Part 4

Álom-e vagy látás, azt meg nem mondhatom, Mit érez én szivem, nem tapasztalhatom, Míg két pajtásommal be nem bizonyítom; Gyere be te vén Tötöre! Bizonyitsd be vélle. _(Lefekszik.)_

AZ ANGYAL _(énekel.)_

Isten angyali Jövének melléjek, Nagy félelemmel Telik meg ő szivek :l: Glória!

MÁSODIK PÁSZTOR

_(nagy köhögés közt jön.)_

Szalonnás jó estét, szerelmes jó gazdám! Juhaid meg vannak, egy csepp károd sincsen, Baglyok és giliczék mind akolban vannak, Szép göndör gyapjaik hátukra hajlanak.

_(Lefekszik.)_

AZ ANGYAL _(énekel.)_

Örömet mondok Néktek, ne féljetek, Mert ma született Néktek üdvösségtek! :l: Glória!

HARMADIK PÁSZTOR _(jön énekelve.)_

Pásztorok keljünk fel! Hamar indúljunk el Betlehem városába, Romlott istállócskába; Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen az éjtszakán Ott lehessünk. Ime már nem messze Fényesség jelentje, Az angyalok hírdetik: Hogy kis Jézus születik. Be vagyon Pólázva, Rongyos pólával be vagyon Pólázva. Ökör, szamár lehelének reája, Barmok szája melegitő kályhája.

_(Első, második pásztor felkelnek.)_

ELSŐ PÁSZTOR.

Gyerünk Betlehembe, higyjünk az angyalnak, Lássuk meg mit adott isten fijainak.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Magam sem akarok üressen bémenni: Vagyon egy kanta vajacskám, be mutatom néki, Hogyha megéhezik, jó lesz a száraz böjtökre néki.

HARMADIK PÁSZTOR.

Magam sem akarok üresen bémenni. Obránczos[16] a subám, mert a hideg leli, Több két hónap óta a kórság gyötöri, Pókhálós ingemet most a takács szövi, Süvegemet pedig az ötvös reszeli, Ebben akarok a király elé menni, Ez az öltözetem Bécsből hozott semmi. Emitten egy háznál jól megvendégeltek, Balha-tüdőt s májat igen bőven főztek; Csíptük, haraptuk mint a sas, Mégis üressen maradt a nagy ebadta has. Tik hát jó vitézek ide hallgassatok, Engemet jó tormás csukával tartsatok. Majd nektek a szűröm gallérjából papolok.

AZ ANGYAL ÉS A PÁSZTOROK _(mindnyájan énekelnek.)_

Kosz, kosz, kolova, Kolbász, ó’dal, szalonna Juhászoknak jó volna, Ha a gazdasszony adna, Egy kulacs bor a mellé, Ki torkunkat megkenné. Ipsz, ipsz, ipszilon, Minden ember ugorjon.

_(Ekkor mindnyájan elkezdenek nagy topogással egymásután körbe keringőlni s ezt teszik egész a dal végéig.)_

Olyanokat ugranánk, Szint úgy kopognának Még a szőrös bocskorok is, Mind lehúllanának. Két tetű, három balha, Vesd a tarisznyába. Látom a gazdasszonyt, Nyujtódzik a polczra, Egy-két darab kolbászt Készít a számunkra. Csörgetik a ládát, Pénzt akarnak adni, Ha máriást adnak: El sem fogjuk venni; Öt-hat garast adnak: Meg fogjuk köszönni. – Egyszer egykoronban Űltem a kuczkóba’, Egy nagy balhát fogtam A gatya-korczomba’, Megfogtam a lábát, Kivetem a hóra, Látod-e te balha, Nem vagy már a korczba’, Sem a dejákok közt A nagy iskolába’.

AZ ANGYAL _(énekel.)_

Mostan kinyílt egy szép rózsa-virág, Kit régenten vár az egész világ, Betlehemben kibimbódzott zöld ág, Király, mennyből méltóság.

Mégsem talált szállást ez városban, Maradása lészen csak hostyában, Mert lakosi inkább az urakhoz Kapdosnak mint Jézushoz.

Szűz Mária így kesereg sorsán, Szent Józseffel szent fiát altatván, Nyugszik vele csak egy kevés szalmán, Szeméből könny csordúlván:

Oh én édes kedves alakocskám, Szűz tejemmel feltartott báránykám, – – – – – – – – – Sorsom ne nézd vilojám.

Bölcsőm volna, abban ringatnálak, A hidegnek csípni nem hagynálak, Betakarván úgy ápolgatnálak, Szolgálnék mint Uramnak.

De meg ne vess, hogy későn ismértünk, Mink most hiszszük, hogy születtél értünk Szűz méhéből, óh édes reményünk, Vedd kedvesen énekünk! :l:

MIND _(énekelnek.)_

Vigan zengjetek cziterák, Jézus született, Harsogjatok dob, trombiták, Isten ember lett. Pásztorok, szegények Dicsekedjetek, Közöttetek a kis Jézus, Örvendezzetek. Már az egek teremtője Jászolban fekszik, Mindenek hatalmas ura Barmok közt nyugszik. Juhok, barmok pásztori Ės ott való szolgáji, Czifra, pompás palotákat Immár megvetni, Egy istállót választott ő Abban születni. A ki eztet béhozá, És méhébe fogadá: Aztat Gábriel arkangyal Áldottnak mondá. :l: Dicsértessék a Jézus Krisztus Mindörökké. Amen!

(Török Károly gyüjt. Mindszent.)

11.

AZ ANGYAL

_(belép. „Betlehemét“ az asztalra helyezve énekel.)_

Csorda pásztorok Midőn Betlehemben Csordát őríznek Éjjel a mezőben, Csordát őríznek Éjjel a mezőben, Isten angyali Jövének melléjek, Nagy félelemmel Telék be ő szivek, Nagy félelemmel Telék be ő szívek. Örömet mondok Néktek, ne féljetek, Mert megszületett Néktek idvességtek, Mert megszületett Néktek idvességtek. Nem fekszik ágyban, Sem fris palotában, Hanem jászolban, Romlott istállóban, Hanem jászolban, Romlott istállóban.

ELSŐ PÁSZTOR _(bejön.)_

Hopp isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Toprongyos bocskorom Most vagy ékes házban. Két pajtásim voltak, Azok is elvesztek; Ha egyet-kettőt füttyentek, Mindjárt előjönnek. _(Lefekszik.)_

MÁSODIK PÁSZTOR _(bejön.)_

Hopp isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Hol van az én édes gazdám? Kilyukadt a csizmám, Elveszett a szalonnás tarisznyám; De még megvan az ingem újja, Abba rakom a kolbászt, hurkát, A mit nékem édes gazdám ád. _(Lefekszik.)_

ÖREG PÁSZTOR _(nagy köhögéssel bebotlik.)_

Hopp isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Tik idebenn esztek-isztok, És én rólam nem is gondolkoztok; Én odakünn ázok-fázok, Őrzöm a juhokat. Kaptam, behoztam a butykost, Odakinn hagytam a Mocskost. Hát én is leheveredem Erre a száraz gyepecskére. _(Lefekszik.)_

AZ ANGYAL _(énekel.)_

Szűz Mária E világra Nekünk szent fiát hozá, A jászolba Helyheztetvén Őt imigyen szólitá: „Aludjál én magzatom, Nyugodjál én virágom.“ Igy énekelvén És örvöndezvén. Ökör, szamár Reája lehelvén, Mintha mondaná: Ur és isten Közöttünk fekszik. Együtt vigadjunk, Már az égi madarak És az erdei vadak Őtet imádják És magasztalják. _(Csenget)_. Glória!

ELSŐ PÁSZTOR.

Hallod, pajtás, isten szava?

AZ ANGYAL _(csenget.)_

Gloria!

MÁSODIK PÁSZTOR.

Hallod, pajtás, gomolya?

AZ ANGYAL _(csenget.)_

Gloria!

ÖREG PÁSZTOR.

Az ám! a fekete tehén bőgi a fiát a réten!

AZ ANGYAL _(énekel.)_

Keljetek fel Pásztorok, pásztorok! Örömet hírdetek, Mert megszületett Néktek idvességtek. Mert megszületett Néktek idvességtek.

_(Mind a három pásztor fölkél.)_

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Gyere öreg, Betlehembe!

ÖREG PÁSZTOR.

Vén tehénbe?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Nem mondom én vén tehénbe. Betlehembe.

ÖREG PÁSZTOR.

Mit árúlnak Betlehemben?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Keresztet.

ÖREG PÁSZTOR.

Pereczet?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Nem mondom én pereczet. Keresztet.

ÖREG PÁSZTOR.

Keresztet!

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Gyere öreg, csókold meg a Jézuskát.

ÖREG PÁSZTOR.

Juliskát?

ELSŐ ÉS MÁSODIK PÁSZTOR.

Nem mondom én Juliskát. Jézuskát.

_(A két ifjabb pásztor oda vonszolja az öreget a felállitott Betlehemhez.)_

ÖREG PÁSZTOR _(letérdel.)_

Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak birzes-borzas szakállamat, ezt is neked ajánlom.

ELSŐ PÁSZTOR _(letérdel.)_

Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak egy kanta vajat, azt is otthon felejtettem.

MÁSODIK PÁSZTOR _(letérdel.)_

Én kis Jézuskám, nem hoztam néked egyebet, csak ezt a kis báránykát; ezt is néked ajánlom.

_(Mind a három elkezd tánczolni s táncz közben dalolják):_

Járjad lábom a tánczot A gazdám kedviért, Majd elérjük, majd, majd, majd, Egy pár itcze borért. Szeretem a jó bort Az íziér’, Nem szeretem a vizet A gazdám kedviér’.

Vedd rád, pajtás, a bundát, a bundát, Fogjál kövér báránykát, báránykát, Adjuk oda anyjának anyjának, Főzze meg a fiának, fiának, Megfőtt már a báránymáj, báránymáj, Készen legyen minden száj, minden száj.

E’ e’ e’ Egy kulacs bor a mellé, Mi torkunkat megkenné; Ipsz, ipsz, ipszilom, Minden ember ugorjon.

_(Ekkor ugranak és az öreg ugrása közben elesik, mire a másik két pásztor nagy nevetésben tör ki.)_

ÖREG PÁSZTOR _(a kuczkó felé fordúlva.)_

Gyere ki te csipás szemű Szolgáló a kuczkóból, Töröld ki a csipát Szemed világából, Kérd el a gazdasszonytól Zsíros láda kulcsát, Hadd vessen a nyakunk közé Egynehány szál kolbászt.

ELSŐ PÁSZTOR.

Ha én páva volnék, Páva módra járnék, A Tiszát átúsznám, Tollamat bullatnám, Szép lányok fölszednék. Bokrétába kötnék. Vivát!

MÁSODIK PÁSZTOR.

Szúnyog űle székében, Széklába kitöre, Aranyos orra betöre, Egy csöpp vére csöppene. Hát kit küldjünk a papért? Hát kit küldjünk a papért? Bagolyt küldjük a papért! Míg a bagoly ballaga, Addig szúnyog meghala; Testamentom tétetett, Kalács, czipó süttetett. Mit együnk hát estére? Csirkelábat metélve. Vivát! stb. stb.

(Reiniger Jakab gyüjt. Orosháza.)

12.

_(Pásztorok éneklés közben belépnek s a „Betlehem“-et az asztalra teszik.)_

ÖREG PÁSZTOR _(az ének végével.)_

Megnyilván az ajtó, dicsérem a Krisztust, Kérek e szálláshoz magamnak egy kis just; Látjátok, barátim, mily számosan vagytok, Azért hát istennek hálákat adjatok.

ELSŐ PÁSZTOR.

Dicséret dicsőség a magas mennyekben! Dicsérjük az istent most jövetelünkben, Legyünk szerencsések egész életünkben, Minden áldás szálljon most a mi fejünkre, – Szegény magyar hazánk legyen békességben!

MÁSODIK PÁSZTOR.

Földi éltünk legyen csendességes, Holtunk után örök, dicsőséges; Én ezeket szivemből óhajtom, Mindnyájoknak magamat ajánlom.

ÖREG PÁSZTOR.

Nohát, pásztor barátim, mely gyönyörű hely, a hová jutottunk, telepedjünk neki s mondjunk egy híres pásztori danát.

MIND.

Nohát! telepedjünk neki, nem lesz rosz.

_(A pásztorok körbe ülnek s dalolnak.)_

Örvendjetek pásztorok, Jól legel a nyájatok, Hajtsátok a forrásra, Ne hagyjátok magokra.

Az erdőnek hűs árnya Testének nyúgodalma, Félkönyéken heverész, Akármerre megy, merész.

Zúg az erdő, csíkorog, A pásztor csak mosolyog, Vígan fújja dudáját. – – – – – –

A hegyeken fel s alá Nyúgodalmat nem talál, Fut, szalad a nyáj után Százszor is egymás után.

ÖREG PÁSZTOR.

Eh! de kiszáradt a torkom, nem bánom, ha beletekintünk abba a mustos kabakba; add erre barátom, hadd iszom búelfelejtésért. _(Mindnyájan isznak sorba, mikor a negyedik iszik, az Öreg Pásztor lekapja a szájáról és kiált)_: elszalad a nyájad! _(Ekkor a Pásztorok kiszaladnak és az öreg jót szippant s lefekszik az asztal alá, csendesen dalolja)_:

Hogyha látom a madárkát; Vele énekelnék; És ha látok fürge bárányt: Vele felszökelnék.

Hogyha látok nyílt virágot: Kalapomra tűzném, A termő fa szép gyümölcsét Czernaszálra fűzném.

_(Ekkor bejön az Első Pásztor, kézen fogva vezeti a két kis bojtárt s az öregre újjal mutogatnak.)_

ELSŐ PÁSZTOR.

Öreg! hol a kulacs?! adj egy cseppet, mert el vagyok fáradva.

ÖREG PÁSZTOR.

_(Megrázza a kulacsot, az üres)._ Valójában ezt a férgek itták ki!

MIND HÁRMAN.

Te ittad ki, öreg, hozasd tele!

ÖREG PÁSZTOR.

Na van még egy fagarasom, – hozd tele kis bojtár!

AZ ANGYAL _(kivűlről.)_

Glória!

_(Második és Harmadik Pásztor beszaladnak)._

MÁSODIK PÁSZTOR.

Jaj mi történt velem! A mint a delelő dombon szerte nézegettem, egy csodálatos fény látszott megettem; úgy megdöbbentem e csodálatos fényre, hogy elveszett mind a két szemem fénye; – mire feleszméltem, egy ékes hang hallatszott mellettem, mi úgy lelkemre hatott, hogy szívem örömében majd ketté hasadott.

HARMADIK PÁSZTOR.

De csakugyan lesz is valami a dologban, mert a madarak is víg dalokat zengenek az ég felé, talán az isten valami különöst akar cselekedni.

NEGYEDIK PÁSZTOR _(jön sebesen.)_

Pásztor barátim új hírt mondok! Ugyan nem láttátok-e a jelt, a mely Betlehem pusztáján mutatkozott? Midőn leheveredtem és nem is reméltem, szokatlan világosság látszott közelemben, a melytől igen megdöbbentem; én arra gyanitom, hogy valami vár reánk, mert a bárányok is egyre ugrálnak.

ÖREG PÁSZTOR.

Ez bizonyára valamit jelent.

KIS BOJTÁR.

Nézd meg, apám, nézd meg csak jól, a fülemile mely ékesen dalol; ez bizonyára tavaszt jelent, mert minden madár ékesen énekel.

ÖREG PÁSZTOR.

Óh fiam, édes fiam! nemcsak egyedűl tavaszt jelent ez, más tűnik itt előnkbe; itt talán ama rég várt Messiást jelenti ez, kit a próféták régtől fogva óhajtva vártak, talán ez fog létre jönni. Oh várjunk csak rá időt, tegyük csak le nyugalomra fejünket, hogy istent bűnnel ne bántsuk. Oh derűlj fel már egünknek ékes hajnala! bár leküldetne hozzánk az égnek angyala, hogy a mit a próféták mondottak, és irásaikkal bebizonyítottak: azt teljesűlni látnánk és borúlva imádnánk. – És majd ha a pacsirta megszólal, majd lábra kelünk.

_(Ekkor lefekszenek mindnyájan, egy kis idő múlva a pacsirta szólni kezd, erre felkönyökölnek.)_

MIND _(énekelnek.)_

A madárkák is zengenek, Uj napodnak örvendeznek, Új éneket új keleten Mondanak minden szegleten.

A pacsirta is megszólalt, Ime jelenti a hajnalt, Hálát ád istenének, Ég s föld teremtőjének.

Vígan szólnak a madarak, A fűlemile fészket rak, Örvend a szép tavasznak – Ki ne örűlne annak?

Kelj fel, pajtás, örvendezzünk, Mi is vígan énekeljünk, Mondjunk hálát istennek, Ég s föld teremtőjének.

ÖREG PÁSZTOR.

Pásztor barátim meg kéne tekinteni a nyájat, mint legelésznek? _(Kimennek mind, csak a két kis bojtár marad benn.)_

KÉT BOJTÁR

_(az asztal alá bujva éneklik.)_

Csendes álomért jövünk Zsámolyodhoz istenünk, Mig föd éjnek fátyola; Légy nyugalmunk zsámolya!

AZ ANGYAL _(kivűlről.)_

Glória!

PÁSZTOROK _(bejönnek a énekelnek.)_

Pásztor társam most hallgass, Mert tőlem jó hírt hallasz, Csak jól vigyázz: Angyal engem felkeltett, Mondván: isten ember lett! Ne tétovázz, Menj el, nézd meg és köszöntsd meg teremtődet, A barmok közt fekvő kis üdvezítődet!

MIND.

Feküdj le, öreg, hiszen csak álmodtál.

AZ ANGYAL _(kivűlről.)_

Gloria!

ÖREG PÁSZTOR _(énekel.)_

Hej, hej, mi dolog ez, Hej, hej, mit jelent ez? Betlehem tündöklik, micsoda ez, Talán a Messiást jelenti ez?

AZ ANGYAL _(kivűl énekel.)_

Hej, hej, jó pásztorok Gloriát néktek mondok, Messiás született egy szép szűztől, Kin az angyali kar igen örűl.

ÖREG PÁSZTOR.

Hej, hej, mi új hír ez, Hej, hej, égi szó ez, Mennybéli angyaltól mondatik ez, Messiás születik, nagy öröm ez!

PÁSZTOROK _(ülve éneklik.)_

Nosza pajtás kelj fel hamar, angyal szól, Hogy a Messiás születik, mondja hol, Betlehem istállójában Fekszik immár a jászolban, Hallgasd jól.

AZ ANGYAL.

Gloria! Gloria!

ÖREG PÁSZTOR.

Ah! gomolya.

ELSŐ PÁSZTOR.

Vén gólya.

MÁSODIK PÁSZTOR.

A tarka borjú a fiát ríjja.

HARMADIK PÁSZTOR.

Az István bácsi a dudát fújja.

AZ ANGYAL.

Gloria in excelsis Deo.

_(Bejön énekelve.)_

Keljetek fel pásztorok, Örömet hírdetek, Mert ma nektek született, A ki megjövendőltetett, Egy szűznek méhéből, Szűzen szűlt véréből. Ale-ale-aleluja!

ÖREG PÁSZTOR.

Barátim angyalok zengenek felettünk új éneket a Messiásról.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Zengjünk el mi is egy pásztori nótát.

ÖREG PÁSZTOR.

Fúdd fel hát dudás te is a dudát és vígadj te is velünk.

MIND _(énekelnek.)_

Hej, víg juhászok, csordások Csergedeznek a források, De gyönyörű ez az éjjel, Ámbár tekintsetek szélyel. stb.

ÖREG PÁSZTOR.

Halljátok pásztor barátim, nem jó volna egy kissé neki dőlni, aztán úgy pihenten neki indúlni?

MIND.

Nem lesz rosz. _(Lefeküsznek.)_

AZ ANGYAL.

Gloria!

JÓS és ZARÁN.[17]

Apám! angyal szól.

ÖREG PÁSZTOR.

Való-e ez fiam, vagy csak álmodban hallottad?

KÉT ANGYAL _(énekel.)_

Keljetek fel pásztorok, Mert született Uratok, Mi, angyali, jelentjük, Egész földön hírdetjük: Betlehemben a barmok közt nyoszolyája, Királyok fő királyának palotája.

ÖREG PÁSZTOR.

Szaporán keljetek fel bojtárok, Az angyal azt mondta, hallottátok, Üdvözítőt majd ma láttok, Velünk együtt imádjátok.

ELSŐ PÁSZTOR.

Azt sem tudjuk, gazda, merre menjünk, Mégis csak sürget kend, hogy siessünk; Angyal szavaiból úgy értettem, Születése helye hogy Betlehem.

ÖREG PÁSZTOR.

Ne is késsünk semmit, hát indúljunk, A nyerges szamárra felpakoljunk; De mit vigyünk a gyermeknek, Kit az égből igy jelentnek? – A mit lehet, viszek én tejecskét.

ELSŐ PÁSZTOR.

Én is viszek sajtot és kenyérkét.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Majd én is elviszek egy báránykát, Kivel jóltartom majd édes anyját.

ÖREG PÁSZTOR.

Ime amott látok fényességet, Bizonyos isteni jelenséget.

MÁSODIK PÁSZTOR.

Jaj, bizony ott vagyon, már megnéztem, Betekintettem, hogy oda értem, Jaj, ott fekszik a jászolban, Be vagyon takarva posztócskába.

MIND _(énekelnek.)_

Üdvöz légy Ur Jézus, kis királyunk! Kit nagy szegénységben most találunk, Vedd kedvesen ajándékunk, Légy mindenkor mi oltalmunk.

AZ ELSŐ PÁSZTOR

_(oda megy a „Betlehemhez“ s letérdel előtte.)_

Kis Jézus, ki után oly rég óhajtozánk, Szivemből köszöntlek, hogy eljövél hozzánk. Szegény pásztor vagyok, nincsen arany pénzem, De mim van, szívesen lábaidhoz tészem, A hit énelőttem a legdrágább vagyon, Ebben erősíts meg most és a végnapon, Ebben erősíts meg, hogy ha élek, halok, Bátran elmondhassam: Jézus tied vagyok!

MÁSODIK PÁSZTOR

_(letérdel a „Betlehem“ előtt.)_

Édes kis Jézusom, éltem boldogsága, De szépen nézesz ki kicsiny jászolkádba’, Mosolygók ajakid, szelídek szemeid, Most is ölelésre tárod ki kezeid; Óh ölelj magadhoz, hadd legyek ott boldog. – De talán bánt is, hogy ilyeneket mondok – Ne lökj el magadtól, kis Jézusom, kérlek, Hanem add meg nekem, a mit tőled kérek: Egy az én jószágom, reménységem neve, Őrízd meg ezt bennem ég és föld istene, Add, hogyha a halál sírba int engemet: Te benned remélve végezzem éltemet!

HARMADIK PÁSZTOR

_(a „Betlehem“ előtt térdelve.)_

Kis Jézusom én is eljöttem hozzád, Ne útálj meg engem szegény szolgád. Add, hogy legyek én is boldog hát általad, Szerelmemnek te légy új hajnala. Végre meglátván újra szerelmem hajnalát, Kész legyek kiállni bármily halált.

JÓS

_(a „Betlehem“ elé térdelve.)_

Isteni gyümölcse szűz anya méhének, Kinek szent nevével ég s föld betelének, Nézd eljöttem én kis szolgád jászolodhoz, Tudván, hogy a jászol e földre áldást hoz. Tekints reám, kérlek, hisz egy pillantásod Mint semmi más nem ad olyan boldogságot. Hogy ily boldogsággal telve menjek útra, Miből bár nékem síron túl is jutna!

ZARÁN

_(a „Betlehem“ elé térdelve.)_

Édes kis Jézusom! nézd én szolga vagyok, Ugy hiszem, az leszek, a mig meg nem halok; Meguntam a gazdám, más gazdához megyek, Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek, Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád, Hű szolgálatomért vígy mennyekbe hozzád!

NEGYEDIK PÁSZTOR

_(letérdel a „Betlehem“ előtt.)_

Örömtelve jöttem szegény jászolkádhoz, Irgalmat esdeklek, fogadj be magadhoz, Ne tekintsd, hogy szegény, alávaló vagyok, – Tudom, hogy isteni kegyességid nagyok; Fogadd kegyelmesen csekély tiszteletem, Vagy élek, vagy halok: légy mindenkor velem.

ÖREG PÁSZTOR

_(a „Betlehem“ elébe térdelve.)_

Isten jóvoltából már sok időt értem, Melyben boldog órám ezerszer volt nékem, Oh de e jelennél boldogabb nem vala, Egész valóm szinte megifjúl általa. Jászolban feküvő kisded Messiásom, Örömöm, reményem, legfőbb boldogságom! Hogy látlak, könnyeim szinte megerednek, Ily könnyei eddig nem folytak szememnek. Megvénhedett szolgád térdre húll előtted, Kér, hogy szent színedtől ne taszítsd el őtet, Ne taszítsd előled, midőn azért kér itt, Hogy áld meg a földnek benned hivő népit. Áld meg hazám földét, oh azt a szent földet, A hol bölcsőm rengett, várom temetőmet! Áldj meg meg mindnyájunkat, adj új szivet nekünk, Olyat, melylyel, Jézus csak téged szeretünk. Adj nyelvet is újat, az angyalok nyelvét, Mely imádva zengje a nagy isten nevét, Hogy így új nyelvekkel a rosz tettek helyett Áldva emlegessék, Jézus, szent nevedet!

(Török Károly gyűjt. Szeged.)

13.

AZ ANGYAL

_(bejön, a „Betlehemet“ az asztalra téve csenget s énekel.)_

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássatok, lássatok. Mert isten fia, A ki született, Jászolba’, jászolba’, Jászolba’ fekszik, Barmok közt nyugszik Szent fia, szent fia. Mellette vagyon Az édes anyja Mária, Mária, Ő onnan lészen Idvezítőnknek Szent anyja, szent anyja.

A KATONA _(jön)_.

A mennyei angyal küldött engem, Hogy a Betlehemet megőrízzem. Mindjárt jönnek utánam pásztorok, A kik nekünk majd jó hírt mondanak.

ELSŐ PÁSZTOR _(jön)_.

Adj’ isten jó napot! Lám én is itt vagyok, Toprongyos bocskorom Ámbár igen szuszog… Két pajtásom is volt, De azok elvesztek, Ha egyet füttyentek: Mindjárt előjönnek _(iszik)_.

MÁSODIK PÁSZTOR _(jön.)_

Adj’ isten jó napot! Lám én is itt vagyok. Pajtás! a torkomat Már szárazon hagyod, Add errébb hát hamar Aztat a kulacsot! _(iszik.)_

KATONA, KÉT PÁSZTOR _(énekelnek.)_

Szűz Mária e világra Nekünk szent fiát hozá, A jászolba helyeztetvén Őtet, imigyen szóla: „Aludjál magzatom, Nyugodjál virágom!“ Igy énekelvén És örvendezvén. Ökör, szamár ő reá lehelvén Mintha mondanák: Ur és isten most közöttünk fekszik! Együtt vigadjunk, – Már az égi madarak, És az erdei vadak Őtet imádják És magasztalják.

MÁSODIK PÁSZTOR _(ásit)_.

Ejnye pajtás! már kilencz-tíz óra felé jár az idő, jó volna magunkat eltenni holnapra! _(Erre a két pásztor lefekszik a földre és nagy horkolás közt alusznak.)_

AZ ANGYAL _(énekel)_.

Gloria, gloria in excelsis Deo! Miként pásztorok alusznak és nyugosznak! Keljetek fel pásztorok, Tinéktek jó hírt mondok, Mert született Jézus, Jézus! Alleluja! Alleluja!

_(Ekkor pálczájával ráüt az első pásztor subájára)._

AZ ELSŐ PÁSZTOR _(felkél s énekel)_.

Oh mely jó izűt elaludtam, Álmomban nagy zendülést hallottam; Mert az égi madarak is örvendeztek, Az angyalok is mennyben énekeltek.

AZ ANGYAL _(a második pásztorhoz)_.

Kelj fel Peti, Bandi! a juhok Belgrádon is túl járnak a kóróba’.

MÁSODIK PÁSZTOR _(álmosan.)_

Micsoda kóróba’ jár az eszed Belgrádba’?

AZ ANGYAL

_(pálczájával ráüt a második pásztor subájára.)_

Kelj fel Peti, Bandi! kelj! megfogom a lábadat, húzlak a kúczkóba; mindjárt úgy bánok veled mint tímár a bőrrel!

_(Második pásztor felkél.)_

A KATONA _(énekel)_.

Keljetek föl, pásztorok! Pásztorok! Ime nagy csodát láttok, Hol angyalok énekelnek, Glóriákat kiáltanak. Betlehembe siessünk, Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen az éjtszakán Ott lehessünk!

A KÉT PÁSZTOR _(énekel.)_

Siessünk, Ne késsünk, Hogy még ezen az éjtszakán Ott lehessünk, Ott Urunkat, Jézusunkat Tisztelhessük!

KATONA.

Álom-e vagy látás, azt meg nem foghatom, Csakhogy ezen, pajtás, nagyon csodálkozom.

VÉN PÁSZTOR _(kivűlről)_.

Merre menjek? Erre mék, Hátha rájok találnék. Pásztor társaim! hol vagytok, Merre legel a nyájatok?!

PÁSZTOROK.

Erre jőjj te vén csont! itt vagyunk.

VÉN PÁSZTOR _(kivűl énekel)_.

Halljátok! új hírt mondok, Pásztor társaim nagy dolgok A jászolnál történének, Hol angyalok énekelnek, Glóriákat kiáltanak. Tán fő pásztor született, Isten bárányává lett.

A KÉT PÁSZTOR.

A bűn és a szeretet Ilyeneket elkövet!

VÉN PÁSZTOR

_(benyitja az ajtót s a küszöbön beesik.)_

Ejnye! a fikását! hát itt is felbuktam. Hát tik, pajtásaim, hol a manóba jártok itt? olyan régen kódorgok utánatok, hogy még! alighogy rátok találok!

KATONA.

Hát te, vén csont, hova bődörögsz? Talán az angyal téged is megintett, most Betlehembe velünk akarsz jönni? hanem mond meg előbb, tudsz-e imádkozni?

VÉN PÁSZTOR.

Tudok hát pereczet porczogtatni, két-három kulacs bort elmorzsolgatni. – Hanem mondjunk csak a házi gazdánknak egy szép nótát!

MIND _(énekelnek.)_