Part 21

A más két történeti adat sem nagy fontosságu. A „cantus theatrales“ a hegedősök énekeire, az idegen kóbor szinészek zenéjére vonatkozhatik; a mi pedig a II. Lajos alatti theatrum örömeit illeti, azok udvari és főuri ünnepélyek lehettek, melyekbe a külföld példájára kóbor mimusok és zenészek allegoriai és tánczos mutatványai szövettek be. Szóval okunk van hinni, hogy ez adatok a virágzó mysterium-drámából kifejlett népszinjáték mellett nem bizonyitnak. A dolgok természetéből vett okok többet nyomnak, mint oly történeti adatok, melyeknek értelme legalább is kétes. Mi azt hiszszük, hogy magyar nyelvü mimusok és histriok nem voltak, mert ha lettek volna, nem csak későbbi századokban, de még ma is találkoznánk velök. Az olasz bajazzo, az angol clown, a német hanswurst és bábjátékos még ma is létezik. De hogy valaha magyar ezt a müvészetet üzte volna, akár a régibb akár az ujabb időben, annak semmi nyoma. Nálunk nem volt magyar népszinjáték, épen azért mysteriumunk sem fejlődhetett ugy, mint más európai népeknél. Volt liturgiai mysteriumunk, mely az isteni tisztelet részét képezte, lehet, sőt valószinü, hogy később mint a liturgia toldalékja magyar nyelvüvé változott, sőt némi fejlődésen ment át, de nem vált valódi mysterium-drámává s épen nem vett oly lendületet, hogy az ujkori dráma és szinészet bölcsőjéül szolgálhasson. A magyar mysterium részint mint liturgiai rész, részint mint toldalék folyvást kedvencze volt a népnek, s midőn az egyház felhagyott vele, maga vette át. Az énekes és élénkebb parasztlegények, kik a falusi egyházakban eddig is közremüködtek, az egyházon kivül is folytatták ez ájtatos mulatságot egész napjainkig. Igy maradtak reánk e magyar mysteriumjátékok, melyek mindinkább kimennek a divatból, s melyek közül tizenötöt ment meg gyüjteményünk az enyészettől.

Azonban mindezek csak karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok; a passiói és husvéti játékok teljesen hiányzanak, pedig hogy mint a liturgia részei, ezek is előadattak egyházainkban s később a nép között is elterjedtek, alig szenved kétséget. Emlékök ma már csak egy pár közmondás- és adomában él. Szirmay, Dugonics, Erdélyi: „Molnár lettél, pedig kövesdi Krisztus vagy;“ „Lisztlopó,“ „Kötve higyj a komának“ közmondásokat azzal magyarázzák, hogy Kövesden a passiói játékok alkalmával midőn a Krisztust személyesitő molnárt sárral dobálta a nép, ez mindent szivesen türt, de mikor valaki lisztlopónak csufolta, megfeledkezett szerepéről, a keresztet eldobta és utána iramodott. Szalka János[124] egy ponyván árult passiói játékról tesz emlitést. „Gyermekkoromban – ugymond – vett istenben boldogult anyám ilyetén vásári nyomtatványt, melyet én olvasgattam előtte, s tudom, mind rá mind rám mély hatást gyakorolt. A mysterium a szent szüzet irja le, hogy jár egyik mühelyből a másikba, s kérdezősködik, vajon nem hallottak-e valamit az ur Jézusról? Először is a kovácsmühelybe megy, s kérdi: „Mit csináltok kovácslegények? mit értettetek az ur Jézusról?“ Amazok igy válaszoltak: „Épen szegeket csinálunk, melyekkel fel fog feszittetni.“ Innen elmegy az ácsokhoz, kik szintén ily leverő választ adnak: „Most faragjuk a keresztet, melyre fel fog feszittetni.“ Ugy látszik azonban, hogy e nyomtatvány is végkép eltünt, minthogy a legszorgosabb kutatás sem vezetett ekkoráig reá“ stb. Kétségtelen, hogy mind a tartalom, mind a felfogás népies, de az már kétséges: vajon ama nyomtatvány valóban népmysterium volt-e? Lehetett párbeszédbe szedett Krisztus-monda is, mert magát a mondát mi is ismerjük, s még a következő részletekkel bővithetjük ki: Mária beszólt a szijgyártóhoz is, s kérdezte, nem tud-e valamit Krisztusról? „Épen most fonom számára az ostort!“ – volt a felelet. Mária a csősztől is kérdezte Krisztust, ki szintén igy válaszolt: „Most szedek tövist koronájához.“ Ipolyi Arnold[125] Juhász Máténak 1761-ben nyomatott „Szép és ájtatos különféle magyar versek“ czimü munkáját is adatkép idézi, mint a mely számos karácsoni, passiói, urnapi és ó-szövetség-történeti játékokat foglal magában. Mi nem láthattuk e könyvet, de azt gyanitjuk, hogy tartalmát nem valódi népmysteriumok képezik, hanem csak tanodai drámák vagy a nép számára drámai alakban dolgozott olvasmányok. Ugy látszik, hogy a nép a passiói és husvéti játékokat nem ápolta oly szeretettel, mint a karácsoniakat és vizkeresztieket. Amazokra a tavaszi munka kevesebb időt engedett, mig ellenben emezeket a téli idő, nyugalom és a családi együttlét mintegy táplálták.

De térjünk vissza gyüjteményünk karácsoni mysteriumai- és vizkereszti játékaihoz, melyeket a legrégibb, az ugynevezett liturgiai mysteriumok maradványainak neveztünk. E maradványok természetesen nagy változásokon mentek át az idők folyama alatt, midőn a templomból kiszorulva, a nép védő szárnyai alá menekültek. Egyik egyszerü, másik mesterkélt, emezen népies naivságot érezhetni, amazon iskolás tudákosságot. Egyikben katholikus énekek zendülnek meg, a másikban protestansok, van olyan is, mely mind a kettőt vegyiti. Ide népdaltöredékek vegyültek, amott egy mult századi népies magyar költő soraira bukkanunk. Néhol a liturgia latin szavai is megmaradtak, másutt a megujitott magyar nyelven irt versszakok csengenek fülünkbe. De a modern külső alól mindenikben a liturgiai mysterium régi alkata tünik ki, mert e maradványok a legfőbb pontokban megegyeznek a legrégibb karácsoni és vizkereszti szertartásokkal és hasonlitanak a franczia és német legrégibb liturgiai mysteriumokhoz, s épen azért tartjuk magyar liturgiai mysteriumoknak s nem a kifejlett mysterium-dráma töredékeinek, mint Toldy véli.

Karácson ünnepe a IV-ik században alapittatott meg a nyugoti egyházban, honnan a keleti is csakhamar átvette. Weinhold a német karácsoni játékokról és énekekről irt munkájában, leginkább Martene és Durandi után, gondosan és bőven összeállitja a karácsoni szertartások fejlődését illető adatokat[126]; átveszünk belőlök egy párt, melyek szorosan tárgyunkhoz tartoznak. Ugy látszik, Francziaország a karácsoni szertartások bölcsője, a mennyiben itt találhatni a legrégibb nyomokat. Lássuk Rouenben hogyan ünnepelték Krisztus születését. A „Te deum“ után az oltár megett jászolt emeltek, a melyre a szent szüz képét tették. Az énekkar előtti emelvényen egy fiu állott, ki mint angyal a Krisztus születését hirdette. Az énekkar nagy ajtaján beléptek a pásztorok s a jászolhoz mentek, „Pax in terris“-t énekelve, üdvözölték a szent szüzet s imádva hódoltak a gyermeknek. Az oltár előtt misét olvasott a pap, melyet bevégezve, a pásztorokhoz fordult és kérdezte: Quem vidistis pastores? A pásztorok felelték: Natum vidimus. A nantesi egyházmegyében szokás volt, hogy a „Benedicite“ ének után énekes fiuk pásztorbotokkal az oltár elébe állottak. A kántor kérdezte: „Pastores dicite“ etc., a fiuk felelték: „Infantem vidimus.“ Ezután közülök egy elkezdte a „Parvulus filius“ anthiphonát, melyre a „Laudate dominum“ zsoltár következett. Hasonló szertartás divatozott Toursban és némely más helyen. A rheimsi szertartás a következő volt: a „Parvulus filius“ antiphona bevégzése után a pap a főénekessel rákezdte a „Pastores dicite“ anthiphonát. A kar viszonozta: „Infantem vidimus,“ a pap „Laudate dominum in sanctis“-t énekelte, a kar „Pastores dicite“ és igy ment tovább az énekes felelgetés egész a „Gloria patri et filio“-ig. A laoni templomban mise után a fő és alkántor fejükön fehér sipkával az énekkar jobb felőli ajtajához állottak és énekelték: „Pastores dicite!“ A klerikusok, a kik az ajtó előtt állottak, felelték: „Infantem vidimus“ s midőn a harangok megszólaltak, a kántor rákezdett a „Lux fulgebit“-ra, mire a második mise következett.

Vizkereszt ünnepének szertartásai szintén ily drámai elevenségüek voltak. A latin egyház felfogása szerint a három napkeleti bölcs hódolata és imádása képezte ez ünnep tárgyát s ez irányban képződőtt a szertartás is, mely Rouenben Martene szerint a következő volt. Ének után megkezdődött a három király szertartása. A templom különböző részeiből előlép a három király koronával diszitett sipkában, szolgáktól követve, kik az ajándékokat hozzák. Az első király, ki középről jő, botjával a csillagra mutat és igy szól: Stella fulgore nimio rutilat; a jobbról jövő második király hozzáteszi: Quae regem regum natum demonstrat, és a harmadik, ki balról lép elő, igy végzi be: Quem venturum olim profetiae signaverant. Az oltárnál mindnyájan összetalálkoznak, megcsókolják egymást s igy énekelnek: Eamus ergo et inquiramus eum, offerentes ei munera: aurum thus et myrham. Erre a kántor rákezd a „Magi veniunt“ responsoriumra s a körmenet megindul. Mihelyt ez a templom hajójába ér, a keresztoltáron levő csillár meggyujtatik és a mágusok éneklik: Ecce stella in oriente praevisa iterum praecedit nos lucida. Haec inquam stella natum demonstrat, de quo Balaam cecinerat dicens: Orietur stella ex Jacob et exsurget homo de Izrael et confringet omnes duces alienigenarum et erit omnis terra processio ejus. Ekkor két pap dalmatikában öltözve, az oltárhoz lép és szelid hangon énekli: Qui sunt hi qui stella duce nos adeuntes inaudita ferunt. A magusok igy válaszolnak: Nos sumus qui cernitis reges Tharsis et Arabum et Sabae, dona ferentes Christo regi nato domino, quem stella deducente adorare venimus. A dalmatikában öltözött két pap a függönyt félre vonva igy szól: Ecce puer adest, quem queritis, quem properate adorare, quia ipsa est redemtio mundi. A három király térdre esik s e szavakkal üdvözlik a csecsemőt: Salve princeps saeculorum! Erre az első átveszi szolgájától az aranyat s igy szól: suscipe rex aurum; a második a tömjént e szavakkal áldozza: Tolle thus, tu vere deus; a harmadik a myrrhát nyujtja, mint a halál jelképét. Ezalatt a tömeg áldozni megy s a feláldozott arany a dalmatikás papoknak adatik. A magusok térdelve imádkoznak s majd mintha álomból ébrednének, egy fehérbe öltözött gyermek, mínt angyal a következő anthiphonat énekli nekik: Impleta sunt omnia, quae profetice dicta sunt. stb.

Erre a három király az oldalhajón kimegy a templomból és a balfelőli ajtón az énekkarba lép, mialatt a kántor rákezd e responsoriumra: Tria sunt munera. A mise alatt a három király vezeti az énekkart és a „Kyrie fons bonitatis,“ „Alleluja“ és „Sanctus“ et „Agnus“ énekeltetnek.

A limogesi vizkereszti rituale is hasonló volt a rouenihez. Mielőtt a nép áldozott volna három karénekes selyemruhában, fejökön koronával, kezűkben arany pohárral vagy más diszjellel a nagy ajtón az énekkarba lépett és énekelte: „O quam dignis celebranda dies ista laudibus“ kezdetü prózát. Ez ének alatt a kar közepére érkeztek, akkor egyikök fölemeli kezét s a csillagra mutat, mely egy kötélen feléjök ragyog. Egyszerre harsány hangban törnek ki: Hoc signum magni regis. Azután megindulnak a főoltár felé énekelve: Eamus, inquiramus eum et offeramus ei munera aurum, thus et myrrham. Diszjelöket lerakván, áldozni mennek. Az oltár megül egy gyermek igy szólitja meg a királyokat: „Nuncium vobis fero de supernis, natus est Christus, dominator orbis, in Bethlehem Judae, sic enim propheta dixerat ante.“ Elcsodálkoznak a királyok és zavarodva mennek ki az ajtón, mely a sekrestyébe vezet, mialatt ez antiphonat éneklik: In Bethlehem natus est rex coelorum.

Ily s ezekhez hasonló szertartások az egész nyugoti egyházban elterjedvén, liturgiai mysteriummá fejlődtek. S vajon mit találunk a magyar karácsoni népmysteriumokban és vizkereszti játékokban? E szertartások emlékeit. Vizkereszti játékaink csillagos lámpája nem egyéb, mint a limogesi rituale kötélen csüngő csillaga. A három király ajándékkal hódoló jelenete itt is meg van, csakhogy idő folytán még egyszerübbé vált magánál a szertartásnál is. Karácsoni népmysteriumainkban az ugynevezett Bethlehem nem egyéb mint az oltár mögötti jászol, s nevénél fogva egyszersmind a városnak is jelképe. Szűz Mária képe helyett egy gyermekbáb, a Krisztus van benne, de ez is szertartásos szokás volt, kivált a XVI-ik században, a mennyiben az oltárra egy báb tétetett, mint Krisztus jelképe, mely előtt a gyermekek karácsoni verseket énekeltek[127]. A fehérbe öltözött angyal szintén ott áll, s épen ugy hirdeti a pásztoroknak Krisztus születését, mint a roueni szertartásban. A pásztorok szintugy hozzájárulnak Krisztushoz és imádják. De a mi népmysteriumainkban a pásztorok tréfálkoznak is egymással és megajándékozzák Krisztust.

Ezt nem találhatni az idézett szertartásokban, sőt a legrégibb franczia és német liturgiai mysteriumokban sem, csak a német népmysteriumok gyüjteményeiben, melyeket Weinhold (1853.) és Lexer (1862.) adtak ki.[128] Ez ugy látszik a németeknél is, nálunk is későbbi fejlődés, azonban valószinü, hogy magokban az egyházakban is divatoztak, mert az egyházi szertartások közé már jókor vegyültek világi szokások és tréfák, melyekhez, mint a karénekes ifjak kezdeményéhez, csakhamar felnőtt emberek is csatlakoztak. Krisztus megajándékozása is nálunk tejjel, vajjal, sajttal, vagy kenyérrel, pólyarongygyal és báránykával, a németeknél tyukkal, tojással, vajjal, zsiradékkal, sóval, répával, ugy látszik, a három király ajándékozásának utánzása és szintén későbbi fejlődés.

Hasonló eredményre jutunk, ha népmysteriumainkat a legrégibb franczia és német karácsoni liturgiai mysteriumokkal kisértjük meg összehasonlitani, bár itt a különbségek feltünőbbek. A franczia karácsoni mysteriumok között legrégibb az, melyet az orleansi városi könyvtár XI-dik századi codexéből másolt le Monmerqué s csak harmincz példányban adott ki a franczia bibliophilek számára s melyet épen azért Wrigth Tamás ujra lenyomatott saját gyüjteményében is.[129] E mysterium két részből áll vagy jobban mondva kettő, az első: Herodes sive Magorum adoratio; a második: Interfectio puerorum. A legrégibb német liturgiai mysterium majd oly régi, mint a franczia, s abban is hasonlit hozzá, hogy szintén kettős: Herodes sive Magorum adoratio, et Ordo Rachelis. Egy előbb freisingi, jelenleg müncheni codexből adatott ki, Weinhold többször idézett munkájában ujra lenyomatta s gondosan összehasonlitotta az orleansival. Mind a franczián, mind a németen meglátszik, hogy liturgiába szőtt mysteriumok; ezt a kar szereplése is bizonyitja s egyiknek végén az éneklendő próza előtt e kifejezés: expleto officio, mely az előzményt officiumnak jelöli. Szerkezetök egyszerű, a ritualéra támaszkodnak, az eseményeket az érzés őszinte kifejezésével ábrázolják s nem árulnak el dogmai irányt, mint a kifejlett mysterium-drámák. Nyelvök latin, és egyházias. Ha karácsoni népmysteriumainkból kiveszszük a pásztorok tréfáját, de meghagyjuk mindazt, mi tisztán egyházi eredetü s a szent esemény ábrázolására vonatkozik; ha a pásztorok imádását odakapcsoljuk a három király hódolatához, szóval, ha karácsoni mysteriumainkat összevegyitjük vizkereszti játékainkkal, előttünk állanak a legrégibb franczia vagy német liturgiai mysterium körvonalai. Azonban a mi népmysteriumainkban egy s más megromlott vagy egészen kiveszett, mit a franczia és német legrégibb liturgiai mysteriumokban még épen találunk. Tudniillik itt Heródes nagy szerepet játszik: megtudja a mágusoktól, hogy királyok királya született Betlehemben s fegyvereseket küld a csecsemők legyilkolására; az angyal inti Józsefet és Máriát, hogy gyermekökkel Egyptomba meneküljenek; a menekülő család szerencséjével éles ellentétben hangzik fel Ráchel siralma, melylyel bevégződik a mysterium. A mi népmysteriumainkban szintén előfordul Heródes, még pedig elég hősies módon, egy huszár alakjában, de egészen elvesztve bibliai jellemét. A bősz király igen szelid emberré változott s vagy csak a betlehemesek prologjának elmondója (28. sz.) vagy a pásztorok közé őgyeledik mint katona minden ok és következmény nélkül (5. és 13. sz.) vagy mint király bölcselkedik bizalmas huszárjával s a keményszivü házigazdát játszsza, ki Máriának és Józsefnek nem akar szállást adni. (15. sz.) József s Mária gyüjteményünk csak két mysteriumában fordulnak elő, de itt is igen csekély szereppel. Szóval, ugy látszik, hogy a pásztorok jelenetének kiképzése mintegy háttérbe szoritotta vagy egészen kitolta mindazt, mi Heródes- és Józsefre vonatkozott. Egyébiránt nem csoda, hogy a pásztorok jelenetét annyira kedvelte és kiképezte a nép: legközelebb volt felfogásához életéhez, s mig egyfelől önmagát látta benne megdicsőitve, addig másfelől legalkalmasabbnak találta arra, hogy ide szőjje be tréfáit és élczeit.

Ugy hiszszük, hogy e fejtegetések és hasonlitások mindenesetre némi figyelmet s legroszabb esetben czáfolatot érdemelnek. Nem ok nélkül állitjuk, hogy gyüjteményünk mysteriumai és vizkereszti játékai nem egyebek, mint liturgiai mysteriumok maradványai, melyek a falusi egyházakból a nép közé menekülve, részint megbővültek, részint megcsonkultak. Mellettünk szól az egyházi rituale s a legrégibb liturgiai mysteriumok tanusága. De nemcsak a mult, a jelen is támogatni látszik állitásunkat. Ha megvizsgáljuk a német népmysteriumokat, melyek szintén nem rég gyüjtettek össze, első tekintetre két csoportot különböztethetünk meg. Egyik a bonyolultabb szerkezetü, cyclusos tartalmu, kidolgozottabb s nagyobb terjedelmü népmysteriumok csoportozata, melyek igen hasonlitnak a középkor fejlettebb mysterium-drámáihoz, s ugy látszik, e korból maradtak meg a nép közt, s itt-ott még ma is előadatnak. De vannak e gyüjteményekben s élnek a német nép ajkán sokkal nagyobb számmal oly népmysteriumok is, melyek hasonlitanak a mieinkhez, melyek szintén csak falusi egyházak liturgiai mysteriumainak maradványai, mert ugy látszik, Németországon is csak a városokban s némely nagyobb helyeken élhette át a mysterium a fejlődés minden fokát s a legtöbb falusi egyházban liturgiai mysteriumnak maradt s igy szállott át a népre. Hasonló jelenséget tapasztalunk, bár csekélyebb arányban a magyarországi németeknél is, kiknél szintén találhatni nagyobbszerü karácsoni mysteriumot, melyet a középkori virágzó mysterium-dráma maradványának tarthatni. Ilyen a főrévi (Oberufer) karácsoni mysterium, melyet e XVII-ik századbeli német telep lakosai ma is játszanak, s melyet Schröer ki is adott némely más magyarországi német karácsoni és vizkereszti mysterium kiséretében. Ez egyen kivül a többi hasonlit a mieinkhez, azaz liturgiai mysteriumok maradványai.[130]

Oda térünk vissza, a honnan kiindultunk. Csak liturgiai mysteriumok maradványait mutathatjuk fel, de még eddig se középkori magyar mysterium-dráma, se nagyobbszerü népmysterium nyomaira nem akadhattunk. Fogunk-e ezután? oly kérdés, melyre gondos kutatás és gyüjtés adhatna legjobb feleletet. Egyházi és világi levél- és könyvtáraink e tekintetben talán még nem voltak átkutatva, a nép ajkáról való gyüjtés pedig csak most kezdődött meg. Azonban kivált a gyüjtéssel sietni kellene. A jobb karba helyezett népiskolák, a terjedő miveltség mindinkább betemeti a népköltészet maradványait. A nép uj kincseket nyerve a régieket vesziti el, melyek a nyelvész, régiségbuvár és aesthetikus előtt becsesebbek amazoknál. Adja isten, hogy a kutatás és gyüjtés gazdag eredményre vezessen, oly eredményre, mely megczáfolja nézeteinket és Toldynak adjon igazat.

KARÁCSONI MYSTERIUMOK.

1. =Göcseji.= Az angyal kezdő éneke régi katholikus karácsoni ének, mely még most is divatban van. A szövegben hézagok s némi változtatások találhatók. Találkozunk még ez énekkel a 2. 5. 6. és 13. számu mysteriumokban is, hol több kevesebb változtatással szintén előfordul. Az angyal többszöri felkiáltása: „Gloria, gloria in excelsis Deo!“ mint liturgiai maradvány előfordul a freisingi és orleansi codexekben, valamint Weinhold és Schröer gyüjteményében több helyt _(Weihnachtsspiele und Lieder. Graz, 1870. 62. 116. 115. l. Deutsche Weihnachtsspiele aus Ungern. Wien, 1858. 79. 159. l.)_ Magyarországi tót mysteriumban is megtaláljuk. _(Szeberényi: A középkori mysteriumok, Kisfaludy-társaság évlapjai. Uj folyam 4. k. 228. lap.)_ A pásztorok tréfái- és szójátékaihoz hasonló a Weinhold és Lexer gyüjteményében nem egy rész _(Weinhold 94. 108. 116. lap. Lexer: Weihnacht-spiele und Lieder aus Kärnten. Leipzig 1862. 277. 295.)_ Hogy egyik pásztort Koridonnak, valamint a későbbiekben (3. 7. 10. sz.) Titirusnak hivják, ugy látszik az iskolás gyermekektől került classicai reminiscentia. A pásztorokkal együtt járó katona hiányzik a német népmysteriumokban. A mieinkben mint a pásztorokat bejelentő küldött s a betlehem őrzésére rendelt fegyveres szerepel. (Lásd 5. 13. 14. sz.) Néha török ruhába öltözik (8. sz.) Vajon nem Heródesből vagy hadnagyából alakult-e át e játszó személy, elvesztve jellemét, csak ruháját tartva meg? E föltevést igazolni látszik azon körülmény is, hogy midőn Heródes némely mysteriumainkban saját neve alatt maga vagy hadnagyával együtt megjelen (2. és 15. sz.) nincs semmi hasonlatossága a bibliai Heródessel.

2. =Debreczeni.= A bevezetést követő ének: „Örömöt hirdetek nektek“ stb. egyházi eredetre mutat, de az általunk ismert katholikus és protestans énekek közt nem találtuk meg. E mysteriumnak egyébiránt, ugy látszik, nem Debreczen a szülőföldje, oda csak átszármazott. A juhászok nevei; Fedor, Iván, Andrána szláv eredetre mutatnak, mit bizonyit az is, hogy a Szeberényi által közölt tót mysterium egyik pásztora is szintén Fedor nevet visel. A 16-dik lapon kezdődő karban szintén katholikus ének töredékeit találhatni. Ugyanezt mondhatni a 26-dik lapon olvasható karénekről is. Az utolsó karének egy világi dal; változatát lásd Erdélyi „Népdalok és mondák“ I. köt. 363. l. és Thaly: „Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok.“ Pest, 1864. I. köt. 316. l.

3. =Csongrádi.= A 30-dik lapon az angyal első megszólalása nem látszik egyébnek, mint latin hymnus naiv parodiájának, eredetileg pedig csak a nem értett s összerontott deák szavak halmaza lehetett. Később a 31-dik lapon az angyal már egész komolyan hirdeti Krisztus születését. A 32-dik lapon Peti igy szól: „Hozzátok be azt a vasvillát, hogy feszigetem fő’ a szemem _kupáját_“. Itt a _kapu_ vagy _kupak_ szót a leiró vétségből cserélhette föl a _kupa_ szóval. Mind szemem kapuja, mind szemem kupakja kifejezésnek van értelme, de a szem kupájának nincs. A 34-ik lapon kezdődő karének régibb katholikus ének.

Nyomdahibák: 30. lap. 4. sor ar sötét, olvasd: _az_ sötét.

32. lap 1. sor üstököm, olv.: _az_ üstököm.

34. lap 6. sor Néked adjuk olv.: _Ne_kéd.

4. =Csomafáji.= Ez a legrövidebb és legegyszerübb népmysteriumaink közt. Egyes részei mind megvannak a többiekben. Kérdés, egyszerüsége és rövidsége romlását mutatják-e vagy ellenkezőleg ép alakját?

5. =Csengeri.= Ebben figyelemre méltó a bábtánczoltató szereplése, ki a betlehemben levő két bábot leginkább a komolyabb részletek előadása közben tánczoltatja. Ez a többiekben nem fordul elő, s ugy látszik, az ujabb idő toldaléka. E mysteriumban több oly sor fordul elő, melyek a leiró tévedéséből folyó beszéd alakjában irattak le, de tulajdonképen versek. Ilyen mindjárt a 38-dik lapon a huszár e következő szavai: „Kelj fel burkus!“ stb. A 39-dik lapon a kis juhász az öreg juhásznak arra a kérdésére, hogy a töltött káposztát nem teszik-e elibe, ezt feleli: „Nem biz’ a _lágy mosót_ sem.“ A lágy mosó alatt vizbe mártott rúhát értenek, melylyel az edényt szokták kimosni, van _éles mosó_ is, ez növény féle rost vagy gyökér, melyet szintén edények tisztitására használnak. 39-dik lapon a 22-dik sorban előforduló eme kifejezés: „Masula apátok“ alkalmasint annyi mint _Mosul_ vagy _Mosule_, mi oláhul nagyapát vagy aggastyánt jelent s mely néven nevezik az oláhok az öreg pásztort. E mysteriumban még előfordul egy pár tréfás oláh kifejezés, miben semmi különös nincs, mert Szathmármegyében számos oláh lakik. A kis juhász, huszár és öreg juhász búcsuja ismeretes gyermek-köszöntők tréfás töredékei, a bábtánczoltató végző magán éneke pedig nem egyéb, mint karácsoni rigmus.

6. =Székesfehérvári.= Ebben feltünő Máriának és Józsefnek szereplése, mely e gyüjteményben még csak egyszer a 15. számu mysteriumban fordul elő. Itt némán szerepelnek. Különben is az egész mysteriumban a legcsekélyebb drámai elevenség sincs s nem egyéb mint magán- és karénekek összefüzése.