyon, Elhagyott az én galambom.

Vásárhelyi halastóba, Fürdik egy fekete csóka, Ki-kiugrik a martjára, Én voltam a rózsám párja.

(_Makfalva_.)

181.

Túl a vizen van egy malom, A zúgását régen hallom. Nem hallik már csattogása Az én szivem bánatjára.

A molnárnak szép leánya Volt a szivem ibolyája. De az anyja másnak adta, S azér’ állott meg a malma.

(_Szent-Gericze_.)

182.

Három hónap ez a tél, Köszönöm, hogy szerettél. A negyedik a tavasz, Te voltál rózsám, ravasz.

(_Miriszló_.)

183.

Akármerről fújjon a szél, Mindenfelől csak engem ér. Irigylik az életemet, Elszólják a kedvesemet.

(_Bordos_.)

184.

Szeretőmnek szép a szeme; Szöknék ki, Ha nálamnál szebbet Talál szeretni.

Azt gondolod, rongyos szajha: Megcsaltál, Pedig engem meg sem Szomorítottál.

(_Szováta_.)

185.

Fehér rózsa nem akar piros lenni, Az én rózsám nem akar már szeretni. Ha nem szeret, mint tehetek én róla, Nem lehetek sem tulipán, se rózsa.

(_Szent-Erzsébet_.)

186.

Erdővidéki madár, Az én rózsám csapodár. Ha csapodár nem volna, Szeretőnek jó volna.

(_Magyar-Lapád_.)

187.

Túl a vizen szánt egy eke, Szőke kis lány jár előtte; Úgy elfogott a szerelme, Holtig fáj a szivem érte.

(_Parajd_.)

188.

Szépen ring a csónakom a vizen, Szépen regel[4] a birkám a réten. Szépen szól a csengő a nyakába, Tied leszek rózsám, nemsokára.

Zárd be, rózsám, zárd be a kapudat! Többet nem tapodom udvarodat. Hogy eddig is tapodtam, megbántam, Udvarodon de hiába jártam!

(_Szováta_.)

189.

Mind kinyiltak, mind kinyiltak A tavaszi virágok. Mind eljárnak, mind eljárnak Előttem a leányok. Nem bánom én, nem bánom én Ha egy sem fog maradni, Ha a babám, ha a babám Engem ugy meg bírt csalni.

(_Tompa_.)

190.

Szombat este voltam a faluba, A hol voltam, nem kisírt ki a csalfa, Hadd el csalfa, mert te ezt még megbánod, Mert én már többé utánad nem járok.

(_Parajd_.)

191.

Vót szeretőm, vót, vót, vót, A míg a fán szilva vót. Ha a szilvát leszedték, Szeretőmet elvették.

Vót szeretőm, vót, vót, vót, Míg a réten sarjú vót. A sarjút lekaszálták, Szeretőmet elcsalták.

Ki elvette, meg is tartsa, De előttem ne forgassa. Hogyha előttem forgatja, Szívem ketté hasogatja.

(_Miriszló_.)

192.

Volt nekem egy szép virágom, Elvette más; jaj de bánom! Én Istenem, bánni fogom, Míg bezárul a koporsóm.

(_Ozd_.)

193.

Kerülj rózsám, mert nagy a sár, Megutáltattad magad már. Megutáltattad magadat, Isten viselje gondodat.

(_Maros-Csucs_.)

194.

Igy, igy, igy! igy édesem igy! Igy kerítik a pisztrángot A mély vizben a halóba. Igy, igy, igy, igy édesem igy.

Ó! ó! ó! csókolni való, Csókoljon meg az a madár, A ki ződ erdőbe sétál. Ó! ó! ó! csókolni való.

Menj! menj! menj! menj előlem, menj! Menj el az én szemem elől! Mert a tekinteted megöl. Menj, menj, menj, menj előlem, menj.

(_Tarcsafalva_.)

195.

Epret szedtem az erdőben A tövis között, Széjjelszórtam a szivemet Forró könnyek közt. Széjjelszórtam a szívemet, Mióta rózsám nem szeret Igazán.

(_Parajd_.)

196.

Azért nincsen a legénynek Igaz szeretője, Hogy megcsalja csalfasággal A leányt előre. Szóval keczegteti,[5] Szemmel integeti, Azért nincsen a legénynek Igaz sze-re-retője,

(_Martonos_.)

197.

Mit integetsz a kendőddel? Tán beszélsz a szeretőddel? Velem is így beszélgettél, Nekem is igy integettél.

Még csak egyet kérek tőled: Adsza ide a kendődet; Letőrlöm a könnyem vele, Visszaadom… úgy ints vele!

(_Rákos_.)

198.

Én Istenem, adj erőt a lovamnak! Hogy keressek szép szeretőt magamnak. Mert a régi nem akar már szeretni, Szeretetjét félbe akarja hagyni. Megálljon csak! Megbánja még valaki.

(_Szent-Gericze_.)

199.

Olyan lehetsz mint egy rózsa, Még sem kellesz, büszke kutya. Már eljárhatsz énmellettem, Szeretőt is tarthatsz tőlem: Ne jőjj, hogy szemedre vessem, Voltál szeretőm-e vagy sem?

(_Csombord_.)

200.

Bánom, rózsám a míg élek, Hogy téged mér’ szerettelek. Bánom a bolond eszemet, Megettem a szerencsémet. A nyári viz megaluszik, Az én szívem meg nem nyúgszik.

(_Magyar-Lapád_.)

201.

Ablakomban három bokor muskáta, Sárgarigó bejárogat alája. Szedd le rigó, a muskáta levelét, Felejtsem el régi kedvesem nevét.

(_Sóvárad_.)

202.

Nincsen nekem egyebem egy pohárnál, Abba nincsen egyéb egy szál virágnál; Arról iszom Maros vizét szüntelen, Kis angyalom’ mért vagy olyan hűtelen?

(_Parajd_.)

203.

Valamennyi szita, rosta sűrű, Lesz még az ujjamon aranygyűrű; Dehogy leszen, jól tudod, hogy sárgaréz. Kis angyalom, soh’ sem leszek a tiéd.

(_Szent-Erzsébet_.)

204.

De szeretnék a templomba’ ott lenni, Mikor a pap a rózsámat esketi. Meghallgatnám, hogy tagad ki szívéből. Kedves babám, nem félsz-e az Istentől?

Én Istenem, de minek is születtem, S ha születtem, gazdag miért nem lettem. Egy szivem volt, de azt is elvesztettem. Most lett csak igazán szegény belőlem.

(_Etéd_.)

205.

Fújja a szél a nyárfa levelét, Azt gondolom, hogy az is ellenség. Felállott a fű is ellenembe, Bujdosóvá tett rózsám szerelme.

(_Etéd_.)

206.

Jaj be hosszú, jaj be széles Ez az út; A melyen az édes rózsám Elindult. Kettőt lépik, hármat lépik, Meg nem áll, Keresztanyja udvarára Bekiált.

Keresztanyám ne kivánjon Szerencsét, Mert elhagyott, kit igazán Szereték. Ha elhagyott, mért hagyott el Nem tudom; De igaz, hogy fájó szivvel Sajnálom.

(_Martonos_.)

207.

Azér’ a mér’ ilyen sárga vagyok, Ne hidd rózsám, hogy érted búsulok. Megsárgított engemet a szerelem, Nálad nélkül mit ér az én életem!

Azér’ a mér’ ilyen piros vagyok, Ne hidd babám, hogy én festve vagyok. Igy szűlt engem anyám a világra Pirosító nem kell az arczámra.

(_Parajd_.)

208.

Könnyü apró halat szedni, De bajos azt megtisztítni. Könnyü szép legényt szeretni, De bajos elfelejteni.

Én is szerettem egy szépet, Elfelejteni nem lehet.

(_Csombord_.)

209.

Nem használ az útifű az ökörnek. Ne higgy kis lány a mostani legénynek, Mert a legény férrefordul s neveti, Hogy babáját mindenre ráveheti.

(_Nagy-Kend_.)

210.

Én már többé nem hiszek a leánynak, Sem ennek a repczecsipő bogárnak; Mer’ a bogár mind elcsipi a repczét, Az én babám ölel egy kis menyecskét.

(_Szováta_.)

211.

Hej! de sokat intett anyám a jóra: Ne menj lányom a bánatba, a rosszba. Nem hallgattam édesanyám szavára, Beleestem nagy-enyedi fogházba.

Nagy-enyedi fogház falja de sárga, Én ültettem a czitrusfát alája; A czitrusfát levelestül, ágastul, Kedves rózsám, el kell váljunk egymástul.

Ha én eztet tuttam volna Istentől, Hogy mi ketten el kell váljunk egymástól; Száz forintot adtam volna bankóba, Mégse szerettelek volna azóta. Száz forintot adtam volna pengőbe, Még sem szerettelek volna sohase’.

(_Miriszló_.)

212.

Jertek, jertek, magyar fiuk, jeretek! Még az éjjel mulatozom veletek. Mulassatok kivilágos reggelig, Ez a hűtlen hadd hullassa könnyeit.

Ha meghalok, meghagyom a babámnak, Ne sirasson hétköznap, csak vasárnap. Akkor is csak jobb szemével sirasson, Balszemével babájára kaccsintson.

(_Kibéd_.)

213.

Az én lovam nem szereti a zabot, Mert a réten a zöld árpára kapott. Jobb is neki a zöld árpa, mint a zab, Maradj te is, kis angyalom, magadnak.

(_Szent-István_.)

214.

Felrepül a fecskemadár, csiripol, Levelet kaptam a régi babámtól. Nem kell nekem sem levele, sem maga, Mér’ tiltotta tőlem az édesanyja.

(_Magyar-Bükkös_.)

215.

Egy ösvényen jártam hozzád, Azt is elkertelte anyád; Se nem tüssel,[6] se nem fával, Csak a sok irigy szavával.

(_Magyar-Lapád_.)

216.

Ez a legény bugját rakott, A hëgyibe fel is hágott. Hull a murva kalapjába, Én utánam ne járj soha! Ne taposd a sárt hiába, Mert én szegény legény vagyok, Nem es hëzzád való vagyok.

(_Oroszhegy_.)

217.

Búza, búza, szép tavaszi búza! Kihajlott a torboszlói útra. Levágják a buzát a szép lányok, Azok közül egyet de sajnálok.

De sajnálom a nap melegeér’, De még inkább keze vérzésiér’. Szegénységét a leginkább szánom, Ezért nem lehet sohasem párom.

(_Torboszló_.)

218.

Tisza partján mandulafa virágzik, Mandulája a Tiszában elázik. Kiszedem a manduláját, szárasztom, Szeress babám mást helyettem, nem bánom.

Addig megyek a csillagos ég alatt, Míg megnyugszom a babám karja alatt. Gyere lelkem, csókoljam meg a szádat, Hogy a hideg ne vegye meg a lábad.

(_Szováta_.)

219.

Rózsabimbó, muskátaszál: Be szépen kivirágoztál. Mert eddig csak bimbó voltál, Most egészen kinyilottál. Rózsabimbó, muskátaszál, Mit vétettem hogy elhagytál? Nem vétettem, nem is vétek, A míg bennem zeng a lélek. Zeng a lélek, zeng a szó, Zeng a szerelemajtó.

(_Rákos_.)

220.

Túl a vizen lakik rózsám, Tudom, este nem gyű hozzám. De ha nem gyű, én elmegyek, Tőle engedelmet kérek.

Megengedj, gyenge viola, Ha vétettem én valaha. Nem vétettem, nem is vétek, A míg bennem zeng a lélek.

Verjen meg az Isten rózsám, Mert nem voltál igaz hozzám. Mert ha igaz lettél volna. Minden este gyüttél volna.

De te igaz nem voltál, Csak velem csufolódtál. Elgyünnék, édes violám, De nem enged édesanyám.

(_Csombord_.)

221.

Kis kertemben van egy szeretetlen fa, Annak igaz magyar neve czédrusfa. Arra jár egy madár éjjelre hálni, Hej de bajos babám, tőled megválni.

(_Nagy-Kend_.)

222.

Leszállott a fecskemadár a kertre, Gyenge vagy még rózsám a szerelemre. Nem akarom gyengeséged rongálni, Azért rózsám, jobb minekünk megválni.

(_Magyaros_.)

223.

A ruhámat, kit elvettél, add vissza! Mert már látom a szerelem nem tiszta. Holtig vinném a babám keszkenőjét, Mégis látom mással víg menetelét.

(_Szováta_.)

224.

Könnyebb kősziklának Lágy viaszszá válni, Mint nekem, te rózsám, Tetőled megválni.

Könnyebb a Marosnak Visszafelé folyni, Mint nekem, te rózsám, Tőled elszakadni.

(_Magyar-Bükkös_.)

225.

Ha elméssz rózsám, búdosni, Gyere bé hozzám bucsúzni. Bucsuzzunk, rózsám, egymástól, Mint a madár a társától. Bucsuzásunk rövid legyen, A szivünkbe’ kárt ne tegyen.

Attól a kit hűn szerettem, Attól már elrekesztettem. Kire vetem bús szememet? Ki vigasztal meg engemet? Bezárom már bús szivemet, Siratom szeretetemet.

(_Maros-Csúcs_.)

226.

A kapusi kanális, kanális, Elhagyott a babám is, babám is, Ha elhagyott, hagyjon is, hagyjon is, Megélek én magam is, magam is.

Cserefalvi hat határ, hat határ, A mi szivünk együtt jár, együtt jár. Sem a biró, sem a pap, sem a pap, Minket el nem választhat, választhat.

(_Nyárád-Cserefalva_.)

227.

Száraz ágról messze repül a madár, Mit vétettem, hogy engemet elhagytál? Én tudtomra nem vétettem egyebet: Kebeledre hajtottam bús fejemet.

(_Nagy-Kend_.)

228.

Hej, de szépen cseng a lapi! Elmegyek Korondról lakni. Ugy elmegyek mint a madár, A mely vissza sohasem száll.

Visszaszállna, de hiába, Szét van a fészke kuszálva; Visszaszállna, de nem lehet. Elüldözik az irigyek.

(_Sófalva_.)

229.

Maros mellett vagyon egy almafa, Tetejébe három piros alma; Piros alma leesik a sárba, Ki felveszi, nem veszi hiába.

Én felveszem, kimosom a sárból. Elbucsuzom a régi rózsámtól.

(_Parajd_.)

230.

Felsütött a holdvilág, Elmehetsz már gyöngyvirág. Elmehetsz már el, el, el, A szerelmed már nem kell.

Felsütött a napvilág, Elmehetsz már kis virág. Elmehetsz már utadra, Nem vágyom a csókodra.

Az ajtómba jösz vissza, A jegygyürüm add vissza. Vége, vége mindennek, Vége a szerelemnek.

(_Etéd_.)

231.

Látad rózsám, hogy pakalak, Még sem hiszed, hogy elhagylak? Látad rózsám, hogy nyergelek, Mégsem hiszed, hogy elmegyek?

Mit ér nekem a szerelmed, Ha nem beszélhetek veled. Hol hülek, hol melegülek, Még az öledbe sem ülek.

(_Csombord_.)

232.

A Sebesnek tiszta vize, Szőke piros mosdik benne, Úgy megfogott a szerelme, A halál választ el tőle.

(_Szováta_.)

233.

Végigmentem a bedei réten, Elvesztettem sárganyelü késem; Késem után karikagyürümet. Gyürüm után barna szeretőmet.

(_Szent-Gericze_.)

234.

Egye fene ezt a czudar világot! Nincs úgy dolgom mint egy rongyos kutyának, Mert a kutya lefekszik a szalmába, Én pedig csak hervadok a világba.

(_Szent-Gericze_.)

235.

Zöld a kökény, zöld a petrezselyem, Már én nekem el kell innen mennem. Ha csakugyan ennek így kell lenni, Hogy énnekem el kell innen menni, Hagyok olyan rózsabimbót benne, Holtig fáj a gyenge szívem érte.

(_Sófalva_.)

236.

Elment messze az én párom, Szerencsés útakon járjon. Csendes folyóvizet igyék, Ott is rólam gondolkozzék.

Visszatérte könnyü legyen, Az ösvénye rózsa legyen. Puha moha a párnája, Rólam legyen álmodása.

(_Egrestő_.)

237.

Megérett már a ropogós cseresnye. Gyere rózsám, gyenge rózsám, szedjük le! A te szíved ne legyen kőbálvány, Ne hadd itten a babádat árván.

Hogyha elmégy gyenge rózsám kivánom: Hogy az út előtted rózsáé váljon. Még a fű is piros rózsát teremjen, A te szived engem el ne felejtsen.

(_Martonos_.)

238.

Én Istenem, mit vétettem oly nagyot? Hogy a szőke a barnáér’ elhagyott. Ha elhagyott, ő bánja meg, de én nem, Kapok én még szeretőre, de ő nem.

(_Parajd_.)

239.

Volt szeretőm, de elhagyott, Mint én vagyok, szebbre vágyott. Szebbre biz’ hiába vágyott, Nálamnál szebbet nem kapott.

Hogyha a szépet kereste, Verje meg az Isten vele: De úgy hogy megverje vele, Három napig se ölelje.

(_Miriszló_.)

240.

Sem a bortól, sem a sörtől dalolok, Madarasi kis leánytól bucsuzok. Isten veled, kis galambom, hej! de sajnállak, Talán soha, talán soha többé nem látlak.

(_Baczka-Madaras_.)

241.

Mindennek azt kommendálom: Gyászvirágot ne gyomláljon. Mert én egyszer azt gyomláltam, A rózsámtól meg is váltam.

(_Miriszló_.)

242.

Hasadt kunyhó, szalmagúzs, Mitől lettél olyan bús? Kidőlt, bedőlt a falad, Elhagyott az angyalad.

Sóváradi nagy malom, H’jába beszélsz, angyalom. Cserefalvi cserébe, Szivem ne kérd cserébe.

(_Sóvárad_.)

243.

Anyám, anyám, édes anyám Csináltasd meg a gyászruhám, Hogy menjek el olyan útra, Kiből soh’ sem térek vissza.

Ha te elméssz, engem itt hagysz, Bús szivemre bánatot hagysz. Olyat mint egy kövesmalom, Érted halok meg angyalom.

(_Baczka-Madaras_.)

244.

Nincsen ide messze rózsám háza, Haza látszik annak állófája. Bús gerlicze szokott azon meghálni, Jaj! de bajos tőled rózsám megválni.

Két czifrafa levelestül, ágastul, Mind azt mondják, hogy váljunk el egymástul. Úgy elválunk, édes rózsám, egymástul, Mint fényes hold az ő ragyogásátul.

(_Csombord_.)

245.

Zëreg a kacsi a fagyan, Érted halok meg galambam, De teérted nem is csuda, Mert te szép vagy, gyenge rózsa. Gyenge rózsa, violaszál, Mit vétettem, hogy elhagytál?

(_Csombord_.)

246.

Én vagyok az a gelicze, A ki párját elvesztette; Egy vadgalamb elkergette Szerelmünket irígyelte.

Kis kertemben cserfa ződül Tetejibe vadgalamb ül. Hogyne sírnék a babámér’? Mikor ő is a párjáér?

(_Héviz_.)

247.

Egy fekete holló szállott ablakomra, Az ablakrostélyon mind csak az koccsintsa, Nem leszel te babám szabad soha, Szabad soha.