Német maszlag, török áfium : regény két részben

– Jézus! Jézus! – üvöltötték a légrádi vitézek magasra emelt karabinnal vágtában gomolyogván le a domb lankáján, amelynek tetején pár lovas fogott körül egy szekeret. A szekérbő...

– Hát osztán kufár kévánkozol lenned, avvagy királ, hogy annyi idegen idiómákban töröd az nyelved? Tanulok én is hun itt, hun ott egy-egy csöppet, de az te fejed ollyan, valamin...

Ezután már csak néztek és olvastak, s ha kiabáló olaszokkal találkoztak vagy finoman udvariaskodó, körmönfontan vitatkozó urakat, papokat láttak, egymásra mosolyogtak, de a rosk...

– Vijjogjon az fiatal sólyom, szaggassa el skófiummal varrott pántlikáját lábárul, fölyhők magasán túl röpüljön, valamig tud. Engemet is az szerencse kereke fölhajta magasra s a...

Esterházy most hercegi vendégére köszöntött egy hatalmas kupát, aki sietett az udvariasságot viszonozni; aztán Nádasdyért ittak, meg újra Esterházyért s egymás után Leopold főhe...

A társalgás lassankint ellanyhadt, kinek-kinek fejébe ötölhetett a maga baja Béccsel, mellőztetése, miegymás s elgondolkozva, gunnyasztva várták a vendégek a tágas ponyva-szállá...

– Az paraszt, az paraszt, mondja kegyelmetek! S az úr, nemes, nemzetes és vitézlő úr? Vannak néminemű új bányáink nékem s öcsém uramnak, Péternek, ki Lichben, ki Bakarban. Hát a...

Amint a becsukódó ajtó kilincse pattant, Zrinyi dereka megrokkant ültében, de rögtön rá kiegyenesedve rúgta ki maga alól a széket, az ajtóhoz ugrott, fölszakította s ott állt a...

Zuzmarás erdőn, sáron, avaron keresztül döcögött, rugóin himbálódzva, délnek a nagy landkocsi. Zrinyi szótlanul ült napokon át; Migliani kövér ajka susogva mozgott s csettenve h...

– Légyen az bán, váras, biró, vármegye avagy singuláris persona, Mikulich csak öszveakasztja kerekét véle, merthogy nyargalóban bocsátotta telhetetlenségét minden után, ki super...

– A hitharcosok trombitáinak vérpezsdítő riadóját hallom. Talán az eléggé meg nem vethető keresztények támadtak az égig érő, meedsudsi falakkal bíró városra? Ebben az esetben en...

– … ha talán a teher alatt roskadni láttok… örökké hálás leszek… Nem is mulasztom el, amig ereimben egy csepp vér foly, ő felségének e kegyét örökös szolgálataimmal kiérdemelni!...

Közben élte a nagy úr fényes, zajjal, munkával, emberekkel untig telített életét. Sok gyertya fogyott és bor ezen a télen: egymást érte a sok lakoma és ünnep. Míg az idegen lova...

Kattogva szaladt a hintó az úton, amelyen magasra szállt a könnyü nyári por s Zrinyi egy sarokba dülve nézte a pocséták vizének csillogását suhanva váltakozni mezők zöldjével, k...

Ráttkay is a Zrinyi-házban szállt meg. Egy-két napig, mialatt Zrinyinek mindig akadt elintézni, rendelkezni valója a ház körül, Ráttkay a kandalló mellett javítgatott egyet-mást...

– Vendég? Franc, nem vendég! Messzére elkerülik ez várat, valamint béle dült sarut útfélen! Bizony, mikéntha ecetben tött volna el bennünket télire ez pöttön bécsi fráj! Ha mán...

– Sok császári generálnak is dicsőségére válnék tudása, ez biztos! De tudománya és gyakorlata között nagy szakadék tátong. Mert mit tud? Körülbelül azt, amit mi. Mit tesz? Éppen...

Az uccából magasra emelt karddal rugtat ki Puchaim gróf. Egymásnak nyomott apró kerek szemében harag, pufók arcán az indulat vérbibora; élbe hajló domboru mellvasa csillogására...

Délelőtt, dél, délután futkosásban telt el. A bán nagy, sietős léptekkel járta a termeket, udvart, istállókat. A fegyvertárban megkoccantott egy paizsot, suhintásra emelt régi s...

– Abu Bekr ibn Aflah, ó, fényes tekintetü király-bán! Tanitó voltam messze, délen, a Fehér tengeren túl, El-Magreb-ben! És még messzebb, a sárga homokon túl… Tombuktu… Bölcsessé...

De az eretnek Rákóczytól főpapi buzgalommal undorodó Lipót biztatására, aki olyan sietve újította meg a lengyel hitlevelet, hogy az országbirót és a horvát bánt el is felejtette...

Alig várta, hogy vége legyen az adó, pörök, katona, erődítések szóiszapos zuhatagának. Lanyha elerőtlenedéssel, bölcselkedő egykedvüséggel intézkedett mindenben, csak méltósága...

Erőt, beavatkozást suttogott a bécsi párnákon kuporgó titkos tanács, Grécbe nyargaltatták, Károlyvárosra hivták s mikor a hódoltságra csapott lángot és vért fakasztó tenyere, a...

Hirére pusztává ijedtek a falvak s ami otthon maradt, romboló, rabló kezük zúzta vagy ragadta magával. Lovukon paraszt edénye csörgött, párnája puffadozott, ködmöne lógott, assz...

– Az igaz! – csuklott dühösen a bán nevetése, – nem értek e «soha meg ne harcolj» titokzatos bölcsességü magas tudományhoz: miként kell csatát még szándékban visszanyelni, barát...

Még egy utolsó, nadrág-szijt eresztő, borgőzbe pácolt fene nagy ebéd s a mozsár szólongató, harsonázó, ordító, undor szimbolumává nőtt kucsmalengetést kiizzadt bucsu hangjai las...

Hegyhát domborult eléjük, meredek hivta próbára roncsolt erejüket, völgynek csuszkoráltak, patak-sugát tapostak iszapos kölyök-örvénnyé, emberi lakást, török földhányást messze...

Zrinyi álla tokává gyűrődve süllyedt dolmánya gallérjába, jobb karja kinyult s ernyedten lehajló keze feje csuklóban balra billent. A lomha paripa fölemelte szakállas csülkét, a...

Subise herceg egyet rántott térdig érő kék bársony kabátját rézsut csikozó két tenyér széles vállszalagjának dús aranyos cafrangján, megmarkolta lejjebb pufók szalagcsokorba buj...