Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet
Part 8
Házasodjék meg az úr, trillárom happ! Mert már az úr vén kandur, trillárom happ! Vegye el a Katiczát, Nem Katiczát, Pannikát, trillárom happ!
Uj-városon mi történt, trillárom happ! Lány kérte meg a legényt, trillárom happ! De a legény azt mondta: Ő férjhez nem mén soha, trillárom happ!
Nincsen neki dunnája, trillárom happ! Sem három-négy párnája, trillárom happ! Mert a tollát a rucza Még a réten hordozza, trillárom happ!
9.
Hallja-e kend Iczik zsidó! Van-e kendnél pirosító? Halvány a babám orczája, Ráfér három forint ára.
A szentesi útcza végén Megégett a deszka bódé, Benne égett Iczik zsidó, Mindenféle pirositó.
10.
Megvan még a vörös zsidó, Van is annál pirosító Vásárhelyi kevély lányok Piros lehet az orczátok.
Meghalt már a vörös zsidó, Elfogyott a pirosító. Vásárhelyi kényes lányok Fakón maradt az orczátok!
11.
Rongyos a kend háza vége, Piros a kend lánya képe; Adja kend nekem a lányát, Megcsinálom a kend házát.
Ha nem adja, azt se bánom, Nem lesz benne semmi károm; Esztendőre vagy kettőre, Gondja legyen egy bölcsőre.
12.
Tónainé rongyos háza, Mind ki van a horogfája. De sok legény jár hozzája, Mégse raknak nádat rája.
A legényt is ugy szereti: Pogácsát süt útra neki De a legény nem kedveli, Foga híjja, nem kell neki.
13.
Túron lakok, keress meg, Két lányom van, kéresd meg, Neked adom, szeresd meg, – Két tyúkom van, együk meg.
Két lányom van kérőbe, Kiment a kender földre, Levetették a pendelt, Ugy nyűtték fel a kendert.
14.
Egy asszonynak három lánya, Három lánynak egy szoknyája. Oh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola.
Egyiknek nincs pántlikája, Mert elhagyta a babája. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola.
A másiknak nincs kötője, Nincs is annak szeretője. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola.
Harmadiknak nincs papucsa, Nincs is annak kurafia. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola.
Hárman fonnak egy kötetet, Két gatyának egy ülepet. Óh jaj mámili! Jaj de cservenyi, Czirkum zelleri, Rozmaring, viola.
15.
Kutya-hitű Kátai! Nem kell a lányt – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Bántani.
Mert a lánynak baja lesz, Esztendőre – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Fia lesz.
Ha fia lesz, ugy jó lesz, Katonának – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Való lesz.
Ha lánya lesz, ugy rosz lesz, Egy kurvából – Libizárom ripszom Zátyérityi zatyitom – Kettő lesz.
16.
Az én uram szitakéreg, Majd szeretem, ha ráérek. Három a pulyka, Bodor a nyaka.
Az én uram Ködmen Jakab, Már én rajtam senki se’ kap. Három a pulyka, Bodor a nyaka.
17.
Ugy szeretem az uramat, Majd elokádom magamat, Ha rávetem a szememet, Majd kihányom a bélemet.
Én istenem! tégy jól vélem, Vedd el az uramat tőlem. Ha lefekszem az ágyamra, Mindjárt megcsókol a sandra!
18.
Berta Kati kakasa Felszállott a kapura, Csak azt kukurikulja! Fináncz a kurafia!
19.
Ördög hozta a vendéget, Másnak vettem feleséget. Haja dínom, dánom, Míg élek is bánom Házasságom!
20.
Talán megbolondult a csősz? Ennek bizony, anyjuk, ne főzz, Meg ne kináld jó boroddal, Sem a lovát abrakoddal.
Megkínálom biz én apjuk, Mert mink kendet ritkán látjuk, Ha kimén kend a tanyára: Haza se jön éjtszakára!
21.
Ki az urát nem szereti: Sárga répát főzzön neki, Jól megsózza, paprikázza, Hogy a hideg is kirázza.
Elment az én uram Pestre, Majd haza jön szombat este, Főzök neki jó vacsorát: Keménymagos isten-nyilát.
22.
Komám asszony mért kend kényes? A kend ura csak egy béres, Lám az enyém csizmadia, Lábomon a piros csizma!
23.
Uczczu, kis lány, ugordj egyet! Ne sajnáld a czipellődet, Ha elszakad, megint veszek, Isten ugyse! legény leszek!
Uczczu, kis lány, hol az anyád? Hordók közé vette magát. Ejnye futtom az irgalmát, De jó helyre vette magát!
24.
A kenderem elázott, A tóban kicsirádzott, A ki ki nem csirádzott: Édes borért elmászott.
25.
Uczczu bizony megérett a káka, Kálamista lányból lett a dáma. Gyékény, káka, galagonyafa bokor, Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.
Hallod, pajtás, mit beszél a fecske, Engem szeret egy barna menyecske. Gyékény, káka, galagonyafa bokor, Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.
Hallod, rózsám, mit donog a szúnyog, Még az éjjel dunnád alá búvok. Gyékény, káka, galagonyafa bokor, Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.
26.
Megtudni azt, ki a kurva, Magas a czipője sarka, iczczacza. Megismered járásáról, A czipője állásáról, iczczacza!
Megtudni azt, ki a kurva, Este jár az ivó kútra, iczczacza. Piros alma hull az útra, Ugy talál a gyalog útra, iczczacza!
27.
Uj-városi nagy csárda, Sárgával van becsapva, Lakik benne bodros lány, Míder van a derekán.
Barna legény ne vedd el, Nem győzöd azt míderrel. Ha nem győzöm míderrel: Majd meggyőzöm kötéllel!
28.
Nékem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel. Kitakar, betakar, Fene tudja, mit akar; Kigombol, begombol, Fene tudja, mit gondol.
Ha kicsiny is a legény, Mégis lehet vőlegény. Kitakar, betakar, Fene tudja, mit akar; Kigombol, begombol, Fene tudja, mit gondol.
29.
A szegedi kis lány de megjárta, Lement két korsóval a Tiszára, Befagyott a Tisza, Üresen jött vissza, Abból bizony nem iszunk ma.
Orosházi kis lány de megjárta, Szerecsikát[15] ivott pálinkába’, De már most bánja, Mert fekszik ágyba’, Talán meg is hal bújába.
A makai kis lány de megjárta, Orosházi legény felcsinálta; De már most bánja, Mert fáj a lába, Nem mehetett el a bálba.
30.
Orosházi leányok! Jaj de bő a szoknyátok; Haj ide, haj oda, El nem vennélek soha!
31.
Elmehetsz már a tó alatt, Nem kérdik, hogy: ki lánya vagy? iczcza te! Ha kérdik is, csak azt kérdik: Ér-e még a kötőd térdig? uczcza te!
32.
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda, Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda! Másfél véka lisztért, Tizenöt garasért, Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda, Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda! Egyszer is od’adtam, Százszor is megbántam, Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!
33.
Ez az utcza de sáros, de sáros, Erre jár a mészáros, mészáros; Az is azért jár erre, jár erre, Mert babája van erre, van erre.
Ez az utcza de sáros, de sáros, Erre jár a mészáros, mészáros, Vágott olyan tehenet, tehenet, Egy csepp vére se eredt, se eredt.
34.
Kolozsváron vettem egy talyigát, Ráültettem Pannikát, Pannikát, Nehéz volt a Pannika valaga, Letörött a talyiga alatta!
35.
Kicsi az én csizmám, magas a sarka, A merre én járok, kipeg-kopog a’. Kipeg-kopog csizmám, Meghallja a rózsám, Oda jön hozzám.
Azt gondolod, rózsám, hogy mindig így lesz? Majd ha a kuczkóban kilencz gyerek lesz! Rongyos lesz a gatya, Üres lesz a kaska, Kenyeret apa!
36.
(Egyházi énekek travestatiói.)
I.[16]
Mutasd meg, uram, merre a pincze, És meddig telik az itcze? A hordók számát jelentsd meg nékem, Melyikből kell innom énnékem. Mert az én torkom csak egy arasztnyi, Öt-hat itcze nékem semmi.
II.[17]
Mint a szép csűves paprika A húsba kivánkozik: Lelkem ugy óhajt a borra És hozzád fohászkodik, Te hozzád én borocskám – Szomjuhozik torkocskám, Vajon szined eleibe, Mikor jutok a pinczébe!
III.[18]
Uram büntesd meg a hagymát! Mért keserű? Lám a répa mily édes, Ha megfőzik disznólábbal, Vagy orjával, – Apád is megehetné!
IV.[19]
Parancsolá az Augusztus császár: Szénát hordjon mind az egész világ, Minden ember szénáját berakja, És telelő helyére behordja.
Syriában koldulni kezdének, Mihozzánk is négyen eljövének, Mink is adunk egy darab kenyeret, Mi tőlünk is tovább elmehetnek.
V.[20]
Torzsa pásztorok Midőn böklek mellbe, Torzsát őriznek A káposztás kertbe’, Torzsát őriznek A káposztás kertbe’.
VEGYES DALOK.
1.
Már minálunk kis kalapot viselnek, A legények házasodni nem mernek; – Mind is olyan a mostani új asszony: Szép az ura, mégis jobban kap máson.
Már minálunk tűled-állót[21] viselnek, A leányok férjhez menni nem mernek, Mert attól fél: részeges lesz az ura, Ha haza megy, üti, veri apróra.
2.
Egy sem legény, ki nem nyalka, Nem menyecske, ki nem csalfa, Nem menyecske, hej, haj, ki nem csalfa, Ki az urát meg nem csalja!
3.
Vásárhelyi legényeknek Nincs csizmájunk, szegényeknek! A ki van is igen nyalka, Csak a sarkantyuja tartja.
Vásárhelyi leányoknak Nincsen párja, nincs azoknak; Rózsa nyílik a nyomába, Rozmaring hajlik utána.
4.
A kutasi csárda ki van festve, Oda jár egy legény minden estve, Felűl a lóczára, Mosolyog a szája Babájára.
Ez az utcza végig ki van festve, Arra jár egy fináncz minden estve, Kiűl a padkára, Mosolyog a szája A dohányra.
5.
Becsaliba járnak híres lányok, Réz itczéből isznak a betyárok; Hej, huj, nem bánom, Becsali bandába Magam is beállok!
6.
A nagy hírű Átillának, -nek, -nak A nagy Bendeguz fiának, -nek, -nak, Csak nevének hallására, -re, -ra, Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.
7.
Ha czigány vagy, kevély légy, Fűnek, fának adós légy!
Ha magyar vagy, tartsd magad. Ki ne fogjanak rajtad!
Ha német vagy, megalázd Magad, – láttam az anyád!
Ha tót vagy, nyeld a kását, Meg ne edd a bográcsát!
8.
Nem az a jó asszony, Kinek sok ludja van, Hanem az az asszony, Kinek szép lánya van.
Nem az a jó gazda, Kinek hat ökre van, Hanem az a gazda, Kinek szép fia van.
9.
Elveszett a tarka ludam, Keresni ment az én uram.
Este, este, már este van, Még sincs itthon az én uram.
Jobban bánom a ludamat, Mint a tulajdon uramat.
Mert a ludam tarka, búbos, De az uram jól megbúboz.
10.
Megérett a tök, Nem lesz azon több. Eladom a kocsit, lovat, Ugy mulatom ki magamat.
Megérett a tök, Nem lesz azon több. Eladom a gyeplőt, hámot, Élek egy kis jó világot.
Megérett a tök, Nem lesz azon több. Eladom a fertály földet, Veszek rajta leányt, szépet.
Megérett a tök, Nem lesz azon több, Megérett a szőlő fája, Tied leszek nem sokára!
11.
Vásárhelyi Fekete Sas[22] A házak közt legmagasabb, Azért lett híres a neve: Czeglédi Jóska jár bele
A Kan Jancsi muzsikája Háromezer forint ára, Azért szól oly keservesen, Hogy Jóska többet fizessen.
Huzd rá, Jancsi, – azt a szentjét! Annyi a pénz, mint a szemét. Ha a pénzem fogyatkozik: Ángyom asszony még tartozik.
Huzd rá, Jancsi, három húron, Hogy a negyedik is szóljon, Síkasd, ríkasd a húrokat, Hadd mulassam ki magamat! –
Kan Jancsi hegedüje Veszett volna az erdőbe’, Ha oly szépen nem szólt volna: Pankrót soh’ se lettem volna!
12.
Kis Pirittyi falu végén Foly el a kanális, Enyém vagy te, kedves rózsám, Ha haragszik anyád is. Haja czicz kalárom, Szeret a galambom. ٪
Mind megitták a pálinkát, Nem tudtak elmenni, Kis Pirittyi falu végén Kocsit kellett fogadni. Haja czicz kalárom, Szeret a galambom. ٪
Túrra mentem házasodni, Túrót adtak enni, A padkára lefektettek, Vizet adtak inni. Haja czicz kalárom, Szeret a galambom. ٪
13.
Kocsmárosné rom, rom, rom, Jaj de korog a gyomrom, Adjon egy kis pálinkát, Vagy csak két huszas árát.
Hej Jula, Jula, Jula, Láttam az anyádat! Ha egy kicsit nagyobb volnál, Majd megcsókolnálak.
14.
Szegény tiszteletes ur Csak ugy nyugszik, mint a nyúl, Fehér ingbe’ gatyába’ Nyugszik a nyoszolyába’.
Tekintetes kisasszony Sétál az ámbituson, Lóg a csecse bimbója, Szivem szomoritója.
15.
Ká-kántor uram ká-káposztája, Tü-tüvig édes a torzsája, A-avval vagyok na-nagy vitába, Ne-nem kaphatok a magvára.
Fe-fehér szőlő ne-nem bakator, A-az ágy alá bútt a kántor. Jő-jőjön ki már ká-kántor uram! Ni-nincs már itthon az én uram.[23]
16.
Érik, érik a cseresznye, hajaha, Bodorodik a levele, hajaha, Piros barna menyecskének Domborodik az eleje, hajaha.
Nem szeretem az uramat, hajaha, Csak a kisebbik uramat, hajaha, Arra is ha megharagszom: Itt a csárda, majd beiszom, hajaha.
Jaj istenem! de megjártam, hajaha, Hogy az uram borotváltam, hajaha, A torkának szalasztottam, Mert magam is ugy akartam, hajaha.
17.
Édes anyám, édes anyám csak az az én kérésem: Selyem szoknyát, selyem szoknyát varrasson kend énnekem! Varrass, lányom, téged illet, nem engem, Ez a legény téged szeret, nem engem.
Szeretnék én, szeretnék én rámás csizmát viselni, Ha a kovács, ha a kovács szépen tudná vasalni. Vasald, kovács, három pengő nem drága, Majd beiszszuk vasárnap a Hajdába’.
18.
Már én többet nem kapálok, Szekeres legénynek állok, Czifra kocsit csi- csi- csi- csi- csinálok, A rózsámhoz azon járok.
Már én többet nem kapálok, Asztalos legénynek állok, Szép nyoszolyát csi- csi- csi- csi- csinálok, A rózsámmal azon hálok.
19.
Megbukott a krinolin, Alá látott a legény; Nem látott ott egyebet, Slingelt szoknyát eleget.
Sírtam már én eleget, Hogy krinolint vegyenek. Édes anyám azt mondta: Krinolint vesz soha.
Már minálunk az a hír: Fán terem a krinolin; Örűlnek a leányok, Lesz krinolin szoknyájok.
Eladom a krinolint, Veszek rajta szép legényt; Többet ér egy szép legény, Mint háromszáz krinolin.
20.
Kocsmárosné, ihajla! Mondja meg, hogy mi baja? Lóg a csecse bimbója, Szívem szomoritója.
Nincs nékem semmi bajom, Elhagyott a galambom. Nem bánom én, ha el is, Kapok még én szebbet is!
21.
Tarján végen jön a posta, Jaj de szépen szól a sípja, Az a kis lány ha meglátja, Harmadnapos hideg rázza.
Tarján végen jön a posta, Jaj de szépen szól a sípja, Másnak hozza az ujságot, Nékem a szomorúságot.
22.
Mig élek is bánom, Hogy szavaidnak hittem; Elhagytál, megcsaltál, – Verjen meg az isten!
Verjen meg az isten Dáma feleséggel, Tizenkét gyerekkel, Pénzen-vett kenyérrel!
23.
Nézek, nézek visszafelé, Az én kedves hazám felé, Vásárhely, én kedves hazám, Jaj de idegen vagy hozzám!
Sirat engem a madár is, Utánam hajlik az ág is, Sír a felleg, az is látja Magános éltemet s szánja.
24.
Hunczut állat az egér setétbe’, Hunczut állat az egér setétbe’, Hunczut állat az egér, Minden lyukba belefér setétbe’.
Hunczut állat a poczok setétbe’, Hunczut állat a poczok setétbe’, Hunczut állat a poczok, Minden lyukba bekoczog setétbe’.
25.
Ez az asszony nem is tudja, Liliom, Hogy a lánya milyen kurva, Sárga rózsa, liliom.
Majd megtudja nem sokára, Liliom, Bába jár az udvarára, Sárga rózsa, liliom.
26.
Eltörött a drótos szilke, drótos szilke, Majd megver az anyám érte, anyám érte; Ne bántsék kend anyám asszony, anyám asszony, Majd megveszszük azt pénteken a piaczon.
Mit ér nekem ez a város, ez a város, Ha nem vagyok benne páros, benne páros; Mit ér nekem ez a világ, ez a világ, Ha nem vagyok benne virág, benne virág.
Addig vagyok benne virág, benne virág, Míg szél fújja a pántlikám, a pántlikám; Ha szél nem fújja pántlikám, a pántlikám: Mindjárt kóró, nem virágszál, nem virágszál!
27.
Makó alatt folyik el a halas tó, Bele esett barna babám lovastól. Bárcsak olyan halász legény halászna, A ki az én rózsámra rátalálna!
28.
Vásárhelyi piaczon Legényt árul egy asszony, Huszat ád egy garason, – Vegye meg a kisasszony!
A szegedi piaczon Rózsát árul egy asszony; Jaj de álnok vén asszony, Hármat ád egy garason!
29.
Kukoricza, édes málé, Öreg ember vagyok már én, Fiatal a feleségem, Abban van a reménységem.
Debreczenbe kéne menni, Kokhin kakast kéne vinni; – Lassan, kocsis, lyukas a kas, Kihullik a kokhin kakas.
Kocsmárosné lánya, Trézsi, Nem akarja a bort mérni, Válogat a réz itczébe’, Melyik illik a kezébe.
30.
Ez a szemem, ez, ez, ez, Jobban kacsint mint emez; Édes szemem jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz!
Ez a karom, ez, ez, ez, Jobban ölel mint emez; Édes karom jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz!
Ez a lábom, ez, ez, ez, Jobban járja mint emez; Édes lábom jól vigyázz, Mert a másik meggyaláz!
31.
Este vagyon a faluba’, Siet a lány a fonóba, A legény is az ablakba – Oda fagyott az ajaka.
Kapja a lány a szálgyertyát, Engeszteli az ajakát, Bomoljon meg az ajaka, Minek tette az ablakba.
Tele szűrújja dióval, A másik meg mogyoróval, Szép lánycsecsü piros alma – Megeszik azt a fonóba’.
Ha én olyan legény volnék, A fonóba el se mennék, A lányoknak vizet adnék, Azután orsót lesölnék.
A szűrujjba is betenném, Egy pár csókért ki sem venném…
32.
(Kiházasitó dalok a fonóban.)
I.
Három itcze keménymag, Daru Julis ki-é vagy? – Nem vagyok én senkié, Csak a Balog Sándoré, Csak a Balog Sándoré.
Gyere, Sándor, vidd el már, Mert a tyúk is tudja már; Ha a kakas megtudja, Majd kikukurikulja, Majd kikukurikulja!
II.
Hej te kis madár, kis madár! Mi van a lábodon? – aranyszál; Kössük a N. N. (férfi név) lábára, Rántsuk a N. N. (női név) ágyára.
Hej, N. N. (női név, kétszer,) mit csinálsz? Beteg a N. N. (férfi név) még sem szólsz! Kimégy az ajtón, befordulsz, Subájára borulsz, ugy busulsz.
33.
(Kertész tánczdal.)
Áld meg uram isten A mi munkáinkat, Áld meg a mi dohány Palántánkat![24] Elment már a felleg, Nem ád isten jeget. Hapadillom![25]
34.
(Tapsos tánczdal.)
Annyi a fináncz Mint a szoknyaráncz, Ugy csörög a láncz Mint a tapsos táncz. Julcsa nem szerette, Mégis megölelte,[26] Olyan a leány!
DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK s JÁTÉKOK.
1.
_(A már beszédet értő kisdedet a szüle, dajka vagy más valaki ölébe veszi, s annak a következő verset dalolja:)_
Angyal vagy-é? Ördög vagy-é? Mutasd a fogadat! Ha angyal vagy, kis fogad van, Ha ördög vagy, nagy fogad van, – Angyal vagy!
2.
Dubi, dubi háti, Rakonczai Páti. Tė kis gyerök, tė kis lány Mon’ mög néköm igazán! Melyik újjam bökte?
_(A szüle vagy más valaki ölbe veszi a kis gyermeket s a fenn leírt vers dalolása mellett hátát valamelyik ujjával gyengén ütögeti; mikor a dal végére ér, azt a kezét, melylyel hátát ütögette, a gyermek elé tartja, s az igyekszik kitalálni, melyik volt a bökő ujj.)_
3.
Cziróka! Maróka! Mit főztél? – Kását. Hová tötted? – Pad alá. Mivel takartad be? – Rongyos pėlėnkával, Még a kúton jártam: Mögötte a pap macskája!
4.
Hétfü hetibe, Kedd kedvibe, Szėrda szerelmibe, Csütörtök csűribe, Péntök pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap kéczczör az isten házába.
5.
Szomorú hétfü, Bánatos kedd, Bánfordúló szėrda, Örömhozó csütörtök, Áldott péntök, Szent szombat, Dicséretös vasárnap!
6.
Ereszsz, ereszsz kötelet, Vérit vöszöm fejednek!
_(A gyemek az almában talált féregnek a fennebbi vers dudolása közben fejét megfogja, erre az vékony szálon ereszkedik alá.)_
7.
_(Tavaszszal, midőn a gyermek először lát gólyát, futva mondja el a következő verset, mi közben haját fogja. Futni azért fut, hogy abban az esztendőben mindég fris legyen; a haját pedig azért huzza, hogy az minél hosszabbra nőjön.)_
Golyát látok, Hajat rántok!
8.
_(Midőn a gyermek tavaszszal először lát fecskét, arczát kezével megsímogatja, mint mosdásnál szokás, ez alatt a következő pár sort háromszor elmondja:)_
Fecskét látok, Szeplőt mosok.
9.
_(Ha a gyermek valami gyümölcsöt akar enni, melyet még azon évben nem evett, mielőtt szájába tenné, a következő pár sort mondja el háromszor, hogy az neki betegséget ne okozzon.)_
Újság hasamba, Hideglelés pokolba!
10.
_(Gombozáskor (pitykézéskor) a gyermek, midőn társa vet, a következő versikét mondja, hogy annak vető-gombja az övéhez közel ne essék, s így amaz tőle ne nyerjen:)_
Szőrbabona, Szappankurta, Húzd el, vond el mellette!
11.
_(Ha a gyermek foga kiesik, a kiesett foggal oda megy a kuczkó szájához, az alább következő verset elmondja háromszor s akkor a fogat behajitja a kuczkóba; – erősen hiszi, hogy helyette az egér az előbbinél sokkal erősebb fogat ád.)_
Egér, egér agygyál néköm vasfogat, Én is adok csontfogat!
12.
Bécsi bicska, fanyelű, Ha elvész is, mögkerűl.
Tarka lovat látok, Szöröncsét tanálok.
13.
Édes anyám asszony! Gyün a czigány asszony, Agygyunk néki lencsét, Maj’ mond jó szöröncsét.
14.
Ess’ eső, ess’ eső, Búza szaporogygyék, Árpa bokrosogygyék! Az én hajam olyan lögyön Mint a Tisza hossza, A tė hajad olyan lögyön Mint a gácsér farka!
15.
Amoda van ėgy fa, Kinek neve: fűzfa, Az alatt van ėgy hal, Kinek neve: harcsa, – Tarcsa, isten, tarcsa, A meddig akarja!
16.
Csicsirnyika, Fúrnyika, Jéruzsálem, Torombita. Egy szűrkankó, Varga inas, Vörös hagyma, Buff!
17.
Az én ingöm lengyel gyó’cs, De rajta fó’t nincsen; A csizmám is karmazsin, Csakhogy talpa nincsen. Vagyon varga, ki bevarja, Ha nem varja: Kurv’ az anynya!
18.
Öt öt kú’dús, Öt öt bottya, Öt öt botba Öt öt kaska, Öt öt kaskába’ Öt öt macska, Öt öt macskának Öt öt fija. Hány fijók macska?
19.
_(A magánhangzó betűkre következőleg tanítják meg a gyermeket, elmondván előtte, hogy melyik betű micsoda tárgyról jut eszébe:)_
I, ínödrűl, U, ujjadrúl, Ü, üvegrűl, E, egérrűl, É, ételrűl,
Ó, ó’rodrúl, Ö, ökörrűl, A, almárúl. Á, álladrúl.
20.
Á, ártány, B, bárány, C, czinöge, D, Dorottya, É, étel, F, fonnyunk, G, gatyát, H, hájjunk I, itten K, ketten L, lepedőbe’. M, mönnyünk, N, nė mönnyünk Ó, ólba, P, pokolba, R, rėttėgve, S, sėttėgve, T, tánczolva, U, ugrálva, Z, zaklatva J, jajgatva V, vérit vötte.[27]
21.
Hogy a kakas? – Kilencz garas. Hát a tyúk? – Az is ugy. Hát a jércze? – Fizess érte!
22.
Komám, komám, édös komám! Kettőt fiadzott a kutyám, Ėgyik pípa, másik dohány, Szíjja ken’ föl édös komám!
23.
Csinájja ken’, csinájja, Ugy lösz ken’nek szép lánya.
Kidűlt a fal, Támaszszuk föl, Kováér’, Pipáér’.
24.
_(Csúfolódó versikék.)_
Imre gazda! Bújj a gazba, Maj’ kereslek A kuczkóba’.
Imricske! Mögdöglött a kis csirke.
Is’vány! Mér’ vagy olyan hitvány? Azér’ vagy oly hitvány, Mer’ a neved Is’vány.
Sándor-bándor! Kis kutyába kántor.
Sándor-bándor, bárányláb, Kigyót, békát összerág.
Sándor Sándor juhot lopott, Az akasztófára jutott.
Jankó! fajankó! Fábúl csinált koporsó,
Jancsi! Sz..t a macska, hajtsd ki!
Peti, Peti belėveti Hó’nap délig ki sė vöszi
Peti, Peti kukulus! Mögötte a kutyahúst.
Miska! Mit öszik a macska? Alutt-tejet, egeret, Néköd kakál eleget!
Jóska! Tojóska, Tojózzon mög a rucza!
Ferke! Fateke, Kilyukatt az ülepe!
László, Laczi, Laczkó, Pípa, dohány, zacskó.
Ábrahá’, Ödd mög, a mit hátra há’.
Kata-fata, fatarisznya, Némöt asszony bugyogója.
Zsuska, puska, Hat galuska!
Lityke-pityke! csorba bögre, Kivetötték a szemétre.
Ėrzsók asszony, deres ló, Ritka válik benne jó. A ki válik, igön jó.
Julcsa-pulcsa! Pitarajtó kú’csa.
Sárkány, boszorkány- Pille mászik a hátán!
25.
Kovács, kovács, kalapács, Kisűlt-ė mán a kalács?
Vagy:
Kovács, kovács, kalapács, Hideg-vötte rosz kovács!
Szabó, szabó, szabdaló, Fé’re viszi az olló,
Csizmadėja Isten fija, Üsse mög az Isten nyila!
26.
_(A későn kelőre mondják:)_
Nagy alható, Téföl nyaló, Hajnal hajigáló!
Vagy:
Nagy alható, Délig alvó, Hajnalba’ hajigáló!
27.
_(Arra, ki sokáig nem öltözik fel s csak egy ingben jár, ezt mondják:)_
Pöndöl Zsuska, Hat galuska!
28.
_(A ríkódóra:)_
Rívó, fityogó, Tepszi málé, lotyogó!
Vagy: