Part 17

Legnagyobb védelmük az átkozódás. Csak hitük háborgatóit szokták megátkozni s az ilyen átkok teljesüléséről csodálatos legendáik vannak.

_(Győry Lajos. Vasárnapi Ujság 1874. 43., 44., 45., 46. számaiban.)_

_Ugyanott_ a 47. számban _Ferencz József_ (jelenleg az egyistenvallók főfelügyelője) észrevételei a fentebbiekre, ki azt az állítást czáfolva, mintha a magyar zsidóskodás az egyistenvallás kifolyása volna, idézi a magyar zsidóknak azt a zsoltárát, mely a pápistákat, kálvinistákat, lutheránusokat mind tévelygőknek hirdetve, majd az egyistenvallókra tér s így nyilatkozik róluk:

«Negyedrendben, az kik egy Istent vallnak, Tiszteletben im ezeknél nem jobbak; Emberi találmányt ők is követnek, A többivel egy hajóban eveznek».

A «magyar zsidókkal» csaknem azonos felekezet a német «hetedik nap szentjei»-nek sectája. Ezek azonban európai hazájukban nem állták ki az üldöztetést s kivándoroltak Amerikába s ott az «Ephrata» telepét alapították meg, Lancaster város közelében. Építkezésük most is olyan, mint a sváboké. Tökéletes kommunisták. És vegetarianusok. Minden edényük fából van. Fegyvert viselniök, vért ontaniok nem szabad. Hanem azért mégis, mikor a szabadságharcz kitört Észak-Amerikában, a hetedik nap szentjei is meghozták a maguk áldozatát a közös haza és közös szabadság oltárára. Beálltak betegápolóknak. S a kórházi ragályban százötvennek az élete esett közülök áldozatul.

_(Das Buch der Welt. 1862. évfolyam.)_

(309. lap).

A nap egyenlő felosztása télen nyáron, az _Ében Häezer_ parancsai az idegen nők iránt; a brachot imái; – a «minhaolan veadhaolam» köszöntése, az ételek megválogatása iránt felvilágosítást ad a _Schulchan Aruch_. (Németül megjelent Hamburgban 1837.)

(312. lap.)

_Servet megégettetését_, Blandrata halálát, Dávid üldöztetését megtaláljuk az _Unitárius Kis Tükörben, írta Ferencz József_. Ugyanaz általában igen világos képet nyujt az unitarismus multjáról és állásáról a magyar hazában, kiknek hitrokonaik nagyobbrészt angolok (Nagy-Brittaniában és Amerikában). A lengyel hitrokonok elenyésztek.

(I. köt. 312. lap.)

«_Alm_».

Ez a neve a Schulchan Aruch szerint az olyan hatalmasnak, a ki az Isten népe fölött kegyetlenkedik.

(I. köt. 314. lap.)

Az «_Arur_» és a «_Schofer_» átkozódás módjai. _(Schulchan Aruch.)_

(I. köt. 316. lap.)

Pécsi Simon és az ő Esztere.

Költői mondakörbe átvágó történeti hagyomány. Pécsi S. volt az a hirhedett erdélyi kanczellár, ki a zsidó vallást az erdélyi magyarság közé behozta s bámulatos sikerrel elterjesztette, míg aztán erőhatalommal meg nem akadályozták benne. Eszter a nagyváradi főrabbi szép leánya, kibe Pécsi beleszeretett, s hogy elvehesse, zsidóvá lett. A népmonda egész prófétai alakot csinált a szép zsidónőből, kinek csaknem sikerült egy új zsidóországot megalapítani Európa közepén.

_(Több történelmi emlék után s. j.)_

(I. köt. 317. lap.)

Tizenkét bágyoni lovas legény.

_(Lásd Orbán Balázs. Székelyföld. V. k.)_

(I. köt. 318. lap.)

«Elihu Burrit».

Az 50-es években nagy hírre jutott amerikai békeapostol. _(Saját j.)_

(321. lap.)

Tordai hasadék.

_(Saját uti jegyzeteim és Orbán B. monographiája nyomán.)_ A tordai hasadékot némelyek vegytani alkotásnak vélik. Én _Hunfalvy Jánost_ fogadtam el tekintélynek (a saját szemléletem megerősítésére), ki azt vulkáni alkotásnak nevezi. _Magyarország és Erdély. II. szakasz._

(347. lap.)

A kialkudás Mogával. «1848-ban Moga József vezetése alatt levő 10,000 főt számláló oláh tábor vette körül a helységet… Küldöttség ment a vezérhez… a feltételeket: – _tizenhat darab vágó marha_, stb. – teljesítették: – _további kártétel nélkül eltávozott_».

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. k. 228. l.)_

(II. köt. 7. lap.)

Allium obliquum Linnei.

_(Haynald érsek fedezte fel a tordai hasadékban tett füvészi tanulmányozása alkalmából.)_

(II. köt. 9. lap.)

Bafomet bálvány.

Az a mesés bálványkép, mely a templariusok kiírtásában szerepelt. Rájuk fogták a kormányok, a kik kincseiket el akarták venni, hogy ezt a faragott képet imádták a Krisztus helyett.

(II. köt. 17. lap.)

Kétszeri hajnal Toroczkón.

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V.)_

«E napon kétszer volt alkalmunk az alvó természetnek felébredését látni, a Keresztes mezőn már végig lebegtek a nap elősugarai: s Toroczkón másodszor látták a nap sugarait a Székelykő tető-ormán kigyulladni».

(U. o.)

_Ava Saxa_, vagy _Afva Saxa_, meredek bércz, Finnország uleaborgi kerületében, Tornea várossal szemben a tengerparton, a melynek ormáról junius közepén kétszer látni a napot lemenni és felkelni naponként.

(II. köt. 47. lap.)

E közlemények adatai az 1850-ben megjelent, de rögtön elkobzott _«Das Schwarze Buch»-nak nálam meglevő példányából_ vannak merítve. E mű szerzője, mint tudva van, az akkori alsó-fehérmegyei főispán, s jelenlegi országos képviselő, báró Kemény István, ki az adatokat a leghitelesebb szemtanúk nyomán állította össze.

(II. köt. 47. lap.)

«Czigánylegény nőül vette a vérengzésből megmentett grófleányt».

_(B. Kemény Gábor. N. E. V.)_

(II. köt. 49. lap.)

A «_Das Schwarze Buch_» szerzője azt így adja elő:

Ez iszonyúságok hirére, s hogy az enyedi menekültek közül több százan az erdőkön rejtőznek, az éhhalállal és megfagyással küzdve az én vezérletem alatt kirendeltek Tordáról tizenhárom lovast, két honvéd szakaszt, s nehány aranyosszéki nemzetőrt, kikhez még négy úrlovas csatlakozott, Paget János (angol születésű), báró _Wesselényi Ferencz_, _Szilvási Miklós_ és gróf _Toldy Lajos_.

Felvincztől Enyedig már minden lépten-nyomon találkoztunk menekülők hulláival az utczán, a miket a hollók, farkasok és kóbor-ebek marczangoltak.

Előcsapatunk, mely tíz lovasból és husz honvédból állt, hirtelen egy _jól fegyverzett oláh seregre bukkant, mely épen Thoroczkó_ _elpusztítására indult. Pereczi százados Szilvásival és a tíz lovassal minden tétovázás nélkül közéjük rohant s szerteszét verte őket_.

Ezzel beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én az embereimet az erdőkre küldém a menekülőket összeszedni.

Ez éjszakán hétszázat mentettek meg.

Leírhatatlan jelenetei a kitörő örömnek és kétségbeesésnek. Itt egy elveszettnek hitt szorítá kebléhez gyermekeit, amott egy megmentett leánykát adtak vissza szerető anyjának; míg a kik nem találták az övéiket a megmentettek között, csak sirtak, de nem mertek utánok tudakozódni, attól félve, hogy halálhiröket kapják válaszul.

A megmentetteket, kik maguk nem mehettek, hetven szekérre ültetve, korán reggel megindultunk Vincz felé. Itt a lesben álló oláhok megrohanták előcsapatunkat. Benn Vinczben hadrendben felállított sereget találtunk, míg több oldalról vágtató lovasok közelítettek felénk.

Itt a Fekete Könyv szerzője szemtanui élethűséggel írja le a kis védő csapat bámulatos hősi küzdelmét, melyben kitüntették magukat _Pereczi százados_ és _Paget_ a lovasok élén; a honvédség buzdításában pedig _Dobozi_ és _Bánó Miklós_ (később országgyűlési képviselő s a mostani képviselőház alelnökének testvére) és Anasztázi (olasz) őrmester. Az egész menekvő csapat szekérsorával sikerült a fegyveres ellentáboron keresztültörniök.

Itt esett el egy lovas őrmester, ki nagyon messze bevágott az ellencsapat közé, lövéstől találva.

(II. köt. 69. lap.)

«Choiseul Praslin herczeg».

Egyik megelőzött évben (1846-ban) hirhedetté lett alak. Szép fiatal nejét megölte gyermekei nevelőnője iránti bünös szenvedélyből. (Egykoru hírlapok.)

(II. köt. 73. lap.)

Féltél napja. Thoroczkón ősünnep.

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt.)_

(74. lap.)

Saját pénzükért isznak a lakodalomban.

_(U. o. V. kötet.)_

(77. lap.)

Lányi czigány alakja.

_(Saját uti jegyzéseimből.)_

(II. köt. 82. lap.)

A magunk fajából való renegátok. _(U. o. 228. lap.)_ Mindig voltak árulók, a kik jóltevőik iránt voltak épen a legkegyetlenebbek. Ez az emberi szellem éjoldala.

(86. lap.)

A Birgej.

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. kőtet.)_

(II. köt. 92. lap.)

A «_Kő_» szorosában végbement harczok. Le vannak írva _Orbán Balázs «Székelyföld»_ művében.

(II. köt. 94. lap.)

«Cress lovasok». Eredetileg dragonyosok voltak. A magyar kormány által mellvérttel láttattak el. Fekete egyenruhájuk volt, sisakjuk taraján fekete tollazat. Legutoljára Szegeden találkoztam csapatjukkal 1849. év julius végén. _(S. j.)_

(94. lap.)

Cress lovasok hőstette az enyedi hidon.

_(Báró Kemény István elbeszélése nyomán.)_

(II. köt. 96. lap.)

Hatvani egy támadás visszaverésére egy félszázad «halálfőst» küldvén ki, azt az oláhok körülvették és elfogták.

_(U. o. 242. lap.)_

(II. köt. 96. lap.)

Midőn körülfogva mindenfelől, a küzdés lehetetlen volt, a «halálfejesek», felszólításra, egyik a másikat szúrták le; nekik nem volt szabad fogságra esniök.

_(U. o. 245. lap.)_

(II. köt. 106. lap.)

Székelyvár leirása. _(U. o. 220.)_ Még áll belőle egy toronyfal; valaha erdő is volt körülötte, de azt kiirtották.

(II. köt. 107. lap.)

Abrudbánya a pusztulás után.

_(Saját uti jegyzeteimből.)_

(II. köt. 108. lap.)

Római emlékek Abrudbánya körül. _(S. j.)_

(II. köt. 108. lap.)

«Az ágyúk a gőz- és vízgépek csőiből voltak csinálva, a miket a bányákból elhoztak».

_(Nagy-Enyed veszedelme. B. Kemény Gábor 242. l.)_

(II. köt. 109. lap.)

Fabu Popi. (U. o.)

(II. köt. 110–112. lap.)

Szájhagyomány az oláhokról.

_(Saját uti jegyzeteim.)_

(II. köt. 116. lap.)

Gyertyámos fölégetése.

_(Orbán B. «Székelyföld».)_

(II. köt. 124. lap.)

A toroczkó-szentgyörgyi békekövetek lekonczolása.

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. kötet.)_

(II. köt. 130. lap.)

Szent-György felgyújtása. _(U. o.)_

(II. köt. 131. lap.)

Ágyúzás a Székelykőről.

«Az oláhok a város körül a gyümölcsösök és kalangyák közé megbujva várták az éjt, hogy annak leple alatt végrehajtsák népgyilkoló szándékukat, melyet Szent-Györgyön oly rémes előzmények között kezdettek meg. Toroczkó helyzete a legválságosabb volt, mert a város minden oldalra szolgáló utczái minden irányban nyitva és a sokoldalú megtámadásnak kitéve, mely ellen nemzetőreink sokfelé felosztott csapatja alig védhette volna: azért azon cselt használták, hogy vagy 40-en egybeszedve a nemzetőrség és az iskola dobjait, a Székelykő felől nyitva levő oldalon észrevétlenül kilopództak s a Székelykő oldalára felmászva, ott egyszerre elkezdtek iszonyatosan dobolni, lövöldözni s roppant kiabálás közt a városba bevonulni.

Az oláhok félénkebb része már a hegyek visszhangja által sokszorozott lövöldözés és dobszóra megfutott, kik hátramaradtak, a 3000 aranyosszéki nemzetőr megérkeztének hirére eszeveszetten futottak szét, s Toroczkó meg volt mentve; többé háborgatni nem is merték.

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt. 208. l.)_

A sziklába fúrt ágyúkat magam is láttam s azt a székely menyecskét is, a ki megtette fogadásból, hogy mikor egy ilyen ágyút el akartak sütni a népünnep alkalmával, egy laskanyújtó deszkát tett az ágyúlyukra s arra ráült, s úgy lövette fel magát a levegőbe. Semmi baja se történt.

(II. köt. 139. lap.)

Szentgyörgyi puszta-templom.

_(Saját uti jegyzeteim szerint.)_

(II. köt. 150. lap.)

Toroczkói vastermelés.

_(Orbán Balázs. Székelyföld. V. köt. 212. l.)_

(II. köt. 155. lap.)

A toroczkói bányászok kényszerített beosztása a hadseregbe. _(U. o.)_

(II. köt. 165. lap.)

A vasipar hanyatlása: a vámleszállítás miatt.

_(Saját jegyzéseim az 50-es évekből.)_

(II. köt. 167. lap.)

«Külföldön – a Vojvodinában». A Bácska és a Bánát azon időkben külön koronaországgá volt alakítva «Szerb vajdaság» czím alatt. _(S. j.)_

(II. köt. 168. lap.)

Hogy az _unitáriusok nem keresztyének és így polgárjogokkal nem birnak_. Ezt azokban az időkben még _nevezetes magyar jogtudósok_ is így állították. Kútforrást nem akarunk nevezni. «1848-ban a pozsonyi országgyűlésen az unitárius vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatott». De az örömérzést csakhamar elfojtotta a nemzet leveretése. A szomorú emlékű 50-es évek kormánya különösen a protestáns egyházak és iskolák ellen indított hadjáratot. _Az unitárius egyház önkormányzási joga nyilván megtagadtatott. 1851-ben elhalván a püspöke, ennek a székét ujra betölteni meg nem engedtetett_».

_(Unitárius kis tükör 26–27. lap. Irta Ferencz József.)_

(II. köt. 172. lap.)

A nyereség legnagyobb részét bűntársai tulajdonították el. _(Der neue Pitaval XXXV. kötet 8. l.)_ A távolabb eső bűnrészesek menekültek.

_(U. o. 10. l.)_

(II. köt. 172. lap.)

«E bűnper ellenesei nemcsak a magas üzleti és pénzügyi világból, hanem egy bizonyos politikai és vallásos pártárnyalat tagjaiból is állottak… _Összeköttetésbe hozatott ez bizonyos nemszabadelvű, magasrangú urak állítólagos cselszövényeivel_».

_(Der neue Pitaval XXXV. köt. 95. l.)_

(173. lap.)

A hadsereg későn kapta meg a vágómarha-szállítmányt, akkor már nem volt rá szükség, ujra el kellett adni, ezen vesztett a kincstár 1 millió 330 ezer forintot. Hogy a további szállítás alól megváltsa magát, kárpótlást fizetett a szállítóknak 650 ezer forintot.

_(U. o. 12. lap.)_

(II. köt. 173. lap.)

A nem létező ökrök bőrére való szerződés.

_(U. o. 16. laptól 50 lapig.)_

(II. köt. 173. lap.)

«Olaszaiddal?»

Az illető szállítmányosok olaszok voltak.

_(Der neue Pitaval.)_

(II. köt. 174. lap.)

A gabonaszállítmány. «Egy harmada jó volt a gabonának, két harmada rossz; a gabonába kevert föld, szemét s egyéb használhatlan czikkekért 327 ezer forintot fizetett a kincstár».

_(U. o. 70. lap.)_

(II. köt. 175. lap.)

A csinvatügy, a devisekkel és államkötvényekkel való üzlet. _(U. o. 74. és a következő lapokon.)_ A _84. és 85. lapok_ kiderítik, hogy az illetők a kincstár számára külföldön eladott államkötvényeket 4¾–5 százalékkal számították be az akkori tőzsdei árfolyamon alul.

(II. köt. 175. lap.)

A két fonalszál.

_(U. o. 56–57. és a következő lapok.)_

(II. köt. 178. lap.)

A versenytársak kijátszása a mellékszobában leskelődők értesítése által. _(U. o. 13. lap.)_ A szerződést visszakeletezték.

_(U. o. 14. lap.)_

(II. köt. 179. lap.)

_A solferinoi csatatér leírása._

_(«Der Krieg in Italien, 1859. Nach den Feldacten, und anderen authentischen Quellen bearbeitet durch das K. K. Generalstabs-Bureau für Kriegsgeschichte». II. köt. 240. lap.)_

(II. köt. 180. lap.)

Eltévedt dandár.

A Leiningen lovasdandár elébb Madeletól Ceresara felé, onnan megint tovább egész Goitoig visszafelé halad – «a viszonyok egészen hamis felfogása miatt, igazolhatlan módon elhagyta a csatatért».

_(U. o. 180. lap.)_

«A Zedtwitz hadosztály egészen eltünt előlem: reggel óta Goito felé tartván, minden jelentéstétel nélkül». Wimpffen tábornagy jelentése.

_(U. o. 298. lap.)_

(II. köt. 181. lap.)

Vontcsövü ágyúk.

«A franczia granátok oly messzire hordtak, hogy a Monte Scaláról a cziprusok halma mellől a 3000 lépésnyi távolban fekvő solferinoi váracsot is elérték».

_(U. o. 285. lap.)_

«A Zichy lovasdandár 9. számú lovassági ütege rohamban közeledett egész 800 lépésnyire az ellenséghez; de alig csatolták le az ágyúkat, abban a pillanatban három ágyúja le volt szerelve a franczia lövegek által s a negyediknek minden lova megölve… Délre mind a két ütege a lovas dandárnak harczképtelenné lett».

_(U. o. 287. lap.)_

A vontcsövű ágyú, a mit III. Napoleon legelőször mutatott be az 1859-diki olaszországi hadjáratban, egészen új szerkezetű hadi gép volt akkor. Először lett vele megpróbálva a hatás, melyet szétrobbanó golyókat egyenesen lövő ágyúk szórnak az ellenség közé. Odáig csak vető mozsarak és congrév röppentyűk alkalmaztattak haubiczok és gránátok szórására, miknek a légben kellett elpattanniok, hogy darabjaikat, vagy shrappnel-golyóikat felülről szórják az ellenségre. Az ágyúcsőből kilőtt golyó pedig ott durran el, a hol a földre leesik. S tartalmát mind előre szórja. Ez tette egyenlőtlenné a harczot az 59-diki hadjáratban. _Egy bécsi polgár 1000 forint jutalmat tüzött ki annak a hadcsapatnak, a melyik a legelső vontcsövű ágyút elfoglalja; s mikor egyet elvettek Magentánál, azt fellobogózva, koszorúkkal elhalmozva vitték Bécs városa utczáin végig_, mint valami világhírű csodát. Tizenegy évvel későbben aztán Sedánnál az öntött aczélágyúk a franczia vontcsövűek ellenében ugyanazt a lezúzó hatást gyakorolták.

_(Egykorú hirlapok után.)_

(II. köt. 181. lap.)

Husz ezerével!

Egyik hivatalos kimutatás szerint az ütközetben csupán az osztrák részéről 22 ezer ember veszett el: nem mind halott, de harczképtelenné lett sebesült.

_(Der neue Pitaval. U. o.)_

(II. köt. 183. lap.)

«Nem láttak egy falat hust».

Nem, mert a szállítók úgy elkéstek vele, hogy a hadsereg számára felhajtott gulyák a solferinoi ütközet után érkeztek meg az olasz harcz színhelyére. Azokat Oláhországban vásárolták össze. S minthogy a hadjárat alatt minden katonának egy font hus volt utalványozva (ha lett volna miből), az ütközet után pedig a húsilletmény le lett szállítva ⅓ rész fontra, s a katona azt is tetszése szerint ott vásárolhatta, a hol tetszett, tehát magán-mészárosoktól; a szállított gulyák pedig egyúttal a keleti marhavészt is magukkal hozták: azért kellett iszonyú kárpótlást fizetni a szállítóknak. Az állam fizette a kárpótlást; nem a szállítók.

_(Der neue Pitaval. U. o.)_

(II. köt. 184. lap.)

_A küzdelem._

A csapatok vetélkedtek a hősiességben, s a tusa oly elkeseredéssel folyt, hogy a cziprusok halma és Monte Cernal körül a katonák, _mikor ellőtték a töltényeiket, kövekkel hajigáltak az ellenségre_.

_(U. o. 260. lap.)_

(II. köt. 186. lap.)

Egyetlen lövés nélkül.

«Az ostromlók egész halálmegvetéssel zárt hadsorokban rohantak fel a meredélyen, megostromolták azt, kiverték az ellenséget a Madonna della Scoperta épületeiből, _a nélkül, hogy egyetlen lövést tettek volna_».

_(U. o. 299. lap.)_

(II. köt. 188. lap.)

A vihar a csatatéren.

U. o. 340. lap és másutt a harczolókat szétválasztó vihar. _(348. lapon)_ «A vihar oly záportömeget ontott alá, s oly porfellegeket kavart fel, hogy a csapatok nem láthatták egymást». A szemközt vágó porfelleg miatt lehetetlen volt a mi csapatainknak a lövés. Ellenben az olaszokra meg az a kedvezőtlen ellenhatása volt a zivatarnak, hogy nem vették észre, mikor egy egész dandár az osztrák seregből az általuk megszállt város alatt elvonult. Egy franczia afrikai lovas vadász-zászlóalj két magyar huszárcsapat közé rohanva, a zivatar zürzavarában, összekaszaboltatott.

(II. köt. 188. lap.)

«Két hadsereg folytatja a harczot a sötétben». Benedek altábornagy és az olasz hadsereg közt folyt ez a harcz az éj sötétében, s a felhőszakadás közepett. Az égő város: Mentone.

_(Hivatalos összeállítás.)_

(II. köt. 189. lap.)

A hivatalos jelentés az ezen ütközetben «eltüntek» számát hatezerre teszi. Miután azt is kideríti, hogy a francziák a Minción átvonuló osztrák sereget nem üldözhették a vihar miatt: az eltévedésnek ez a legvalószinűbb magyarázata; a mit különben az eseményekben résztvett magyar legionariusok is megerősítenek.

(II. köt. 192. lap.)

«A villafrancai békekötés».

III. Napoleon szándéka az volt, hogy mikor a franczia seregek Velenczébe bevonulnak, ugyanakkor a magyar legionariusok a dalmát parton át franczia segédcsapatokkal Magyarországra betörjenek. Gondja volt rá, hogy a gyalogság magyar egyenruhát kapjon. A szándék komoly volt. Poroszország tiltakozása hiusítá azt meg. A mint egy reggelen egy szekéren porosz egyenruhás főtisztek jelentek meg a főhadiszálláson: másnap el volt határozva a háború befejezése.

_(Jelenvolt barátaim jegyzetei után.)_

(II. köt. 194. lap.)

«Végzetes nyilatkozat».

_Gerheuser alezredes_ s veronai élelmezési főbiztos nyilatkozata.

_(Der Neue Pitaval XXXV. köt. 45. l.)_

(II. köt. 194–195. lap.)

_Az alelnök, ki az ügyet vezette, a tárgyalás negyedik napján megbetegedett. (U. o. 98. lap.) Valamennyi biró és a közvádló egészsége láthatólag meg volt támadva. (U. o.) Rövid időköz alatt két biró meghalt; talán a tárgyalások következtében._

_(U. o. 100. lap.)_

(II. köt. 195. lap.)

_A főállamügyészt névtelen fenyegető levelekkel s infámis sértegetésekkel akarták visszariasztani._

_(U. o. 96. lap.)_

(II. köt. 195. lap.)

Az arany tű és arany zsinór.

_(U. o. 8. lap.)_

(II. köt. 195. lap.)

Az elvérzett kormányférfi.

_(U. o. 91. lap.)_

(II. köt. 195. lap.)

A bankigazgató, mielőtt itéletét kiállhatta volna, hagymázban meghalt.

_(U. o. 100. lap.)_

(II. köt. 195. lap.)

«Sokszor megtörténik».

Az ilyen esetekről a jelenvolt kortársak tanuskodnak. Még pedig horvát zászlóaljak voltak, melyek azt mondták, hogy «ma nem».

(II. köt. 207. lap.)

«Kegydíj a belebbezettnek».

Az ötvenes évek kormányzati rendszeréhez tartozott a belebbezés; politikai capacitásokat, a kiknek befolyásától félni lehetett, a fővárosból hazaküldözték falura, szülötteföldükre. Még fontosabb egyéniségeket pedig megtelepítettek egy-egy nyugodalmas morva vagy cseh provincialis kis városba, s annyit adtak nekik, hogy éhen ne haljanak; így tettek egy kitünő regényirónkkal, ki mint hirlapiró is híres nevezetesség volt. Azt elküldték egy olyan kis cseh városkába, a hol saját szavaiként, már délben félegykor minden ember «wints wol gespajzt czu haben»-nel köszönti egymást az utczán.

*

Fel kell még jegyeznem, hogy ezt a regényemet egyidejüleg közölte egy bécsi lap is németül. Mikor aztán vége felé a hadjárat alatti visszaélések themájára került a sor, egyszerre csak abbahagyta a szerkesztő a közlést, azzal az indokolással, hogy ezek a dolgok a cislajtáni közönséget nem érdeklik. És így csakugyan szaván lett fogva a regénykötet alczime: «Egy történet, melynek soha sincsen _vége_.»

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Boz Dickensnek akkor megjelent regénye: «A mi közös barátunk».]

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

20 |a özös asztalra |a közös asztalra

27 |Igazi szé ely volt |Igazi székely volt

28 |kérün neki |kérünk neki

29 |görcsö mutatóujjával |görcsös mutatóujjával

38 |Onnek a házában |Önnek a házában

38 |megszabaulni ettől |megszabadulni ettől

40 |On megkapta |Ön megkapta

40 |Onnek derék |Önnek derék

42 |On borzasztó |Ön borzasztó

43 |On nekem |Ön nekem

47 |okira elszámlálja |okirat elszámlálja

60 |eryptografiai kulcsát |cryptografiai kulcsát

68 |sugárbűvköre megvil gítá |sugárbűvköre megvilágítá

80 |Znóbia nem szólt |Zenóbia nem szólt

80 |hangon felelelt: |hangon felelt:

81 |visszatért lélekjelentéte |visszatért lélekjelenléte

83 |dicsőséges harczj ték |dicsőséges harczjáték

86 |golyórongálta cs kója |golyórongálta csákója

100 |En már minden |Én már minden

102 |«Szaladj, frátye! |«Szaladj, frátye!»

116 |Janku tábor t |Janku táborát

119 |A mit m sok |A mit mások

127 |mint a b ntalmak |mint a bántalmak

136 |megcsó olta a homlokát |megcsókolta a homlokát

139 |földesúrnak az a szo ása |földesúrnak az a szokása

141 |hullámzot előre |hullámzott előre

144 |Olj meg gyorsan |Ölj meg gyorsan

148 |szobáj ba vezette |szobájába vezette

149 |Szekelykő tetején |Székelykő tetején

154 |s ámot tudott adni |számot tudott adni

169 |On nagyon |Ön nagyon

170 |Mi irtál |Mit irtál

176 |Osszetartanak |Összetartanak

205 |Rút tekintetete |Rút tekintete

206 |XXXV |XXXVI.

214 |Osszemarkolta az |Összemarkolta az

217 |pedig vir gzik |pedig virágzik

222 |házasség érvénytelen |házasság érvénytelen

222 |vagy nehézkóros. |vagy nehézkóros.»]