Part 18

A halotti énekek a nagy közönség előtt eddig ismeretlen műfaj képviselői. Erdélyi ugyan a Népd. és Mond. I. kötetében a 327–334. számok alatt közlött nehány „szent éneket,“ melynek egy része irók, más része pedig a nép vagy ismeretlenek szerzeménye. Hasonlókép Kriza „Vadrózsá“-iban az 523–525. számok alatt közzé tett 3 éneket a szombatosok sectájától; azonban e szám vallásos irányu népies költészetünk termékeinek megismertetésére és kellő méltánylására oly csekély, hogy méltónak tartottam az itt közlött nehány halotti éneket a gyüjteménybe felvenni. Ezeknek egy részén meglátszik ugyan, mint például a 4-dik szám alatt közlöttön, hogy iskolázott elme szüleménye, de egy jó részről bizton merem állitani, hogy majdnem egészen irás-tudatlan emberek agyából került elő. A mint valami nevezetesebb haláleset fordul elő, a falusi muzsa készen van kesergő énekével, elbúcsúztatja a megboldogultat szeretett övéitől, intő s vallásos életre serkentő tanácsokat oszt a hiveknek. Az ily énekeket aztán azon jó néném-asszonyok, kik egész nap elénekelgetnek ott a halott mellett, vagy magok leirják vagy mással leiratják, hogy alkalom adatván, ujra elő vehessék, megtévén rajta az alkalomszerü kellő változtatásokat. Igy például a 3-dik szám alatti éneket egy, még a század első évtizedében összeirt énekes könyvből irtam ki, s több ilyent átlapozván, mondhatom, nemcsak a névre, hanem egyes sorok, sőt egész versszakokra nézve is lényeges változtatásokat tapasztaltam az utóbb irott példányokban. Állitásom igazolására felkérem a szives olvasót, hogy a most emlitett és a 6-dik számú éneket hasonlitsa egymással össze.

A 10. szám alatti „Siratót“ egy fiatal özvegy után jegyeztem föl; valóban szép nyilatkozata az igazán s forrón szerető hitves társ sebzett szivének. Tudtommal ez az első, mely a való fájdalom eme nyilatkozataiból eddig föl van jegyezve.

De nem mindenkinek esik kezére, mint szokták mondani, a siratás. Egy némelyik oly együgyüen hadar öszsze mindent, hogy a halott nézők mosolyra fakadnak felette.

A többire nézve utasitom a szives olvasót a Nagy Miklós által szerkesztett „Magyarország képekben“ czimü folyóirat 1867-dik évi folyamára, melyben az alföldi, de különösen a vásárhelyi népszokásokról egy egész czikksorozatot közlöttem; ott ugy a temetési, mint más egyéb szokásokról is bővebb tudomást szerezhet magának.

III. TALÁLÓS MESÉK.

A találós mesék a népköltészetnek egyik legrégibb faját képezik. Már a legrégibb ős korban találunk némi nyomaira. Olvassuk ugyanis az ó szövetségi szent könyvekben (Birák XIV. 12–15.) hogy Sámson mennyegzője alkalmával, a filiszteusoknak a következő találós mesét adta fel megfejtés végett: „Az evő állatból étek jöve ki és az erősből édesség jöve ki“ s a megfejtőnek „harmincz inget és harmincz öltöző ruhákat“ igért. A görög Oedipus a Sphinx által feladott találós mese megfejtésére (Micsoda állat az, mely reggel négy lábon, délben kettőn, estve hármon jár?) Théba királyságát nyerte jutalmul. A keleti költészet müvei, époszok és mesék, egyaránt bővelkednek a talányokban; a Shah-Námében épen ugy előfordulnak talányfejtések, mint a Pántsatántra közmondásai között, melyek közül némelyiknek megfejtésére egy egész hosszú mesét kell elbeszélni.

_Ganander_, ki a finn nép találós meséit mint Frantsilai káplán 1783-ban kezdé először gyüjteni,[37] azt jegyzi meg a régi gothokról, hogy a házasulandó ifjunak három vagy több találós mesét adtak fel s csak ha ezeket megfejtette, nyerte el a hajadon kezét. Az ő állitása folytán tudjuk továbbá, hogy a juutok (dánok) halálra itélt foglyaiknak három-kilencz találós mesét adtak fel s ha ezeket megfejtették, a halál alól felmentettek. Ezekből látjuk, hogy az ős korban a népek közt nagy divatja, sőt tekintélye volt a találós meséknek; s hogy gazdag ajándékot, királyságot, szerető hitvest kaptak jutalmul a megfejtők, vagy épen életöket mentették meg általa.

Népünknél a találós mesék szintén igen kedveltek. Alig van társas összejövetel, mint péld. őszszel a kukoricza fosztás s a hosszú téli estéken a fonó, hol elő ne kerülnének. Sőt nem csak ekkor hanem az élet komolyabb mozzanataiban sem feledkeznek meg róluk. Főkép a házasság kötés alkalmával egyik másik vidéken még mai napság is divatban vannak. Igy különösen a Rábaközben, midőn a menyasszonyt a vőlegény lakására átviszik, az érte jövő násznagyot a násznéppel együtt zárt ajtó megett fogadják, s a kiadó-násznagy a zörgetésre kérdi tőlök: mit akarnak, mire azt felelik, hogy oly járatban vannak, mint Jákob volt, midőn Rachelért messze földre utazott. Ekkor a menyasszony átadását azon feltét alatt igérik meg, ha nehány kérdésre megfelelnek, s eztán talányok, vagyis inkább ilyszerü bibliai feladatok megfejtése után bocsájtják be őket a szobába. Más helyt pedig még a leánykérés alatt van szokásban a találós mesék feladása, ugyanis a násznagy a házbeliek közül valakivel, mig a hajadon felkészül, bocsátkozik találós mesék fejtegetésébe, hogy – mint a régi gyüjtő megjegyzi – „a násznagyok haszontalansággal ne töltsék idejöket.“

Noha a találós mesék a népköltészet egyik figyelemre méltó ágát képezik, még is gyüjtésükre nálunk csak az ujabb időben forditottak nagyobb figyelmet; bár egyes tünemények e részben előbb is előfordultak. Igy a mult század utólsó tizedében Váczon megjelent „Énekes gyüjtemény“ egyik ivén találkozunk ugyan már velök, sőt ez később többször utánnyomatott, de ezek közt is találós mese alig van egynehány, a legtöbb nem egyéb ilynemü bibliai feladatoknál. A jelen század elején pedig Kulcsár István „Hasznos mulatságok“ czimü lapjában helylyel-közzel szintén adott ki egy-két találós mesét, de azokat versbe szedvén eredeti alakjokból kivetkőztette. Igy a régibb naptárakban, valamint Edvi Illés Pál iskolai kézi könyvében hasonlókép találunk nehányra. Ujabban legtöbbet közlött belőlök a Hunfalvy Pál szerkesztette „Magyar Nyelvészet,“ ugyanis a négy első évfolyam (Pest. 1856–1859.) nyolcz közleményben 688 találós mesét tett közzé. Az ezóta megjelent gyüjtemények közül majd mindegyik járult valamivel e szám öregbitéséhez. Igy Merényi László: „Eredeti Népmesék“ 2 kötet (Pest, 1861. az első kötet utolján van 92 találós mese) Arany László: „Eredeti népmesék“ (Pest, 1862. van benne közölve 54 találós mese.) Kriza János: „Vadrózsák“ (Kolozsvár, 1863. benne a találós mesék száma 116.) Pap Gyula: „Palócz népköltemények“ (Sárospatak. 1865.) van benne közölve 46 találós mese.

Gyüjteményembe, az itt közlött találós meséket csakis figyelem-gerjesztés okáért vettem fel. Ezek közt is több van olyan, mely nemcsak az előbbi gyüjteményekben megjelenteknek, hanem az ittenieknek is más szavakkal előadott változata, például a XI és CXVII. a XXXIII és XLVI. stb. Ezekből azonban, ha nem mondanám is, azonnal észre veszi a szives olvasó, hogy közlésöknél azon czél lebeget szemem előtt, miszerint az ugyanazon, de különböző kifejezésekkel előadott találós meséket eredeti, naiv alakjokban ösmertessem meg. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy tehát az itt közlöttek jobbak előbbi változataiknál. Lehet ez is amaz is egyaránt jó, ha hiven meg van bennök tartva a szavak rythmusos elhelyezése, hangutánzás, alliteratio stb. melyek ugy találós meséinknek, mint közmondásainknak feltünő s jellemző tulajdonságait képezik. Gyüjtőink közül egynémelyik eddigelé épen erre nem fordított elég figyelmet. Lehet valamely találós mese vagy közmondás hütlenűl visszaadva a nélkűl, hogy a gyüjtő rajta – akár az eszmét, akár a szavakat tekintve, – a legcsekélyebb módositást tette volna. Épen a szavak rythmusos elhelyezésénél fogva – mert tapasztalásból tudom, hogy ugy közmondásaink, de legkivált találós meséink legnagyobb része nem vers, de ilyen rythmusos próza – ne legyen egy szó a maga helyén, hanem álljon előbb vagy hátrább: oda van az egésznek bája, zamata, eredetisége.

Ezeket akartam gyüjtőinknek figyelmébe ajánlani s egyuttal számot adni a gyüjtés körül saját eljárásomról.

Nyomdahiba a 363. lapon felül a 7-dik sorban: Ha lettem, olvasd: Ha _le_tettem.

IV. MESÉK.

1. =A vasfejű ember.= Ily szerkezetben még nem jelent meg sehol, s maga a Vasfejü ember is új név és uj alak a mesegyüjteményekben; kár, hogy jelleme nincs határozottan körvonalazva s egész szereplése bizonytalan és mellékes természetű. A mese többi részleteihez sok rokon vonás található. Igy a dió helyett, melyből nyáj özönlik ki, másutt hasonló bűverőjü tarisznya (Gaal mesegyüjteménye 13. szám) vagy szarv (Arany L. Magyar népmesék 124. lap) fordúl elő; viszont a dió mint ruhatartó szerepel. (Kriza: Vadrózsák 459. l.; Népd. és Mondák III. 254.). A három kutya hasonló viszonyok közt, kézirati gyüjteményünk egyik meséjében Csausz, Horpasz és Rekemondor nevet visel. A varázsgyürű szintén több meséből ismeretes, részint hasonló, részint másnemü bűverővel. (Lásd: Arany L. 173 és 254; Mérényi: Eredeti népmesék II. 118; Pap Gyula: Palóczmesék 112; Népdalok és Mondák III. köt. 201.).

2. =János királyfi és Szélike.= Változata Merényinél (Sajóvölgyi népmesék I. 1. sz.) A csudaerejű alakokról lásd Arany L. értekezését a „Népmesékről“ (Kisfaludy-társaság évlapjai IV. kötet 169.).

3. =A özvegy asszony fia.= Az alapeszme, hogy a királykisasszony ahhoz megy nőül, a ki meg tudja nevettetni, megvan Krizánál (9. szám) és Aranynál (266. lap) de eltérő részletekkel. Közelebb áll Gaal „Hatalmas sip“ czimü meséje (44. szám) bár ez is sok részletben eltér. Az álomzacskó helyett hasonló körülmények közt más mesében álompor (Gaal 14. sz.) vagy altató lehelet (Gaál 17.) fordul elő.

4. =A Tülök vár.= Csali mese. Lásd az első kötet jegyzeteit.

5. =Haragszol szolga?= Változata Jókainál. (A magyar nép adomái, Pest, 1856.) hol azonban a mese máskép végződik.

Nyomdahiba a 414. lapon felül a 7. sorban: Pali czigány, olvasd: _Pu_li czigány.

6. =Az éjféli táncz.= Egész szerkezetében teljesen elüt a népmesék szokott alakjától. Inkább valami babonás-történet gyanánt foroghat a nép ajkán. Egypár hasonló darab már az eddigi gyüjteményekben is fordúl elé; például Merényinél II 5 és 7. sz.; Gaálnál 40. sz.; Pap Gyulánál 2. sz. Lásd ezekről Arany L. idézett értekezését (114. lap).

7. =A loncsos medve.= Második része (a kemenczébedobás) megvan Grimmnél (15. sz.) a Népdalok és Mondákban (II. 7. szám) és Arany L. meséiben (200. lap.)

8. =A kis gömböcz.= Változata Arany L. meséi közt: „A kis gömböcz“ (24. sz.).

9. =A halál és a vén asszony.= Változata az ismeretes Hatvani-mondának, midőn a deák az ördögöt azzal tartja távol magától, hogy a „cras“ szót ajtajára irja (Lásd: Jókai, „A magyar Faust“; Kisfaludy társaság évlapjai V. kötet 153. lap). Rokon egyébiránt több népmese is; Erdélyinél (Magyar Népmesék, Pest, 1855. 17. szám) Merényinél (Eredeti népmesék 7. szám). Grimmnél (42. sz.).

10. =Az aranyhajú tündérkisasszony.= A csudabéka gyakran eléfordul, de más szereppel mint e mesében. (Lásd: Népdalok és Mondák III. 15. sz.; Grimm 1. sz. Gyüjteményünk I. kötete 7. sz. stb.) A segédállatokról, minők e mesében: a kutya, hal és galamb, lásd Arany L. idézett értekezését 149. lap valamint Grimm 17. sz. meséjét. Az élet és halál vize előfordul első kötetünk 1 sz. meséjében (lásd az erre vonatkozó jegyzetet).

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Mán = már.]

[Footnote 2: Lénia = mellék-út, ellentétben az országuttal.]

[Footnote 3: Vagy: Kisasszony a kedves galambom.]

[Footnote 4: Vagy: Ugy leszek én szabad madár.]

[Footnote 5: Fejkötő.]

[Footnote 6: Mán = már.]

[Footnote 7: Egy vendégfogadó H.-M.-Vásárhelyen, régebben minden vasárnap este tánczmulatság volt benne.]

[Footnote 8: Hajtottad = hajitottad.]

[Footnote 9: Vagy: Nem lel benne hibát.]

[Footnote 10: Lajbi = mellény.]

[Footnote 11: Náni = kancsó.]

[Footnote 12: Míg ezt mondják, az alatt kell az ivónak poharát kiüríteni.]

[Footnote 13: Az utóbbi sor elmondása alatt ki kell üriteni a poharat fenékig.]

[Footnote 14: Vagy: Száz esztendős, nem vén a még.]

[Footnote 15: Mireny, arsenicum.]

[Footnote 16: A 39-dik zsoltár 3-dik versszaka.]

[Footnote 17: A 42-dik zsoltár.]

[Footnote 18: A 164-dik szám alatti bűnbocsánatért való ének a reformátusok énekes könyvében.]

[Footnote 19: Régi karácsoni ének a protestansoknál.]

[Footnote 20: Régi karácsoni ének a katholikusoknál.]

[Footnote 21: Bő-alju női felöltö.]

[Footnote 22: Egyik vendéglő neve.]

[Footnote 23: Vagy: Elaludt már az én uram.]

[Footnote 24: Lassan.]

[Footnote 25: Frissen.]

[Footnote 26: Vagy: Mégis elvehette.]

[Footnote 27: Vagy: V, vásárba.]

[Footnote 28: Vagy: Bele rekeszgetni.]

[Footnote 29: Vagy:

Julcsa jár utána Piros papucscsába’, Az ám a leány!]

[Footnote 30: Az utóbbi szó helyett ezt is mondják: csukúlhatsz.]

[Footnote 31: Vagy: Nė tépászsza, nė tapossa.]

[Footnote 32: Kebelébe helyett.]

[Footnote 33: Dobár = teli, megtöltött.]

[Footnote 34: Szárma = töltött káposzta.]

[Footnote 35: Vagy: Kiczinkoczondáré.]

[Footnote 36: A görög dinnyén és a jégen vágott lyukat nevezik léknek.]

[Footnote 37: Aenigma Fennica. In solo meo patrio Ostrobotnia usitatissima ac tritissima, quae inter confabulationes vespertinas Fenni nostri, ad acuendum ingenium iuvenile, more veterum Gothorum, solvenda proponunt. Ki jött először Vasában, ujabban többekével együtt a Szuomi tudós társaság adta ki, Lönnrot Illés előbeszédével. XVI. és 221. lap. Van benne 2224 finn és 53 viro (eszt) nép között gyüjtött uj talány, ez utóbbiak a finn nyelv által értelmezve. Lásd: Hunfalvy Pál: „Magyar Nyelvészet.“ Pest. I. folyam 1856. 363–364. lap.]

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

5 |a vérontásod!“ |a vérontásod!‘

17 |csinálnak jót! |csinálnak jót!“

17 |„Magas a partja |‚Magas a partja

17 |Megnyal tégedet.“ |Megnyal tégedet.‘

25 |Rád emlékszem róla. |Rád emlékszem róla.“

28 |subámba takartalak.“ |subámba takartalak.‘

30 |világ előtt! |világ előtt!“

31 |A nagy keresésbe’. |A nagy keresésbe’.“

43 |Jó estét |‚Jó estét

45 |le van heverve? |le van heverve?“

45 |az ágyadon?“ |az ágyadon?‘

47 |Kente rája!‘“ |Kente rája!“

49 |Lehet annak. van |Lehet annak, van

51 |vet az mind a kettő.“ |vet az mind a kettő.‘“

59 |Igaz a‘. |Igaz a.‘

59 |Igaz a.‘“ |Igaz a.“

59 |Volt is a kezembe,‘ |Volt is a kezembe’,

62 |kocsmárosné lányát.“ |kocsmárosné lányát.‘“

64 |Kálmán elébe. |Kálmán elébe.‘

65 |szenvedem ez ket |szenvedem ezeket

73 |van ra ta |van rajta

105 |Vásárhelyi fatényér |Vásárhelyi fatányér

119 |A gondot, a ki |A ki gondot, a ki

122 |nem szidjon már |ne szidjon már

129 |ne virágozz,’ |ne virágozz’,

169 |Ne hangzik |Nem hangzik

170 |hősök clhunytak |hősök elhunytak

186 |Isten kozzád már |Isten hozzád már

194 |éjtszakán s láthat |éjtszakán is láthat

208 |azért válto tak |azért változtak

232 |Öt-hat icze |Öt-hat itcze

240 |Szeret a galamhom |Szeret a galambom

242 |töbhet nem |többet nem

244 |Nékem a szomorúságo |Nékem a szomorúságot

244 |Hogy szavaimnak |Hogy szavaidnak

253 |oda meyy |oda megy

259 |Zsucska, puska, |Zsuska, puska,

264 |Eyyik ggermek |Egyik gyermek

269 |az a házaska |az a házacska

281 |eyy helyben |egy helyben

299 |„Farkas házába êê… |„Farkas házába êê…“

299 |rusnyítani stb. |rusnyítani stb.)

303 |a lapta-máj. |a lapta-máj.)

308 |ide ragada |ide szalada

312 |közben: |közben:)

325 |nem fogom köszönni |meg fogom köszönni

336 |Szép eletet élt |Szép életet élt

350 |kórónak is van.) |kórónak is van.

359 |látott. |látott.)

363 |Ha lettem is |Ha letettem is

369 |lyukát!) |lyukát!

377 |árán házát, szőlőt |árán házat, szőlőt

390 |– Nem álllanál |– Nem állanál

414 |Pali czigány |Puli czigány

429 |loncsos ve, |loncsos medve,

453 |megláttta! |meglátta!

458 |Akkor aztán |– Akkor aztán

473 |Adám és Éva |Ádám és Éva

480 |közlött 2 dik |közlött 2-dik

482 |sora összet lálkozik |sora összetalálkozik

487 |Mond. III. kötetete |Mond. III. kötete

492 |szólásformáinak egy-egybehasonlitására |szólásformáinak egybehasonlitására

499 |messze földreut azott |messze földre utazott]