Part 1

MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.

MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.

UJ FOLYAM.

A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBIZÁSÁBÓL

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK

ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL.

I. KÖTET.

PEST.

AZ ATHENAEUM TULAJDONA.

1872.

ELEGYES GYÜJTÉSEK

MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY

KÜLÖNBÖZŐ RÉSZEIBŐL.

SZERKESZTETTÉK

ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL

PEST,

AZ ATHENAEUM TULAJDONA.

1872.

Pest, 1872. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában.

ELŐSZÓ.

A Kisfaludy-társaság 1861-ben elhatározta, hogy magyar népköltési gyüjteményének uj folyamát inditja meg és szerkesztésével megbizta az inditványozó tagot, Gyulai Pált. Felszólitás bocsáttatott szét a hirlapokban, mely a népköltészet barátjait gyüjtésre buzditotta s némely, a gyüjtöktől eddig elhanyagolt műfajok iránti fogékonyságot igyekezett felkölteni. Számos gyüjtemény érkezett a társasághoz s már 1864-ben kiadható lett volna egy kötet, de kiadó nem találkozott, a társaság pedig csekély pénzereje miatt a kiadás költségeit nem fedezhette. Az anyag mind inkább szaporodván, 1867-ben Arany László tagját választotta a társaság szerkesztőtársnak. A szerkesztők úgy osztották meg egymás között a teendőket, hogy egyik, Gyulai Pál, a mysteriumokat, balladákat és dalokat szerkesztette és kisérte jegyzetekkel, a másik, Arany László pedig a meséket és mondákat, azonban az egészre nézve együttes felelőséget vállaltak. Végre 1871-ben az Athenaeum ajánlkozott két kötet kiadására, melyeket ezennel a közönség elé bocsátunk.

Ennyi röviden e gyüjtemény története, melynek érdeme leginkább a fáradhatlan gyüjtőket illeti, kiknek itt a Kisfaludy-társaság és az irodalom nevében hálás köszönetünket fejezzük ki. Nagy becsü közleményeiken kivül felhasználtunk mindent, a mit a hirlapok-, folyóiratok- és naptárakban elszórva találtunk és hiteles adalékoknak itéltünk. Csak a Kriza közleményeihez nem nyultunk, tudván, hogy azok a »Vadrózsák« II-ik kötetének részei s csak egy pár oly darabot vettünk fel, melyeket ő maga küldött be gyüjteményünk számára.

A gyüjteményt némi tájékozó és felvilágositó jegyzetekkel kisértük, de ezek nem igénylik magoknak a teljességet. Fő dolog volt előttünk a beküldött anyag megválasztása és gondos kiadása; a kritikai magyarázatot úgy nyelvi, mint aesthetikai tekintetben nagy részt mellőztük, csak a legfőbb pontokra szoritkoztunk, s leginkább a változatok összehasonlitásában igyekeztünk a lehető teljességre.

A tájszólások tekintetében az illető vidékek népi kiejtését mindenütt hiven visszaadni se szándékunk nem volt, se módunkban nem állott, mert a gyüjtők többnyire az irodalmi rendes helyes-irással irva küldték be gyüjteményeiket. Némely dalban és balladában itt-ott jelezve van ugyan egy-egy sajátságos kiejtésü szó vagy egy-egy közép _e_ (ė) s mi ezeket a gyüjtők eredeti leirása szerint meg is tartottuk, de a nélkűl, hogy a tájszólást az egész szövegben következetesen vissza akartuk volna adni.

Csak két mysteriumban, egy mesében és néhány balladában alkalmaztunk külön jegyeket a tájszolás hű és következetes kifejezésére. E jegyeket mindenütt hiven az illető közlő leirása szerint tartottuk meg, bár e miatt kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy a használt jegyek egész kötetünkben egyformák és egyöntetüek legyenek; de tekintetbe véve azt, hogy az egyes hangokat a különböző vidékeken különböző árnyalattal ejtik ki, legczélszerübbnek véltük szorosan azon jegyeket használni, melyekkel maga a közlő leghivebben vélte kifejezhetni az eredeti kiejtést.

Ehhez képest az első mysteriumban Torkos Sándor eredeti közlése nyomán az _ä_ jegyet használtuk, melyet ő maga következőleg magyaráz (Magyar nyelvészet, szerk. Hunfalvy Pál. Második évfolyam 403. lap) »ä-vel jegyzem a rövid széles hangú s az _a_ alhangúnak megfelelő felhangot p. e szóban _ke_ze, _kä_si, val, v_el_ (val, väl) nak, n_ek_ (nak, näk): – _e_-vel pedig a rövid éles hangú közlő _e_-t mint p. e szóban: _men_nek, _men_nen.«

A harmadik mysteriumban, szintén a közlő helyesirása szerint az egyszerü közép _e_ ė-vel van jelölve, a lapos, nyujtott _e_ ê-vel (például: kend, kê); az _l_ vagy _r_ kihagyása miatt megnyujtott és laposan ejtett hangzók pedig, csak a kihagyott betü helyére tett hiányjel által fejeztetnek ki (p: éjje’, nappa’, jó’ esik, beszé’sz, fő’).

Az ötödik számú mese közlője azonban igyekezett e lapos hangokat is kitüntetni s alkalmazá az â, ê, ô, û jeleket. Főleg azért látta ezt szükségesnek, mert a nagykőrösi tájszólás a mássalhangzókat néha más esetekben is elhagyja, a nélkül, hogy a megelőző hangzót elnyujtaná. Például ezekben: na’ csudálkozás; mö’meritötte; mö’tutta (nagy csudálkozás; mögmeritette; mögtudta) a hangzót épen nem nyujta, sőt ellenkezőleg pattantva ejtik oly formán, mintha igy mondanák: nacscsudálkozás; mömmeritötte; möttudta.

Egypár balladában (8, 10, 32, 40, 54 számok) szintén a fentebb emlitett jegyeket használtuk s a sajátságos székely _à_ kifejezésére megtartottuk Kriza _à_ jegyét, melylyel ő, mint maga magyarázza: »a következő _á_ által okozott visszaható hang-attractiót« fejezi ki.

Végre még egy pár szavunk van a gyüjtőkhöz s a népköltészet minden barátjához. A Kisfaludy-társaság folyvást központja kiván maradni a gyüjtésnek s gyüjteményének ez uj folyamát mind addig folytatja, a meddig közlésre érdemes anyagot talál. Ezért minden nagyobb és kisebb közleményt szivesen fogad ezután is, sőt, ha lehetséges, a dallamok pontos hangjegyeit is kéri, mert szándéka később egy tisztán zenészeti szempontból szerkesztett gyüjteményt is kiadni.

Ismételve felszólitunk mindenkit ez annyira fontos s ugy szólva nemzeti vállalat támogatására. A mi nyugati Európában kezd kivétel lenni, az nálunk még rendes dolog. Minden félrébb eső falu megannyi mese és dalfészek, minden pórfiu egy élő gyüjtemény. Még van idő a gyüjtésre, de nem lesz soká. A mint a könyv és lapirodalom nagyobb-nagyobb hóditást tesz a nép alsóbb rétegeiben, a szerint fog az élő hagyomány, monda, mese, sőt az eredeti népdal is mind gyérebb és apróbb szigetekre szorulni, lenézés és nevetség tárgya lenni. Amazok helyét józan ismeret, de félő, hogy a költészetét bizonyos csinált s az irodalmi hangot affectaló modor foglalja el, épen ugy mint népzenénk már is sokat vesztett eredeti zamatjából. Mentsük meg a mit lehet.

Pest, 1872 febr. 20.

=A szerkesztők.=

TARTALOM.

Előszó V–X Karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok 1–134 Balladák és rokonnemüek 135–240 Dalok: 241–358 Szerelmi dalok 243–280 Hazafiúi és katonadalok 281–298 Pusztai és pásztordalok 299–308 Bordalok és tánczszók 309–324 Tréfás és gunydalok 325–332 Vegyes dalok 333–340 Dajkarimek, gyermekdalok s játékok 341–358 Mesék és mondák 359–512 Jegyzetek 513–607

Karácsoni mysteriumok és vizkereszti játékok

Csengeri 38 Csikszéki 109 Csomafáji 36 Csongrádi 29 Debreczeni 9 Göcseji 3 Helynélküli 102 Hódmező-vásárhelyi 131 Horgosi 50 Kikindai 96 Mindszenti 70 Nagy-bányai I. 58 Nagy-bányai II. 64 Orosházi (mysterium) 76 Orosházi (vizkereszti játék) 128 Szegedi 83 Székes-fehérvári 47

Balladák és rokonnemüek.

A fonóban 214 A gerlicze 213 A gulyás szeretője 206 A halott völegény 207 A három árva 185 A hegyekhez elmegyek 237 A hegyi tolvaj 223 A honvédtüzér temetése 217 A kék inges huszár 234 A királyfi I–II. 153–157 Albert Jóska 238 A legszebb virág 182 A lovas legény 219 A menyasszony 217 A molnár inasa 185 Amott látod 190 Anyám, anyám 239 Anyám, édes anyám 240 A párjavesztett gerlicze 179 A pozsonyi kisasszony 232 A rab I–V. 191–194 A zsivány felesége 195 Az anya és leánya I–II. 198–199 Az áspis kigyó 189 Az ispánné leánya I–II. 203–204

Barcsai I–II. 149–151 Bács Jancsi 201 Bándi urfi 188 Beh sok falut 227 Bekő Ambrus 225 Bereg Náni 222 Biró szép Anna 176 Bogár Imre 221 Boriska 148 Búcsu 216

Csehó Pista 231 Czifra Jancsi 206

Este van már 234 Édes anyám kiment 236

Hajnal hasad 237 Halasi 226

Igács Ruzsi 196

Jár a korsó 213 Jó estét, édesem 205

Katonának vagyok 235 Kántor Teri 215 Kisebb töredékek I–II. 239–240 Kis Julia 183 Kőmives Kelemenné 174 Kuris Pista I–II. 208–210

Landorvári Dorka I–V. 162–172

Molnár Anna I–V. 137–148 Molnár Ferkó 220 Monusi Jánosné 233 Mózes és Julcsa 211

Nemes Sári 199

Pálbeli szép Antal I–II. 172–174 Perzsi 235 Petrás ur 214 Sárga ló 233 Sári Mári 210 Sebők Jani 236 Siroki erdőben 195 Sorozáskor 215 Szász Ferencz 224 Szép menyecske 238 Szilágyi és Hagymási I–II. 158–161 Szőcs Marcsa 212

Tamás Rózsi 200 Török Zsuzsi 205

Ugron János I–II. 186–188

Váradi nótája 218 Világszép Erzsók 180

Dalok.

A bakancsom el akarnám cserélni 284 A Csap-utczán végig, végig, végig 267 A csók titkos portéka 257 Addig iszom én egyedül 311 A deáknak a temploma a pincze 310 A ki ételt, italt adott 349 Alelujah 344 A mi cziczánk férjhez akar menni 335 Amott a hegyek lábánál 262 Amott látszik egy szép kerek erdő 275 A panyiti halastaóba 331 A pusztában fuj a szél 257 Arra alá a sikságon 252 Attól fél az édes anyám 328 Az én czizmám csikorgós 268 Az én galambomnak 273 Az én lovam pejkó 304 Az én rózsám fehér háza 270 Azért, hogy én olyan szegény vagyok 289 Az ökör a földet I–II. 333–334 Ágas- bogas a diófa levele 249 Áll áll isten babája 343

Bánom, hogy megházasodtam 338 Biró fia vagyok 335 Bizserére, bizserére 350 Boldog az ember nyilván 331 Borul a káposzta, hajlik a levele 259 Bús az idő, bús vagyok én magam is 246 Búza, búza tiszta búzakalász 260 Bőrrel khereskedik a vén Áron 328

Csicsija babája 341 Csiga-biga nyujtsd ki szarvad 357 Csipi csóka 350 Csöng, csöng gyürü 347 Czángó magyar, czángó magyar 298 Czifra szűröm szegre van akasztva 250 Czinege-góga hol voltál 357 Cziróka 343

De szeretnék a Kossuth-tal beszélni 288 Disznó a mezőben annyit nem turkál 271

Eczem peczem pityfalára 348 Egész napon szépen legel a marhám 304 Egyedelem begyedelem 345 Egyedem begyedem 345 Egyetem begyetem bütymöcske 355 Egyetem begyetem bütymőjáró 355 Egy megérett a megy 344 Egy se betyár ki gyalog jár 303 Egyszer egy időben 349 Egyszer volt egy ember 344 Egyszer volt egy ember, felmászott a fára 348 Elbusulom én magamat 253 Elég nekünk egy csónak 261 Elindulék a hazámból 293 Elmennék én te hozzátok egy este 264 Elment az én uram Pestre 330 Elmentem én a vásárra 331 Első, első, legelső 290 Elvirult má az én kincsem 279 Ennek a kis lánynak 263 Erdő, erdő de magas vagy I–II. 244–245 Esik eső a fenyvesen 244 Esik eső nagy sár van az utczán 292 Esküvőre kéne menni Szegedre 307 Este este este akar lenni 289 Este későn ne járj hozzám 270 Estve jött a parancsolat 294 Ez a kis lány, ez a kis lány 327 Ez az én szeretőm 272 Ez elment nyulászni 352 Ez elment vadászni 342 Édes anyám, adjon isten jó estét 266 Édes anyám, édes anyám 283 Éjszak felől fujdogál a szellő 301 Éni-péni jupiténi 355 Én lefekszem én ágyamba 349

Fakó lovam föl van kantározva 275 Fakó paripámon járok 301 Falu végén egy kis ház 345 Fehér liliomszál 352 Fekete szem, piros orcza 269 Felmotóláltam a 279 Fene ember a hevesi viczispán 338 Félre bánat bú 313 Fényes csillag van az égen 273 Fogtam én egy szúnyogot 347 Fölteszem a csákómat a fejemre 287

Galicziát kiseperték 339 Gara megyen garafára 355 Gyertek haza ludjaim 346 Gyorsan menjünk a faluban 341 Gyüjtik a csordákat 307

Ha bort iszom, jó kedvem van tőle 311 Ha felülök szürke paripámra 294 Haj a német levágja a hajamat 283 Haj istenem, add megérnem 277 Haragszik a gazda 311 Hazudsz, haza futsz 348 Három alma meg egy fél 249 Három csillag van az égen egy sorba 261 Három fehér kendőt veszek 250 Hej édes magyarom, magyarom 281 Hej ha nekem száz forintom volna 256 Hinna barinna 341 Hol jártál báránkám 356 Hova tegyem a sapkát 343 Hova visz ez az ut 259 Hová hová barna legény 329 Hull immár a fa levele 276 Huzd ki czigány azt a nótát 312

Igyunk a ki angyala van 312 Itt van már a kolera 315

Jaj de szennyes a kendője 254 Jere hozzám kincsem, galambom 266 Jobb a papné, mint a pap 348 Jövel Jézus 349 Juhász vagyok, busan őrzöm a nyájat 300

Kerek ez a zsemlye 271 Kering kering orsó 351 Kezemben van már az uti levelem 310 Kék a kötőm kerületi 256 Két petrencze, három kalangya 309 Kidűlt a fa mandulástól 248 Kimegyünk exerczirozni 285 Kinek nincsen krinolinos szoknyája 325 Kis szekeres, nagy szekeres 313 Kisütött a nap sugára 296 Kiverem a lovam a rétre 305 Kossuth Lajos a Bakonyban 292 Kossuth Lajos azt izente 289 Kossuth Lajos édes apám 296 Kossuth Lajos hires komendáns 292 Kossuth Lajos iródeák 296 Könyeimnek záporából tenger lett 282 Könnyü a németnek 283 Kukoriczának állott a muszka 326

Lassan lassan édes lovam, ne nagyon 302 Látom az életem 303 Leányom, leányom 336 Levele jött egy asszonynak 330

Majd elmegyünk messzire 291 Már Izsákon sok az ifiasszony 327 Már minálunk kis kalapot viselnek 339 Már minálunk megismerni ugy lehet 325 Megégett a nagy-abonyi kis bolt 260 Megirták a guzsalyomat 278 Meg van irva historjába 336 Megy a hal lefelé 265 Megy honvédnek, megy huszárnak 282 Még azt mondja az anyám 262 Még azt mondja az osztrák 295 Mi az oka, hogy a Tisza befagyott 272 Mi az oka, hogy megvettél 252 Miért ragyog a sok csillag az égen 258 Mi fehérlik ott a sikon távolba 333 Mikor megyek az oltárhoz esküdni 335 Mikor visznek Olmücz felé 297 Minden felől harczi nótát fuj a szél 294 Mindig hordják a regrutát 291 Mit ás kend 353 Mit játszunk lányok 351 Mi zörög az úton 357 Monostori határon 268 Most jöttem a tetétleni pusztáról 299

Nagy-Abonyban csak két torony látszik 284 Nagy-Abonyban dobos vagyok 286 Nagy-Váradra kén menni 328 Nem bánom én kedves rózsám 253 Ne menj el idegen földre 276 Ne menj el rózsám egy hétig 277 Ne menj el szivem Szilágyba 274 Nem hitted, hogy katona vagyok én 293 Nem szánt vét az égi madár 291 Nem szeretek én már ezután 259 Ne szeresd galambom 245 Nem vagy legény, nem vagy 248 Nem vagyok én adós 247 Nem vagyok én kapitán 300 Nézz rózsám a szemembe 251 Nincsen feleségem, de majd lesz 251 Nincsen olyan csárda mint a nánai 265 Nincs jobb élet a juhásznál 306 Nincs szebb virág a leánynál 337 Nyárban esik nyárban 246

Oh ne mondj engem rózsádnak 255 Önkénytesen álltam a zászló alá 288 Öt harang 356 Özvegy asszony lánya vagyok 339

Pad alatt, pad alatt egy kis ház 354 Pajtás mig lever 313 Panni néni soh’sem ett olyan jót 302 Pap vagyok 346 Prága alatt van egy szép uj temető 284

Répa retek mogyoró 347 Rongyos a kend háza vége 329

Sárga csikó sárga csikó sárga 263 Sárga csikóm réz patkóra 265 Seregek ura 347 Sétáljunk sétáljunk 350 Sirhat az az édes anya 288 Süss fel nap 356 Süti süti pogácsát 342 Szabad a madárnak ágról ágra szállni 269 Szag szag szag 337 Szárnya szárnya szárnya a madárnak 286 Száz szónak is egy a vége 309 Szennyes az én ingem 297 Szeretőmet vettem én meg 243 Széles az én kedvem ma 315 Széna széna széna terem 264 Szép állat az őz a gyors futásban 337 Szita szita szűrő szita 350 Szolnok alatt folyik el a Tisza 262 Szól az ágyu jön a halál 290 Szól a világ mit hajtok rá 243 Szomoru az állapotom 247 Szomszéd asszony szép leánya 253

Tánczszók 316–321 Táni baba táni 343 Téli nyári piros alma 258 Tizet ütött már az óra 340 Túl a Tiszán a Dunán meg innen 299 Tulsó soron megy egy legény 336

Uj hirt hallék 356

Van-e kendnek szép lyánya 353 Van már kis szék 326 Verje meg az isten 255 Világos az én kis kötőm 257

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta 306 Zug az erdő, zug a mező 282

Mesék és mondák.

A béka komája. VII. 429 A czigány az égben és pokolban. III. 383 Adj isten egészségére. XVII. 480 A halhatatlanságra vágyó királyfi. I. 361 A három arkangyal. XIX. 490 A kaczor király. VIII. 433 A kalász eredete. XXI. 493 A kis kakas gyémánt félkrajczárja. X. 443 A kis kakas kiturta a fövényt. IX. 438 A róka, a medve és a szegény ember. XIV. 470 A szegény asszony szive. XVIII. 488 A szürke ló. XV. 474 A teins ur, és Jancsi kocsis. XI. 447 A Tisza eredete. XXII. 494 A vadgalamb, és a szarka. XX. 492 Az angyalbárányok. II. 376 Az aranyszakálu ember. V. 404 Az egyszeri gyerek. XIII. (1–4) 459 Az okos leány. XVI. 478 Félig nyuzott bakkecske. XII. 453 Hevá lett a bárány mája? IV. 397 Ilók és Mihók. VI. 422 Krisztus mondák. XXIV–XXXIV. 496 Miért lett szamár, a szamár. XXIII. 495

KARÁCSONYI MYSTERIUMOK ÉS VIZKERESZTI JÁTÉKOK.

KARÁCSONYI MYSTERIUMOK.

1.

A „Magyar Nyelvészet“ közlése szerint.

AZ ANGYAL

_(„Betlehemét“ az asztalra helyezvén, csenget és énekel):_

Mennybűl az angyal Legyütt hozzátok Pásztorok, pásztorok! Hogy Bötlähämbä Siätve mennyi Lássatok, lássatok. Az istän fija A’ ki szülätett Jászolba’, jászolba’ Barmok közt fäkszik, Jászolba’ nyugszik Szänt fija, szänt fija. Mällätte vagyon Az ides annya Mária, Mária; Ü liszen näktek Füő patronátok Valuóba’, valuóba’.

A KATONA

_(belép haragosan, a közönséghez)._

Áll fiére te vasfogu banya, ne nizz úgy mint ä vas vella, talán fogaid csikorognak ä ríg äläjtett vadra? – Ne nízz te sárkányfülü kofa, hanem gyüjjön bä ä’ gazda, märt gyünnäk ä’ pásztorok, a kik nékünk új hirt mondanak. Märt nem gyüttünk mink titekät níznyi, hanem Bötlähämet üöríznyi, – az angyaltul küldättünk, hogy azt megüörizzek.

ELSŐ PÁSZTOR _(jő.)_

Szalannás juó ästiét ä házi gazdának. Ime! hol vagyok, älväsztettäm pajtásomat, azt gyüttem käräsnyi, dä minäkälüöttö föltalálom, füőhajtom kulacsomat, megkuostulom dicsüő somlai boromat _(iszik.)_

MÁSODIK PÁSZTOR _(jő.)_

Töpörtüős juó ästiét ä’ ház urának! Látom pajtás, te csak hajtogatod üres kulacsodat, dä nem várod meg kädväs pajtásodat. Tudod ién hegyäkät, vüögyäkät járvo kärästäläk, miég megtaláltalak, nem tunnál-e hirt mondanyi arrul ä megörägedett üös atyánkrú?

ELSŐ PÁSZTOR.

Dä bion tudok, oda kü pällüli[1] päníszes szakállát, sírva hajtogattya üres kulacscsát.

ANGYAL, KATONA, KÉT PÁSZTOR _(énekelnek.)_

Juó napot Mária, Istännäk szänt annya, Märt üdvössiget szültiél Jiézus annyává lettiél, Áldott vagy, boldog vagy! Mi is dicsirätet mongyunk ü néki? Mit adgyunk hát néki? Ajándiékot kiki, Hogy kédvit találhassuk, Kis Jiézust mégláthassuk, Egy báránt, egy sajtót – Illen szegíny pásztoroktúl ölíg lesz Talán miég az aranynál is többöt tesz!

ELSŐ PÁSZTOR.

Äj pajtás, pajtás, már kiläncz, tíz uóra fälié jár äz idüő, juó vuóna az ijjeli nyugalom.

_(A két pásztor erre lefekszik a földre és horkolva alszik.)_

AZ ANGYAL _(énekli.)_

Gloria, gloria, gloria, in excelsis Deo! Surgyite (surgite) pastores!

PÁSZTOROK _(álmosan.)_

Ide bion ne szurgy, mär’ visszaszurlak!

ANGYAL.

In Bötlähäm fugite, Jesum natum salutando cantate!

PÁSZTOROK _(álmosan.)_

Nincs näkünk gantárra valuó päniszes pinzünk[2].

KATONA _(énekel.)_

Käljätäk föl pásztorok, pásztorok, Ime nagy csudát láttok, Hol angyalok inekűnek, Glóriákat kiáttanak, Bötlähämbä siässünk, siässünk Ale-alelujah!

A KÉT PÁSZTOR _(énekel.)_

Bár csak elüőbb fölíbrättäm vuóna, Dä lásd pajtás mast állottam tapra.

_(Felállanak és tánczolnak.)_

Má’ ríg csöndűt ä’ fülämbä Az angyal mondáso, Hogy kis Jiézus szülätett Rongyos istálluóba. Oda mennyi vagyon bátorságom, Rämillem hó’ kis Jiézust meglátom. Gyärä pajtás mennyünk äl, Te is lehätsz társom, Véläm van juó dudásom Má’ rígi bujtárom.

KATONA.

Aj pajtás, pajtás, álom-e vaj látás, a mikät hallottam, nyilván csodálkoztam, a na’ filälem miá nem magyarázhatom!

KORIDON _(kivülről.)_

Pásztorok, pásztorok! mit csäläkettätek, Hó’ juhaitokrul megfälädkeztätek?

PÁSZTOROK _(éneklik.)_

Mi bion nem fílünk, Kár nékül älílünk.

KORIDON _(kivül énekel.)_

Hallátok? uj hirt mondok, Pásztor barátim! na’ dolgok A jászolná’ törtíninäk, Hol angyalok íneklinäk; Tán füő pásztor szülätett, Istän bárányává lett.

PÁSZTOROK.

A bűn iés a szärätät Illänekät älkövät.

KORIDON _(benyitja az ajtót és beesik.)_

Itt is älästäm hát az ajtuó tapába?![3] Husos, kuóbászos juó ästiét a házi gazdánok; látom, kädväs pajtásim, ti megvattok?

KATONA.

Mi megvagyunk, hát te vín Koridon hová indútá’? talán az angyaltul intést vettiél s välünk akarsz gyünni. Dä te vín Koridon tudsz-e imádkoznyi?

KORIDON.

Tuók biz’ ién päräczet porczogatnyi, meg egy juó kulacs somlai bort föhajtanyi, ha nem hiszitek, tegyítek meg vélem azt a pruóbát, maj’ äljárom kädvämre azt a dudás nuotát, szílläl szuórom rúlam äzt ä szüörös bundát. Vaj inkább ä hälett mongyunk a házi gazdának egy szíp víg nuotát.

MIND _(énekelnek.)_

Pásztor társim, mit hallottam Igaz-e, valuó-e? Gyärtek väläm Bötlähämbä Kiérdezzek, úvvan-e? Hogy egy szűz az éjtszakán Fiacskát szűlt a sziénán; János, Palkuó, Bänczä, Istuók Juhászok, bujtárok, Zárgyátok bä na’ szaporán Az aklot, pajtások. Mizäs, mákos, turuós läpint Siässätek sütnyi, Hogy ha vélünk Bötlähämbä Älakartok gyünnyi. Palkuó, tüötsd meg kulacsodat Fris tiéjjäl, idessäl, Hó’ ne mennyünk annyi füödrä Üräsän, üräsän.

Elsüöbä is a kis Jiézust álgyuk siätsiéggäl, Täjät, mizät adgyunk näki kädväs idessiggäl. Nosza tehát vigadgyunk, vigadgyunk. Vig örömöt kiáltsunk, Tälläs szivväl lilekkäl Urankho’ folamodjunk. Mennyországba jer pajtás, jer pajtás, Ottan leszen juó tartás, Sör, bor mint tänger, Ott ihatik az ämber, Egyik angyal trombitál, trombitál, A második furuglál, A harmadik tánczot jár, Nosza tehát indullunk, indullunk, Hogy Bötlähämbä älgyussunk. Dicsírtässík az ur Jiézus Kristus! Mindörökké. Amen! – _(Mind el.)_

(Torkos Sándor gyüjt. Göcsej.)

2.

_(A játszó személyek: három angyal, hosszu fehér ingben, mely szalaggal föl van diszitve, és egy püspöki sapka; egy katona, kinek neve itt Heródes, szép magyar huszár-öltözetben; négy pásztor, kiforditott bundában, bojhos sapkával bundadarabból s bottal. Az öreg, csepűből készűlt szakállat és bajuszt visel._

_A Betlehem egy két tornyu, papirból vagy vászonból készűlt és festők által kiczifrázott ház. Ez többféle._

_A jelmezeknél arra törekednek, hogy minél czifrább legyen._

_A személyzet megáll a pitvarban a Betlehemmel együtt, Heródes kopogtat s egy angyal bemegy.)_

HERÓDES.

A király Krisztusnak megjelenéséről, E világra való szent születéséről, Bűnös emberekhez eljöveteléről Illik hát mindnyájan értekeznünk erről. Mert született Krisztus, e világnak ura, Kinek e városban nem vala hajléka, Sem fris palotája, sem királyi háza, E világmód szerint, nem vala nyugvása, Kinek az ő vállán nagy uraság vagyon, Fejedelemségre hatalma ily nagyon. Elérkezett hozzánk, hogy megszabaditson Bűnös rabságunkból, hogy minket megváltson. Sírjál, oh hát sírjál Sionnak leánya, Mert jászolban fekszik az isten báránya. Siralmas szemeit a Krisztusra hányja, Ha nem soká lészünk véle is igy szemben, Felviszen magával végre az egekben. Szivesen kivánom.

ANGYAL.

Mostani bátor beszédünkről bocsánatot kérünk, A nagy nemes Betlehemmel tisztességet tészünk, Kérjük alásan, ha terhökre nem lészünk.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

_(Ha megengedtetett a bemenetel, ezek kimennek s mindnyájan énekelnek kivűl:)_

Örömet hirdetek nektek Minden nemzetnek, Mert született Betlehembe’ Egy kis gyermekcse, Jászolban, pólában. A’ barmok közt, oh de fázik! A jászolban szénán nyugszik, Édes Jézusunk, kedves Megváltónk, Édes Jézusunk, kedves Megváltónk.