Part 10

Este van már, hull a csillag, Szőke legény haza ballag, Nehéz neki még a szó is, Kifutna a világból is.

Este van már, hull a csillag Fehér házban gyertya hamvad; Virág van az ágyra hintve, – Barna kis lyány kiterítve.

(Szigligeti Ede gyüjt. Putnok.)

83. KATONÁNAK VAGYOK.

Katonának vagyok én beírva, Jár a rózsám én utánam sírva, – A ki adta! kényes kapitányja, Ne kacsingasson az én rózsámra! Kapitány úr, igen szépen kérem, Hallgassa meg az én nagy kérésem, Hagyjon békét az én galambomnak, Nem nevelték a kapitány urnak. Hogy ha nem hagy békét a rózsámnak: Majd felcsapok bujdosó betyárnak; Van még rétség elég a Sárrétben, Van még erdő Bihar vármegyében.

(Abonyi Lajos gyüjt. Körözs mellék.)

84. PERZSI.

Sír a szegény Perzsi, tűske ment lábába, Nem mehet vígadni víg lyányok sorába, Maradt volna otthon, most nem keseregne, Barna kenyeréhez könnyet nem keverne. Felesége lenne bő gatyás legénynek, Gyöngy pártája helyett főkötőt tennének, Szeretője búsúl, ő is sír hijába, Vendég katonának minek járt nyomába! Minek örűlt korán tarka kezkenőnek, Hitegető szónak, czifra esküvésnek. „Verje meg az isten mind a két világon, Miatta fonnyadt el szép fiatalságom!“

(Szabó Károly gyüjt. Fehérmegye.)

85. SEBŐK JANI.

Gyászba borúlt a budai nagy utcza, Sebők Janit most kisérik ki rajta. Keze, lába össze vagyon vasalva, Édes anyja keservesen siratja. A budai köz végin egy bitófa, Sebők Jani arra vagyon akasztva, Fujja a szél lion ingét gatyáját, Jaj istenem kire hagyta babáját!

(Nagy Károly gyüjt. Kecskemét.)

86. ÉDES ANYÁM KIMENT…

‚Édes anyám kiment a kis kertbe, Feltekintett a csillagos égre.‘ „Jaj istenem! megölöm magamat, Katonának viszik a fiamat.“ ‚Édes anyám ne ölje meg magát, Inkább kérje a zsandár kapitányt; Zsandár kapitány is csak azt mondja, Egyes fiu nem lehet katona.‘

(Huszár László gyüjt. Nagy-Kőrös.)

87. HAJNAL HASAD.

Hajnal hasad, eső csepereg, Barna kis lyány titkon kesereg, Elvesztett kedvesét siratja, Az anyja mindég pirongatja. „Édes anyám! kérem kelmedet, Ne pirongasson kend engemet, Lássa kend, hogy milyen bús vagyok, Meghasad a szívem, meghalok.“

(Szabó Károly gyüjt. Szathmármegye.)

88. A HEGYEKHEZ ELMEGYEK…

‚A hegyekhez elmegyek, De azoknak nincs szivek: Hova legyen az árva, Kinek nincsen babája, Nincsen édes babája.‘ „Állj be, pajtás, huszárnak, Tudod, hogy kardot adnak.“ ‚Levágom a világot, Szeretőt mért nem adott, Szeretőt mért nem adott!‘ „Állj be, pajtás, bakának, Tudod, hogy puskát adnak.“ ‚Lelövöm e világot, Szeretőt mért nem adott, Szeretőt mért nem adott!‘

(Abonyi Lajos gyüjt. Jász-Kisér.)

89. SZÉP MENYECSKE.

„Heje, huja, szép menyecske, Üljön ide az ölembe, Tudja isten hol az ura.“ „Szántani ment az ugarra.“ „Szalma özvegy maga most hát, Hadd csókolom az ajakát, Öleljen meg, eszemadta, Nem lesz azért semmi baja.“ „Hogy a fergeteg hordja el, Szegény özvegygyel mit mivel; Mit mondana szegény uram, Ha most látna valahonnan?“

(Abonyi Lajos gyüjt. Körözs mellék.)

90. ALBERT JÓSKA.

Nagy fen száll egy hattyu-madár, Rabságba esett egy betyár, Kinek neve Albert Jóska, Keze, lába keresztvasba’. „Baracskai széles határ, Voltam benne híres betyár, Kinek neve Albert Jóska, Keze, lába keresztvasba’. Basa kutyám lánczon vagyon, Gazdája is fogva vagyon, Kinek neve Albert Jóska, Keze, lába keresztvasba’. Szellő lovam pandur kézen, Gazdáját nyeríti szépen, Kinek neve Albert Jóska, Keze, lába keresztvasba’. A szeretőm egy kis barna, Velem beszélni akarna, Kinek neve Albert Jóska, Keze, lába keresztvasba’. Tele van a szája csókkal, Zsebkendője ajándékkal, – Szépen kérem az urakat, Hadd lássam a galambomat! Hej, mint őszszel a falevél Hervad, ha megcsípi a dér, Az én két halvány orczámat Elhervasztotta a bánat!“

(Abonyi Lajos gyüjt. Tápió-Szele, Baracska.)

91. KISEBB TÖREDÉKEK.

I.

„Anyám, anyám, édes anyám, Gyulainé édes anyám! Engedd meg azt te énnékem, Hogy vegyem el Kádár Katát, Jobbágyunknak szép leányát.“ „Fiam, fiam, nem engedem, Inkább őtet elvesztetem, Feneketlen tóba vetem“… „Mi hír vagyon a faluban?“ „Nekem jó van, neked rosz van, Mert megölték Kádár Katát Jobbágyodnak szép leányát“… Urfi is a tóba szökék.

II.

Anyám, édes anyám, mikor engem szültél, Szültél volna követ, nem leánygyermeket; Mikor fürösztöttél gyönge-meleg vizbe’, Fürösztöttél volna buzgó-forró vizbe’; Mikor bepóláltál gyönge gyolcs ruhába, Póláltál volna be halotti ruhába! Mikor lefektettél gyantáros bölcsőbe, Fektettél volna a sötét hideg földbe. Sirjál anyám, sirjál, mig előtted vagyok, Azután ne sirass, ha útnak indulok, Megsiratnak engem az erdei vadak, El is énekelnek az égi madarak.

(Gyulai Pál gyüjt. Kolozsvár.)

DALOK.

SZERELMI DALOK.

1.

(1–24 Szabó Károly gyüjt.)

Szeretőmet vettem én meg Nagy áron, Át is jártam érte vagy húsz Határon, Hol esőben, hol árvízben Hol sáron, Szeretem is, míg élek e Világon.

(Szathmármegye.)

2.

Szól a világ, mit hajtok rá, Úgy ég a tűz ha raknak rá, Ha hajtanék irigyemre, Megölne a világ nyelve.

Ne hajts a mendemondára, Űlj a térdem kalácsára, Át ölellek két kezemmel, Hadd nézze más irigy szemmel.

(Békesmegye.)

3.

Esik eső a fenyvesen, Nem kapok én a nemesen, Jó az isten, jót ad nekem, Hejh! szolgalegény vesz el engem.

(Erdély.)

4.

Erdő, erdő, de magos vagy, Kedves rózsám! de messze vagy! Ha az erdőt levághatnám, A galambom megláthatnám, Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

Erdő nincsen zöld ág nélkűl, Mező sincsen virág nélkűl, Az én szívem sincs bú nélkűl, Mert távol van kedvesétűl Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

Jegenye fa tetejében Két holló űl feketében, Gyász ruhájok engem illet, Mert engemet már nem szeret Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

Beállok hát katonának, Palatinus huszárjának, Majd ha ott hagyom éltemet, Akkor tudom hogy megszeret Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

(Kunság.)

5.

(Más változatban.)

Erdő, erdő, de magos vagy, Kedves rózsám! de messze vagy, Ha az erdőt levághatnám, A galambom megláthatnám, Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

Ha galambom megfoghatnám, Kalitkába bezárhatnám, Környöskörnyűl csókolgatnám, Könyeimmel megáztatnám Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

Majd eljön ő valahára, Kirepűl galamb módjára, Akkor veszen hű karjára, Mézzel folyó ajakára Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

(Erdély.)

6.

Ne szeresd, galambom, A német hadnagyot, Bugyogója vagyon, Menykő csapja agyon.

Inkább szeresd, rózsám, A bajuszos magyart, A bajuszos magyar Subájába takar.

(Szathmármegye.)

7.

Nyárban esik nyárban A derék aratás, Karácsony havában A szerető-tartás.

Kinek esik jóra, Kinek esik roszra, Sok szegény anyának, Szíve fájdalmára.

(Nógrádmegye.)

8.

Bús az idő, bús vagyok én magam is Valamennyi szőke kis lyány, mind hamis, Szeretete nem állandó, Mint az idő változandó Ihajah!

Fölöttem is mért borúlt be ily korán, Mert elhagyott, kit szerettem igazán, Másnak hódolt a hitetlen, Azért vagyok ily kedvetlen, Ihajah!

Hej vajon mi okozhatta, nem tudom, Másnak adtad jegygyűrűdet, galambom; Ugyan rózsám, mit gondoltál, Hogy rólam már lemondottál, Ihajah!

Nem bánom én, hadd legyek én már árva, Az ő csapodár szívéből kizárva, Nem leszek én árva mindég, Ború után derűl az ég, Ihajah!

(Alföld.)

9.

Nem vagyok én adós, Nekem sem adós más, Nem bántok én senkit Engem se bántson más.

Megverek valakit Vagy engem valaki, De az én rózsámat Ne szeresse senki.

Vagy levág valaki Vagy én le valakit, De a galambomhoz Nem bocsátok senkit.

(Alföld.)

10.

Szomorú az állapotom, Hej de meg nem másithatom, Nincs is az a piros hajnal, Kit meg ne siratnék jajjal.

Lám megmondtam, hogy ne szeress, Értem magadat ne veresd; De te erre azt felelted: Szenvedek rózsám! éretted.

(Szathmármegye.)

11.

Kidűlt a fa mondolástúl, Elszakadtam a rózsámtúl, Úgy elszakadtam szegénytűl, Mind őszszel fa levelétűl Elválik.

Magosan repűl a héjja, Még is körme közzűl él a, Hát én szegény így egyedűl, Hogy élek meg nálad nélkűl Galambom!

Nézz ki rózsám! ablakodon, Most megyek ki a kapudon, Vess utánam egy pillantást, Úgy sem látjuk többé egymást Soha sem.

Jaj be beteg vagyok szörnyen, Talán meg is halok könnyen, De hisz annak halni könnyű, Kiért nem fog húllni könyű Senkitől.

(Dunántúl, Nógrád.)

12.

Nem vagy legény, nem vagy, Nem mersz csókot kérni, Talán azt gondolod, Nem is mernék adni.

Adtam is, adok is, A szegény legénynek, Mert tudom magamról, Jól esik szegénynek.

(Alföld.)

13.

Három alma meg egy fél, Kérettelek, nem jöttél, Ha nem jöttél, ott vesztél, Lyányok anyjává lettél. Ejh hajh! nem bánom, Nékem is van virágom, Ejh hajh! leszakasztom a nyáron.

(Alföld.)

14.

Ágas bogas a diófa levele, Ez a kis lány termett nekem kedvemre, Akármit szóljon a világ felőle Nincs hatalom, mely elválaszszon tőle.

Hull a dió levelestűl, ágastúl, Kedves rózsám! meg kell válnunk egymástúl, Nem engedik azt az egek minekünk, Hogy valaha egymáséi lehessünk.

A diófa ágas bogas, leveles, Ma két hete hogy nem voltam itt, kedves! Utóljára fogom ajtód madzagát, Kedves rózsám! kivánok jó éjtszakát.

(Alföld.)

15.

Czifra szűröm szegre van akasztva, Gyere, rózsám, akaszd a nyakamba: Ugy is, tudod, ott annak a helye, Még az éjjel betakarlak vele.

Rámás csizmám szegre van akasztva, Gyere, rózsám, húzd fel a lábamba: Ugy is, tudod, ott annak a helye, Még az éjjel hozzád megyek benne.

(Nagy-Kőrös.)

16.

Három fehér kendőt veszek, Ha felveszem, fehér leszek, Fehér leszek mint a hattyú, mint a hattyú, Nem ölel meg minden fattyú.

Három piros kendőt veszek, Ha felveszem piros leszek, Piros leszek mint a rózsa, mint a rózsa, Rám illik a babám csókja.

Három sárga kendőt veszek, Ha felveszem sárga leszek, Sárga leszek mint a virág, mint a virág, Leányoknak áll a világ.

Három barna kendőt veszek, Ha felveszem, barna leszek, Barna leszek mint a csóka, mint a csóka, Nem kell nekem senki csókja.

(Alföld.)

17.

Nézz rózsám, a szemembe, Mit olvasol belőle? Ugy-é azt mondja, Úgy-é azt mondja: Te vagy az angyalok Ragyogó csillaga.

A szívem dobbanása A tiédnek hű mása, Ugy-é édesem, Ugy-é kedvesem: Miénk a menyország, Nem kell több boldogság.

(Pestmegye.)

18.

Nincsen feleségem, de majd lesz, de majd lesz, Haza hozom télen, ha hó lesz, ha hó lesz, Veszek neki csizmát, ha jó lesz, ha jó lesz, Megcsókolom százszor, ha szép lesz, ha szép lesz.

Veszek neki csizmát pirosat, pirosat, Üttetek rá patkót, magosat, magosat, Fénylik a te patkód, ragyog is, ragyog is, Ragyogó csillag vagy, magad is, magad is.

Veszek neki piros pántlikát, pántlikát, Hadd fonja be gyönyörű haját, -rű haját, Piros a pántlikád mint magad, mint magad, Hamis vagy te rózsám! ne tagadd, ne tagadd.

Kérik a szűrömet gubáért, gubáért, Szőke szeretőmet barnáért, barnáért, Nem adom a szűröm gubáért, gubáért, Szőke szeretőmet barnáért, barnáért.

(Heves-Békesmegye.)

19.

Mi az oka, hogy megvettél[79], Mikor igazán szerettél? Talán minden szónak hittél, Jaj be nem jól cselekedtél.

Azt gondolod, hogy én bánom, Hogy tetőled meg kell válnom, Én előttem az csak álom, Hidd el, nem nagyon sajnálom.

Az gondolod, mindig így lesz, Hogy szeretőm soha sem lesz, Dehogy nem lesz, de bizony lesz, Nálad, csalfa, különb is lesz.

(Tápió-Bicske.)

20.

Arra alá a síkságon, Alma terem a fűzfákon, Minden ágon kettő három, Van szeretőm tizenhárom.

Van szeretőm tizenhárom, Ha tíz meghal, azt sem bánom, Még is marad kettő három, Kivel beérem a nyáron.

(Nógrádmegye.)

21.

Szomszéd asszony szép leánya Reá kapott a rózsánkra, Ha én őtet megfoghatnám, A törvénynek majd beadnám.

A törvény is csak azt mondja, Leányt illet meg a rózsa, Menyecskéket levendula, Öregeket a korója.

(Gömörmegye.)

22.

Nem bánom, én kedves rózsám! Ha így is, ha úgy is, Ha szeretsz is, kedves rózsám! Ha nem is, ha nem is: Pedig a te kerted alatt Be sokszor rám viradt a nap, Apró fürtű gubád alatt, Be sokszor megcsókoltalak!

(Szathmármegye.)

23.

Elbúsúlom én magamat, Itt kell hagyni galambomat, Pedig akármerre kelek, Merre járok, Olyan igaz szeretőre Nem találok.

Ha megnyerem szabadságom, Te éretted gyöngyvirágom! Még mostanhoz esztendőre, Vagy kettőre, Rózsalánczon megyünk együtt Esketőre.

(Szathmár-, Békesmegye.)

24.

Jaj de szennyes a kendője, Talán nincsen szeretője? Adja ide, hadd mossam ki, Úgy sem szeret engem senki.

Kinek nincsen szeretője, Menjen ki a zöld erdőre, Irja fel egy falevélre, Hogy neki nincs szeretője.

Kinek meghalt szeretője, Menjen ki a temetőbe, Irja fel a keresztfára, Hogy itt nyugszik kedves párja,

Végig mentem a temetőn, Eszembe jutott szeretőm, De mi haszna jut eszembe, Mikor már el van temetve!

(Alföld.)

25.

(25–53 Abonyi Lajos gyüjt.)

Oh ne mondj engem rózsádnak, Ne mondj engem galambodnak; Rózsát a nap elhervasztja, Galambot ölyv elriasztja.

Nem vagyok én se galambod, Se virúló rózsa bimbód, – Mert én, babám, tied vagyok, A mi vagyok, az maradok.

(Baracska.)

26.

Verje meg az isten Szeretőmnek házát, Nem is épen házát, A benne lakóját. Azt sem mindegyiket, Csupán az egyiket: Az ő édes apját, Mért húzta el tőlem A kisebbik fiát. Ha neki fia volt, Nekem szeretőm volt, Ha neki kedves volt, Nekem kedvesebb volt.

(Erdély.)

27.

Hej! ha nekem száz forintom volna, Az a kis lyány mindjárt enyém volna! De mit tegyek, mikor semmim sincsen, Ajtómon is fából a kilincsem.

Én istenem! minek is születtem, Nyomorúság az egész életem, Szeretek és boldogtalan vagyok, Ezzel is csak még szegényebb vagyok!

(Losoncz.)

28.

Kék a kötőm kerűleti, Barna legény kerűlgeti, De hiába’ kerűlgeti, Nem adnak már engem neki.

A ki szeret, az mindig fél, Reszket mint a nyárfa levél, Búval fekszik, bánattal kél, Nyugodalmat soha sem lél.

Ásd ki, holló, azt a szemet, A mely ötöt-hatot szeret, Lám én csak egyet szeretek, Mégis eleget szenvedek.

(Körös-Ladány.)

29.

Világos az én kis kötőm, Szegény legény a szeretőm, Nem bánom én, ha szegény is, Lesz még abból jó gazda is.

Van szeretőm tizenhárom, Ha tíz elhagy, marad három; Kettő elhagy: azt se’ bánom, Egy elhagy: holtig sajnálom.

(Körös-Ladány.)

30.

A csók titkos portéka, Szép leány ajándéka, Ne pirúlj hát kis leány, Hiszen a csók nem csalán.

Szőkét szívért szeretem, Barnát csókért kedvellem; Mind a kettő kedvesem, De csak egyik jegyesem.

(Körös-Ladány.)

31.

A pusztában fúj a szél, Barna kis lyány hova mén? Szeretőjét keresi, – A zsandár amott viszi Katonának.

Ne menj utána kis lyány, A hitegető után, Rászedett ő tégedet, Rászedett s jó végedet, Nem akarta!

Elmegyek én utána, Nincs a babámnak párja, Olyan igaz szerető Nincsen nálunk csak kettő, Én meg oszt’ ő!

(Körös mellék.)

32.

Miért ragyog a sok csillag az égen? Miért nyilik a sok virág a réten? Miért újul ki tavaszszal az erdő? – Hogy ha nincsen igaz szivű szerető!

(Körös mellék.)

33.

Téli, nyári piros alma, Az én babám tuba rózsa, A csókja meg édes színméz, Tüzel a szeme, ha rám néz.

Ha ráhúzzák a nótáját, Összeüti a bokáját, Szépen peng a sarkantyúja, Takaros a fordulója.

Ha megölel, engem ugyse! – Nem cserélnék senkivel se’, Igaz, szegény ő kegyelme, De esküdtnek beillene.

(Békés-Csongrádmegye.)

34.

Hova visz ez az út, hova megyek rajta? Eltalálok rajta a babám házára?

Eltaláltam rajta a babám házára, Csak ne tekintettem volna udvarába.

Átkozott legyen a hamis leány csókja, Ott űlt más fiával a pitvar ajtóba’.

(Békés-Csongrádmegye.)

35.

Nem szeretek én már ezután, Megcsalt szőke, megcsalt barna lyány, Esküszöm a magas egekre, Szabad leszek, szabad, örökre!

Eszem azt a barna szemedet, Ne csalogass vele engemet, Csalfa szemed, csalfa szived is, Csalfa vagy te, rózsám, magad is!

(Kecskemét.)

36.

Borúl a káposzta, hajlik a levele, Búsul a kis legény, hogy nincs szeretője, – Ne búsulj, ne bánkodj’, ne is siránkozzál, Megsegít az isten, csak jól imádkozzál.

Dombon van a háza, szélnek van fordítva, Kerek az ablakja, engem néznek rajta; Titkos a szerelem, fél az árulástól, – Édes kis angyalom, váljunk el egymástól.

Két út van előttem, nem tom, merre menjek, – Megházasodjam-e, vagy egyedűl éljek? – Ha megházasodom, az a magam kára, Ha egyedűl élek, az isten is bánja.

(Kecskemét, Arad, Debreczen.)

37.

Búza, búza, tiszta buza kalász, Ez a világ csak engemet gyaláz, Veled együtt vettek fel a szóba, Kis angyalom, nem tehetek róla.

Búza szemét kinyomtatja a ló, Kis angyalom te vagy hozzám való, E világnak hadd járjon a szája, Megélünk úgy mint az ég madárja.

(Abony.)

38.

Megégett a nagy-abonyi kis bolt, Barna Pösze hol vesz pirosítót? Halovány lesz mind a két orczája, Bíró fia nem jár majd utána.

Elpusztúlt a vásárállás kútja, Barna Pösze hova jár majd kútra? Hol ád csókot, hogy ha vizet kérnek, A csók után szomjazó legénynek?

(Abony.)

39.

Három csillag van az égen egy sorba’, Három szeretőm van nekem egy forma, Három között azt az árvát szeretem, Édes anyja árván hagyta énnekem.

Három dinnye van egy száron, mind sárga, Három szeretőm van mostan, mind árva, Három közűl a legszebbik halovány, Arra illik az én csókom igazán.

Három levele vagyon az epernek, Három szeretője van a legénynek; Szétszakasztom az epernek levelét, Elhagyom a szeretőmnek kettejét.

(Tápio-Szele.)

40.

Elég nekünk egy csónak, Szemközt űlünk egymásnak; Le is hajózva, Fel is hajózva, Ha felborúlunk, Rózsám, együtt halunk.

(Székes-Fehérvár.)

41.

Amott a hegyek lábánál, A kősziklák oldalánál, Ott sírok én mind szüntelen, A hol senki sincsen jelen.

Az ég alatt, a föld szinén Nincsen olyan árva mint én; Sirat engem a madár is. Lehajlik értem az ág is.

(Debreczen s több helyről.)

42.

Szolnok alatt folyik el a Tisza, Engem, rózsám, ne várj többé vissza, Vagy a Tisza, vagy pedig a Duna Temet még el éretted valaha.

Nem kell nékem se mulatság, se bál, Ott múlatok, hol jár a tölt pohár, Iszom, iszom az egészségedért, De nem azért, hogy engem szeressél.

(Abony, Szolnok.)

43.

Még azt mondja az anyám, az anyám, Ne vegyek nőt ily korán, ily korán, Majd ha az eszem megnőtt, Jobb lesz akkor venni nőt, venni nőt.

De nem várok, nem biz’ én, nem biz’ én, Házasodom az idén, az idén; Mert ha megjön az eszem, Tudom, akkor nem teszem, nem teszem.

(N.-Kőrös, N.-Várad.)

44.

Ennek a kis lyánynak Hosszú a kötője, Mondtam az anyjának, Vágjon el belőle.

Az anyja azt mondta, Nem vág el belőle, Ugyis nem sokára Asszony lesz belőle.

(Nagy-Kőrös.)

45.

Sárga csikó, sárga csikó, sárga, Az én rózsám, árva, szegény árva, Az én rózsám nem lesz mindig árva, Szüret után én leszek a párja.

Azért hogy én szegény legény vagyok, Barna kis lyány szeretője vagyok, Szeret az a barna kis lyány engem, Meghalni is kész volna érettem.

(Debreczen, Borsod.)

46.

Széna, széna, széna terem A réten, a réten, Megcsókollak kedves rózsám A héten, a héten. Piros alma gömbö-, gömbö-, Gömbölyű, A te orczád gyönyö-, gyönyö-, Gyönyörű!

(Tószeg, Abony.)

47.

Elmennék én te hozzátok egy estve, Ha az anyád az ablakon nem lesne, Ott sem tennék, kedves rózsám, egyebet, Szűz válladra hajtanám bús fejemet.

Nem járok én többé kurta subába’, Nem járok én a rózsám udvarába, A minap is, hogy ott voltam egy estve, Már az anyja az ablaknál kileste.

Én vagyok a falu rossza egyedűl, Engem ugat meg a kutya messzirűl; Isten hozzád! születésem faluja, Többet benned nem ugat meg a kutya.

(Jászberény, Abony.)

48.

Sárga csikóm réz patkóra, Jegyet váltunk húshagyóra; Jegybe adom a szívemet, Te meg nekem a tiedet. Húsz forintot pántlikára, Majd a mennyegző napjára.

(Mező-Szent-György.)

49.

Nincsen olyan csárda, mint a nánai, Nincsen olyan kis lyány, mint a bábai, Csárdás kis kötője, Piros czipellője – Illik az neki.

Nincsen olyan csárda, mint a nánai, Nincsen olyan legény, mint a bábai, Körűlvágott haja, Pántlikás kalapja – Illik az neki.

(Karcsa.)

50.

Megy a hal lefelé, Török gránicz felé, Hej! nem tom mikor jön vissza, Mikor lesz erre utja?

Felhő megy keletnek, Szilágynak, Erdélynek. Hej! nem tom mikor jön vissza, Mikor lesz erre utja?

Rózsám is rég megy már, Azt se tudom, hol jár; Hej! nem tudom, hol pihen meg, Visszahozzák-e az egek.

(Jász-Kisér, Baracska.)

51.

Édes anyám adjon isten jó estét! Haza hoztam a szép barna szüzecskét, Ha megtetszik, kössön neki koszorút, Sárga czitrom- s rozmaringból két sorút.

Édes anyám, adjon isten jó estét! Haza hoztam a szép barna menyecskét, De nem azért vettem el, hogy szeressem, Szegény vagyok, gazdagságot kerestem[80].

(G.-Panyit.)

52.

Jere hozzám kincsem, galambom! Van virágos padom, asztalom, Van szép üveges almárjomom, Jere hozzám kincsem, galambom!

Van két ládám, piros virágú, Tornyos ágyam, szép czifraságu; A lepedőm gyolcs, hímes fajta, Kedves rózsám, elalhatsz rajta.

Tágas tűzhelyem a konyhában, Tele tállal a fal sorjában, Van dagasztóm, teknőm, lapátom, Valamit látsz, az mind sajátom.

Van istállóm, van két tehenem, – Mit kivánhatsz többet édesem? Boldog leszesz, lelkemre mondom, – Jere hozzám, édes galambom!

(Baracska.)

53.

(53–54 Szigligeti gyüjt.)

A Csap-utczán végig, végig, végig, Minden kis kapuban virág nyilik, Minden kis kapuban kettő három, Csak az enyém száradt el a nyáron.

Édes anyám, szomorú a fiad, Fájdalomban szíve majd megszakad; Ha az isten elvette őt tőlem, Mért hagyott itt engem örülőben?

Ne vigasztalj, édes kedves anyám, Hadd sírjam ki magamat igazán; Ki megbántott, meg is gyógyít engem, A jó isten könyörűl lelkemen.

(Putnok.)

54.

Az én csizmám csikorgós, Csikorgós, csikorgós, Tegnap vette egy csikós, Hej! a babám, a csikós, Ha még egyet ilyet, olyat vesz, Két csikorgós csizmám lesz – ha vesz.

Az én szoknyám kanavász, Kanavász, kanavász, Tegnap vette egy kanász, Hej! a babám, a kanász, Ha még egyet ilyet, olyat vesz, Két kanavász szoknyám lesz – ha vesz.

Az én kendőm olajos, Olajos, olajos, Tegnap vette a Lajos, Hej! a babám, a Lajos, Ha még egyet ilyet, olyat vesz, Két olajos kendőm lesz – ha vesz.

(Putnok.)

55.

(54–82 Gyulai Pál gyüjt.)

Monostori határon Sok zab termett a nyáron, Sárga csikóm a télen Nem buslakodsz te éhen!

Míg a zabot vetettem, Árnyékba’ nem pihentem, Te se pihenj meg addig, Hol barna babám lakik.

Vetek zabot máskor is, Vígy babámhoz százszor is; Ha te nem élsz zab nélkül, Biz’ én se rózsám nélkűl!

(Kalotaszeg.)

56.

Feteke szem, piros orcza, Nem minden leány hordozza; Piros orcza, feteke szem Ez engem a földbe teszen,

Feteke szemű cseresznye, Rabod vagyok te menyecske, Rabod vagyok, mett elfogtál, Sötét kalitkába zártál.

Ha elfogtál, tarts magadnak, Nevezz kedves galambodnak, S ne úgy bánjál, mint raboddal, Bánjál úgy, mint galamboddal.

(Udvarhelyszék.)

57.

Szabad a madárnak ágról, ágra szállni, Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.

Áld meg isten, áld meg! a szeretőm házát; Verd meg isten, verd meg! a benne lakóját –

Azt se mindeniket, csak az édesanyját, – Mért nem adta nekem az ő kedves lyányát?!

Ha neki lyánya volt, nekem szeretőm volt; Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt!…

(Erdély.)

58.