Part 11

Az így megtisztított moszlim végre egészen audienczia-képes Allah-nál s ha Mekka irányában felterítette imádsági szőnyegét s eszméit összeszedte, megkezdődhetik a »namaz.« Ekkor aztán a kezek oly módon emeltetnek a fej fölé, hogy a hüvelykújjak a fülek mögé kerülnek. E szamár-fül jel által igyekszik a moszlim gondolatait a külső dolgokról elvonni, vagyis, imádságra készül. E mozdulat azonban csak a férfiak előjoga; a nők, kiknél az egyházi törvény az érzékek tökéletes fejlettségében kételkedni kegyeskedik, kezeiket nem a halántékig, hanem csak a vállig emelik. Miután az imádkozó bevégezte a fentemlített kézmozdulatot, előre hajtja a nyakát, kezeit elől, teste fölött egymás fölé rakja s testével egy derékszögletet képezve mélyen meghajtja magát, ismét felemelkedik, hogy azonnal földre bukjék megint de úgy, hogy homlok, orr és térd a földdel érintkezésbe jusson, mit »Szedsdé«-nek neveznek. E mozdulat ismételtetik s ezzel valóságos Rikaa-t (térdre esést) végeztek. Az utolsó Rikaa után – azoknak száma a napontai öt imádságnál változik – a mohammedán térden állva, fejét töredelmesen s valódi alázattal mélyen keblére hajtva, nehány perczig mozdulatlan szokott maradni. Ezen helyzet főkép a szabad természetben, nap feljötte és lementekor a valódi Istentisztelet és imádat igen megható képét nyújtja s nincs nép, mely több alázattal s imádattal közelítene Istenéhez. Az imádság ideje az, a melyben a moszlim legjobb vágyaival járul teremtője színe elé, magát véle közvetlen közlekedésben véli, s ebből magyaráztam ki magamnak azon, eleinte meglepő tényt, hogy barátaim és utazótársaim mindig látható örömmel és ragyogó szemmel emelkedtek fel imádságukból s ilyenkor oly vidámak s kedvteltek valának, mintha szivük nagy tehertől szabadult volna meg.

A mosdásokra nézve még meg kell jegyeznünk, hogy a Keleten mindenütt oly nagy szerepet játszó tisztasági törvények a moszlim társaságra sokkal üdvösebb hatást gyakorolnak, mint azt felületes utazók gondolni szokták. A szennyes és szegényes ruházat daczára az ázsiai-moszlim világ egynémely tartományainak legalsóbb néposztálya, sokkal tisztább mint a véle együtt lakó, hasonló osztályu keresztény nép, sőt miután a fürdők és mosdások ezeknél a müvelődéshez tartoznak, még tisztábbak a megfelelő európai néprétegeknél is. A tisztasági törvényekkel összhangzólag a mosdókészletekre és mosdóedényekre mindenkor nagy gond fordíttatott. A humanizmus érzete nemcsak mecsetek, iskolák, kórházak, hídak és karavánserailok alapítása, hanem vízmedenczék és mosdókútak felállítása által is kifejezést nyert. Mindenkor nagy súlyt fektettek a vizes kancsók és vizestálak gyakorlati s egyszersmind csinos alakjára is; azelőtt gyakorta aranyból és ezüstből készültek, fényüzési czikk gyanánt ragyogtak, sőt okúl szolgáltak udvari czímek és állások elnyerésére. Az Ibriktar, (kancsóvivő) ki nyilvános szertartások alkalmával ezen edényt a Szultán mögött hordani szokta, Törökországban tekintélyes hivatalnok volt s Közép-Ázsiában, Aftabedsi czímmel még királyi herczegek is felruháztattak e ranggal.

Iskolák.

Ha valamely keleti városon, bármily kicsi legyen is végig menve, egy házból fiatal hangok zűrzavara hallatszik ki, melybe időnként egy idősebb férfihang is vegyül, tudd meg kedves olvasóm, hogy egy alsórendü mohammedán iskola előtt állsz, mely minden körülmények közt megérdemli hogy szemügyre vedd. Beléptedkor aligha fog elcsöndesülni a hangzavar, ámbár a festői összevisszaságban a földön guggoló fiatalság nagy, eszes szemei, feléd fordulnak; csak a khodsa kinek turbánja a nagy erőltetés alatt kissé felcsúszott, fog szünetelni a túlságos hosszú nád tactusszerü mozgatásában. A nádnak azért kell ily hosszúnak lenni, hogy még a legutolsó sorban ülő ifjak is tettleges megfeddésben részesülhessenek általa a netalán elkövetett bűnökért. Épen az Elif-Be (A, B, C) sorozata mémorizáltatik s a szegény gyerekek nagy zavarban vannak nem tudva, a nagy arányban felrajzolt betűkre, vagy a khodsa ajkainak mozdulatára figyeljenek-é. Tényleg mindkettő szerencsésen sikerül. Az arab nyelv rendkivül komplikált abc-jét, melyben egy hiányzó különböztető jegy életet halállá, szerelmet gyülöletté változtat, aránylag rövid idő alatt tanúlják meg, s ha nehány hónap multával újból meglátogatod ugyanezt az iskolát, a tanitványokat már ama kórán mondatainak memorizálásánál fogod találni, melyeknek a napontai ötszöri imádságba kötelességszerüleg benn kell foglaltatniok. Ezek turani vagy irani származásu gyermekek, kiknek rendkivül nehezére esik a durva semi torokhangok megtanulása. Bármint torzitják el szájukat és álkapczáikat, akarva nem akarva meg kell tanulniok a nehéz leczkét. Mohammed nem vett számba semmiféle nemzetiséget, ennélfogva véle szemben a hangszerv különbsége nem is létezhetik s a görög, albániai, kurd, lazisztani, persa, afghán és török összhangzatos egyformaságban kénytelen szólószervezetét az arab sivatag lakosé után idomitani. De nem csak a kórán mondatok gépies felmondásával, de tudományosan is foglalkozniok kell a tanitványoknak s már a zsenge fiatalságot is megismertetik Törökországban p. a Birgevivel, Persiában pedig az Ilmi-hal-al. Mindkettő olyan katéchizmus-féle, melynek tartalma ép oly kevéssé érthető az ifju tehetségére nézve, mint nálunk pl. valami rejtélyes theologiai dogmák, minek következtében ott ép úgy mint itt, a kivánt czél nem is éretik el. Ha a gyermeket a vallási mosdásokra s jelentőségükre vagy egyébb egyházi parancsra tanitják, az ellen senkinek sem lehet kifogása; ha azonban a zsenge fiúnak a birgeviből megmagyarázzák, miként kell magát egyházi parancs szerint előforduló bizonyos nemi esetlegességekkel szemben viselnie, akkor még nagyobb mértékben vétenek a morál ellen, mint pl. az ó-testamentombeli Thamar-monda, vagy egyéb az ó-testamentomban található s a szentség leplébe burkolt esztelenség elbeszélése által. De a Birgevi és Ilmi-hal, mint a moszlim tudomány kezdeményezése szentesitvék, s valószinüleg még soká fenntartandják tekintélyüket.

Az olvasó, vagy jobban mondva a kiáltozó-leczke után, felvétetik a Dsuz (irka); sárga vagy vörös lakkos papirosból áll, s használat után nedves spongyával letöröltetvén újra használható. Mig európai gyermekek tuczatonként telemázolják az irkákat, az ázsiai négy lapon megtanulhatja az írás nehéz mesterségét. Téntája, természetesen szinte különbözik a miénktől; kevésbbé folyékony s könnyen letörölhető, valamint a toll és a nádtoll is, melynek legjobb fajtája Mazendran-ból származik, szélesen metszetik s a többi irószerszámhoz illik. Az irókészletet illetőleg Abdul Haszan Alitól egy versbe foglalt rendszabály létezik, melynek czíme: »a portás fia,« és mely az ifjút a toll-metszésre, ténta-készitésre s a papiros megválasztására tanítja. »Kezetek és ujjaitok,« mondja a költő, csak hasznos dolgok irásával foglalkozzanak, melyeket akkor, midőn a csalódások e hazáját elhagyandjátok, utánotok fennmaradjanak.«

A szépirás a mohammedánoknál sokkal fontosabb mint nálunk, sőt arra nézve, ki műveltségre igényt tart, úgyszólván nélkülözhetlen, s habár az arab példabeszéd: »Kulli khatatum dsahilun (a szépiró mind bolond) nem messze esik a »doctores male pingunt«-tól, mégis a moszlim Keleten száz irástudó közűl alig lesz egynek is rosz irása; kificzamodott betűk, milyenek nálunk divatosak, ott sohasem fordulnak elő. Nyolcz különböző irásnem létezik, melyek közűl minden ország kiválogatta magának a magáét. Meglepő azonban, hogy az elemi iskolákban csak a könyvbeli irást tanítják, az írásbetűket csak a későbbi években kell elsajátítani.

Valamint az olvasás tanitásánál, úgy az írásnál sem igen vétetik tekintetbe a nemzeti nyelv. Egyedűl csak az arabot tanitják, melynek helyesírása a nyelvtanból derűl ki; a nemzeti nyelv helyesírásával senkisem törődik, s innen magyarázható hogy a leghiresebb írástudó törökök saját nyelvöket, t. i. a törököt nem írják hibátlanúl. Az igazhivő véleménye szerint az írás leginkább a szent könyv sokszorositása s magyarázata terjesztése eszközeül szolgál; hasznossága a világbeli forgalomban, mellékesnek tartatik. Az írás művészete ennélfogva vallási szinezettel bír s nemcsak az írás, de még az írószerek is oly tiszteletben álltak azelőtt, hogy Abdul-Kader Gilani seikhtől, dicséretre méltó kegyeletteljes tett gyanánt beszélték, hogy csak akkor ment keresztűl azon bazáron melyben papirost árulnak, ha szentelt mosdások következtében teljesen megtisztúltnak tekintheté magát. A papiros, mint oly anyag, melyre isteni szózatok irvák, még most is szentnek tekintetik az egész moszlim világban. Voltak Szultánok és más mohammedán fejedelmek, kik sajátkezüleg írták meg házi kóránjukat, de sőt még IV. Murad egy híres eunuchja is nem kevéssé volt büszke reá, hogy roppant vagyona daczára, mégis csak abból tartotta fenn magát, mit a kórán másolatok folytán szerzett.

Valamint az első út az iskolába bizonyos ünnepélyességekkel van egybekötve, a mennyiben a jövendőbeli iskolatársak eljönnek a gyermekért, az ABC-s könyvet selyem tokban hordva, s díszes öltözetben, ővszalagokkal tele aggatva egy sereg újjongó, hymnusokat éneklő gyerek által az iskolaépületbe vezettetik, úgyszinte a Khatem is, t. i. a kórán első befejezése után következő ünnepély nagyfontosságú, vallási szertartásokkal megy végbe s családi-eseménynyé alakúl. Még a legszegényebb sem mellőzi a Khatem-et s a gazdagoknál gyakran nagyszerü tivornyázásra ad alkalmat. A tanító tanitványával a már egybegyült társaságban megjelen; egy új, két szárnynyal ellátott, Rakhle nevezetű olvasótámlány a szobaközepére tétetik, tanító és tanítvány leguggolnak előtte s a ki szemtanúja az apa és rokonság örömének, mely a dünnyögő előadás hallatára elragadtatásba megy át, a ki a társaságot könyekre látja fakadni a durva arab gégehangok erőltető kimondásának hallatára, azzal nehéz volna elhitetni, hogy az ifju szigorász oly textust olvas, mit sem ő, sem hallgatói nem értenek, sőt ellenkezőleg, a tapasztalatlan azt fogja képzelni, hogy a gyermek szellemi tehetségeinek az imént legfényesb bizonyitékait adta, midőn a kórán titkaiba behatott. – Ha a mohammedán ifjú már kissé előrehaladt a tudományban, ha t. i. az arab nyelvtan elemi szabályain már keresztül ment, akkor, természetesen csigalépéssel közeledik a nyelv értelmezéséhez, s ama forrón óhajtott kútfőhöz, melyből egyes egyedűl merithető a tudomány; t. i. a kórán és a Fikih (vallási törvények) megértése. Semmi sem lehet czélellenesebb mint a modor, melylyel az emlitett nyelvet elsajátitani igyekszik. T. i. a nyelvtant arabúl tanúlja, még pedig az elméleti formatan legapróbb részletéig. A nyelvtan, mely századok óta javitó szabályozás nélkül, a maga eredeti valóságában megmaradt, a moszlin világ minden tartományában egy és ugyanaz. A tanitvány az első füzeten az, Emszelén kezdi, erre a Bina következik, (előkészitő szyntaxis) azután az Ilal, Makszud, Mantik, stb. stb. mig végre zárkövül a verstant alkalmazza befejezett nyelvtani épületére.

A világi tudományokból legföljebb a számtan elemi szabályai, vagy a kórán hagyományokra vonatkozó teremtéstan és földképződés tanittatik. Minek is kinoznák az ifjút az európai tudományok unalmas vivmányaival?! Itt, hol a tanitó csak a hét föld és hét meny csodaszerü, költői képletét kénytelen feltüntetni, elegendőnek tartják, ha a tanitvány e világok átmérőjének nagyságát ösmeri. Megtanitják rá, hogy 500 évnyi távolsági ut választja el e földgömböket egymástól, hogy ugyanazon távolsági mérték a menyek egymástóli távolságára is alkalmazandó, s e menyek elseje smaragdkőből, a második vakitó fehérségü ezüstből, a harmadik nagy fehér gyöngyökből, a negyedik rubintból, az ötödik vörösded aranyból, a hatodik sárga jáczintkőből s a hetedik végre sugárzó világosságból való. E sajátságos világtan a föld tengerövéről is regél, mely fölött a Kuhi-Kaf (Kafhegység) létezik, melynek csucsáról a véghetetlen semmiségbe merül az emberi tekintet. Továbbá, hogy az egész föld átvándorlása 500 esztendeig tart, melyből 200 vizen, 200 puszta sivatagokon, 80 az óriások országában s csak 20 esztendő tölthető ismert országokban. A menny kéksége, nehány mohammedán világtanárok állitása szerint a Kafhegység zöld aranykövéből ered, mely hegységnek hátát épenséggel nem környezi a határozott ür, mint azt hinni akarják, sőt ellenkezőleg, angyalok tartózkodási helyéül szolgálnak a különböző régiók, melyeknek egyike aranyból, más hetven ezüstből és 7 pézsmából való. Mohammedán hit szerint a mi földünkön kivül, mérhetetlen mélységben még hat más létezik; Ezek közül a 2. számu földön a szelek laknak, a 3. és 4. sz. alatt csak kövek és pokolkén létezik, az 5. számon csupán kigyók tartózkodnak, a 6. szám alatt öszvér nagyságu skorpiók, lándzsa hosszuságu farkokkal, s a 7. sz. végre a rettegett Sitan (sátán) s gonosz társainak rezidencziája.

Nagy zavarba ejti e phantaszta világtanárokat, a világ támpontja, mely ujra tért nyit a képzelet szabad játékának. Állitásuk szerint Isten a hét föld teremtése után észre vevé, hogy alapjuk nem egészen biztos, minek következtében egy külön angyalt vala kénytelen életre hozni, melynek háta a földeknek a kellő támaszt nyujthatá. De imhol egy ujabb zavar: min nyugodjanak már most az angyal lábai? Ennélfogva egy 7000-nyi nyilással biró rubint szikla teremtetett, s minden nyilásból egy-egy tenger özönlék elő. Ezzel azonban a támpont kérdése még mindig nem volt megoldva. A szikla hordozására tehát óriási bika hozatott létre, 4000 szemmel, ugyananyi füllel, orral, szájjal, nyelvvel és lábbal s minden láb a másiktól oly távolságban áll, hogy ez utat csak 500 év alatt lehetne megtenni E bika naponta kétszer szed lélekzetet, innen az apály és dagály csodája, s minthogy utoljára e gyöngéd kis állatkának is valamin nyugodnia kelle, a jó isten még egy halról is gondoskodott, melynek orlyukai oly tágak, hogy bennök a mindenség minden tengere csak egy-egy csöpnek látszik stb. stb.

Azonban ezáltal távolról sem akarom állitani, hogy a jó persák, törökök és arabok nem ismernek egyéb földrajzot. A Nyugaton e tudomány területén történt előmenetelek épenséggel nem ismeretlenek a keletiek előtt s Hadsi Khalfától a mai napig amaz országokban nem hiányzottak e tudomány terén tett komoly tanulmányok bizonyitékai, melyeknek Ó-Ázsia ösmeretét köszönjük. Az ujkori török irodalom, pl. igen jó böngészeti munkákat bir az ujkor legjobb földrajzi munkáiból, habár általánosan még ritkán tanitanak belőlük. Még a távol Siráz egy magán házában is, a földrajz európai minta szerinti előadását hallottam, mely alkalommal persze a nevezéktan nem kevéssé mulattatott. A tanitó t. i. »Oszter-Lasiá«-ról mint világrészről, Gujene, Nifhaland, Niwiperetin nevezetü országokról beszélt, s midőn e sajátságos elnevezések gyökerét kutattam, kisült, hogy a persa földrajziró e neveket félig a kiejtés, félig az átirat nyomán adta volt elő; »Oszter-Lashia« – Ausztrál-ázsia, Gujene: Guinéát, Nifhaland: New-Holland-ot, Niwiperetin: – New-Britaint jelentett.

Hasonló szellemü azon tanitás, melynek nyomán az ifjak Klió szentélyébe vezettettnek be. Valamint a középkorban nálunk a vértanuk történetére s a szentek életirására fektették a legfőbb sulyt, épugy legmagasb czélul tüzte ki magának a moszlim történelmi oktatás a Kisszasz-ul-enbia, t. i. a proféták történetét, és a Teszkrei-evliát, a szentek életirását. Minek is foglalkozzék a fiatal török nemzete eredetével, egy Szelim, Szuleiman, IV. Murat tetteivel, – mit használhat a régi persa kultura, egy nagy Szamanid avagy Szefida virágkorának ösmerete a fiatal persának?! – Elég ha aszunita egy Abdul Kadir Gilani, egy Imam, Hanife, Abbasz és mások csodaszerü életpályáját ösmeri; elég ha tudja, hogy ezen emberek a földöntuli tanulmányok által átszellemülve, testi táplálék gyanánt több hét folytán csak egyetlen egy olajbogyót fogyasztottak.

»Az istenfélelem minden bölcseség kezdete«, mondák századok előtt, s ez mai napig is áll. Feledhetetlen marad előttem egy persa tudós, kivel Iszfahánban, Mederi-sah hajdan nagyszerü collegiumában találkozám, s ki oktatásunk és tanügyeink felsőbbségét dicsőitő beszédemre nehány észrevételt koczkáztatott. Egy márványszegélyü vizmedencze szélén ültünk, melynek vizében ringatództak a közel álló platánok az ősz folytán elsárgult levelei, mig a lenge szellő, a fejünk fölötti rózsaberkekről hervadt rózsaleveleket szedett s tele hintett velök. Hadsi Kirmansahi molláh, – ez volt a persa neve, – következőleg szólt hozzám: »Igaz, ti a tüzszekeret (gőzmozdony) feltaláltátok, melylyel gyorsabban juthatni el a föld egyik végétől a másikig, mint a szellő szárnyán; drótszálak kifeszitése által – hasa szumma hasa – (isten bocsássa meg vétkemet) a villám gyorsaságával versenyeztek; nem kétkedem benne, hogy még oly gépeket is felfogtok találni melylyel a hetedik menybe fel s a hetetedik földre le lehet lesz jutni, – de ugyan mondd meg, ott Nyugaton, ki képes csak távolról is oly szert feltalálni, mely által e platánleveleket ágaikon s e rózsákat száraikon meglehetne erősiteni? A teremtés és megsemmisités titka még is csak egyetlen egy lény tulajdona; s balgaságnak nevezhető-e ennélfogva, ha minden hasztalan fáradozástól elfordulunk s csak a legdicsőbb lényben keressük a tudomány és buvárkodás központját?« – S ezen eszmék nemcsak a moszlimokat, buddhistákat és brahmanistákat jellemzi, de még a keleti kereszsztényeket is, és fájdalom! még jó soká in-státu quo fognak maradni.

Eddig a városi és falusi elemi iskolákról szóltam s még a kivételes magánoktatásról is megakarok emlékezni, melyben csak az előkelőbbek fiai részesülnek, s melybe, a mint mondják: kisebb nagyobb mértékben, az európai tudományok is becsempésztetnek. Tapasztalásból beszélek, miután magam is éveken keresztül működtem mint magántanitó, s a persák és törökök közt folytatott tanászati pályám még igen elevenen megmaradt emlékemben. Bármily őszinte jóakarattal igyekeztem is a természettan, földrajz és történelem első alapfogalmaival magasrangu tanitványaimat megismertetni, minden fáradságom kárba veszett oly tanulókkal szemben, kik már 4–5 év óta egy fanatikus, ostoba Khodsa vezetése alatt álltak, s kiknek képzelő tehetsége folytonosan a háremvilág regényes mondái által hevittetett fel. A mindennapi természeti tünemények magyarázatát egy kis franczia füzetkéből tanitám; melynek czime: »Les pourqois et les parceques«; alig hallották a gyerekek a menydörgés, villám és szivárány magyarázatát, midőn őrültek gyanánt felugráltak helyeikről, hogy nyomban a hárembe szaladjanak, hogy ott az anyának Lalá-nak és Ajá-nak a »frank«-tanitó furcsa ötleteit elmondhassák, s melyek természetesen borzadályt keltettek a hölgyeknél, minek rendes végeredménye az lőn, hogy a »frank-khodsa« (idegen-tanitó) fekete tudatlanságban született szamárnak deklaráltatott, s Isten bocsánata kéretett le a menyből a pater familias részére, ki e tanitó alkalmazása bünébe esett.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

A moszlim keletnek észrevehető, sőt feltünő hanyatlása, leginkább ama fény végleges megszünése által nyilvánul, mely letünt századokban a Medreszéket, az egyetemeket, vagyis főiskolákat sugarával környezé. A mult és jelen közti metsző ellentét sohasem hatott meg szembetünőbben, mint Szamarkandban, a Medreszei Hanim romvárában. A széditő magasságu, impozans-kapu művészi munkáju fülkékkel, függő csepegvényszerü művakolászattal, csodaszép mozaikkal kirakva, melyből a mesterileg berakott betüirás, szépirászati tökélylyel emelkedik elő, a szemlélőben inkább azon hitet ébresztheti, hogy valamely hatalmas uralkodó hajdankori pompás székhelye, s nem a tudományoknak szentelt menhely előtt áll. S pedig tisztán láthatók még az egykori egyetemi épület egyes cellának, fürdő és éttermeinek körvonalai. Timur hüséges élettársa, ki örömet és bánatot megosztott férjével, pazar fénynyel épitteté ezen épületet s tanitóknak valamint tanulóknak is, valóban fejedelmi nagylelküséggel nyitotta meg annak kapuit. S mit látunk ma e helyen? A Medreszei Hanim előudvara, – legalább az én ottlétemkor ugy volt – a khokandi szamárhajtsárok és talyigabérlők légyottja! Itt, a kapu mozaikján egy nagyfülü Bileámszamár dörzsölődik, egy másik fülhasitó orditásait hallatja ott, hol egykor a hálás tanulók Kaszidéjei (dicsének) hangzának fel. A cellaromok mind a legundoritóbb szeméttel telvék, s ott hol az arab szónokok előadásukat tarták, ma már csak szitkozódást, káromkodást és trágár beszédet hallani. Az ellentét a hajdankor e diszépülete s a legalsóbb rendü lebuj között leghivebb képe Ázsia egykori és mai egyetemi életetének.

Mindenütt, a Boszporus partjaitól kezdve Timur hajdani székhelyéig, kiváló figyelmet forditottam a különböző medreszekre, s egykori, elméleti nézetek befolyása alatt lévén, csak nagy ellenszenvvel, vagy jobban mondva, csak nagy szomorusággal birtam hozzá szokni a nyomorult valósághoz. Terisz-ben, Iszpahanban és Nisaburban, nem kevésbbé Stambulban, Bagdadban és Damaszkuszban, a tanitók mindannyian panaszt emelnek a tudomány iránti közöny ellen, Rakhle-ik előtt már nem tolong a tudvágyó fiatalság, javadalmaik napról napra fogynak s a mohammedán tudomány s egykor ragyogó fényoszlopai, már csak szerény, kis mécsecskék gyanánt fénylenek a sötétben. Ismétlem, hogy csak Közép-Ázsia kiveendő némileg ezen állapot általánosságából, mert itt csakugyan találtam Medreszéket, melyeknek hire a távol Arábiából, Indiából, Kashmirból, Khinából, sőt a Volga partjairól is képes volt tanitványokat vonzani.

S máskép lehetne-e ez? Mily jognál fogva érdemelnének nagyobb figyelmet a moszlim egyetemek, miután még ma is letünt századok megdermedt tanaiba merülten, a jelenkor politikai és társadalmi követelményeinek távolról sem felelnek meg. – Hogy a Medreszében divatos élet- s mozgalomról kellő képet alkothassunk magunknak, nem kell külön egyik vagy másikra utalnunk. Akár a konstantinápolyi Nur Oszmanie vagy Szulejmanieről, akár a kairói Azhánrije vagy a bokharai Mir Arab és Kökel-Tasról van szó, valamennyit egy és ugyanazon szellem lengi át s az egyes árnyalatok csak a tanitványok különböző öltözetében s nyelvében tükröződnek, kik némely helyüt. »Talebe« néven, másutt meg »Szofta«, vagy inkább Szukte néven, t. i. a tudomány által »emésztetteknek«, neveztetnek. Ha te, kedves olvasóm ezen egyetemek valamelyik tantermébe lépsz s egy csomó ily tudomány emésztette ifjut figyelemmel kisérsz, amint tanitójuk körül guggolva az ajkairól omló szavakat s lábainak porát nyeldesik, a turbános fők között rendesen egy-kettő különösen fel fog tünni, mert még közelebb huzódtak a tanítóhoz s tüzes pillantásukat állhatatosan arczára szegzik s az ő részéről is kiváló figyelemnek örvendenek. Ezek a Musztaidok, vagyis tehetségesek, kik a Mudervisz (tanár) távozása után a hallott előadást hangosan ismétlik s e hivatal gyakorlása által a segédtanitói állásból a főtanitóira léptetnek elő, ha t. i. egy vagy másik vallási mű hibanélküli mémorizálása következtében, a mi jus docendinkhoz hasonló Idsaze-engedélyt sikerült nekik megnyerni. Iskolatársai által már korán bámultatva kiválóbb szellemi tehetségei miatt, a Musztaid nem sokára jós gyanánt tiszteltetik, őt is csakhamar körülveszi a Talebe-k vagy Szukhte-k serege, kik a legmélyebb alázattal lesik az ajkairól hulló szót.