N. N. (Egy szerelem-gyermek): Regényke

Sokan azt mondják, hogy elmult már a régi világ, midőn az emberek a kedvteléseiknek éltek. A kémények nem füstölögnek oly őszinteséggel Magyarországon és a szívek befásultak. Ám...

Hosszú, hosszú kíváncsi estéken hányszor jártam be a várost, hogy valamit észrevehessek e nyírségi nagyfalu éjszakájából! Csak egyetlen éjszakai regényt láthassak, amelyekről a...

Nem kérdeztem meg Juliskát. Általában semmit sem kérdeztem tőle. Szomorú voltam, mint egy szentimentális kamasz. A szél fütyült a háztető felett. És az őszi szél zúgásába helyez...

Télen, sötétben fölkelni, amikor még a kályhából virrasztva és meghitten nézegetnek ki a tűzszemek s a szoba levegője álomporral van teli, a hajnali álmok csalódottan menekülnek...

Teliholdas éjjelen, darvak, gémek, vadludak, vándorrécék éjszakáján, amikor a nádasokból idáig hangzik Vencel vadász puskázása, a csillagok alig bátorkodnak ki házikóikból, a fü...

– Pedig semmi se fontos, csak az, hogy életünket meghosszabbítsuk. Ez pedig csak ilyen helyen lehetséges, ahol örökös csend van. Itt senki sem dühös, mindenki keveset beszél, so...

– Így kellene végigverni minden vándorlón. Ezek az emberek pénzért sem tudnak igazat mondani, gyík van a torkukban, amely mindjárt harap, amint igaz szót akarnak kiejteni. Abból...

… Utazásaim közben, füstös állomásokon, akasztófa-zsírral megkent asztaloknál, rabvallató bor mellett néha hallgattam a szél üvöltözését és a zsoldos katona, a vándorlegény, a c...

– A harmadik szomszédomnak az volt a szerencsétlensége, hogy egyszer megfordult Monte-Carlóban, néhány aranyat nyert, ám a nagyváradi Popper, aki abban az időben az utazó-társas...