Part 18

– Nekünk is kettőnknek van egy lelkünk… folytatá a kór. A mint kedvesem szíve utolsót dobban: az enyém is megáll… Hol járunk most captain?… Adja ön ide a térképet.

A beteg kiterjeszteté ágya fölé a térképet s elaszott kezének újjával keresett rajta valami helyet.

– Itt van captain… Ez itt a White sziget… Ez itt a Barton Cliff… Mikor e kettő közé érünk, ottan van nekünk az otthon… Messze még odáig?… Még húsz mértföld a számítás szerint… Akkor holnap már helyben leszünk…

Leo nem tudta kiállani e szavakat: félrefordítá arczát.

– Figyeljen rám… captain… ne érzékenykedjék… mit tesz az?… két utazóval kevesebb; semmi más… Nem nem… bocsásson meg… On minket nagyon szeretett mind a kettőnket… Legyen áldva érte. Ön minket salutáltatni fog ágyulövéssel, félárboczra felhúzott lobogóval s aztán, mikor egyedül lesz, nem látja senki, akkor meg fog siratni… Legyen boldog az életben!

Most arra kérem önt, hogy a mint halva leszünk, mindkettőnket göngyöltessen ugyanazon darab vitorlába; lábainkhoz varrasson egy ágyúgolyót… de az ő arczát ne varrassa oda a vászonhoz tengerész szokás szerint, azt ne érje semmi sértés… e szép madonna-arczot!… És azután, mikor a White sziget nyugati csúcsa és Barton Cliffe közé ér a hajó, ott bocsáttasson le bennünket a tengerbe… hadd menjünk haza a mi kis fiunkhoz,… a ki mi reánk vár… God bye captain… üdvözölje nevünkben mindazokat, a kik rólunk megemlékeznek… A mi kis vagyonom maradt, osztassa ki azok között… a kik nek valami bánatuk van… Holnap, ha eljön ön ismét egymás mellett fekve fog bennünket találni… csendesen… szótlanul… Talán addig sem tart… Már alig ver a szíve… Serena!… Alszol-e?… Melyikünk… öleli meg… a másikat… utoljára?…

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Ezzel megszünt dobogni egy nagy nemes szív, mely nagy erényeiért nagy jutalmakat vett, nagy botlásaiért nagyon megszenvedett…

Hibája is az volt, a mi az erénye: – férfi volt s asszonyt szeretett.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Walter Leo barátjának adott igéretét híven beváltá.

A holttestet egy ólomkoporsóba záratta le, s azt maga vitte el vasúton Hamburgig; ott hajót bérelt a számára s elszállítá azt a csatornán keresztül egész a White szigetig. Csak Helene kisérte őt, és fia még.

Ott, a Barton Cliffe láttávolában felhúzatta a félárboczra a lobogót, hat lövést adatott az ágyúkkal s azzal lebocsáttatá az ólomkoporsót barátja hült tetemével: – hadd keresse fel kedveseit az isis és antipathes tündér grottájában.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Higyjük, hogy rájuk talált!…

TARTALOM.

II. KÖTET.

A cseh Schweiczon át 1 A hivott könyek 9 Walter Leo bankár 19 Ismét itthon 41 A hiresség átka 49 A hang a tenger alul 62 Éjsarki fölfedezések 70 «Never more». (Soha többé.) 90 Consors és Consors 102 Mademoiselle Belle Ange 118 A kézcsók következményei 128 Gyógyíthatlan bajok 137 Az «új világ» 145 A felelet 153 A titkos kulcs 166 Zeüsz, a nymfa és a faun 181 Fatime 206 Serena 224

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

13 |legkeresettebb czíkk |legkeresettebb czikk

14 |tudott felelní |tudott felelni

33 |mindig volt? |mindig volt?»

61 |vigyazatlanságot is |vigyázatlanságot is

129 |rád vetettt |rád vetett

131 |megtisztelte latogatásával |megtisztelte látogatásával

166 |más elegtétel |más elégtétel

175 |mást, esak |mást, csak

203 |börzei fozlalkozásaidat |börzei foglalkozásaidat

205 |veled megyek |veled megyek.

218 |megtaszította Giedeont |megtaszította Gideont

241 |csende sen… |csendesen…]

End of Project Gutenberg's Enyim, ?tied, övé (2. rész), by Mór Jókai