Part 8

Corinna visszajött s ujra letelepedett mellé; doctor Grisák oldalvást ült le, nagy kedvetlenül könyökölve egy kis etagérere.

– Nagysád vendégei már elmentek mind? kérdé Ankerschmidt.

– Oh az nem tesz semmit, sietett őt megnyugtatni Corinna.

– Sőt nagyon szeretem, hogy valahára egyedül szólhatok nagysáddal.

Corinna kétkedő szemmel inte doctor Grisák felé.

– Oh, a doctor ur előtt lehet szólanom, szólt Ankerschmidt, lassudan csepegtetve az égő rhumot kanalábol a theába. Ő be van avatva.

Mi lehet ez? kérdezé magában Corinna, mig doctor Grisák kényelmetlenül feszengett helyében.

– Nagysád, mint tudom, menyasszony; szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával tekintve Corinnára.

– Óh nem, óh nem; szólt ez fülig elpirulni akarva.

– De én ugy vagyok értesülve.

– Óh kérem, én nekem semmi szándékom férjhez menni.

Igy védik magukat azok, a kik azt akarják, hogy megczáfoltassanak.

– Tudom, tudom. Egy kellemetlen körülmény. Nagysád mindenkit visszautasit és ennek senki sem találja ki az okát. Én már tudom azt. Ne tessék zavarba jönni. Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól. Még pedig oly hosszu időre, hogy mikor ismét maga előtt fogja látni, már akkor egy elmaradt ifjuság alkonyán nyujthatják egymásnak kezeiket. És nagysád titkolja bánatát s azt mondja, nem megy nőül soha. Én ezt nagyrabecsülöm. Én meglehet, hogy ellenség voltam, a mig verekedtünk; de minek üldözném azt, a ki már nem is védi magát? Én azt mondom, hogy nagysádnak rövid időn boldognak kell lenni, még pedig az által, a kit oly messze elveszettnek gondol.

Corinna meglepetve nézett Grisákra, ki minden lehetőt elkövetett, hogy inggallérát oly magasra felhúzza, hogy egészen elrejthese magát mögötte.

– Kereken kimondva, – szólt Ankerschmidt lovag, – én intézkedni akarok, hogy egy megkegyelmezési folyamodvány a legjobb helyre legjobban ajánlva eljusson s kezeskedem a sikerért, hogy két hónap mulva Garanvölgyi Aladár itt lesz nagysád lábainál.

Doctor Grisák szükségesnek találta e szavaknál egy pohár vizet okvetlenül meginni.

Corinna zavartan és közönyösen hebegé: „nem értem.“

– Oh pedig ez nagyon egyszerű.

Ankerschmidt zsebébe nyúlt s doctor Grisák kétségbeesésére a sokszor emlitett fogalmazást vonta elő.

A doctor érzé, hogy el van veszve.

– Ez egy igen szép folyamodás, melyet nagysád tulajdon szép kezecskéjével fog letisztázni. Kell, hogy lássék rajta a szerető kéz reszketése. Ha egy pár betü kimarad is belőle, annál jobb; arról fog látszani az érzelem valódisága. Ezt nagysád aláirja s azután együtt felmegyünk Bécsbe. Én személyesen elkisérem mindenüvé, a hol megjelennie kell; s biztositom felőle, hogy ha valami, ugy ez a kérvény, nem fog tagadó válaszszal visszajönni.

Doctor Grisák ugy érzé, hogy két éles nyil ahoz a fauteuilhöz szegezi, a melyben összeroskadva ül; e két éles nyil Corinna két szeme.

Megismerte a fogalmazáson a doctor irását.

Vége neki!

Corinna ereiben forrt a méreg. Ez az együgyü vén ember a helyett, hogy kapna az alkalmon, a midőn egy szép szalmaözvegyet, egy „res nullius“-t lát maga előtt, micsoda zavart akar előidézni; s még azt kivánja, hogy ezt, mint nagylelküséget irják fel az árjegyzékébe.

De az a másik! Az a törvényes ember. A ki mindent jól tud. Nem tudta lebeszélni e balga szándékról a hadastyánt? még ő fogalmazta számára ezt a fatális kérvényt.

És ezt ő sajátkezüleg irja le!

És ő maga járjon utána annak, a minek bekövetkezésétől retteg.

Óh ezek a férfiak érdemesek volnának mind arra, hogy egytül egyig mind be legyenek zárva föld alatti börtönökbe; a hol halálra epedjenek egy óhajtott asszonyi hang hallhatásaért.

A lovag csak kavargatta csészéjében az égetett czukrot. Egészen meg volt elégedve a theater couppal, s semmit sem várt kevesebbet, mint hogy a szép özvegy sirva fog vállára borulni s kezét megcsókolni törekszik, a mit ő telhetőleg meg fog akadályozni.

Corinnának most hirtelen egy státus csiny ötlött eszébe, jellemző arra nézve, mennyi erő s mennyi gyöngeség tud párosulni egy asszonyi szivben.

A kérvényt összehajtá s visszatette a lovag elé.

És azzal hideg hangon, de tört lélekzettel monda neki:

– Uram; mielőtt önt ismertem volna, kész leendtem e lépést megtenni; de „most, a ki önnek ellensége, az nekem is ellenségem.“

Ez vallomás in optima forma! Nem akarom régi vőlegényemet kiszabaditani, hogy „önnek“ utjában ne legyen!

És ez egyuttal aztán kosár is doctor Grisáknak.

Ankerschmidt összeszoritá ajkait, nagyot nézett azok alul a sürü szemöldök alul Corinnára: azzal csendesen visszadugta mellékzsebébe az iratot, s begombolá kabátját.

– Késő az idő; doctor ur. Mehetünk.

– Nem iszsza meg theáját? szólt marasztó hangon Corinna.

– Köszönöm. „Elég volt.“

Minden elég volt már a lovagnak.

Egy hideg főhajtás után bucsut vett és eltávozott. Doctor Grisák leforrázva ment a sarkában.

Ott nem maradt volna ezuttal egy másodperczig egy miniszteri tárczáért.

Elébb végig kell otthon gondolni, hogy micsoda paragrafusokkal védelmezze magát Corinna megtámadásai ellen? hogy kerüljön feljűl Incattusból Aktorrá? most pedig csak az a feladat, hogy retirálhasson el szerencsésen a hadastyán fedezete alatt.

Ankerschmidt egy szót sem szólt a lépcsők aljáig. Ott, a mig megáltak, doctor Grisák bérkocsijának előjártára várakozva; rátevé kezét a doctor vállára.

– Hallja doctor ur. Látta ön már, mikor egy kutyának hat kölyke van, aztán csak egyet akarnak belőle megtartani, a melyik legkövérebb; a többit pedig elássák elevenen?

A doctor bámultan néze rá e kérdés után; mit akar vele?

– No hát azt mondom önnek, hogy olyan elevenen elásott fölösleges kis kutyának lenni sokkal kegyelmesebb fátum, mint lenni azon asszonyság vőlegényének. Jójczakát doctorkám.

Azzal ott hagyta őt kocsijába szállni, ő maga gyalog ballagott haza. Ő nem félt gyalog járni egyedül a barbárok fővárosában.

TARTALOM.

I. Régi ember, uj idő 3 II. A szerencsétlenség mint iparüzlet 26 III. A vén katona és családja 46 IV. A kik egymást megakarják enni 74 V. Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz 91 VI. A szép szellem 124

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

4 |in judice„ |in judice“

5 |„szűzdohányt |„szűzdohányt“

13 |á salláriumát |a salláriumát

16 |Ankerschmid Ritter |Ankerschmidt Ritter

18 |Bocsánatok kérek |Bocsánatot kérek

20 |Itt töltöm |– Itt töltöm

20 |„Ez egy |– Ez egy

28 |esküdni. |esküdni.“

28 |őszinte, nyilt, szivü |őszinte, nyilt szivü

29 |annál gyakrabbank |annál gyakrabban

31 |Adám ur fejét |Ádám ur fejét

32 |füzfa poé-ézis |füzfa poézis

36 |mit be-beszél |mit beszél

43 |kiálta elkeresülten |kiálta elkeserülten

44 |miért Kampos ur |miért Kampós ur

45 |Kampos uram |Kampós uram

45 |Milyen mélsággal |Milyen méltósággal

45 |köznapi haszálatra |köznapi használatra

47 |czukorczirokja; gyögyörü |czukorczirokja; gyönyörü

57 |is benézegett |is benézegetett

58 |Nem szokára |Nem sokára

66 |visznek Francziországba |visznek Francziaországba

69 |„Tiszteli |– Tiszteli

71 |hol peczétes |hol pecsétes

72 |őt kényszeriténi |őt kényszeriteni

72 |hogy és |hogy én

79 |szólt Garanvögyi |szólt Garanvölgyi

81 |Katonaságnal tanultam |Katonaságnál tanultam

90 |bocsátja el, hogv |bocsátja el, hogy

98 |semmmije sem |semmije sem

105 |lakta földől |lakta földtől

121 |csak az szeretném |csak azt szeretném

125 |a gyapju? |a gyapju?“

126 |a a szalmaszin |a szalmaszin

128 |mert No 3 |mert Nro 3

132 |érzi máré |érzi már

141 |haszálni minden |használni minden]