Part 10

_(Egy gyermek, a gazda, elmegy a templomba; egy más, a szolgáló, otthon marad, süti a kenyeret; a többi gyermek hosszan egymás ölébe űl, a hátúlsó a kemencze, a többi a kenyér, a legelső és legkisebb a czipó; mindegyik az ölében ülőt szorosan átkarolva ringatja a fönebbi dal dúdolása közben. – Mig a gazda, ki elmenete előtt megolvasta a kenyeret, oda jár: addig a szolgáló eldugja a czipót. Midőn haza jön a gazda, újra megolvasva a kenyeret, kérdi a szolgálótól:)_

Hát a czipót hova tötted?

_(az vagy ezt mondja:)_

Felit mögöttem, Felit a kúdúsnak attam.

Vagy:

Felit mögöttem, Felit a kútba vetöttem.

_(ha az előbbi feleletet adja, nem bántja, de ha az utóbbit: akkor összefont kendővel veri mindaddig, míg elő nem keríti; ezután a kenyeret kezdik kiszedni s minthogy a gyermekek egymást erősen tartják, nehéz a munka, a gazda ismét megveri a szolgálót gondatlanságáért, hogy miért ragadtak össze a kenyerek? midőn mind kiszedik, végűl a kemenczét is kimozdítják helyéből s a játékot újra kezdik.)_

108.

Tüzet viszök, nem láttyátok, Ha láttyátok sė mon’gyátok. Tüzet viszök, nem láttyátok, Ha láttyátok, sė mon’gyátok!…

_(A játszó csoport körbe áll, egy gyermek a kört kezében összefont kendővel a fönnebbi sorok dallása közben kivűlről kerűlgeti, míg egyszer valamelyiknek a körben állók közűl hátához vágja a kendőt; erre az kiugrik, s ha eléri amazt, – kinek háromszor kell megkerűlni a kört, s csak ekkor állhat be az őtet kergető helyére, – jól elhányja. Aztán emez kerűlgeti a kört, s igy folytatják tovább.)_

109.

Meleg czipót öhetném, Hideg vizet ihatnám. Meleg czipót öhetném, Hideg vizet ihatnám…

_(A gyermekek összefogózva körbe állanak, a körön kivül egy gyermeket egy másik a fennebbi sorok dalolása közben összefont kendővel kerget, ha beéri, üti a hátát, így megkerűlve háromszor a kört, az elől szaladó kiránt egget a körből, maga pedig annak a helyére áll, ekkor az ujonnan kirántott kapja föl a kendőt, s veri amazt, ha utól éri; – igy tovább.)_

110.

Kinn a bárány, Benn a farkas… Kinn a bárány, Benn a farkas…

_(Egy fiu, a farkas, hosszu árokban áll, melyen a többi gyermekek, a bárányok, ugrálnak keresztűl a fennebbi sorokat dalolva. A kit a farkas ugrás közben megkap, az lesz a farkas. Olykor megesik, hogy valami vérevett gyermek lesz a farkas, ilyenkor a virgonczabbak, kettő, három, belemennek az árok végébe, s lekuczorodva a lusta farkast ilyképen gúnyolják: „Farkas házába êê…“ (êêlni a gyermek nyelven annyit tesz = csúnyitani, rusnyítani stb.) itt az e betüt mindkét helyt oly nyöszörgő hangon elnyujtva mondják.)_

111.

– Agyon szitát komám asszony! – Kerű’j hátúl, a szögön van.

_(A gyermekek hosszan egymás elébe állanak, egy az első elébe megy, kihez az első sort intézi, melyre az a második sorral felel. Ekkor a szitát kérő a csoport hátulja felé szalad, ha a végűl állót, mielőtt az az első elébe ért volna, elkapja: akkor ő megy az első elébe, s az, a kit elfogott, kéri a szitát ő tőle, s igy folytatják tovább.)_

112.

_(A gyermekek párosával egymás elébe állanak, az első pár előtt négy-öt lépésnyire áll egy gyermek, a macska, ettől a leghátul álló pár egyike kérdi:)_

Czicza macza melyik szömöd fáj? _Macska:_ Mind a kettő ėgyformán.

_(ekkor a pár vet, azaz egyik egy oldalra, másik más oldalra szalad s azon igyekeznek, hogy a macskát megkerülve összeérhessenek; ha a macska nem tudja egyiket sem elfogni, akkor a pár előlre áll, s a hátul maradt pár vet; ha pedig elfogja, avval, kit megfogott, elől áll, s a másik, kinek párját elfogta, lesz helyébe a macska. Ha a macska hat esztendős, azaz ha hat pár vetett már s nem tudott közűlök egyet sem elfogni, akkor megpörzsölik, mely abból áll, hogy az egész csoport rászalad, s megcsipkedik; ezután ismét ujra kezdik a játékot.)_

113.

_(A gyermekek összefogózva nagy kört képeznek, melyben a biró egy tergenyés szamárral keringöl s az alábbi dalt dúdoja; a ki elneveti magát: attól zálogot vesz, s azt a szamárra feltéve ujra kezdi a dalt.)_

Ó kútba tekinték, Selyöm szálat szakajték. Kinek látom mosolygását: Bíró szödi zálogását. Kukuríkú!

114. SZÖMBÉZÉS.

Itt csörög, itt pattog Három véka magyaró! Itt csörög, itt pattog Három véka magyaró!…

_(A játszó gyermekek egy társuknak bekötik a szemét s ez a szömbe, a többiek ezt a fennebbi sorok dalolása közben körül tapsolják, s ide oda futkároznak, szökdécselnek előtte; a kit közűlök a szömbe megfog, az lesz helyébe szömbévé.)_

115. BÚVÓCSKA.

_(Egy csoport gyermek elbúvik, egyik egy helyre, másik más helyre; a másik csoport, mely addig oly helyen volt, honnan nem láthatta, hogy amazok hova bujtak, – keresésökre akkor indul az alább következő versike dalolása mellett, mikor az elbujtak közűl valamelyik azt kiáltja: „szabad!“ – az elbúttakat mindaddig keresik, mig mind fel nem találják, azután ezek bujnak s amazok keresik emezeket.)_

Bújj, bújj, ha bújhaczcz, Kerék alá lapúlhaczcz.[30]

116. A CSABLÉZÁS.

_(A puha földre leűl két gyermek játszani, először is kimérnek mind egyikőjük számára egy arasznyi hosszú és felényi széles négyszögü tért. Akkor az egyik egy bicskát vesz elő, s azt minden ujjáról sorban egymás után a földre csapja le, úgy, hogy a bicska a puha földben kiálljon; a tiz ujj után a két tenyérből és a két kéz-fejről, nem különben a fogak közűl is kell így vetni. Végre két ujj közé fogva a kés hegyét, mondja: „Édös kis bicskám ájj ki néköm sinkára!“ – aztán: „Édös kis bicskám ájj ki néköm bötűre!“ – Ha mindezeket megtette s a bicska mindannyiszor kiállott: most a bekerített térben annyi keskeny húzást tesz egymásmellé, a hányszor a bicska kiállott; akkor ujra kezdi. De rendszerint a második vagy harmadik vetésnél nem igen tud tovább menni, a bicska nem áll ki, hanem eldűl, s a másik gyermeknek adja át, s az szintén elkezdi a vetést. Igy felváltva folytatják mindaddig, mig valamelyiknek a tere, melyet legelőször kimértek, egészen fel nincs hasogatva; ekkor a nyertes a másikkal összekapartatja a felhasigatott földet s az azt a markába véve, kénytelen féllábon sántikálva szem-behunyva oda vinni, a hova a nyertes akarja. Midőn elindul a földdel, amaz egy összefont kendővel megy mindenütt utána, s szüntelenűl ezt hajtja:)_

Tödd lė kutya a lábod, Ha lėtöszöd: mögbánod!

_(Végre valahová letéteti vele a földet, s visszakiséri csivirgős-csavargós uton oda, a hol játszottak. Ekkor ismét elő veszi, üti veri a hátát s ezt mondja:)_

Fijad után barna! Fijad után barna!

_(s hajtja mindaddig, mig amaz a földet meg nem találja; hanem ekkor szélről köti a derest, mert a másik, ha beéri, hozzá vágja a megtalált földet. Aztán ujra kezdik a játékot.)_

117. LABDÁZÓ MONDÓKA.

Ėgy előre, Két kettőre, Három hatra, Hat kilenczre, Tő’csd ki tízre, Mégis tízre, Tizenėgyre. Ez elejtő, E fölkapó, E jó hátba Bufogtató, Te’jes tizenkettő!

_(A gyermek labdázás közben a fennebbi sorokat dalolja, az utolsó sornál azon társát, ki hozzá legközelebb áll, hátba üti a labdával, ez a lapta-máj.)_

118. HINTÁZÓ MONDÓKÁK.

I.

Hinta! Palinta! Karácsonyi Kis Kata!

II.

Ėgy üveg alma, Két üveg alma, Három üveg alma, Négy üveg alma, Öt üveg alma, Hat üveg alma, Hét üveg alma, Nyó’cz üveg alma, Kilencz üveg alma, Tíz üveg alma. Tíz, tíz, tiszta víz, Ingöm, gatyám csupa víz. Szá’jj lė barát a híntárúl, Nem a tė pé’zöd ára! Pé’zöm ára, pé’zöm ára, Száz forintom ára! Kis kertöt csinálok, Abba rúzsát űltetök; Lánnak való a rúzsa, Legénnek a bokréta.

III.

Ėgy, érik a megygy, Kettő, feneketlen teknyő, Három, én bizon nem várom, Négy, biz’ oda nem mégy, Öt, esik a köd, Hat, hasad a pad, Hét, múlik a hét, Nyó’cz, üres a pó’cz, Kilencz, Kis Ferencz, Tíz, tiszta víz, Tekenyőbe’ bugyborék. Két csuprot összekoczogtatunk, Avval harangozunk,

IV.

Ėgy, Kettő, Három, Négy, Öt, Hat, Hét, Nyó’cz, Kilencz, Tíz. Tekenyőbe’ tiszta víz, Kis kertöt locsolni. Minek az a kis kert? Tököt termeszteni. Minek az a tök? Disznókat hízlalni. Minek az a disznó? Hájat szödögetni. Minek az a háj? Szekereket, kocsikat Vélle kenögetni. Minek az a kocsi? Asszonyokat, lányokat Rajta hordogatni. Hová kívánkozol? A kakas-űlőbe, Még annál is fölyebb, Torom tetejibe!

_(S ekkor a hintázót jól fellökik.)_

119.

Csön, csön gyűrű, Kallan gyűrű, Nállad, nállad Arany gyűrű. Kérd ki, kérd ki Kis fijátúl, Ellenbéli Szomszégyátúl. Itt csörög. Itt pattog, Ettűl kéröm, Ez agygya ki, Salyátáné, Bodzáné, Kis királyné, Kapitánné, Vesd ki Csutoráné! Az arany dáré, Dáspitáré, Szőlő görbicz Görbicz kóró, Sárkány, Sárfé, Lapta-bél, Bubuczki! Tök, tök dinnye, Bodrog dinnye, Ző’d ága, Ző’d levele, Piros bora, Borhajtója. Én tudom, Ángyom tugygya, A ki tugygya, Ki nė mongya! Bubuczki!

_(A gyermekek összetett tenyérrel sorba űlnek, egy, szintén összetett tenyerét, melyben egy gyűrű van, mindegyik tenyerében végig huzza s a gyűrűt valamelyiknek kezében hagyja. Ekkor egy másik elkezdi a fennebbi verset mondani, mindenik soránál másikra mutat, kire az utólsó sor esik: az kinyitja markát, ha nincs nála a gyűrű: az előbbi a mondókát ujra kezdi; ha pedig nála van, az a ki kereste, a megtalált gyűrüt az elöbbi mód szerint eldugja, s emez, a kinél volt, kezdi keresni, míg rá nem talál. Igy folytatják tovább.)_

120.

Ėgy ágy hagyma, Hatvan dinnye, Cserép a feneke. Lėány, lėány, hun a tyúknak a fija? Széjjel ide szalada. Csűr ide, csűr amoda, Koczkivári dombra. – Az erdélyi vajda Ėgy tábort indíta, Az ű táborába Ėgy asszont kivána. Hívassunk! Hívassunk! – Gyűjjön ki kend asszony!

_(A leány gyermekek körbe állanak, kettő a körben állókat kivülről kerűlgeti, a második az első befont haját fogja. A körben állók dalolják a dalt, melynek végeztével az első körűl járó kiránt egyet a körből s annak helyére áll, ez pedig megfogja a másik haját, ki előbb az elsőét fogta s a játékot tovább folytatják.)_

121.

Arany lilijomszál Ugorgy a Dunába, Támaszd mög ó’dalad Az egész világba, Símítkozzál, És mögmosgyál, És mögtürűlközzél!

_(A gyermekek körbe állanak, egy a kör közepére; mikor vége a dalnak, a középen álló megtörölközik valamelyiknek a kötőjébe, s emez áll a középre, amaz pedig ennek a helyére, s a dalt ujra kezdik.)_

122.

_(Egy gyermek, a kertész, a többi gyermekeket sorba űlteti, jön egy útas, megáll a kertész előtt s igy szól:)_

_Utas:_ Kakas isten jó napot!

_Kertész:_ Récze, rucza fogagygya! Mér’ gyüttél?

_Utas:_ Dinnyéér’.

_Kertész:_ Mos’ vittél.

_Utas:_ Pap kutyái rám szalattak, Mind a fejihön vágtam.

_Kertész:_ Szakícscs ėgyet, ha birsz.

_(Ekkor az utas megkopogtatja a sorban ülők fejeit s egyet közűlök elvisz, a többiekre azt mondja, még éretlenek; igy folytatják tovább, mig mind el nem hordja, ekkor a játékot ujra kezdik.)_

123.

_(A gyermekek összefogózva körbe állnak, egy gyermek, a pásztor, a körön kivűl, egy másik, a kecske, a körön belől áll.)_

_Pásztor:_ Kecske, kecske, mit keresöl a szőllőbe?

_Kecske:_ Szőllőt önnék, ha vó’na.

_Pásztor:_ Hát ha kikergetlek?

_Kecske:_ Itt is ėgy lyuk, emitt is ėgy lyuk, Hátúl is ėgy lyuk!…

_(Ekkor a pásztor kergeti a kecskét, az bujkál keresztűl-kasúl a gyermekek fentartott kezei alatt, kik a kecskét szabadon, minden akadály nélkül bocsátják, de a pásztort nem igen; ha a pásztor a kecskét elfogja, akkor mindketten a körbe állnak, más kettő jön ki, egyik lesz a pásztor, másik a kecske s igy folytatják tovább.)_

124.

_Pásztor:_ Kecske, kecske, mit csinálsz a szőllőbe’?

_Kecske:_ Szőllöt önnek, ha vó’na.

_Pásztor:_ Tė kapáltad?

_Kecske:_ Én ám!

_Pásztor:_ Tė gyomláltad?

_Kecske:_ Én ám!

_Pásztor:_ Hát ha mögfoglak?!

_Kecske:_ Itt is ėgy lyuk, amott is ėgy lyuk’ hátúl is ėgy lyuk!

_(A játék menete, a mi az előbbié.)_

125.

_(Egy leány a gazdasszony, egy másik a libapásztor, a többiek a libák.)_

_Gazdasszony:_ Gyere haza szó’gáló!

_Libapásztor:_ Nem möhetök! Kertöm alatt Fijas farkas, Mögöszi libámat.

_Gazdasszony:_ Mibe’ mosdik?

_Libapásztor:_ Aranyos teknyőbe.

_Gazdasszony:_ Mibe türűlközik?

_Libapásztor:_ Selyöm keszkenőbe’. – His, his haza libuskáim!

_(Ekkor a farkas a futók közül egyet kettőt elfog s eldugja őket, a gazdasszony megolvasván a libákat a hiányzók keresésére indul.)_

_Gazdasszony:_ Hol vannak a libáim?

_Farkas:_ Tüske útra möntek.

_Gazdasszony:_ Tüske úton nincsenek!

_Farkas:_ Köves útra möntek.

_(A libák gágogni kezdenek.)_

_Gazdasszony:_ Mi van a palláson?

_Farkas:_ Öreg anyám dijót adott, A macskák zörgetik.

_(Ekkor a libák előszaladnak, a farkas fut, a gazdasszony utána s ha beéri, jól megcsipkedi; aztán a játékot újra kezdik.)_

126.

_(A gyermekek sorba ülnek, egy közülök lesz sugdosó, egy angyal és egy ördög. A sugdosó az angyalt és ördögöt különböző irányban eltávolitja a többiektől, ekkor a sorban ülők mindegyikének titkon valami tárgy- vagy virágnevet ád, ekkor a játék megkezdődik. Előbb jő az angyal, megáll egy bottal a sugdosóval szemközt s igy szól:)_

_Angyal:_ Csüng, csüng az angyal ėgy nagy aranyos bottal.

_Sugdosó:_ Mit keres?

_Angyal:_ Arany csüngő-büngő kis templomot.

_(Ha a titkon elnevezettek közt van, a mit kér, az feláll s elmegy az angyallal, – s ha nincs, mondja a)_

_Sugdosó:_ Ki möheczcz! Kosár a fenekedbe!

_(Azután jön sántikálva az ördög, megáll a sugdosó előtt s mondja:)_

_Ördög:_ Ling, long az ördög ėgy nagy tyúksz… s bottal!

_Sugdosó:_ Mit keres?

_Ördög:_ Arany csüngő-büngő, gyémánttal fölczifrázott kis rúzsát!

_(Ha van elviszi, ha nincs, mondja a)_

_Sugdosó:_ Ki möheczcz, kosár a fenekedbe!

_(Igy megy a játék mindaddig, míg az angyal és ördög felváltva kitalálják a neveket s a gyermekeket egyenként elhordják. Ekkor mind az angyaléit mind az ördögéit az angyal és ördög megpróbálják, ugyanis a gyermek egyik kezét megfogja az angyal, másikat pedig az ördög s azt ezen vers dalolása közben:)_

Jércze vagy-ė? Kakas vagy-ė? – Vágj s...be, vágj, vágj!

_(előre s hátra menesztik; a fönnebbi dalt háromszor mondják el, ez alatt mindegyre ránczigálják, s a melyik ezen megkisértés alatt magát elneveti: az az ördögé, a ki pedig ezt mosolygás nélkül kiállja, az az angyalé; igy megtudván ki melyiké, a játékot újra kezdik.)_

127.

_Gazda:_ Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát?

_Kérő:_ Mer’ szeretöm a ken’ lányát, Pannát!

_Gazda:_ Én nem adom én lányomat Selyöm ruha né’kűl, Hintó-kocsi né’kűl; A hintóba száz ló lögyön, Mind a száznak aranyos farka lögyön!

_Kérő:_ Én elviszöm Lipitomba, Lopotomba, Szá’j kezemhön, tanú’j tűllem!

_Gazda:_ Aranyos lögyön az ingválla!

_A körben állók:_ Tetves lögyön a bundája!

_(A játszók körbe állanak. A gazda a közepén áll, a kérő kivűlről kerülgeti a kört. Ha a kérő leányt kiván, a gazda kérdésére a fent látható módon válaszol, ha pedig fiút, akkor ezen szavakkal: „Mer’ szeretöm a ken’ fiát…“ s egyet megnevez a játszók közül. A vers végeztével a kért személy belefogózkodik a kérő ruhájába s vele együtt kerűlgeti a kört; igy folytatják tovább, míg a gazda egyedül nem marad.)_

128.

_Útas:_ Hajlik az erdő, Ző’dűl a mező. Járok magam ėgyedűl, Félök magam ėgyedűl, Király uram! király uram! Kit aczcz néköm, Kivel haza mönnyek?

_Király:_ Kádár Marist.

_Útas:_ Nem szeretöm én azt, Nem kedvellöm én azt, Rút ű maga, rút ruhája, Tetves a bundája. Hajlik az erdő, Ző’dűl a mező. Járok magam ėgyedűl, Félök magam ėgyedűl. Király uram! király uram! Kit aczcz néköm, Kivel haza mönnyek?

_Király:_ Gojdár Julcsát.

_Útas:_ Szeretöm én azt, Kedvellöm én azt, Szép ű maga, szép ruhája, Patyolat ingválla!

_(A gyermekek összefogózva kört képeznek; egy, a király, a kör kőzepén áll, a körön kivül az útas, s ez mondja a mondókának egyszer az első felét, melynek végével a király egyet a körben állók közül a fent látható módon megnevez. Erre megint az útas mondja a mondóka második részét, mikor ezt elvégzi, ismét elől kezdi a mondóka első részét; erre a király mást nevez meg, mire az utas, ki a kört kivülről mindegyre kerülgeti, mondja a vers utolsó részét, s ennek végeztével a kiválasztottat magával viszi. Ezt folytatják mindaddig, míg az útas a körben állókat mind elkéri s a király egyedűl marad, kit ekkor kinevetnek, kitapsolnak s a játékot ujra kezdik.)_

129.

Mi van ma? mi van ma? Piros pünkös’ napja, Hó’nap lösz, hónap lösz A második napja. Jó legén jól mögfogd Lovadnak kantárját, Hogy el nė tapossa[31] A pünkösti rúzsát. Lányok vattok, szépek vattok, Piros az orczátok, Ker’be möntök, rúzsát szöttök – Szakad szivem rátok. Bėméne Ilus asszony Gömbölyű szoknyába’, Láték nálla piros almát, Veté kelebėbe,[32] Viszi haza ű fijának, Fehér Andorjásnak; Andorjás bokrétás, Felesége jó tánczos, Az úra selyöm szál, Szó’gálója arany szál…

_(Kis leánykák pünköst napján, fejökre pünkösti rózsából kötött koszorút téve, felöltöznek fehérbe, bejárják a falut házanként, minden ház előtt körbe állva körűl fogják egyik társukat, a pűnkösti királynét; ez egyet a körben állók közűl beránt, azzal tánczol, a többiek szintén párosával tánczolnak s dalolják a fenebbi verset. A táncz és dal végeztével a házbeliek ajándékkal bocsátják őket tova.)_

130.

_(A mult században még szokásban volt H.-M.-Vásárhelyen a Gergely-járás; ugyanis az iskolás gyermekek Gergely napján katonáknak öltözve házról házra jártak s mintegy verbuválva az alábbi verssel szedték össze s vitték magokkal az arra való gyermekeket iskolába.)_

Gergő pápa napja ma van e világba’, Készű’j gyerök, mingyár’ viszünk iskolába, Eleget hevertél itthon a kuczkóba’, Sokat kandikáltál a kásás fazékba.

Nė bújj azér’ Is’ván, Gyurka, Pétör, Jankó, El nė szalagygy András, Mihály, Samu, Ferkó, Könyvet vétess József, Dániel és Laczkó, Elbirsz ėgy ábéczét tė is öcsém, Palkó!

Jó tanitónk vagyon, szereti a játszást, Nyárban mögengedi a jégön csuszkálást, Fölhőszakadásban a sárkány-hordozást.

Oskolánkban, elhídd, gyakran tekét játsznak, Érötte nem bántnak, ha rajta nem kapnak; Az apró gyerökök síppal sípolgatnak, Bizonyítja öcsém, hogy ezök így vannak.

Templom körül fogunk mindön nap verebet, Ha utól érhetjük, mindön nap ezöret, Néköd is, jó öcsém, adhatunk eleget, – Kezecskédbe tösznek pogácsát melegöt.

Dixi Salagurdi gúnyolódó ficzkó, Lám olyan kényös vagy, mint Pipédi Laczkó, Öreg apád lögyön ėgy nagy dobár[33] zacskó!

KÖSZÖNTŐK és RIGMUSOK.

1.

(Karácsonra)

Karácsonnak éjtszakáján, Jézus születése napján, Örűljünk és örvendezzünk, A kis Jézus ma született.

A kis Jézus aranyalma, Szűz Mária édes anyja, József is volt édes atyja, A jászolban ápolgatta.

Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj, de fázik az ártatlan, Fázik az ő gyönge teste, Hideg széltől fejecskéje.

Nincs a Jézusnak subája, Sem sarkantyús kis csizmája, Miből lett volna subája, Ha elveszett báránykája.

Mikor a hold fel fog jönni, Betlehembe fogunk menni, A kis Jézust köszönteni, A kis Jézust köszönteni.

János pajtás menj előre, András pajtás térítsd össze, Mivel hogy te öregebb vagy, Nyájad után lassan ballagj.

2.

(Karácsonra.)

Örvendjen az egész világ, Mert megnyilt mennyei virág.

Istentől plántált arany ág, Kinn örűl dicső mennyország.

Áronnak ékes veszszeje Megvirágzott csemetéje.

Mint mondola jó gyümölcse Kivánatos édessége.

Oh szép fénylő hajnal csillag, Ki pásztorok felett villog,

Álhatatosságban ragyog, Kiért szívem igen buzog.

Ne féljünk már az ördögtől, Ne rettegjünk bűneinktől.

Csakhogy tisztán szentűl éljünk, Az egekben részesűljünk.

3.

(Uj évre.)

Ezer nyolczszáz hatvanötben, Már ez uj esztendőben Ur isten légy most mi velünk, Mindenben segedelmünk. Adjon isten bő áldást, Adjon szép, bő aratást, A gazdának és szegénynek, Egyformán mind a kettőnek.

Adjon isten békeséget Felséges királyunknak, Nekünk pedig csendességet, Egész Magyarországnak. Láthassunk szép időket És számos esztendőket; Bűntől kártól mi lelkünket, Isten őrizzen bennűnket.

A szép hajnal ha feltetszik, Uj esztendő meglátszik, A madárkák is ezt látják, Szárnyokat rázogatják, Készűlgetnek a jóra, Hatot ütött az óra, Ezek is az istent áldják, Jótétiért magasztalják.

4.

(Uj évre.)

Sion örűlj, örvendezz, Tiszted szerint zengedezz, Mert vagyon örömed, uj esztendőd, Istentől adatott újúlt időd.

Ma vigan vigak legyünk, Mindennek példát adjunk, Krisztusban örűljünk, vigadozzunk, Istennek új időért áldozzunk.

Magasztald az úr Jézust, Körűlmetszett egy Krisztust, Ki elvette minden te átkodat, Megadta Istennél váltságodat.

Mikor nap és esztendő Elfogy, nem lesz az idő, Az egekben legyen örökké ma, Ur Jézus! engedd meg ezt mindenha.

Az úr Jézus forgassa Jobb karjáról másikra, Hivei országát igazgassa, Jótéteményivel koronázza.

5.

(Névnapra.)

Kedves e napnak estéje is, Vigadj Erzsébet te is, Mert jutottál neved napjára, Kit szived régen vára. Öntsd ki örömét szivednek, Mutasd jelét jó kedvednek, Hogy ép és friss testben megérted, Józan elmével kérted. A kár tőled eltávozzék, Semmi veszélyt rád ne hozzék, Ne epeszszen semmi siralom, Míg nem fed a sírhalom; Lelked pedig felvitessen, Krisztus társává tétessen A szentek dicső seregében, Az egeknek egében.

6.

(Névnapra.)

Vig örömmel, nagy örömmel Mostan köszöntünk, Szomorúság, nagy bú, aggság Távozzék tőlünk.

Mert szent János felderűlt, Szeme könybe nem merűlt, Vig órára ugymint mára, Frissen felkészűlt.

Mennyi hajszál fejeden áll Annyi áldások, Rád szálljanak, találjanak Szép áldomások.

Vagy mint tenger csöppjei, Sík mezőnek fűvei: Oly nagy bőven szálljanak rád Égnek áldási.

7.

(Névnapra.)

Fénylik az öröm hajnala, A mely ködben vala, Szívünk fellege Pusztúl és vidúl ege, A melyet hogy elérjűnk, Az ur istentől kértünk És meg is nyertünk.

Azt kívánjuk mi szivesen, Az istent szeressed, Szent István! nevedet, Terjeszsze életedet, A Jézus legyen vezéred, Míg az egeket eléred, Istent dicsérjed.

Végre éltednek fáklyája Szakad vitorlája, Tested a setét földbe, Lelked a dicső menybe Tegye, honnan vigye fel, Menybe helyeztesse fel, Szép dicsőségbe.

Végre ha eljön az óra, Melyben csak egy szóra, Te életed megrövidűl, Tested hirtelenűl Istennek szent angyala Jobb karjára, oltalmára Vigyen örök boldogságba, A menyországba.

8.

(Névnapra.)

Serkenj fel lantos, Pendítsd cziterádat, Indítsd ékesen Vígságos nótádat, Mert ime felderűlt, Búbánat elkerűlt, Szent Mihály-napra, Szent Mihály-napra.