Part 17

– A bűntanujelek itt vannak, méltsás asszonyom. Ez itt az ő kalapja, ez a sétapálczája az arany fogantyúval. Méltsád névnapi ajándéka, a kettős monogramm rajta. De leghitelesebb az országgyűlési nyomtatvány, melyre fel van irva: Vigárdy Bertalan. Ő itt van. Itt vannak együtt, Ott a hálószobában.

Amanda undorodva fordította félre a fejét s fátyolát arczára húzta.

– No hát uram, tessék bemenni a szobába. Mondá Alasztor Zenónak. Végezzünk! Ön a boszúálló férj!

Zeno hosszúra húzta a száját.

– É–én menjek be? Hisz engem rögtön főbe lő, ha meglát. A képviselők revolvert hordanak a zsebükben.

– Hát ki menjen be?

– Úgy gondolom, hogy ön

– Hát én értem nem kár, ha főbe lőnek?

Zeno kedélyesen mosolygott.

– Ugyan már hogy lőné önt főbe? Az elválandó felesége leendő férjét. Hisz az száz percent nyereség ránézve, ha a felesége rögtön férhez megy, nem kell neki tartásdíjt fizetni.

– Juridice helyes a felfogás.

– Aztán ön közjegyző. Az ön tanúbizonysága hiteles helyszíni fölvételül szolgál.

– Ez is igaz. Így legalább nem lesz belőle botrány; csak a tényállás constatálása. No hát bemegyek én.

Alasztor odament a hálószoba ajtajához s bekopogtatott rajta.

– De ne kopogtasson ön az ajtón! suttogá Zeno.

Aztán, hogy az ismételt kopogtatásra sem jött semmi nesz onnan belülről, Alasztor csak kinyitotta az ajtót s belépett a szobába, az ajtót megint betéve maga után.

Zeno iparkodott úgy helyezni el saját becses alakját, hogy Amanda előtte álljon.

A kis szobából nem hallatszott semmi emberi hang, női sikoly, férfi-szidalom, patvarkodás, a mi várható volt. Amanda türelmetlen volt.

Beletelt öt percz, a mig Alasztor ismét kijött az ajtón.

Arczán mély meghatottság látszott, homlokán a redő még mélyebb, szemölde összehúzva. Két kezét a mellén tartá, ökölre szorítva.

Amanda a féltékenység kegyetlen dühével kérdezé a kilépőtől:

– Nos? Együtt találta őket?

– Igen.

– Mind a kettőt?

– Mind a hármat. A leány ott fekszik közbül a kettő között.

– Meghaltak! kiálta fel Amanda.

Alasztor vállat vont.

– Nem tudom, nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak, mert nem akarnak fölébredni.

Amanda most már be akart rohanni a szobába. Alasztor visszatartá.

– Ne bántsa őket asszonyom! Hagyja őket békével elköltözni. Nem erre a planétára való emberek voltak. Idealisták voltak. Aludjanak békével.

Ekkor aztán Amandának a kedélye egyszerre átcsapott a kétségbeesett rémületbe.

– De én nem akarom, hogy ők meghaljanak! Én nem akarom őt megölni. Siessen ön orvosért! Gyorsan! Az égre! Mentsék meg őket. Hisz én nem akarok gyilkos lenni!

Alasztor cholerikus nevetésre fakadt.

– De ugyan ne lamentáljon asszonyom! Hisz ez tiszta száz percent nyereség önre nézve, hogy ilyen olcsón szabadult meg a férjétől. Most már válópert sem kell kezdenie. Most már ügyvédre sincs önnek szüksége. – Én sietek a rendőrséget értesíteni.

Azzal hátat fordított Amandának s minden üdvözlés nélkül ment kifelé.

Az ajtóban összebotlott Zenóval.

Az volt csak igazán kétségbeesve.

– Hát már most az én húszezer forintomból mi lesz?

Alasztor kegyetlen tudott lenni. Szemébe nevetett.

– De már arról bizonyosan mondhatom, hogy «meghótt».

– Akkor én lövöm magamat főbe!

– Mondok én önnek annál valami rosszabbat. Nézze csak: ő most özvegygyé lett. Valamikor úgy is jegybenjártak. Vegye el az özvegyet. Én lemondok az ön javára minden elővételi jogomról.

Azzal ott hagyta a házat.

Zeno úgy látszik, hogy komolyan vette a keserű tréfát.

Kihúzta a zsebéből a piros selyem zsebkendőt, s az arczára tapasztá. Majd féloldalas lépésekkel közeledett Amanda felé, zokogást mimelő hangon fuldokolva.

– Asszonyom! Ez a borzasztó csapás, mely sziveinkre közösen lesújtott…

Amanda nem hagyta neki végig rebegni a frázist.

– Ne érjen ön hozzám! Távozzék előlem! Itt van önnek a bűndíja. (Azzal odanyújtá neki az igért betéti könyvet.) Én megveszem öntől a halottjait. Hagyjon engemet magamra az áldozataimmal.

Zeno, a mint a húszezer forintos takarékpénztári könyvecskét kezében érzé, magasztos tekintettel emelé arczát fel a magasba: – Tehát még is van igazság a földön! – Szaladt is a zsákmányával, a pénzt folyóvá tenni.

Amanda pedig térdre bocsátkozék s ajkaihoz emelt kezeit imára kulcsolva, elkezde imádkozni a megholtak lelki üdveért.

A miért azok bizonyosan nagyon lekötelezve érezhették magukat iránta.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Deák Ferencz nevezett el így egy szivarspecialitást; onnan véve az etimologiát, hogy ezt csak kőműveseknek lehet színi a szabadban.]

[Footnote 2: Kukuruzring.]

[Footnote 3: Buddha neve.]

TARTALOM.

Magnéta 1 Tégy jót 93

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

16 |Otszázezer rubel |Ötszázezer rubel

22 |On fiaskót |Ön fiaskót

22 |On traktál |Ön traktál

24 |On ád másik |Ön ád másik

44 |Onnek a menyasszonya |Önnek a menyasszonya

50 |Onnek meg kell |Önnek meg kell

156 |On megszabadúl |Ön megszabadúl

156 |On igazságtalan |Ön igazságtalan

156 |On, barátom |Ön, barátom

196 |kezében taro tt |kezében tartott

229 |On ezelőtt |Ön ezelőtt

242 |Orvendetes vigyorgásra |Örvendetes vigyorgásra

242 |On kivánta |Ön kivánta

243 |On a boszúálló |Ön a boszúálló]