Part 17

19. Nehány sora megvan Népd. és Mond. II. 252. száma alatt, de egészen más kifejléssel; és Krizánál a 350. szám alatt.

20. Első versszaka ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. kötete 59-dik dalának.

33. Gyüjteményemben egy régi nyomtatványon ezen dalhoz még a következő 3 versszak csatlakozik:

Vas a patkóm, réz a szege, Szeretőmnek kék a szeme, Ha a festőhez vihetném, Feketére megfestetném.

Pest mellett van egy kertecske, Ott lakik a szép menyecske. Hol a legény nem uj fecske, Kit készen vár a menyecske.

Megmondtam már a Náninak, Tartson szeretőt magának, Ne tartson mást bolondjának, Vegyen bolondot urának.

28. Második versszakának pár sora összetalálkozik Népd. és Mond. II. 176. dalával.

31. Szintén a második versszak változata megvan Erdélyi gyüjteménye II. kötetének 314-dik dalában.

34. Az e dalban emlitett gyolcsra meg kell jegyeznem, hogy a mult század utolján a fiatal menyecske, midőn a templomba vagy más nyilvános helyre ment, a fejkötőn felül tenyérnyi széles fehér gyolcsot, a gazdagabb pedig fehér fátyolt kötött a fejére s arról tudták meg, hogy „új házas.“ – „Kis leány koromban, – emlité nagy anyám, kinek felmondása után jegyeztem föl e dalt, csak azt néztük a templomban, hány menyecskének van a fején gyolcs, arról tudtuk meg, hogy hány menyasszony jött be.“ Ezen szokásból eredt a mai napság is divatozó közmondás: „Hogy’ áll a gyolcs a fején?“ azaz: lássuk, mi lett hát belőle?!

38. E dal második versszaka Kriza „Vadrózsái“ I. 86-dik dalának első versszakával majdnem szóról-szóra megegyez.

39. Pár sora kevés változtatással megvan Kriza: „Vadrózsák“ I. 80-dik számu dalában; az 5-dik és 6-dik versszak pedig ezen gyüjtemény első kötetének „Vegyes dalok“ czime alatt közlött 2-dik számu dalával üt össze.

43. Az első versszaknak megfelel a Népd. és Mond. II. 173-dik dalának 3-dik versszaka.

45. Egybe találkozik a Népd. és Mond. II. kötet 30-dik dalának második versszakával.

57. Változatát közlötte Kriza „Vadrózsák“ I. 391. száma alatt; egy versszaka megvan csekély eltéréssel Népd. és Mond. III. 110. száma alatt.

62. Első verse látható Népd. és Mond. II. 195-dik szám alatt szintén az első versszakban.

69. Csekély változtatással megvan Népd. és Mond. I. 41. száma alatt.

70. Az első versszak variansa olvasható Népd. és Mond. II. 213. száma alatt.

75. Változatait lásd Népd. és Mond. III. kötetének 80. és 157, számai alatt.

76. Pár sora összevág Népd. és Mond. I. 89-dik dalának második versszakával.

77. Az első versszak változata megvan Kriza „Vadrózsák“ I. 411-dik számu dalának első versszakában.

81. Két sora némileg egybe találkozik a Népd. és Mond. II. 171. dalának két első sorával.

82. E dal első versszakának változata megvan Népd. és Mond, III. 110-dik száma alatt a harmadik versszakban.

85. Első versszaka megvan Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötetének 476-dik száma alatt.

86. Első versszaka némiben megegyez Pap Gyula „Palócz népköltemények“ czimü gyüjteménye 82-dik dalával.

87. Némi módositással ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. 180-dik dalának első versszaka.

88. Krizánál csak az első versszak van meg belőle „Vadrózsák“ I. 134. száma alatt.

90. A második versszak változata olvasható Népd. és Mond. II. 258. száma alatt; a harmadiké pedig ezen gyüjtemény első kötetében a „pusztai és pásztordalok“ 7. száma alatt.

92. Eszméje ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. II. kötete 60-dik dalának.

94. A harmadik versszak két utolsó sora összetalálkozik e gyüjtemény első kötete 68-dik dalának végső soraival.

97. Változatát lásd közölve Népd. és Mond. III. 146. számu dalában.

Nyomdahiba a 119. lapon A gondot, olv.: A _ki_ gondot.

101. Két első sora megvan Erd. II. 247 és 248. első versszakaiban, és Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötetének 434. száma alatt.

Nyomdahiba a 122. lapon: nem szidjon, olvasd: _ne_ szidjon.

104. Nehány sora olvasható Krizánál a Vadrózsák I. kötete 393. száma alatt.

112. Pap Gyula emlitett gyüjteményében három legény arat a baglyasalyi halom alatt zabot, mig itt a leányok rózsát aratnak.

113. Szintén Pap Gyula gyüjteményének 98-dik számu dalával van némi rokonságban.

122. Két első versszakát közlötte Kriza a „Vadrózsák“ I. kötetének 399. száma alatt.

126. Változata látható Erd. I. 79. száma alatt, továbbá a második versszak szintén más változattal megvan Népd. és Mond. II. 167. sz. alatt az utolsó versszakban.

132. Egy Szegedről került változatát lásd a Népd. és Mond. III. a 4-dik szám alatt.

133. Pár versszaka megvan Erd. II. 333. számu dalában.

139. Az első vers két utolsó sora ugyanaz, a mi a Népd. és Mond. III. 98-dik dala második versszakának.

143. A három utolsó versszak változatát közlötte Erdélyi Népd. és Mond. I. 35. számu dalában.

150. Első versszaka megvan Erd. I. 36. száma alatt.

154. Változatát lásd Népd. és Mond. III. 19. száma alatt.

164. Az első versszaknak van két változata is; egyik Népd. és Mond. II. 207. számu dalában, a másik ugyanott alább a 282. szám alatt.

168. Első versszakát közli Erdélyi a Népd. és Mond. II. kötetének 263. száma alatt.

177. Az első versszak megegyez Erd. II. kötete 241-dik dalának első strophájával.

181. Két első sora némiben megegyez a Népd. és Mond. II. 61. dalának két első sorával.

2. HAZAFIUI ÉS KATONADALOK.

1. =Rákóczi korából.= Mivel sem véltem méltóbban megkezdhetni e szakaszt, mint mult századi szabadságharczunk eme bánatos elégiájával. Először közlötte Erdélyi János „Szabad hangok“ czimü költemény füzete utolján (_Szabad hangok. Erdélyitől. Pest, 1849._ a 32–35. lapokon) s ő végül eme jegyzetet csatolja hozzá: „Eme _történeti_ elegia több mint száz esztendő óta tudtommal, itt lát először világot. Megőrzé ezt a fájdalmait hiven rejtegetett magyar nép. Az idők fordultához képest jónak látám közlését, miután eddig világ elé bocsátanom soha nem sikerülhetett.“ Itt minden változtatás nélkűl veszi az olvasó, s ide főkép azért vettem fel, mert gyüjteményemben volt már egy töredék változata egy a mult század utólján, vagy a jelen század első évtizedében összeirt daloskönyvből kiirva. Azonban midőn már gyüjteményemből ezen iv ki volt nyomva, jelent meg Thaly Kálmán gyüjteménye (_Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez Pest._ 1872. I. II. köt.), melyben a „Rákóczi nóta“ – igy nevezi Thaly – szintén közölve van becses történelmi _tájékozás_ kiséretében, melyben e dal eredete-, s a jelen korra történt átszármazása viszontagságairól bő felvilágositást talál a szives olvasó (Lásd a II. köt. 208–241. lapjait.) Ugyan ő még más két, későbbi változatát is közli (u. o. a 242–246. l.), mely utóbbival az alább közlött, s általam már emlitett varians némi csekély eltéréssel megegyez; de annak bizonyságául, hogy e dal a mostoha idők daczára országszerte s igy Hód-Mező-Vásárhelyen is, el volt terjedve, s csak az utóbbi idők, hogy ugy mondjam, hanyagsága okozta, hogy már-már feledékenységbe menjen, közlöm az ide jegyzett változatot. Nehány sornyi töredék dallamával együtt, Horváth Ádám kézirati gyüjteményéből kiadva, látható Bartalus István „_Magyar Orpheus_“-ában is (Pest. 1869.) mindjárt a kötet első lapján. Én itt minden további magyarázgatást mellőzve, az ilyenek iránt érdeklődő olvasót Thaly emlitett gyüjteményére utalom. Amaz általam talált változat im itt következik.

Jaj neked szegény magyar nép! Mert az ellenség szaggat s tép. Mire jutott állapotod! Romlandó cserép. Szegény magyar nép, Mikor lesz már ép, Megromlottál mint cserép; Mert a sasnak körme között Fonnyadsz mint a lép.

Jaj Rákóczi, Bercsényi, Vitéz magyarok vezéri! Hová lettek nemzetünknek Fénylő tüköri, Piros hajnali, Fényes csillagi! Német földünket emészti, Szegény magyar nemzetünket Miképen veszti!

Szörnyű rajtunk a fegyver, Mert a német köztünk hever; Ugy viseli magát mint egy Derék gavallér. Nézd el be kövér, Bőrébe’ nem fér, Mégis többet kér; Alig vagyon országunkban Miatta kenyér.

2. E dalt szintén az előbb emlitett dalos könyvből irtam ki, hol a következő czim volt fölébe irva: „Szegény magyarok éneke, melyben a maga nyomorúságát siratja szegény magyar nemzet.“

3. Ez, valamint a következő szám alatt közlött dal, maig is él a nép ajkán, s alig van olyan, a jelen század elején összeirt dalos könyv, melyben benn ne foglaltatnék.

4. Nyomdahibák az első versszak 3-dik sorában a 169. lapon: Ne hangzik, olvasd: _Nem_ hangzik. a 170. lapon 2-dik sorban elhunytak helyett olvasd; _el_hunytak.

6. Az első versszak Döbrentei Gábor „Sirtál anyám, egykor értem“ kezdetü dala után van készitve, de a második vers egészen a népé s a szép kis dal tökéletes egészet alkot. Amazt lásd felvéve a Népd. és Mond. II. kötetének 482. száma alatt.

14. E dal mindjárt a függetlenségi harcz leveretése után keletkezett s csakhamar ország szerte elterjedt. Az akkori viszonyokhoz átidomitva dallamával együtt közlötte Mátray Gábor: „Magyar népdalok egyetemes gyüjteménye.“ czimü vállalatában az első füzet 9-dik száma alatt.

17. Pár sora némileg összevág Pap Gyula többször emlitett gyüjteménye 93-dik dalával.

20. Az utolsó versszak két első sora megegyez az első kötet 15-dik dalának két első sorával és némileg az itt alább 32. szám alatt közlött dal pár első sorával.

22. Pár sora összevág az első kötet 31-dik dalával.

23. A második versszak megegyez alább a 35. szám alatt közlött dal második versszakával.

28. Az első strophát némi változattal közli Kriza a „Vadrózsák“ I. kötetének 336. száma alatt.

29–31. Az e számok alatt közlött dalok, mint már fennebb is emlitettem, nem hazai termékek, egy a külföldről haza jött szabadságos katona felmondása után jegyeztem fel őket. Érdemesnek tartottam közleni, mint a magyar nép honszeretetének őszinte, szivből jövő nyilatkozatait.

30. Nyomdahiba a 186. lapon 13-dik sorban: kozzád helyett olvasd: _hoz_zád.

3. PUSZTAI ÉS PÁSZTORDALOK.

4. Krizánál a „Vadrózsák“ I. kötete 411-dik számu dalának első versszakában nem a szőlő-tőke, hanem a diófa vesszeje marad árván mint a szegény legény szeretője.

5. Szabados János a negyvenes évek elején igen erélyes csendbiztos volt Hód-Mező-Vásárhelyen, ama jó-fajta legények, kiknek „nem törte kapa tenyerét,“ féltek tőle mint az égő tűztől. A felőle élt babonás hiedelem, hogy „nem járja sem golyó sem fegyver,“ az aczél-tükör, „melyen hét mértföldre ellát,“ a bagolyszem, hogy „sötét éjtszakán is láthat“ stb mind igen jellemző adalék népünk gondolkozás-módja és bensőjének kiismerésére, s noha a dal keletkezése után csakhamar elhangzott, mindaz által érdekesnek véltem felvenni a gyüjteménybe.

Nyomdahiba a 194. lapon alól a 3-dik sorban: s láthat, helyett olvasd: _is_ láthat.

12. E dal változata megvan a Népd. és Mond. I. kötetének 253 száma alatt; de e pár sor:

Ha loptam is, _megszenvedtem érte_, _A vármegye se’ hányja szememre!_

ama sajátságos felfogás oly eredeti, büszke nyilatkozatát foglalja magában, hogy méltónak találtam egész terjedelmében ujra közleni.

15. Első versszaka némiben megegyez a Népd. és Mond. II. kötete 249-dik dalának első versszakával.

17. A dal második versszaka összetalálkozik az ezen gyüjtemény első kötetében közlött pusztai dalok 3-dik számának második versével.

21. Az e szám alatt közlött dal két első strophája és az első kötet 13-dik számu dalának utolsó versszaka némi hasonlóságot tüntet fel.

23. Távoli rokonságban látszik lenni a Népd. és Mond. III. kötete 356-dik dalával.

4. BOR ÉS KORTESDALOK.

4. Nyomdahiba a 208-dik lapon alól az első sorban: változtak helyett olvasd: változtak.

5. Az első versszak Tóth Kálmán költeményei közül ment át a nép ajkára némi változtatással; a másodiknak változatát lásd az első kötet 6-dik száma alatt közölve.

7. Változata megvan a Népd. és Mond. I. kötete 228. számu dalában.

8. Változata szintén Erdélyinél van a Népd. és Mond. III. kötetének 169. száma alatt.

12. Közölve van az első kötet bordalai közt 8. szám alatt az első versszak hijával; amannak, a versalakból itélve, egészen más dallama is van.

14. Babarczy Antal a negyvenes években Csongrád megyében a konservativ párt első capacitása és vezér szónoka volt. Szabó László, Vidovits Mihály szintén ezen párt főbbjei közé tartoztak. A dal 1843. tavaszáról való. Dallama ugyanaz, a mi Horváth Ádám: „Mars siess hazámba vissza kis seregem“ czimü költeményének, melynek egyéb iránt ez meglehetősen sikerült travestatiója. Amazt közlötte Bartalus István „Magyar Orpheus“-ában dallamával együtt a 89–90-dik lapokon.

5. TRÉFÁS ÉS GUNYDALOK.

1–2. Mindkét dalt a már emlitett régi dalos könyvből irtam ki. Az első, úgy látszik, kurucz-világi maradvány, a másodiknak második versszaka némi módositással megvan Erd. III. 317. száma alatt.

5. Az öt első versszak olvasható Kriza gyüjteményének 462. számánál.

8. Változata megvan a Népd. és Mond. II. 469. számu dalában.

9. Az első versszak némi változtatással látható Erd. III. 320. száma alatt.

11. Szintén az első versszak változata megvan Népd. és Mond. I. 468. és az első kötet 10. száma alatt.

18. Némileg összeüt a „Vadrózsák“ 342-dik dalának második versszakával.

21. Pár sorban összevág az első kötetben közlött gúnydalok 13-dik számával.

28. Két sora egybe találkozik a Népd. és Mond. III. kötete 310-dik dalának két első sorával.

31. Némiben megegyez Erd. III. kötete 27-dik dalának harmadik versszakával.

36. E gyüjtemény első kötetében a tréfás dalok 15-ik száma alatt van közölve a 128-dik zsoltár travestatiója; kiegészitésül emlékezet után itt közlöm az egyházi énekek némely travestatióit, melyeket gyermek koromban többször volt alkalmam a néptől hallani. Találó és egészséges termékei a népi-humor azon játsziságának, mely magasabb tárgyakhoz is mer nyulni, a nélkül, hogy sértene, s megbotránkozást keltene. Eme dalok nem a megromlottság és vallástalanság bélyegeit viselik magokon, sőt inkább úgy tünnek fel, mint a nép humorának kedélyes szeszszenései. Már a gyermekdalok közt akadtam egyre, mely az apostoli hitforma első szavaival kedődik, de csakhamar tréfás hangba csap át. Im itt következik:

Hiszek egy istenben, Kiszaladtam egy ingben, Kapom a vasvillát, Ütöm a macskát, Mért ette meg a szalonnát.

Általában a nép, kivált borozás közben, a vallási dolgok komoly méltóságán hamar túlteszi magát. Ki nem emlékeznék ama dalra, mely elsőbben a halotti ének komoly, méltóságos dallama és szövege szerint kezdődik:

A nap eljő nagy haraggal Mely megemészt mindent lánggal, Dávid mondja ezt Szent Pállal,

de csakhamar vidor, enyelgő hangba megy át, a rohamos dallam mintegy jelezvén a kedélyek derült csapongását, következőleg halad tovább:

Töltsd tele, pajtás, poharad, Mig ki nem ázik agyarad; Mind bolond, a ki nem iszik, Mig a temetőbe nem viszik!

Hogy hosszas ne legyek, még csak a következő dalt iktatom ide ezen nemből, mely a búcsú-járók énekét alakitja át ilyen játszivá.

Merre menjünk komám asszony? Alleluja! Akár erre, akár arra, Alleluja!

Erre mentek, szilvát ettek, Alleluja! Elhullatták, itt a magja. Alleluja!

Szent-verebélyi bot, Ki két krajczáros bicskával kiczifráztatott, Könyörögj érettünk! Soroksári czipó, Irgalmazz minékünk!

Részeg hétfőn, részeg kedden, Szerdán, csütörtökön, Részeg péntek’ és szombaton És az egész vasárnapon.

Nyomdahiba a 232. lapon alól a második sorban: icze helyett olvasd: itcze.

6. VEGYES DALOK.

1. Az első versszak változata közölve van e gyüjtemény első kötete vegyes dalainak 17. száma alatt.

12. Nyomdahiba a 240. lapon a 12-dik sorban: galam_h_om helyett olvasd: galam_b_om.

16. A két első versszak közölve van a Népd. és Mond. II. kötet 152. sz. alatt, más két oda nem tartozó verssel egybe kötve, a harmadik pedig Erd. III. 298. száma alatt némi változtatással egy maga. A negyvenes évek elején az alföldön igy dalolták, a mint jelenleg közlöm, s igy tökélyes egészet képez. A „kisebbik uram“ elnevezés a férj öcscsét jelenti, mig a férj bátyját a menyecske „öregbik uram“-nak szokta nevezni.

21. Nyomdahiba a 244. lapon a 8-dik sorban: szomoruságo helyett olvasd: szomoruságot.

22. Nyomdahiba az első verszak második sorában: szavaimnak helyett olvasd: szav_ad_nak.

31. E dalból Erdélyinél a Népd. és Mond. I. 466. száma alatt csak a két első versszak fordul elő, igy a mint jelenleg van is csak töredéknek látszik.

32. A II. szám alatt közlött kiházasitó dal nehány sorban némileg összevág Kriza I. 253. számu dalával. E dalokat fonókákban és más összejövetelek alkalmával társas játékok közben szokták dalolni. Igy péld. az első dalnál a játszó személyek körbe fogózva forognak, a középen egy leány áll, ki a dal végeztével a megnevezett férfival a kör közepén tánczol, mi közben a többiek valami más dalt dalolnak s szintén párosával tánczolnak. Kinek párja nem jut, az a táncz végével a kör közepére áll s a játékot tovább folytatják.

7. DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK S JÁTÉKOK.

A gyermekdalok iránt eddigi gyüjtőink nem viseltettek elég figyelemmel, mennyiségük ugy Erdélyinél mint Krizánál, a dalok más fajához képest, igen csekély; csak a jelen gyűjtemény első kötetében találunk már nagyobb számra. Én a népköltési termékek gyüjtésénél mondhatnám előszeretettel voltam irántok, s hogy vonatkozásukat a gyermek-élet különböző mozzanataira kitüntessem, nehány oly dalt is felvettem a gyüjteménybe, melyeken a kényesebb izlésüek talán fenn akadnak, de melyekről tudtam, hogy az avatottak, habár a dolgot nevén nevezik is, kedvesen fogják venni, mint a népélet őszinte, hamisítlan nyilatkozatait. Helyesnek tartom e részben is Erdélyinek az ilyféle közmondásokra tett ama megjegyzését, hogy az, ki ilyesmin rágódik, felejti, „hogy ily gondolkozás után öntestét is, melyen szinte hagyott szégyelni valót az alkotó természet, meg kellene csonkitania.“ Végül megjegyzem, hogy a gyermekdalok mind a h.-m.-vásárhelyi tájszólás szerint vannak közölve, hogy ez által anyagot nyujtsak a nyelvészeknek a különböző vidékek szólásformáinak egybehasonlitására. Erre nézve azonban lásd a „Magyar Sajtó“ 1865. évi 31–38. számu tárczáit, hol ugy a gyermekdalokról mint különösen ezen tájszólásról bővebben értekeztem.

4. Erdélyi e dalról azt mondja a „Magyar közmondások könyvé“-ben, hogy „ezek alkalmasint csak emlékezet segitéseért vannak igy összehozva, hogy a gyermek annál könnyebben tartsa meg a napok rendit;“ hogy azonban e csonka mondatok mindegyikének van saját értelme, az utolsó sorból alapos okom van hinni; ugyanis én úgy vélekedem, hogy bennök a _naponkénti teendők_ vannak elsorolva, s ezért bátorkodnám az egészet igy értelmezni: „Hétfő hetibe,“ azt teszi, hogy a szükségleteket ekkor kell bevásárolni a _piaczon_, – ugyanis az alföldön a heti piaczot egyszerüen csak _heti_nek is nevezik; – „kedd kedvibe“ meg azt jelenti, hogy azon dolgodhoz, melyhez kedv kell, akkor kezdj; én legalább igen jól emlékszem, hogy a köznépi szülők, mint már ezt Erdélyi is megjegyezte, azért viszik _kedden_ először gyermekeiket az iskolába, hogy azoknak annál több _ked_vök legyen a tanuláshoz; „szerda szerelmibe“… erre azt jegyzem meg, hogy a jegyesek azelőtt mindig, legalább az alföldön s különösen H.-M.-Vásárhelyen, s legtöbbnyire ma is _szerdán_ szoktak megesküdni egymással, hogy mint házas társak annál jobban _szeressék_ egymást. (Lásd a „Vasárnapi Ujság“ 1864. évi folyamában: „Alföldi menyegzői szokások száz év előtt,“ hol szintén a szerdai nap van emlitve a lakodalom napjául.) Igy tovább: csütörtökön a csür, pénteken a pitvar, szombaton a szoba körüli dolgot kell elvégezni s vasárnap pedig kétszer menni az isten házába.

7–13. E számok alatt a babonás hiedelem nyilatkozatai vannak feljegyezve, s mint hogy a szöveg melletti megjegyzések által igyekeztem mindegyiket érthetővé tenni, itt felesleges minden további magyarázat.

21. A négy első sor közölve van Schuster F. W. „Siebenbürgisch sächsiche Volkslieder“ stb. (Hermannstadt. Verlag von Theodor Steinhaussen 1865.) czimü gyüjteményének 400-dik lapján „Ungarische Studien“ czim alatt következőleg:

Tini kakasti, hârom garas – hát a tjúk? az is úgy.

24. Ha a gyermek játék közben megboszankodik társára, felindulásában azonnal kész a gúnyolódásra; ha más megróni valót nem talál benne, keresztnevére mond rimet s azzal boszantja. Itt fel vannak sorolva mind ama csúfolódó versikék, s felvilágosításul csak annyit jegyzek meg, hogy a Lityke a Lidia, a Sárkány a Sára, a Zsuska a Zsuzsána nevek kicsinyítése.

Nyomdahiba a 259. lapon a 13-dik sorban: Zsu_cs_ka helyett olvasd: Zsu_s_ka.

45. Változata megvan Kriza gyüjteményében a 280. szám alatt.

55. Két első sora megvan az első kötet gyermekdalai közt a 13. szám alatt.

65. Az e szám alatt, a lap alján közlött pár sort a földön hentergő, magát rendetlenül viselő gyermekre szokták mondani. „Iszka“ annyit tesz, mintha mondaná: nem szégyenled magad? „dobár“ pedig a teliségtől kidomborodottat, megtöltöttet, degeszt, telit jelent. Innen mondják: _dobár erszény_, mely pénzzel van tele, _dobár zacskó_, mely dohánynyal van jól megtömve; _dobár has_, mely a jól lakás következtében meg van telve, mintegy kidomborodva. Az emlitett helyen épen ebben az értelemben fordúl elő.

81. E dalnak változata az első kötet 36. számu dala.

82. A „hogyan van magyarúl?“ felirat alatt közlött három sorocska, melyet sebesen, megszakitás nélkül szoktak felmondani, következőleg értelmezendő: Tón a lúd át úsz. Ólon tall ing, por lép itczét. Hun hál a tál az éjtszaka?

89–92. Az e számok alatt közlött dalok többé kevésbbé összetalálkoznak a Vadrózsák 277. 278. számaival és az első kötet gyermekdalainak 11. 12. és 39. számaival.

93–106. Egyik a másiknak változata; hasonlók vannak még közölve Erdélyinél a Népd. és Mond. I. kötetében a 405–409. 412. és Krizánál a 290-dik szám alatt.

119. Összetalálkozik az első kötet 15-dik számu gyermekdalával.

120. Nyomdahiba a 308. lapon az első sorban: _ragada_ helyett olvasd: _szalada_.

Némi rokonság vehető észre még a következő számok alatti daloknál, u. m. a 121-dik számu némiben megegyez az első kötet 33-dik gyermekdalával; a 125 az első kötet 14-dik és Pap Gyulánál a „játékok“ 6-dik számával; a 126. számu Krizánál a 274. számmal, végre a 128. számu ugyanott a 273. számú dallal.

8. KÖSZÖNTŐK ÉS RIGMUSOK.

A ünnepek közül karácson, új év és a téli hónapokban eső névnapok előestéjén három négy gyermek összeáll s járnak házról-házra kántálni vagy köszönteni. Megállnak az ablakok alatt s elkezdik énekelni a köszöntő verset; mikor végére értek, egy a hangosabb torkuak közül elkezdi: „Szerencsés jó estét kivánok kigyelmeteknek! Engedje az úr isten, hogy több karácson (szent István stb.) estéjét érhessenek kigyelmetek erőben, egészségben; nem ilyen szomorút, hanem örvendetesebbet kivánok kigyelmeteknek!“ Aztán elkezdik mondani sorba a rigmusokat; midőn abból is elmondtak nehányat, a házbeliek kalácscsal, rétessel, kolbásszal és egy pár krajczárral megajándékozva bocsájtják őket tova.

A köszöntők közül tudtommal csak a 6-ik szám alatti volt még ekkoráig közölve a Protestans naptár valamelyik régebbi év folyamában, a többi most lát itt először világot; ugyan ezt mondhatom a rigmusokról is. Az első karácsoni köszöntő negyedik versszaka, ha nem is kifejezésben, de tartalomban összetalálkozik a Népd. és Mond. I. kötete 335. száma alatt közlött „karácsoni rigmusok“ elsejével. A rigmusokból egyes sorok a mysteriumok ama dévajkodó részeibe csúsztak át, melyek összehordanak furcsánál furcsább dolgokat, hogy ez által jó izű nevetésre fakaszszanak. Általában elmondhatni úgy a köszöntőkről, de legkivált a rigmusokról, hogy igen régiek, s egy vagy más tekintetben kiváló figyelmet érdemelnek. Némi összetalálkozást csak a 22-dik szám alatti rigmus tüntet elő a Népd. és Mond. I. kötete 170-dik számu dalával.

11. Nyomdahiba a 325. lapon az első versszak 3-dik sorában: _nem_ fogom helyett olvasd: _meg_ fogom.

9. HALOTTI ÉNEKEK.