Part 7

Kérdezem az ezernyi ezer halott ezredeket: nem tud róla senki. Lefestem nekik az én kis katonámat: szőke haja, szőke bajusza volt, az arca sovány és fehér, a szeme világoskék. Rendesen szomorú volt, mert előre megmondta, hogy a halálba megy. A menése ám fürge volt, mint a fiatal szarvasé; a fejét soha nem hajtotta le, mindig előre nézett. Két fehér csillag a chargeja; káplár volt az én öcsém. Hiába beszélek: nem tud róla senki.

Szaladok tovább.

Félek, hogy elmúlik az idő s én elkésem. Soha rá nem találok kis katonámra; akkor hogy menjek vissza édes anyámhoz, mit mondjak neki?

Ezek itt orosz sírok. A dombokon szürke kucsmás kozákok és lapos sapkás gyalogosok ülnek. Hátha ezek látták az én öcsémet? Oroszok, ruszok, moszkoviták, muszkák: nem láttatok rohamkor veletek szemben egy kis magyar katonát? Honvédet? Tudjátok, honvédet? Szőke haja, szőke bajusza volt, az arca sovány és fehér, a szeme világoskék. Futása fürge, mint a fiatal szarvasé; a fejét soha nem hajtotta le, mindig előre nézett. Rohamkor is előre nézett. Két fehér csillag reszketett a bluzán, káplár volt az én kis öcsém. Szóljatok hát: nem láttátok valahol?

Az orosz szellemek szomorúan bámúlnak rám, hiszen nem értik magyar szavamat. Óh, hogy a halottak sem értik a fájdalom beszédét!

De még nincs vége mindennek. Hahó! Ott új sír-ezredek! Germán csúcsos sisakokat látok. Kik vagytok, vitézek? Nem a Hindenburg táborából maradtatok itt? Megálljatok csak: nem ti vagytok a huszadik hadosztály elesettjei? Az öcsém is oda volt beosztva; bizonyosan ismertétek! Szőke haja, szőke bajusza volt, az arca sovány és fehér, szeme világoskék. Futása fürge, mint a fiatal szarvasé, a fejét soha nem hajtotta le, mindig előre nézett. Két fehér csillag ragyogott a bluzán, káplár volt az én öcsém. Óh, szóljatok hát, mi történt vele? Hova lett?

A germán szellemek nem-et intenek. És távolba mutatnak jobb kezükkel. Arra nézek: mi van ott? Sík pusztaság, határtalan havas mezők; kis Szibériák, a nagy borzasztó Oroszország küszöbe.

Mit mutattok arra, ti szőke Lohengrin-fejek? Csak nem azt akarjátok mondani, hogy…?

Óh Istenem, magyar nép istene! Fogj kézen és vezess. Nekem meg kell találnom szegény öcsémet.

Most már elmaradnak a sűrű sírok, csak a havas pusztaság nő határtalanná. Idegen ország földjén járok. Nyomorult falvak húzódnak el mellettem s néha nagy városok úsznak elébem. Mintha a levegőben lábolnék: a fekete-fehér föld visszafelé fut alattam. Nem tudom, mennyi ideje bolyongok; nincs nappalom és nincs éjszakám, csak kétségbeesésem percei hullanak szakadatlanúl.

Különös, vörös város vadonába tévelyedek. Mindenkit megszólítok, senkisem ért. Jaj, igaz, hiszen ez itt Oroszország, a rémséges, jégverem Oroszország! Megálljatok, ti néma, sebesült katonák, nem láttátok az én szegény öcsémet? A haja szőke, az arca fehér, a szeme kék…

Milliom és milliom ember él, de az én öcsémet egyikben sem ismerem föl. Százezer és százezer halott aluszik kis sírokban, de az én öcsém szelleme nem vírraszt a keresztes, fejfás dombokon.

Tovább, tovább!

Megbotlom valamiben. Rohanásomban megállok. Mi ez itt a lábom alatt? Ah, kidőlt fejfa; fekete sírhalomőr. Gazdája nevét már lemosta az idő; csak öt különös betű gyászol rajta: A. B. F. R. A. Istenem, hiszen ez magyar sír, kálvinista halott fejfája. Itt egy ember aluszik: „_A boldog feltámadás reménye alatt._“ Ki vagy, te bízó szellem, aki hiszed az új életet? Felelj! Miért nem kiáltod lelkembe kilobbant nevedet? Ki fejti meg rejtelmedet, sötét öt betű? Ki nyugoszik itt a boldog feltámadás reménye alatt?

Hűs szél csapja meg arcomat. Széttekintek a világ temetőjében és megdöbbenek. Hiszen ez itt a mi városi temetőnk, a mi szegény katonáink havas országa. Hol jártam, hova tévelyedtem?

Most haza kellene mennem és megvídítanom édes anyánkat, hogy az öcsém él, él, boldogan él! Két fehér csillag ragyog a bluzán, a piros szalagon arany kereszt. A haja szőke most is, az arca fehér, a szeme kék…

Hol vagy, kis katonám? Hát egy sír sem jutott neked az óriás temetőben, mely a Visztulától a Száváig, a Szávától a Kolubaráig ér?

Mikor találkozunk, a boldog feltámadás reménye alatt? Mikor?

TARTALOM.

Balgatag szerelem 3 A kém 30 Vass Mihály jó napja 47 Julis néni elkésett 56 A lengyel herceg 64 Köd ült a lelkemen 78 Álom 86 A. B. F. R. A. 95

Oláh Gábor könyvei:

Költemények 1904–1906. Singer és Wolfner.

Keletiek nyugaton. 1908. Hegedüs és Sándor, Debreczen.

Az élet lobogója alatt. Versek. 1908. Franklin-Társulat.

Sámson. Költői elbeszélés. 1908. Franklin-Társulat.

Gondolatok felhőfutása. Versek. 1909. Singer és Wolfner.

Petőfi képzelete. 1909. Franklin-Társulat.

Korunk hőse. Verses regény. 1909. Franklin-Társulat.

Istenek alkonyata. Versek. 1909. Singer és Wolfner.

Irói arcképek. 1910. Singer és Wolfner.

Viola elbukott. Versek. 1911. Franklin-Társulat.

Az embernek fia. Dráma. 1912. Hegedüs és Sándor. Debreczen.

Szegény magyarok. Regény, I–II. kötet. 1914. Csáthy Ferencz, Debreczen.

Laura fátyola. Új versek. 1918. Csáthy Ferencz, Debreczen.

CSÁTHY FERENCZ

m. kir. tudományegyetemi könyvkereskedésének könyvkiadóosztályában

megjelent és minden hazai könyvkereskedésben kapható:

OLÁH GÁBOR

SZEGÉNY MAGYAROK

KÉT KÖTETES REGÉNYE

657 oldalnyi terjedelemben, a legfinomabb famentes papiron, izléses kiállitásban, díszes címlappal.

Ez a regény az újabbkori Magyarország belső, lelki életét festi, néhány tipikus alakjában a magyarságnak. A multaktól elszakadni nem tudó apák és a jövőre esküvő fiak harca; a Nyugatért sóvárgás; parányiságunk lélekvesztőjének istenkisértő útja a nagy fajok oceánján; művészetimádás és kenyértelenség, socialis hajnalok és esztelen mámorba fulladó éjszakák; lobogó szerelmek és fáradt kétségbeesések; Budapest fiatalos nagyotakarása; a vidék tespesztő unalma, fakó mozdíthatatlansága; szabadgondolkodó diákok, nyomorgó művészek, zártlelkű arisztokraták és humoros plebejusok: mint egy eleven mozgókép alakjai, jelenetei, színes forgatagban suhannak el előttünk. A magyarság Don Quijote-i szélmalomharcának gyásza és furcsasága egymástváltó árnyék- és fényfoltokban reszket át a lirai nyugtalansággal haladó történeten. A huszadik század magyar ifjúságának regénye ez a regény.

A két vaskos kötet bolti ára csak 12 korona,

mely nemcsak olcsóságánál és díszes kiállításánál fogva, de lebilincselő és érdekfeszítő tartalmánál fogva a legkellemesebb olvasmánya úgy az ifjaknak, mint felnőtteknek egyaránt.

CSÁTHY FERENCZ

m. kir. tudományegyetemi könyvkereskedésének könyvkiadóosztályában

megjelent és minden hazai könyvkereskedésben kapható:

OLÁH GÁBOR

Laura Fátyola

ÚJ VERSEK.

Szerző új költeményében is a gondolatok mélysége, eredetisége, gazdag változatossága, csodás nyelvkészsége, magyaros muzsikája ragad el bennünket. A tüzes szerelmet mélységes vágyakat éneklő költeményeken kívül sok oly vers van a gyűjteményben, mely a mostani világháború hatalmas viharait, végtelen szenvedéseit az új szárnyakra kapott magyar derékséget klasszikus szépségű sorokban örökíti meg az utódok számára

A díszesen kiállitott verskötet ára 5 – korona.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

23 |És féltem za |És féltem az

25 |a szegényt doktort |a szegény doktort

27 |lehetetlen: lehetetlen: |lehetetlen: lehetetlen.

28 |te üdvösséges te… |te üdvösséges, te…

28 |mellőlem Halálos |mellőlem. Halálos

29 |Lenéztem a háhorgó |Lenéztem a háborgó

32 |ügyvéd, ak |ügyvéd, aki

39 |oj ális érzelmekkel |lojális érzelmekkel

41 |felsőségesen. Megállj csak |felsőségesen. – Megállj csak

43 |főkapifány és gárdája |főkapitány és gárdája

51 |kérleli a Villamot |kérleli a Villámot

57 |átyolozta be |fátyolozta be

57 |vá-vádolóan, siratóan |vádolóan, siratóan

59 |Egy korona Igen |Egy korona? Igen

65 |jövőtöket, assszonytestvéreim; |jövőtöket, asszonytestvéreim;

71 |kezdet lehűlni |kezdett lehűlni

74 |hátra van Nem |hátra van. Nem

88 |kérdeztem. Mi |kérdeztem. – Mi

90 |nőttek, a a játékvárosocskák |nőttek, a játékvárosocskák

101 |A B. F. R. A. |A. B. F. R. A.]