Part 6

A sok mesterember, Mind kőmives ember, Őt a mint meglátta, Őket öröm szállta; De Mánt kín gyötörte, Nejét megölelte, Ölébe felvette, Derekára tette, S feltette a falra, Tréfálkozott rajta: – Megállj édes lelkem! Ne félj senkitől sem, Az egész csak tréfa, Berakunk a falba. Anna hitt a szónak, Ajkai mosolygtak; De Mán csak sóhajtott, És hozzá is fogott A fal felrakáshoz… Be is telt az álom! A fal már nőtt egyre, Már-már körülvette, Fehér lába sarkát, Fehér bokacsontját; Szegény asszony erre, Nevetni nincs kedve… Hanem egyre mondja: – Manoli, Manoli! Nagymester Manoli! Ne tréfálkozz’ férjem, Magam nem jól érzem! Manoli, Manoli, Nagymester Manoli! A fal szorit engem, Már fáj is a testem! De Mán nem szól – hallgat, Csak rakja a falat, A fal már nő egyre, Emelkedik rendre, A lába sarkáig, A boka-csontjáig, Vékony oldalcsontig! S jaj a szegény asszony, Foly a köny az arczon, Csak ezeket mondja: – Manoli, Manoli, Nagymester Manoli! Szorit a fal engem, Szorul tőle keblem! A testemet nyomja! A férj sirva fakad… De rakja a falat, A fal már nő egyre, Emelkedik rendre, Az oldalcsontjáig, Egész ajakáig, Szemevilágáig! Az asszonyt, jaj neki! Már nem látja senki! A falból ezt mondja: – Manoli, Manoli, Nagymester Manoli! Szorit a fal engem, Meg is halok lelkem!…

* * *

Az Árges vizén le, Ott a szép parton le, Negru vajda megyen, Hogy imát rebegjen, Ama szép klastromba, – Amott áll a zárda, Melynek nincsen párja. És a mint ránézett, Nagy örömet érzett, És imigyen szólott: – Ti hires mesterek, Kőmives emberek, Mondjátok meg tisztán, Lélekre gondolván, Van-e tudománytok, Épitni tudnátok Egy más zárdát nekem, Legyen nagy emlékem! Fényesebbet ennél! Sokkal szebbet ennél! És a kilencz mester, Mind kőmives ember, A zárda tetején, A zárda fedelén Mind egymásra nézve, Mosolygtak rajta, És feleltek arra: – Mi hires emberek, Kőmives emberek, Nincs a földön párunk, Csak egyedül állunk, – Mi bármikor tudnánk Épitni ily zárdát, Ennél sokkal szebbet, Sokkal fényesebbet! – Az ur figyel erre, Gondolkodik egyre, S aztán parancsolta, Hogy szedjék le nyomba, A nagy lajtorjákat, A nagy állás-fákat… Hogy a nagy mesterek, Kőmives emberek Ott fenn maradjanak, Ott fenn pusztuljanak A zárda fedelén, A zárda tetején. De a nagy mesterek Szárnyat készitettek, Könnyü a szárny röpte, Zsendelyből készitve… Kiterjesztik gyorsan S elrepülnek onnan… De a földre esnek, Százba megy a testek. A szegény Manoli, A mint megpróbálta, Hogy kelljen már szárnyra. Ime egy hangot hall, Mintha szólna a fal, – Siró fojtott hangot, Egy oly kedves hangot, Mely a falból nyögve, Ezeket beszélte: – Manoli, Manoli! Szorit a fal engem, Sir belé a lelkem, Mellemet ugy nyomja, Életemet oltja. Ennek hallatára, Mán keblét kín szállta Szeme forgott szörnyen, A felhők az égen, És a föld mellette, Mind forogni kezde. Zárda fedeléről, Zárda tetejéről Hallva hullt a földre! De mi lett a helylyel, Hová Mán esett el? – Csergő patak támadt, Kevés vize árad, Sós a patak vize, Könytől jő az ize.

AZ ÁRVA MADÁR.

Sok madara van az égnek, – Szárnyra kelnek vigan élnek; Előttük a jó kitárva, Csak én vagyok szegény-árva! Se ételem, se italom, De bár volna nyugodalmom! Az út mellett áll a fészkem, Száraz ágon, összetörten! A hány ember jő-megy erre, Mind bedobál a fészekbe. Mondják, menjek gyorsan innen, Mert fészkemtől nyugtok nincsen. … De a fészkem nem bolygatom! Dobálják is bármily nagyon… Oly kicsik, még pelyhök sincsen, Mi lesz, ha elhordom innen?… Akkor, hogyha lesznek nagyok, Ép, erősek, szép tollasok, Ha képesek lesznek szállni, A hideget is kiállni; Majd, ha étel után látnak, És magukra útra szállnak, Én szállok majd a fészekre, És kicsalom, esdve, kérve! … Még a biró is üldözne, Irás által kiüldözne… Még igy kiált a goromba: „Hord el magad gyorsan innen! A mig elmehettek épen!“ Biró uram! no csak lassan! Sem nem öltem, sem em loptam; Fiókáim sirnak rendre, Ne hozz szégyent a fejemre! Oh, ne csinálj irást nékem, Megöl tőle a nagy szégyen! Ha elitélsz erre engem, Haragomtól isten mentsen! A mért csupa gőg vagy, látod, Világithat még a házod; A hol kamarádat látom, Nehogy ott a világ járjon!

A JEGYES IFJÚ.

Kérdezik a lovas ifjut: „Mond meg nekünk, mért oly izzadt, Mért oly fáradt fakó lovad? A sarkantyud összetörve, Kalapodon a toll görbe!“ „Vadásztam a zöld erdőben, Három nap és három éjen… Üldöztem a szarvasgimet, Aranyszarvból aranyt hintett. A Kárpátok alján kezdém, A nagy Oltig üldöztem én! Elmerült az Olt vizében, – Tul meg eltünt szük ösvényen. Ott voltam én mindütt nyomban Azért fáradt el a lovam!“

Meghallja ezt egy leányka, És szó nélkül ki nem állja: „Ne hidjetek, arra kérlek, Mert ez ifjú hazug lélek; Kedvese van eljegyezve, Már husz napja elhelyezte, Gyurgyevoba, Argis mellett, Itt vallotta a szerelmet. Kilencz nap kell ilyen útra, Kettő alatt ő megfutja; Kilencz napig ül ott nála, Gyönyörködni a mátkába. Harmadik nap készül útra! Kedveséhez vágtat ujra! Szép is a lány kit ő szeret, Villám lakja a két szemet, Arcza fehér, maga szende, Mint a harmat olyan gyenge! A fülében drága ékszer, Nyakán gyöngysor füzve kétszer, Oly hajlékony csontja, izma, Még egy gyürün is átbujna!“ „Hallgass! – szólt az ifju erre, Meghazudtolsz szemtől-szembe? Neked rosszul esik látom, Hogy nem te lész az én párom!“

KÁROLINA.

„Károlina drága, Kert nyiló virága! Gyere haza szépen, Ne csinálj te szégyent; Elfelejtéd, látom A nagy sietségben, Keszkenőd az ágyon, Gyöngyöd a gerendán, Engemet a konyhán. Siethettél nagyon, Kis gyürüd itt vagyon, Kisebbik ujjamon!“

„Nem felejtém, látod, Én magam hagyám ott; A pusztaság verje; A tüz lángja nyelje; Nincs többé rá gondom… Van még olyan otthon. A gyürü is szebb ám, Mint az ott az ujján, Ha van rá szükséged, S ujjadon nem éget, Tartsd szerencsepénznek: Én vissza nem térek!“

A BÜSZKE LEÁNY.

A piacz közepén állva Igy kiált a német lánya: „Nincsen sehol olyan férfi, Ki szemembe merne nézni! S ki kezemet megcsókolná… Annak kezem odaadnám!“

Ezt elvitte a hir szárnya. A törökök táborába. Péter hamar meg is tudta, De azt hamar ki nem tudta, Ezt a dolgot, mint csinálja! Gondolkozott aztán mélyen… Szép szemébe miként nézne, S nyomná csókját puha kézre? … Felült sárga ménlovára, Elszáguldott messzetájra, Édes anyja lakására. „Péter, Péter édes fiam! Mért vagy barna, mint a sár? Mért vagy olyan zöld, mint a fű? Mért oly sárga, mint a viasz?“. „Arra kérlek anyám, hadd el, Ne faggas oly kérdésekkel, Inkább tanits engem erre: Mint gyulasztnám szerelemre?“. „Péter, Péter édes fiam! Nem tudom a dolog mint van, Hanem eredj nővéredhez, Jobban ért ő mindezekhez!“

Felült sárga mén lovára, S megérkezett este tájba, A nővére lakására. „Péter, Péter szép testvérem! Mért vagy barna, mint a sár? Mért vagy oly zöld, mint a fű? Mért oly sárga, mint a viasz?“ „Arra kérlek nővér, hadd el, Ne faggass oly kérdésekkel, Inkább tanits engem erre: Mint gyúlasztnám szerelemre?“ „Vesd le ezt a férfi ruhát, És öltözzél nőibe át… Hogyha oda el fogsz érni, Ne szólj ugy, mint szól a férfi, Hanem beszélj női hangon, Mondd, hogy megvert urad nagyon!“

„Anna, Anna drága lélek! Eressz be a házba kérlek! Mert én lakom innen messze, Esik eső, dörög nagyon, S a házadnak nincs eresze.“ „Nem eresztlek be a házba, Mert a ruhád, habár női, Ugy szólsz mégis, mint egy férfi!“ „Megvert tegnap uram nagyon, Megváltozott női hangom!“

Beereszté őt a házba. És a mint belép a házba Betekinte szép szemébe, Csókot nyomott puha kézre. Anna hamar észrevette, Hogy valaki őt rászedte, – Szabadkozott, de hát végre Házasság lett mégis vége.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Ez érdekes »oratio« Hajdeu »Rezvan Voda« cz. drámájából való; a nép ajkáról van véve; különösen Besarábiában most is beszélik. Hajdeu szerint ez az oratio Mihály vajda idejéből való. – A románoknál az orátiók feles számban dívnak; a házassági oratiok (Terentius szerint rogo uxorem.) felette szépek.

M. G.]

TARTALOM.

Rózsát biztam 9 Álom… Álom… 10 De hideg… 11 Kira 12 Sárga csőrü… 18 A szerelem, a szerelem… 19 Anyám búja 20 A mircsesti leány 21 Zöld levele… 23 A szép pohárnok 25 Megmondám… 32 Illatja van… 33 Zöld levél a száraz… 34 Le nem fekszem… 35 A beteg harczos 36 Levél, levél… 38 Ifju álmim… 39 A pokol 39 Fülemile 41 Elmegyek én… 42 Az őrült 43 Mikor lelkem… 46 Anyám lelkem… 47 Szándu lánya… 48 Midőn oszták… 52 Sárga rigó… 53 A sziv vágya 54 Mért tartottál… 54 A nap és a hold… 55 Szép nő… 59 Hová mégysz… 60 Zöld levelü almafácska 61 Miora 62 Lenn a zöld erdők… 66 A falevél mit sem érez… 68 Sokat faggat… 69 Szép tavaszszal… 70 A Maros nagy… 71 Sok leánynak… 71 A galaczi vásár 72 Gruia 75 A korcsmákat… 80 Gyónni mentem… 81 Életem virága… 81 Nincsen öröm… 84 Erdélyi Anna 85 A gyürü és a keszkenő 87 Nyiló virág… 91 Hogyha vagyok… 92 Mig a leány… 92 Szürke tollu… 93 A sólyom és a szedervirág 93 A három rabló 95 Mogos 97 Péter 101 Érjen téged… 104 Mit vétettem… 105 A jegyes levele… 105 A virág és a dér 107 Ha a lányok… 108 Anyámnál 108 A kis kakuk… 109 Anyám, anyám… 110 Toma 111 Toma 115 A hegedüs 118 A szép leány 124 A jegyes szerelme 125 Erkuleán 127 Márk 130 Márk vitéz 134 Anyám, anyám… 136 Édes rózsám, édes lelkem… 137 Mért nem nősülsz… 138 Megszáll a vágy… 140 Cholera 140 Rádica 143 A gerlicze… 146 A szerelmek 146 Kis menyecske 147 Csendes folyam… 148 Szegény Jankó 149 Nagy leánynak… 150 Zöld levelü… 151 Honnan repülsz… 152 A bojár álma 153 Az elhagyott hitves 155 Czivódott… 156 És már ismét… 157 Jaj de korán… 157 A fecske fiókái 158 A pásztorok itélete 159 A két testvér 161 Nem oly régen… 163 Égessen el a tűz… 164 Az uralkodás kezdetén 165 Az aranyőv 167 A ki szeret… 171 Megmondanám… 172 Drága Jankóm… 173 Az árgesi zárda 173 Az árva madár 186 A jegyes ifjú 187 Károlina 189 A büszke leány 190

* * * * * *

Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

43 |tollat! |tollat!“

52 |Ordög |Ördög

59 |Es sötétség |És sötétség

59 |Am járjatok |Ám járjatok

77 |tepnap |tegnap

90 |temblomba |templomba

108 |Éjszákán át |Éjszakán át

110 |En elfognám |Én elfognám

111 |Etel, ital |Étel, ital

112 |Es a gyermek |És a gyermek

115 |gyermekat |gyermeket

116 |közelélébe |közelébe

123 |hegytetőtere |hegytetőre

146 |ért továbbb |ért tovább

171 |Ünnepnepon |Ünnepnapon

178 |Es ekép |És ekép

191 |viasz? |viasz?“