Part 19

A báró. – Akkor szerencse, hogy elégtek, mert az egyetlen elavult holmi, a mit én az én lakásomban megtűrök, én magam vagyok, személyesen. Hanem már most itt van nekem a kellemetlenség.

Elza. – Hogyhogy?

A báró. – Mert ha én, teszem fel, zabot vagy szilvát akarok vásárolni, akkor egyszerűen kiadom a parancsolatot az Auspitznak, hogy rendeljen nekem zabot vagy szilvát, ilyen árban és ennyit. De azt már nem parancsolhatom az Auspitznak, hogy rendeljen nekem a könyvkereskedőtől könyveket egy ilyen összegért.

Elza. – Bocsáss meg, papuskám, de ha szilvát akarsz vásárolni, akkor is megmondod, hogy milyet akarsz: boszniait vagy szerbiait, és ha zabot vásárolsz, megmondod, hogy milyen kell: elsőrendű vagy középminőségű?

A báró. – Ez nem kérdés. Csakis első minőségű könyveket akarok vásárolni, egy bizonyos összeg, mindenesetre minél csekélyebb összeg erejéig. De ez nem elég a könyvkereskedőnek, és éppen ezért hívattalak.

Elza. – Parancsolj, papuskám.

A báró. – Ne gondold, gyermekem, hogy én, bár látszólag Lebemann vagyok, nem érdeklődöm a könyvek iránt. Látod, én fiatalkoromban sokszor terveltem, hogy majd öregségemben, mikor már a komoly dolgok nem foglalják el az időmet, és tetszés szerint szentelhetem magamat a henyélésnek, el fogom olvasni az összes jobb könyveket. És mikor nőül vettem kedves anyádat, az első dolgom az volt, hogy megvettem neki díszkötésben Schiller összegyüjtött költeményeit, az összeseket, kivétel nélkül. Sőt később föltettem magamban, hogy, ha már megvan, el is fogom olvasni Schiller műveit, és olvasni is kezdtem, de több izben elaludtam s így az előrehaladás lassan ment, annyival inkább, mert ezen művek rendkívül sok kötetet képeznek, és én nem értem, hogyan ért rá Schiller annyit összeírni, a mennyit magunk közül egy ember elolvasni se képes. De azután is gyakran foglalkoztam az eszmével, és ha időm engedte volna, a _Presse_ből a feuilletont többször szerettem volna elolvasni. Elannyira, hogy már korábban elhatároztam könyvtárt alapítani, egyrészt, mert ha az ember nem is ér rá a könyveket mindjárt végig olvasni, egy könyvtár mindig oly bútorzat, a mely egy teremnek választékos és tetszetős szinezetet ad, másrészt, mert a könyvek értéke mindig megmarad, és miért ne gondolnék az utódokra, a kik a könyveket esetleg el fogják olvasni?! Ebből láthatod, gyermekem, hogy én jobban értek a könyvekhez, mint az emberek gondolnák. Csakhogy most részint nem jut eszembe, micsoda könyvek azok, a miket mindig el szándékoztam olvasni, részint nem találom a szemüvegemet.

Elza. – Majd megkeresem, papuskám.

A báró. – Ne bántsd; ha te itt vagy, nincs többé rá szükségem. Tudom, hogy nagyon szakavatott vagy a könyvek terén, és számítok rá, hogy segíteni fogsz nekem ebben az ügyben. Nem szeretem ugyan, hogy a sok haszontalan olvasással mindig rontod a szemedet, de most véletlenül jól jön, hogy kiismered magadat a könyvészetben és a könyveknek a czíme a kisujjadban van. Mikor elhozták a szekrényt, mindjárt eszembe jutott, hogy tegnap egy szakkönyvet találtam az asztalodon, és megnéztem a czímét, melyről meglepetve láttam, hogy a karthauziak egy portásának a története.

Elza (elpirul a haja gyökeréig).

A báró. – Azonnal eszembe jutott, hogy, ha az én leányom annyira belemélyedt a tudományba, hogy a barátoknak egy egyszerű portásáról egy egész könyvet olvas el, akkor ő a legjelesebb történelmi munkákat és más egyebeket, teszem fel, a tudományos és humorisztikus műveket, könyv nélkül tudja, a czimekkel és bolti árral együtt.

Elza (meggyőződvén róla, hogy a báró nem lapozta végig a karthauziak portásánák illusztrált és véletlenül az asztalon felejtett történetét, megkönnyebbülten pillant fel.)

A báró. – Látom, hogy ki akarsz menni a városba, és én nem is tartóztatlak vissza, de előbb ird fel hamar egy papirra a legdrágább és legjobb könyveket, a mi egy szalon-könyvtár számára kapható.

Elza. – Hogyan? Most mindjárt?

A báró. – Csak egy czédulára; nem kell tisztázat. Az Auspitz majd letisztázza.

Elza. – De, papuskám, az nem megy olyan hamar!

A báró. – Miért nem? Te tudod a czímeket és a bolti árakat, a könyvek pedig megvannak a boltban, tehát ez igen egyszerű.

Elza. – De ha az ember egy nagy könyvszekrényre, egy egész könyvtárra való könyvet akar vásárolni: válogatni kell a könyvek közül, valami terv szerint, és én még azt se tudom, körülbelül milyen könyveket akarsz, például: tudományos vagy szépirodalmi műveket?

A báró. – No, ez világos. Azt kívánom, hogy a tudományos művek szépen legyenek írva, mert szerintem az a tudomány, a mit nem lehet elolvasni, helytelen tudomány, és másrészt, ha az irodalomban nincsen tudomány, ez nem szép.

Elza. – Igen, de mintha azt mondtad volna, hogy humorisztikus műveket is akarsz.

A báró. – Természetesen: úgy tudományos, mint humorisztikus műveket, mert nem egyedül olyan könyveket akarok, a melyek a könyvtárban csak ki legyenek állítva, hanem, ha egyszer, a mikor nagyon öreg leszek, eszembe jut, hogy elő akarok magamnak valamit olvastatni, ez ne csupán olyan legyen, a mitől elalszik az ember, hanem a min, addig, a míg elalszik az ember, nevetni is lehet.

Elza. – És azt se tudom, hogy inkább csak az olvasmányt keressem, vagy főképpen díszműveket akarsz?… mert azt mondtad, hogy irjam le a legdrágább könyveket is, meg a legjobbakat is.

A báró. – Gyermekem, te félreértettél engem. Én nem azt akarom, hogy ha a társaságban valami drága könyvről van szó, én mindjárt előjöjjek a könyvtárammal, és azt mondjam, hogy ez nekem megvan otthon és ennyibe meg ennyibe került. Ezt hagyom a proczoknak; a jóléti és műveltségi henczegőknek; ezen én már felül vagyok emelkedve. De azt sem akarom, hogy a drága könyvek az én családi gyűjteményemből hiányozzanak, mert én nem azért csinálok könyvtárat, hogy takarékoskodjam, és nem szeretném, ha valaki megnézné a könyvtáramat, aztán így szólna: »A Berzsenyi bárónál jól lehet enni, de a könyveit úgy szedte össze az utczán.« Én, mint egyszerű ember, abban a véleményben vagyok, hogy a díszműveknek, mint legdrágábbaknak, a legjobbaknak kellene lenniök. A te felvilágosításodból sajnosan tapasztalom, hogy ez nem így van, a mit különben nem értek, mert szerintem a rossz könyvek drágaságának semmi értelme. Azért ezt a kettőt tartsd szemmel. Legyenek díszművek is a vendégek számára, drága kiállításban, és jó könyvek is, hátul, a díszművek mögött, az utódok számára.

Elza. – Még egyet. Csupa magyar könyvet akarsz, vagy külföldieket is?

A báró. – Mért nem teszed fel a kérdést megfordítva? De így vagy úgy, elismerem, hogy ez fogas kérdés. Természetesen, ha egy napon a főrendiház tagja vagyok, nem tehetem ki magamat annak, hogy valaki a könyvtáramra azt mondja: ez a zászlósúr nem jó hazafi, mert a magyar könyveket mellőzi. És nincs is ok a magyar könyveket teljesen mellőzni, mert például Petőfinek helyes, józan, czélszerű eszméivel szóról-szóra egyetértek. Azonkivül semmiféle magyar törekvéstől nem akarom megvonni pártolásomat és szivesen hozzájárulok a magyar kiadók fölsegéléséhez, annál inkább, mert nagyon szép tőlük, hogy nem német könyveket adnak ki, a mi sokkal czélszerűbb és jövedelmezőbb volna. De ne feledd, gyermekem, hogy a hazai ipar e téren még nem veheti fel a versenyt a külföldivel; sőt azt hiszem, bár e szakmában nem vizsgálódtam eléggé, hogy nálunk könyvipar még nem is létezik.

Elza. – De papuskám…

A báró. – Hagyj kibeszélni. Ez onnan van, hogy az írók és egyéb könyvcsináló munkások, mint: nyomdászok, szedők és könyvkötők, nálunk még nem tudják a könyveket jól készíteni. Ez kitűnik a bécsi lapok vasárnapi mellékletéből, hol csak a legritkább esetben olvasod egy magyar könyvnek elkészültét, pláne helyesen elkészültét. És éppen egy magyar lapban olvastam, véletlenül, mert nem az igazi lapra fordítottam, hogy a magyar írók még csak a gyermekek számára tudnak jól írni, a felnőttek igényeinek nem képesek megfelelni. Ezt egy tanár írta, a ki maga is a gyermekek számára ír, tehát tudja, hogy így van; és a kinek tanítania is szabad, hogy a felnőttek számára még ő se tud irni… Nem mondom, hogy a magyar írók később, ha szorgalmasak lesznek és nem hanyagolják el magukat… de még sokat kell tanulniok, és előbb jól rágják meg, hogy mit akarnak mondani, ha azt óhajtják, hogy én elolvassam vagy csak támogassam is iparkodásukat. Azonkívül a magyar könyvkiállítók és kiadó munkások már csak mostoha viszonyaiknál fogva se tudják illedelmesen kiállítani a kezdő magyar irók műveit; Ausztria nem ad nekik kölcsön jobb papirt és elég nagy betűket, úgy hogy aztán a magyar könyv oly rosszúl sikerül, hogy végül, többnyire, meg se jelenik.

Elza. – De, papuskám, te tévedsz! A magyar írók között sok van, a kiknek a munkáit lefordítják németre…

A báró. – Te ezt összetéveszted azzal, hogy a magyar írók németből fordítanak tanulás és gyakorlat czéljából…

Elza. – És más nyelvekre is. A magyar könyvek kiállítása pedig jobb, mint a németeké…

A báró. – Már látom, hogy te nekem többnyire magyar könyveket fogsz felírni, de nem bánom, mert ez hazafiasabb, és azt hiszem, jutányosabb is. Aztán előttem fő az utódok, a kik, meglehet, már nem is kívánnak német könyveket olvasni, míg én rám nézve előnyösebb kevés számú magyar könyvet olvasni, mint sok külföldi művet, melyek elrontják a szemet, és utóvégre is az van belőle, hogy csak elalszik az ember. Azonfelül miattam lehet, hogy neked van igazad, és tőlem senki se veheti rossz néven, ha én az én leányomnak jobban hiszek, mint a _Neue Presse_nek. Csak a humorisztikus művekben nem adok neked igazat. Ezek maradjanak németül; mert a legjobb viczcz is magyarul nem hangzik olyan mulatságosan, mint az eredetiben. És mivel most el akarsz menni, nem tudom hová, állítsd nekem össze a jegyzéket holnapra.

Elza. – Meglesz, papuskám. De mondd, egyéb utasítást nem adsz? Nem akartál még valamit mondani a könyvekre nézve?

A báró. – Na, magától értetődik, hogy a tudományos könyvek vallás-erkölcsös szellemben legyenek; és legyen egy pár díszkönyv a rókavadászokról, a hol a rókavadászok az ő vörös frakkjukban ki legyenek festve, arra az esetre, ha netán egy előkelő vendégünk jönne, a ki a szalonban olvasni akar valamit. Megjegyzendő, hogy egy-két forintra ne nézz, és gondoskodjál könyvekről, a mikben a képek a fő, és a nyomtatás csak arra való, hogy ne kelljen elolvasni. Végül az összes könyvek vastag papirra és nagy betűvel legyenek nyomtatva, széles margóval és üres lapokkal a fejezetek között; mert, mint egy feuilletonban olvastam egy jó író tollából, a sűrűn nyomtatott rossz könyv nem ér annyit, mint a ritkán nyomtatott jeles. Általában egy könyvtárnál az a fő, hogy mindenben mértéket tartsunk; a tulságosan sok olvasmány soha se élvezetes, ellenben mindig van valami jó vagy legalább kellemes abban az olvasmányban, a melyik kevés.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: A Berzsenyi-család életírójának e helyütt meg kell jegyeznie, hogy az itt leirt jelenetek abban az időben zajlottak le, a mikor Széll Kálmán volt Magyarország miniszterelnöke.]

TARTALOM.

I. Csütörtökön öttől hatig 1 II. Aszfaltbetyárok 15 III. A fehérvári bicska 22 IV. Urnők a szinpadon 28 V. Magyarosodás 34 VI. Rumbold szelleme 40 VII. Lóversenyen 47 VIII. Karlsbadban 53 IX. Smekszen 58 X. Államtitkok 64 XI. Napkelet gyöngye 69 XII. Kit vagy mit irigyel ön? 76 XIII. Egy üzenet 83 XIV. Berzsenyi incognito 92 XV. Berzsenyi az irodalomért 100 XVI. A tárlaton 107 XVII. Karácsony előtt 115 XVIII. Kém-szolgálat 121 XIX. Berzsenyiéket megszámlálják 130 XX. Berzsenyi lapot alapít 139 XXI. Berzsenyi báró ünneplése 149 XXII. Abbaziában 155 XXIII. Hóbortos Rózsi 163 XXIV. Berzsenyiék a külpolitikában 169 XXV. Gépkocsizás után 177 XXVI. A szalmaözvegy 183 XXVII. Balaton-Karádon 188 XXVIII. Chincholle kisasszony tragédiája 194 XXIX. Berzsenyi föllép 200 XXX. Berzsenyit megválasztják 206 XXXI. Influenzában 212 XXXII. Berzsenyiék a német szó ellen 217 XXXIII. Kegyelet 222 XXXIV. Farsang a Nádor-utczában 227 XXXV. A bohémek 234 XXXVI. Berzsenyiék nyaralnak 241 XXXVII. Berzsenyiék a papa nélkül 250 XXXVIII. Ischlben 257 XXXIX. Berzsenyiék hegyet másznak 264 XL. Keresztúton 272 XLI. Berzsenyi házasít 278 XLII. Berzsenyiék haza jönnek 285 XLIII. Berzsenyiék fölébrednek 291 XLIV. Berzsenyiék az Operában 298 XLV. Berzsenyitől pénzt kérnek 307 XLVI. Berzsenyi könyvet akar venni 314

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

12 |erősítí a |erősíti a

38 |Es a mai |És a mai

61 |kezdi. |kezdi.)

62 |_Zsakid_.“ |_Zsakid_.«

75 |Gyöngy (ifjan |Gyöngye (ifjan

75 |Micsoda ember Mily |Micsoda ember! Mily

125 |Es most |És most

134 |»Berzsenyi Fehérnye! |»Berzsenyi Fehérnye!«

153 |ne meltóztassék |ne méltóztassék

163 |ki s szalon |kis szalon

166 |eladattak.» |eladattak.«

207 |tudní |tudni

208 |egyes közsegekben |egyes községekben

211 |mondani O Szentsége |mondani Ő Szentsége

213 |meg úgy» |meg úgy«

227 |NÁDOR-UTCZABAN. |NÁDOR-UTCZÁBAN.

261 |tísztelem |tisztelem

263 |Atadja |Átadja

315 |«Miért ne |»Miért ne]