Part 25

A még most is uralkodó khánok közt, Emir Sir Ali Khán, Doszt Mohammed fia és utódja, az európai helyzet ismerete és megitélése szempontjából, kétségtelenül első helyet foglal el. Már első gyermekkorában e férfi gyakran látta Albion szálas fiait a vörös egyenruhában, leborotvált bajuszú férfiképeket s a »Frengik« sajátságos népe, a gyermek által már korán kinevettetett, gúnyoltatott, de egyszersmind félve bámultatott is. Darab ideig, még pedig az angolok szerencsétlen afghanisztáni hadjárata után, a fréngik ördögi hatalmában is kétkedni kezdett, ámbár ravasz atyja, az ellenkezőről igyekezett őt meggyőzni. Trónra léptekor mást gondolt, vagy legalább úgy látszott; mert Afghanisztánban, valamint egyebütt is pénz kell a kormányzáshoz, s pénzt, – a mint azt egész Ázsiában és Európában egyaránt tudják, – leginkább az angoloktól lehet kapni, – s ennélfogva az afghan fejedelem számot is vetett bizonyos előitéletekkel és segítséget kereső tekintetét Pesaveren át Kalkutta felé forditá. Ez volt művelődési törekvéseinek kezdete és főczélja. A mit a frengivilágtól elsajátitani igyekezett, természetesen a jó hadsereg volt, a jó fegyverek és telt pénztárak, úgy makacs alattvalói megszeliditésére, valamint tán pénzvágya kielégitésére is, mert a jelenlegi afghán fejedelem mindenekelőtt saját családja javáról gondoskodik, s országa jövőjét illető bizonytalanságában, uralkodása külön érdekei csak másodrangon állnak elő. Sir Ali Khán igen állhatatlan jellemü, ennélfogva gyakran kegyetlen és könyörtelen, mint azt p. tehetséges fiával Jakub khánnal szemben tanusítá, kit csak Angolország és segélypénzei iránti tekintetből hagyott eddig életben, különben régen már kivégeztetésre vitték volna a szűk börtönből. Máskor meg asszonyi gyöngeséget árúl el és felindulása könyekre fakasztja. Természetében tiszta afghán, öltözetében és szellemi irányában turkomán lévén, az emberi tökély ideáljának még ma is azt tekinti, mit népénél már 500 esztendővel ezelőtt annak tartottak: t. i. a hadvezéri tehetséget és mindent túlragyogó bátorságot Politikai combinátiók eránt nem tanusít különös érdeket, daczára annak, hogy országa utóbbi időben a Szent-pétervári és angol kabinet közt komoly viták és elmélkedések tárgya volt. Jóllehet, a politikai combinátiók titkos rokonszenvet tulajdonítanak neki egy birodalom iránt és ellenszenvet a másik eránt – azonban, azok aligha fognak valaha valósúlni, mert Sir Ali ugyan szívesen fogadna el subventiót mintkét frengi állam részéről, de hajlamát azért egyik sem bírja.

Mindazonáltal sorsa mégis sokkal fényesebb Oxustúli fejedelem-társaiénál, kik közűl kettő, t. i. Khokand és Khiva uralkodói, már elvesztették függetlenségüket, mig a harmadiknak, Muzaffar ed Dinnek, Bokhara urának, csak északi határ-vidéki szomszédainak nagylelküsége engedélyezett még egy vékony önállósági fonalat. E férfi, az ó-iszlamita uralkodók leghívebb prototypja minden erényeikkel és bűneikkel egyetemben, azonban anyagi nagyságuk hatalmas támasza nélkül; egy ideig azon ábrándban ringatá magát, hogy a Szamanidok és Szeldsukidok fénykorát a tizenkilenczedik században újból felélesztendi. S bármily őrült volt is ezen ábránd, mégis teljes erélylyel nekiállt annak valósitásának miután az utóbbi századok óriás forradalmai és változásai teljesen ismeretlenek voltak előtte. Még Európa létezésében is kétkedett, s szintúgy mint atyja dühbe jött, midőn angolországot, melyről csak az utóbbi hetekben hallott, füle hallatára birodalomnak merték nevezni. Az orosz szuronyok azonban csakhamar meggyőződteték Muzaffar ed Dint tudatlanságáról és csalódásáról; megtöretett, s hogy véglegesen tönkre nem tétetett, ezt e molláh-fejedelem egyedül csak vállalkozó szellemének köszönheti. A török példabeszéd szerint cselekedett »Csókold a kezet, melyet le nem vághatsz!« s élete fogytáig legalább az uralkodás árnyát menté meg magának. A mi utánna fog következni azzal ugyancsak keveset törődik. Előreláthatólag ő házának utólsó fejedelme, Mavera-un – Nehr, vagy Transoxánia trónján, – mi ugyan ő rá nézve kétségtelenül szerencsétlenség, de nem nemzetére s egyátalán az emberiségre nézve.

Még csak az Iszlamvidék legszélső keleti határán létezik egy fejedelmi egyéniség, kivel a szíves olvasót meg kell ismertetnem. Ez Emir Jakub Khán, Kelet-Turkesztán új uralkodója, ki legújabb időben a nyugati világ szeme láttára óriás birodalmat alapított magának s úgyszólván az ó-ázsiai történelem egy nagyszerü jelenetét rögtönözte. E férfi, egy közönséges vámtiszt fia, karddal kezében, a hatalmas khinai császár sárkány zászlóit lába alá tiporta, az egykori hóditókat visszaüzte hazai határaikba s oly kényúri szigorral uralkodik, mely elevenen emlékeztet a középkor moszlim fejedelmek nagyságára. Emir Jakub Khán erélyes, éber, okos, bátor és kitartó, s kétségtelenül azon fából való, melyből a nagy emberek faragtatnak; csak egy nagy bajban szenved, hogy t. i. történelmi szerepét nem a 12, vagy 13-dik században játszta el, hanem ma, hét századdal később – s hogy nem a khinaiak és más ázsiaiak ellen kell harczolnia, de a hatalmas oroszországgal s az európai politika konstellátióival szembe szállania. Ha ez másként állna, Emir Jakub egy Dsengisz-é, vagy legalább is egy Timur-á nőhette volna ki magát. De minden körülmények alatt e férfi teljes bámulatot érdemel.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Egy pillantás ezen uralkodók névsorára, az európai olvasót meggyőzheti arról, hogy az iszlamita népek sorsa nincs a legjobb kezekre bízva. Nyugaton azt mondják: »A milyen a nép, olyan fejedelme,« Keleten az elv megfordítva érvényesül. Régi időben egyik-másik birodalomban ugyan léteztek uralkodók, kik nagyravágyásuk vagy patriarkális tekintélyük kötelességei által serkentve, a rájuk bízott nép javát valósággal szívükön hordták, s az utókor emlékében jogosan viselik a kitüntető »Nagy« melléknevet. Azonban az utolsó öt század óta rendkívül hanyatlott az ily fejedelmek száma. Persiában Abbasz sáh halála óta, egyetlenegy uralkodó sem tünt fel kiválóbban. Mindenütt csak személyes érdekek, önző szenvedélyek vak hódolatával találkozunk és soha és sehol sem dobog felénk egy atyai szív, melyben a népről való gondoskodásnak csak nyomát fedezhetnők fel. Ázsia sok tekintetben arra kényszeríttetett, hogy régi ruháját levesse, de újat azért még sem vett fel. Ugyanaz mondható a fejedelmek viszonyáról népeikhez, s pedig e népek sokkal inkább rá szorúltak a vezetésre mint a Nyugatbeliek s tekintettel fejedelmeik szívtelenségére, sorsuk valóban igen sajnálatraméltó.

Példabeszédek.

Az életképek befejezésére alig létezhet alkalmasabb tárgy ama velős mondatoknál, melyek a valódi, hamisitatlan nép-szellemből eredve s a moszlin népek velejébe és vérébe át menve, leghivebben tükrözik világnézletét, erkölcsét és szokásait azon társadalomnak, melynek mindennapi életét, szokásait és szellemét a fentebbi rajzokban igyekeztünk vázolni. Mindenkitől ismerve, azon mondatokat azonfelül még ama sugárkör is övedzi, mely letünt nemzedékek hagyományát környezi, s ennélfogva kiváló értékelésnek örvendenek. Az oszmán »Atalarszőzi«-nek (Az atyák szavai,) a tatár »Borunkilaraitkan szőzi,«-nek (az ősök szavai,) nevezi; az arab »Dharbi-meszel-t« mond, (állandó példa) s ebből látható, hogy mindenütt a bölcsesség quinteszentiájának tartatnak, mely minden alkalommal, minden esetben legjobban szolgálhat utmutatóul az élet utjain. Az irásbeli és köznapi nyelvben, a nagyok palotájában, ugy mint a nomádok sátrában, mindenütt kiváló szerepet játszanak e mondatok, s valamint a tudós és művelt tulságos keleti dagályossággal felczifrázott müveiben épenséggel nem mellőzi azoknak lehető kízsákmányolását, ép ugy s méginkább igyekszik a nomád, főkép előre haladt korában, e példabeszédek mintegy talizmánképeni folytonos használata által, bölcsnek látszani. Az »Atyák szavai,« valamelyikének felmondásakor, a sivatag-lakó mindig komoly képet ölt, s minden logika, minden rábeszélés hiába való lenne, ha oly igazság felől akarnók felvilágositani, mely e példabeszédek szellemével vagy értelmével ellenkezik, s a jellemében erősen előtérbe lépő konservativizmus semmiben sem nyilvánul oly hatalmasan, mint ama rendithetetlen, változatlan hitben, melylyel ősein és mondataiknak bölcseségén csügg.

Ily körülmények alatt távolról sem tartjuk feleslegesnek, ha nyájas olvasónk számára e velős mondatokból rövid anthológiát gyüjtünk. Nagyrészben t. i. az oszmán és özbég példabeszédek saját gyüjtésem eredményei, melyeket magyar és német nyelvészeti munkáimban a tudósvilággal ugyan már szerencsém volt közleni, de a tágabb olvasó körnek ezuttal elöször mutatok be. Más mondatok, egykori tanitványom, Bálint Gábor tanár ur kutatásaiból vétettek át, ki Tatár, Mongol és Kalmukok közt tett utazásai alkalmával gyüjtötte azokat. Végre a legutólsok Radloff V. a német tudós kitünő müveiből valók, ki a török-délszibériai nyelvkutatás terén oly kiváló érdemeket szerzett.

Oszmán példabeszédek.

1. Az apa mestersége a fiukra is átszármazik.

2. Kicsinyes zsugoriságot nagy kár szokta követni.

3. Ne sajtolj ki panaszokat a szerencsétlenből, azok magoktól jönnek elő.

4. Isten egyetemesen teremté a testvéreket, de erszényüket külön.

5. Az étellel telt kanál megbecsülhetetlen értékkel bir.

6. Gyermek mely nem sir, nem kap emlőt.

7. A körte nem esik messze a fájától.

8. A keserü galóczának nem árt a dér.

9. Az apró ajándék szivtől jön, a nagy ajándék a tele erszénytől.

10. A ki kárt keres, az jótevőjénél is megtalálja.

11. Isten csak anyit ád az embernek, a menyit szive óhajt.

12. Ne változtasd rézzé aranyos nevedet.

13. Még ha mindjárt tüz volnál is, mégis csak annyi tért perselhetnél el, a mennyit testeddel elboritasz. (Vagyis ne fenyegess tulságosan.)

14. Még egy papucs sem maradna meg a földön, ha fára mászhatnék. Vagyis: (ha eltávozik, senkit sem hagy hátra a ki megsiratná.)

15. A szerelmesnek még Bagdad sincsen messze.

16. Apád is foghagyma, anyád is foghagyma, hát te mikép jutottál ezen illathoz? (Ismerjük származásodat, hát ne feszengj.)

17. A fa csak fácska korában hajlékony.

18. Jobb ingyen dolgozni, mint ingyen sétálni.

19. Jobb az eszes ellenség, mint a bolond barát.

20. Arany nem rozsdásodik.

21. A szerelmes vaknak s négy fal közé zártnak tekínti magát.

22. Az Aivasz (mindenes) és a mészáros megértik egymást.

23. A bolond szivét a nyelvén hordja, az okos szivén hordja a nyelvét.

24. Még a viz sem tud átszivárogni köztünk. (Oly benső barátság köteléke füzi öket egymáshoz.)

25. A tüz is csak ott ég a hová esik.

26. Ne menj odább, ha (utadon) emberrel találkozol de folytasd utadat, ha kutya ugat meg.

27. A felesleges élelmi szerek nem ártanak neked.

28. Vannak emberek és emberkék.

29. A ki nem ismeri a keveset, a sokat nem is fogja látni.

30. A ki kölcsön-lóra ült, hamar lefog szállni. (Mert jó lovat nem adnak kölcsön s a rosz ló hamar elfárad.)

31. A vér melynek ki kell folynia, nem marad az erekben. (Vagyis: megjön a minek jönnie kell.)

32. Ne a lovat nézd, hanem természetét.

33. A ló is ura szerint hordja a fejét, (a gazdagnak szolgája, merész és kihivó.)

34. Szádat csak jóra nyisd.

35. A ki a tüztől fél, a füsttől is óvakodik.

36. Kétélü mint a persa kard.

37. A pénz-embertől még a hegyek is félnek.

38. Ha a kocsi már össze van zuzva, sok utba igazitóra találunk.

39. A mi az embernek idejekorán nem jut az eszébe előbb-utóbb fején éri.

40. Nem a holtat, de a bolondot sirasd.

41. Csak beszéljenek rólam, ha mindjárt csak azért volna is, hogy rothadt almához hasonlitsanak.

42. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát.

43. Lovadat ugy ápold mint jó barátodat, ha ellenség vagy ülj rá.

44. Az esdőre nem emelnek kardot.

45. Ne csatlakozzál éheshez; azt mondja: »nem eszem,« s mégis megtömi a hasát.

46. Egészséges fejemre sebkötés. (Magának szükségtelen bajt okozni.)

47. Nyisd ki szádat az északi szélnek, (vagyis: pihenj. Konstantinápolyban t. i. forró nyári napokon nagy örömmel üdvözöltetik az északi szél.)

48. A béllés drágább a kelménél. (Ez tulságosan borsos készületekre czéloz.)

49. Keserüt keserüvel semmisits meg.

50. Ne old fel a zsákot. (Ne árulj el titkot.)

51. Ha el is vész a ló, megmarad a ut, (melyet meg tett.) Ha meghal is a hős, fenmarad neve.

52. Zsebem üres, de fejem könnyü.

53. Hisz nem hord tojásos kosarat a hátán! (tehát üsd!)

54. Tán csak nem szaladt el köztünk egy fekete macska. (A keletiek a viszály biztos előjelének tartják, ha két barát közt egy fekete macska szalad el.)

55. A tél gyümölcse a tűz.

56. A ki Alláhba hisz, soha sincs elhagyatva.

57. A kevés a soknak ivadéka.

58. A reggel dala jobb az est öröménél.

59. Alacsony szamárra mindeki felülhet.

60. Homlokom szabad, arczom tiszta. (A Keletiek véleménye szerint a gazember szégyenében turbánját mélyen arczába huzza.)

61. Még a bab sem nedvesül meg szájában. (A bőbeszédüre szól, ki mindent kifecseg.)

62. Lába megdermedt a vizben, (t. i. megcáfoltatott.)

63. Pamuttal és tüzzel nem szokás egyidejüleg játszani.

64. A szó »méz« még meg nem édesiti a szát.

65. A mit ma akarsz tenni, ne halaszd holnapra.

66. Jobb ma egy tojás, mint holnap egy tyúk.

67. Nem marad meg egy ágon. (Nem szavatartó, csapodár, rebke mint a madár.)

68. Nem csinálnak uj támaszt, mig a régi össze nem dül.

69. Egy fillérért nem lehet kilencz kupolát késziteni (Sokra sok kell.)

70. A kinek nem tetszem, ne adja hozzám feleségül a leányát.

71. A méz árus leánya még édesebb.

72. No bizony! itt ugyan mézes virágra akadtál! (Gunyképen arra, ki fösvénytől valamit ki akar zsarolni.)

73. No nézd! meséket mond nekem!

74. Az adós elhalványul, de meg nem hal. (Ha pénzt követelnek tőle.)

75. Vedd tele a szádat, (nagyot egyél,) de ne dicsekedjél. (Ne fittogtasd gazdagságodat.)

76. Csak kérdezd meg a borsárustól, mily kárt tesznek a fecskék! (Ne bizzál az együgyü külsőbe.)

77. Ily bánatteli napok, ily ujévet szülnek.

78. Ennyi hibája még a pap leányának is van.

79. Ösmerjük az agyagot melyből téged dagasztottak.

80. Ajándék lónak nem nézik a fogát.

81. Ily hőségben csak meg nem áll a jég! (Ily sértéseket még a legnyugodtabb természet sem fog elviselni.)

82. Meglehet hogy az alja jobb lesz a tetejénél. (Csak hadd beszéljen, tán jobbat is mond ezután.)

83. Üres szóval senki sem lakik jól.

84. Egy virág még nem csinált nyarat.

85. Egy felhő nem csinál telet.

86. Ez oly üstökös mely nem jelen meg mindig.

87. Egy gazember hét kerületnek is árthat.

88. Egy vevő kedvéért nem lehet boltot nyitni.

89. A sors kezét tűrni kell.

90. Egy rózsa kedvéért a kertész ezer tövis szolgája.

91. Ha nincsenek adósságaid, állj jót, (és lesznek.) Ha nincs munkád, csinálj végrendeletet (és van.)

92. Oly háznál hol két kakas van, későn kél a nap.

93. Hogy egy nap ehessünk, két napig kell dolgoznunk.

94. Úgy cseréli a szint mint a szinbü.

95. Jégre irt irás. (t. i. nem tartós.)

96. Egy kővel nem ütnek agyon két madarat.

97. Az idősbiket büntesd meg, hogy a fiatalabbik okuljon.

98. Az egyszerre jött szerencse nem tart soká.

99. Ne a dolog elejét, de a végét vedd tekintetbe.

100. A sors végzete el nem marad.

101. Kérdezd meg a gyermekektől. (Köztudomásu dologra szól.)

102. A le nem szögzött lóczát elviszi a szél. (Az elhagyatott nem megy semmire.)

103. Még nem is szól a zene és már is tánczol. (Elhamarkodott öröm.)

104. A tömegnek nem szokás darát hinteni.

105. Ne kopogtassál másnak ajtaján, (kölcsönért,) mert csakhamar a tiédén is kopogtatni fognak.

106. A gyermek megnő, az együgyü okul. (Minden változik.)

107. Nem hosszu élettől, de hosszu utazástól érik az ész.

108. Nincs biztosabb mérleg, mint a méltányos szem; senki sem tud többet, mint aki saját hibáit ismeri.

109. A ki sokat tud sokat téved.

110. Mit mér a juhász? Mézgát.

111. Ne zsémbelj annyit, Csaponoglu jön! (Egy hirhedett kolompos, ki mindenütt félelmet gerjesztett.)

112. Nem ettem nyers ételt hogy a hasam fájjon tőle. (Nincs lopott joszágom, melytől félnék.)

113. Forgasd a ludat, hogy meg ne égjen! (Beszélj egyebet, mert untatsz.)

114. A mig a test él, nincs veszve minden remény.

115. Az ütés alatt az ember nem válogat az ütlegekben.

116. Csak egy maroknyi fű okozza, hogy a teve lecsuszik a dombról. (A csekély ellenfél is árthat.)

117. Egyél-igyál barátoddal, de üzleti dologba ne keveredjél vele.

118. A ki baját titkolja nem lel gyógyszert.

119. Mit tudhat az illemről, ki ugy jött, mint a ki a háztetőröl pottyan alá.

120. Szerencsésen átkelt a tengeren és patakban ful meg.

121. Jobb tág helyen ütlegeltetni, mint szük helyen enni. Az együgyü embernek Isten segit.

122. Nem is tudja hol a lakodalom és mégis fazékakat czipel.

123. Ha a tengert nem is gyujthatom fel, legalább sustorgásba hozom. (Ellenségemnek ártok, ha nagyon nem lehet, hát keveset.)

124. A ki a tengerbe bukik kigyóba is belefogódzik.

125. A barát sirásra indit (szomoru igazság által,) az ellenség nevetésre bir, (hizelgésekkel.)

126. Nem szoktak a tengerben halat árulni.

127. Az őrült nem az édes tökből lesz azzá, (hanem emberből.)

128. Ne nyujts elenségednek alkalmat.

129. A bolondnak minden nap Bajram. (Ünnep.)

130. Az ellenséget legjobban meggyötri a hizelgés.

131. A ki tanácsot kér, átkelt a hegyen, a ki a tanácsot megveti, eltéved.

132. Ha csak egy koldus lenne, könnyü volna őt czukorral is etetni.

133. Nem tesznek külömbséget a közt ki a vizet hozta, s a közt ki a korsót törte el. (Az érdem el nem ismerésére czélozva.) Mig a róka megtanulta a ravaszságot, elveszti a bőrét.

134. A szabó hurczolkodik: a fején hordja a tüt. (Az mindene neki.)

135. A szabó soh’ sem foltozza meg saját ruháját.

136. Csöp csöp után s tó lesz belőle.

137. A hol elbuktál, ott tapászkodjál fel.

138. Nincsen gyógyithatatlan baj.

139. Még csak tegnap óta vagy ördög, hát ne falj még ma embereket. (Még ujonc vagy a dologban, hát még ne tanitgass mást.)

140. A ki teve hajtsárhoz csatlakozik, annak tág kapu kell.

141. Ha rizsvásárra mégysz, ne hagyd abba otthon a gabna kereskedést.

142. Uborkát adtak a koldusnak: azt találta hogy görbe, és nem fogadta el. (A koldusok elégedetlenek.)

143. A mig a Dsami (Minarétes nagy imaház) áll, ne imádkozzatok Mecsetben.

144. Csak ha egy szivet áldozunk, hódithatunk meg egy szivet.

145. A szerelmes, ki nem ösmert bánatot nem is méltányolhatja az üdvősséget.

146. Tetted büntetést érdemel, bünhödjél!

147. A torokból jön az élet. (Az evéstől.)

148. A Lelket lélekért, fejet fejért. (Ha adsz kapsz is.)

149. Egy sziv a másikat követi.

150. Bár mily hosszasan kóborol a róka, még is bekerül a szücsmester boltjába.

151. Tán csak nem maradtál egy barlangban tiz árvával?! (hogy oly szomoru vagy.)

152. Azt a ki igazat szól, kilencz faluból is kiüzik.

153. Hegyek soh’ sem találkoznak hegyekkel, de annál inkább emberek emberekkel.

154. Ha biróval van peres-ügyed, legyen neked irgalmas az Isten.

155. Kilencz vak egy bottal.

156. A jóért mindig roszat adnak, s mindig is fognak adni.

157. A tönkre menő tevéhez jól illik, ha takarója félre áll rajta, (vagyis: magaviseletéhez illik a ruházata is.)

158. Ép ugy várhatsz idegentül hüséget, mint méregtől egészséget.

159. Üljünk görbén, de beszéljünk egyenesen.

160. A hus véres, a harczos bátor legyen.

161. Az egekig messzébb van egy-két lépésnél.

162. Tégy jót és dobd a tengerbe; ha a halak nem is találják meg, Isten mégis látja.

163. Jót jóval viszonozni, mindenki kötelessége, a roszat jóval, azonban csak a derék ember fizeti meg.

164. A kézzel osztogass, a lábbal keress. (Eledelt.)

165. A halál a világba jött, a fejfájást azonban (egyátalán, betegséget) csak ürügy képen hozta el magával.

166. Ne mutasd senkinek, vetésedet.

167. Tégy a mit tehetsz.

168. Még sziklákon is aratja buzáját.

169. Végzete után szomjazott. (a halálra vágyott.)

170. A végzet határozata nélkül az ember nem hal meg.

171. Közös mulatás ünnepélyé válik.

172. Régi barátból nem lesz ellenség.

173. A jó munka hat hónap alatt készül el. (Gyorsan készült munka nem ér semmit.)

174. Görbe a hajó, de egyenes az utja.

175. Megtenni a mit lehetett, még nem dicséretre méltó tett.

176. Ha ólcsó áru is érne valamit, a zsibvásáron minden csak ragyogna.

177. A földmivelő esőt, az utazó száraz időt óhajt.

178. Ne mulaszd el tehetséged szerint jót cselekedni.

179. Másnak a szája nem zsák, hogy tetszésed szerint beköthetnéd.

180. Azon hidon melyen mások átjutottak, mi is átjutunk.

181. Sok tészta nagy kenyeret ád.

182. A hus nem válik le a körömről.

183. Kézzel ütött sebeket, elfelejtünk, a sebek miket a nyelv ütött, maradandók.

184. Jó szóra jóval felelnek, roszra rosszal.

185. Ha meg is öregszik a szamár, még sem áll az istállóban első helyen.

186. A bátor nem néz se jobbra se balra, (az az nyiltan kimondja, a mi eszébe ötlik.)

187. Ne unszold beszédre a vidámat. (Vagy nem figyel reád, vagy olyat mond mi néked kellemetlen.)

188. Ne gondolj senkivel, gyujts pipára és légy vig!

189. Más dolog otthon vásárolni, és más a bazárban.

190. Ne nyulj ahhoz, mit nem saját kezed tett le.

191. A kenyérből mely még kemenczében van, senki sem ehetik. (Azt a mi csak lesz, nem lehet élvezni.)

192. Előbb fontold meg, aztán beszélj.

193. A müveletlen nem ember.

194. Bevégzett munka után édes a nyugalom.

195. A kéz nem mérleg.

196. A ki meg nem izlelte másnak a kezét, bátornak tartja magát.

196. A sors szeszélye egynek érett, a másiknak éretlen dinnyéket oszt.

198. A szegénység tűzből készült ing.

199. Az ég forró és hüvös napjait látta.

200. Idegen országban dicsekedni, csak annyi mint a fürdőben (a bolthajtásosban) énekelni. (Elhangzik.)

201. A hazátlannak nincsenek barátai.

202. Tekintsűnk egyszer a sors tükrébe s nézzük meg, mily képet mutat!

203. Nyissunk szemet mi is, mert mások majd kinyitják!

204. A faluba, mit magunk elött látunk, nem kell kalauz.

205. Csak a csalogány tudja méltányolni a rózsát. (A keletiek felfogása szerint, a csalogányok a rózsa iránti szerelemből bubánatosak.)

206. Még a szemből is kilopja a szint.

207. Ne nevesd ki szomszédotat, mert nyakadra jő.

208. Mi minden nem történhet még, mig feljön a nap? (Már korán is sok történik.)

209. Ne mulaszd el oda menni a hová hittak, de még ott is, a hová nem hittak, még ott se ülj feszesen.

210. A mi mesze van a szemtől, a szivtől még messzibb van.

211. Még a hegyekben is melyekre számitottunk, hó esett. (Ha a természet állhatatlan, mért ne lenne az ember is az)?

212. A ki a rózsát akarja a töviseket is akarja.

213. Nincs rózsa mely tövis nélkül, nincs jáczint mely ráncz nélkül virulna.

214. Ha a harag jön, elmegy az ész.

215. A hitből jön az ájtatosság.

216. A csaló szeme mindig nedves.

217. Az irigy szivet a legnagyobb kegy sem engeszteli meg.

118. Becsülettel keresett vagyon, nem mulik.

219. Az elkészitett eledelnek még hegyek sem állnak ellent.

220. Az igazság szavai keserüek.

221. A »Hakk« (Isten) kiáltásra, még a vizek is megállanak.

222. A ki álnokul cselekszik, bubánatban végzi.

223. Minden dologban többet ér a tudás, mint a tudatlanság.

224. Kevésből mindig lehet sok.

225. Mindenki a maga hazájáról beszél.

226. Szalad, de egyre veri a dobot. (Gyávaságból menekszik és kiáltoz mellette.)

227. Mindenkivel szorits kezet, de senkinek se üss vállára.

228. Tehetségnélküli ember, gyümölcsnélküli fa.

229. Mindenkinek gond van a fejében, a molnáréban viz. (Az utóbbi az ő gondja.)

230. Minden felre, következik egy le, minden elmenetelre jövetel.

231. A tudomány megnemesiti birtokosát.

232. Egy ember a másikra szorul.

233. Két meztelen csak a fürdöben illik egymáshoz

234. Hogy igyál, azt ugyan mondták neked, de nem a forrás kiszáritásáig.

235. Senkinek se add a fonal végét. (A titokból egy szót sem árulj el.)

236. Ha kettő hitét megtagadja, (t. i. ha hamisan esküdnek) egy harmadik elveszti életét.

237. Egy börben nem lakhat két oroszlán.

238. Annyit használ mint este felé boltot nyitni.

239. Annyit használ mint tű hegyével kutat ásni.

240. Fonalát vásárra vitték. (Megitélik, ki milyen.)

241. Kétszer inni annyi mint egyszer enni.