Part 5

=Biróné= (két kezét égre emeli): Óh menybéli jehovaisten. Hallottál mán ijet odafenn a Khérubimok közt?… Hiszen ez nem vércse, ez kettősfejű tüzes sárkány kígyó!… Oh jó falu, szegíny falu, ídes szülőfalum; ó micsoda sorsra jutottál!… De legalább megemlegetitek a jó Sári bírónét, az áldott jó lelket, a ki vótam! (Sírva fakad.) Mer a vótam! Mer senki se tudja, mijen jó vótam! Csak a jó Isten meg az angyalai, a kik beírták a nagy könyvbe!… De te gonosz vagy, te, te! Szígyelld magad te jótét lélek te! (Elsiet.)

=Lizi= (kifakad): Mán mehegint ez a… (Sírva fakad s csendesen sírdogál; Jóska megkoczogtatja az ablakot.)

=Jóska=: Lizi! Lizi!

=Lizi= (odanéz): No.

=Jóska=: Lizi. Nyisd ki csak babám azt az ablakot.

=Lizi= (megrántja a vállát.)

=Jóska=: Nyisd ki mán, mert betöröm!

=Lizi= (kinyitja s durczásan elfordul.)

=Jóska=: Te! Szen te! rísz! Mi?

=Lizi=: Persze, hogy rívok.

=Jóska=: Mír?

=Lizi=: Nem jókedvembűl.

=Jóska=: Jójó, de ki bántott?

=Lizi=: Ki?!

=Jóska=: Ki?

=Lizi=: Az anyád.

=Jóska=: Az anyám? Az ídes anyám? Ne beszíjj mán! Az ídes anyám?

=Lizi=: A.

=Jóska=: Hm. Várj csak. (Beugrik az ablakon s leüt egy cserép virágot. Ijedten megállanak, figyelnek.) Na most majd én is mingyán rívok. (Össze akarja kaparni.)

=Lizi=: Ugyan hagyd el. (Összeseprí a kötőjébe a földet s beszalad vele a benyílóba.)

=Jóska=: Ű, be megkönnyebültem. Hát mi bajod?

=Lizi=: Aszonta az anyád, hogy –

=Jóska=: Mit?

=Lizi=: Lepocskondiázott mindennek. Annyi becsűletet nem hagyott rajtam, mint a körmöm feketéje. Még azt merte mondani, hogy én fundáltam ki az egész biróválasztás módját –

=Jóska=: Hát azt eltanálta.

=Lizi=: De ű nem tudhassa, hogy meri rám fogni? (Sír.)

=Jóska=: No, ne ríjj mán no, te jótét lélek.

=Lizi= (felzokog): Ez is azt mongya rám, hogy jótét lélek. Mind csak rajtam szánt. Az egísz fajtája csak ellenem áskálódik.

=Jóska=: Nono. Ne vedd mán ojan nagyon a szívedre. Hallgass mán no. Csak addig hallgass, míg az esküvő meglesz. Azután oszt nem bánom, ha mind kipakolod is, a mi a begyedbe van.

=Lizi=: Tudom, hogy azután is hazajársz az anyád kötője mellé; csak az ű parancsát fogod mindig lesni. De nem is lesz ennek jó vége. Soha jó vége nem lesz ennek! Mer mindig csak én ellenem fog uszítani az anyád.

=Jóska=: Nem fog a. Nem ojan a.

=Lizi=: De fog. De ojan.

=Jóska=: Jójó, no.

=Lizi=: De tudom istenem, ott is hagylak az első napon, a méken az anyád belepiszkál a dógomba.

=Jóska=: De hát az isten áldjon meg, ne beszíjj mán íjen keserveseket, mer elfacsarodik a szívem. Hát mán hogy piszkálódna olyanba, a mihez semmi köze? Az én házamba senkinek semmi beleszólása, csak neked, meg nekem. Ott minden úgy lesz, a hogy te akarod, meg én akarom. Nem igaz?

=Lizi=: Jaj Jóska én meghalok, ha megcsalsz.

=Jóska=: Nem halsz meg Lizi, mer én nem csallak meg. Inkább a kedvedír az egísz világot, de tígedet nem.

=Lizi=: Gyünnek. Jaj hová legyek?

=Jóska=: Gyere csak be ide a benyilóba. (Elmennek.)

=Biró= (szomorú arcczal jön, sóhajt): Haj, haj. Befellegzett Sári. Itt a világ víge.

=Biróné=: Nono öregem. Lelkem öreg apóm. Nem kell igy elhagyni magadat. Semmi a!

=Biró=: Nagy csapás. (Leül s maga elé búsúl.)

=Biróné=: Majd jóra viszi a köszörűkő. Nekem is van elíg bajom… De jó az isten, ű tudja, mit miért csinál. Hiszen senki se lehet örökké biró. Úgyis ojan köszvínyes, fájós mán minden csontod, – estére elhivom a kenő asszonyt, – bizony inkább örülök, mint búsúlok, hogy nem lettél meg… Most gyünnek ezek a választások, fiatal is beledűlhet. Egy percznyi nyugodalmam se lett vón az egíssíged miatt. Látod most is ojan rosszul van a kendő a nyakadba, nem vigyázol magadra. Pedig ha ágynak esel, kinek baj? csak nekem. Oszt ha tíged is főd alá teszlek, ki marad nekem?… Minek harczojjunk tovább öregem? Elíg vót ez egy íletre. Jó nekünk mán pihenni egy kicsint.

=Biró=: De mikor ojan nehéz lemondani.

=Biróné=: Bizony nehéz! Nehéz bizony. De mit csinájjon az ember? Akármijen nehéz is, meg kell lenni, ha nem lehet máskép. Tán nekem nem fáj a szivem? Dehogy is nem, mikor majd meghasad. Mégis csak beletörődök. Hát te se busujj rajta tovább… Inkább mondd el, hogy vót, mit beszéltél Pengő Kováccsal.

=Biró=: Hát aszontam neki, hogy – mikor az árkus a kezembe vót, hogy – Pengő Kovács! itt ez az árkus. De ne gondód, hogy megnyerted a várat. Egy szómba kerül: a főbíró akár félesztendőre elhalasztja a választást. Addig meg sok fordulhat.

=Biróné=: Be jól mondtad!

=Biró=: Hanem hát, mondok. Ha ijen csufságot tettetek rajtam, jól van. Férre állok. De csak ha legalább a gyerekek boldogok lesznek… Nem adom a fiamat neked. Sajnállom tüled, hogy kocsisod legyen. A jányodat se kivánom el, tudom ugyse térne meg vele a feleségem –

=Biróné=: Jól mondtad! Ezt jól mondtad!

=Biró=: Hát éljenek maguknak. Ott a pusztatelek. Rajta a szíp kis uj ház. Jó hely, falu közepe. Ha megtollasodnak, kastéjt épithetnek ott maguknak. Nekik adom. Igaz, ki van adva, a suszter ott lakik, de azt még hónap kihajitom. Csak ki kell meszelni, itt a vásár, lehet butort venni. Majd kijárjuk a katonaságtul is a házasodó engedéjt, legyenek maguk gazdája. A mennyi fődet én adok nekik, te is annyit adjál.

=Biróné=: Osztán?

=Biró=: Osztán parolát adott rá.

=Biróné=: No jól van apjuk. Mire a hivatalbul kikoptál, íppen megjött vón a hozzá való ész ebbe a nagy töksi-buksi fejedbe. (Megveregeti a hátát.)

=Biró=: Az uj biró megigírte, hogy megtisztel. Itt is lesz tán egybe.

=Biróné=: Hát Varjuval mi lett?

=Biró=: Egyhangulag kibukott. Senki se szavazott rá.

=Biróné=: No hálistennek. Ez is rendbe van.

=Pengő Kovács= (bekopog s belép): Jó napot, jó egíssíget.

=Biróné=: Ninini. Micsoda tisztesség! A bíró uram hozzánk alázta magát. Isten hozta, nem is vártuk. Ezer esztendeje nem volt nálunk.

=Pengő Kovács=: Hát bizony magam is alig hittem, hogy ilyen hamar megint beorczátlankodjak kedves komáékhoz.

=Biróné=: Az isten akarata, kedves koma. Avval pedig nem lehet perbe szállni. Hát csak le avval a gubával.

=Pengő Kovács=: Ugyse mulathatok sokáig.

=Biróné=: Persze, persze, uj seprűnek sok a dóga. Nagy a tisztesség, tulságos az igyekezet, meg ne ártson!

=Pengő Kovács=: No hát, a mi telik megtesszük, de annyi mi tüllünk nem tellik, mint az előttem valótól az utósó üdőbe.

=Biróné=: Azt még nem lehessen tudni. Inkább azt tartom, ojan kézbe került a birói pálcza, a hova való… A hátán se vón jobb hejen… No, csak nem akarja elvinni az álmunk?

=Pengő Kovács=: Isten ments. (Leül.) Mikor íppen jó álomcsinálót keresek itt.

=Biróné=: Nono, nem vagyunk még bűdi boszorkányok.

=Pengő Kovács=: Jóegíssíg nem boszorkányság; ha istenáldása. Én nekem pedig a maguk egíssíges fiára vóna szemem, aztat szeretném a jányomhoz.

=Biróné=: Hogy legyen, a ki minden héten elverje?

=Pengő Kovács=: Hehe. Hogy rajta próbálja ki a tíz körmét a macska. Mer hiába, az apja orczája mégse arra való.

=Biróné=: De micsoda szerencse ért bennünket öregem. Eddig csak a jánt vót szokásba megkírni, most mán a fiút!

=Pengő Kovács= (nevet): Új bíró, új törvény.

=Biróné=: De nini, most jut eszembe. Hová a patvarba lett az a kis cserebogár? Iszen már ecczer itt is vót a jánya kedves keresztkomám, azír, hogy ojan nagy hatalmas lett az apja, nem felejtkezett meg a jó szegíny bolond keresztanyjárul… Innen el nem tűnhetett, nem tündelevény. Ha csak itt nincs!… (Benyit a benyilóba.) Á, itt a két madár!

=Jóska, Lizi= (kijönnek pironkodva).

=Pengő Kovács=: Hát te hun a pokolba jársz itt?

=Biró=: Hahahá! Jól van fiú. Addig jó a baraczk is, míg ződ.

=Lizi=: Én…

=Jóska=: Meg én…

=Biró=: De mán erre iszunk egyet. (Bort tölt.)

=Varju= (bejön, vadul): Aggyisten!

=Biróné=: Mit akar itt ez az ember? Ki ez az ember itt? Kifele, kifele. Nincs itt semmi keresnivalója.

=Varju=: Hé dehogy nincs! Csak látni akartam, hogy mijen a nagy bíkessíg! Háláistennek, csakhogy a megvan! Akkor minden jó van! Mer ha a falu fejei veszekesznek, abbul minden baj származik az egísz kössígre. Hanem azt a kutya se bánja, ha a ganéba mozognak a bogarak.

=Pengő Kovács=: Ha részeg vagy, takarodj dolgodra, mert majd elhallgattatlak.

=Varju=: Éha, be hamar beletanult kelmed jaz bérói hangba. De könnyű azt megtanulni, mint a többi komiszságot. Hát biró uram, kihagytak kentek a tisztviselőkarbul. Jó van. Én csinátam bírót egy rosz pakfonkovácsból, de lesz még a kutyára dér.

=Pengő Kovács= (csendesen): Varnyu, repülj innen, mer közéd vágom a bírói botot.

=Varju=: Repülj varnyu! Hiss! Repülj no!… Jó van. Elreppenek… Hanem aszondom, hogy ha kerülőnek meg nem tettek: még az a dinnyemag is reszkessen az acskóba, a kit esztendőre vetnek fődbe. Mer egy se tudhasssa, kinek az asztalán szegik meg a dinnyét, a ki belőle kikél. Aggyisten. (El.)

=Biró=: Jól van ecsém, jól van. Most mán látom, hogy ember kezibe van a bíróság, a ki rólam letőtt.

=Biróné=: Dehogy tőtt le öregem! Sose mossa le azt rólad a jégeső se.

=Biró=: Mit te? Ódalborda!

=Biróné=: A bíróságot! Hiszen bíró vagy: Sári bíró, a ki

Tudja mit tegyen ecczerre, Csak az asszony nízzen erre. Sári bíró, az a bíró, Sári bíró hum, hum, hum!

(Függöny.)

* * * * * *

Transcriber's note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

61 |Manczi? Tán |Manczi: Tán

82 |Hajdók! Hajaj. |Hajdók: Hajaj.