Part 12

A napfény előbukkant újra; és most a káposztaágyakkal szemben a frissen gyomlált paradicsomok közt feltünt a Popescu Kornél nyulánk szép lyányalakja; lassan lépdelt Kapossy tanár úr mellett és mindegyikük valami tankönyvet tartott a kezében. Arról beszéltek-e, valami fontos, vizsga-előtti iskolai kérdésről? A neveléstani írásbeli tételekről, vagy egyéb «miheztartásról»? Nem tudhatni, de bizonyos, hogy mindeniknek oly komoly volt az arca, olyan szép komoly, hogy a legbotránkozóbb öreg soror vagy maga szent Evelina sem találhatott volna láttukon megütközni valót. Bizony, nagy búcsúzkodások folytak itt mostanában mindenfelé!

Király Erzsi most lennről, a lombos kertből a környéket figyelte lopva; nem tűnik-é fel valahol veszély; aztán, hogy meggyőződött; hirtelen surranással az orgonák közt, a kertpalánknál termett. Jól tudta, hogy magánosok, külvárosi lakások kertjei nyúlnak ide; hogy emez épen egy társnőjük szüleié; s hogy e Grünberger Fáni is itt szokott tanulgatni, – járkálva, a hangos magolásba szinte belezöldülve és szédelgő fejjel, elszikkadt ajkaival, – mert Grünberger nagyon jó tanuló. – Most azonban vendége is volt; eljött hozzá együttkészülni az Erzsi földije, az a hű postillon d’amour, – ki néha finom kugler-cukrokat szokott kapni Budapestről, – névtelenül küldeti valaki, akit nem is ösmer.

– Jöjjön, Erzsike! Van! – Már három napja őrzöm a Módszertanomban.

– Köszönöm, drága! Csusztassa csak be ide az Ásványtanomba: Nincs ugyan veszély semerre a közelben, de nem árt vigyázni! – Hát hogy, mint vannak? Az egész középkorral készen? Hát a fizikából? – Borzasztó; mint a malmok, – magoló malmocskák! Mink idebenn még csak a pun háborúknál vagyunk és a másikban a spectral-analizisig – Mit gondolnak ki lesz jeles-rendű? Elsősorban persze maga, Fánnika!

– Persze. Majd én! Egy zsidó lány! – szabadkozott az, elpirulva az örömtől.

– Ó, ne gondolja, – azért az apácák nem olyanok! Ép azért meg fogják adni magának, hogy kimutassák, milyen igazságosak a másvallásuakkal is. No, fogadjunk!

– Fogadjunk, hogy nem adnak jelest! – Kiáltott Fánni s szinte reszketett az izgalomtól.

– Mibe? Tíz certli csokoládéba! Ha jeles lesz, vesz nekem egy egész táblát. Gilt? Gilt! – Csak drága, annak a varrónőismerősének szóljon, kedves, – mert tudja, drága, a Tedeum után muszáj nekem rögtön az a ruha s az utiköpeny is. Nagyon sürgős, aranyom!

– Ejha! Hova utazik olyan messzire?

– Fel Pestre!

– Ó, – egész Pestre? Hát mit fog ott csinálni?

– Semmit. Csak úgy megnézem magamnak egy kicsit Pestet!

– Ne mondja? De jó magának! – mondta a két kis magolónő csaknem egyszerre; és hirtelen, – ámulva irigykedve és gyanakodva összenéztek, elhallgattak. A méhek zümmögtek a tavaszi bokrokon; az orgona fürtje már lilult és egy-egy síma, hűs bimbófej megérintette fiatal arcukat.

* * * * * *

Transcriber's note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

4 |s klket |s kiket

6 |úgy csurcgna |úgy csurogna

42 |«Na lám!« |«Na lám!»

62 |földi boldogság»-nak |«földi boldogság»-nak

65 |elmaradt czidén |elmaradt ezidén

77 |pohar razta |poharazta

77 |most mán |most már

77 |utá- már |után már

118 |inenn-onnan összekerütlt |innen-onnan összekerült

120 |egyéniségénel és lelkialkatánál |egyéniségénél és lelkialkatánál]