Part 8

Barna elkaczagta magát. Nagyon sajátságosan kaczagott, majdnem úgy, mint a ki több pezsgőt iszik, mint a mennyit a józanság elbír, de kevesebbet, mint a mennyitől megrészegszik az ember…

– Hát szeret-e még?

– Igen!… volt a halk válasz.

– Akar-e enyém lenni?

A leány válasza zokogásban fúlt el. Minden úgy ment, a mint elképzelte, mégis a világossághoz nem szokott szemei elkápráztak, a mint ily közel látták előttök a mindenható fényességet… Ó, mily kedves volt előtte ez a férfi, mily lebilincselő hatalmas alakja, mily bájos, könnyed behizelgő gondtalan beszéde… Óh, ha most tudná neki mondani a szegény kis grófkisasszony azt a költeményt, mely arról szól, hogy tán már bölcsőjében rinogva, mint gyermek is szerette őt és hogy várta egyre, mind várta, mindig várta…

De nem tud szólni, csak zokog, csak zokog.

A báró ismét elneveti magát –:

– Ah, tán fáj valamije, kicsikém… nem is tudtam, hogy ilyen érzékeny, különben régebben eljöttem volna megvígasztalni… Hisz én úgy szeretem… akar? – legyen az enyém… ma és mindig…

Sapho nem tudta magát tovább türtőztetni: oda vetette magát a hozzá közeledő férfi keblére; az pedig magához szorítá olyan hevesen, olyan _sajátságosan_ –:

– Gyujtsunk lámpást violám, szeretném látni azt a rég nem látott édes kis képét… Aztán bajos is sötétben csókolózni… a ruhára téved s a száj haragszik meg érte…

Barna gyufát vett ki zsebéből s meggyujtá a lámpást. Egy pillanatra behúnyta a fény elől szemeit s a aztán kinyitá.

Csodálkozva, merően nézett a kis sáppadt Saphora, aztán elpirult s zavarában hebegni kezdett…

– Hát nem Leontin…? hol van Leontine… _Ki ön, drága nassám_…?!

A szegény leány alig tudta mi történt, alig tudta mit felel –:

– Sapho vagyok… az ön Saphoja…

– A görög költőnő…? Nem emlékszem, régen lehetett szerencsém… a lesposi Sapho… az eryngium hires gyökere…

_Te kis frajla, nem a Leontine szobalánya vagy te_.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

És azután a hályog mind lejebb-lejebb ereszkedett a comtesse Sapho világoskék, kedves szemein. Még alig volt husz éves s már virágok helyett csak egy óriási határnélküli sötétséget látott… Hanem hallása mind-mind éberebb, élesebb lőn. A legkisebb neszre összerezzent s bezárta szobáját s még atyját se ereszté be magához.

Különben Aba gróf is sajátságos változást vett észre leányán: az néha napokig nem szólt hozzá s a szinésznőt sem nevezé többé anyjának. Sőt ha olykor-olykor kénytelen volt ezzel találkozni: nagyon vigyázott, hogy még ruhája se érjen hozzá.

Szegény comtesse Sapho hanyatlott erősen; huszonhárom éves korában már vén kisasszony volt: beszélgetett enmagával s szerette a rikító ruhákat… Gazdag, hosszú szőke haja növekedett csak s ifjonti üdeségével a száraz kocsányon tüneményszerüleg kihajtott virágra emlékeztetett…

– Mid fáj, kis leányom? – kérdé olykor Aba gróf s megsímogatá puha, fényes hajzatát –:

A leány nem felelt s kibontakozott atyja karjai közül.

– Talán a szemed… nem látsz jól…

A kis grófkisasszony azt gondolta magában: »ó, bár ne látnék!« De hallgatott, mindig hallgatott s mig atyja a semmittevésben – melyet jólétnek nevezett – mind jobban neki tellett: az ő büszke alakja, egyre száradt, esett összébb-összébb: de elhervadva, összetörve: irta s szavalta tovább költeményeit…

TARTALOM

Előszó 3 I. Mefisztó barátom 5 II. Egy tragédia 51 III. Két vén cseléd 69 IV. Taragovics Tógyerék 93 V. A mosóné leányai 109 VI. Comtesse Sapho 131

Singer és Wolfner kiadása Budapesten.

Negyvenezer mértföld vitorlával és gőzzel

Irta: dr. Gáspár Ferencz.

Második bővitett kiadás. 130–140 eredeti képpel.

Dr. Gáspár könyve úgyszólván az egyedüli nagyobbszabású magyar útleirás. Egy új világ, egészen új oldalról, sajátságos vonzó leirásokban tárúl elénk. Ott képzeljük magunkat a hol csöndesen nyugodt, hol fönségesen háborgó tenger végtelennek látszó síkján; föltárúlnak a mélységeknek csodái, szépségei, látjuk azt a világot, mely nyugodtságában áhitatos bámulatra, vívódásában gyönyörrel teli félelemre késztet. Megismerjük a hajó életét, a matrózélet örömeit és keserveit, melynek ridegségökben is fölemelő jeleneteit a szerző érdekesen, vonzóan írja meg. Leírja azoknak az országoknak, melyekben megfordúlt, népét, életmódját, nem a dilettáns szemlélő fölületességével, hanem a tudós alaposságával, az életet ismerő orvos sokoldalú tapasztalatával. És azok a pompás leirások a tengerész életéből, a kikötői életnek a leirása. Az ember azt hiszi, hogy nem is útleirást, hanem érdekes bonyodalmú regényt olvas, oly feszült kiváncsisággal kiséri a leirás egymásután következő részleteit.

Gáspár könyvét élvezettel, gyönyörűséggel olvassa nemcsak a szépirodalomnak, a szellemes útleírásoknak minden barátja, de a komolyabb, tanúlságosabb olvasmányoknak minden kedvelője is.

Ára fűzve 5 frt. – Díszkötésben 6 frt 50 kr.

SINGER és WOLFNER könyvkiadóhivatala Budapest, Andrássy-út 10.

Singer és Wolfner kiadása Budapesten.

UJ IDŐK

Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap

SZERKESZTI

HERCZEG FERENCZ.

FŐMUNKATÁRSAK

MIKSZÁTH KÁLMÁN és BRÓDY SÁNDOR.

*

Munkatársai különben a lapnak a legkiválóbb magyar irók és művészek.

_Előfizetési ár:_

_Egész évre 8 frt._ _Fél évre 4 frt_ _Negyedévre 2 frt._

Mutatványszámot ingyen küld

az „UJ IDŐK“ kiadóhivatala

Budapest, Andrássy-út 10.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

15 |sem ád..?! |sem ád…?!

15 |óvó kéz..! |óvó kéz…!

16 |Az asszonynak |(Az asszonynak

16 |kezet fogva |kezet fogva.

16 |(Súgva) |(Súgva.)

16 |és »itt.« |és »itt.««

20 |volt többé |volt többé.

23 |megszólalt. |megszólalt:

42 |milyen jó |»milyen jó

47 |betek folytatá |beteg folytatá

56 |gondolkogott semmin |gondolkodott semmin

58 |Gyendéden kezébe |Gyengéden kezébe

63 |volna?!.. |volna?!…

72 |hófelhős égből.. |hófelhős égből…

72 |fogni. valamennyivel |fogni valamennyivel

73 |mellenye alól |mellénye alól

75 |piszkos, de olscó |piszkos, de olcsó

76 |el távozott.. |el távozott…

79 |ember jót! |ember jót!«

80 |egybekelnénk.. |egybekelnénk…

82 |egybe…! |egybe…!«

84 |kisassony aludott |kisasszony aludott

91 |akartam vele.. |akartam vele…

98 |csináló elhurczolkodoti |csináló elhurczolkodott

105 |énekel.,. |énekel…

105 |Veszszen!…« |Veszszen!…

107 |irnoki kinevezésgt |irnoki kinevezését

107 |jönni… |jönni…«

108 |felakasztani… »És |felakasztani…« És

108 |irnok. |irnok.«

111 |bukkant ele |bukkant elé

112 |esett. egyszerre |esett. Egyszerre

115 |testével ránehezeeett |testével ránehezedett

122 |reáhagyja magat |reáhagyja magát

122 |Szinte biztalta |Szinte biztatta

124 |otthont..: |otthont…

127 |magát!.. |magát!…

130 |ringyói!.. |ringyói!…

142 |én…! |én…!«

152 |alaknak, Csak |alaknak. Csak

153 |mást várt…? |mást várt…?«

153 |az ember..: |az ember…

153 |fényességet.., |fényességet…

154 |költőnő..? |költőnő…?

157 |Egy tragédia 53 |Egy tragédia 51

157 |Két vén cseléd 71 |Két vén cseléd 69

157 |Taragovics Tógyerék 95 |Taragovics Tógyerék 93

157 |A mosóné leányai 111 |A mosóné leányai 109

157 |Comtesse Sapho 137 |Comtesse Sapho 131]