Part 8

A hold fényesen sütött, s világánál tisztán kivehetém azon düht, mellyel megkezdé a viadalt, csapásai súlyosak voltak, s én meg voltam lepetve azon élénkség, ügyesség által, mellyel kardját forgatta. Mintegy öt perczig tartott a viadal már, midőn a holdat hirtelen fellegek fátyolozák el, s én reszketve, hogy talán akaratom ellenére megsebzendem ellenemet, már épen inditványozni akarám, hogy szűnjünk meg, mig újra világunk leend, midőn hirtelen mint villám egy irtózatos csapást érzek balhomlokomon, s e vágást kapva, melynek helyét ma is hordozom, öntudat nélkül rogytam össze.

Az egész társaság meg volt hatva, renditve ez elbeszélés véres vége által, melynek bizonyitványát az elbeszélő arczán hordozá:

– Ön bevégzé elbeszélését Dutens úr, s igy kérhetjük önt a menny és istenek titkát leleplezni.

– E titok igen egyszerű, asszonyom! Midőn szerelmesek vagyunk, nem mennyben képzeljük-e magunkat, s nem istennőnek hisszük-e azt, kit szeretünk? Fogadják el önök, hogy a férj a mennykőkovács helyett egyszerű vasgyár-birtokos volt, adjanak önök a nőnek Venus helyett, valamely földi nevet, mint Marie, Luiz vagy Clotilde, s az egész esemény visszanyeri természetes szinét.

De engedelmökkel, még hiányzik a vég elbeszélésemből. Másnap, midőn visszanyertem eszméletemet, első mi szemeimbe tűnt, a férj halvány és dúlt arcza volt, ki ágyam mögött állt. – Bocsánat, bocsánat Alfréd, én bolond őrjöngő valék.

Válaszolni akartam, de meggátolt.

– Hallgasson ön, az orvos megtiltá a beszédet. De ön meg van boszúlva Alfréd – folytatá szégyentől és dühtől remegő hangon, – ama megvetésreméltó nő, Clotilde csak azért árulá el önt, hogy engem a teremből eltávolítva alkalma legyen új kedvesével megszökni!

– Az istenért grófnő, mi lelte önt? kiálták többen. Valójában Grandé grófnő, ki ez elbeszélés alatt mind inkább inkább elhalványúlt, e perczben ájúltan hanyatlott le székéről.

Dutens volt első, ki segitségére sietett, s túlbuzgalma vagy ügyetlensége okozá-e, de mialatt a grófnőt fölemelve székébe, visszahelyzé, egy finom, művészileg készitett szőke paróka esett a földre, s a grófnő márvány vállaira egy egész erdeje hullott alá a legfényesebb s legfeketébb hajfürtöknek.

A társaság egy része az elalélt hölgyben megütközéssel ismerte föl az egy idő óta oly sokat emlegetett *** asszonyt.

* * *

Másnap még nap felkölte előtt egy postakocsi vágtatott ki Freiwaldauból, a postillionnak tizszeres borravaló volt igérve. A kocsiban Grandé grófnő ült.