Part 11

Megragadták a császárt és kivitték a folyosóra. A császár le akart feküdni. Most már nem erőlködtek rajta, hogy egyenesen tartsák; félig fekve hurcolták végig a folyosón kipárnázott, rostélyos ablakú hálószobájáig. Az ajtónál felemelték és belódították a szobába. A császár térdre esett. Az egyik ekkor hátulról beléje rúgott.

– Hát most feküdj le, – kiáltotta dühösen, – egész délelőtt úgyis mindenáron le akartál feküdni.

A császár végigfeküdt a szőnyeges padlón.

A két lakáj kiment a folyosóra, és bezárta a szoba ajtaját. A lépcsőn Dönning jött felfelé. A császár szobája felé intett:

– Mit csinál? – kérdezte a két lakájtól.

– Fekszik bent a földön, – mondta az egyik, – és röfög.

– Remélem, nem bántottátok. Mondtam már, hogy vigyázni kell. Észre találják venni.

– Dehogy bántottuk, doktor úr, dehogy bántottuk, – válaszolt nevetve az egyik, – csak belérúgtunk kicsit.

A doktor vállat vont, és így szólt:

– Az öreg holnapután hazajön. Ezt mondjátok meg mindenkinek, és meg ne történjék, hogy megint az utolsó percben lássak innen nőket kisurranni. Holnapután reggel minden rendben legyen.

– Igen, – mondta a két lakáj.

– Mihály, – szólt ezután egyikükhöz a doktor, – befogsz a kiskocsiba, és kihozod a kisasszonyt.

– Igenis, – mondta a lakáj. – A Gizit is kihozhatom?

– Kihozhatod, de a bakon üljön.

– Igenis.

Egy negyedóra mulva a főkapun kihajtott a kis sárga kocsi Cuverville felé, és alkonyatkor az óriási kert egyik mellékkapujánál állott meg. A kisasszony leszállott róla; a doktor már várta, és karonfogva távoztak el a kastély balszárnya felé, ahol az orvosi lakások voltak.

A lakáj leszállította a Gizit is, behajtott a főkapun, gyorsan kifogta a lovakat, és a Gizivel eltávozott a hosszú, földszintes cselédház felé. Itt már nagy sürgés-forgás volt. Asszonyok surrantak ki és be, és akik ismerték egymást, összenevettek, amikor találkoztak. A kastélyból és az egész környékről szigorú parancs tiltotta el az asszonynépséget, mert a császárt dühöngő tombolásra ingerelte minden szoknya látása. A szerzetesi életre szorított férfitábor – inasok, kocsisok, kertészek, szakácsok – olyankor kárpótolták magukat, mikor a szigorú Beauvais-Ruel egy-egy napra elutazott. Cuvervilleben ilyenkor felkerekedtek a feleségek és a szeretők, és a gyors értesítés után siető asszonytábor rebbent a kastély felé.

A nagy cselédház hangos volt. A közös öröm megszüntette a hívatali gőgöt, és a főszakács barátságosan beszélgetett a kertészlegényekkel is. A jókedv előbb a lakásokba húzódott vissza, azután közös vacsora volt az összes nőkkel, borok kerültek az asztalra, az éjszakába csillogva világítottak a cselédház ablakai, és énekszó, kurjongatás és csiklandozott sikoltások hangzottak ki mögüle fel a kastély felé, ahol párnázott szobájába csukva, a földön feküdt a császár.

… Másnap déltájban bekopogtatott Dönning doktorhoz Mihály, az inas.

– Bocsánatot kérek doktor úr, – mondta, – az alkalmatlankodásért, de Napoleonnak valami baja van.

– Mi baja?

– Két lábra állt és üti az ajtót…

A doktor gondolkozott.

– Ahá, – mondta azután, – a tavaszt érzi. Vigyétek le a kertbe és hagyjátok ott estig.

– Igenis.

A doktor utána kiáltott még.

– De jól becsukjatok minden kaput, és a közelébe ne jusson idegen.

A lakáj elsietett, és tiz perc mulva lenn volt a kertben a császár. Két lábon járt, és hadonászott a karjaival. Fakó szeme megtüzesedett egy kicsit, és nehéz, de lázasan gyors lélekzettel, nagy kortyokban itta a tavaszi levegőt. Mikor az ápolói eleresztették, sietve hentergőzött meg a zöld pázsiton, azután felkelt, és úgy sietett előre, mintha tudná, hogy hová akar menni. A két lakáj bámulva nézte egy ideig, azután kimentek a kertből, becsukták a kaput, és a cselédházban sietve közölték a társasággal:

– Napoleon meg van bolondulva. Úgy tesz, mintha esze volna.

A társaság, amely a császárt akkor nevezte el Napoleonnak, mikor az őrültségében még volt valami rendszer és amikor fiatal korzikai hadnagynak képzelte magát, jól mulatott a híradáson.

A Gizi azonban elgondolkozott és három óra tájban, amikor a társaság ebédutáni alvásra vonult vissza, így szólt Mihályhoz, a lakájhoz:

– Vajjon mit csinál most?

– Ki?

– Hát az a… Napoleon.

Mihály vállat vont.

– Mit tudom én. Futkároz. Vagy talán röfög.

– Azt is szokott?

– Azt is.

A lány ismét elgondolkozott.

– Mihály, – mondta azután, – mutasd meg nekem.

– Nem! Nem szabad.

– Mutasd meg, – könyörgött a lány. – Még sohse láttam. És most mindenki alszik.

Három percnyi könyörgés, szemrehányás, igérgetés és sírás után elindultak a kert felé. A lakáj elől ment, kinyitotta a kaput és kulcscsal zárta be ismét maga mögött. A lány izgatottan súgta:

– Hol van?

– Nem tudom, – válaszolt a férfi. – Néha elbujik. Meg kell keresni.

A napfényes, illatos, virágos, tavaszi kertben elindultak a császárt keresni. A lakáj káromkodott.

– Istentelenül nagy ez a kert… Minek ez egy hülyének… Biztosan megint beleásta magát valami bokorba…

Azonban nem ásta be magát. Egy útfordulónál, egy cserjesor mögött egyszerre előttük állott. Ezuttal nem ásta be magát. Két lábon állott, a fejét magasra emelte, horkolva szítta be a tavaszi levegőt, és hadonászott a karjaival. Riadtan állottak meg vele szemben, a császár felemelte a karjait, egy csattanó ordítás harsant fel a száján, és véres szemmel és habos ajakkal rohant a lány felé.

A lány arca fehér lett a rémülettől, sikoltott egyet, és futni kezdett. A császár utána rohant. A harmadik volt a lakáj. A lány nem talált utat kifelé, virágágyak és bokrok között kanyargott jobbra-balra, a szoknyáját felemelte, hogy jobban tudjon futni, és eszeveszetten sikoltozott, mikor érezte hogy nem bírja tovább a futást és az üldözője mögötte van.

A császár utólérte a lányt. A lány térdre bukott. Ekkor ért oda a lakáj. Lerántotta a lányról a császárt, és belérúgott egyet. De a császár most nem engedelmeskedett és nem tűrt. A lány felé rohant, és amikor útjába állott a lakáj, a lakájt támadta meg. Birkózni kezdtek. Összeölelkőztek. A lány reszketve térdelt a földön.

A lakáj dühöngött:

– Ó, harapsz, te disznó…

Gáncsot vetett neki. A császár erős volt és őrjöngött, de a lakáj egy óriás volt. Még vonszolták, húzták, ütötték egymást egy ideig, térdre estek, hempergőztek a földön, de aztán hátán fekve mozdulatlanul lihegett a császár; a lakáj a mellén ült és a torkát fogta.

A zsebébe nyúlt és kulcsot vett ki. Odadobta a lánynak.

– Menj ki, – mondta, – a kertből és a kapunál várj rám. Ha odaérsz, kiálts egyet.

A lány futva indult a kapu felé. A lakáj ekkor lenézett a császárra és felemelte az egyik kezét.

– Fojtogatni? – kérdezte.

És a keze újra lecsapott a császár fejére.

– Harapni? – kérdezte.

És a keze lecsapott a császár fejére.

A kapú felől a lány kiáltása hallatszott. A lakáj ekkor felkelt. A császár mozdulatlanul feküdt. A lakáj ránézett. A császár felnyitotta a szemét.

– Te!… – mondta neki a lakáj.

De a torkán akadt a szó. A császár szeme tiszta volt. Világos és értelmes pillantású. Szomorú. Olyan, amilyennek még sohse látta. Megborzongott és elsietett a kapú felé.

A császár egyedül maradt és felfelé nézett. Később felkelt és lassan vánszorgott előre. A fejéhez nyúlt, és érezte az ütések nyomait. Az egyik virágágyon egy zsákot talált, amelyben magok voltak. A magokat kiszórta és a zsákot nagy figyelemmel összecsavargatta.

… Estefelé, a sötétedés idején keresték a kertben. És Mihály, az inas reszketve rontott be a doktorhoz.

– Doktor úr!… kiáltotta sápadtan.

– Mi baj? Megint baj van vele?

A lakáj dadogott:

– A… a… felséges úr… öngyilkosságot követett el…

TARTALOMJEGYZÉK.

1. Ilka 3 2. A megrettent város 50 3. A harmadik 61 4. Szinészek 69 5. Álmok 85 6. Másodszor 92 7. A jó ember és a rossz ember 99 8. A lány előtt 105 9. Kunszállás 112 10. Szodoma pusztulása 122 11. Süket mélységek 133 12. Levél Firenzébe 144 13. A találkozás 151 14. Tribun 155 15. Az ispánné 164 16. A kegyelmes asszony 171 17. Az unoka 179 18. A Tisza 187 19. Öt ezüst forint 194 20. Az erős 200 21. A császár meghal 206

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

64 |Zsítvay most |Zsitvay most

74 |amít ő akar |amit ő akar

78 |esszeveszett dühvel |eszeveszett dühvel

100 |még nyomatékossabban |még nyomatékosabban

136 |kötelezi magat |kötelezi magát

138 |Aszódi csodalkozott: |Aszódi csodálkozott:

140 |karonfogva jarkáltak |karonfogva járkáltak

141 |zavaros ett |zavaros lett

154 |Kalmán lámpát |Kálmán lámpát

156 |széles hatú |széles hátú]