Part 5

Pásztor társak! új hírt mondok, Jertek velem, csodát láttok. Egy szép szűz az éjtszakán. Fiacskát szűlt a szénán. Hej, hej, hej, hej, hej, Hogy lesz szűz emlőbe’ tej?!

Az angyal is im hírdeti, Hogy szűz szent fia születik. Azért tehát keljünk fel, Betlehembe menjünk el. Haj, haj, haj, haj, haj, Úgy repűljünk mint a raj.

Im a jászolban fekszik, Barmok között melegszik; Állván a sok angyal is, Az ő szép szűz anyja is. Óh, óh, óh, óh, óh, Boldog az az istáló.

Üdvöz légy szép kis gyermecske, Betlehemi herczegecske! Ez élet után, kérünk, Légy egekbe’ vezérünk! Az lesz, az, az, az, Mivel jó vagy és igaz!

(Török Károly gyüjt. Kikinda.)

14.

MIND _(énekelnek.)_

Csorda pásztorok Midőn Betlehemben Csordát őríznek Éjjel a mezőben. :|:

Isten angyali Jövének melléjek, Nagy félelemmel Telik meg ő szivek. :|: stb.

A KATONA.

Feküdjetek le pásztorok, Kik elfáradtatok, Testeteket nyugasztaljátok.

_(A pásztorok lefekszenek s hortyogva alusznak)._

AZ ANGYAL _(énekel)_.

Gloria! dicsőség! És fényesség! – Angyal vagyok, Angyal vagyok, Pásztorok jőjjetek Betlehembe, Mert ott született Nektek üdvösségtek, Alleluja! Gloria! gloria! gloria!

_(Erre a pásztorok fölserkennek álmukból, s az öreg pásztor, ki középett fekszik, mondja a másik kettőnek.)_

Hallod, pajtás, szárazfa![18]

ELSŐ PÁSZTOR.

Égessenek meg rajta.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Bizony jó is volna.

KATONA _(a pásztorokhoz.)_

Kelj föl, guba, kelj föl, Ne aludj sokáig, Juhainkat elhajtották Mind eddig.

ÖREG PÁSZTOR.

Nosza pajtás hagyjuk itt Csordát és a nyájat, Betlehembe ballagjunk, Jézuskához induljunk. Te Andris dudádat, Te Jancsi sípodat, Én is a furulyámat – Alle-alleluja!

_(Ekkor elindulnak az asztal közepére tett „Betlehem“ felé s menet közben folytatja.)_

Vigyünk ajándékot A kis Jézuskának, Hogy lakosa legyen lelkünk Ő szent országának.

_(Oda érve beköszön a Jézuskának, mondván:)_

Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy báránykát hoztam, Jó lesz szent anyádnak Pörgölve, gondoltam.

ELSŐ PÁSZTOR.

Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy kanta vajacskát hoztam, Jó lesz szent anyádnak Nagy böjtre, gondoltam.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Dicsértessék a Jézus! Én édes Jézuskám Egy sajtocskát hoztam, Jó lesz szent anyádnak Nagy böjtre, gondoltam.

A KATONA _(a pásztorokhoz.)_

Állj félre te paraszt, Nyeljen el a haraszt; Kapczád három araszt, Bocskorod igen nagy.

A PÁSZTOROK.

Álljunk hát félre pajtás, Nagyobb a hatalma, Mint a valósága.

A KATONA _(az angyalra mutatva.)_

Itt egy szép friss legény, Nem pedig olyan vén, Úri nemzetemtől, Vitéz termetemtől Semmit sem akarsz félni?

_(Az angyal a Betlehemnél marad, a katona a pásztorokkal együtt a ház közepén tánczol, mi közben mondják:)_

MIND.

Járjad lábom a tánczot A gazdád kedviért, Majd elküld a kocsmába Öt-hat itcze borért, Nem szereti a tóvizet A halak íziért. Kolbász, oldal, szalonna, Juhászoknak jó volna. Az erdőben, Zöld mezőben Sétál, pipál, furulyál, Billeg, ballag, meg-megáll.

MIND _(együtt énekelnek.)_

Betlehemnek pusztájában, Pásztorok vigyázásában Nagy öröm hirdettetett. :l:

Mert a barmok pajtájában, Ökör, szamár jászolában, Üdvözítőnk született. :l:

Eljött, úgymond, a Messiás, Kit megjövendőlt az írás. Sír ez kemény időben. :l:

Ugyan József mit gondoltál, Hogy istállót választottál Ilyen kemény időben? :|:

Szállást nem talált magának – – – – – – – Az egész Betlehemben. :|:

A paloták fő rendekkel, Megteltek nagy emberekkel, – Nincs helye a Jézusnak. :|:

Szállj be hozzánk Máriával, Született kis Jézuskával, Hogy lakj’ a mi szivünkben. :|:

Hogy nagy örömet mondhassunk, Egész éjjel vígadhassunk, Goloriát kiálthassunk. :|:

_(Ezután ezt mondják:)_

Goloria, dicsőség, Nagy öröm, békeség! Dicsőség mennyben istennek, Békeség földön embernek, Kik szeliden élnek. Jó napot juhászok, Mindnyájan pásztorok, Szerelmes boldogítótokkal. Boldog éjtszaka, Melyben született Jézuska Az egész világnak. Vigadj, eztet mondjuk: Dicsőség mi Urunk! Ki született a jászolban, Barmok között istállóban. Oh kisded Jézuska! Oh kis ártatlanka!

A KATONA.

Hopp, ide érkeztem én is tihozzátok, Tudom jó szivvel vártatok. Bejártam a világnak azt a négy szögletét, A hol föltekerték a napnak kerekét. A hol járnak az emberek, Rás[19], font s varrás nélkül való gatyában. Zsebembe, zsebembe egy rétes pogácsa, Torkomba, torkomba egy pohár borocska Elcsúszna!

ÖREG PÁSZTOR.

Megtérek hát én is Isten mezejére, A magyarok közé, Lakásom helyére. Fölfekszem szobámnak Fűlt kemenczéjére, Eszem a sűlt tököt Szám édességére. Vivát!

ELSŐ PÁSZTOR

Füleimben csöngnek, Hallatik símitó, Oh te Titire, Rosz[20] nequam socias, Szemlátomást füllentesz.

MÁSODIK PÁSZTOR.

A sónai nagy helységben, Üres, puszta vendégségben, Voltunk ott nagy nevetségben, Mert igen furcsán ment végben. Hangya tüdőt bőven főztünk, Eleget enni nem győztünk, Tiptük[21] szagattuk mint a sas, Mégis üresen maradt a has.

_(Ekkor a „Csorda pásztorok“ 5-dik versét: „Elindulának“ – kezdík énekelni, s mindaddig folytatják, még ki nem érnek az udvarból.)_

(Ipolyi Arnold gyüjt.)

15.

_(Személyek: A huszár, szép huszár egyenruhában, fején csákó, oldalán kard, lábán sarkantyus csizma, köpenyét az előadás alatt leveti. – A király, ruhája a huszáréval egyenlő, fején papirból készitett korona van. – Az angyal, egészen fehér ruhába van öltözve, fején gyöngygyel és szalagokkal ékitett korona, derekát széles szalag övezi, kezein fehér keztyü s jobbjában egy pálcza van, melynek felső végéhez aranyos gomb van erősitve, markolatához pedig szalag-csokor köttetik. – Sz. József, földig érő fekete köpenyben, melyet barát-kordával szorit oldalához, kezében horgas pálcza, fején kalap. – Szűz Mária, kék szinű úri ruhában, fején ugyanoly szinű kendő, kezén fehér keztyű, jobbjában fehér kendőt tart. – Bukuró, Barbule, Todore, Nyikuláj és Mosule pásztorok, az utóbbi igen öreg; öltözetük: közönséges nagyszőrű pásztor-szűr vagy guba, fejökön nagy báránybőr kucsma, kezökben juhászbot, derekukon kötél, s arczukon álarcz, hogy ismerős helyeken meg ne ismerjék őket._

_Minthogy a Székelyföldön a pakulárok (pásztorok) jobbadán mind oláhok, a szövegben előjövő oláh szavak részint azért adatnak a pásztorok szájába, hogy e tekintetben is minél hűbb pásztoralakokat mutassanak fel, részint pedig a komikum kedvéért._

_A társaság a falvakban csak ott produkálja magát, hol előleges bekéredzés után megengedik. A bekéredzés ily módon történik. Attól a háztól, a melyben össze vannak gyülve, a huszárt elküldik a legelőször meglátogatni szándékozott családhoz engedély- és szállás kérés végett; megérkezvén a huszár, a kölcsönös „jó nap“ és „fogadj isten“ után igy szól: „Kedves házi gazdánk, Krisztus urunk születése példáját követők vagyunk, a melyet házi gazdánk jó akaratjából, ha terhére nem lennénk, el akarnánk folytatni, hogy mely szegény állapotban és hogyan született Krisztus Betlehemben.“ Erre a házi gazda azt feleli, hogy „tessék, jó szivvel látom,“ vagy ha nem akarja, akkor valami akadályt hoz fel, p. o. szoros a hajléka, vagy betege van stb. Ekkor a huszár megviszi a választ._

_A házhoz érkezve, két pásztor a három tornyú Betlehemet az asztal közepére teszi, mellé állanak az angyal és a király. József és Mária az ajtó megett foglalnak helyet, a pásztorok is ott, csakhogy az ajtó tulsó oldalán; a huszár a szoba közepére áll.)_

MIND _(énekelnek.)_

Betlehembe eljutván, Jézust ott megtalálván, Város mellett pajtában, Annak romlott jászolában, Essünk térdre előtte, Boruljunk le a földre, Ugy tekintsünk pajtába, Annak romlott jászolába.

A HUSZÁR _(kivont karddal sétál föl s alá.)_

Hálát adunk neked mü teremtő Atyánk, Hogy megadtad érnünk Krisztus születése napját! Ti is ezen háznak virágzó népei, Született Jézusnak legyetek tagjai, Ezen Tekintetes háznak szép népei, Isteni formának eleven képei, Kikért Jézus Krisztus könyvező szemei Árad e napra, mint gyöngyök szépei. Legyen békeséges e bejövetelünk, Ez uri szép háznál kevés ittlételünk, Míglen Krisztus Jézus születése velünk Előmutattatik, a melyről beszélünk. Legyen békeségük a juhpásztoroknak, Mint szelid, együgyű, csendes jámboroknak, Kik a Jézuskához először járulnak, Buzgó szeretettel lábához borulnak. Rövid szóval legyen minden békeségben, Testi-lelki csendes figyelmetességben, Míglen csekély munkánk szép gyönyörüségben Véghez megyen buzgó örvendetességben. Mert nem tréfaságnak okáért küldettünk, Avagy hogy világi muzsikát hírdessünk, Hanem megtérésre, hogy példát mutassunk, Boldog mennyországban együtt vigadhassunk.

_(Félre áll.)_

A KIRÁLY _(sétálva mondja:)_

Retteg a természet az okos lélekkel, Sőt az emlékezet ily nagy erejével, Megtompul az elme együtt értelmével, Az emberi nyelv is megtompul ezekkel. Mert a természetnek nagyon van ellene, Szűzön, tiszta szűztől Krisztus születése, Az emberi elme megtompul ezekre, A nagy emlékezet fel nem érhet ide. Fordítsd gondolatát habozó elmédnek, Tekintsd állapotát egész életednek, Vizsgáld meg oh! ember rejtekét szivednek, Mely nagy hál’adással tartozol istennek. Ime hozzánk való buzgó szeretete Az örökkévaló istent mire vitte, Hogy Ádám atyánknak vétkeit nem nézte, Hanem megváltásra szent fiát küldötte. Hát én bűnös lélek erről mit szólhatok, Kinek okossági nem nagyok s fontosok, Segítséget csak attól várhatok, Ki váltságunkra jött s neki áldást mondok. Melyről buzgó szívvel mostan azért szólunk, Két-három szép pėldát előtökbe adunk, Jézus látására hogy felindíttassunk, Figyelmetességet tőletek kivánunk.

A HUSZÁR _(a királyhoz.)_

Szerencsés jó napot, Kivánt víg órákat, Kivánok jó uramnak Akarom, mint látom, Épségét szép házának.

A KIRÁLY.

Az Úr isten hozott, Házamhoz juttatott, Szerelmes jó barátom. Hogy házamhoz jöttél S engem felkerestél, Szivem szerint akarom.

HUSZÁR.

Megszállnék uramnál, Mulatnék házánál, Ha konyhája terjedne; A bőv étel-italért Adnék ezüst tallért, Csak kedvem szerint lenne.

KIRÁLY.

A bőv étel-ital, Minden füszerszámokkal Ezennel készen leszen, Mert érzem magamban, Hogy a mulatáshoz Ma nekem is kedvem leszen.

SZ. JÓZSEF _(a királyhoz.)_

A mennybéli isten, Kit magasztal minden, Áldja meg kegyelmedet! Isteni kedvéért, Drága szent nevéért, Hallgassa meg kérésemet.

KIRÁLY _(haragosan.)_

Mit akarsz én velem? Nem vagy te én felem, Beszéld hamar bajodat! Sokat szót ne folytass, Tőlem ez a válasz: Beszéld hamar bajodat!

SZ. JÓZSEF.

Uram az istenért, Drága szent nevéért, Hadd háljunk itt az éjjel. A kemény hideggel, Szörnyű fergeteggel Ne haljunk meg az éjjel.

KIRÁLY.

Szerelmes barátom, Szoros a hajlékom, Nincs mód a szállásban. Próbálj abban, Forogj elébb[22] is.

SZ. JÓZSEF.

Uram, az Uristen Megáld mindenekben, Csak fogadj bé ez éjre Ne kellessék mennünk, Éppen kirekednünk A nagy erős hidegre.

KIRÁLY.

Menj, ne istálj, Többet ne prosmitálj, Mert itt bizony meg nem hálsz, Próbálj elébb, itt nálamnál Több embert is találsz.

SZ. JÓZSEF.

Uram, a városon majd minden háznál jártunk, De vannak sok vendégek, szállást nem találtunk, Hideggel kell meghalnunk, Ha nem könyörűlsz rajtunk.

KIRÁLY.

Csak menj tovább innen, Mert érted vendégemet Meg nem szoríthatom. Mert pénzes zacskódat, Aranyos táskádat Oldaladon nem látom.

SZ. JÓZSEF _(Szűz Máriához.)_

Oh mennybeli isten Mégis ne hagyj minket! Ime szűz Mária Induljunk el utra, Csendesedjünk elménkben. Talán az Uristen, Kit hordasz méhedben, Nem hagy el szükségünkben.

SZŰZ MÁRIA.

Jaj mint elbágyadtam, szerelmes jegyesem, Fel nem gondolhatom, mit kelljen mivelnem, Már a lábaimon csak alig léphetem, E hideg éjtszakán jaj lészen énnekem. Semmi bizodalmam nincsen életemhez, E hideg éjtszakán, mert jutok végemhez, Nem gondoltam volna Betlehem népétől, Ily idegen legyen az ő istenéhez.

SZ. JÓZSEF.

Szerelmes jegyesem, ne sírj s ne bánkodjál, Mert nem hagy el az Úr, hogy ártson a halál; Semmi dér és hideg e helyen nem talál, Ha személye szerint Krisztus közinkbe száll. Azért csak szálljunk be itt ez istállóba, Számot mivel ehhez senki a városba’ Nem tart s maradhatunk csendes bátorságban, Inkább is lesz módunk a szent imádságban.

AZ ANGYAL _(Máriához.)_

Üdvöz légy Mária, Oh istennek anyja! Látod jelenlétem, Parancsolj, mert mennyből Hozzájad[23] küldettem.

SZŰZ MÁRIA.

Sietséggel szolgálj a te szent Uradnak, Adj hírt a nyáj mellett levő pásztoroknak, Kik imádására jőjjenek Krisztusnak, Mert megváltásáért született világnak.

AZ ANGYAL

_(fel s alá járkál a szobában, mi közben a földön aluvó pásztorok lábát meglöki s énekel.)_

Gloria in excelsis Deo! Dicsőség mennyben istennek, Békeség földi népeknek, Jó akaratú hiveknek, Kik istenben örvendeznek. Keljetek fel pásztorok! Mert született uj királytok, Keljetek fel, meglátjátok, Térden állva imádjátok. Ez lesz nektek a jegy róla: Ime fekszik a jászolba’. – Szent szűz nagy jót cselekedtél, Hogy istennek anyja lettél.

_(Félbe hagyja az éneklést s szóval folytatja:)_

Vigyázó pásztorok mostan felkeljetek, Készűljetek bátran, semmit se féljetek. Mily örvendetes uj hírt mondok ti nektek, Melyben gyönyörködni fog a ti szivetek.

BUKURÓ _(felkel s a többi pásztorokhoz:)_

Szqualecz mintyennás, pakulari![24]

BARBULE.

Cse?[25]

BUKURÓ.

Serkenjetek fel hamar; csak az derék, táti, álmomban mit láték. Dáré ám szpusz[26], hogy a Krisztus születék: Kriszi máj fortátyé![27].

BARBULE.

Ba nu Krisztosz, numaj kokosu o kikirit[28].

TODORÉ.

De én azon nem töröm az eszemet, Inkább a füttőbe dugom a fejemet.

BUKURÓ.

Talán itt is jár vala, Mert arany betűket hány vala;

_(ekkor meglátja az angyalt s elijedve kiáltja:)_

Dare tucz moi aicse[29] Keljetek fel fortátye![30] Mert itt hallánk nótát, Melynek nem hallottuk Soha több formáját. Itt még jelen látjuk Az isten angyalát, Ne hallgassuk el annak Nagy sok szép mondását.

BARBULE _(Bukuróhoz fordúlva.)_

Bizony nem tréfa ez, a mint tapasztalám, Mert még álmomban is azt az angyalt látám, Annak szép énekét mind végig hallgatám, De hogy fel ne keljek, tovább nem állhatám.

NYIKULÁJ _(kelti az igen öreg Mosulét.)_

Skale moj fortatye, skalé moj vén ungyiás, kiáltá lukru jeszte, dutye álá lok[31].

MOSULE[32].

Cse?

NYIKULÁJ.

Kelj fel sietséggel, emeld fel szemedet, Nyisd fel süketséggel megtölt füleidet. Halld meg azt a drága mennyei éneket, Melyet az itt levő angyal most éneklett.

MOSULE.

Ázsáé fie si káj laszsza a duka moj[33].

_(E szavakra a másik négy pásztor botját az öreg alá dugja és lábára emeli, midőn már felemelték, akkor az angyal eléjökbe áll s így szól:)_

AZ ANGYAL.

Jertek sietséggel menjünk a városba, Mert Krisztus értetek romlott istállóba’ Született s tétetett a hideg jászolba, Ottan takartatott a kóros szénába. Kerubim angyalok felséges királya, Boldog mennyországnak tündöklő kristálya, Te rólad kiáltja az egek tábora: Szent, szent, szent az isten, seregeknek ura!

A PÁSZTOROK

_(mind a Betlehem elé térdelve éneklik.)_

Serkentsd fel Jézust, szent fiadat nekünk, A szent angyaloktól hozzája küldettünk, Hozzája küldettünk.

SZŰZ MÁRIA _(énekel.)_

Serkenj fel én fijam, pásztorok eljöttek, Szent angyalaidtól hozzájad küldettek, Hozzájad küldettek.

A PÁSZTOROK _(térdepelve énekelnek.)_

Üdvöz légy Jézus, pásztorok pásztora! Mennynek és a földnek teremtő szent ura, Teremtő szent ura!

Ha nem utálsz meg, te szolgáid vagyunk, És mü azért jöttünk, hogy téged imádjunk, Hogy téged imádjunk!

BUKURÓ.

Vajon jó fortátye, hol találjuk okát, Hogy az isten fia nem uri palotát Választott magának, barmok istállóját, Ugy megutálotta a nagyuri pompát?

BARBULE.

Azért miérettünk megalázta magát, Hogy mü is kövessük szentséges példáját, Azért választotta barmok istállóját.

BUKURÓ _(Sz. Józsefhez.)_

Miért oh szent József, nem benn a városba’, Valamely tetszetes uri palotába, Hanem csak alacsony barmok jászolába, Szállottatok majdan romlott istállóba?

SZ. JÓZSEF.

Nagy kegyetlensége a városiaknak, Szegénységünk miatt ugy megutáltanak, Isten neveért is szállást nem adtanak.

BUKURÓ.

Ugy van bizonyára, mert a városiak Tele erszényű vendégeken kapnak, Azok ott kedvesek, kik tallért mutatnak, De a szegényekkel keveset gondolnak.

_(Ezután az öreg pásztort, Mosulét, a többiek botjaikra fektetve a Betlehem elé viszik.)_

MOSULE.

Hát ezt érdemletted ég, föld teremtője, A városon néki nem adatott helye? Szállni kényszerittetett ide a mezőbe, De várjatok még, mert megfizettek érte.

BUKURÓ _(a többi pásztorokhoz fordulva.)_

Nosza jó fortátyim, adjunk ajándékot A kicsi Jézusnak, a kitől mit lehet, Adjunk szegénynek, kiki mit hozott Mü tudjuk mindenektől elhagyattatott.

BARBULE.

Igenis szegénynek adjunk, a mit lehet, Mert őt tudjuk, hogy a dézsából[34] nem vehet, De még ha felnőhet s nagy emberkort érhet, Egy kis ajándékért száz annyi jót tehet.

BUKURÓ _(ajándékát a következő szavakkal nyujtja át.)_

Én édes Jézusom egy szép bárányt hoztam, Legelső fajzatnak ezt az egyet tudtam, Azt is a Jézustól meg nem sajnállottam, Mivel a többit is Jézus által kaptam.

_(Midőn az ajándékot viszi, az angyal a tornyocskában levő csengetyűt megcsendíti, mely hangra a pásztor leborúl.)_

BARBULE.

Oh domne szfuntule[35], drága mennyei harangszó.

BUKURÓ _(Barbuléhoz.)_

Hajde la Betlehem, Barbule![36]

BARBULE.

Cse? ei depárte[37].

BUKURÓ.

Nu depárte, nu ma ajicse[38].

BARBULE.

Kit zile potz merem?[39]

BUKURÓ.

Do zile si zsumátáte[40].

BARBULE.

No binye, binye[41]. _(megindúl s az ajándékot a következő szavakkal benyujtja)_[42].

Ihon én is hoztam egy szép őszi sajtot, Mert e most mindenütt szűk, bizonynyal jól tudom, Ezt is a kicsi Jézusnak ajándékba adom, Pirítva apránként eszik belőle, én tudom.

TODORE _(következő szavakkal nyujtja át ajándékát.)_

Én is hoztam egy báránybőröcskét, Örömestebb adnék juhot avagy kecskét, De mivelhogy tartok feles cselédecskét[43] Eladtam a juhot s vettem egy kis költségecskét[44].

NYIKULÁJ.

Én édes Jézusom igen szegény vagyok, Mivel kilencz apró gyermekeket tartok, Azért én egyebet néked nem adhatok, Egy falás málénál[45], Ezt is adták elébb a más háznál.

_(A pásztorok az öreg pásztort botjaikon emelik fel, ki a következő szavakkal nyujtja át ajándékát.)_

MOSULE.

Én édes Jézusom, igen öreg vagyok, A füleimmel is immár alig hallok, A juhok után is alig szaladhatok, Mind el is hordották immár a farkasok. Azért turót, ordát[46] néked nem adhatok, Mert én magamnak is egy falást sem kapok, De bogláros szijat ugyan szépet adok, Nékem nem kell, mert én immár öreg vagyok.

SZŰZ MÁRIA.

Köszönöm, pásztorok, szép ajándéktokat, Szent fiamhoz való nagy jó voltotokat, Az isten s ember is tü jutalmatokat Megfizeti mennyben tü fáradságtokat.

BUKURÓ _(a többi pásztorokhoz.)_

Nosza jó fortátyím, hogy ide jutottunk, Csudák felett való szörnyű csudát láttunk, Jézus látásában épen megujultunk. Azért egy szép zsukátát[47] édes furulásunk, A Jézus névében. Szufle jó fortátye, szufle, szine moj[48].

_(Ekkor a második pásztor, Barbule, előveszi furulyáját s elkezd furulyálni, melyre a többiek – közbül nevén az öreget – tánczra kerekednek, macsukájokat (bunkós bot) fejök felett összeütögetik s táncz közben gyakran mondogatják:)_

Huppa zsuká zicsé Todoricze, se Rukure se Macsuke. Huppa hup![49]

_(Az öreg végig nézi a tánczot s végeztével haragosan mondja nekik:)_

MOSULE.

Ezt biz’ eljárátok, de nem igen jól járátok.

BUKURÓ _(elérántja.)_

Eredj, járd meg jobban vén szipa!

MOSULE _(oda kiált a furulyáshoz.)_

Szufle szine moj![50]

_(A zenész megfuvintja egy kissé a furulyát, de azonnal félben hagyja, mit a süket öreg nem vesz észre a minden erejéből tánczol, mígnem Bukuró nyakon ragadva, megrázza s így szól hozzá:)_

BUKURÓ.

Nu szufle[51] vén szipa!

MOSULE _(a furulyáshoz)_.

Szufle szine moj!

_(Ekkor ismétlődik az előbbi jelenet s az öreg egész az elbággyadásig tánczol, midőn aztán odakiált.)_

MOSULE.

Desztul![52]

_(Mire a furulyás visszakiáltja, hogy nem is fujta, s erre aztán jót kaczagnak a rászedett öregen._

_Ezután a négy pásztor kört képez, az öreg a kör közepén áll, énekelnek:)_

PÁSZTOROK.

A szűz egy fiat szűlt, Kiért mennyben öröm gyűlt, Pásztorok, pásztorok, örvendjetek, örvendjetek, Szabadító földre szállott, örűljetek, örűljetek.

_(Félre vonúlnak.)_

KIRÁLY _(kivont karddal járkál.)_

Hallottuk rendszerint e rövid példában, Miként Krisztus Jézus romlott istállóban Született s tétetett a hideg jászolba, Ottan takartatott a kórós szénába. Ez is mindnyájunknak lőn ma látására, Miként a pásztorok az angyal szavára Menének Krisztusnak látogatására, Miként gyuladának fel a vigasságra. Oh! nem is ok nélkűl, méltán vigadhatnak, Mert ma tölt bé szava a szent prófétáknak, Ma lett nagy örömük a megholt atyáknak, Mivel megnyittatott kapuja limbusnak. Vigadj méltán te is ime bűnös világ, Mert Áron vesszején nyílt ma egy szép virág, Ki által megnyilik a bezárt mennyország. Megszégyenűl pokol, ördögi sokaság. Tü is hát mindnyájan, kik itt jelen vadtok (vagytok), Egy csekély munkánkat, a mint láttátok, A kicsi Jézusnak tü felajánlátok, Hogy szállása legyen mindenkor nálatok. Nemes házigazda maradj békeségben! Megbocsásd vétségünk csekély verseinkben, Szép házi népeddel maradj egészségben, Holtod után mehess az örök életbe. Dicsőség, dicséret a kicsi Jézusnak, Ki terhit felvette széles e világnak, Áldás szent Józseffel a szűz Máriának, Kik gondját viselték a világ urának.

BUKURÓ _(az öreg pásztorhoz.)_

Haj de aics moj Mosule![53]

MOSULE.

Cse?[54]

BARBULE.

Hallám panaszkodál vala, mely lapos a táskád, Próbáld meg a gazdát, ha valamit kapnál.

_(Erre az öreg megmutatja az üres tarisznyát s a második pásztor folytatja a házi gazdához:)_

Ennek a gazdának bácsa[55] én voltam tavaly is, Hej jó gazdám volt nekem akkor is, Ha kétszer kértem, nem adott egyszer is, De most megtölti még a gulugánkat[56] is.

TODORE.

Ennek a gazdának a kecskéjit én őríztem, De bizonynyal a gazdát meg sem említettem, De a gazdasszonynyal jól egyetértettem, Azért kolbászt, májast eleget is ettem.

NYIKULÁJ.

De itt mü még most is hijában nem jártunk, Mert megmosolyodék a mü gazdasszonyunk, Lészen itten nékünk kolbászunk, májasunk, Csak azt várják itt, hogy tarisznyát mutassunk.

MOSULÉ _(a többi pásztornak panaszkodva.)_

De tü magatoknak mindenütt csak kaptok, Néktek adnak, mivel hogy ifjabbak vadtok, De én hogy süket is vagyok, jól nem is hallok, Ha kinálnak is, azt gondolom, szidnak, pirongatnak, Kifelé fartatok[57].

NYIKULÁJ _(az öreghez)_.

Kérlek vén ungyiás, ne panaszolkodjál, Mert én sem ettem ma egyebet egy falás málénál, Azt is adták elébb a más háznál.

MIND _(énekelnek.)_

Immár münköt (minket) jó gazda elküldesz utunkra, Kicsi Jézus áldása maradjon házadra, ra, ra, ra, ra, ra, Maradjon házadra!

(Orbán Balázs gyüjt. Csikszék.)

VIZKERESZTI JÁTÉKOK.

1.

_(A három király bejön a csillaggal s éneklik:)_

A szent királyok, három mágusok, Ur Krisztust Midőn szemlélik, ekép köszöntik A Jézust.

Gáspár mutatja, örömmel nyujtja Aranyát, Hogy azzal vallja és magasztalja Királyát.

Menyhárt is áldja, a midőn adja Tömjénét, Evvel tiszteli, szépen jelenti Istenét.

Boldizsár néki elejbe tészi Mirháját, Hogy megmutassa avval ő hozzá Hív-voltát.

_(Ekkor a csillagot kieresztik háromszor.)_

BOLDIZSÁR KIRÁLY.