Part 6
– Adja oda neki hékám – megszólal a komasszony – lássa ilyen hűséges emberre még soha sem akadtunk, megérdemli ő azt a rosz szemetet.
Az ördög egyet gondol. No komám nem bánom, ha elviszi is kend. Erre felszedték a szemetet egy szálig, ugy hogy három zsák egészen telesden tele lett vele. Hanem a szegény ember gondolkozóba esik itt: hogy vigyem én ezt haza, hogy vigyem én ezt haza, mondogatja magában.
– Tudja mit – megszólal a kecske – rakja rám mind a hármat, maga pegy üljön a tetejére, hogy le ne hulljon.
Ugy is lett, a szegény ember rárakta mind a hármat, maga is ráült, a kecske keresztbe vitte a zsákokat mint a pilisiek a létrát. A mint elérnek a szegény ember háza elé, megáll a kecske s lefordítja a zsákot a hátáról, a szemetet kitöltötték mind az udvarra, a zsákokkal meg visszakullogott az ördög. A szegény ember meg, hogy im este volt, bezörget az ajtón: „Anyám! anyám! nyissa ki az ajtót, itthon vagyok.“ A zörgésre az ajtót kinyitották:
– Jaj édes kedves gyermekem hát haza kerültél az ördög körme közűl.
– Haza ám nagy sokára.
Ezután, hogyim az álom, ez a gonosz portéka erőt vett rajtok lefeküdtek mind a ketten s elaludtak. Reggel a szegény asszony hamarébb felkelt mint ő, és a mint kitekintett az ajtón majd hanyat esett a nagy fénytől, azt hitte, hogy álmodik. Beszalad, elmondja a fiának, hogy mint áll a dolog és kérdezgeti, hogy kié ez a sok arany?
– Emmink[54] az anyám, nem a sági pap-é. Azután elmondta az anyjának az egész historiát; az öreg nagyon megörült a sok fényességnek s ezt mondta rá: „Lásd fiam! jó az ördögnek is néha gyertyát gyujtani.“
Ezután vettek négy ökröt, négy lovat, nagy gazdaságot, s még most is élnek, ha meg nem haltak.
TALÁLÓSMESÉK.
1.
Fejir házbó’ ződ kisasszony néz ki.
(Ludtojás kelő állapotában.)
2.
Mig é’tem lyuk vót a palotám, Hótom után veres az én ruhám.
(Rák.)
3.
Mi megy át árnyék nékű’ a patakon?
(Hang.)
4.
Nekem olyan tehenem vót, hogy maga hányta ki a ganajt maga aló’.
(Furó.)
5.
Négy dibindobondáré, Két kicsiny kocsondáré, Egy suhondáré.
(Ló, levén négy lába, két füle, egy farka.)
6.
Erdőbe’ erdőbe’ fejetlen kutya ugat.
(Fejsze.)
7.
Uton megyen, picit les[55].
(Tövis.)
8.
Erdőbe’ erdőbe’ vásznat terigetnek.
(Gyalogut.)
9.
Nekem olyan tyúkom vót, Hogy a gáton is mettojt.
(Hó.)
10.
Furják, faragják, Mégis feneketlen hagyják.
(Kürtő.)
11.
Kível szőrös, Belő’ nedves. Férfiaknak Igen kedves.
(Kulacs.)
12.
Négy ördög egy kalap alatt.
(Négy lábú asztal.)
13.
Négy ördög mindé’ kergetyi egymást, mé’ se éri el.
(Szekérkerék.)
14.
Fót hátán fót, Soha tő benne nem vót.
(Káposzta.)
15.
Szögön szityó, Lóca alatt matyó, Ker’be’ kampella.
(Szögön szita, lóca alatt mozsár, kertben káposzta.)
16.
Nekem olyan mázsárom vót, hogyha átvették (vetették) a házon, nem lehetett összerakni.
(Tojás.)
17.
Hol nem szükséges a kenyér, S a hol van is elvetyik?
(A késen, mert arról lekaparják.)
18.
Kétszer szűletett Egy oktalan állat. Veres szakálla vót. Kántorságot viselt, Sok feleségi vót, Mégis nem vétkezett. Halála után Menybe nem mehetett.
(Kakas.)
19.
Hegyen megyen Nagyon megyen. Vasat viszen De nem kovács. Fődbe bújó, De nem bogár.
(Sörét.)
20.
Kerek mint az óma[56], Piros mint a rózsa. Rétes, de nem béles, Ettem belőle de nem éldes.
(Vereshagyma.)
21.
Négy valaki lakik Vakolatlan házba. Ajtó ablak nékű’ Való palotába.
(Dió.)
22.
Idor-bodor az anyja, Szép szemű a lyánya, Ezereszű a veji.
(Szőllő.)
23.
Mindé’ mosgyik, mégis fekete.
(Malomkerék.)
24.
Hétköznap gömbölyű, Vasárnap négyszögű.
(Pap sipka.)
25.
Uton megyen illebille, Hátán viszi reczefice, Fülyi négy, szemi négy, Körmi pegyig huszonnégy.
(Hátasló.)
26.
Fődön fa Fán kender, Kenderen agyag, Agyagon fű, Füvön disznó.
(Disznó.)
27.
Még az apja messe lesz, Már a fia sindelez.
(Füst.)
28.
Vizen megyen, Vért viszen, Magába egy csepp sincsen.
(Hajó.)
29.
Hágcsón hágtam, Lépcsőn léptem, Aranygyűrőm elvesztettem. Nap felkapta, Hódnak adta, Csillag az ujjára gyugta.
(Harmat.)
30.
Véren megyen, Vért viszen Magába egy csepp sincsen.
(Nyereg.)
31.
Uton utfélen kisfekete jaj-jaj-jaj!
(Tövis.)
32.
Erdőbe berdőbe motóllások járnak.
(Ökör.)
33.
Uton utfélen üstöt borongatnak.
(Vakandtúrás.)
34.
Uton utfélen urfiak ugrálnak.
(Béka.)
35.
Kan túr is ás is kocsi után poros is.
(Kan.)
36.
Nekem olyan kis lyányom volt, hogy minden házná’ pofon verték.
(Szita.)
37.
Ha leteszem is sir, ha felveszem is sir.
(Lánc.)
38.
Mi áll a vásáron háromlábon?
(Serpenyő.)
39.
Szarka repű’ a Tiszán, Szalonna csüng az állán, Tehén fekszik oldalán, Kutya ül a farkán.
40.
Nádná’ vékonyabb, Toronyná’ magosabb.
(Eső.)
41.
Ezer madár elindó’, Egy közüle messántó[57], Mind az ezer megá’.
(Fonal szövés közben.)
42.
Tömpe zsidó menybe néz, Fé’ lábon á’[58] fütyörész.
(Káposzta.)
43.
Ződ a háza, Négy szobája, Négy komondor Visel gondot rája.
(Dió.)
44.
Nekem olyan kis tyúkom vót, hogy a főd alá járt tojni.
(Hagyma.)
45.
Egy kis juhász fé’ lábon á’, Többet őriz négyszáz juhná’.
(Diófa.)
46.
Kinek vótam lyánya, Annak lettem anyja. Éldes apám uram A lyányának fija.
(Sajátos költői monda: egy embert tömlöcre vettettek, éhségre kárhoztattak, s egyedül leánya jótékony tápláló emlője menté meg a szörnyű haláltól.)
JÁTÉKOK.
1. Angyaljáték.
– Mit etté’ ma? Turós lepényt. – Mit ittá’ rá? Hidegvizet. – Min ász?[59] Cserépen. – Min lebegsz? Levelen. – Nézz az égre? Eb nézzen. – Köpj a földre! Eb köpjön.
Ha mind ezekre a felelő el nem neveti magát a kérdező ezt mondja neki: „_angyal vagy_.“ Ellenkezőleg: „_ördög vagy_.“
2.
– Mér kü’dött az ur asszony? haja gyöngyöm haja. Nektek hidat csinálni! haja gyöngyöm haja. – Minek nektek a hid? haja gyöngyöm haja. Katonának át járni! haja gyöngyöm haja. – Mi lesz annak vátsága? haja gyöngyöm haja. Piros barna, menyecske! haja gyöngyöm haja.
3.
Járom járom az uj háznak. Váralját, váralját. Aki tanót emberséget Személje[60] me’! becsülje me’! Álljon ki, álljon ki! Bitám uram üzente, A lányodat kérette. Letszebbiket, letjobbikat Karcsu magosságút.
Ezt körbe fogózva játszák a leányok.
4. Más darab ugyan ily alkalommal.
Cickám cickám Van-e neked párod? Vagyon, vagyon De semmire vagyon. Add nekem ezt! Elkapom ezt, Szita szitapéntek Siralom csötörtök Dob szerda! A legények regementye Igen cifra. Bene forog Sándor Bándor Igen nyalka. Uccu szivem Rebeka, Rebe- Rebe- Rebeka. Panuska.
5.
Cickám cickám Fogtá’-e egeret? Fogtam, fogtam, De elszalajtottam. Mig a kacsát behajtottam Két pár csizmát elszaggattam Kacs, kacs, kacs!
E játék a fennebbivel rokon.
6. A libajáték.
Legelőször is a legények közül egyet megtesznek farkasnak. Aztán a játszó leánykák magok közül egy gazdasszonyt és egy liba pásztort választanak. A gazdasszony most a libákat (a többi leánykákat) át olvassa a libapásztornak, ki nyomban kihajtja őket a gyepre. Később a gazdasszony elkiáltja magát:
– Hajtsd haza a libát te!
– Nem lehet.
– Mé’ nem?
– Gát alatt a farkas.
– Mi’[61] csiná?
– Mosgyik.
– Mibe?
– Vérbe.
– Mibe töröközik?
– Selyem keszkenőbe.
– Hova teszi a selyem keszkenőt?
– Ládácskába.
– Hova teszi a ládácskát?
– A fődre.
– Gyöttök-e zabra?
– Nem.
– Gyöttök-e árpára?
– Nem.
– Gyöttök-e apátok, anyátok kenyerire?
Ekkor a pásztor haza kergeti a libákat. Azonban a farkas kiugrik az árokból s egyet kettőt elkap a seregből.
A gazdasszony ezt kérdi otthon:
– Hun maradt két liba?
– Elment a nádasba tojni.
Ezután addig hajtogatja a libákat legelni, mig a farkas mind elfogdossa öket.
Ekkor a gazdasszony meg a liba pásztor elmennek a farkashoz s ezt kérdezik tőle:
– Nem látott erre egy sereg libát?
– De láttam, arra ment a töviskes uton.
Elindulnak de nemsokára vissza térnek.
– Jaj lelkem – mondja a gazdasszony – nem láttón’[62] mink arra semmit, a lábonk meg tele ment töviskvev csak szedje ki!
Mikor ki akarja szedni, jól a kezére vágnak.
Később megint arra mennek s kérdezik:
– Nem látott erre egy sereg libát?
– De láttam arra ment a deszkás uton.
Elmennek arra is de nemsokára vissza térnek.
– Jaj lelkem nem láttón’ mink arra semmit, a lábonk meg tele ment szálkávav csak szedje ki belőle!
Mikor ki akarja szedni jól a kezére vágnak.
Később megint arra mennek s kérdezik:
– Nem látott e erre egy sereg libát?
– De láttam arra ment el a gyémántos uton.
Elmennek de innen is nem sokára vissza térnek.
– Jaj lelkem nem látton’ mink arra se semmit, a lábonk meg csupa vér, mindössze szurkáta a sok gyémánt.
Ekkor a libák elkezdenek gágogni a padláson, mire a gazdasszony ezt kérdi a farkastól:
– Mi zörög a padláson?
– Tennap hoztam egyzsák gyiót azt törik a fiaim.
– Nyissa csak ki!
– Nem lehet, elveszett a kócscsa.
– De mégis kerressük meg!
Megkeresik, felmennek a padlásra, hát látják hogy a liba mind ott van. Ekkor aztán nagy örömmel haza hajtják.
7. Dinnye játék.
Néhány gyermek összeáll, s az ut közepén zsombékokat csinálnak porból. Magok közül egyet kiválasztanak dinnye pásztornak; ki kevés távolságra e helytől lefekszik s ugy tetteti magát mintha aludnék; a többi aztán csendesen oda lopódzik s a pszeudó dinnyét felkapkodva, a pásztorra ily szavakat kiabál:
– Lopuk lopuk a dinnyét Elaludt a pásztor. Csipa van a szemibe.
Erre a pásztor felugrik, a tolvajokat megkergeti, s a kit elfoghat kegyelem nélkül megzálogolja, ez igy megy mindaddig mig a zálog halomra gyűlik. Következvén a zálog kiváltás, a pásztor kezébe fog egyet s ezt kiáltja:
– Kié ez a zálog?
– Enyim, enyim – kurjangatja a tulajdonos.
– Kit szeretsz? – kérdi a zálogszedő.
– Pannikát.
– Ilyen ágyat vessen neked Pannika!
Ekkor magasra hajítja a kezében lévő tárgyat, s ez igy tart mig a zálogok mind ki nem váltatnak.
8. Sas játék.
Több gyermekek összeállván, egymás derekát átkarolják, s igy hosszú láncformát képeznek. A legerősebbet sassá s az erejében utána következőt annyjokká teszik. Az anyjok, azután a sereg élére áll, mig a sas vele szemközt foglal álláspontot. A sas most erősen sürög forog s ily szavakat mond:
– Sas vagyok elkapom! – Anyja vagyok nem hagyom!
A játék addig tart mig a sas mind el nem kapdossa a kicsinyeket.
9.
Midőn héja közelít a faluhoz, a palóc gyermek következő verset kiabál mint egy üdvözletére:
Hélya hélya kontyos, Igen nagyon loncsos. Meggyujtottam kőváradot, Benne hagytam két fiadot. Ugy sirattad maj’ mebbomlasz érte, Cinkanával étetted. Éldes tejbe fürdetted, Hélya ne!
Vagy:
Hélya hélya lakatos Látom lábad ripacsos, Csőllőre csattogóra, Ángyom ablakára.
Ez utolsó sort igy is mondják:
Csőllőre csattogóra Piros nyomdokóra.
10.
Ha az ég elborul, a gyermekek következő versecskével csalogatják ki a napfényt:
Gyöjj ki gyöjj ki verő! Ne menj Maconkára! Mer’ Maconkán Csontot törnek, Tökvev harangoznak.
11.
A gyermek kis fekete pettyes veres bogárkát vesz kezére, s ezt dalolja neki:
Katalinka bogárka Hova visznek engem? Égnek-e földnek-e Vagy a tűzbe vetnek?
12. Karácsony esti köszöntő,
melyet a leányok ablak alatt énekelve mondanak:
Margit asszony jó gazdasszony Kelj fel az ágyadbó’! Kötsd fel szolgáló Rózsidat Az ő mély álmábó’, Siessetek turós, mákos, Szilvás lepényt sütni! Ha mi velünk elakartok Betlehembe jutni.
13.
Farsang utolsó napján nem csak a gyermekek, de az éltesebbek is nagy fanyársakkal járnak sorba minden házat, ezen üdvözlő rythmust szavalván, illetőleg énekelvén a háziak tiszteletére:
Farsangi turi, Nem mehet a fára, Csak ugy karmizsálja, Gazdasszonynak egészségit várja. Gyönnek mennek az ekék, Az aranyos ekék Árpafődet szántani. Zab szaporodjon! Buza bukrosodjon! Házatoknak négyszögi Négyen gyerőnk rajta! Ugrik ugrik kis Jézuska Veres kabátkába.
Felszaladt a macska a padlásra, nekem is hozzanak egy darab szalonnát!
A háziak most egy darab szalonnát adnak át a fersangolónak, melyet az megköszönve nyársára szúr s tovább lépdel.
Javítandók.
19. lap. 8, 9, 13, 18. sorban a „ho’nap“ mindenütt „hónap“-nak olvasandó.
61. „ 3. sor „ma“ = „maj’“.
76. „ fel 15. sor „huszonégy“ = „huszonnégy.“
95. „ fel. 7. sor „ráüt“ = „ráű’t“
101. „ alólr. 4. sor „hogy im“ = „hogyim“.
117. „ alólr 1. sor „megyünk“ = „menjünk.“
Jegyzetek.
[Footnote 1: Soha mennem nyugszik = soha meg nem nyugszik. A =g= kimarad s az utánna következő =n= megkettőztetik.]
[Footnote 2: Az elmondó még ezt tette hozzá: „ekkor Darvas Kis Kelemen reá borult a Sallai szép Kata holt testére és ott halt meg.“]
[Footnote 3: Megest = megint.]
[Footnote 4: Ausó feüső = alsó felső.]
[Footnote 5: Mőre = merre.]
[Footnote 6: Mint már fentebb megjegyeztük, itt a =g= =s=-re változik, s igy ejtetik: _mésse_. De nehogy értelmet zavarjon, jobbnak láttuk aposztróffal jelölni.]
[Footnote 7: _Mőné_ = _minél_, _mennél_. Mint _mőre_ = _merre_.]
[Footnote 8: _Tyittyák_ = tiltják.]
[Footnote 9: _Meszeüve_ = _meszelve_.]
[Footnote 10: _Aszondják_ = _azt mondják_.]
[Footnote 11: Páfalyi = pálfalvi.]
[Footnote 12: Mennyőtté’ = megnőttél.]
[Footnote 13: Megá’ = megállj.]
[Footnote 14: Csecsvev tartottá’ = csecscsel tartottál.]
[Footnote 15: Kócscsa = kulcsa.]
[Footnote 16: Genge = gyenge.]
[Footnote 17: Asse = azt se.]
[Footnote 18: Akié’ = a kiért.]
[Footnote 19: Mevvetetté’ = megvetettél.]
[Footnote 20: Tyizmámnak = csizmámnak.]
[Footnote 21: Taupa = talpa.]
[Footnote 22: Eünyüttem = elnyűttem.]
[Footnote 23: Mindé’ = mindég.]
[Footnote 24: Szerelmönnek = szerelmünknek.]
[Footnote 25: Hosz’ ki = hozd ki.]
[Footnote 26: Betakallak = betakarlak.]
[Footnote 27: Eümenek = elmenek.]
[Footnote 28: Kossó = korsó.]
[Footnote 29: Feüneveüt = felnevelt.]
[Footnote 30: Szivva = szilva.]
[Footnote 31: Feütekéntett = feltekintett.]
[Footnote 32: _Bogácsa_: ezzel rokon a _bodak_, mely szinte gyurva készül.]
[Footnote 33: Barna hajó = barna hajú.]
[Footnote 34: Aragyi = aradi.]
[Footnote 35: Hanne = hadd ne.]
[Footnote 36: Balázs Gyarmat = Balassa-Gyarmat.]
[Footnote 37: Tőtyi = tölti.]
[Footnote 38: Szavó = szavú.]
[Footnote 39: Szűte = szülte.]
[Footnote 40: Örő = örül.]
[Footnote 41: Vák ki = vágd ki.]
[Footnote 42: Vat tőlem = vagy tőlem.]
[Footnote 43: Torom = torony.]
[Footnote 44: Mellásd = meglásd.]
[Footnote 45: Kék = kellene.]
[Footnote 46: Korácsú = korú.]
[Footnote 47: aszonta = azt mondta.]
[Footnote 48: mettenné = megtennél.]
[Footnote 49: fauvav = fallal.]
[Footnote 50: Kiszísfazék = ciberés fazék, melyet mindig a kemencének e célra készített mélyedésében tartanak.]
[Footnote 51: Memmeg ebből, meg meg, = ismét.]
[Footnote 52: Tésztaféle.]
[Footnote 53: Morvány = fonottkalács.]
[Footnote 54: Emmink = a mienk.]
[Footnote 55: A mennyiben a hust kicsinyítve picinek mondják, s igy alkalmazzák a lábra is.]
[Footnote 56: Óma = alma.]
[Footnote 57: Messántó = megsántúl.]
[Footnote 58: Fé’ lábon á’ = fél lábon áll.]
[Footnote 59: ász = állsz.]
[Footnote 60: személje ebből személni, ez ige, a _becsülni_ szóval majd nem’ egy értelmű.]
[Footnote 61: Mi’ csiná = mit csinál.]
[Footnote 62: Látton. = láttunk.]
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
V A magyarirodalom története A magyar irodalom története
XI összeszögellő bércein összeszögellő bércein)
XV mynyegzői ajándokokkal menyegzői ajándokokkal
XVI _bijony (bizony)_ „_bijony (bizony)_
XIX =hedegő= (hegedű) =hegedő= (hegedű)
XIX változik p u. változik p. u.
XX (jőjjön már sógor-helyett jőjjön már sógor helyett
XX „=eregygyék má’ bátya= „=eregygyék má’ bátya=“
XX lágyul p, u. lágyul p. u.
35 14. 35.
37 Feuneveüt = felnevelt. Feüneveüt = felnevelt.
48 rózsás pallag.. rózsás pallag…
91 már enyém leszesz, már enyém leszesz.
94 most is fáj…. most is fáj…
103 felséges király. felséges király.“
104 ennek a legénynek. ennek a legénynek.“
119 tudta már. hogy tudta már, hogy
127 igértél a feleségemnek. igértél a feleségemnek.“
129 a sor arrais a sor arra is
131 itthon vagyok. itthon vagyok.“
133 (Furó,) (Furó.)
133 (Fejsze). (Fejsze.)
134 (Gyalogut). (Gyalogut.)
134 (Hó). (Hó.)
134 (Kürtő). (Kürtő.)
134 (Szekérkerék). (Szekérkerék.)
142 Panuska Panuska.]