Part 18

Kassán a katonai kórházban tért magához. Valami jószivű orosz orvos még életet látott benne és csak úgy kiváncsiságból kisérletet tett vele, ha vajjon megmenthetné-e? A kisérlet sikerült, az ifju honvédtiszt élete megmaradt, de mindkét kezének s mindkét lábának használatát örökre elvesztette.

* * *

Húsz év mult el e történet óta. A csonka hős ott élt Nagy-Kőrösön s ki nem mozdult onnan. De társalgott és olvasott folyton s figyelemmel kisérte a világ eseményeit s országunknak, nemzetünknek haladását.

Élénken érdeklődött a főváros épülése, szépülése iránt s szemén az örömnek fénye csillogott, midőn a hírlapokban a főváros tündérszépségeit olvasgatá.

Hiszen ő Budavár ostrománál látta utoljára igazán a fővárost, akkor pedig tűz és bomba és szuronycsattogás és győzelmi zaj és zászlók lobogása kötötte le a figyelmét s nem az utczák és paloták czifraságai.

A lánczhid egészen kiépült. A Duna gyönyörü kőpartok közé van fektetve, mint az uri csecsemő a szép bölcsőben. Óriási hidak épülnek a Margitszigetnél is, a tábori kórháznál is. Egyes utczák szépsége vetekedik Bécscsel és Párissal. Mily szép a Vigadó, mily gyönyörü az akadémia palotája! Most már az Üllői út se sáros és homokos többé, hanem végig kövezett gyönyörü utcza palotákkal gazdagon beültetve. A király is Budára jön lakni, a várkert is új és szép, a Margitsziget tündértanya és a Dunasor palotáinak nincs párjuk az egész világon. Száz gőzös szeldeli a Dunát s a korzó mindennél szebb, a mit csak el lehet képzelni. Palotái szépek, fái árnyékosak, sétánya fényes és sima, másutt még a templom padlata sincs oly szép és oly drága.

A csonka hős szive melegen dobogott az ország ifju szép fővárosáért, mint a vőlegényé szép menyasszonyáért. Ellenállhatatlan vágy szállta meg szivét, hogy meglássa Budapestet. Nem akart addig meghalni, míg e vágya nem teljesül.

Egy szép tavaszi napon kitolatta magát a vasuti indóházhoz, magát és kis kocsiját föltétette a vasutra s legényével együtt bejött Budapestre.

De mit nézzen hát meg? Ideje rövid, pénzecskéje kevés, jól kell beosztani idejét és pénzecskéjét. Menjünk legelőször a korzóra; az a legszebb s onnan lehet legtöbbet látni, legjobban gyönyörködni.

Szép, verőfényes délelőtt volt. Valami nagy ünnep, talán épen husvét. A korzó tele volt szép úri néppel, fényes arczu vidám asszonyokkal és szórakozó, csevegő férfiakkal. A legény a kis kocsin a vigadó előtt oda tolta a csonka hőst a fényes nép közé.

Egyetlen perczig se volt még ott a csonka hős, midőn oda ugrik a rendőr s rárivall a hősre és legényére.

– Takarodjatok innen, ilyen alakkal nem szabad itt botránykoztatni az úri közönséget.

A hős meghallotta ezt.

Tehát koldusnak nézik őt s kiutasítják az úri nép közül, hogy csonka testén meg ne botránkozzék senki!

Hiszen koldus, igaz. Ott hullott vére Budavár falán s hazájának megszentelt határán. Hogy nem tudott kihullani ott egészen.

Most szép Buda vára, a főváros romjai most nem füstölögnek ágyú tüzétől s most a hősnek látni sem szabad, a miért egykor vérezett.

– Takarodjatok innen! – rivallt újra rájuk a rendőr.

A legény ellenkezni akart.

A csonka hős szemeiből kicsordult a keserű köny. Oda szólt legényéhez:

– Fogadj szót fiam, vígy engem haza a pusztára, ott az én helyem örökké.

* * *

Ezt a történetet beszélte el nekem a csonka hős. S midőn végére jutott azt kérdezé tőlem:

– Tanácsolja-e még most is öcsém uram, hogy bemenjek Budapestre?

– Soha!

TARTALOM.

A kis Mariska (1901) 1 Gubody Sándor (1885) 10 Szlávy Józsefről (1900) 18 Molnár Aladár (1881) 50 Révész Imre haragja (1881) 58 Szende Béla (1882) 66 Löw Tóbiás (1880) 74 Ugron Lázár (1884) 80 Simonyi Ernő (1882) 84 Szitányi Bernát halálára (1889) 126 Emlékezés Csengeryre (1880) 131 Tarczy Lajos (1881) 139 Csernátony halálakor (1901) 147 Neszmélyi Artur nyugszik (1899) 161 A lasztóczi magányban (1881) 166 Csemegi Károlyról (1899) 174 Bittó István a főrendiházban (1899) 187 A legöregebb táblabiró (1885) 195 Szabó Imre (1881) 204 Békássy Lajos (1880) 211 Báró Kemény István (1881) 218 Zsedényi Eduárd (1879) 234 Gorove István (1881) 248 Náray Imre (1882) 255 Perczel Móriczról (1899) 263 Madarász Józsefről (1899) 270 Kászonyi Dániel (1886) 278 A szúdi remete (1885) 286 Táncsicsnál (1884) 294 A csonka hős (1886) 307

SAJTÓHIBAIGAZITÁS.

A csonka hős nevét a 307-ik lapon a szedő Szalay Ferencznek szedte; pedig az ő neve Szalay József. Az ő nevében hiba nem lehet.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

74 |magyar rabbbinak |magyar rabbinak

113 |parlameti eljárásra |parlamenti eljárásra

116 |«Szabad a vásár« |»Szabad a vásár«

136 |lemondott veleményéről |lemondott véleményéről

158 |multjábó. szedik |multjából szedik

163 |csakkamar elvegyülve |csakhamar elvegyülve

171 |nekem elméselte |nekem elmesélte

174 |Csemegi |(Csemegi

196 |vagy a nemzetí |vagy a nemzeti

200 |Beöthy Odön |Beöthy Ödön

215 |valam protokollumba |valami protokollumba

253 |el legelőször, |el legelőször.

263 |öszzeállítani s |összeállítani s

280 |„az ember« |»az ember«

281 |vezetője.“ |vezetője.«

299 |polikai fogoly |politikai fogoly

307 |Szalay Ferencz |Szalay József]