Part 9
A huszár se vette tréfára a dolgot, kirántván fényes kardját, a meztelen fegyverrel beretválgatni kezdé az útlevél vízitálót, – természetesen saját omló vére volt a meleg, a forró szappanléh.
De a medve sem állhatta sokáig a dicsőséget, hanem ízibe hátat forditott. Bezzeg nem gondolt a fogadással s nem nézte, hogy hol mély az árok hol nem, hanem illa berek nád a kert, tüskön-bokron keresztül a vadon erdőbe menekült!
A huszár nem űzhette tovább, mert nagy pecsétü levelet vitt: így a maczkó megmenekült a kész haláltól.
Egy hét múlva, a medve eddig betegen feküdt, – találkozik farkas komájával s a következő beszédet váltottak egymással:
F. No koma, megnyertem a fogadást!
M. Meg bíz azt; megkapod a kövér nyúlat.
F. De már most csak elhiszed, hogy az ember a legerősebb állat?
M. Vagy akarom, vagy nem, el kell hinnem! Hanem soha világ éltemben nem láttam én oly fura állatot, mint az az ember; mikor két lábra állva feléje mentem, már vagy harmincz lépésről, mint a vadmacska a szemem közé köpött, még pedig úgy, hogy még a bőröm is borsodzott tőle. De ez még hagyján lett volna! de mikor hátulról kihúzta fényes nyelvét; mikor ezzel nyalogatott, pofozgatott: teremtútse, ki nem tudtam állni, hanem hátat forditottam!
BOLOND JANKÓ.
Volt egyszer egy szegény embernek egy bolondos fia. Hogy bolondos volt: az apja semmitsem tudott rajta venni. Hiába vasalta a munkára: a bolond mindenütt bolond, ha Bécsből hozzák is, vagy ha odaviszik is, – kapja a lelkét, mit, mit nem cselekedett vele, elküldte szolgálni.
Elment Jankó szolgálni s beszegődött egy vén asszonyhoz. Három napból állt egy esztendő s szolgált egy gombostőt.
A mint megyen, mendegél hazafelé, előtalál egy szénás szekeret, kapja a lelkét, beleszúrta a gombostőt.
– Egyszer kereszt-útra értek; a szénás szekér hajszra, Jankó pedig csáléra ment: ezért bolondos Jankó rákiált a szénás szekérre, hogy álljon meg.
– Minek? kérdi a szénás szekér gazdája.
– Egy aranyszálat dugtam a szénás szekérbe: keressük meg!
Keresik, keresik, szálanként válogatják a szénát, egyszer valahára mégis megtalálják a gombostőt s kérdik tőle, hogy valjon nem olyan volt-e? Ilyen volt, ép’ ilyen volt, válaszolt a bolond s örült neki, mint vak Laczi a két szemének.
Itt a mi Jankónkat előveszi a gazda s amugy magyar miskásan jól meghányta, még pedig úgy, hogy szinte nyögött bele; mert hogy merte őt bolondá tenni.
Itt a mi Jankónk nagy busan, nagy verten vánczorog haza s otthon kérdik tőle, hogy mit szolgált?
– Egy gombostőt.
– Hová tetted?
– Egy szénás szekérbe dugtam.
– Óh te bolond! nem úgy kellett volna azzal bánni; hanem a kalapod mellé szúrni s úgy haza hozni.
– Jól van apám-uram, majd máskor úgy teszek.
Jankó újra elment szolgálni. Három napból állt egy esztendő. Szolgált egy eke-vasat.
Kapja a lelkét a bolond, mit, mit nem cselekszik, az ekevasat a kalapja mellé szúrta s úgy vitte haza. Nehéz volt ez ekevas-bokréta, egészen félre húzta a nyakát s úgy megfájdult belé, hogy miatta egy álló hétig nyomta az ágy deszkáját.
– No mit szolgáltál? kérdik tőle.
– Egy ekevasat.
– Mit csináltál vele?
– Hát, a mint apám-uram mondta, a kalapom mellé tűztem; de igen nehéz volt; majd kitört a nyakam belé.
– Óh te bolond! nem úgy kellett volna azzal bánni!
– Hát, hogy édes apám?
– Kötélre kötni s a hátadra vetni.
– No majd eztán úgy teszek.
Elment a bolond újra szolgálni. Szolgált egy borjút. – Ő tehát kötélre kötötte azt, a hátára vette s úgy czipelte haza. A borjú természetesen mig haza ért, megfúlt a kötélen.
– Mit szolgáltál, édes fiam? kérdik otthon.
– Egy borjút.
– Mit csináltál vele?
– A mint apám-uram mondta, kötélre kötöttem, s a hátamon haza hoztam.
– Óh te bolond! nem úgy kellett volna azzal bánni, hanem kötélre kötni, szépen magad mellett haza vezetni, itthon az ólba kötni, szénát tenni elébe, hogy egyék, s aztán megitatni a rocskából.
– No majd máskor úgy teszek.
Itt Jankó újra elmegyen szolgálni. Ekkor szolgált egy szép leányt. Ő tehát kötélre kötötte a szegény leányt s maga mellett vezetgette. Hogy haza ért: bekötötte az ólba, szénát tett elébe, hogy egyen. Mikor aztán ilyeténképen dolgát végezte, bement a szobába.
– Mit szolgáltál, kedves fiam? kérdik tőle.
– Egy szép leányt, édes apám.
– Mit csináltál vele?
– Nem egyebet, mint, a hogy édes apám-uram mondta, kötélre kötöttem, magam mellett vezetgettem s hogy haza értem, bekötöttem az ólba, szénát, vizet tettem elébe, hogy egyék, igyék.
– Nem úgy kellett volna azt édes fiam, hanem megölelni, megcsókolni, s kézen fogva haza vezetni.
– No majd máskor úgy teszek.
Összeadták Jankót a szép leánynyal s lakzit laktak. A lakzi előtt azt mondja a menyasszony a vőlegénynek:
– Hallod-e te Jankó! te igen sokat szoktál enni, már pedig ez a vőlegénynek nem illik, mert megszólják az embert: azért ha megnyomom a lábodat, többet ne egyél!
Itt, behozzák a jóféle marhahús-, tyúkhúsleveseket, alig eszik Jankó egy-két kanállal, beszalad a kutya s ráhágott a lábára: ezért Jankó tüstént letette a kanalat s többet egy falatot sem evett. Kinálják erősen, apja, anyja és a felesége, de nem evett, s mindenkinek csak azt mondta, hogy már jóllakott.
Itt, elkövetkezik az estve. Ezért a vőlegényt meg a menyasszonyt lefektették a kamrába. – Egyszer csak elkezdi Jankó:
– Szivem szép szerelme, jaj, be éhes vagyok!
– Hát te bolond, mért nem ettél?
– Ha megnyomtad a lábomat!
– Én?
– Te hát!
– Oh te bolond! hisz az a Bodri kutya volt. De, ha már oly szörnyen éhes vagy, menj, ott a pánkon van egy kis körömfaladék[103], egyél belőle; de vigyázz, mert ott paradicsom is van sorjába lerakva, valahogy abból ne egyél.
[103] Körömfaladéknak nevezik a lakodalomból megmaradt elemózsiát.
Bemegy a bolond a szobába, nem találta a körömfaladékot, kezibe akadt a paradicsom, azt ette meg.
– No jóllaktál-e, kérdi a felesége?
– Jól ám, csakhogy igen émelygős izű volt, még most is kovályog a gyomrom tőle, de a fejem is szédül.
– Óh te bolond! a paradicsomot etted meg!
– De én hányhatnám is!
– Hát eredj, ott az ajtó mellett van két fazék, az egyikbe tejfel van, a másik pedig üres, aba rakodj bele.
Elmegy a bolond, bele disznókodik a tejfeles fazékba.
– Valjon nem a tejfeles fazékba hánytál-e?
– Biz én nem tudom; mert csakúgy czupogott.
– No bolond, úgy oda a tejfel! hanem takarodj tüstént s vágd a kapufélfához.
A bolond ugy értette: az apja hátához, s a szegény öreg hátához vágta a tejfeles fazekat, úgyhogy az csupa tejfel lett. A szegény öreg nem tudta hogy mi leli, hogy honnan jön rá az áldás, ijedtébe kiszaladt a házból s végig az utczán. A kutyák megérezték a tejfelszagot, utána mindenütt a nyomába, összevesztek a tejfelen s lőn olyan nagy zsibaj, hogy az egész falú mind fölébredt. Azt gondolták, hogy tűz van, a harangot félre verték, s horták ide-tova a sok vizet.
Vissza megyen bolond Jankó a felesége oldala mellé s ez kérdi tőle, hogy oda vágta-e?
– Oda bizon, erősité a bolond, hogy szinte nyögött belé.
– Kicsoda?
– Hát az apám.
– Oh te bolond, soha sem lesz neked elég eszed!
– De van nekem elég magamhoz képest.
– Az a baj! hanem eredj most kövesd meg.
A bolond úgy értette, hogy kövezd meg. Szed egy ingújj követ, s az épen hazatérő atyját megkövezte.
– No megkövetted-e? kérdi tőle a felesége.
– Megám! csakúgy jajgatott!
– Kicsoda?
– Az apám.
– No már most csak fussunk, míg jól el nem vernek bennünket.
Elszaladtak. A mint a kerten kiértek, azt kérdi a feleség bolond urától, hogy behúztad-e az ajtót?
– Nem.
– Hiszen te jöttél utoljára; szaladj vissza, húzd-be az ajtót.
A bolond úgy értette hogy hozd el az ajtót. Visszaszalad, leveszi az ajtót, fölveszi a hátára s loholni kezd a felesége után.
Mikor már egy jó darabot a hátuk megett hagytak, a bolondnak nehéz volt az ajtó, azt mondja a feleségének:
– Hej, anyjuk!
– No, mi baj?
– Segíts már te is vinni.
– Mit?
– Ezt az ajtót.
– Hát elhoztad?
– Hiszen te mondtad!
– Mondta, a bolond! de ha már itt van, hát czipeljük.
Mentek, mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, egyszer egy nagy vadon erdőben értek. Itt ép’ 12 zsivány jött rájuk szemközt. Ijedtökben ezért felmásztak egy fára; az ajtót is felvitték magokkal, nehogy erről a zsiványok reájok ismerjenek. A 12 zsivány ép’ azon fa alá űlt le a lopott pénzen osztozkodni. Itt elfáradt Jankó s már nem bírta tovább tartani az ajtót, s ezért azt mondja a feleségének:
– Szivem szép szerelme! már nem birom az ajtót tovább tartani; mindjárt leesik.
– Jaj, az istenért le ne ejtsd! mert csúfhalállal mulsz ki, zsiványok keze által.
Késő idő után kántalni a holni! leesett!
Az ajtó ép’ egy beszélő zsiványnak úgy a fejelágyára esett, hogy az rögtön elharapta a nyelvét.
Erre a 11 zsivány elszaladt világul mint a Kari lova, a sok pénzt pedig otthagyták. A 12-ik zsivány is utána a többinek, hogy beszélni nem tudott, mindig ezt kiabállta utánuk: emberlót! emberlót! – e helyett: ember volt. A 11 zsivány még most is szalad, ha meg nem állt.
Jankó, meg a felesége aztán lejöttek a fárol, a sok pénzt fölszedték s alig birták hazaczipelni.
A Jankó apja az igaz hogy beteg volt, de ennek a temérdek sok kincsnek láttára egyszerre meggyógyult. És ez a sok pénz még bolond Jankónak is meghozta az eszét.
NÉPTALÁNYOK.
I.
Egy kis hófehér mezőben Buzog két gyönyörves forrás; Életből életet szíva, Hallgat tőle sírás-rívás. Édesb a czukornál, Csurgón csurgott méznél, Hajnali álomnál, Mazsolás rétesnél. [1]
II.
Valamit látok, megvallom; Mégis azt a panaszt hallom: Hogy egyiknek, kedvezek, – A másiknak, bút szerzek. [2]
III.
Kecskének kezébe, Szöcskének zsebébe Eszközül szolgálok, Százszor számítva is Négy betűből állok. Két első betűm jelent: Oktalannak házát; Utolsó kettő pedig: Világszép állatját. Ha van elsőbe’ lakód: Nyergeled a hátát. [3]
IV.
Egy kis fris mezőben terem Csak két alma, A mely mellett forog A nyájasság malma. Gyócs annak fedele, Nem tatárka szalma, A ki kitanálja Nyugodott alatta. [4]
V.
Ház vagyok, de nem palota, Laknak születésem óta. Ütés verés A fizetés. Oktalan jár szavam után, Találja ki mindezek titán. [5]
VI.
Egy gazdánál négyen vagyunk, Pár, párjával igaz testvér. Hájat eszünk s ha koplalunk: Belünk azt csikorogva kér.
Hegyen-vőlgyön kergetődzünk, Forogva egymás után futunk, Soha egymást utól nem érjük, Mégse’ válhatik el utunk. [6]
VII.
Hallottál-e csodát Hatot e világon? Hetediket mondok – Minden ráhallgasson! Gyors paripa nyargal A hitvány bárányon, Meg nem tántorodik, Sőt nyerít vastagon. [7]
VIII.
Kerek mint az alma, Piros mint a rózsa; Rétes, de nem béles, Ettem, de nem édes. [8]
IX.
Három lába, Egy farka, Ma is volt a Markomba. [9]
X.
Kivűl, szőrös, Belűl, nedves; Legényeknek Igen kedves. [10]
XI.
Mért sír dórika? Azért sír dórika, Hogy nincs vér a derekába. [11]
XII.
Tündér vagyok, És látható, Tenger vagyok, Nem úszható; Viz is vagyok, Nem iható; Testem pedig Nem fogható. [12]
XIII.
Alma vagyok, Fán nem termett; Élő engem Holtan evett. [13]
XIV.
Mond meg fiú, hogy hívják – Mint e mesébe írják – Azt a nagy szemfedelet, Mely ki- s betakarva volt Haldokló anyánk felett. [14]
XV.
Mig fiatal: leáll neki, Ha megvénül: feláll neki. [15]
XVI.
Mondj nekem oly vizet – Ha felelni mernél – A melyik szélesebb Mélységes tengernél; Mégis ha bele mégysz, Alig ér bokáig. Mondjad hát, ne törjed Az eszed sokáig. [16]
XVII.
Hácskón jőttem, hácskón mentem, Arany gyűrűm elvesztettem; Hold meglátta, nap felkapta, Csillag kebelébe dugta. [17]
XVIII.
Nagyobb egy lónál, Kisebb egy disznónál; Mégis befér a lócza alá. [18]
XIX.
Amott egy fa Ága nélkül, Rászállt madár Szárnya nélkül; Mind megette Szája nélkül. [19]
XX.
Sírok-rívok, mindig sírok, A testemmel mig csak bírok. Annál jobban, ha fölvesznek, Annál jobban, ha letesznek. [20]
XXI.
A hol van ni Dávid háza, Vonóját hogy húzza-rázza; Tizenkétszer összerontja, Tizenkétszer újból rakja. [21]
XXII.
Mi lehet az az erős állat, Mely maga elbír egy házat. [22]
XXIII.
Köny nélkül sir dórika, Vér nélkül van dereka. Sirását nem csitítjuk, Sőt magunkat vidítjuk. [23]
XXIV.
Néma vagyok, holtan élek; Én általam mégis élnek. Ha tökütött nem az eszed; Ha nyelvemen tud a nyelved: Te általad élve élek, Néma létemre beszélek. [24]
XXV.
Kerek erdőt járattam, Marok vesszőt vágattam, Megjegyeztem: Otthagytam; Érte mentem: Elhoztam. [25]
XXVI.
Ide hallgassatok, Arra a mit mondok: Mi állat, a melynek Négy lába, négy szeme, Huszonnégy a körme? [26]
XXVII.
A kertembe’ van egy fa, E fának van több ága; Fatetején van egy ház, Abba’ egy- vagy háromszáz. [27]
XXVIII.
Zöld burokba’ születtem, Mikor aztán nagy lettem, A nadrágom kifeslett És az úrfi leesett. [28]
XXIX.
Pehely vagyok, de nem lúdé, Víz is vagyok, de nem kúté, Tápláló édes testén, Bunda vagyok tél idején. [29]
XXX.
Senki, És, valaki Laktanak egy házban. Elment Senki vadászni, Valaki madarászni: Ki maradt otthon? [30]
XXXI.
Fót hátán, fót, Soha tű benne nem volt. [31]
XXXII.
Miből lettem, megmondandom, – Megfejtés, nem én gondom: Fából vagyok, vasból vagyok, Hogyha használsz, hasznot hozok. Ha pihenek: szegen ülök; Ha dolgozom: nem csücsülök. Mint gyűrűnek nincsen vége: Úgy nem akadsz az enyémre. [32]
XXXIII.
Érez levén, tudok szólani, Tüdő nélkül kiáltani, Az élőket hivogatom, A kimultakat megsíratom. [33]
XXXIV.
Világszép éltembe, Lyuk volt én palotám, Mig ágaskodhattam, Fekete volt ruhám; De már holtom után, Veres az én ruhám. Ha te kitanálod: Úgy leszesz jó komám. [34]
XXXV.
Vadon a hazája, Van derék bundája; Sokszor midőn lánczos: Igen furcsa tánczos; Lomhán jár, kel, forog, Ha szól, mindig morog; Soha sincs jó kedve: Mi ez, ha nem…? [35]
XXXVI.
Anyám volt a gáton, Tűzön vala gomba, Jó vala Gálnak dolga, Míg anyja vala Gálnak. [36]
XXXVII.
Ép’ ilyen: Szarka átszáll a tiszán, Hordóbor az oldalán, Kutya űl a farkán, Szalonna függ az állán. [37]
XXXVIII.
Piros vagyok mint a rózsa, Kerek mint a krajczárocska; Fehér ajtó szélén ülök… Találjátok ki, mit őrzök? [38]
XXXIX.
Az egész világot átéri, Mégis egy tyúk átlépi. [39]
XXXX.
Fehér a földje, Fekete a magva, Lúd szántja, Ember hajtja. [40]
XLI.
Lepke röpül szárnyatlan, Ne kérd: mennyi? számatlan! Jő egy ember lábatlan, Mind megeszi szájatlan. [41]
XLII.
Fúrták, faragták; Mégis feneketlen hagyták. [42]
XLIII.
Magasabb a toronynál, Vékonyabb a zsinórnál. [43]
XLIV.
Se’ ablakja, se’ ajtaja; Mégis négyen laknak abba’. [44]
XLV.
Úton megyen döndörre, Hátán viszi kenderét. Ha nem szánnám döndörét: Meggyújtanám kenderét. [45]
XLVI.
Körül-körül csupa fa, A közepe nyi..ha..ha. [46]
XLVII.
Még az apja megse’ lett, Már a fia sindelez. [47]
XLVIII.
Hídon megyen, nem dobog, Vízen megyen, nem locsog, Sáron megyen, nem pocsog. [48]
XLIX.
Ha leteszik is sír, Ha felveszik is sír, Ha szomszédba viszik is sír. [49]
L.
Ha rám nézesz, visszanézlek; Ha rám nevetsz, lenevetlek; Tiszta, igaz és hű vagyok, Zsákba macskát nem árulok. [50]
LI.
Midőn egy magyar leánytól azt kérdezték, hogy hány éves, következőleg válaszolt:
Én, annyi a mennyi! az anyámasszony két annyi, az apámuram pedig öt évvel idősb anyámasszonynál, mindhármunk ideje pedig száz esztendő.
Kérdés: hány éves volt a leány, az anya és az apa? [51]
LII.
Midőn egy másik magyar leány előtt, ki lúdjait hajtogatta hazafelé, valaki azt találta mondani: amott megyen húsz lúd, az imigy felelt:
Akkor volna az húsz lúd, ha annyian, meg fél annyian volnának!
Kérdés: hány volt a lúd? [52]
LIII.
Mennyi ez? három öreg, hat nagy, kilencz südő, hat malacz? [53]
LIV.
Egyszer két deák kapott egy kulacs bort, melyben épen nyolcz itcze bor volt. Minthogy kiki a maga borát máshol akarta megpityizálni; minthogy semmiféle mérőedényök nem volt, csupán két kulacsuk, még pedig az is az egyik három és a másik ötitczés: kérdés, hogy mérhették kétfelé a bort, hogy sem az egyik, sem a másik meg ne csalódjék? [54]
LV.
Ha egy véka búza harmincz garas: mi az ára egy három garasos czipónak? [55]
LVI.
Mikor fél a nyúl? [56]
LVII.
Hogy van az: hogy félszemü ember többet lát egy szemével, mint te kettővel? [57]
LVIII.
Ki tud minden nyelven beszélni? [58]
LIX.
Mi ez? erdőben-berdőben fejetlen kutya ugat. [59]
LX.
Miféle kő van legtöbb a vízben? [60]
LXI.
Mi nélkül nem lehet el a szántás? [61]
LXII.
Hogy lehetett az, mikép Putnokon az országos vásár alkalmával egy disznó Hétfelé szaladt? [62]
LXIII.
Hány tojást tudnál éhomra megenni? [63]
LXIV.
Mikor lehet a vizet rostában hordani? [64]
LXV.
Hogy van az: hogy a szomszéd faluban fát vágnak, mégis ide hull a forgácsa? [65]
LXVI.
Amott van azon a fán húsz veréb, ha én abból tizet lelövök, hány marad a fán? [66]
LXVII.
Láttál-e már kenderből tornyot? [67]
LXVIII.
Mi nem rezeg a malomban? [68]
LXIX.
Miért hunyja be szemét a kakas, mikor kukurikul? [69]
LXX.
Mi áll a vásárban három lábon? [70]
LXXI.
Mi van ebben a házban csinálás, fúrás-faragás nélkül? [71]
LXXII.
Mikor fut a hegy a nyúlnak? [72]
LXXIII.
Mi áll egyenesen az ágyban? [73]
LXXIV.
Hány szeg kell a jól elkészített vasas szekérbe? [74]
LXXV.
Volt-e nálatok estve? [75]
LXXVI.
Mi az? ágzik-bogzik, mégsem virágzik? [76]
LXXVII.
Hány hét varjú? [77]
LXXVIII.
Mire esik a nyúl mikor meglövik? [78]
LXXIX.
Mi fa nem ég meg a tűzön? [79]
LXXX.
Hol nem lophat a tolvaj semmit? [80]
LXXXI.
Hogy irnád le egy betűvel ezt a szót: Izsák? [81]
LXXXII.
Mi hasonlít legjobban egy fél szalmaszálhoz? [82]
LXXXIII.
Melyik a legtűzesebb ló? [83]
LXXXIV.
Mit tud a néma legjobban? [84]
LXXXV.
Hol kaszálják a szénát? [85]
LXXXVI.
Micsoda ló lát hátul is oly jól mint elől? [86]
LXXXVII.
Melyik a legszúrósabb tő? [87]
LXXXVIII.
Hány évig tartott a harmincz éves háború? [88]
LXXXIX.
Mikor nedvesül meg a föld eső, hó és öntözés nélkül? [89]
LXL.
Micsoda állat bír el egy házat? [90]
LXLI.
Hány hét a világ? [91]
LKLII.
Mi eszi meg magamagát? [92]
LXLIII.
Ha lelked tenyérre teszed: Vizet velem nem merítnél, Ha mérés közt Mathusálem Életet s megannyit élnél. Asszonyok megtánczoltatnak; Mégis vernek agyba-főbe… Találj ki, hogyha nem korpa, De fris ész van a főbe. [93]
FELÓLDÁS.
[1] Anyatej. [2] Tükör. [3] Olló. [4] Emlő. [5] Kolomp. [6] Kocsikerék. [7] Hegedű. [8] Vöröshagyma. [9] Lábas. [10] Kulacs. [11] Hegedű. [12] Délibáb. [13] Krumpli. [14] Köd. [15] Mák. [16] Harmat. [17] Harmat. [18] Nyereg. [19] Gyertyavilág. [20] Láncz. [21] Hold. [22] Csiga. [23] Hegedű. [24] Betű. [25] Menyasszony. [26] Lovashuszár. [27] Mák. [28] Dió. [29] Hó. [30] Év. [31] Fejes káposzta. [32] Szita. [33] Harang. [34] Rák. [35] Medve. [36] és [37] Értsd úgy, miként mondva van. [38] Pecsét. [39] Kerékvágás. [40] Irás. [41] Hó. [42] Kémény. [43] Eső. [44] Dió. [45] Júh. [46] Szita. [47] Füst. [48] Holdvilág. [49] Láncz. [50] Tükör. [51] A leány volt 19, az anya 38 és az apa 43 éves. [52] Nyolcz. [53] Huszonnégy. [54] Először tele töltötték a három itczés kulacsot s azt az öt itczésbe kotyogtatták; aztán másodszor is tele öntötték a három itczést, s azt újra az öt itczés kulacsba fordították; de minthogy a középső kulacsba csak öt itcze fért: így a bárom itczés kulacsban maradt egy itcze bor. Most a tele öntött öt itczés kulacs tartalmát vissza fordítottak a nyolcz itczésbe, a legkisebb kulacsban maradt egy itcze bort pedig az öt itczésbe kotyogtatták, s aztán harmadszor is tele töltötték a három itczés kulacsot a legnagyobb kulacsból, s azt az öt itczés kulacsba fordították. Így a középső öt itczés kulacsban, úgyszinte a legnagyobb nyolcz itczésbe is 4–4 itcze bor maradt. – [55] Három garas. [56] Mikor ketté vágják. [57] Csak úgy, hogy ha te a félszemű emberre tekintsz, csak egy szemét látod, míg ő, ha rád tekint, két szemedet látja. [58] A viszhang. [59] Fejsze. [60] Vizes kő. [61] Fordulás nélkül. [62] Csakúgy, hogy Putnok közelében fekszik Hétfalu, s affelé szaladt. [63] Egyet; már a többi nem éhomra lenne. [64] Mikor megfagyott. [65] Harangszó. [66] Egysem. [67] Láttam mikor kenderben állottam. [68] A sötétség. [69] Azért, mert könyv nélkül is tudja. [70] A lábos. [71] A repedés. [72] Mikor nyársra húzzák. [73] Sárgarépa. [74] Egy sem. [75] Volt. [76] A patak. [77] Hét. [78] A szőrén. [79] A tréfa. [80] A hol semmi sincs. [81] Egy zsákra irnék egy I betűt. [82] A másik fele. [83] A kandalló. [84] Hallgatni. [85] Sehol, mert már le van kaszálva. [86] A vak ló. [87] A temető. [88] Harmincz évig. [89] Mikor a harmat esik. [90] A csiga. [91] Mával is kevesebb. [92] Gyertya. [93] Rosta.
_Wigand K. F. könyvnyomdája Pozsonyban._
TARTALOM.
A kigyóbőr 3 A szárdiniai király fia 41 Vízi Péter és Vízi Pál 79 Kilinkó 123 A kerek kő 143 A farkas és a róka komasága 159 A szegény ember és a komája 173 A vén király 183 A medve és a farkas 187 Bolond Jankó 195 Néptalányok 205
[Transcriber’s Note:
Alternative spellings have been retained as they appear in the original.
List of corrected typographical errors: Page 8, "megrázkodott s lehultt" changed to "megrázkodott s lehullt" Page 8, "teremsetek elő nekem" changed to "teremtsetek elő nekem" Page 9, "– Edes anyám!" changed to "– Édes anyám!" Page 11, "Háromnapja volt még" changed to "Három napja volt még" Page 12, "a kertkellőközepén" changed to "a kert kellőközepén" Page 12, "hozzátok el tünderország" changed to "hozzátok el tündérország" Page 14, "Először kivűlról" changed to "Először kivűlről" Page 27, "égi manna, melylyeket" changed to "égi manna, melyeket" Page 28, "pihend kimagad" changed to "pihend ki magad" Page 32, "helylyel-közel elültetett napsugár virágokat, melylyek" changed to "helylyel-közzel elültetett napsugár virágokat, melyek" Page 35, "nem halottál róla valamit?" changed to "nem hallottál róla valamit?" Page 47, "ha van bártorságod" changed to "ha van bátorságod" Page 47, "az örödögnél csak félgrádussal szebb" changed to "az ördögnél csak félgrádussal szebb" Page 47, "elkiálltotta magát" changed to "elkiáltotta magát" Page 50, "kérte a Kuvikót" changed to "kérte a Kuvikot" Page 50, "saját halálos itétetét" changed to "saját halálos itéletét" Page 63, "irigyli a mi allapotunkat" changed to "irigyli a mi állapotunkat" Page 65, "megnem ette" changed to "meg nem ette" Page 107, "nagy üstök és katlonakhoz ért" changed to "nagy üstök és katlanokhoz ért" Page 110, "én eszem szalonnát, de eszel békát" changed to "én eszem szalonnát, te eszel békát" Page 115, "csúszó-mázsó állatok" changed to "csúszó-mászó állatok" Page 121, "anyjuk kiszabaditására idultak" changed to "anyjuk kiszabaditására indultak" Page 138, "Itt Kilinko" changed to "Itt Kilinkó" Page 138, "magasabbra tudja hajtani" changed to "magasabbra tudja hajítani" Page 138, "no hajtísd fel!" changed to "no hajítsd fel!" Page 141, "élt a gyanúperrel –," changed to "élt a gyanúperrel, –" Page 147, "nem hozott e" changed to "nem hozott-e" Page 161, "de mégis megvolták ők" changed to "de mégis megvoltak ők" Page 165, "faltalálta magát" changed to "feltalálta magát" Page 165, "Mit csinálcsz" changed to "Mit csinálsz" Page 223, "Mi eszi meg magamagát" changed to "Mi eszi meg magamagát?"]
End of Project Gutenberg's Eredeti népmesék (1. rész), by László Merényi