Part 35

Aleko alszik. Lelkivel az álom Látomány játszik rémületesen. Felordít a sötétben iszonyún, Karját emelve, s a mit megragad, Az csak az üres takaró. Az asszony nincs ott, fekhelye üres… Reszketve ül fel, s hallgatózni kezd. Oly csendes minden. Szive elszorul, Forróság és fagy váltakoznak nála; Felugrik, és elhagyja sátorát, Lappangva jár a szekerek körül. A róna hallgat. Minden csendes itt És oly sötét. A hold felhőkbe szállt, A csillagok szikráznak váltogatva, Deres gyöpön alig látszik meg a nyom, Mely a kurgánhoz elvezet. De nyugtalan fut ő el e nyomon. Ott rémlik az útfélen a pogánysír. Sejtelme vonzza, eltikkadt, kifáradt Tagjában láz van, ajka, térde reszket. Odamegy, hallgatózik. Álom ez? Két árnyat lát, egymást ölelve, ott A siron, s hallja suttogásaik. Első hang. Ideje már. Második hang. Oh még maradj! Első hang. Szivem! Ideje már! Második hang. Ne, Nem! Várjuk be itt a hajnalt. Első hang. Késő már. Második hang. Oh mily félve tudsz szeretni! Csak egy pillantatig! Első hang. Jaj, elveszítesz! Második hang. Csak egy perczig maradj még itt velem! Első hang. Ha az uram fölébred, s nem talál? Aleko. Fölébredt már és rád talált! Ne fuss! Egyik se fusson! Jó hely nektek ez: – Ez a sír! Szemfira. Fuss, fuss! kedvesem. Aleko. Megállj! Hová szöknél hát szép czigánylegény? Feküdj csak itt! (leszurja késivel). Szemfira. Aleko! Czigány legény. Meghalok! Szemfira. Aleko, véres vagy! Megölted őt, Nézd csak, mit tettél? Aleko. Semmit. Menj oda S leheld föl a szerelmét. Szemfira. Gyáva te! Nem félek én dühödtől. Átkozom Gyilkos kezed! Aleko. Hát halj együtt vele! (leszurja.) Szemfira. Még haldokolva is szeretem őt! (meghal.)

X.

Ragyogva kél a hajnal keleten. Aleko a sirdomb alatt, Kezében véres kését tartva, Ül elbusultan ott a sirkövön, Két hulla fekszik lábai előtt. Iszonytató a gyilkos arczulatja; Zilált csoportban félve álldogálnak Körüle a czigányok, Mellette ásnak egy vermet sietve. Jön a siró asszonynép gyászmenetje, Hogy megcsókolja a holtak szemét; A vén apa ott gubbaszt egyedül Tehetlen néma renyheségben, Az elveszett leányra elmeredve. A két halottat aztán elteszik A földbe, és pázsittal bétakarják. S mikor rájuk tapossák az utolsó Hantot, Aleko némán összerogy A fűbe bukva s lomhán elterülve. Ekkor hozzá megy és így szól az ősz. «Kevély ember, hagyj minket el! Vadak vagyunk mi. Nem köt el Törvény. Nem ölünk, büntetünk. Vér, sohajtás nem kell nekünk; De a gyilkos sem jő velünk. Szilaj sorsunkba nem születve, Szabadság csak magadnak kell, Szavad bennünket rémületbe Ejt. A mi népünk ősi kedve Jó és szelid. De te kevély És rossz szivű! Maradj itt el. Sokáig élj Béke legyen szivedbe’!» Mondá. S azzal zsibongó rajban Tovább vonult a borzalom völgyéből A vándorok kóbor csapatja, S eltünt a pusztaság buczkái közt, Csak egy szekér maradt el ott a rónán, Kopott ponyvával félig betakarva, A hogy nagy késő őszszel, a mikor Korán reggel a bús ködök közül Felszáll a vándor darvak egy csoportja, Károgva és repülve dél felé, Csak egy marad a rónán társitól Elhagyva hátra, a kit sebhedő Lövés talált, lőtt szárnyát leeresztve. Az éj leszáll; de senki a tüzet Nem szítja fel az elhagyott szekérnél S alunni nem fog senki sátorában.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Mind a kettő.]

[Footnote 2: «Szabadság» görögül.]

[Footnote 3: Az Apostol családi vezetéknevük volt.]

[Footnote 4: Úgy hiszem, hogy kedves szolgálatot teszek a «Szabadság a hó alatt» czímű regény t. olvasóinak, a midőn e költeményt, a miről e regényben annyit beszélnek, saját fordításom szerint közlöm.

J. M.]

[Footnote 5: Ovidius Naso.]

TARTALOM.

A hómező rózsái 1 Ködfátyolkép 4 Nagyúri kedvtöltés 9 Nem «Neben» 15 Haditerv egy asszony ellen 19 A hátramaradt 30 A nyolczas fogat 42 Orgia egy vulkán fenekén 45 A zöld asztal és a zöld könyv 57 A pézsmaszagtól a kátránybűzig 76 Az űzött vad 101 A másik leány 109 Hogy vesznek be egy várat 116 Az, a ki szellemeket eszik 123 A kedvencz rajkó 131 A czár mosolygott 137 Az apa boszuja 148 Égvereslés 153 Bethsába 162 Corynthia 166 A szörny 170 A vak tyúk igaz gyöngye 190 A ki mindennél nagyobb úr 197 Az ördög 207 A zöld szemű ember meséje 215 Hisz ön nem az 222 Góg és Mágóg 235 A pálmák alatt 243 Panacea 251 A nászajándék 259 Potifár felesége 265 Az anyai áldás 270 A hagyaték 276 A mi sziven talál, pedig nem golyó 284 A légyott órája 287 A szétszakadt szív 299 Hamvak és szikrák 306 Daimona 308 A mi sziven talál, pedig nem kés 328 A grusinói comitragœdia 338 A remete 346 Zürhangok 353 Hogy rabolják el egy férjtől a feleségét 357 A Masinkák ünnepén 368 Az üstökös alatt 382 A zöldszemű ember 386 A hirnök 404 «Beatus ille» 405 A kisértő 409 Az egér játszott a macskával 415 Az ellenméreg 419 «Derevaski daloi» 425 A névtelen embernek névtelen asszonya 431

EPIZODOK.

A megmentett költő 450 Ghedimin és Zeneida 452 Constantin regéje 453 Történelmi jegyzetek 457

*

A czigányleány 466

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

22 |legtitkosabb diplomácziaí |legtitkosabb diplomácziai

23 |Osszejöveteleiket el |Összejöveteleiket el

142 |legközönségesebbb emberrel |legközönségesebb emberrel

147 |azt eltemetní |azt eltemetni

178 |Udvözlé vendégeit |Üdvözlé vendégeit

229 |Onnek a hivására |Önnek a hivására

244 |hideg s zéltől |hideg széltől

311 |bolondok tréfáí |bolondok tréfái

356 |Ok most |Ők most

358 |Olvasd! Bizonyoran |Olvasd! Bizonyosan

369 |kívált, ha |kivált, ha

377 |az alattt, míg |az alatt, míg

402 |e végszavakkkl |e végszavakkal

462 |A czár |«A czár]