Part 24

«A szultán, mihelyt az uraságod által küldött adót kezéhez vette, rámparancsolt, hogy Erdélyt háboritatlan hagyjam. Ezért hagytam fel Temesvár vívásával. Uraságod pedig, farizeusok és haramiák társaságában, szablyákkal, rudakkal és fáklyákkal Lippa ostromába fogott. E miatt Ali budai basa seregével ide jött hozzám. De én őt a szultán parancsa mellett visszaküldöttem, mert, mint Cicero mondja, adott szavunkat az ellenség irányában is illik megtartanunk. Uraságod, máskép cselekszik, mint levelében beszél. Jó lesz a dolog végét meggondolni, s a császár hatalmára gondolni!»

Ezzel még gyanusabbá lett Fráter György Ferdinánd vezérei előtt. Bőszült volt ellene az egész magyar-német had. De kivált az olaszok.

Sforza Pallavicini igy ir e napokban Ferdinándnak:

«Nincs olyan ész, mely ennek az embernek a természetét fel tudná fogni. Ugyanabban a pillanatban sir és nevet. Egyszer igér, másszor tagad. Ugy beszél mint egy szent, s úgy cselekszik, mint egy ördög. – Ez az ember inkább török, mint keresztény, inkább Lucifer, mint János. Fogásai és ármányai a beglerbéggel különfélék. Követei, levelei, szünet szüntelen mennek a törökhöz, s onnan vissza hozzá a csauszok. Azt mondja, mind ez jó czélra történik. Mikor a szavaiért legjobban felindulok ellene, a tetteit helyeselnem kell. Kitalálja a gondolataimat. Kérem az Istent, világositson fel, mit tegyek ezzel az emberrel?»

Martinuzzi a lippai napok után minden dolgát megirta Ferdinánd királynak és Károly császárnak: világosan, őszintén. Elküldte nekik a beglerbég leveleit is. Mind a két uralkodó meggyőződött ez irataiból, hogy Fráter György helyesen cselekszik. Válaszoltak is rá. Ferdinánd a vajda kitünő ügyességét és hűségét magasztalá, Károly császár azt irá néki: «Bátorságod és lelki nagyságod által egymagad állasz ez idő szerint az egyház férfiai között, a ki karral és tanácscsal oltalmazod a hitetlenek dühe ellen a kereszténységet.»

Fráter György ezeket a leveleket már nem olvasá.

XXIII. FEJEZET. HETVEN NAPIG TEMETETLEN.

Eljött a deczember. Az erdélyi hadsereg hazaoszlott. Castaldo és Sforza Pallavicini hadaikat téli szállásaikra küldék Erdélyben. Fráter György a saját testőrezredét is szabadságra küldé: a hadviselés télen pihent.

Deczember 12-ikén, András napján, érkezett meg Fráter György alvinczi kástélyába, tábori fáradalmait kipihenni.

A krónikás feljegyzi e napról, hogy azon szokatlan természet csodái voltak; zivatar volt, villámlott, mennydörgött, sűrű zápor esett, délután fényes szivárvány ragyogott az égen, mely után kemény északi szél támadván, egyszerre átcsapott az időjárás csikorgó hidegbe. Lucza napjára jéggé fagyott minden folyó.

Castaldo és Pallavicini néhány nap múlva Fráter György vendégei voltak a kastélyban, s vacsoránál együtt mulattak vele.

Fráter György annyira gyanútalan volt, hogy még a rendes testőreit is előre küldé Gyulafehérvárra: nem tartott maga mellett mást, mint Vas Ferencz apródját, és Ferrári Márk olasz titkárját.

Szent Özséb napján, Lucza után harmadnapra, korán reggel kopogtatott a kardinál ajtaján a titkárja, Ferrari Márk.

Fráter György épen a hóráit végezé, az imazsámolyról kelt föl. Pongyola ruhája, egy drága prémes kaftán volt rajta. Kinyitá a titkárjának az ajtót.

Ferrari egy levelet adott át a kardinálnak, a mit az felbontott s elkezdett olvasni. A titkár ruhaujjából markába csúsztatá a gyilkot.

De nem volt bátorsága a rémtettet végrehajtani: visszahúzódott.

Ámde az ajtóban állt Pallavicini, az visszalökte s az ajtót behúzta előtte.

Ekkor Ferrari odaszökött a kardinálhoz s tőrével a nyakába döfött.

– Mi ez? Kiálta föl Fráter György, visszafordulva. A gyilkos még egyszer a nyakába szúrt.

De a hatalmas erős férfi egy ökölcsapással leteríté a nyomorultat s kicsavarta kezéből a gyilkot. Ekkor berohant a mellékszobában rejtőző többi orgyilkos, köztük Pallavicini s karddöfésekkel, pisztolylövésekkel leteríték a kardinált, a ki «Jézus Mária»! kiáltással rogyott össze, s kiadta lelkét.

A kiáltására elősiető apródját Vas Ferenczet is hét sebbel átszúrva leteríték s halottképen otthagyták az ura mellett.

Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyről híres volt, hogy születése óta szőrös, s hőstettük tanujeléül elküldék Ferdinándnak.

Azzal ott hagyták a halottat. A kincsein megosztoztak.

Az alvinczi várkastélyból mindenki elfutott.

A sebeiből felocsudó apród a gyilkosok eltávozta után felvánszorgott s a faluba menekült: ott ápolták a jobbágyok rejtegetve, mig magához tért.

A nagy ember pedig ott feküdt a tornácz márványán hetven napig temetetlen. Senki sem kérdezősködött utána. Csak a midőn a felépült apródja hírt vitt a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok mentek érte s eltemették a kolostorukban. Sírkövén ez epitaphiummal: «omnibus moriendum est». (Mindenkinek meg kell halni.)

A franczia közmondás igy szól: «C’est plus, qu’un crime; c’est une faute!» (Ez több, mint bűn, ez hiba!)

A bűnért fölmentést adott a pápa a gyilkosoknak, de a hibát megboszulta a nemezis. Fráter Györgyöt elveszítve elveszté Ferdinánd Erdélyt.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: A király káplánja drasticus kifejezéssel veti ezt Zápolya szemére: «sub miti pastore lupus vellera cacat.»]

[Footnote 2: … Ses premièrs soins furent de connoitre et régler son Diocese, il entra d’abord dans les interèts de son peuple, pour leur procurer les soulagements necessaires, dans le temps si malheureux. Il examina la conduite et la doctrine du Clergé, il inspira aux Corps Reguliers est seculiers, ce zèle, dons l’en même ètais animé… de la morale de l’Evangile,… mais son exemple fis ancore plus d’impression, que ses paroles; exact à tous ses devoirs, il remplit les fonctions del’Episcopat avec un zèle, une vigilance, qui lui ont attiré de grands éloges, même de la part de ses plus cruels ennemis. A. Bechet, chanoine.]

[Footnote 3: Ezek a részletek mind Bechet művében vannak följegyezve.]

[Footnote 4: Gyógyító kiakolbólitás; halálos kiakolbólitás.]

[Footnote 5: Egyesekre és az összesre átok vettessék.]

[Footnote 6: Még egy közbeeső strófa is van: «Sok párta nélkül való leányokrul» de azt a pártával valók kedvéért elugorjuk.

J. M.]

[Footnote 7: Tinódy Sebestyén Diák Cancioneléjában.]

[Footnote 8: Bechetnél «Etienne» = István.]

[Footnote 9: Bechet így adja elő a dolgot.

«Le sultan fit scavir a la Reine: qu’il se dèdaré protecteur du Roy son fils, pour lesquel il vouloit avoir la même amitiè, qu’il avoit en pour le Roy Jean son père, et que pour le mieux marquer, il vouloit, qu’il quittât le nom de Étienne; et prit celui de Jean.»]

[Footnote 10: Igy adja elő az eseményt Bechet.

J. M.]

[Footnote 11: Bechet adata.

J. M.]

[Footnote 12: «Gens contumacia, gens rebella, gens superba, gens absque licencia Christi pastore. Et nil prævalebunt adversus Turcarum. Non observabant sanctorum adiuvamina, sed potius absque ordine comedebant carnes in die jejunii». Nagy bőjt napon hust ettek, az lett a veszedelmük.

J. M.]

[Footnote 13: Szerémi naplója.

J. M.]

[Footnote 14: «Tréfa» helyett használták e szót.]

TARTALOM.

MÁSODIK KÖTET.

I. Az első bankó! 1 II. A hét vendégfej 4 III. Az orgyilok 12 IV. Gritti 16 V. Junisz bég 89 VI. Jó Török Bálint 135 VII. Péter vajda 156 VIII. Izabella 180 IX. Mire jó a lutheránus vallás? 188 X. A fatalis lencse 193 XI. A szultán pecsétje 202 XII. Ünnep és gyász 206 XIII. Fiatal anya 210 XIV. Buda ostroma 216 XV. A szabadító szultán 236 XVI. A fekete herczeg 258 XVII. Székesfehérvár veszedelme 268 XVIII. Az uj ellenségek 274 XIX. «Vitéz Török Jánosról emlékezem» 282 XX. «Sic fata volunt…» 299 XXI. A pálos barát 304 XXII. Ulomán basa 309 XXIII. Hetven napig temetetlen 316

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

22 |király ís |király is

63 |tviteté magát |átviteté magát

80 |valamí |valami

108 |nyltogatni |nyitogatni

138 |halottaíból |halottaiból

238 |azt a bizonyost |(azt a bizonyost

279 |parípán |paripán

309 |huszárjaít |huszárjait

311 |sátoraít |sátorait]