Part 2

=Ipolyi népmesegyüjteményéről.= _Dr. Sebestyén Gyulától_ V =Betűrendes jegyzék= XXVIII =Ipolyi Magyar Mythologiájának utalásai= XXXI 1. Csonkatehén fija 3 2. Erős Jancsi 9 3. Medve Jankó 14 4. Hüvej-piczi 19 5. Tátos 26 6. A fehér medve és a herczegné 33 7. Hajnalka 34 8. Leányt evő Sárkány 48 9. A pásztorfiú viaskodásai 54 10. A talált gyermek 56 11. A két testvér 59 12. A három fiú 70 13. A garaboncziás és a Sárkányok 78 14. Kóbor Jancsi 82 15. Tündér Ilona és Argyilus 91 16. Tündér Ilona és a királyfi 100 17. Kampó táltos 104 18. A csodás szőlőtő 118 19. János 132 20. Juhenes 142 21. Rózsa János 151 22. A király és a fogadott fiú 163 23. Csorha János táltos 168 24. Az obsitos és a királyleány 171 25. A három bárány 172 26. A három királyfi 177 27. Kis Jankó 179 28. Az ítélő róka, a hálátlan ember és a csalfa kígyó 189 29. A gyűrűcske 190 30. Nemtutka 196 31. Bendebukk 202 32. Vasember 217 33. Szépike 220 34. A zöld disznó 224 35. A csikó 229 36. A csikócska 230 37. Elátkozott királyfi 237 38. Kígyó Jancsi 238 39. Szőrös kezek 243 40. Az ördögszerető 245 41. Szép Karolina 248 42. Halottidézés 253 43. Hamm! téged is megeszlek 254 44. A boszorkány és a vadász 256 45. Egyék, igyék, komámasszony! 257 46. Kató néni és a pap 260 47. A bosszús farkas 262 48. Turánka 265 49. Incsulka 266 50. A királyleány és a 12 óriás 269 51. A mostoha királyfiakat gyilkoltat 274 52. A két árva királyfi 276 53. A mostohaleány 282 54. A mostoha és az édes gyermek 284 55. Huba és Tünde 286 56. Krisztus Urunk és a mostohatestvérek 292 57. Szép Ilona 294 58. Rózsás Panni 295 59. A griffmadár leánya 297 60. Mádéné rózsái 301 61. Józsika és Mariska 303 62. Az aranyhajú 307 63. A tizenkét aranyhajú gyermek 312 64. A tengeri kisasszony 315 65. Az aranyhajú gyermekek 324 66. A tizenkét varjú 331 67. A csonkakezű leány 335 68. Hamupepejke 344 69. A mostohatestvérek 348 70. Fekete saskirály 351 71. Donát 357 72. Az üldözött királyfi 370 73. Kisokoska 376 74. Tisza Tündér 384 75. Malmeduczi József 391 76. Az aranyeke 396 77. A bíró leánya 400 78. A három csomó 403 79. Krisztus Urunk és a szegény ember 405 80. Tentás Lajos 409 81. Az öreg koldus és a jószívű fiú 410 82. Rózsa királyné 412 83. Jámbor János, a kecskepásztor 414 84. A szerencse vára 420 85. Véres oltárok 421 86. Az obsitos 422 87. Az Ördögnek igért gyermek 423 88. Mádaj 424 89. Fillinkó 427 90. A földmívesfiú és a Vörös ember 432 91. A különös írás 435 92. Az Ördög és a csizmadia 436 93. Az Ördög és a kovács 436 94. Pipa Misó 438 95. Janosik 440 96. A kocsmárosleány 441 97. Bojnyikok 445 98. A szabólegény 448 99. A Szükség 453 100. A bolondos fiú 457 101. Hazugság 462 102. Borsszem Jankó 467 103. A kis nyúl 470 104. Attila kardja 471 105. Tatárjárás 473 106. Toldi 474 107. Kampó táltos Szegeden 479 108. Mátyás király és a szökött huszár 481 109. A kakas és Mátyás király 484 110. A pénzt terítő kakas 485 111. Ilvay 487 112. Nagylépő 488 113. Délibáb, a Puszta leánya 489 114. Délibáb 489 115. Veres-tenger 491 116. A tengerszem 492 117. Kunos-tó dombjai eredete 493 118. Diószeg eredete 493 119. A székelyhidi templom eredete 494 120. A dubricsoni oltár keletkezése 495 121. A Deákhalom eredete 496 122. A Feketeember gödre 497 123. A Szegénység 498 124. Az ecsedi Sárkány 500 125. Az elkárhozott lelkek 501 126. Ördög a majom képében 502 127. Mióta nem látni a Halált az ember képében? 503 128. Mióta honos a nyomor a nép között? 504 =Jegyzetek= 505

BETÜRENDES JEGYZÉK.

A bíró leánya 77. sz. – A bolondos fiú 100. sz. – A boszorkány és a vadász 47. sz. – A bosszús farkas 44. sz. – A csikó 35. sz. – A csikócska 36. sz. – A csodás szőlőtő 18. sz. – A csonkakezű leány 67. sz. – A Deákhalom eredete 121. sz. – A dubricsoni oltár keletkezése 120. sz. – A fehér medve és a herczegné 6. sz. – A Feketeember gödre 122. sz. – A földmíves fiú és a Vörös ember 90. sz. – A garaboncziás és a Sárkányok 13. sz. – A griffmadár leánya 59. sz. – A gyűrűcske 29. sz. – A három bárány 25. sz. – A három csomó 78. sz. – A három fiú 12. sz. – A három királyfi 26. sz. – A kakas és Mátyás király 109. sz. – A két árva királyfi 52. sz. – A két testvér 11. sz. – A király és a fogadott fiú 22. sz. – A királyleány és a 12 Óriás 50. sz. – A kis nyúl 103. sz. – A kocsmárosleány 96. sz. – A különös írás 91. sz. – A mostoha és az édes gyermek 54. sz. – A mostoha királyfiakat gyilkoltat 51. sz. – A mostohaleány 53. sz. – A mostohatestvérek 69. sz. – A pásztorfiú viaskodásai 9. sz. – A pénzt terítő kakas 110. sz. – A szabólegény 98. sz. – A Szegénység 123. sz. – A szerencse vára 84. sz. – A székelyhidi templom eredete 119. sz. – A Szükség 99. sz. – A talált gyermek 10. sz. – A tengeri kisasszony 64. sz. – A tengerszem 116. sz. – A tizenkét aranyhajú gyermek 63. sz. – A tizenkét varjú 66. sz. – Attila kardja 104. sz. – Az aranyeke 76. sz. – Az aranyhajú 62. sz. – Az aranyhajú gyermekek 65. sz. – Az ecsedi Sárkány 124. sz. – Az elkárhozott lelkek 125. sz. – Az ítélő róka, a hálátlan ember és a csalfa kígyó 28. sz. – Az obsitos 86. sz. – Az obsitos és a királyleány 24. sz. – A zöld disznó 34. sz. – Az ördögszerető 40. sz. – Az Ördög és a csizmadia 92. sz. – Az Ördög és a kovács 93. sz. – Az Ördögnek igért gyermek 87. sz. – Az öreg koldus és a jószívű fiú 81. sz. – Az üldözött királyfi 72. sz.

Bendebukk 31. sz. – Bojnyikok 97. sz. – Borsszem Jankó 102. sz.

Csonkatehén fija 1. sz. – Csorha János táltos 23. sz.

Délibáb 114. sz. – Délibáb, a Puszta leánya 113. sz. – Diószeg eredete 118. sz. – Donát 71. sz.

Egyék, igyék, komámasszony! 45. sz. – Elátkozott királyfi 37. sz. – Erős Jancsi 2. sz.

Fekete saskirály 70. sz. – Fillinkó 89. sz.

Hajnalka 7. sz. – Halottidézés 42. sz. – Hamm! téged is megeszlek 43. sz. – Hamupepejke 68. sz. – Hazugság 101. sz. – Huba és Tünde 55. sz. – Hüvej-piczi 4. sz.

Ilvay 111. sz. – Incsulka 49. sz.

Janosik 95. sz. – Jámbor János, a kecskepásztor 83. sz. – János 19. sz. – Józsika és Mariska 61. sz. – Juhenes 20. sz.

Kampó táltos 17. sz. – Kampó táltos Szegeden 107. sz. – Kató néni és a pap 46. sz. – Kis Jankó 27. sz. – Kisokoska 73. sz. – Kígyó Jancsi 38. sz. – Kóbor Jancsi 14. sz. – Krisztus Urunk és a mostohatestvérek 56. sz. – Krisztus Urunk és a szegény ember 79. sz. – Kunos-tó dombjai eredete 117. sz.

Leányt evő Sárkány 8. sz.

Malmeduczi József 75. sz. – Mádaj 88. sz. – Mádéné rózsái 60. sz. – Mátyás király és a szökött huszár 108. sz. – Medve Jankó 3. sz. – Mióta honos a nyomor a nép között? 128. sz. – Mióta nem látni a Halált az ember képében? 127. sz.

Nagylépő 112. sz. – Nemtutka 30. sz.

Ördög a majom képében 126. sz.

Pipa Misó 94. sz.

Rózsa királyné 82. sz. – Rózsa János 21. sz. – Rózsás Panni 58. sz.

Szépike 33. sz. – Szép Ilona 57. sz. – Szép Karolina 41. sz. – Szőrös kezek 39. sz.

Tatárjárás 105. sz. – Tátos 5. sz. – Tentás Lajos 80. sz. – Tisza Tündér 74. sz. – Toldi 106. sz. – Turánka 48. sz. – Tündér Ilona és a királyfi 16. sz. – Tündér Ilona és Argyilus 15. sz.

Vasember 32. sz. – Veres-tenger 115. sz. – Véres oltárok 85. sz.

IPOLYI MAGYAR MYTHOLOGIÁJÁNAK UTALÁSAI.

(A kövér szám Ipolyi kéziratban levő gyüjteményének Mythologiájában idézett adalékait, az utána következő szám e kötet megfelelő meséinek sorszámát jelenti.)

=1=: 68. – =2=: 70. – =3=: 86. – =4=: 33. – =7=: 50. – =8=: 101. – =10=: 46. – =11=: 78. – =18=: 54 és 90. – =19=: 57. – =20=: 37. – =21=: 10 és 45. – =23=: 90. – =24=: 16 és 103. – =25=: 32 és 79. – =26=: 1. – =27=: 65. sz. – =28=: 18. – =30=: 21 és 26. – =31=: 35. – =32=: 15. – =33=: 64. – =35=: 25. – =36=: 69. – =37=: 61 és 73. – =38=: 66. – =39=: 38 és 41. – =40=: 55 és 59. – =42=: 29. – =43=: 88 és 116. – =44=: 43. – =49=: 95. – =52=: 91. – =54=: 100. – =55=: 11. – =57=: 128. – =59=: 75. – =71=: 128. – =76=: 30. – =77=: 99. – =79=: 96. – =87=: 110. =88=: 110.

=111=: 2. – =128=: 36. – =129=: 82. – =130=: 84. – =131=: 126. – =139=: 62. – =140=: 94. – =141=:81. – =143=: 12. – =144=: 42 és 53. – =146=: 42. – =149=: 40. – =191=: 20.

=201=: 5. – =256=: 13. – =257=: 13. – =286=: 47. – =290=: 107.

=317=: 17. – =319=: 106 és 120. – =320=: 74. – =327=: 111. – =328=: 3. – =365=: 19. – =395=: 51. – =396=: 93. – =398=: 80. – =399=: 44.

=405=: 49. – =406=: 102. – =459=: 125. – =462=: 92. – =464=: 48. – =480=: 72. – =483=: 23. – =484=: 97. – =485=: 76. – =488=: 67. – =489=: 123. =503=: 112. – =512=: 105. – =514=: 58. – =516=: 98. – =518=: 39. – =519=: 83. – =521=: 14. – =526=: 4. – =528=: 31. – =532=: 88. – =538=: 85. – =551=: 24. – =554=: 6. – =556=: 109. – =557=: 28. – =561=: 77. – =567=: 127. – =570=: 52. – =582=: 124. – =583=: 121. – =585=: 122. – =588=: 118 és 119.

=609=: 27. – =615=: 113 és 114. – =698=: 108.

=700=: 7. – =704=: 22. – =722=: 71. – =726=: 56. – =732=: 60. – =733=: 115. – =734=: 63. – =736=: 117.

NÉPMESÉK.

1. Csonkatehén fija.

Volt egyszer egy Csonkatehén nevű asszony s annak egy gyermeke: Csonkatehén fija, kit 7 esztendeig szoptatott anyja s ekkor meg akarván fija erejét próbálni, azt mondta, hogy a házat emelje fel; de nem sikerült. Ezután ismét más 7 esztendeig szoptatta, amikor ismét próbát tett vele. Ekkor már felemelte a ház falát, sőt anyját is rátevén, így szopott még egy jót utoljára Csonkatehén fija. Csonkatehén a sikerült próba után elereszté fiját e szavakkal:

– Elmehetsz már édes fijam a világba. Látom, hogy majd csak elélsz!

Ment, ment Csonkatehén fija hetedhétországon keresztül, míg egy erdőbe ért, hol egy emberre talált, ki az egyenes fákat meggörbítette, a görbéket kiegyenesítette s innen Fagörbítő, vagy Faegyenesítő volt a neve. Kérdezte Csonkatehén fija:

– Mit csinál? – Azt felelte:

– Nem szeretem, ahogy rendezve vannak ezek a fák, azért igazítok rajtok. Hát te, Csonkatehén fija, hol jársz? most meg kell velem birkoznod!

Az ráállott s úgy csapta a Fagörbítőt a földbe, hogy nyakig lement.

– Ejnye, még erős ember vagy te – így szólt a Fagörbítő –; nem fogadnál el útitársnak?

Csonkatehén fija elfogadván, együtt mendegélve egy erdőbe értek, hol Kőmorzsoló a köveket morzsolta. Ez is kihívta birokra Csonkatehén fiját. Ezt már csak derékig ütötte a földbe Csonkatehén fija. Ez is társok lett. Hároman mendegéltek, míg egy más erdőben Vasgyúrót találtak, kivel Csonkatehén fija megbirkozván, csak térdig üthette a földbe. Ez is társok lett.

Most már négyen mentek, mendegéltek hetedhétországon keresztül, míg egyszer egy rengeteg erdőbe értek. Itt házat építettek s míg a többi vadászni járt, egynek otthon kellett maradni házat őrzeni és főzni. Legelőször is a sors a Fagörbítőt érte, ki kását főzött ebédre. Jókor elkészítette, hogy mire társai hazajönnek, feladhassa. Odajön egy bakarasztnyi magas s 7 sing hosszú szakállú emberke, Bakonyszegi.

– Adjál egy kis kását! – mondja Fagörbítőnek.

– Nem adok biz’ én – feleli ez –, ha mindjárt meghalok is!

– Adjál! még egyszer kérek, mert a hasadról eszem meg!

– Ejnye, te csúf ember, mindjárt kihajítlak! – s ölre mentek; de Fagörbítőt földhöz vágja Bakonyszegi s megéve hasáról a kását, elmegy.

Kevés idő mulva hazajönnek a társak, haragusznak, hogy nincs mit enni. Fagörbítő szégyelvén a dolgot megvallani, azt hazudta: míg kint járt, valami megette a kását.

Másnap Kőmorzsoló maradt otthon, de vele is akkép történt s társainak szinte azt hazudta, mit Fagörbítő.

Harmadnap Vasgyúró maradt otthon, ezzel is hasonlóképen történt.

Végre negyednap maga Csonkatehén fija maradt otthon. Főzte a kását. Hozzá is hozzáment a bakarasztos emberke. Kért kását, de nem adott neki. Birokra került a dolog, Csonkatehén fija úgy vágta a földhöz Bakonyszegit, hogy az elnyúlva terült végig a földön s bal karjára tekervén hosszú szakállát, kihúzta a ház végénél álló szép, nagy tölgyfához, melyet kétfelé hasított és szakállát közé csíptette.

Hazajönnek társai, kérdik, hogy van a kása? s már előre nevettek, hogy mit fog hazudni; azonban kivezette őket a ház végébe s mind elcsodálkoztak, mikor szép fájoknak se hírét, se hamvát nem látták: ki volt gyökerestől szakajtva. Nyomozták, mentek utána; de a nyom egy kútforma lyuknál egészen eltűnt.

Ekkor köteleket szedtek elő, összekötötték s legelőször is Fagörbítőt nyujtották le; de ez félig sem ment le, mikor már rángatta a kötelet, hogy húzzák vissza. Azután Kőmorzsolót, majd Vasgyúrót eresztették le, de ez is visszakívánkozott. Végre Csonkatehén fijára került a sor, ki meghagyta, hogy akármilyen sokáig lesz is lent, a kötelet ne húzzák fel; hanem mindig vigyázzák, hogy mikor rántja meg a kötelet, akkor húzzák fel.

Leérkezett, itt egész más világ volt.

Ment, mendegélt, meglátott valamit fényleni távolról, feléje tartott s elérve meglátta, hogy az egy sarkonforgó vasvár. Belép, szép asszonnyal találkozik, a vár asszonyával, kinek férje kétfejű Sárkány volt. Beszédbe eredt a szép asszonnyal, míg egyszer zúgás rázza meg a várat, azután a Sárkány két mérföldről hazahajította a buzogányát, melyet Csonkatehén fija négy mérföldre hajított vissza. Az asszony el akarta bujtatni Csonkatehén fiját; de ő nem egyezett bele. Haraggal jött haza a Sárkány, még messziről kiáltotta:

– Pih, páh! miféle idegen bűzt érzek? Hogy mertél házamba jönni s még visszahajítani buzogányomat? Most meg kell velem birkoznod, – de előbb együnk valamit!

Kőpogácsát hozatott elő; a Sárkány csak lassan rágogatta, míg Csonkatehén fija nyelte egymásután lefelé, mit látva a Sárkány, monda:

– Mégis csak derék ember vagy te!

Azután birokra került a dolog s nyakig vágta Csonkatehén fija a Sárkányt a földbe és elvágta mind a két fejét. Elbúcsúzott a vár asszonyától, de megigérte, hogy még egyszer megkeresi. Mendegélt tovább.

Ment, mendegélt, meglátott egy még fényesebb valamit. Az a rézvár volt. Betér ide is. Ennek asszonya még szebb s ura hatfejű Sárkány volt. Itt is nyájasan beszélgetett, míg végre zúgás zavarta meg őket: hat mérföldről hajította haza buzogányát a Sárkány s ő tizenkettőre hajította vissza. Itt már keményebb kőpogácsákat ettek; azután birkoztak, a vesztes a Sárkány volt.

Ismét mendegélt, még nagyobb fényesség tünt a szemébe. Ez az ezüstvár volt. Asszonya szebb mint amazok, ura pedig volt a tizenkétfejű Sárkány. A beszélgetést itt még nagyobb zúgás szakajtotta félbe. Tizenkét mértföldről zúgott haza a buzogány, ő visszahajította huszonnégy mérföldre. Itt még keményebb kőpogácsákat nyeldestek, végre itt is meggyőzte a Sárkányt.

Továbbmendegélve, legszebb fény tünt szemébe: az volt az aranyvár, bakarasztnyi Bakonyszegi lakása. Asszonya a legeslegszebb asszony volt. Bakarasztnyi Bakonyszegi már huszonnégy mérföldről hajította haza a buzogányt; de ő negyvennyolcz mérföldre vágta vissza. Bakarasztnyi mindjárt tudta, kivel van dolga. Nagy haraggal jött haza.

– Hol jársz itt, kutya, hol még a madár sem jár? Most majd megfizetek, amiért csúffá tettél; de előbb együnk egy kis pogácsát!

Ez a legkeményebb volt a pogácsák közt; de azért Csonkatehén fija csak nyeldeste lefelé. Ekkor Bakarasztnyi előhozott két kardot, hogy vívjanak. Már délfelé volt az idő, s egyik sem volt győztes, melegök volt, vizet kértek.

A vár asszonya Csonkatehén fijának vizet adott, Bakarasztnyinak pedig bort, melytől még melegebbje lett. El kezdett lankadni s Csonkatehén fija darabokra vagdalta.

Ekkor a vár asszonya egy aranypálczát adott Csonkatehén fijának, mellyel az megütvén a várat, aranyalmává változtatta és tarisznyájába tette. Ezután a vár asszonyával az ezüstvárhoz ment, hol ezüstpálczát kapott, mellyel az ezüstvárat csapta meg s mint almát tarisznyájába tette. Innen magával vitte az ezüstvár asszonyát, mi megtörtént a rézvárnál s a vasvárnál is.

Élvén a gyanúperrel, hogy társai erejéért haragszanak reá, először követ kötött a kötélre. Társai csakugyan félig húzták fel s visszaeresztették. Ekkor aztán nagy zuhogással esett le a kő.

Mit tegyen most? Amint széttekintget, látja, hogy iszonyú nagy felleg kerekedik és hogy zivatar közeledik. Egy fa alá húzódott, melyen griffmadarak voltak. Beleült a fészekbe s köpönyegével betakarta a madárfiakat. Kitört a vihar s olyan jegek estek, hogy majd magát is agyonverték. Ekkor még nem volt otthon az anya-griff. Mikor hazajött, köszönte erősen fijai megmentését s kérdezte, hogy mit kíván hálául? Azt felelte, hogy szállítsa fel őt a másvilágba.

– Legnagyobbat kérsz tőlem, – mond a griff – de megteszem, hanem előbb gondoskodjál tizenkét mázsa húsról, tizenkét akó borról, mert az út igen hosszú! Mikor jobbra fordítom fejemet, hajíts bele egy mázsa húst; ha balra, önts egy akó bort bele!

Megszerezte a tizenkét mázsa húst és tizenkét akó bort, hogy ha szükség lesz reá, legyen. Csonkatehén fiját összekötvén a griff, hátára tette s mentek.

Amit és amint kért a griff, azt és úgy adott. Mikor már elfogyott a hús, még felesleges bor volt csak. Már nem messze voltak, mikor a griff húst kért; de mert nem volt, saját czombjából metszett ki egy darabot. Odalökte a griffnek és odaadta az egy akó bort is. Mikor így felértek, elváltak egymástól.

Ezután Csonkatehén fija megbüntette ugyan társait, de utóbb kibékült s adott mindegyiknek egy asszonyt feleségül. Hanem a legszebbet természetesen magának tartotta meg. Megajándékozta őket a várakkal is, magának hagyva az aranyvárat.

Azután boldogságban éltek s élnek most is, ha meg nem haltak.

(Ipolyi A. gyüjteményében 26. sz.)

2. Erős Jancsi.

(Az előző sz. változata.)

Volt egyszer egy asszony, ki hét esztendeig imádkozott fimagzatért. Végre megjelent neki álmában egy Ősz ember, ezüst szakállú, arany hajú, aki azt jövendölte, hogy nemsokára fiúgyermeke lesz; de azt addig szoptassa, míg a szomszéd erdőn átvivő úton a hetedik fát tövestől ki bírja szakasztani.

Meglett nemsokára a fiú, kit Jancsinak neveztek el a keresztségben. Anyja már hét esztendeig szoptatta, akkor elvezeté őt az erdei úton a hetedik fához, de még nem bírta kiszakítani, tehát még hét esztendeig szoptatta; akkor ismét elvezette ahhoz a fához, már akkor ki bírta szakítani. Amint az anyja ezt látta, örömében meghalt. Jancsi pedig elment vándorolni.

Amint ment, útjában sűrű erdőhöz ért, úgy hogy nem mehetett rajta keresztül, nekiesett tehát és útat tépett magának; úgy szaggatta ki a fát, mint a kendert nyövik és amint a végére jött, ott találta a Kőmorzsolót. Azzal barátságot kötött s elhívta magával utazni.

Amint együtt mentek, megint egy sűrű erdőhöz értek. Erős Jancsi azt mondta pajtásának, hogy szaggassa a fát; de a Kőmorzsoló nem bírt útat tépni, akkor megint Erős Jancsi tépett útat. Ekkor elcsodálkozott rajta a Kőmorzsoló s mondta:

– Látom, pajtás, hogy még nálam is erősebb vagy, mikor lettél fanyüvővé?

– Hát mikor útra keltem.

Amint az erdő végére jöttek, egy harmadikra találtak, aki azt mondta, hogy ő Vasgyúró Óriás, ezzel is barátságra léptek s magukkal hívták. Amint mentek, mendegéltek, megint egy igen sűrű erdőhöz értek. Erős Jancsi mondta Vasgyúrónak, hogy tépjen útat, de ez sem bírta azt megtenni, tehát harmadszor is ő tépett útat; azután mentek, mendegéltek, míg végre egy házat láttak.

Abba bementek, ott volt három asztal, három ágy, három szék és egy szuszák, annak három fiókja volt: egyikben volt bab, másikban lencse, harmadikban köles; nekiálltak s akartak főzni.

Először is otthon maradt a Kőmorzsoló és főzött babot, amint főzte, odajött egy Kisember; nagy, hétszínű szakállal s mondja neki:

– Ha nem adsz ennem ételedből, mindjárt földhöz ütlek; van otthon hét ökröm, tizennégy disznóm, de az nekem mind kevés, azért adj ennem!

– Nem adok én, mert pajtásaimnak nem lesz mit enni!

– Nem adsz?!

Akkor megfogta a Kőmorzsolót s úgy a földhöz ütötte, hogy négy óráig feküdt a földön, míg pajtásai haza nem jöttek.

– Jaj, végem van! meghalok! – s elbeszélte, ami vele történt.

– Majd itthon maradok én! – mondja a Vasgyúró. Majd megtanítom én!

– Mit főzöl?

– Kölest.

Pajtásai elmentek az erdőbe fát vágni. Amint főzte a kölest, eljött a Kisember, mondja neki:

– Adj enni!

De ez sem adott s a Kisember ezt is a földhöz ütötte s a kölest megette. Hazajöttek a pajtásai és éppen Erős Jancsi hozta az igen vastag fát, fejszéjét csak rátette s a fa mindjárt kétfelé hasadt. Bementek s látták a Vasgyúrót a földön feküdni. Elbeszélte, mi történt vele, erre Erős Jancsi megbosszankodott s azt mondta:

– Már három napja nem ettem semmit, majd itthon maradok én!

Ekkor Erős Jancsi főzött lencsét és pajtásai elmentek az erdőbe fát vágni. Amint főzött, ismét eljött a Kisember, mondta:

– Nem adsz enni?

– Adok biz’ én, jöjj csak ide!

S amint hozzájött, megfogta és a szakállát a fahasadékba tette, a fejszét kihúzta, az ficzkándozott, de hiába. Hazajövén pajtásai:

– No, megmentetted az ételt?

– Meg bizony, jöjjetek csak, ezt nézzétek-e!

Odamentek a fához, de hogy bámulták, midőn a szakállt látták és a vért. Azután ettek.

– No, – mondja Erős Jancsi – elmegyünk a vér után és felkeressük a Kisembert!

Elmentek és csakhamar egy lyukat találtak, azon leeresztették Erős Jancsit, ki mikor lejött, egészen más világot látott, melyben igen apró házak voltak és ott bölcsőben ringatták a Kisembert. Erős Jancsi odamegy s az a kisasszony, aki ott állt, kérdezte tőle:

– Te nagy vitéz, az én testvéremet fel tudnád keresni?

– Miért nem?

– Jól van, tehát keresd fel; de ő el van ragadva itt közel egy kastélyban a Sárkánytól!

– Jól van, felkeresem; de előbb csináltass nekem egy igen nagy buzogányt.

Összehordatta a kisasszony az egész világról a vasat és csináltatott egy buzogányt, de Erős Jancsi feldobta és mikor leesett, szétporlott; azután másikat csináltatott, azt is feldobta, az már nem porlott szét, ezzel ment azután a Sárkányokra.

Ment egy ólomhídon vaskastélyba s amint odament, meglátta őt a kisasszony s azt kérdezte:

– Hogy mertél ide jönni!

– Hát jól!

– Hisz az én uram ha hazajön, téged agyonüt!

Beszélgetés közt jön a hatfejű Sárkány, két mérföldről dobálja a buzogányokat és fél mérföldről a tüzet okádja. Amint hazaér, feldobja Erős Jancsit a magasba, de ő a mint leesett, ismét hozzá akart kapni és feldobni, ekkor ő előveszi buzogányát és elüti neki hat fejét és vállára akasztja, azután ismét vashídon ezüstkastélyba ment, ott is meglátja őt egy kisasszony, aki mondja neki:

– Hogy jöttél ide? hisz az én férjem a tizenkétfejű Sárkány, az téged ha meglát, agyonüt!

– Nem bánom én!

De amint kiment, ismét hányta a buzogányokat a Sárkány négy mérföldről, a tüzet két mérföldről. Amint hozzá jött, felkapja Erős Jancsit és magasra dobja, amint leesett, ismét fel akarja dobni, de ekkor levágta buzogányával mind a tizenkét fejét; ismét felakasztotta vállára, megint ment egy ezüsthídon aranykastélyba, ott szinte meglátta egy kisasszony és mondja neki:

– Hogy mertél ide jönni? hisz az én férjem a huszonnégyfejű Sárkány, az agyonüt!

– Nem üt az engem agyon!

Kilépett és ott termett a Sárkány, de ő amint a Sárkány jött, buzogányát elébe dobta és a huszonnégy feje leesett, ezt ő ismét a vállára akasztotta, a három kisasszonnyal elment ahhoz a lyukhoz, amelyen lejött. Egyiket feleségül vette, a kettőt pedig elküldte az atyjokhoz; amint hazajöttek, megmondták atyjoknak, mi történt velök.

Vasgyúró és Kőmorzsoló útját állták Erős Jancsinak és el akarták venni a megszabadított kisasszonyokat; de Erős Jancsi úgy elverte őket, hogy alig mozdultak, maga pedig elment felesége kastélyába s úri módon élt vele élte fogytáig.

(Ipolyi A. gyüjteményében 111. sz. Nyitra völgye.)

3. Medve Jankó.

(Az 1. sz. változata.)

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt egy kis sziget, annak a kis szigetnek volt egy lakója, aki pap volt. Ennek a papnak volt egy kis fia, akit – mert igen erős volt – Medve Jankónak hívtak.

Egyszer az apja azt mondta neki, hogy menjen világot látni. El is indult Medve Jankó.