Part 29

Lajosra, nem tagadhatá, a jelenet igen kellemetlenül hatott. Ő hallgatag s titkul maradandó kalandra számíta. Maga a meglepetés már egészen tervén kül történt s habár a véletlen veszély, éber eszének feszültebb erőt, hideg vérének több edzettséget adott: még is bántani, megrázni kezdé a sejtett férj gúnyos, velős, jogszerű szemrehányása, mely az est csendében, a hallgatók némasága mellett harsányan pattogott. Zavarja a férj bátorodásaival nőtt, nemcsak, mert a megtámadtatás ily neme s helyzetében ujoncz volt, hanem mert reszketnie kellett, hogyha szigorú üldözője személyességre tér: nem lehet gyöngéd s válogatott elmésségekre számítnia, sőt a csipős leczke és arczfestés nyomán, bizonyos ellenszenvre buzdúlhat a helybeli közvélemény s vértanujává lehetend a népnek, mely azelőtt bálványul emelte. Azért, hogy ez élénk, elszánt, szenvedélyes megtámadást félbeszakaszsza, vagy legalább az indulat s hév gerjedtebb rohamait lovagias közbeléptével megtörje: csendet inte az ingerült férjnek s azon hideg, bátor nyugalommal, mely rossz lelkeknek épen oly sajátja, mint nagy egyéniségnek, vágott szavába:

– Uram! Mi férfiak vagyunk. Miért ide piaczi lárma s kofa szidalmak? Neje ártatlan, de ha ön sértve érzi magát, elégtételt adok, minő tetszik, minő férfiakat illet, ott és akkor, hol és mikor ön meghatározza.

Az ajtón tolongó pusztai nép, mely a vitát élénk részvéttel kisérte, megdöbbent e kihívó szavakon. Szalárdy iránt különben is jótétek által volt lekötve s jelenleg az épen kegyéből bevett vacsora gőze növelé az elfogultságot, melylyel a népszerűség rendesen együtt jár. A mellett felmentve, tisztába hozva láták Lajost azon vallomás által, hogy a nő ártatlan. Most a közmorgalom s helyeslő fejbillentések azt jóslák, miszerint a botforgató csoport szükség esetében Szalárdy párthívéül szegődnék. Peregi, kinek különben is benső ösztöne volt a veszélybe forgón segítni, hivatalos buzgalommal foglalá el az ajtófelet. Időközönként parancsoló szemeket vetve a körülállókra, éber készségben tartá őket, s vonásaiban mintaképül fejezé ki magát azon ostoba tiszti önelégűltség, mely a túlbuzgó hivatalnokok arczáról ismerős.

Azonban párbaj, a korcsmáros elvével meg nem fért. Ő békés polgárnak tartá magát, ki a törvények oltalma alatt él, ki azért nem adózik a társaságnak, hogy jogait biztosítsa. Ő a fegyvert csak harczra szánta, de a magáét oda sem. Fringiája a szegen függött s azt csak bíróválasztáskor vette le, mert tisztújításra nem járt. Ügyeit biró által szokta elintézni s hol az nem lehete, hol a veszély közel volt, bottal segített. Most azonban nem lett volna biztos ezen rövid út. Szalárdy boros ügyfelei rútul közbe jöhetnének. Nem is akart erőszakhoz nyúlni az igazság terén s átengedve szívét a könnyítő fakadásoknak, visszatorlá a lovagias elégtét ajánlatát.

– Csak az volna híja, mondá kevély önérzettel, hogy nemesi vérem veszélyezzem, midőn jogom volna poroszlót használni. Nyugtom felforgatá, becsületem ellopta s most toldalékul lovagias nagylelkűségből meg akar ölni. Köszönöm az új társadalmi törvényt, majd csak a réginél maradok s börtönbe záratom az orvbitorlót. Miért nem volt ily feláldozó lovag, midőn nőmet kell vala védnie, kit szerencsétlenné tőn. A gyönge áldozatot térden hagyá fetrengni átkaim közt. Egy védszót, egy pártfogó ujjat nem tuda nyujtani a kétségbeesettnek. Engedé égni a gyalázat alatt, melyet ön hoza rá; tűrte rá szórnom a bűnvádat s kárhoztató szigort, mit ön kétszerte érdemel. És most, midőn saját személye érdekeltetik, midőn becses énjén van a sor s érintve van gőgős hiúsága: lelkesülten hány-vet életet és halált!? Valóban uram, igen vaknak kell hinnie, hogy fertelmét előttem fedhetni véli. Ne higyje az igénytelen osztályt oly együgyűnek ide lent, hogy ne látná a foltot és álfényt oda fenn. Önök megcsalják egymást és magokat, de minket nem, s ha mi hallgatunk, nem butaság, hanem megvetés rejlik a némaság alatt. Azért ne vélje, hogy sebejtő kardjának nyujtom homlokomat, midőn önére bélyeget süthetek…

Pisze Pista, ki már Szalárdy szolgálatában volt, aggodalommal látá még kezdetben kitörni a sértett férj boszúját. Ő sok pusztai csete-páténak tanúja volt már s tapasztalata szerint a zaj mindig verekedésen végződött. Jelen esetben sem várt egyebet, mert ő a haragot minden osztályban egyenlő indulatnak hitte. Azért, hogy heves gazdáját kiragadja a veszély elől, nyergelni futott s a korcsmáros közelebbi philippicája közben elővezeté a kész paripát. A ló harsányan nyerített a gyertyavilágra, mely a nyilt ajtón szemébe sütött s Lajos használva az alkalmat, megszabadítá magát a botrányos szinpadról.

– Ha sem lő, sem vág, én verekedni nem fogok, mondá indulatosan. Oly gyáva kofával, ki csak káromol s karmolni sem akar, semmi közöm, s nyergébe ugorva elvágtatott a sötét pusztának, nem gondolva meg, hogy háta megett egy szerencsétlen nőt hágy, kit veszélybe döntött, ki pártfogása, jelenléte nélkül kétségbe esik és elvész.

A korcsmáros epéig ingerülve a szemtelenségen, miszerint ellenfele, bűnbánás s lelki töröttség helyett gúnyczímmel illetve, nevetségül hagyá boszújával az üres szobában: lekapta pisztolyát a fogas málhái közül s insurrectionális golyóját utána süté a menekvőnek, de az ó töltés bizonytalan irányban csapott fel az éj sötétjében.

– Uton maradjon, úrfi, az árokhányás közt, hogy posványba ne menjen, kiáltá utána féltőleg a hű Pisze Pista.

– Majd világítok én, mormogá foga közt, a nélkül, hogy őt valaki sejtené, a csonka kondás, ki egész est folytában a gyepen ivott s most a jótevője után tett lövés miatt megemlékezék börtönimájáról: adj alkalmat uram, a nemes embernek kárt tenni. Elől fordítá szűrujját s kikeresvén kiütő szerszámát, a szénás kert felé kullogott.

A férj, ki a kettős bosszú közepén kijátszva, meghiusúlva látá terveit, fosztottan az elégtét édes érzetétől, elkeserült haragban lobogott s alig tudva mit tesz, nem gondolva semmi eredménynyel, ragadá a pisztolyok másikát s vadan lihegve eredt az udvarnak, keresni a megmenekült nőt, hogy boszúszomjának áldozatul ejtse. A hiéna szeme nem fénylik úgy, ha éjben ragadoz, a bérczi zuhatag nem adja úgy át magát az elnyelő mélységnek, mint ő a ragadó haragnak. Vallás, szerelem, lélekismeret elfultak dühében, minden korlát össze lőn tőrve, mely a szenvedély árját fékezné s a crisis végkitörései tarták hagymázban, midőn a legtúlzóbb határozat: játék. De a nő nem volt található. Hiába verte fel az udvar legrejtettebb zugát, ő biztos helyen volt, hova el nem ér az üldözés tőre. Felment a Hortobágy hidjára, hol neje esténként kötésével sétált, de az üres volt. A hold kibujt egy fellegrepedéken s megvilágítá szürke íveit. A feldagadt folyam szilajan csapongott oszlopi között, hátán ragadva, mit a pusztákról elrabolt. Semmi zaj, semmi hang, csak a verődő hab loccsanásai. Széttekinte a nyugvó síkon, kedves hazáján, mit a mai nap előtte oly kietlenné tőn. Hömpölygeni látá az uralkodó árt,… mi volt az, özönlő fájdalma mellett! A nádas szélén megszakadozott az éji köd s a gyüremlett habok valamivel látszának küzdeni… Fejér lepel terült el a szőke vizen s lebegett a megtört hullám élén. A férj összeborzadt a kisértettől… Igen, kisértet volt, melyre megrendült… Végre erőt vőn a folyam s egy holttestet vonszolt ki a zsombék közől, tajtékozva hajtván a híd felé!… Debreczen felől piros fény önté el a pusztát, a meggyújtott kazlak világa. A látkör hátterén fekete pont látszék vágtatni, a csábító, kinek bűnéről védjel nincs, tanubizonyság nincs s kit itélet alul az önbiráskodás, a rá irányzott lövés szabadítand fel… A vizen alább-alább úszék a hurczolt zsákmány s a híd közép oszlopában megakadt… A férj ráismert iszapba kevert nejére s a boszúló pisztoly kiesett kezéből… Hátha ártatlan volt?… Kérdé szemrehányva egy mardosó belszózat… Lelke merevvé lőn, gondolata megállt s a híd karjára roskadt.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Juhászkutya.]

[Footnote 2: Karzat nélküli.]

[Footnote 3: Apró sovány lovak.]

[Footnote 4: nyikorgó.]

[Footnote 5: Bélyeg.]

[Footnote 6: Állás.]

[Footnote 7: Azaz ülj lóra, s menj tovább.]

[Footnote 8: Hírneves betyár azon időben.]

[Footnote 9: Magazin helyett, melylyel a bagazia szó miatt nem tud az együgyű paraszt tisztába jőni.]

[Footnote 10: Rövid mocskos pipa.]

[Footnote 11: Csáva nélkül, korpába összegyűrt nyers bőr.]

[Footnote 12: Gabonaalj, mely nyomtatáskor ondójában marad.]

[Footnote 13: Gehe fort.]

[Footnote 14: Iscariotes.]

[Footnote 15: Iróasztal.]

[Footnote 16: Váltók.]

[Footnote 17: Praeservativa.]

[Footnote 18: Fecseg, locsog.]

[Footnote 19: A korcsmáros.]

[Footnote 20: Vásár.]

[Footnote 21: Kerületi tiszántúli tábla.]

[Footnote 22: Anyaágyat feküdni.]

[Footnote 23: Rendesen diáknyelven nevezik a folyosót.]

[Footnote 24: Így nevezik a mesterembereket s alsóbb polgárokat, kik rendesen kék posztóban járnak.]

[Footnote 25: Pengőben.]

[Footnote 26: Sík gyep.]

[Footnote 27: Börtön.]

[Footnote 28: A fekete varjakat nevezik így.]

[Footnote 29: Katona-tanya.]

[Footnote 30: A város körüli kutakról hordanak ivóvizet.]

[Footnote 31: Talyiga gúnyneve.]

[Footnote 32: Polgárnő torzczíme.]

[Footnote 33: Felnagyolt.]

[Footnote 34: Sántit.]

[Footnote 35: Kukoricza.]

[Footnote 36: Háló neme.]

[Footnote 37: Így nevezik a kifőtt gombataplót.]

[Footnote 38: Species facti.]

[Footnote 39: Alföldi társas czím, ön vagy kegyed helyett.]

[Footnote 40: Szokott kifejezés, poetica classis helyett.]

[Footnote 41: Azaz elkészíté.]

[Footnote 42: Való adatok Horog nevű rabról.]

[Footnote 43: Öt körmön, azaz ragadoz.]

[Footnote 44: Er ist schon fort. E német kifejezésből elsomfordál gyökigét formáltak, melyet rendes hajtogatás szerint használnak.]

[Footnote 45: Vesszőből font, s anyaggal tapasztott.]

[Footnote 46: Musa paradisiaca.]

[Footnote 47: A növények népies nevei megtartvák.]

[Footnote 48: Apróhal-fogó.]

[Footnote 49: Nyéllel ellátott sapka alakú háló, mely hasonlít a galuskaszedőhöz.]

[Footnote 50: Vízrekesztő nádfal.]

[Footnote 51: Compossessoratus.]

[Footnote 52: Ki a nagy hálót víz szélén vezeti.]

[Footnote 53: Háló-nemek.]

[Footnote 54: Prædestinatio hite.]

[Footnote 55: Hal.]

[Footnote 56: Rák.]

[Footnote 57: Kézi háló.]

[Footnote 58: Buvárfaj.]

[Footnote 59: Elcsábított hölgyek bűnhödése: templomban a nép előtt földig fátyolozva vétkeért könyörgeni.]

[Footnote 60: Franciscel.]

[Footnote 61: A földesi nemes ifjuság, ólmos botok és lólopás tekintetéből, nagy hírben áll.]

[Footnote 62: Azaz nem akar még meghalni; mert a megboldogult gazda csizmáját rendesen szegre akasztják míg a kis paraszt, mint törvényes örökös belenő.]

[Footnote 63: Tót népkönyv: «mennyei kert.»]

[Footnote 64: Na hiszen most majd kikap a bőröm.]

[Footnote 65: Bába-segédnő.]

[Footnote 66: A vasatlan szekér mondatik fakónak.]

[Footnote 67: Tót népkifejezés: haskutya.]

[Footnote 68: Nem tud tálalni.]

TARTALOM.

KUTHY LAJOS. Irta: _Mikszáth Kálmán_ V

HAZAI REJTELMEK I. Hortobágy 3 II. A csikós 8 III. A hortobágyi csárda 21 IV. Szállító parasztok 29 V. Kátay. Kopogó. Nyúl Iczik. Pisze Pista. Harangi talyigás 44 VI. Dudás Juhász. A Poltrás. Csonka Kondás 59 VII. A csökönösi báró Ózugi-család 66 VIII. Folytatás 76 IX. Várt s váratlan, vendég 87 X. Séta 100 XI. Egy ismeretlen 111 XII. Házi jelenet 127 XIII. Pusztai halászat 131 XIV. Az árva halász 148 XV. Folytatás 166 XVI. A vörös dajka 192 XVII. Észrevételek 214 XVIII. Orfészkek 231 XIX. Alföldi tájképek 258 XX. Tiszta szerelem 270 XXI. Pusztai vacsora 308 XXII. Urfias tréfa 337

KÉPJEGYZÉK.

1. Kuthy Lajos arczképe II 2. Visszarántá aczélerővel 20 3. Kopogó ujjongáló kedvvel rakta a friss magyart 26 4. Mellettük egy füredi nyereggel tölt szekér állott meg 32 5. – Ilyen állat ritka, kupecz uram 46 6. Kátay és Kátayné 127 7. Előtte a dalos legény ült 136 8. Szótlan mélyedésben mentek egymás mellett 192 9. A hold ráviláglott halvány arczaira 231 10. Elmaradozék egy szálas gulyáslegény, vezetve egy leányt 248 11. A legény lovára kapta a leányt 250 12. Megette borulék földre 257 13. Egész télen évi rokkája mellett lestem az orsót 274 14. – Add meg magad, hitegető tolvaj 288 15. – Hogy töri magát! 325 16. A hordó mellé egy lusta kölyök jött szájtátóba 334 17. Tört kebellel ült helyén a szenvedő hölgy 337 18. – Hátha ártatlan volt? 357

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

12 |ezalat megvidámult |ezalatt megvidámult

14 |mindíg pusztán |mindig pusztán

21 |(A hortobágyi csárda. |(A hortobágyi csárda.)

27 |kékre keméynített |kékre keményített

28 |agyúból lőnék |ágyúból lőnék

42 |Debczenben lakik |Debreczenben lakik

71 |avőfények fojtásnak |a vőfények fojtásnak

84 |bogy benne |hogy benne

86 |hísz úgy tele |hisz úgy tele

120 |Mindíg felkereslek |Mindig felkereslek

124 |ennyít tud |ennyit tud

135 |vagyonkát szereni |vagyonkát szerezni

136 |időnként hihúz |időnként kihúz

138 |kendőjét ellebenté |kendőjét ellebbenté

140 |íllőn férjhez |illőn férjhez

147 |zavart, fővel remegve |zavart fővel, remegve

155 |gazdag ajandékokkal |gazdag ajándékokkal

157 |meggyógyulandsz« ismétlém |meggyógyulandsz» ismétlém

160 |mi okkól |mi okból

161 |segítni.« |segítni.»

163 |ehetik…« |ehetik…»

173 |nyutalanságom folyvást |nyugtalanságom folyvást

175 |Uveges szemei |Üveges szemei

181 |tántorgó léptekel |tántorgó léptekkel

182 |akartam rohannni |akartam rohanni

189 |nélkül kivinie |nélkül kivinnie

202 |tud? viszonzá |tud?» viszonzá

203 |hál’ Istenek |hál’ Istennek

206 |mínt egy hízott |mint egy hízott

206 |mindíg csak |mindig csak

207 |Nem mindíg |Nem mindig

211 |Lembergből. |Lembergből.»

238 |mindíg maga |mindig maga

240 |fehéneműt elégettek |fehérneműt elégettek

248 |hamincz óra |harmincz óra

274 |Evi rokkája |Évi rokkája

276 |a nékül hogy |a nélkül hogy

297 |férhezmenet esetében |férjhezmenet esetében

300 |bologság rajzát |boldogság rajzát

300 |»Akaratom |«Akaratom

308 |súrolt fakanállál |súrolt fakanállal

309 |bor, melynék |bor, melynek

316 |aszal felvégén |asztal felvégén

318 |Ilyenkor mindíg |Ilyenkor mindig

326 |dazdag terhe |gazdag terhe

327 |fejéből ráfescsent |fejéből ráfecscsent

328 |mindíg piszkos |mindig piszkos

335 |mindíg gyönge |mindig gyönge

338 |örömitassá tevék |örömittassá tevék

343 |kedélyem vídit |kedélyem vidít

343 |vírágba borítom |virágba borítom

343 |úgy teszett |úgy tetszett]

End of Project Gutenberg's Hazai rejtelmek (1. kötet), by Lajos Kuthy