Part 19

Ezt más nem hallotta senki, csak az öreg Katona János s ha valakinek elmondja, nyakig kőbálványnyá csattanjon. Ekkor János reggelre kél, meginditsa a hajót s haza érkeznek. Mikor haza érkezetek vóna, János megrugja az hajót s lett belőle a ló s elrugja az bótot s lett belőle a papucs.

Mikor jönnének a város végéig, két generális három lóval jő velük szembe.

»Azért jöttünk felséges királykisasszony, hogy eleget gyalogolt, most űjjen fel a ló hátára.«

Azt mondja az öreg Katona János:

»Nem engedem, hogy felüjjön, mert gonosz lessz a ló s leveti, hanem ha megengedik, hogy én üljek fel s látom, hogy szépen jár, akkor megengedem, hogy felüljön felséges királykisasszony.«

Felül János a ló hátára egy ezüst sarkantyus csizmával a sarkantyu taréját beüti a ló oldalába s a ló abba a helybe megdöglik.

»Fel kell akasztani Jánost, mert a lovat elpusztitotta.«

»Meg kell engedni Jánosnak, mert ő tudja, mit csinál.« Mondja világ két szép népje.

Ekkor hazamennek s külömbnél külömb asztalt teritenek s asztal mellé ülnek. Az öreg Katona János végignéz az asztalon s lássa, hogy mindegyik előtt tiszta píros szin a bor, de a melyik Világszép királykisasszony előtt van, tiszta fekete. Elveszi Katona János Világszép királykisasszony elől a pohár bort s teszi a magáét helyibe. Akkor megnyissa az ablakot s az poharat kidobja. Ekkor mondják királyi herczegek:

»János eldobta Világszép királykisasszony elől a bort poharastul.«

»Nem kell bántani, mert ő tudja, mit csinál.« Mondja világ két szép népje.

Keresik az ágyat, hogy feküdjenek le. Az öreg Katona János Világszép királykisasszonynyal egy szobába esett hálni.

Mikor elaluszik világ két szép népje, öreg Katona János eléveszi rozsdás kardját s kezdi fenni. Éjfélkor a Gyehanna király a föld gyomrából megindult. Mikor dugná ki a pádimentomon a fejit, Katona János egy vágásból keresztülvágja a nyakát. Visszaesett a teste s utána a feje.

Ekkor Katona János keresett rongyokat, mivel azt a sok vért feltörölte a padimentomról. Végignéz, hogy világ két szép népje milyen szépen aluszik, hát lássa, hogy egy csepp vér Világszép királykisasszonynak az arczájára van szökve. Ezt gondolja magába János: »Ha letőrlöm, majd álmosan, a mint lessz, megijed, ha lenyalom és valaki meglássa, azt hiszi, hogy talán csókolodom vele.« A vén király épen akkor akart kimenni a belső házból s meg akarta nézni a kócslikon, hogy az fiu a menyével hogy alszik. Az öreg Katona János épen akkor találta lenyalni azt a csepp vért Világszép királykisasszony arczájáról. Ekkor a vén király meglátta a kócslikon, hogy Katona János csókolja Világszép királykisasszonyt; haragjában visszament és lefeküdt.

Reggel összegyüjti a tanácsos tisztjeit s azt mondja:

»Jánost el kell pusztitani, mert az ecczaka láttam, hogy a menyemmel csókolódott.«

Azt tanácsolják, hogy Jánost délkor fel kell akasztani. Viszik Jánost akasztani s világ két szép népje hátul kisérte.

Mikor az akasztófára felvitték volna, mondja János:

»Felséges királyok és herczegek, három beszédem van, hadd mondjam el, nem bánom, ha akkor felakasztanak is.«

Azt mondják az királyi herczegek, hogy nem bánják, hát mondja. Mondja János:

»Mikor világ két szép népjét ësszeteremtettem, hoztam őket. Mikor első öste megpihentünk volna s én silbakot állottam, hogy valamiféle állat el ne ragadja őket, jött három galamb. Mondja az egyik galamb, hogy Világszép királyfinak nem lessz semmi öröme benne, mert a város végin két generális jön eléjbünk s elragadják Világszép királykisasszonyt. Második öste, mikor silbakot állottam volna, jön a három galamb s mondja az egyik, hogy Világszép királyfinak nem lessz semmi öröme benne, mert mikor asztal mellé ülnének, az pohár Világszép királykisasszony előtt tiszta méreggé lessz. Harmadik öste ismét jött a három galamb és mondja az egyik, hogy Világszép királyfiunak nem lessz semmi öröme benne, mert éjjel tizenkét órakor a Gyebenna király lánggal kicsap a föld gyomrából s Világszép királykisasszonyt elviszi magának feleségül, hogy senki sem tudja többé visszahozni.«

Mikor ezeket János elmondta, nyakig kővé csattant. Leveszi világ két szép népje s hazaviszik s teszik a tükör alá. Hét esztendő multával születik világ két szép népjének egy fia és egy leánya. Ezek nőttek és ojjan szépek lettek mint az apjuk s anyjuk. Egy vasárnap mondja Világszép királykisasszony:

»Kedves kincsem, ügyejj a gyermekekre, én elmenyek a templomba.«

Addig játszadozik Világszép királyurfi a két gyermekével, a mig elaluszik. Azt lássa álmába, hogyha ő a két gyermeknek a nyakát elvágná s aztat egy teknőbe kieresztené, akkor avval a vérrel megöntözné azt a kőbálványképet, János kiszöknék tizenhét esztendős korában. Peniglen ha azt a két gyermeknek a testit ësszevágná s bevetné a halastóba, még a két gyermek is megvolna. Ekkor Világszép királyurfi megébred, egy tekenőt hoz és egy kést s a két gyermeknek a nyakát mindjárt levágja. Avval a vérrel megöntözi azt a kőbálványképet s János kiszökik a tükör alól tezenhét esztendős korában.

»Jaj kedves ëcsém, mint elaluttam«, mondja János.

»Alhattál volna még száz esztendeig, ha én nem lettem volna.«

Mondja Világszép királyurfi:

»Hanem most jere együnk, igyunk, mert rég nem ettünk, ittunk együtt.« Hogy leülnek az asztal mellé, mondja Katona János:

»Nos no, kedves királyurfi, nézz ki az ablakon, nézd meg, hogy a két gyermeked egy aranyalmával hogy játszadozik.«

Elmennek le ketten s a két gyermeket nagy örömmel felviszik az palotába. Akkor jő Világszép királykisasszony a templomból.

»Na kedves kincsem, miért választottál te magadnak ilyen fiatal katonát.«

»Nem választottam édes kincsem, mert ez az öreg Katona János.«

»Lehetetlen, hogy az legyen, mert ez igen fiatal. De ha az, hát vesse ki az ingit, mert láttam egy jegyet a hátán; ha azt meglátom, akkor hiszem, addig nem.«

Kivetette János az ingit a nyakából, hát lássa Világszép királykisasszony a jegyet s megismerte.

»No már most hiszem, hogy te vagy János. Hála legyen az Istennek, hogy megkerültél.«

Most tizenkét versen ismét testvérséget fogadtak s igy élnek mai napig.

(_Szováta és Nagy-Solymos_.)

13. A szegény ember és a zenészek.

Egyszer vót, hól nem vót, még az operencziás tengeren is tul vót, a hól a tetüt és a bolhát rézpatkóba verték, hogy a jégverembe be ne botorkázzék, vót egy nagy kapu. A mellett a kapu mellett vót egy nagy jegenyefa, annak a jegenyefának vót 99 ága, a 99 ágán vót 99 szoknya, a 99 szoknyának vót 99 ráncza; a 99 ránczába vót 99 bolha. Az a 99 bolha hulljon annak a nyakába, a ki beszédemet meg nem hallgassa. A ki pedig beszédemet szépen meghallgassa s másnak el nem mondja, annak az a 99 szoknya mindenestül fogva hulljon a nyakába. Azokon a szoknyákon tul egy sánta araszszal, egy bolhaugrással s egy tetülépéssel is tul vót valamennyivel, csakhogy épen mennyivel, azt én sem tudom, mennyivel, csak hogy vót, csakhogy épen ugy láttam mint öregapám, a ki vak vót, vót egy szegény ember. Ez a szegény ember elment egy bornyával a vásárba s ott olcsón elcsalták tőle a zenészek. No gondojja magába a szegény ember: drága lessz nektek az olcsó hus. S a biz a vót neki egy kicsi sapkája. Elment avval vissza egy korcsmába s kérdezte:

»Hogy egy vider pálinka.« Megmondják az árát s ki is fizeti. Elmegy egy másik korcsmába s ott is megtudja a pálinka árát s kifizeti előre. Már most sétál a piaczon s találkozik a zenészekkel, kéri őket, hogy jöjjenek vele, mert hogy igyák meg a borju áldomását. El is elmentek s vett nekik egy vider pálinkát. Mikor fizetni kellett, mondja a korcsmáros, hogy már ki van fizetve. Kérdik a zenészek:

»Hogy, hogy?«

»Hát biz a kifizette a sapkám, mert ez ojjan sapka, a mi mindent ki tud fizetni.« Mennek a második korcsmába s ott is hallják a zenészek, hogy a sapka már kifizette a pálinkát. Mikor utban volnának a harmadik korcsma felé, mondják a zenészek, hogy adja el nekik a sapkát.

»Szivesen« – mondja a szegény ember – »ha visszaadjátok a borjumat.«

Vissza is adják s a zenészek elindulnak a korcsmába, hogy még igyanak, mert ugyis fizeti a sapka. Bemennek a korcsmába s kérik a legdrágábbik finom italokat. Mikor megitták, kéri a korcsmáros a pénzt, de ők azt mondják:

»Fizet a sapka.«

De biz az nem fizetett semmit s a korcsmáros jól elverte őket. Akkor a zenészek megindulnak, hogy adják vissza a sapkát. Meg is kapják a szegény embert odahaza. Épen a pitvarban áll egy nagy késsel, mert disznót öltek. Mikor meglátja a zenészeket, egy vérrel teli disznógömöczet köt a felesége inge alá s teszi magát, mintha nagyon haragunnék a feleségére, hogy a vacsora későn jön, pedig már jönnek a kedves vendégek. Mikor a zenészek odaérkeznek, épen beleszurja a kést a feleségébe, hogy a vér mindjárt ellepte a ház padját. A zenészek mikor el akartak futni, mondja nekik:

»Soh se fussatok, bolondok, mert van nekem egy 360 éves muzsikám; ha azt meghuzom, nincs az a prédikácziós halott, a ki fel ne ébredjen.«

Meg is huzza nagy keservesen a muzsikát. Hát a felesége lábra áll, elkésziti a vacsorát s mulatnak reggelig. Reggel kérik a zenészek a szegény embert, hogy adja el nekik azt a muzsikát. El is adja a szegény ember a muzsikát 100 forintért. Hazamennek a zenészek s a primás beledöfi a kést a feleségibe. Huzza a muzsikát, hogy a felesége felébredjen, de biza nem akart felébredni. Mondja a másik:

»Ajj meg, hogy őjjem meg én az enyemet, hátha te nem ölted jól meg, azért nem akar felébredni.« Hát meg-is megölte, de biz a semmi muzsikaszóval nem tutták többé felébreszteni. Felherren a sok zenész s mondják:

»Nó ez a gazember kifogyasztott a feleségeinkből.«

Ekkor elindultak a szegény ember házához. Mikor oda megérkeztek, a szegény ember épen egy kutat ásott s a kut belsejéből kiáltotta:

»Jertek ide, jertek ide, huzzatok ki, mert beleveszek!«

Hát mennek a czigányok egyenkint, próbálják kihuzni. A mint egyenkint bemennek, egyenkint levágja őket, hogy mint ott pusztultak a zenészek.

(_Szováta_.)

Röviditések a jegyzetekben.

Népk. Gyüjt. = Népköltési Gyüjtemény.

Népd. és Mond. = Népdalok és Mondák.

k. = kötet.

ol. = oldal.

d. = dal.

vsz. = versszak.

JEGYZETEK.

Balladák és rokonnemüek.

1. _A)_, _B)_. =Szőcs Mári.= Változatai: Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 212. ol. 57. d.; Erdélyi J.: »Népd. és Mond.« I. k. 378. ol. 381. d. és Szini Károly: »A magyar nép dalai és dallamai« 74. ol. 53. d.

Az Erdélyi- és Szini-féle változat, kivéve a Szini-féle változat utolsó négy sorában előforduló s a vers tartalmához semmiképen nem illő, erőltetett erkölcsi tanuságot, teljesen egyező.

E két változat inkább elbeszélő népdal mint ballada. A cselekményt nem viszi előbbre a párbeszéd következetesen. Hézagos mind a kettő, de hézagai nem balladai hézagok, hanem a költemény eredeti lényeges alkotó részeinek kiesései.

Az Arany-Gyulai-féle változat már jobb, de ebben is hiányzik az izgatott, rövidlélekzetü balladai menet. Legjobb az itt közlött 1. számu ballada,[47] melyben mindvégig az eleven párbeszéd kapcsán siklik tova a cselekmény s teljesen uj vonásokban gazdag. Uj benne a hangulatkeltő bekezdés, az anyától való búcsuzás s a költőileg igen szép befejező rész. A 2. sz. alatt közlött ballada rövidített, törött változata a 1. számunak.

2. =A sólyom.= A négy első sor előfordul Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 228. ol. 76. d. (Hegyi tolvaj), de a többi rész egészen uj.

6. =Az eladott leány.= Változatai: Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 148. ol. 6. ballada (Boriska). Ugyanott 180. ol. 23. ballada (Világszép Erzsok) és Kálmány Lajos: »Koszoruk« II. k. 53. ol. 1. ballada.

Az a vonás, hogy a töröknek eladott leány búcsuzik ruháitól, virágaitól s felhivja őket, hogy sirassák meg őt, sajnálkozzanak rajta, előfordul minde változatokban. Míg azonban e gondolat a balladák keretében az előrehaladó cselekmény egy-egy mozzanatát képezi, addig az itt közlött balladában a fősúly csak e vonások kidomborítására van fektetve.

8. =Túr a disznó.= Változata: Kecskeméthy Csapó Dániel: »Dalfüzérke« I. füzér 32. ol. 32. d.

10. =Tallos Erzsi.= Változatai: Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 209. ol. 53. és 54. ballada (Kuris Pista). Mindkettő töredék. Erdély J.: »Népd. és Mond.« III. k. 153. ol. 260. ballada. Kálmány Lajos: »Koszoruk« II. k. 64. ol. 8. ballada. Limbay Elemér: »Magyar Daltár« VI. k. 139. ol. 1117. dallam. Változatát közölte Versényi György Székely balladák (Tollasi Erzsi). Ethnographia 1902. évf. 6. sz. 273. ol.

A halálratánczoltatott leány tragikus sorsáról daloló e változatokban érdekes az, hogy a feldolgozás mindegyikben más-más. Az általam feljegyzett székely változat az esemény eleven menete s a fővonások balladai csoportosítása tekintetében a jobb változatok közé tartozik. Leginkább egyezik vele a Limbay-féle változat. A halálratánczoltatás oka kifejezést nyer az Arany-Gyulai- (I. k. 54.) és Erdélyi J.- (III. k. 260.) féle változatok e soraiban:

Ha enyem nem löttél Hát másé se lögyél.

11. =Kendi molnár lánya.= Ugylátszik e dalban is halálratánczoltatásról van szó, de csinálhatták e dalt egy olyan tánczban telhetetlen menyecskéről is, a ki a sok tánczolásba belepusztult.

12. =Rossz feleség.= Az első versszak változatai Bartalus István »Magyar Népdalok« I. k. 15. ol. 15. d. és Erdélyi J.: »Népd. és Mond.« III. k. 179. ol. 181. d. E változatokból hiányzik az általam feljegyzett ballada második czolásba és harmadik versszaka.

13. =Az eszéki rab.= Székely katona-rab lehetett az, a ki az eszéki börtönben sínlődött s kit valamely, talán megcsalt rácz leány vitt a veszedelembe. Lehet azonban e ballada valamely dunántúli katonalegény utján a székely népköltészetbe került átszürődés. Változata, hasonló vonásokkal: Papp Gyula: »Palócz népköltemények« 56. ol. 74. d. E ballada egyes vonásait megtaláljuk. Ethnographia XI. évf. 33. ol. Fujdogál a szellő cz. dal. Barla Szabó István gyüjt. Hencse. Somogy vm. Ugyanott 168. ol. Rab-ének, Nagy-Bajom Somogy vm. (Friedmann Bernát gyüjtése.) A rabságról szóló magyar népballadák e par excellens szálló gondolatának:

Rab vagyok, rab vagyok Szabadulást várok. A jó Isten tudja, Mikor szabadulok.

változatai előfordulnak: Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 192., 193. és 194. ol., 34., 35., 36. és 37. sz. balladák. Erdélyi J.: »Népd. és Mond.« III. k. 57. ol. 120. d. Limbay Elemér III. k. 196. ol. 545. dallam 5. Szini Károly: »A magyar nép dalai és dallamai« 132. ol. 112. d. és 142. ol. 122. d. Gyüjteményem »Balladák és rokon.« 17. sz. és »Szerelmi dalok« 159. sz. E négy sorban kifejezett gondolat folyvást vándorol, majd itt, majd amott bukkan felszinre s sajátos példája annak, miként lapózik be egy-egy a nép lelkéből nőtt, a nép lelkét mindig megkapó, szépen kifejezett gondolat az egymástól távol keletkező, gyakran egészen elütő tartalmu népdalokba.

14. =Szegény legény.= Változata Limbay Elemér V. k. 48. ol. 837-ik dallam.

15. =A bosszúálló férj.= E ballada számbavehető változatait, tekintve a tragikumot mozgató, előidéző okot, két csoportba sorolhatjuk. Az egyikben az asszony elégetésének indító oka az, hogy az asszony levelet ir, izenetet küld, melyben a tolvajt elárulja. (Ezért kell meghalnia.) (Levél.) (Népk. Gyüjt. 228. ol. 76. ballada és III. k. 88. ol. 44. ballada.) A másik csoporthoz tartozó balladákban a férfi az asszonyt hűtlenségen éri s ezért kell az asszonynak tüzhalállal elpusztulnia. (Népk. Gyüjt. I. k. 149. ol. 7. ballada. Barcsay.) Kriza: »Vadrózsák« 381. ballada. Az e gyüjteménybe felvett ballada a második csoporthoz tartozik. Kidolgozása a többi változatoktól független s eleven balladai menete révén egyike a legérdekesebbeknek.

Mindezen változatokban közös vonások: A férfi meglesi az asszonyt, a két első változatban áruláson, a két utóbbiban hűtlenségen éri. A férfi felszólítja az asszonyt, hogy a három (Népk. Gyüjt. I. k. 228. ol. 76. balladában csak kettő) halálnem közül válasszon. Az asszony minden változatban s az itt felvett balladában is a gyertyaállást választja. Az asszony minde változatokban a sirás okául a cserefa füstjét hozza fel, de a második csoport változataiban a sirás nem indokolt, hanem az első csoport változataiból van mintegy öntudatlanul átvéve. Az itt közlött balladában egy uj vonást találunk e két sorban:

Leszen tebelőled Pálinkaforró üst.

Felcsillan a férj agyában az elevenen megfőzés szörnyü gondolata is.

A férjet az apának eláruló levél tartalma s a cserefafüstje, mint a sirás indoka előfordul Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 195. ol. 38. (»A zsivány felesége« czímü töredékben.)

Hasonló vonásokat találunk több oláh balladában, de különösen egy általam Sztrigy-Szentgyörgy-Vályán feljegyzett »Bogdán és Iliána« czímüben (Lásd Mailand Oszkár: »Az oláh néphit és népköltészet jellemző vonásai«. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai XXXII. kötet.)

17. =A rab.= Hasonló gondolattal találkozunk Erdélyi J.: »Népd. és Mond.« I. k. 419. ol. 415. d. 3. és 4. vsz. Ugyanott 431. ol. 433. d. Az utolsó sorok változata Erdélyi J.: »Népd. és Mond.« I. k. 444. ol. 452. d.

18. =Barna Péter.= Változata: Erdélyi Népd. és Népmondák I. köt. 380. lap. Az Alföldről kerülhetett a székelység közé. Itt csak töredék, Erdélyinél ellenben kerek egész, s egyike a legszebb alföldi népballadáknak.

I. Szerelmi dalok.

4. A második versszak változata előfordul Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« II. k. 134. ol. 128. d. 4. vsz.

Nem tehetek róla, Hogy szerelmes vagyok. Az anyám is az volt, Én meg lánya vagyok.

Az »anya« és »leány« helyett: »apa« és »fiu« fordul elő. Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« II. k. 159. ol. 174. d. 2. versszakában.

19. Az első versszak utolsó sora így is: »Megmutatom bírok vele« – »Tudja Isten bírok vele« – »Meglátod, hogy bírok vele«.

34. Változatai Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 213. ol. 3. vsz., II. k. 99. ol. 62. d. 4. vsz. Erdélyi »Népd. és Mond.« II. k. 159. ol. 311. d. A négy első sor egyezik: Kriza, »Vadrózsák« 210. ol. 421. dallal. Az alapgondolattal az oláh népdalköltészetben is találkozunk.

38. Az első és harmadik sor egyezik: Arany-Gyulai »Népk. Gyüjt.« III. k. 162. ol. 105. d. 2. vsz.

40. Második versszakának változata: Erdélyi: »Népd. és Mond.« II. k. 160. ol. 311. d.

44–50. E dalokban az a gondolat jut kifejezésre, hogy hány szeretőt tart az ifju, leány, s hány szeretőt tartani jó vagy rossz. A következő népdaloknak is ugyane gondolat az alapeszméje: Kriza: »Vadrózsák« 36. o. 60. d. Erdélyi: Népdalok és Mond. I. k. 53. ol. 76. d. és 75. ol. 114. d. III. k. 55. ol. 117. d. Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt«. I. k. 252. ol. 20. d. és 257. ol. 29. d. III. k. 160. ol. 100. d. – Kunsági: »Sárréti Dalkönyvecske« XVIII. d. Pap Gyula: »Palócz népdalok« 33. ol. 32. d. 2. vsz. és 53. ol. 69. d.

78. Páva alatt valószinüleg legényt kell értenünk, a ki Korond felől jön át Parajdra leányt kérni.

79. A két első sor változata előfordul Erdélyi: »Népdalok és Mond.« III. k. 68. ol. 144. d. 1. vsz. A 2. és 3. sor előfordul Erdélyi »Népd. és Mond.« II. k. 135. ol. 264. d. első sor.

86. A benne előforduló vonatkozások alföldi eredetre utalnak.

91–92. Két első sor változata Erdélyi: »Népd. és Mond.« II. k. 78. ol. 149. d. 5. vsz. és ugyanott 203. ol. 388. d.

93–94. Változata Erdélyi: »Népd. és Mond.« I. k. 84. ol. 130. dala; de gyüjteményem 93-ik dalában előforduló szép réja Erdélyinél teljesen hiányzik.

A 87–94. alatt közölt népdalok csoportja, miként más népdalgyüjteményben előforduló, de kevésbbé jellemző népdal, a szőke és barna leány összehasonlításával foglalkozik.

A népdal szerint a szőke »Csapodár«, »A szőkének szeme sem jól áll« Kálmány L.: »Koszoruk« II. k. 119. ol. 92. d. »A szőke urifajta«, – »A szőke beteges«, – »Vetett ágya bus falevél«, – »A szőke az árnyékot keresi«, – »A szőkét az Isten adta«, – »A szőke szelidebb«, de: »Világát mással éli«, – »A világát búval éli«, – »A világát ingyen éli«, – »A fehér bőrét kiméli«, – »A szőke hű szerető«. Limbay: »Magyar Daltár« V. k. 207. ol. 972. d.

A barnáról így vélekedik: »Mert a barna lombos cserfa«, – »A barnától vámot kérnek, a szőkére rá se néznek«, – »A barnát a víz hozta«, – »A barna jó dógu lehet«, – »A barna hamis fajta«. Limbay: »Magyar Daltár« V. k. 207. ol. 97. d. »A barnának szeme kacsintásra áll« Kálmány L.: Koszoruk. II. k. 119. ol. 93 d. A piros haju leányt is jellemzi a népdal. Igy Arany-Gyulai: Népk. Gyüjt. III. k. 227. ol. 36. d. és Kriza: »Vadrózsák« 149. ol. 312. d. 4. versszakban:

Piros leányt ne szeress, Mert az részeges lehet.

Ezenfelül a népdal a piros lányt legtüzesebbnek tartja. (Kriza: »Vadrózsák« 149. ol. 312. d. 4. vsz.)

Az összehasonlítás, úgy látszik, a barna javára üt ki. A nép csapodár fia azonban néha nem is igen válogatós, mert így dalol:

A szőke az én galambom, A barnára sem haragszom.

96., 97. és 98. Számos népdalban szálló gondolatként fordul elő e dalok első sora. Így: Erdélyi: »Népdalok és Mond.« I. k. 78. ol. 119. d. »Az én szeretőmnek dombon van a háza«. – Ugyanott II. k. 168. ol. 328. d. »Az én galambomnak parton van a háza« – Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 69. ol. 4. d. »A főbíró háza dombon van.« Ugyanott I. k. 273. ol. 65. d. »Az én galambomnak dombon van a háza.«

99–100. A szerelmesek találkozása elé gördített akadályok gondolatával találkozunk más népdalokban is. Így: Arany-Gyulai: »Népk. Gyüjt.« I. k. 244. ol. 4. d. Ugyanott 275. d. 67. ol. A hegy elhordásának, erdő levágásának gondolata előfordul több oláh népdalban is. Így a Kisfaludy-Társaság »Évlapjai«-ban XXV. k. »Ujabb adatok az oláh nép költészetéhez« czímü közleményemben 103. ol.

Adjunk tüzet az erdőnek, Azt a szedret jer együk meg. Vágjuk le azt a két hegyet. S egymást el ne hagyjuk többet.

Ugyanott XXXII. k. »Az oláh néphit és népköltészet jellemző vonásai« czímü értekezésem 129. ol.

Istenem! vágd le a hegyet, Hogy lássam meg kedvesemet. Lássam arczát, árnyékoljam, Keszkenőmmel betakarjam.

102. A titkon találkozó ifjak életében természetesen nagy szerepet játszik azon »zár« és »kilincs« minemüsége, a mely a találkozást elősegíti v. akadályozza. Mint szálló gondolat előfordul több népdalban.

106. Hogy a polgári esketéstől teszi függővé a találkozást, e dal ujabb keletére mutat.

116. Az ë (A rejának ezen ritkán előforduló alakja) meg van e gyüjtemény. Szerelmi dalok 137. dalában is »ó« alakban. Inkább kihangzás, mely a dalban nyújtva cseng tova s ez utóbbi alakban az oláh népköltészetben is előfordul.

122. Az első versszak változata Erdélyi Népd. és Mond. I. k. 85. ol. 132. d. 3. vsz. A második versszak változata Arany-Gyulai: Népk. Gyüjt. II. k. 115. ol. 92. d. Erdélyinél I. k. 85. ol. 132. d. A harmadik versszak változata Népk. Gyüjt. I. k. 219. ol. 68. d. A negyedik versszak és a harmadik vsz. első két sora előfordul Népk. Gyüjt. 219. ol. 68. d. E dal szerkezete uj, de a népköltő más népdalokból már dolatokból állítja össze. Szemléltető példája e dal a reminiscentiák öntudatlan befurakodásának.

126. A száraz fa, járomszeg, kóró kizöldülése, mint a lehetetlenséget par excellence kifejező szálló gondolat előfordul más népek költészetében is.

135. salló = sarló. Rotacismus. Néhol az »l« helyett »r«-et találunk. Így »legel« helyett »regel« – fátyollal helyett fatyorral. (Lásd »Katonadalok« 48. d.)

137. Lásd »Jegyzetek« 116. dal.

140. »Gondja.« Itt szándékot jelent. Az oláh a magyarból vett »gând« szót szándék jelentéssel használja.

144. Változata Erdélyinél: Népd. és Mond. II. k. 22. ol. 36. d. A két első sor előfordul Erdélyi I. k. 45. ol. 58. d.

154. Ugyane dal tévedésből a »Bubánat dalai« 14. sz. alatt is előfordul.

159. A második versszak két első sora szálló gondolata több népdal- és néprománcznak. Előfordul ily alakban:

Ha kérdi, hogy vagyok, Mondjad, hogy rab vagyok.

Erdélyi: »Népdalok és Mond.« I. k. 52. ol. 71. d.

Lásd: Népballadák és rokonnemüek jegyzetei 13. d.

Rebben = reszket.

160. Változata Erdélyinél II. k. 45. ol. 83. d. Itt azonban hiányzik a szép réja. A két első sorral találkozunk Limbay: »Magyar Daltár« I. kötet 278. ol. 154. dalban.

165. Gyüjtésközben, már ismert s így fel sem jegyzett népdalokban többször találkoztam e két sorral.

Tán azt tudod, te szigoru, Érted vagyok oly szomoru.

Kriza: »Vadrózsák« 178. ol. 358. d. 2. vsz.