Part 28

– Ezek az én Ördögfogó agaraim! – mondá a király, mire az Ördög ijedten hajítá le válláról a királyt és a zsákot, azután futott, míg a pokolba nem ért s ott elbeszélte, hogy vannak a földön Ördögfogó agarak; ezóta az Ördögök a papokat s egyéb Isten szolgáit _Ördögfogó_ agaraknak nevezik.

(Ipolyi A. gyüjteményében 459. sz. Wéber Károly gyüjt. Szeged.)

126. Ördög a majom képében.

Pozsonyban a Rózsa-ucczában még most is látható egy emeletes ház, melyen a Szűz Mária egy márványlapon le van véve.

Erről azt a mondát beszélik, hogy mintegy száz év előtt egy úr lakott a fent említett házban, ennek majominasa volt, mely igen jó és ügyes szolgálatokat tett urának: megterített, megágyazott, mikor az ura hazajött, ajtót nyitott neki.

Egyszer az úr papot hívott ebédre, kinek feldicsérte inasát, de az inas nem mutatkozott ezúttal szolgálattételre, mi feltűnt mind a kettőjüknek: fölsiettek a szobába, de mily nagy volt az úrnak a csodálkozása, mikor inasa nem nyitott ajtót. Bemenvén, sehol sem találták a majmot, elmentek a hálószobába, ott az ágy alatt egy szegletben lelték meg összezsugorodva.

A pap elkezdte Isten nevében kihívni, ekkor kijött; majd azt kérdezte a pap: mi az oka, hogy ennél az úrnál szolgál?

– Én – úgymond – Ördög vagyok és minekutána ez az úr szörnyű istentelen ember, mert sohasem imádkozik, csak azt írja egy lapra: Dicsértessék az Úr-Isten! én csak azt várom, hogy egyszer ezt kihagyja és hatalmamba essék!

Erre a pap megáldotta, szentelt vízzel megszentelte a házat, az Ördög pedig kirepült, de nem az ablakon, sem az ajtón, hanem a falon ütött ki egy lyukat, melyet senki sem volt képes becsinálni, csak a Boldogságos szűz képe takarja be jelenleg.

(Ipolyi A. gyüjteményében 131. sz. gyüjt.)

127. Mióta nem látni a Halált ember képében?

Egyszer egy fiú utazni akart, megkérte apját, hogy engedje meg neki a ménesből egy lovat választani, amelyen Tündérszép Ilonát felkeresse; az apja megengedte és a fiú nemhogy szép lovat keresett volna, a legrühesebbet választotta, ez a ló Táltos volt.

Táltos lován, mint a szél, elérte Tündérszép Ilona várát; de egy víz választá el a vártól, melyen nem birt keresztülmenni; hanem a lova mégis segített rajta, mint Táltos, csolnakká vált, a fiú beleült s elment Tündérszép Ilonához.

Itt már két évig mulatott, mikor meggondolta magát, hogy hazamegy; a lova ismét csolnakká vált s mikor a vizen átment, ismét ló lett.

Mikor hazaért, csodálkozva bámulta, hogy szülőhelye el van veszve, csak a templom ép még, hova bement, de ahol csupa koporsót látott s egy csontvázembert, akinek az egyik lába sárga, a másik veres volt, a többi teste zöldbe s veresbe játszó, ez az ember volt a Halál, ki őt űzőbe vette.

A fiú Tündérszép Ilonához szaladt, de mikor a vízhez ért s lova csolnakká vált, a Halál fél lábát betette a csolnakba, fele a parton maradt s így a vízbe fult.

Innen van, hogy a Halált jelenleg nem látjuk ember képében hozzánk jönni.

(Ipolyi A. gyüjteményében 567. sz. Szuló Ernő gyüjt. Szeged.)

128. Mióta honos a nyomor a nép között?

Iszkonyai-pusztán, Födém és Palást között, templomromok alatti tóban szokta volt hajdan egy Tündér aranyhaját fésülni.

Elhullott szálai a nép boldogsága volt; míg egy fösvény megleste a mosdót és egész aranyhaját elvágá.

Ezóta a Tündér meg nem jelenik és a nép között a nyomor honos.

(Ipolyi A. gyüjteményében 57. sz., de idézve a 71. sz. alatt van. Hont vármegye.)

JEGYZETEK.

(A a többször idézett műveket az itt dűlt betűkkel szedett nevekkel, vagy czimekkel jelelem.)

_Arany_ László: Eredeti népmesék. Pest, 1862. (Az 1901-ki kiadása állott rendelkezésemre.)

_Benfey_, Theodor: Pantschatantra. Leipzig, 1859.

_Buch_, Max: Die Wotjäken. Stuttgart. 1882.

_Dähnhardt_, Oskar: Natursagen. Leipzig u. Berlin, 1907.

_Erdélyi_ János: Népdalok és mondák. I–III. köt. A Kisfaludy-Társaság megbízásából. Pest, 1846–1848.

_Ethnographia_. A Magyar Néprajzi Társaság értesítője. Budapest, 1890–1913.

_Gaal_ György magyar népmese-gyüjteménye. I–III. köt. Pest, 1857-1860.

_Gesta romanorum_. Katona Lajos kiadása. Budapest, 1900.

_Gonzenbach_, Laura: Sicilianische Märchen. I–II. Bd. Leipzig, 1872.

_Grimm_, Brüder: Kinder und Hausmärchen. I–III. Bd. Berlin, 1812–1822.

_Hahn:_ Griechische und albanesische Märchen. Leipzig, 1864.

_Halász:_ Népköltési gyüjtemény a Pite Làppmark arjeplougi egyházkerületéből (Svéd-lapp nyelv V. = Ugor füzetek, XI. k.) Budapest, 1893.

_Haltrich_, Josef: Deutsche Volksmärchen aus Siebenbürgen. Wien, 1882.

_Haupt_, Leopold und Johann Ernst Schmaler: Volkslieder der Wenden. Grimma, 1843.

_Hunfalvy_ Pál: Reguly Antal hagyományai. Pesten, 1864.

_Ipolyi_ Arnold: Magyar mythologia. Pest, 1854.

_Istvánffy_ Gyula: Palócz mesék a fonóból. Liptó-Szent-Miklós, 1890.

_Kalevala_. Fordította Barna Ferdinánd. Pest, 1871 és Vikár Béla. Budapest, 1909.

_Kálmány_ K.: Koszorúk az Alföld vadvirágaiból. I–II. köt. Arad, 1877–1878.

_Kálmány_ Sz.: Szeged népe. I–III. köt. Arad és Szeged. 1881–1891.

_Köhler:_ Kleinere Schriften. I–III. Bd. Weimar u. Berlin, 1898–1900.

_Köhler:_ Aufsätze über Märchen und Volkslieder. Berlin, 1894.

_Kőváry_ László: Száz történelmi rege. Kolozsvár, 1852.

_Krauss_, Friedrich: Sagen und Märchen. Leipzig, 1884.

_Kriza_ János: Vadrózsák. Kolozsvártt. 1863. (II. kiad. M. N. Gy. XI–XII. köt.)

_Kuhn_, Adalbert: Márkische Sagen und Märchen. Berlin, 1843.

_Kúnos_ Ignácz: Oszmán-török népköltési gyüjtemény. I–II. köt. Budapest, 1877–1889.

_Kúnos_ Ignácz: Török népmesék. Budapest, 1889.

_M. N. Gy.:_ Magyar népköltési gyüjtemény. A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkeszti Arany László, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Sebestyén Gyula. I–XII. köt. Budapest, 1872–1912.

_Majláth_ János gróf: Magyar regék, mondák és népmesék. Pest, 1864.

_Merényi_ E.: Eredeti népmesék. I–II. köt. Pest, 1861.

_Merényi_ S.: Sajóvölgyi népmesék. I–II. köt. Pest, 1862.

_Merényi_ D.: Dunamelléki népmesék. I–II. köt. Pest, 1863.

_Munkácsi:_ Vogul népköltési gyüjtemény. Budapest, 1892–1902.

_Munkácsi:_ Vojták népköltészeti hagyományok. Budapest, 1887.

_Pap_ Gyula: Palócz népköltemények. Sárospatak, 1865.

_Poestion:_ Lappländische Märchen. Wien, 1880.

_Rochholz_, L.: Deutscher Unsterblichkeitsglaube. Berlin, 1867.

_Schleicher_, August: Litauische Märchen. Weimar, 1857.

_Schott_, Arthur und Ernst: Walachische Märchen. Stuttgart u. Tübingen, 1845.

_Schullenburg_, Willibald: Wendische Volkssagen. Leipzig, 1881.

_Sklarek_, Elisabeth: Ungarische Volksmärchen. Leipzig, 1901. Neue Folge. U. o. 1909.

_Stier:_ Ungarische Volksmärchen. Pest, 1857.

_Vogl_, Johann: Die ältesten Volksmärchen der Russen. Wien, 1891.

_Voycicki:_ Polnische Volkssagen und Märchen. Berlin, 1839.

_Waldau_, Alfred: Böhmisches Märchenbuch. Prag, 1860.

_Wuk_ Stephanowitsch Karadschitsch: Volksmärchen der Serben. Berlin, 1854.

Rövidítve fordulnak elő ezeken kívül:

évf. = évfolyam

j. = jegyzet

k. = kötet

l. = lapszám, ha számjegy után van, különben

L. l. = lásd

m. = mese

sz. = szám

V. ö. = vesd össze.

Ahol a mű megjelölése nélkül csak a számjegyet idézem, Ipolyi Arnold gyüjteményének adata értendő.

1. =Csonkatehén fija.= Ipolyi (mindig Mythologiája értendő) 222., 579. l. V. ö. 2., 3. sz. m.

Erdélyi: III. k. 319. l. Juhász Palkó.

Arany: 123. l. Fehérló fia. Kúnos: Oszmán. 7. sz. Katona Lajos az Ethnographia XIV. évf. 125. l. – ismertette: itt Köhler idézésében 229 helyett 292 teendő a 131. lapon.

_Bűvös vessző, pálcza, bot, rúd_ fordul elő. Gaal: I. k. 159., 181., II. k. 54., 210., III. k. 72. lapján, Erdélyi: I. k. 459. l., Majláth: 236. l. Merényi: E. II. k. 103., 122., S. I. k. 68., II. k. 55. l., Kriza: 425., 445. l., M. N. Gy.: I. k. 368., II. k. 452., III. k. 343., VII. k. 386., 500., IX. k. 6., 23., 127., 151., X. k. 402. l., Kálmány: K. I. k. 242., II. k. 217., Sz. I. k. 121., II. k. 121., III. k. 161. lapján és e gyüjtemény: 4., 9., 10., 12., 14., 16., 18., 52., 55., 64., 90. sz. meséjében és a 79. sz. j.

2. =Erős Jancsi.= Ipolyi: 13., 139., 141., 223. l. Lásd az 1. sz. mesét s az Ethnographia XIX. évf. 357. l. a csuvas Levesbe való hőst.

_A teherbeesés csodáját:_ M. N. Gy.: IX. k. 561., X. k. 116., 128., 261. l., alább a 7., 19., 20., 21., 38., 72. sz. mesében.

3. =Medve Jankó.= Egybevetendő az 1. sz. mesével. Medve a hős a voguloknál is, Munkácsi: Vogul. IV. k. 1. füzet 356. l. A medvefiú meséje. Származása azonos M. N. Gy. VI. k. 343. lapján levő Medve Jankójáéval; mind a két hős medvétől és asszonytól származik. Ide vonatkozólag az Ethnographia I. évf. 227. l. – elég beható ismertetést közölt Katona Lajos. Figyelemre méltó, hogy úgy a vogulban mint a most bemutatott mesénkben az alvilágból való felhúzásnál a hős visszaesik, egyéb mesénkben csellel él, kitanultabb; továbbá a griff madár helyett strucz madár szerepel, lásd a 7. sz. m. jegyzetét; hogy miként Munkácsi: Votják: 96. l. Papfi Miskájában pap a hős atyja, nálunk is; hogy mesénkben csak egy sárkánnyal kell viaskodni 3 leányért Medve Jankónknak, más mesékben hárommal.

4. =Hüvej-piczi.= Ipolyi: 573. l.

M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 23. l. A kis rák. Hősködéseiből Munkácsi: Votják: 96. l. Papfi Miskájában találunk, csakhogy az _erőpróba_ átcsap a Fillinkó-féle _csalfaságokba_, lásd a 89. sz. mesénket s jegyzetét, így van M. N. Gy.: VI. k. (Vikár) 343. l. Medve Jankójában is.

_Kád telisírás:_ M. N. Gy.: X. k. 407. l. s alább a 71. sz. m. jön elő; _korsót_ kell asszonynak telisírni 3 nap alatt, hogy a halott felelevenedjék, Gonzenbach: 11. sz. j.

5. =Tátos.= Ipolyi: 228., 237., 264. l.

Merényi: S. I. k. 3. l. Az ólombarát.

Kálmány: Sz. III. k. 160. l. Nap, Hold, Csillag kiszabadítása.

M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 60. l. Csinos Ágrágyi.

U. o.: X. k. (Horger) 407. l. Szépmező szárnya.

Kalevala XL. rúnó.

6. =A fehér medve és a herczegné.= _Bőrt vesz magára_ a hős a 70. sz. adatban és a megvakított óriás mesékben: M. N. Gy.: X. k. 179. l. s. j.; _bőrbe_ van =varrva=, hogy a madár felvihesse, Gonzenbach: 6. sz. j. _Testbe búvik_, melyen a _bőr_ is rajta van, sas viszi fel alább a 19. sz. m. _Büntetésből varratja_ bőrbe a feleségét, Gaal: I. 205. l.

7. =Hajnalka.= A sárkányok jobbára az alvilágba viszik az elrablott kisasszonyokat, a spanyol románczokban, az orosz és némely német mesében a föld felett: tornyokban, hegyeken is adnak nekik helyet; de az egekbe egyik sem ragadja fel őket, mit megtesznek gyüjteményünk 7. sz. Hajnalka meséjében. Gonzenbach: 58. sz. j.

Mesénkben kácsa, lúd, daru lábon forgó kastélyban van a lakásuk. _Fentszálló szárnyasok_ lábán forognak a 4. sz. mesében is: réz, ezüst, arany gólyalábon, a 19. számuban: veréb, pipicske, csiziklábon; Istvánffy: 24. l. pulyka, lúd, kacsalábon seregnek, M. N. Gy.: VII. k. 419. l. kakas, récze, lúdlábon; u. o. IX. k. 15. l. liba, kácsa, pulykalábon; Kálmány: K. II. 219. l. kácsa, pulyka, lúdlábon forognak a várak.

Az alvilágból rendesen _griff_ hozza fel a hőst, Gaal: III. k. 78. l.; Erdélyi: III. k. 319. l.; Arany: 123. l.; Istvánffy: 26. l.; M. N. Gy.: VI. k. 358.; u. o. VII. k. 460.; a. o. IX. 13. l., e gyüjtemény 1. sz. meséjében, ellenben a 7. számúban lehozza; de már a 3. számuban _strucz_ madár szerepel. Madár hozza fel bőrbe varrva, Gonzenbach: 6. sz. j., nálunk Merényi: D. I. k. 48. l. _Zsákba pakolva viszi a griff_. Legtöbb népnél ez a szállító madár: sas, Gonzenbach: 6. sz. j.; Köhler: I. k. 68., 191., 194., 397., 560. l. Nekünk is van szállító _sasunk_ a 19. sz. adatban; de a hős nem kisasszonyokat szabadít. _Nem madár_ hozza fel M. N. Gy.: IX. k. 22. l. a vitézt: _kecskén_ kezd, azután _lovon_ jön fel. _Kígyóval_ huzatják fel alább a 70. sz. mesében az elrablott felesége után járó királyfit.

_Madár viszi, húsával táplálja_ a hős: Köhler I. k. 63., 181., 194. l.

_Vörös vitéz_, olykor más alakban jelenik meg, többnyire sárkány _nyelvkivágással_ M. N. Gy.: IX. k. 565. l. 13. számú jegyzetben elősoroltakban; u. o. X. k. 55. l. e gyüjtemény: 7., 8., 12. sz., a 81. számúban is a vörös vitéz szerepét játsza a katona. Előfordul Gonzenbach: 40. sz. j., Köhler: I. k. 175–181., 304., 399., 430. l.; Sklarek: 10. sz. j.

8. =Leányt evő Sárkány.= Gaal: II. k. 100. l. A buzogányos gyermek. M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 109. l. A vörös vitéz, u. o. X. k. (Horger) 48. l. A herczegfiú és a medvék, farkasok, rókák királya.

_Vörös vitézről:_ 7. sz. j.

_Kezdettől_ a hőssel utazó _3 állat:_ farkas, medve, oroszlán a sorrend változásával Gaal: II. k. 100. l.; Erdélyi: I. k. 459. l.; Istvánffy: 107. l.; M. N. Gy.: IX. k. 106. l.; u. o. X. k. 147. l.; e gyüjtemény: 8., 12. sz. – Oroszlán, medve, tigris: M. N. Gy.: IX. k. 109. l. Oroszlán, farkas, tigris, Merényi: E. I. k. 85. l. – Rókakirály, farkaskirály, medvekirály: M. N. Gy.: X. k. 53. l.

_Bolyongásai közepén_ szerzi meg a _3 kutyát:_ M. N. Gy.: 11. k. 379.; u. o. VII. k. 531.; u. o. IX. k. 125.; u. o. X. k. 93. l.

9. =A pásztorfiú viaskodásai.= Ipolyi: 13., 121. l. Lásd a 12. sz. adatot.

10. =A talált gyermek.= Ipolyi: 68., 224. l. V. ö. 11. sz. m.

11. =A két testvér.= Imént megmentett testvérét féltékenységből megöli, mint Grimm: 60. sz., Hahn: 22. sz. m.; lásd Gonzenbach: 39., 40. sz. jegyzetét. Hahn 18. m. t. Gyüjteményeinkben párját nem ismerek; legközelebb van hozzá M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 405. l. A két királyfi. Találkozik Gaal: I. k. 3., 159. l.; e gyüjtemény 10. sz., alább a 32. sz. _koszos fejűvel_.

Hahn 22. sz. j., Köhler I. k. 67., 68., 178., 303., 387., 409. l.

_A bűvös szekér_, vagy _kocsi_, – a mesében ily alakban is előfordul, – megvan Gonzenbach: 74. sz. jegyzetében, ott _magától menő kocsi_, mint Merényi: D. II. k. 149. l.; a _szekér_ és a _tüzes szekér:_ 31. sz. mesénkben. Meg kell taszítani a 21. sz. m. a _targonczát_. Merényi: S. I. k. 68. l. a pokol fenekéig szaladó _szék_, Majláth: 189. l. a várba vivő _láda_ van.

12. =A három fiú.= Ipolyi: 214., 375. l.

A sorsváltozást mutató jel nélkül, mely Hahn 18. m. t. teszi, a közbeszőtt második viaskodás a 9. sz. mesével egyezik; az egész pedig a Vörös király elhagyásával a 10. sz. mesével.

_Erdőt irtat_ a 16. sz. mese; Gaal: III. k. 35. l.; Arany: 69. l.

_Ólat tisztít:_ Merényi: S. I. k. 29. l.

_Tejben való fürdés:_ Majláth: 241. l.; Gaal: III. k. 22. l.; Pap: 93. l.; M. N. Gy.: IX. k. 195., 333., 500.; u. o. X. k. 128., 312. l.

_Balzsamos a fürdő:_ Merényi: E. I. k. 37. l.

_Különös erejű:_ Gaal: III. k. 103. l.; Köhler; I. k. 467. l.

_Lelkek s föld alatt levő lelkek:_ Gaal: III. k. 94., 108., alább a 27., 106. sz. mesében.

_A 3-as verseny a lány kezéért:_ 68. sz. j.

_Ördög 3-as örökség_. Gaal: III. k. 241. l. bocskor, köpönyeg, erszény; Arany: 105. l. nyereg, bocskor, ostor; Kálmány: Sz. II. k. 119. l. bocskor, bocskor, ostor; M. N. Gy.: X. k. 24. l. ostor, palást, kalap; u. o. 58. l. zacskó, kalap, dob; u. o. 340. l. bocskor, palást, ostor. E gyüjtemény: 12. sz. meséjében: bocskor, bot, ostor, 15. sz. bocskor, ostor, köpönyeg; 16. sz. malomkő, pálcza, papucs; 71. sz. köpönyeg, papucs, ostor. Kúnos: Oszmán: 13., 20. sz. kucsmán, papucs, ostor. Köhler: I. k. 54., 61., 311., 406.; II. k. 410. lap.

A 31. számú mesében Bendebukk _csere útján_ kap késért Ördögöktől: sapkát, lámpást, bakót.

Ha mesénk magyar vidékről való volna, nem Nyitrából, gondolkozóba ejtene ez a kitétele: »ősi szokás szerint megvagdalták arczukat s egymás vérét megízlelték« az egymástól elváló testvérek. A szlávokról olvasunk ilyfélét. hogy »Kestut lithván fejedelem« s társai kezöket s arczukat vörös ökör vérével kenyték be, fogadásukat lithván szokás szerint ezzel erősítették meg. Kállay: A pogány magyarok vallása. 111. l.

13. =A garaboncziás és a Sárkányok.= Ipolyi: 455. l.

_A bűvös könyvről:_ Gaal: I. k. 141.; III. k. 104., 118. Kálmány: Sz. III. k. 165. l.; M. N. Gy.: IX. k. 150. l. s a 21., 91., 106. sz. m.

Ide sorozható A különös írás: 91. sz. mesében előforduló írás is.

_A garaboncziás diákról_ Ethnographia: I. évf. 277. l. Lázár Béla; a magyarral egyező oláh garaboncziásról Ethnographia: XVII. évf. 357. l. Téglás Gábor írt ismertetést.

_Sárkány jószágot eszik:_ 124. sz. m.

14. =Kóbor Jancsi.= A farkassal való kaland Stier: 18. sz. m. Köhler: I. k. 410. l.

15. =Tündér Ilona és Argyilus.= Ipolyi: 59., 94. l. Változata a következő: 16. sz. m. Kőváry: 36. l. Tündér Ilona. Kálmány: Sz. II. k. 118. l. Tündér szép Ilona. _Az Ördög 3-as öröksége:_ 12. sz. mese jegyzetében.

16. =Tündér Ilona és a királyúrfi.= Ipolyi: 59., 60., 402., 509. l. L. a 15. sz. m.

_Vagdalódzó kard:_ Majláth: 196. l.; Erdélyi: III. k. 273. l.; Gaal: III. k. 53. l.; Kriza: 442. l.; M. N. Gy.: I. k. 369. l.; e gyüjtemény 16., 32., 115. sz. m.; Sklarek: 1. sz. j.

_Az ördög 3-as öröksége:_ 12. sz. mese jegyzetében.

17. =Kampó táltos.= Ipolyi: 264., 272., 402., 404., 509. l.

_Varázstükör:_ 17., 24., 34., 35., 64. sz. mesében. M. N. Gy.: X. k. 379. l.; Hahn: 61. sz. j.; Köhler: I. 334. l.

_A tündértáncz_, de _madárszó nélkül:_ Kúnos: Oszmán. 91. sz. m.

18. =A csodás szőlőtő.= Másféle hozása másféléért állat segítségével a sorsváltozást jelező mutatót nem tekintve: Kálmány: Sz. I. k. 118. l. A tűzmadár; M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 72. l. A próbára tett királyfi.

Vogl: 21. l. az oroszban, Grimm: 57. sz. a németben.

Köhler: I. k. 54., 265., 402., 539. l.

19. =János.= A mese előrésze: _leányért_ a _fatetejéről_ való _gyümölcshozás:_ M. N. Gy.: IX. (Berze Nagy) 45. l. s jegyzetében; u. o. X. k. (Horger) 373. l.; második része M. N. Gy.: I. k. 361. l. s jegyzetében; Sklarek: 1. számhoz írt jegyzete a 287. l.; a testbe búvása l. a 6. sz. j.

20. =Juhenes.= Lóháton megy a hős a 3 Sárkány ellen, mi az e nemű magyar mesékben szokatlan. Érdemes Munkácsi: Vogul: IV. k. 1. füzet 351. l. A macskafiú meséjével összehasonlítani. Mind a kettőben a hidaknál a ló megbotlik: a vogulban a sárkányé, nálunk Juhenesé, mi rossz jel. Juhenes elkáromkodja magát, hogy Nagy-Magyarországot körülfutotta s még sem botlott meg a lova. Ez az _ország körülfutása_, népköltésünkben eredetileg a _világ_ – mi alatt itt a szárazföld értendő – _körülfutása_ volt.

A vogulok tudják, hogy a föld keletkezésekor élt öreg, hófehér hollóval nézette meg, hogy milyen nagy már a növekvő föld? A holló először egy kis óra alatt járta meg; másnap déltájt jött haza; harmadnap már esteledett, még akkor sem került elő, csak lefekvés idején jött meg megfeketedve: mert ember hulláját evett. Tehát – ha elkésve is – _háromszor_ járta meg a földet. Munkácsi: Vogul, I. k. 1. f. 2 l.

Az amerikai ind mondaként: Nanabozhu a farkast küldte el a földet körülfutni, hogy milyen nagy? Először rövid idő alatt körülfutotta; másodszor 2 év alatt; harmadszor vissza se jött. Itt már csak _kétszer_ futja körül. Dähnhardt I. k. 84. l.

A _rövid időre_ vonatkozólag mondja mesénkben Juhenes, hogy míg egy szál kender elég, annyi idő alatt körülfutotta a lova Nagy-Magyarországot; a népdal már azt is tudja, hogy Kossuth lova _háromszor_ futotta meg az országot; hanem a huszár lova csak _kétszer_ volt képes körülfutni, mint a farkas; de azért ez is megérdemli a zabot; mert nem a ló volt az oka:

_Harmadszor_ is körülfutotta volna, Ha a császár több zabot adott volna.

Kálmány: Sz. III. k. 48.; K. I. k. 146. l.

Hagyományainkban az a vonás, hogy _háromszor_ körülfutja a ló az országot, eredetileg a _világot_, a vogul monda hasonló vonásával egyezik meg; hogy _körül_ kell _futni_, az indével.

Mesénk _teherbeesés csodája_, a vogul, idézett adatban is a _halevéstől_ származik.

Kriza: 416. l. Mirkójával sokban egyezik, Kriza Mezeije nálunk Zöldmezejesi, úgy Mirkót, mint Juhenest vitézkedni küldi az atya, nem így a voguloknál, ott a hősök még _maguktól mennek_ az idézett mesében hadakozni, mert már nagyokká lettek, így szóltak valamikor a magyar mesék is: a hősök maguktól mentek vitézkedni, hősködni; ezt tartottam szem előtt a mesék rendezésénél s egybevetésénél.

_A ruhaelvevés_ ismeretes a voguloknál is Munkácsi i. m. IV. k. 1. f. 364. l.

_Az erőnek titkos úton való elvételét_ közlötte Katona Lajos M. N. Gy.: IX. k. 576. l. 17. sz. jegyzetben. Köhler: I. k. 57., 158–348., 404. l.

21. =Rózsa János.= Ipolyi: 402. l. Lásd a 22. sz. mesét és M. N. Gy.: III. k. 319. l. Szerencsének szerencséje; U. o. VII. k. (Majland) 534. l. A világ két szép népé-t.

Grimm. 6. sz.

A _megbízó kérdések_ a 75. sz. mese jegyzetében.

A _targonczáról_ a 11. számú mese jegyzete szól.

_Üldözés közben való átváltozások:_ Gaal: III. k. 44. l. köles (föld) – vén ember, kápolna – pap, kácsa – tó. Erdélyi: III. k. 218. l. kölesföld – őrzője, kápolna – kalugyer, tó – kacsa. Arany: 66. l. kápolna – remete, (tábla) köles – pásztor, tó – rucza. Kriza: 400. l. kölesvetés – őrző, bárány – pásztor, kápolna – remete, tejtó – récze (4). M. N. Gy.: IX. k. 144. l. templom – remete, csárda – kocsmárosné, tó – kacsa. E gyüjtemény 21. sz. meséjében: templom – pap, köles – pásztor, jércze rucza – gádser rucza. A lány köpte nyálból első ízben katedra, másodízben tó lett.

A _bűvös könyvről_ a 13. sz. jegyzetben szóltunk.

22. =A király és a fogadott fiú.= A 21. sz. m. változata.

_Beszélő nyál:_ Kálmány: Sz. II. k. 170. l., M. N. Gy.: IX. k. 154. l., e kötet 22., 53. sz. m., Gonzenbach: 14. sz. j., Köhler: I. k. 163 l. Hahn 35. m. t. madarakkal beszélteti a közelgő veszedelmet, itt az Ólombarát van helyettök.

_Vérrel kenyi_ be a kővé váltat, _feléled:_ Gaal: I. k. 18. l.; M. N. Gy.: III. k. 321., 410.; a. o. VII. 542.; a. o. VIII. k. 512. 1; e gyüjtemény: 21., 22. sz. m., a _vér gyógyít:_ M. N. Gy.: III. k. 407. l., _földdel_ keverve: Erdélyi: 251. l., a _sárkányvér erősít:_ Kálmány: Sz. I. k. 119. l., van _jajgató vér_ is: Rochholz 38. l. Lásd az Ethnographia: XI. évf. 289. l. _A vér babona_. Krausz Sámueltől, Gonzenbach: 90. sz. j., Sklarek: 2., 41. sz. j., Köhler: II. k. 164., 166. – 169., 171., 659., 661., 669. l.

23. =Csorha János táltos.= L. 24. sz. m., M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 54. l. A kis kondás, Schott: 13. sz., Köhler: I. k. 407. l.

_A hátrahajtott tárgyak átváltozása:_ 62. sz. j.

24. =Az obsitos és a királyleány.= A 23. sz. változata.

_Bűvös tükör:_ 17. sz. m. jegyzetében.

25. =A három bárány.= Ipolyi: 12. l. Kriza: 449. l. A möndölecskék, M. N. Gy.: I. k. 376. l. Az angyalbárányok; a. o. VIII. k. (Sebestyén) 464. l. A rátóti csikótojás mesében a _bárányok szerepe_.

U. o.: X. k. (Horger) 85. l. A vasfejű farkas. Gonzenbach: 88. sz. j. Köhler: I. k. 52. l.

_A látottak megfejtését_ v. ö. a 78. sz. mesével, és Gonzenbach: 88. sz. j.

26. =A három királyfi.= Az _állatok megmentése_ a 27. sz. m. j.

27. =Kis Jankó.= V. ö. 26., 29. sz. m.; Majláth 194. l.; M. N. Gy.: VI. k. 294., 301. l.; Istvánffy: 43. l. A szegény asszony fia; M. N. Gy.: X. k. (Horger) 168. l. A piczi kígyó, a macska és a féreg; Hahn: 9. sz. m. és jegyzetével; Köhler: I. k. 60., 366., 400. l.

_Lelkek segítése:_ 12. sz. jegyzetet lásd.

28. =Az itélő róka, a hálátlan ember és a csalfa kígyó.= Találkozik: M. N. Gy.: I. k. 470. l. A róka, a medve és a szegény ember. Benfey: I. k. 115., 118., II. k. 128. l. s az egész 36. szakasz, Gonzenbach: 69. sz. j. _Kígyót ment meg:_ Köhler: I. k. 370., 412., 581. l.

29. =A gyűrűcske.= Ipolyi: 48., 49., 50., 51., 402. l. L. 27., 30. sz. meséjét; Gaal: III. k. 116. l. A tündérgyűrű.

M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 167. l. Oda ért, ahová a mádi zsidó, és jegyzetét.

_Pokolban szolgálást:_ 87. sz. m. jegyzetében.

30. =Nemtutka.= Ipolyi, 53., 141., 180., 182., 374., 388. l. V. ö. Gyüjteményünk: 27., 29., 31. 32. sz. m.

Gaal: II. k. 29. l. Nemtudomka.

M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 439. l. Nemtudomka és a j.; Krauss: I. k. 37. sz. m.

_Vaslábbelit elnyűni:_ a 40. sz. m.; Merényi: D. I. k. 50. l.; Sklarek: 4. sz. j. Gonzenbach: 32. sz. j. Köhler: I. k. 61., 315. – 573. l.; _kőczipőt elszaggatni:_ Köhler: I. k. 512. l.

31. =Bendebukk.= V. ö. 30. sz. m.; a _czipőszaggatást_ M. N. Gy.: IX. k. 576. l. 53. sz. jegyzetével.

_Az emberek leányával vétkező angyalok:_ Dähnhardt: I. k. 294. l., _házasodásukat:_ M. N. Gy.: VIII. k. (Sebestyén) 554. l.

_Örökségen veszekedő ördögök:_ 12. sz. j.

_Tüzes szekér:_ 11. sz. j.