Elegyes gyüjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből; Magyar népköltési gyüjtemény 1. kötet
Part 12
Kiverem a lovam a rétre, Magam is kimegyek melléje, Vágok neki rendet kaszával, Jól tartom a lovam szénával.
Kihajtom a lovam a rétre, Magam is lefekszem melléje, Szedek neki fűvet sarlóval, Jól tartom a lovam sarjúval.
Kiverem a disznóm a nyájra, Magam is kimegyek utánna; Vágok neki dudvát kapával, Jól tartom a disznóm dudvával.
Kihajtom az ökröm a gyepre, Magam is kimegyek melléje, Vágok neki szárat vágóval, Jól tartom az ökrömet szárral.
Kihajtom a ludam a gyepre, Magam is kimegyek melléje; A ludam a gyepen heverész, Galambom mellette heverész.
(Zemplénmegye.)
14.
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta, Rávezetem fakó lovam, nem iszsza. Hogy is inná, mikor olyan zavaros? Nem vagyok én a rózsámmal szabados.
Kizöldűl az erdő fája, leveles, A kinek nincs, biztos szállást ott keres; A kit otthon vetett ágyra nem várnak, Minden bokor szállást ad a betyárnak.
Hortobágyon nekünk nő fel a csikó, Csaplárosné nekünk tartja a mi jó; Elszeretjük a menyecskét urátúl, Jól ismérnek Tiszán innen, Tiszán túl.
(Szabolcsmegye.)
15.
Nincs jobb élet a juhásznál, Nincs szebb élet a juhásznál; Kihajtja a nyáját, Fujja furulyáját, Bú nélkül éli világát.
Szalonna, hús az étele, Füstös gunyhó a lakhelye; Onnan nézi nyáját, Fujja furulyáját, Bú nélkűl éli világát.
Ha megunja furulyáját, Előveszi bőrdudáját, Belefujja búját A birka bőribe, Szélnek ereszti búját.
(Balaton vidéke.)
16.
(Moenich Károly gyüjt.)
Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre, Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre. Eskü helyett akasztófára visznek, –ra visznek, Husz csikóért, Hat tinóért engemet felkötnek.
Mond meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak, Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak: Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el – Husz csikóért, Hat tinóért mért kötnek engem fel?
Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát, Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját; Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom, Mily jó lélek Lakik bennök – az istennek megmondom.
(Cziffer.)
17.
(Csataghi gyüjt.)
Gyüjtik a csordákat,[94] Csingi, lingi, lánga, Hajtsák a marhákat, Csingi, lingi, lánga; Tinó-binó jószágocskák. S nyakikon a harangocskák – Csingi, lingi, lánga, Rínak az utczába’.
Lánczot a küszöbre[95] Csingi, lingi, lánga, Hogy térjen meg őszre, Csingi, lingi, lánga – Az utolsó borjúfarok, S a farkasok[96] és tolvajok Csingi, lingi, lánga, Ne férjenek hezza.
Nőjjön fű előttik, Csingi, lingi, lánga, Dög ne járjon köztik, Csingi, lingi, lánga; Hízzanak meg mindegy lábig. Hadd igérjenek sok százig,[97] Csingi, lingi, lánga, Értik a vásárba’…
(Csikszék.)
BORDALOK ÉS TÁNCZSZÓK.
1.
(1–6 Szabó Károly gyüjt.)
Száz szónak is egy a vége, Bort ihatnék ez a gége, Igyunk, igyunk egy keveset, Hadd oszoljon a kereset.
Búsulok is, bánkodok is, Rám fér énrám, ha sírok is; Mind a világ rólam beszél, De azt mind elfujja a szél.
(Debreczen.)
2.
Két petrencze három kalangya Ne légy, pajtás, a pap bolondja. Igy szól a ki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik.
Három tallérom volt, elástam, Megszáradt a torkom, felástam. Igy szól a ki mindig bort iszik, Míg a temetőbe nem viszik.
(Biharmegye.)
3.
A deáknak a temploma a pincze, Könyörgéses könyvecskéje az itcze. Csaplárosné! bort ide a kupába, Hadd igyon a szegény deák buvába’.
Kezemben van a bizonyságlevelem, Már Patakon nem deák az én nevem, Sok víz lefoly még addig a Bodrogon, Míg engemet meglátsz, rózsám, Patakon.
(Sáros-Patak.)
4.
(Ugyanaz más változatban.)
Kezemben van már az uti levelem, Nem diák már Patakon az én nevem, Sok víz lefolyik addig a Bodrogon, Mig engemet lát valaki Patakon.
Nem viselek többé magas kalapot, Nem hurczolok több kalendáriumot; Gyertya-pénzem benn marad a kasszában, Ad vinum-om készen vár a csárdában.
A diáknak a temploma a pincze, Imádságos könyvecskéje az itcze; Csaplárosné! bort ide a kupába, Hadd igyék a szegény diák bujába’.
(Sáros-Patak.)
5.
Haragszik a gazda, Hogy mi itt mulatunk, Vigye el a házát, De mi itt maradunk.
A ház a gazdaé, A föld az istené, Vigye el a házát, De mi itt maradunk[98].
6.
(5–11 Abonyi Lajos gyüjt.)
Ha bort iszom, jó kedvem van tőle, Tőle, Szid az asszony, – nem gondolok véle, Véle. Ha haragszik, elfordulok tőle, Tőle, Ott a hátam, beszélgessen véle, Véle.
(R.-Keresztúr.)
7.
Addig iszom én egyedűl, Míg ivó czimbora kerűl, Míg a nyúlbol nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger.
Addig iszunk mi kettecskén, Míg a zsidó nem szánt kecskén, Míg a nyúlból nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger.
Addig igyunk mi hármacskán, Míg a zsidó nem szánt macskán, Míg a nyúlból nem lesz jáger, Krinolinból hózentráger.
(Baracska.)
8.
Húzd ki, czigány, azt a nótát vidoran, Hadd tánczoljak egyet, – a ki lelke van! Tisztujitás lesz ma itt a vármegyén, Három kupa vótumot megittam én.
Részeg volt az ősapám is hajdanán, Mikor királyt választottak ős Budán, Szegény öreg! ő már többet nem iszik, – Bort ide hát, iszom én majd reggelig!
(Baracska.)
9.
Igyunk a ki angyala van! Most a bankónak döge van, Valamennyi ringy-rongy bankó Mind csak a czigánynak való.
(Kecskemét.)
10.
Kis szekeres, nagy szekeres, Mindig a torkára keres, Míg a szekérrel oda jár, Száz forintnak végire jár.
(Nagy-Kőrös.)
11.
(11–13 Illésy György gyüjt.)
Félre bánat, bú, Egyen meg a szú, Agyon lőlek, pú! Nincs itt helyed, Hord el fejed, – Mi vigadjunk, hú, hú, hú!
Se törvény, se pap Nem tilt el ez nap, Hogy ezt mondjuk: happ! Szád ha vagyon, Tátsd el nagyon, Mondja minden: happ! happ! happ!
(Debreczen.)
12.
Pajtás! míg lever a Minket ijesztő kolera, Legyen tele borral Minden pohara.
Ej, haj! igyunk rája, Ugy is elnyel a sír szája, Ott lesz fáradt testünk Csendes hazája.
Ej, haj! kezdjünk hát sort, Vegyen kiki egy pohár bort, Míg meghalunk, – most Lakjuk el a tort.
Ej, haj! ki megveti A boritalt, nem követi: Azt a csunya halál Sírba temeti.
Ej, haj! a bor árja A kolerát leforrázza, A görcs kezünk, lábunk Soha sem járja.
Tölts, tölts poharamba, Hadd menjen bor a torkomba, Holnap meglehet, hogy Szállok síromba.
Ej, haj! gyujtsunk rája, Kinek füstöl a pipája, Nem hamar kékűl el Annak orczája.
Lyánkám, utoljára Adj egy pár csókot orczámra, Megválunk egymástól Ugy sem sokára.
Fogadd te is csókom, – Eczettel kicsiszolt karom Többé majd nem ölel, Kedves angyalom.
Örömmel megyünk a Szentek paradicsmába, Nem lesz többé bajunk E rosz világba’.
Voltam kolerába’, Veszett volna Ázsiába’, Ős eleink ott hagyott Hazájába’!
(Debreczen.)
13.
(Barbay István gyüjt.)
Itt van már a kolera, Epekórság nyavalya; Kiki ugy imádkozzék, Világból ki ne muljék. Legjobb orvosság ekkor Hat esztendős baji bor.
(Komárom megye: Szend.)
14.
(Weisz József gyűjt.)
Széles az én kedvem ma, Nem fér ebbe a házba, Ej, haj, csuhajna! Nem fér ebbe a házba,
Kicsi nékem ez a ház, Kirugom az oldalát, Ej, haj, csuhajna! Kirugom az oldalát.
Ha akarod galambom, Veled az égbe ugrom, Ej, haj, csuhajna! Veled az égbe ugrom!
(Balaton vidék.)
15. TÁNCZSZÓK.
(Fekete János gyüjt. Fehérmegye.)
Félre bokor, jön az erdő.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre pehely, jön a bajusz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre szekér, jön a kocsi[99].
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Szembe rózsám, ha szeretsz, Ha nem szeretsz, elmehetsz.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Szorítsd hozzád, nem anyád, Ha szorítod, csókot ád.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ma menyasszony, Holnap asszony, Holnap után komámasszony.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nekem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu bocskor, Meg ne mocskolj.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Húzd rá czigány hamarjába’, Ki a legény a csárdába’.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Happ zsupp, ha megmetszik szecska.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eb fél, kutya fél, Mig az öreg apám él.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eb fujja notáját, Kutya járja tánczát[100].
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet a miénk, A másik is az lesz még.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet diákoké, A másik a barátoké.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet ugy sem sok, Használják az okosok.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu rajta vén fazék, Feltudsz-e fortyanni még?[101]
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu bizony lakodalom, Magam is megházasodom.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre gondok, Hoppot mondok.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha elszakad az a húr, Megfizette ez az úr.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne szóllj neki, Csak ints neki.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ritka búza, ritka rozs, Ritka leány takaros.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Elesett a lúd a jégen, Majd felkel a jövö héten.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nincsen olyan, mint a lúd, Nem kell annak gyalogút.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha a lúdnak szarva volna, Minden szalmát szélyelszorna.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Összetöröm magamat, Még se hagyom magamat!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nyakamba, Karomra!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Félre bicsak, Hadd taszítsak.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Se nem kicsiny, se nem nagy, Épen hozzám való vagy.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ej huj, Szél fúj.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Három a táncz mind halálig, Ki világos, kiviradtig.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne, kedvem, ne!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Veled járom kemencze.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ihajla, csuhajla, Megborjazott a kajla.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Huszonöt bot nem a világ, Kell-e czigány veres nadrág.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Húzd rá czigány, disznót adok Nem túrja föl az udvarod.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez az élet minket illet, Nem a régi öregeket.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ucczu bizony hegyesen, Győriesen, feszesen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Sárga répa, petrezselyem, A vénasszony veszedelem.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hopp, rongyos!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Három águ vasvilla, Veled járom Sibilla.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kicsiny nekem ez a ház, Kirugom az oldalát.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja-ri, Kukori, Nem merem kimondani.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Arra te, Erre te.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ma van ma.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap, hap, hap! Eb lesz pap, Egyszer voltam, kicsaptak.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap Sári sarokra, Fogd derekam marokra.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap rózsám ne-tá-te, Én utánnam mindjárt te.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap serpenyő nyelestől, Főző kalán fejestől.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Csárdás dáma, Kikapsz má’ ma.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja-hó, Lesi kutya soh’se’ jó.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Összeütöm a bokám, Úgy ugratom a babám, Happ itt a tisztán!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ha igazán nem járod, Száradjon el a lábod.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Tejes fazék[102], fatányér, Majd meghalok a lyányér’[103].
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Gyere velem a ház mőgé, Nézzünk egymás szeme közé.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja-ha! Kása lesz a vacsora.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja hess, De feszes.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Erre gyere, ne menj arra, Jobb út van erre, mint arra.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ugy szeretlek, majd megeszlek, Megvénülhetsz, mig elveszlek.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Nem messze van Rév-Komárom, A bolondját mostan járom.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Tánczol a pap meg a mester, Hadd tánczoljon, ha nem restel.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kicsiny kosnak nagy a szarva, Erre, rózsám, ne amarra.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Eladom a kakasom Tizenhárom garason.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Arany bárány, arany kos, Mindjárt összemennek most.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Levendula ágastul, Ugordj egyet párostul.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Majd ha fagy, Hó lesz nagy.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Igy ketten, Kedvesen.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Bolondság a szántás-vetés, Élet csak a szatyorkötés.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Hap Sári sarokra, Váczi kendő bokorra. Hap Hantosi hegyes gyerek, Nem dolgozik csak enyeleg.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Adj egy csókot, én meg mást, Igy nem csaljuk meg egymást.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Bazsa rózsa, De csak rózsa.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
A kinek ma kedve nincs, Annak egy csepp esze sincs.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne, ne, ne, Ne fene, Talán még több kellene.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Kedvére megpörgeti, Talán bizony szereti.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
István bácsi tegyen csudát, Tartsa jól széllel a dudát.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Azért adtam egyszer meggyet, Hogy velem is ugorj egyet.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Heppentyű, Vaskesztyű, Tüzes guta a menkű.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja husa hig a leve, Megette a Robog ebe.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Happ rongy, Kapaszkodj’ Kályha mellé rugaszkodj’.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Sárga répa, karaláb, Nagyon drága, add alább!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Czoki kutya, kertbenjáró, Egyen meg a jegybenjáró.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ugy uras, Ha baglyas.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ihajni, Vess a kutyának enni.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Haja haj, Nagy a baj, Kilencz tehén, még sincs vaj.
TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK.
1.
(1–9 Abonyi Lajos gyüjt.)
Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki személy, sárga szoknyát viselget, Sárga szoknyát, hármas, négyes fodorra, Hunczutkája fel van sütve bodorra.
Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki jó lyány, piros szoknyát viselget, Piros szoknyát, zöld vagy fehér fodorra, Selyem haja pántlikába befonva.
Már minálunk megismerni ugy lehet, Ki nem magyar, német plundrát viselget, A fején nagy emeletes kalapot, A lábán meg guminászting papucsot.
Már minálunk megismerni ugy lehet, A ki magyar, magyar ruhát viselget, Sarkantyút meg darutollas kalapot, Avval kiván a mainál jobb napot.
(Nagy-Kőrös.)
2.
Kinek nincsen krinolinos szoknyája, Menjen el a Spiczer Náczi boltjába, Irja fel ott az ő réz-asztalára, Hogy neki nincs krinolinos szoknyája.
Kinek nincsen magas sarku csizmája, Menjen el a csizmadia házába, Irja fel a legkisebb kaptafára, Arról kiván formát kicsiny lábára.
Kinek nincsen rózsa-piros orczája, Menjen el a Szent-Lélek patikába, Bécsi rongyot ha kinálnak arczára, Csókoltassa magát piros rózsára.
(Abony, Tápió-Szele.)
3.
Kukoriczának állott a muszka, Egyik törte, a másik hántotta; Hej, nánási lyány el nem tagadhatja, Hogy a muszka körűl nem csókolta.
(Nánás.)
4.
Van már kis szék, Csak lába kék[104]; Van már gyerek, Csak apja kék. Mama is van, Koma is van, Apja egy sincs – Pedig sok van!
(Abony.)
5.
Már Izsákon sok az ifiasszony, A szoknyája körűl van fodorral, – Az urának zsákból a nadrágja, Csizmaszárral foltozva subája.
(Vadkert.)
6.
Ez a kis lyány, ez a kis lyány, ez a kis lyány, Csókot akar adni, Csókot akar adni, De az én szám, de az én szám icziny, picziny, Nem akarja állni, Nem akarja állni. Tegyünk a melegre, Hadd legyen jó kedve, Muszáj megállni, Muszáj megállni. Komáromba vitetem, Vasra veretem, Áristomba tetetem; Meg kell repetálni, Mégsem szabad retirálni, Csunya volna, csunya volna Egy két csókot ki nem állni.
(Alföld.)
7.
Bűrrel khereskedik a vén Áron, Vásárra indúlt két rosz szamáron, De a szamár elakadt a sáron, S Áron nem volt a vásáron.
(Tisza vidéke.)
8.
Attól fél az édes anyám, Hogy nem lesz a faluba’ lyány, A ki engem megszeressen, Ha mindig a kocsmát lesem.
Én meg attól félek szőrnyen, Hogy oly lány lesz feleségem, A ki azt fogja szeretni, Ha ura a kocsmát lesi.
(Körözs melléke.)
9.
(9–14 Szabó Károly gyüjt.)
Nagy-Váradra kén menni, Létánia fog lenni. Hejh! Az én rózsám, a barát, Fújja a létániát
Fújja a létániát, Azzal mulatja magát Hejh! Azzal mulatja magát, Fújja a létániát.
Ha a rózsád a barát, Lopd el az olvasóját, Hejh! Nem lopom én, nem biz én, Kálvinista vagyok én.
(Bihar.)
10.
Rongyos a kend háza vége, Piros a kend lánya képe, Adja nekem kend a lyányát, Megcsinálom a kend házát.
Rongyos a kend háza vége, Ragyás a kend lyánya képe, Adja nekem kend a házát, Megcsókolom a kend lyányát.
(Nógrádmegye.)
11.
Hová, hová, barna legény? Az erdőre, Száraz ágért sütni-főzni menyegzőre. Száraz ág ellobban, Lyány szerelme jobban, Szegény barna legény Szeme szája koppan.
(Pestmegye.)
12.
Levele jött egy asszonynak Viola szín pecsét alatt, Azt izente a volt férje, Nincs szüksége feleségre.
Elment a Tiszához lakni, Ott fog szeretőt tartani, Kapott is már egy kis barnát, Csak úgy egyengeti magát.
S azt izente Anikónak, Jó dolga van most Laczkónak, Elmehet már Erdély felé, Háttal sem fordúlna felé.
(Szathmármegye.)
13.
Elment az én uram Pestre, Tán haza jő szombat este, Ha nem hoz nekem rokolyát, Nem is adok jó vacsorát.
Jól tud velem veszekedni, Egy féketőt sem tud venni, Ezt az egyet akkor vette, Mikor éltem lekötötte.
(Alföld.)
14.
(14–16 Szigligeti Ede gyüjt.)
A panyiti halas-taóba Fürgyik a fekete csaóka, Hijába fürgyik a csaóka, Mert nem lesz fejér a tolyva.
Már Pannyiton csuda esett, Mert a pap is korcsmáros lett, Deélig az istent décseéri, Deélután a jó bort meéri.
(Putnok.)
15.[105]
Boldog az ember nyilván, Ki a disznát lábán Eladhatja jó drágán, S nincs folt a nadrágán.
Pinczéje tele borral, Hoz egy-egy csuporral, Körűlülik nagy sorral, S elmennek nagy orral.
(Putnok.)
16.[106]
Elmentem én a vásárra Schneider Fánival, Vettem neki piros szoknyát Sárga fodorral.
Szüret után el is veszem őt, Megesküszünk, Boldogok leszünk, Édes kis angyalom, galambom Schneider Fánival.
Mikor nekem jó kedvem van, Czigány hegedűl, Kiválasztom Schneider Fánit A többi közűl. Szüret után el is veszem őt, stb.
(Putnok.)
VEGYES DALOK.
1.
(1–4 Szabó Károly gyüjt.)
Mi fehérlik ott a síkon távolba’? Talán biz az édes anyám gunyhaja, Messze jártam, másutt is volt jó dolgom, Hejh! de szivem csak azt mondja: jobb otthon.
Késő őszszel száll a fecske messzire, De tavaszszal újra megjő fészkire, Messze eljár hegyen völgyön és síkon, Hejh! de mégis azt csevegi: jobb otthon.
Elviszik a nyalka huszárt táborba, Sok országot világot lát jártába’, Nyer szerelmet, dicsőséget mindenhol, Hejh! de szíve csak azt súgja: jobb otthon.
(Pestmegye.)
2.
Az ökör a földet Nem magának szántja, Az asszony a lyányát Nem magának tartja.
Szépen fölneveli, Szárnyára ereszti, Keservesen nézi, Hogy más üti veri.
Mit ér a hat ökör Hangos istállóban, Ha szerelem nincsen Tornyos nyoszolyában!
(Békesmegye.)
3.
(Ugyanaz más változatban.)
Az ökör a földet Nem magának szántja, Az asszony a lyányát Nem magának tartja.
A galamb a buzát Mind magának hordja, A legény a leányt Mind magának szánja.
Ha magának szánja: Vezesse házába, Hogy igy megtudhassa: Ő lett-e a párja?
Gerlicze a búzát A párjának hordja, Mint a lyány a legényt Csókjában itatja.
(Abony.)
4.
A mi cziczánk férjhez akar menni, A szomszédé el akarja venni. Édes cziczám! ne hagyj itt bennünket, Ki fogja el a mi egerünket?
A mi kutyánk férjhez akar menni, A szomszédé el akarja venni. Édes kutyám! ne hagyj itt bennünket, Ki ugatja az idegeneket?
(Debreczen.)
5.
(5–8 Weiss József gyüjt.)
Bíró fia vagyok, Senkitől sem tartok! Lovam a papné, Nyergem a mesterné – Hozz bort csaplárosné!
(Balatonmelléke.)
6.
Mikor megyek az oltárhoz esküdni, Egyik könnyem a másikat ott éri. Jaj istenem! hogy lehet itt esküdni, Soh’ se tudom tiszta szívből szeretni!
(Zalamegye.)
7.
Tulsó soron megy egy legény, Még a lépése is kevély; Olyan csárdás a kalapja, Még a nap is megáll rajta.
(Balaton vidéke.)
8.
Leányom, leányom, Diákot ne szeress: Diákból kis pap lesz – Az téged el nem vesz.
(Veszprémmegye.)
9.
(Hermányszegi gyüjt.)
Meg van írva historjába’: Egyszer itten járt a muszka; De ha nem es vóna írva: Meglátszik a hunczut nyoma.
Megrostálta szöszke zabját, Elhullatta csipke magját,[107] Kikő’t a mag, nőtt a tövis, Felszeg-utszán, s út-félön is.