Part 2

_(Két angyal beviszi a Betlehemet; egy angyal és Heródes kiséri. A szoba közepére egy székre leteszik s mindkét végénél kettő áll; énekelnek:)_

Kis Jézus! ki értünk születtél, Jászolban szúró szénán lettél! Betlehem! élet forrása! Dávid királynak városa, Im Betlehem, kis Betlehem Pastores regis angyalóra, Natus es kivűl, natus nobis cantas, Im Betlehem! kis Betlehem!

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

ELSŐ JUHÁSZ _(jő.)_

Békeség tinektek, kedves jó barátim! talán Betlehemben utam tévesztettem; a kosok és kecskék mind eltévelyedtek. Mindaddig kolompolom az ajtót, míg Iván társam, jó pajtásom, uj hírt nem hoz nékem. _(Üti az ajtót.)_ Hű! ki vagy? ki!

MÁSODIK JUHÁSZ _(jő.)_

Jó szerencsét Fedor pajtás! micsoda búbánat emészti szivedet? talán a múlt éjjel juhaid eltévelyedtek?

ELSŐ JUHÁSZ.

E mai napon sem mondtál annál igazabbat; hanem mindaddig kolompolom az ajtót, míg Iván társam, jó pajtásom, uj hirt nem hoz nékem. _(Üti az ajtót.)_ Hű! ki vagy? ki?

HARMADIK JUHÁSZ _(jő.)_

Andrána! kedves jó barátim, talán nem is tudjátok, merre jártam a tegnapi napon az öreggel?

MÁSODIK JUHÁSZ.

Merre?

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem csára, nem balra, hanem arra, a merre az ó-testamentomi bornak egy pénzen mérik itczéjét; hanem nem szánom bánom torkunkat, vegyük elő kulacsunkat, üljünk le és vigadjunk.

MINDHÁROM JUHÁSZ

_(a padozathoz verdesi botját, egyszerre vontatva mondják):_

Egészséggel Sándor pajtás; oly erős légy, mint Nagy Sándor; duj, duj, duj.

MÁSODIK JUHÁSZ.

Hát az öreg hol maradt?

HARMADIK JUHÁSZ.

Az öreg, az ő öregségének miatta, nem tudott utánam tetyegni, tötyögni, a nagy hófuvásokban fennakadozván, hanem mégis majd megpróbálom, egy füttyentésemre, vagy egy kocczantásomra, bejön-e vagy sem? _(Üti az ajtót.)_ Hűj! ki vagy? ki?

ÖREG JUHÁSZ

_(jő, meggörnyedve, reszketve; ha tiszteséges uri háznál vannak, ezzel megy be.)_

Dicsértessék az ur Jézus Krisztus! áldott légyen az égnek királya! hipp! hopp! hol veszem én itt magamat, hol hordom fáradt lábaimat? hegyeket, völgyeket bejártam, pásztortársaimtól is elmaradtam; hanem azért is rákezdem keserves nótámat, hogy feltalálnám pásztor-pajtásimat. Hanem adjátok ide azt a lágy harapást, hadd harapjak egy keményet _(itt a fogát rá csettegteti)_. Oh be keményet haraptam, kitört a fogam, adjátok ide azt a kulacsot, hadd engeszteljem ki a fogam ágyékát. _(Egy juhász átadja, s az öreg a fenekét megszívja.)_ Ezen átkozott hideg befagylalta, tegyétek az asztalra, majd kiengeszteli a háznak gazdája. _(Oda teszik s némely helyen megtöltik borral.)_

_(Ha közönséges háznál vannak, akkor ezt az öreg elhagyja, és itt kezdi):_

Juj! nem fagy idekint, nem, csak csikorog; ti disztelen kutyák! idebenn zesztek és zisztok, dorbézoltok; az öreg Matyus apátokról keveset gondoltok; kapnátok fel a sós vajas alját, mikor legmelegebb!

HARMADIK JUHÁSZ.

Tyhű! be disznó ember kend öreg apám!

ÖREG JUHÁSZ.

De ha kapom ezt a juhteringettét, úgy közzétek verek, mint hajdan szélylyelvert az isten a zsidó nemzet közt.

HARMADIK JUHÁSZ.

Laskodj kása, ne pötyögj!

ÖREG JUHÁSZ.

Hogy ne boszankodnék! gondolják meg a tekintetes urak; mikor másfél-száz bárányomnak csak a gyapja maradt!

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt az annyi, öreg!

ÖREG JUHÁSZ.

Ugyan hát mennyi volt, te kutyafejü fiam?

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt több tizenötnél.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh ne tréfálj velem; a guta is majd megüt mérgemben! Mégis több volt az, gyönyörű gyermekem.

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt több tíznél.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh ne tréfálj velem, a guta is járja a nadrágom fenekét. Még is több volt az, gyermekem.

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem volt több ötnél.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh, ne tréfálj velem, hiszen fiam, ötnek a kis baltám is utána hajitottam; még e mái napig is oda van; hanem adjátok ide azt a lágy harapást, hadd harapjak le keményet _(itt a fogát rá csettegteti.)_ Oh be keményet haraptam, kitört a fogam, adjátok ide azt a kulacsot, hadd engeszteljem ki a fogam ágyékát _(egy juhász átadja, az öreg a fenekét megszívja)_ ezen átkozott hideg béfagylalta, tegyétek az asztalra, majd kiengeszteli e háznak gazdája _(oda teszik s némely helyen megtöltik borral)_

MIND A NYOLCZAN _(énekelnek.)_

Titoli, Bátori, bojtárom, Vedd a botot a kezedbe, Jere velem Betlehembe. Titoli, Bátori, bojtárom, Nosza tehát hagyjuk itt, hagyjuk itt A nyájat és csordát, Betlehembe induljunk, Muzsikával ballagjunk. Vidd András sípodat, Te Jancsi dudádat, Én viszem furulyámat Alle, alleluja, alle, alleluja.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh Jézus! kegyelem király országa! Ez jó hírt egy fő angyal prédikálja Elsőben is mezei pásztoroknak, Nem e világi bölcs doktoroknak! Oh! mért vagytok hát ily álmosok? Nem tudjátok, hogy született Megváltó úr Jézus Krisztustok, Jertek hát ti is angyalok! Jertek ti is pásztorok! Imádjuk ezt a megváltó született Krisztust.

MIND _(énekelnek.)_

Midőn a szűz magzatját, Jászolban siró fiát El akarja altatni S így énekelvén néki: Oh élet! oh napfény! Oh édes Jézusom, oh édes Jézusom!

ÖREG JUHÁSZ.

Na de édes gyermekeim, hadd lássam meg, mit hoztatok az Ur-Jézusnak?

ELSŐ JUHÁSZ.

Egy juhot.

MÁSODIK JUHÁSZ.

Egy bárányt.

HARMADIK JUHÁSZ.

Egy sajtot.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hát kend, édes öreg apám, mit hozott az Ur-Jézusnak?

ÖREG JUHÁSZ.

Én is majd csak viszek valamit; de hova megyünk?

ELSŐ JUHÁSZ.

Betlehembe.

ÖREG JUHÁSZ.

Soha sem voltam én ott! megijedek én ott!

ELSŐ JUHÁSZ.

Ne félj öreg! légy bátor!

ÖREG JUHÁSZ.

Oh Ádám apánk, szent Habakukk! jőjj el segitségül! _(Két juhász karon fogja az öreget s vezetik a Betlehemhez.)_ Ez az a Betlehem? be szép!

ELSŐ JUHÁSZ.

Ez. De mégis, mit hozott az Ur-Jézusnak?

ÖREG JUHÁSZ.

Egy pár gerliczét.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hová tette?

ÖREG JUHÁSZ.

Elrepült!

ELSŐ JUHÁSZ.

Merre?

ÖREG JUHÁSZ.

Erre! _(Megüti egynek a fejét.)_

MIND _(énekelnek.)_

Szent, szent, szent, szent az isten a mennyben És áldott ő dicsőségében, A ki mostan született, Jászolba behelyeztetett, Jászolban, pólában, Hideg istállócskában, Bé vagyon takargatva, Posztócskával pólálva. Jaj szegény, jaj szegény! Jaj szegény de fázik! Könnyeitől ázik, Jaj szegény, jaj szegény, Nincsen néki párnája, Sem czifra nyoszolnyája, Csak széna a lágy párna, Barmok szája melegitő kályhája, Ökör, szamár lehelleti reája, Ökör, szamár lehelleti reája.

ÖREG JUHÁSZ.

Na édes gyermekeim, már most hadd lássam meg zsiros babos tarisznyámban levő órámnak azt a kis puntusát _(a másiknak orrára teszi az ujját.)_

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem azt a kis puntusát, hanem azt a kis numerusát.

ÖREG JUHÁSZ.

De hát a mint látom tizenkettedfél az óra, a nyugalomnak ideje volna; ti angyalok vigan mulassatok, ti pedig pásztortársim, jertek aludjatok! _(Az öreg harmadmagával lefekszik, egy juhász fenn van.)_

EGY JUHÁSZ _(énekel.)_

Pásztorok, pásztorok, Beh elaludtatok, E sok juhnyáj mellett Csak magam’ hagytatok.

De csak aludjatok, Mert fenn van a Fedor, Ne féljetek a kártól, Sem a farkasoktól.

Im látom uraimék, hogy az álom erősebb nálamnál, mert még ma egy dolgot akartam véghez vinni, de az álom nem engedi, hanem majd magam ledűlök pásztor pajtásimhoz. _(Lefekszik s horkolva alusznak.)_

AZ ANGYALOK S HERÓDES _(énekelnek.)_

Mennyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássátok, lássátok: Az isten fia, A ki született Jászolban, jászolban, Jászolban fekszik, Szépen aluszik Valóban, valóban. Mondá a pásztor, A ki legelső Közűlünk: Menjünk mindnyájan Köszöntésére Botokkal, botokkal. Vivének néki Száp ajándékot Magokkal, magokkal. Egyik egy juhot, Másik egy bárányt Vivének néki, Harmadik tejet, Negyedik hozván Egy sajtot. Ezeket hozván, Jó napot mondván Krisztusnak, Jézusnak, Ezeket hozván, Jó napot mondván Krisztusnak, Jézusnak. Gloria! _(letérdepelnek; egy csenget)_ Énelesszel szúz dea Szurd-ide _(keresztbe teszik az angyalok a kardot)_ pastores Surdide pasztores.[4]

ÖREG JUHÁSZ _(álmában.)_

Ide szúrsz? ide bizony nem szúrsz, mert majd visszaszúrom.

_(A fennebbi éneket gyakran felcserélik a következővel):_

Dormierosal, votes formosat[5] Oh Krisztus Jézus világ szerelme Én teelőtted most esem térdre.

(Letérdelnek s a kardot keresztbe teszik.)

Aludjál én Jézusom! Nyugodjál én megváltóm! Kérjél egy szót, krisztel egy szót.[6]

ELSŐ JUHÁSZ _(közbe szól.)_

Hallod pajtás, uj hirmondás.

_(Énekelnek tovább.)_

Angyalok énekelnek, Pásztoroknak hirdetnek: Hogy uj király született, A mely régen nyeretett Ti idvességtekre.

A JUHÁSZOK MIND _(fekve énekelnek.)_

Örvendezzünk és vigadjunk, Szép dicséreteket mondjunk. Igaz Messiás! igaz Messiás! igaz Messiás!

ELSŐ JUHÁSZ _(fekve énekel.)_

Pásztorok! keljünk fel! Betlehembe menjünk el, Betlehembe! Itt meglátjuk Urunkat, Mint kegyes megváltónkat.

Fáradságunk őérette ne sajnáljuk. Talán még az éjtszaka is feltaláljuk. Na már meglelvén, mit vigyünk neki? Egy juhot, egy bárányt, Ilyen szegény pásztoroktól elég lészen, Talán még az aranynál is többet tészen _(felkel)_.

MÁSODIK JUHÁSZ _(fekve énekel)._

Kelj fel öreg! társaddal, társaddal. Ne aludjál! Hogy midőn Betlehembe Már indulnál. Itt meglátjuk Urunkat, a Jézuskát, Ki értünk született, istennek szent fiát _(felkel)_.

HARMADIK JUHÁSZ _(fekve énekel)._

Ne lármázzál Fedor! pajtásiddal, Hadd aludjam kedvemre ez utban. Felkelek, elmegyek, ezt meghigyjed, A kisdednek egy sajtot is majd elviszek.

Kelj fel öreg! angyal szól, Krisztus született, kakas kukorikol. Jer Betlehembe, vess keresztet magadra _(felkel)_.

ÖREG JUHÁSZ _(fekve)_.

Micsoda, micsoda Kristóf született? kakas kukorikol.

HARMADIK JUHÁSZ.

Nem Kristóf, édes öreg apám! hanem az Ur Jézus Krisztus.

ÖREG JUHÁSZ.

Felkelek, de el is szaladok.

MIND A HÁROM JUHÁSZ _(egyszerre.)_

Csapófát az öregnek! _(Emelgetik botjokon.)_

ÖREG JUHÁSZ.

Ez ám a fris legény, a kit csapófával emelgetnek _(felkel)_.

A JUHÁSZOK _(énekelnek)_.

Csorda-pásztorok, midőn Betlehemben Csordát őríznek éjjel a mezőben, Isten angyali jövének mellejök, Nagy félelemmel telék meg ő szivök. Ne féljetek pásztorok, pásztorok, Örömet hirdetek! Mert született már nektek, Kit megjövendöltetek, Egy szűznek méhében, Szűzön szült vérében Megváltó Krisztustok. Alle, alleluja, alle, alleluja.

ÖREG JUHÁSZ.

Oh Jézus! kegyelem király országa Immár Heródes király szivét szállja Erős szándék, hogy téged megöljön, Holott országoddal eltörüljön. De mivel szerette isten e világot, Felnevelt számára egy szép szál virágot, Mely az Ur lelkével illatozik, Mert háló-eszközt mulatozik[7]. Pásztoroknak jelent angyali sereg, Mondván: szivetek oh! mért kesereg? Békeség e földön! ne féljetek, Uj hirt mondok nektek, mely örömetek. A megtartó Betlehemben Itt levén, lehettek véle szemben. A kinek a mennyei föld királyi széke, Itt egy istálló szállása nékie; Hagyd itt a barmot, jászolt, istállót. Itt száll Jézusom, karjaim készek. Imhol van a fejem, itt hajtsd le fejedet. Csodáld, hogy e mennyei föld teremtője Jászolban fekszik, nincs rendes bölcsője. Csodáld, hogy e bűnös tutorra szorúlt, Ki előtt minden angyal leborúlt. Jertek ti is angyalok, jertek ti is pásztorok, Imádjuk ezt a megváltó ur Jézus-Krisztust.

MIND _(énekelnek)._

Szűz Mária e világra Nékünk szent fiát hozta, Ur és isten, most közöttünk fekszik S együtt vigadjunk, Mert az égi madarak És az erdei vadak Őtet imádják és magasztalják, Őtet imádják és magasztalják.

ÖREG JUHÁSZ.

Na édes gyermekeim, egy igen-igen nagyot hazudnék, ha el nem hinnétek.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hadd halljuk!

ÖREG JUHÁSZ.

Ha én Bécsben király lehetnék, minden nap háromszor hájas piritost ennék, felkötném szőrös bocskoromat, megtéritném a juhom. Bezzeg, bezzeg, visszaforditnám az ilyen nagy szamaraimat.

ELSŐ JUHÁSZ.

Szamár kend öreg!

ÖREG JUHÁSZ.

Szamár vagy te! ebanyád!

ELSŐ JUHÁSZ.

Még én annál nagyobbat is tudnék hazudni.

ÖREG JUHÁSZ.

Hadd halljuk hát, fiam.

ELSŐ JUHÁSZ.

Sokat jártam e világon, sokat háltam szalmazsákon, repűltem tarka szamáron, nyargaltam füles bagolyon; de hogy én ezeket mind próbáltam, Sámsonban, abban a hires királyi városban is azt dudáltam: Kankon üres a korsó, nékem nem kell az a fekete fene zsuzsokos lencse, borsó.

ÖREG JUHÁSZ.

Hahó fiam! én annál nagyobbat is tudnék hazudni.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hadd halljuk.

ÖREG JUHÁSZ.

Felmentem egy igen-igen kis nagy fára, ráztam a diót, hullott a mogyoró, aztat ketté haraptam, annak a hajából csónakot csináltam, azon usztam át azt a kerek kis tisztát.

ELSŐ JUHÁSZ.

Nem a tisztát apám, hanem a Tiszát.

ÖREG JUHÁSZ.

Ugy, ugy, édes fiam, a Tiszát.

ELSŐ JUHÁSZ.

Hajh! édes öreg apám! én még annál nagyobbat is tudnék hazudni.

ÖREG JUHÁSZ.

Hadd halljuk.

ELSŐ JUHÁSZ.

Bémentem egy igen-igen kis nagy házba; láttam, tálalták a lencsét, törték a gombótát, magam is ugy jól laktam borsós káposztával, szint’ ugy csereg, csattog a korpaczibere a hasamban.

ÖREG JUHÁSZ.

Hajh! édes fiam, én még annál is nagyobbat tudnék hazudni.

ELSŐ JUHÁSZ.

De nem a hazugság körűl már öreg!

ÖREG JUHÁSZ.

Ugyan hát mi körűl?

ELSŐ JUHÁSZ.

Tudja-e kend, mikor elhajitotta azt a kis nagy baltát az után a sárga kukora bárány után?

ÖREG JUHÁSZ.

Tudom hát; hisz ha elhajitottam is, majd kikerűl tavaszszal a hó alól, ha csak a nyele is.

ELSŐ JUHÁSZ.

Igen, de mi velünk olyan pásztor-ember nem társalkodhatik, a kinek kis nagy baltája nincs.

ÖREG JUHÁSZ.

Evvel köszönitek meg, hogy Jéruzsálemből erre a szent földre hoztalak benneteket?

A JUHÁSZOK MIND.

Fogjátok meg, lökjétek ki az öreget, ne hálálkodjék _(ki akarják lökni.)_

ÖREG JUHÁSZ.

Ne bántsanak! inkább kérek! _(Egy juhász vezeti, az öreg a perselyt tartja.)_ Na édes tekintetes nagyságos uraimék, az én átkozott czimboráim nem szenvednek kis nagy balta nélkül _(rázza a perselyt)_; akár arany, akár ezüst, akár banknóta, mindent elveszek. _(Sorra jár s visszatér a juhászokhoz.)_ Szerettek most, ugy-e?

MIND (_énekelnek.)_

A mennyei szent városnak Gyöngy kapui felnyilnak: Oh Jézusom, szerelmesem, Légyen hozzád gyors menésem!

Jézus egy szűztől született, Szúró szénára fektetett: Oh Jézusom, szerelmesem, Légyen hozzád gyors menésem!

Jézus ágyán nincsen paplan, Jaj de fázik az ártatlan: Oh Jézusom, szerelmesem, Légyen hozzád gyors menésem!

_(Ha borral kinálják őket, Heródes és az angyalok egy dictiót mondanak s isznak.)_

HERÓDES.

Egészséggel! bokrétámnak első pillangója, Az Uristen áldása maradjon e házra, E háznak gazdáját az Uristen éltesse sokáig, Ellenség vérében ne járjon bokáig, Az Uristen éltessen mindnyájunkat sokáig _(iszik)_.

ELSŐ ANGYAL.

E háznak gazdája, ki az Urat áldja, Mennyekben legyen örökös lakása _(iszik)_.

MÁSODIK ANGYAL.

E háznak gazdáját az Uristen éltesse sokáig, Koronát hordozzon fejében holtáig, Az Uristen éltessen mindnyájunkat sokáig! _(iszik.)_

HARMADIK ANGYAL.

Én is, mit társaim mondának jó szívvel, E ház gazdájának kivánom lélekkel _(iszik.)_

ÖREG JUHÁSZ _(a juhászokhoz.)_

Danoljátok el az én nótámat!

JUHÁSZOK _(dalolnak s tánczolnak.)_

Felkölt Fédor nagy álmosan, Fésűletlen, nagy borzasan, Száll a hegyről lefelé, Bocskorát is elejté.

ÖREG JUHÁSZ.

Nosza hát legények, szálljunk innen tovább, mert még ezt a nemes Betlehemet másutt is várják; jól tudjuk, hogy egy forint száz krajczárból áll, ha mink azt elvesztjük, nekünk lesz az nagy kár.

MIND _(énekelnek)_.

A nap derűl, Hajnal kerűl, Már a szabott óra cseng. Már minden sor, Minden bokor Lassu marssal zeng, Már mi innét ha elmegyünk, Valahára visszatérünk, Ugy-e bizony, társ? Nosza pajtás fogd az ajtót, Csak hamar a kilincstartót, Hátra tekints, Semmi baj nincs, Innen haza, márs! _(Elmennek.)_

(Szathmáry Károly gyüjt. Debreczen.)

3.

(Tájszólás szerint.)

_(A Betlehemmel járó gyermekek, illetőleg már suhanczok, számra nézve négyen vannak, kik közűl egy angyalnak neveztetik, a többi pedig Maksusnak[8]. A Maksus általános megnevezés mellett még minden egyes Maksusnak külön neve is van, t. i. az első Tütüre[9], a második Bandi, a harmadik pedig Peti. – Ezek, mielőtt a Betlehem-járásra indulnak, otthon az illető ruhákba felöltöznek, a mi abból áll, hogy az angyal szép fehér inget s gatyát húz fel, vállairól fehér kendő omlik alá, fején pedig aranyos és más egyéb színes papirokból ragasztott süveg van, mely a püspöki főveghez hasonlít; a Maksusok pedig bőr sapka- és kifordított subában jelennek, mint afféle pásztorok. – Útra induláskor az angyal egy papirosból készitett templomot vesz kezébe, a melyben belűlről gyertya ég és annak fényénél látható nehány kifaragott bárány, a jászolban fekvő kisded Jézus, a boldogságos szűz Mária és sz. József. Az elindúlás pedig történik az esteli órákban. Midőn valamely házhoz belépnek, a pitvarban (konyha) mindnyájan éneklik:)_

Csorda pásztorok, midőn Betlehembe’ Csordát őríznek éjjel a mezőbe’: Isten angyali gyüvének melléjök, Nagy félelemme’ telék meg ű szívük.

_(Tütüre és az Angyal a szobába mennek, ez utóbbi a Betlehemet, a kezében vitt templomot, az asztalra teszi.)_

TÜTÜRE _(bizonyos hanglejtéssel)_.

Álom-ė vagy látás, azt mėg nem foghatom, Mit ér az én szivem, ha nem tapasztalom; Van két pajtásom, az sötét szögletbe’.

Gyere bė te vin Korėdon! _(az utóbbi sor mondása közben botjával az ajtót megkopogtatja.)_

BANDI _(lomhán bedöczög)_.

Gazda, gazdaasszony, készítsd a házadat, Sok szakállás vendég szájja udvarodat. Sűt, főt lėgyen ėlég, mert mėgėszik azok. Van még ėgy pajtásunk az sötét szögletbe’.

Gyere bé te vín Korédon! _(botjával az ajtón kopogtat.)_

PETI _(bevánszorog.)_

Szallonnás jó estét! Szerelmes gazduram! Juhaink mögvannak, ėgy csėpp kárunk sincsen, Szép göndör gyapjaik hátukra hajlanak, Giliczék és bagjok mind akolba’ vannak.

MIND.

Fekügyünk lė pajtás vagy a szép lyány mellé vagy a szék-láb mellé, – de mégis legjobb lėsz a fő’dre _(a pásztorok lefekszenek)_.

ANGYAL

_(a Betlehem tornyában levő csengetyűvel folytonosan csengetve.)_

Frigyonfoszt tragyisz angyelorum, Maluz eszt in egla coelorum, Eti peti pásztor eszt, Fragye szui kortu eszt. Glória!

TÜTÜRE.

De jó vóna a hasamba ėgy tal túrús haluska, ha vóna!

ANGYAL _(nyujtott hangon)_.

Glória!

BANDI.

Jaj de nagyot f...tt a nyakamba a gólya!

ANGYAL _(mint előbb.)_

Glória!

PETI.

Mėgakatt a palláson a gazdasszony lába a koréba!

ANGYAL.

Gloria! Gloria! Gloria! In excelsis Deo! Kejjettėk fő’ pásztorok Örömet hírdetėk, Mert mai nap születėtt, A kit megjövendőltek, Ėgy szűznek méhibű’ Szűznek szűz véribű’ Mėgvá’tó Jézusunk. Alle- Alleluja!

TÜTÜRE _(föltápászkodik s énekel)_.

Kejj fő Peti! kejj fő! mert lėváglak, Nézd mėg juhaidat hun sétá’nak, Most láttam két farkast a pusztába’ Juhaid keresik, majd mėgėszik. Kejj fő Korédon! Majd nagyot ütök a farodon.

BANDI _(felugrik)_.

Hopp isten jó napot, de nagyot ugrottam, majd kitört az üstököm. Pajtásom keresėm, de mėg nem lelhetėm. Gulyások mógyára majd ėgyet fütytyentėk, majd talán előgyün. Kejj fő vén Korédon, majd végig nyujtok a farodon!

PETI _(a földön mozgolódva dörmögi.)_

Mit beszé’sz te meszes üstökű, Lepjėn mėg ėgy nap harminczkét tetű, Akkora mint ėgy kesztyü.

TÜTÜRE, BANDI

_(botjokkal emelgetik a tápászkodót, ki majdmajd orrára bukik)._

Eme’jük szögín öreg apánkat, mert nehéz a v...ga.

PETI _(mentegetődzve.)_

Ugyan mé’t bántjátok ezt a szögín öregėt, mikó’ sė éjje’ sė nappá’ nem alszik, tehát hajnalba jó’ esik neki az álom. – Hozzátok bė azt a vasvillát, hagy feszigetėm fő’ a szėmėm kupáját, a kemėncze tetejére, a sűtt kóbászra.

TÜTÜRE _(a Betlehem ajtajához megy.)_

Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás! Hoztam fő’ségėdnek ėgy kanta vajacskát, Maj’ jó lėsz a sován bűtre.

BANDI _(a Betlehem ajtajához megy)_.

Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás! Hoztam fő’ségėdnek ėgy kerek sajtocskát, Maj’ jó lėsz a sován bűtre.

PETI _(a Betlehem ajtajánál)_

Üdvöz légy kis Jézus, születėtt Mesiás! Hoztam fő’ségėdnek ėgy göndör báránykát, Maj’ jó lėsz a szőre nadrágnak, a bűre bocskornak.

MIND _(énekelve.)_

Szaporán kejjetėk fő’ bujtárok, Az angyal azt mondta, hallottátok, Üdvözítőt ma maj’ láttok. Vele eggyütt imágygyátok.

_(Az angyal nélkül éneklik hárman.)_

Az’ sė tugygyuk, gazda, merre mėnnyünk, Még is csak sürget kê, hogy siessünk. Angyal szavábúl értėttük Születését Betlehembe’.

TÜTÜRE _(énekelve.)_

A mit lėhet, viszėk én tejecskét.

BANDI _(énekelve.)_

Én is viszėk sajtot és kėnyérkét.

PETI _(énekelve.)_

Én viszėk ėgy báránykát, Kive’ jó tartjuk szent annyát.

MIND _(énekelve.)_

Üdvöz légy kis Jézus, kis királyunk! Kit a szeginsígbe fö’talá’tunk, Vėdd kedvesen ajándékunk’, Légy mindėnkor mi ó’talmunk!

_(Ekkor a maksusok, mintegy indúlandók, körben forogva félig énekhangon mondják.)_

Gyerünk Mėnnyünk Az új király Betlehem várossába’ Ott fekszik a jászo’ba’, Szénán, szalmán nyugodva. Édės Jézus Tőlünk nė fuss, Mėg nė útájj bennünket, Nėkėd adjuk szívünket, Fölajájjuk lelkünket. Ypsilon, Mindėn embėr ugorjon, Sánta varnyú maradjon.

AZ ANGYAL.

A pásztorok ily nagy világosságtú’ mind mėgijettek, Gábriel angyal bátorítá őket, hogy nė féjjenek. Azért mink is mindnyájan Jézust szívbű’ magasztalván: Üdvöz légy, Áldott légy Mennyei királyunk, Édės Jézusunk!

MIND _(énekelve.)_

Mostan kinyí’t ėgy szép rúzsa virág, A kit régėn vár az egész világ, Betlehembe’ kibimbadzott ző’d ág, Király nembű’ méltóság. :l:

Még sė talá’t szállást a városba’, Maradása kivűl a hostyába[10], Mer’ lakosok inkább az urakon Kapkodnak mint Jézuson.

Szűz Mária így kesereg sorsán, Szent Józseffe’ szent fiát a’tatván, Nyugszik véle csak ėgy kevés szénán, Szömibű’ könyv csurdúlván.

_(Menet közben éneklik mindnyájan.)_

Elindúlának és el bejutának, Szűz Máriának jó napot mondának.

Mėnnyetėk el bė gyorran a városba, Ott talájjátok Jézust a jászolba’.

Isten álgya mėg a háznak gazdáját, Ökrit, szamarát és mindėn jószágát!

(Csaplár Benedek gyüjt. Csongrád vidékéről.)

4.

ANGYAL.

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok Az isten fiát, a ki született jászolba’, Mellette vagyon az ő szent anyja Mária.

ELSŐ PAKULÁR.[11]

Vedd rád pajtás a bundát, Te Geczi a furulyát; Én is viszek sajtocskát, – Tejet, túrot, vajocskát Vigyünk Jézuskának!

MÁSODIK PAKULÁR.

Ezt adjuk anyjának, Főzelékűl fiának, Édes megváltónknak.

ELSŐ PAKULÁR.

Fúdd András sípodat, Te Jancsi dudádat. Báránykával, Jancsikó, Jancsikó Menj bé te előre. Malasztit maginkra, Áldásit nyájinkra Kérjed s mezeinkre.

HARMADIK PAKULÁR.

Pásztorok keljünk fel, Hamar induljunk el! Siessünk, ne késsünk! Fáradságot ő érette ne sajnáljunk, Talán még az éjjel is reá találunk. – Betlehem városába’ Rongyos istálócskába’ Fekszik széna- szalmába’, Ponyvába Be vagyon takargatva.

ELSŐ PAKULÁR.

Jaj szegény mint fázik, Könyeitől ázik.

MÁSODIK PAKULÁR.

Adjuk át e bárányt, talán elég lészen, Talán még az aranynál is többet tészen.

(Gyulai Pál gyüjt. Erdély, Csomafája.)

5.

_(Játszó személyek: Angyal, tiszta fehér öltözetben, fején egy czukor süveg, aranyos lemezzel bevonva. Huszár, katonai egyenruhában. Kis juhász. Öreg juhász. Bábtánczoltató, ki a „Betlehemben“ levő két bábot, leginkább a komolyabb részletek előadásakor, tánczoltatja.)_

ANGYAL _(jő)_.

Ezt nekünk megírták a mi régi prófétáink, hogy Megváltónk született, a mint jövendöltetett. – Szabad-ė a Betlehemmel bejönni?

_(Ha szabad, kiszól s a bábtánczoltató beviszi a Betlehemet, a többiek kinn maradnak.)_

KÉT JUHÁSZ, HUSZÁR _(kinn énekelnek)_.

Örűlj juhász csordája, csordája, És az egész juhász nyája, Serkenj fel mély álmodból, Minden pásztor aklából. Isten fia született, A mint jövendőltetett. Ez a világ váltsága, Pásztorok vigassága.

HUSZÁR _(jő)_.