Part 10

Már-már sikerül a csel, midőn Teddy, aki az Eiffel-torony tetejéről lecsüngő tengeralattjáró biztosító szelepeit átharapta, a medencében összegyült vizet ráereszti arra a gyorsvonatra, amelyen Burdon és Harry utaznak a biztos halál felé. Mag Marynak annyi ideje van csak, hogy elkapja a gőzharangot: de a gyémántgumit már nem tudja megmenteni, az a gaz cselszövők kezére kerül. A szép Ellen, aki magához ragadja a hatalmat, levelet ír Parlton-nak, amelyben értesíti, hogy öt és fél perce van még hátra, amíg a dugattyú eléri az emeletet. Parltont a szerelem se tudja visszatartani, látván, hogy minden ellene fordul, felfedi Kentudey előtt az egész összeesküvést. De már késő: a két elefánt nem birja tovább a majomhajszeszt, amit Link, a kémikus, ki csak cselből állt a Vasmirígy szolgálatába, hogy a cselszövők számára kikémlelje Parlton terveit, a pincéből fejlesztett Hipperittel összeforrasztott csőben bocsát rendelkezésére a végső haláltusáját vívó szerelmes pár védelmezőinek.

Ugyanott megtalálják a tojásokat is: most hát nyilvánvaló, hogy Gertrúd nem a nevelő kisasszony volt hanem maga Ten, a „korvettevő“. Lifi nem ismeri fel azonnal ellenségét, úgy tesz, mintha álruhában akarná megtéveszteni apját, de csak azért, hogy Poll, aki be van avatva a szalámigyilkosok tervébe, azt higyje, hogy Mag Mary volt a páncélszekrény tokjában, mikor a Frásztörő Álarc lenyúzta a bőrt fivére könyökéről, hogy a rejtelmes írás birtokába jusson. Marynek nem sikerül Allan hasüregében megtalálni a szelencét, de annyi ideje még van, hogy értesítse a vezetőséget. Egy kis intermezzó után, melyben a két szerelmes végre megpihenni látszik a kéményben, amelyből nyugodtan lóghatnak fejjel lefelé, mert Ten visszaigazította a csontpalack mutatóját s így a kígyók nem mászhatnak fel; Mag Mary döntő lépésre határozza el magát. Úgy tesz, mintha már megkapta volna a titokzatos lekvárzsibbasztót és színleg leugrik a cseremiszeket szállító repülővonat lőportartályából – de Poll, aki már várja a ballonban, elkapja a csolnakot, épen akkor, mikor a csapot kinyitották és a lovasok elérték a holdfogyatkozást.

Ebből nyilvánvaló, hogy ki volt a gyilkos és a fiatalok egymáséi lehetnének, ha az ősi kastély gázfejlesztőjében nem találnák meg a levelet, melyből kiderül, hogy Mary születendő gyermeke tudhatja csak a titkot. A következő felvonásban erről is megtudhatjuk az igazságot.

A HAJÓHINTA

Ha jól emlékszem, mindahárman egyszerre szálltunk be, mikor a hajóhinta még állott. És hogy én a középre kerültem, ennek se valami különösebb törekvés vagy ambíció volt az oka, se mérséklet vagy szerénység – egyszerűen a középre kerültem, mivel ott szálltam be és mivel alapjában véve soha nem nagyon törődtem vele, hogy jól legyek elhelyezve külsőségekben: én egyszerűen hintázni szerettem volna, ringatózni és lebegni, mert ringatózás és lebegés közben szépeket szoktam érezni és gondolni a hintázásról. És mivel tudtam, hogy a hinta mindenkit meghimbál, aki felül rá, nagyon mindegy volt nekem társadalmi elhelyezkedésem.

Balra tőlem, a hajóhinta farába, szálas, derék legény állott: kovács lehetett vagy vasesztergályos; nem tudom biztosan, de úgy rémlik, mintha kalapács is lett volna a kezében. Nyugodtan állt és fütyörészett és nézte a kék eget és a tarka földet. Jobbra, bricseszben és tollas vadászkalappal a fején, napbarnított arcú, csinos szőke fiú helyezkedett el: afféle földbirtokos, rokonszenves úriember, nekem ő is nagyon tetszett, nem tehetek róla, meg az esztergályos is tetszett és arra gondoltam, hogy milyen jól fogunk úgy hintázni, hármasban.

A hintást, szakállas és szemüveges öreg zsidót, nem tudom miért, az esztergályos érdekelte jobban: talán kevésbbé félt tőle vagy tervei voltak vele – talán ingyen házimunkát remélt vagy azt hitte, hogy az jobban érti a nyelvét. Kézzel-lábbal magyarázott neki valamit, ahogy félfüllel hallottam, a hinta szerkezetét magyarázta, azt állítva, hogy a hintát nem ő hajtja, mintahogy hiszik, akik látják őt kivülről rángatni a kötelet: hanem hogy a szerkezet hajtja a hintát, bonyolult rendszer, aminek külön törvénye van. És unalmasan és hosszan magyarázta a szerkezetet: az esztergályos, akit inkább a lányok érdekelték, nem igen figyelt oda. Csak akkor fordult feléje egy pillanatra, kíváncsi tekintettel: mikor az öreg szemüveges, belemelegedve, azt kezdte bizonyítani, hogy a hinta törvénye szerint neki, aki balról van, egészen különös hivatás jutott osztályrészül: fel fog repülni magasra, egészen magasra, talán a ponyváig is, onnan aztán ő intézi a dolgokat, ő kormányozza az egész mindenséget hintástul, hajóstul, mindenestül együtt.

Én mindjárt éreztem, hogy egy kis baj van ezzel a megállapítással, hogy valamit elfelejtett közölni az esztergályossal: de már nem volt időm szólni, mert a hinta közben megindult. Gondoltam, így is jó, legalább nem kell sokat beszélni. Én egy tisztességes, rendes hintázásra gondoltam akkor, kéremalássan, ami mindhármunknak nagyon jó lesz, néha az esztergályos löki majd a hintát, néha meg a vadászkalapos, ahogy illik, aszerint, hogy melyiken van a sor: én szépen ülök majd középen, nem bántok senkit, legfeljebb énekelek valami vídámat, vagy kurjongatok egyet-kettőt, hogy jobb kedvünk legyen. A kormányzást úgyse értem, csinálja, aki szereti.

Eleinte jól is ment minden, szépen ringott a a hinta és én már bele is akartam fogni a dalolásba. De az öreg szemüveges, fene egye a dolgát, nem hagyott bennünket békén, azt hitte, neki is okvetlenül csinálni kell valamit, neki, aki a földön maradt, pedig egészen jól meglettünk volna nélküle mindhárman, ha szomszédaim nekifeszülnek kicsit a lábukkal. Ő azonban nem maradt békén, hogy asszongya, majd ő segít, őrá szükség van, hogy ő jobban érti a dolgot, hogy mi nem jól csináljuk. És elkezdte össze-vissza húzni meg rángatni a kötelet, fontoskodott, járt a szája, kézzel-lábbal magyarázott, a hintázás elméletét fejtegette.

Erre kezdődött aztán a kalamajka. Az esztergályos meg a vadászkalapos nem hallották jól, mit akar az öreg: az öreget én hallottam csak, aki középen ültem és hiába integettem neki, hogy hagyja abba. Ők ketten csak azt látták, hogy a hinta nem jól jár, csikorognak a sodronyok, kifelé fordul az alattság, mindjárt kifordul valamelyik. Mindkettő azt hitte, hogy a másik rontja a tempót: mérgesen csavargatták a nyakukat, hogy a fejemen keresztül meglássák a másikat. Az esztergályos méregbejött, nagyot rugott előre – a hajóhinta kilendült, szédítő ívben fölugrott jobbra, majdnem a ponyváig. Az esztergályos nekiesett a hajó farának: csúnyán káromkodni kezdett és szidta a vadászkalaposnak az anyját, hogy így csúffá tette, meg fenyegetőzött. Én feléje fordultam, hogy megértessem vele, hogy egyikünk se az oka a dolognak, de nem jutottam szóhoz, mert közben a vadászkalapos, aki meg az esztergályost szidta, egész testével ráesett a hátamra, mivelhogy én voltam középen.

Nagyot nyekkentem és csutkástul leszaladt a torkomon, amit mondani akartam. Közben a hajóhinta elérvén a holt pontot, már zuhant is visszafelé – örültem, hogy majd lélegzethez jutunk végre, ha megínt földet érünk. De a hinta persze nem állt meg, iszonyú erővel, féktelenül robogott át a sineken és most balfelé rohant fel a magasba, áttörve a szabályozó lécet. Mindjárt láttam, hogy ez így nem jól lesz: ordítottam az öregnek, hagyja abba a karatyolást, inkább fékezzen. De az elvesztette a fejét és még jobban rángatta a kötelet. Pillanatok alatt az esztergályos érte el a ponyvát – a vadászkalapos sziszegve és káromkodva alul került – az esztergályos ordított, hogy aszongya megállj, ugye, kellett az neked, minek húztad úgy magadfelé, majd adok én neked – én a vadászkalapos felé fordultam, hogy fölemeljem, de közben az esztergályos egész súlyával rámeredt és betörte két bordámat, mivelhogy én voltam középen.

És ez most így megy és én hiába kiabálok és integetek a nagy zajban, hogy hó, hó, álljatok meg senki se hallgatott rám: és rohan a hinta, eszenélkül fölfelé, majd mindketten lefelé és én vagyok a puffer, rám esnek, aki középen vagyok és nem kormányzok és nem húzom a kötelet. Az öreg szemüveges megtébolyodottan karatyol, közben összefüggéstelen szavakat, mint egy agyalágyult: szerkezetről beszél meg törvényről, meg hogy mi a teendő… csak egyes tört szavakat kapok el az egészből… termelés, aszongya épen… történelmi szükségszerűség… aszongya… osztályharc, aszongya…

Puff, most megint kaptam egyet az oldalomba. Gyerekek nekem elég volt, hagyjuk abba az egészet, én ki akarok szállni.

BABUSKA, A VÁROSLIGETBEN.

Nagyérdemű közönség,

itt látható a csodálatos világrejtély, melynek magyarázatát senki megadni nem tudta még eddig, bár a legnevesebb tudósok foglalkoztak a kérdés megoldásával.

Itt látható Babuska, aki eszik, iszik, mozog és harcol, Babuska, orosz katonai egyenruhában, vállán fegyverrel, derekán szíjjal, fején csákóval.

Vajjon élő ember-e, vagy csak tökéletes mechanizmus?

Erre fog válaszolni Babuska, ha a nagyérdemű közönség nem resteli a csekély beléptidíjat és végignézi előadásunkat.

Babuska nyolcszáz éves mindössze és elég jó színben van. Tessék megnézni, bárki meggyőződést nyerhet róla, miszerint ez nem csalás, nem ámítás, hanem tény és való.

Ha itt a hátán megnyomok egy gombot, amint látni méltóztatik, felemeli kezét és szalutál. Ha a mellét megnyomom, pukkedlit csinál és keresztet vet.

Másik nyomásra lekapja válláról a puskát és hasrafekszik.

Ismét másik nyomásra Babuska felugrik és előreszalad. De vigyázni kell, hogy út legyen előtte, mert beleugorna a Dunába is, ha a gombot megnyomjuk.

Vajjon élő, eleven ember-e, vagy csodálatos gépezet?

Tessék megnézni, meggyujtom ezt az „Emberi jog“ feliratú gyufát és a szeme elé tartom.

Babuska szeme meg se rebben, bárki meggyőződést szerezhet róla, ez nem csalás, nem ámítás, tessék meggyőződést szerezni róla.

Most megint egyhelyben áll Babuska, mint a cövek és nem mozdul.

Nagyérdemű közönség, tessék besétálni, az előadás azonnal megkezdődik.

Nagyérdemű közönség, itt látható tehát Babuska, az orosz katona, a huszadik század rejtélye, – vajjon ember-e, vagy élő mechanizmus?

Tessék idefigyelni: megnyomok egy gombot és Babuska engedelmesen felemeli egyik kezét.

Most tessék figyelni: most megnyomok egy gombot és Babuska felemeli fegyverét és megindul.

(Babuska megindul a sugólyuk felé.)

Jól van, Babuska. Hogy hínak engem, Babuska?

(Babuska merev fa-hangon: Bru-szi-lov.)

Jól van, Babuska. Menj tovább, Babuska.

(Babuska a sugólyuknál megáll.)

Na mi az, Babuska, nem mész tovább?

(Babuska: Me-gyek. – Egészen halkan, a foga közt: Hallod, Samu, ne marháskodj, hiszen beleesem az orkeszterbe.)

Ugy látszik, valami elromlott a gépezetben, majd mindjárt megigazítjuk. Úgy, most megcsavarom ezt a csavart és minden rendben lesz.

Most tessék idefigyelni, elsütök egy pisztolyt Babuska füle mellett és Babuska arca meg se rándul. Puff.

(Babuska idegesen összerázkódik. Fogai közt: Samu, ne marháskodj, mi bajod velem? Hiszen ez nem volt a programmba!)

Amint látni tetszik, Babuska meg se rebbent. Most hátul beleszúrok Babuskába és észre se veszi. Így ni!

(Babuska nagyot ugrik kínjában. Félhangosan: Megőrültél, Samu? Hát ez mi? Ez nem tartozik a mutatványhoz, én mindjárt abbahagyom.)

Amint látni tetszik, teljesen érzéketlen. Most meglököm Babuskát és orra vágódik, mint egy darab fa. Vajjon élő ember-e, vagy a technika csodája? Tessék nézni, belerugok a hátába.

(Babuska földhözvágja a sapkát, nagyot kiabál és pofonvágja a kikiáltót. Bömbölve: Hát, te disznó, csuffá akarsz tenni a közönség előtt? Kirohan a szinpadról.)

Amint látni tetszik, Babuska minden intésemre engedelmesen reagálva, mint tökéletes gépezet, rendben és zavartalanul kivonult a szinpadról. Legközelebbi előadásunk egy óra mulva. Köszönöm hölgyeim és uraim, éljen a haza!

CSEKÉLYSÉGEM TIZENNÉGY PONTJA.

Van szerencsém a következőkben közzétenni azt a tizennégy pontot, melyeknek teljesítése esetén hajlandó vagyok valamennyi ellenségemmel, úgymint a kiadókkal és azok szövetségeseivel, valamint a Telefon-központ és kapcsolt Részeivel, nemkülönben azokkal a kollégáimmal, akik, mikor találkozom velük, mézédes mosollyal azt mondják: te, milyen jó volt ez a legutóbbi cikked izé, mi is volt a címe; – végre Theisz tanár úrral, aki a harmadikban megbuktatott franciából, kibékülni – illetve, amelyeknek előzetes biztosítása mellett hajlandó vagyok Európa békés és boldog fejlődése érdekében tárgyalni azokról a lehetőségekről, amiknek alapján békejobbot nyujthatunk egymásnak.

1. Ne legyen többé titkos diplomácia. Ha valakinek valami kifogása van, tessék a szemembe mondani, ne olyankor jusson az eszébe, mikor éppen egy harmadik segíteni akar rajtam.

2. A tengeri hajózás legyen egészen szabad. Ha szólok a konflisnak, hogy álljon meg és véletlenül nem állhat meg, mert valahol dolga van, vagy mert nincs kedve engem vinni, vagy mert nem tetszem neki, annyit mégis megtehet, hogy szóljon valamit legalább, hogy így-úgy, ne haragudjak, most nem ér rá, majd legközelebb!

3. Szünjenek meg a gazdasági korlátozások. Ha kalapot veszek valahol, ne forgassa meg a boltos gúnyos mosollyal a fejemen lévő kalapot, hogy hol tetszett ezt venni? ja, a Blaunál, akkor nem csodálom.

4. Csökkenteni kell a fegyveres felkészültséget. Ha én X-ről viccből mondok valamit, egészen jóindulatúan, hogy nem tudom, mi az vele, az utóbbi időben úgy viselkedik, mint egy paralitikus és ez neki a fülébe jut – azért nem muszáj, hogy legközelebb azt terjessze rólam, hogy kabátot loptam.

5. A gyarmatok ügye rendezendő. Mikor én a cselédemmel találkozom a kapu alatt és éppen beszélgetek vele, ne szakítson félbe minket a házmester, hogy aszongya, a cselédek csak a hátsó lépcsőn mehetnek fel.

6. A megszállott területeket ki kell üríteni. Az az úr, aki már egy félórája áll a lábamon, szálljon le róla vagy legalább is jelentse ki nyíltan és határozottan, hogy mikor óhajt leszállani.

7. A kiürített területeket helyre kell állítani. Ha engem valaki pofonüt, aztán jobban megnézve, azt mondja, pardon, tévedtem, összetévesztettem a Kovács úrral, akkor legalább tekintse a dolgot elintézettnek és ne keresse tovább a Kovács urat, hogy még azt is pofonüsse, szegényt.

8. A megszállt részeket fel kell szabadítani. Akinek sietős útja van, ne lökjön engem gyomorba, akinek nincs sürgős dolgom.

9. Jóvá kell tenni az igazságtalanságot, amit annak idején szüleink elkövettek azzal, hogy ilyen időkben világra hoztak bennünket. Elzász-Lotharingiáról mondjon le Németország is és Franciaország is, a többit bizzák rájuk.

10. Jelentsék ki általában a németek is, meg a franciák is, meg az angolok is, hogy aszongya, egy kicsit mérgesek voltak persze, de most már semmi baj, szervusz, Nichts für Ungut.

11. És különben is ne vitatkozzanak sokat azon, hogy ezzel mi lesz, meg azzal mi lesz, hanem az egész kérdést intézzék el úgy, ahogy a két zsidó, akik osztoztak a libamájon és egyik se merte a nagyobbik darabot kivenni, hanem kinálták egymást, hogy tessék-tessék – mire aztán az egyik mégis kivette a nagyobbikat. Na hallod, aszongya a másik, mondhatom, egy udvarias ember vagy, kiveszed a nagyobbat. Hát te melyiket vetted volna ki, kérdi a másik, hiszen ott hagytam a kisebbiket! Hát parancsolj kérlek, hiszen ott hagytam a kisebbiket.

12. És általában ne beszéljenek az emberek rosszat egymásról és főként ne használjanak képletes kifejezéseket, hogy aszongya, mindnyájunk lelkében ég a vágy, meg hogy sasok gyanánt.

13. És általában senki ne szóljon egy szót se, ne magyarázzon, ne mentegetőzzék, ne hozzon fel érveket és enyhítő körülményeket és ne bizonyitson be semmit és ne figyelmeztessen semmire, hanem mindenki vonjon vállat és nyujtsa a kezét.

14. És azután sürgősen beszéljünk másról.

Ezen feltételek alapján hajlandó vagyok mindenkivel kibékülni.

TARTALOM

ELSŐ RÉSZ.

=Képes beszéd=

Könnyek 7 Fürdő-monológok 11 Ultima ráció 15 Irigység 19 Példázat 22 A majom és a hangya 25 Történelmi materializmus 29

MÁSODIK RÉSZ.

=Beszédes kép=

Szemléltető statisztika 35 Tegezés 40 Ábránd és valóság 44 Ugyanez férfiben 48 Vizsgálat 52 Regék boldog világa 56 A dráma 60 Filmgyártás 65 Tehetség 69 Influenza 72 Órák 75 Idegkórtan 79 A lebeszélőben 82 Barátom, a vállalkozó 86 Tudomány 90 Tüzrendészet 94 Pályázom a Nobel-dijra 98 Vitatkozás 101 Gyermekfoglalkoztatás 104 Minden másképp van 108

HARMADIK RÉSZ.

=Politika=

Mese a hároméves kisfiúknak 115 A vízcsepp és a gyufaszál 119 Ötórai záróra 123 Oktatom a kisfiamat 126 Színházi Times 129 Kivégzésem 132 Az ideális pokol 136 Barátom a német 140 Időgép 144 Papirhiány 148 Casus beli 154 Dalcroze 158 Régi húsvéti szokások 161 Bibliai történetek háborús alkalmazásban 164 Egyszerűsíteni a forgalmat 167 Eszemadta menyecske 171 Plakát 175 Clemenceau 179 Rágalom 183 Nyomozom a detektivet 187 Igazgató úr 192 „Szubjektiv lelet“ 197 A burdonbenghi bumerang 201 A hajóhinta 209 Babuska, a városligetben 209 Csekélységem tizenegy pontja 212

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

16 |lovag páncélban.) |lovag páncélban.

30 |erősebbek, addig |erősebbek, addig

36 |fiatalemberek volak |fiatalemberek voltak

55 |karokkal bőlogat |karokkal bólogat

58 |legaláb tanulságos |legalább tanulságos

65 |filmdarab szerzője.) |filmdarab szerzője.

66 |Oparatőr: De |Operatőr: De

73 |mitha egy kéz |mintha egy kéz

92 |tehát nincsen rögesznéje |tehát nincsen rögeszméje

104 |gyermekkori élmenyeikről |gyermekkori élményeikről

125 |Ugyenez áll |Ugyanez áll

131 |oyan keveset |olyan keveset

144 |kitünő találmanya |kitünő találmánya

150 |lette az érettségit |letette az érettségit

192 |Igzgató (felkapja |Igazgató (felkapja]