Part 22

Az eszme világában fontos kérdés a tekintély kérdése. Rendkívüli erővel szokott fellépni az idealismus hajnalán. De csakhamar erős támadásban részesűl. Tudjuk már, hogy az idealrealismus alatt uralkodó hatalom lesz az ész. Minden jelenség kedvez neki. Meghallgatjuk ugyan a többi érvet is, de bizonyító, döntő erővel csupán az ész okoskodása bír reánk nézve. Minél jobban gyarapszik a realismus, annál szélesebb, általánosabb kezd lenni az ész uralma. Az egyszerű, a természetes, a józan ész a legfőbb forum, ellene senki sem szokott felebbezni. Megszólalnak ugyan a mysticusok, de nem törődünk velök. Háttérbe szorul minden eszmei, a gyakorlati világnak pedig elég a józan ész. Mert tudnunk kell, hogy ez az ész nem a nagy és egyetemes ideákkal foglalkozik, hanem a realismus kis körében, szűk világában mozog, a tapasztalás egyszerű kérdéseivel foglalkozik. Mikor pedig kitör az idealismus, mikor az egyetemes ragadja meg bensőnket, az isteni teszi magáévá egész valónkat, a realismus szűk és gyakorlati eszével szemben a tekintély elvét szoktuk hangoztatni, melynek a realismus alatt bizony csekély befolyása volt. Ekkor írnak legszebben a tekintélyről. A nagy ősök, a jeles férfiak, a dicső múlt, a letűnt nemzeti nagyság magasztalásában találjuk örömünket. A realis idők léha individualismusa ellenében jól esik a világ és hazánk nagyjaira mutatni és példájokon épűlni, fölemelkedni. A költészet mind a három faja dicsőíti őket. Hősimádók, heroworshipperek leszünk. Ekkor írja Firduszi _Sahnáméját_, Voltaire _Henriadeját_, Vörösmarty _Zalán futását_ etc. Most is látjuk, hogy Francziaországban rohamosan emelkedik a Napoleoncultus, a kirakatok telvék a hatalmas császár arczképeivel, gyönyörű képek egy-egy jelenetet ábrázolnak tüneményes multjából; számos irodalmi mű foglalkozik vele. Mindez többé-kevésbbé a tekintély visszatértének jele. E bevezetés után lássuk Balfour könyvének e kiváló fejezetét, mert ritkán olvashatni ily kitűnő tárgyalást a tekintély elvéről. Most tagadhatlanul kedvez neki az idő, azért melegséggel és igazsággal írhat róla. Ha az emberiség haladásának egy-egy hullámán tekintünk végig, kissé merészen szólva azt látni, hogy tulajdonkép nem egyéb, mint a tekintély elvének folyton növekvő megtámadása és összetiprása. Az idealismus idején ugyanis rögtön délpontjára emelkedik a tekintély. De még erősen eszményi az emberiség, mikor e tekintélyt nyírbálni kezdik. A reformáló idealisták megtámadják az erkölcs és politika, a vallás és bölcsészet, a nyelv és irodalom, a költészet és más művészetek terén. E támadás eleinte kisebb rést üt rajta, míg a gyarapodó realismus végleg össze nem töri. Már az idealismus utóbbi részében jelszavuk lesz: Le a tekintélyekkel! Voltaire pedig ekkor hangoztatja _Ecrasez l’infame_, egy Ibsen, egy Tolstoi épen nem ismer tekintélyeket.

Balfour látja, hogy a mai elmélet szerint mindenkinek joga van azt a nézetet vallani, a melyik neki tetszik, csak előbb fontolja meg az okokat, melyek nézete mellett szólanak. A tekintély persze nem szerepel a hit törvényes okai között. Ha megjelenik közöttük, irgalom nélkül ki kell kergetni. Csupán az ész az emberiség meggyőződésének biztos vezére. Ez a politikai és társadalmi bölcsészet egyik közhelye, pedig tudományosan tekintve a dolgot, nemcsak téves, hanem képtelen is. Tegyünk föl például egy községet, melynek minden tagja elhatározná, hogy kivetkőzik a nevelés szerezte balítéletekből, hogy komolyan megbírál minden erkölcsi parancsot, melynek engedelmeskedni szokott, hogy szétbonczolja mindazon loyalitást, melyek lehetségessé és könnyűvé teszik a társadalmi életet és hogy aggódó szabatossággal írja körűl beleegyezését mindabba, a mit helyesnek, jogosúltnak tart. Ilyen község nem tudna létre jönni, vagy ha valami csodával megteremtenék, rögtön alkotó elemeire oszlanék.

Az angol szerző például az erkölcsiség kérdését veti föl. Ha egyetemes volna a magánítélet joga és kötelessége, minden egyes ember dolga és szabadalma lenne bíráló vizsgálatnak vetni alá a folyó erkölcsiség maximáit. Most képzeljük el az oly társadalom álláspontját, melyben a következő nemzedék a hagyományos nézet pártatlan bírálatára szentelné minden erélyét. Tegyük föl, hogy minden asszonynak és férfiúnak, vagy mondjuk ifjúnak és leánynak meg volna a képessége a kérdések megoldására. Legyenek bár ellátva a criticismus legújabb módszereivel, a vélemények mily chaosa támadna ifjú bíráink keblében! Balfour szellemesen rajzolja ezt a lelki állapotot, a vélemények tarkaságát és végre is arra az eredményre jut, hogy szerencsére az ember nem képes elvetni azon meggyőződéseket, melyek nem a szabad speculatív vizsgálódás termékei. És ha valaki egy más csillagról szemlélné az emberi szellem e küzdelmét, észre kellene venni azon mérhetlen, kikerűlhetlen és átlag jótékony szerepet, melyet a tekintély a hit létrehozásában játszik. Ezt a gondolatot fejezik ki az efféle mondások, hogy minden ember azon társadalom gyermeke, a melyben él; hogy senki sem emelkedhetik magasabbra kora színvonalánál. Ezek oly színben tüntetik fel a dolgot, mintha az ész az Ormuzd egy neme volna, mely örökös harczot vív a hagyomány és tekintély Ahrimanja ellen. Fokozatos diadalt arat a sötétség hatalmai ellen, a mit mi azután haladásnak nevezünk. Az, a mi sietteti a diadal óráját, nyereség és ha egy bűvös csapással kiírthatnók a hit minden oly okát, a mi nem származik az észből, szerencsés szerzői volnánk az erkölcsi világ oly reformjának, melyhez hasonló lenne a physicaiban a kínok és bajok eltörlése. Balfour ellenében igazat kell adnunk a rationalistáknak, hogy a köznapi értelem, a realis gondolkodás örökös háborút visel az eszményi érzéssel, gondolkodással, hogy a realismus lassú győzelmét tekintjük politikai, társadalmi, anyagi, érzéki, művészeti stb. haladásnak; de nem ez a haladás, nem ez a műveltség tartja össze a társadalmat, mert ez nem egyéb, mint fokozatos szétmállás; hanem az egyes hullámok élén kitörő idealismus. Ez regenerálja az emberiséget vallásilag, erkölcsileg, ez teszi képessé nemünket az egyetemes igaz, az általános jó és az isteni szép élvezésére. Ez újra összehoz, fölemel, megnemesít bennünket. S ennyiben igaza van Balfournak, mikor mondja: Azért, hogy őseink kevesebbet okoskodtak és többet hittek mint mi, nem gratulálhatunk magunknak. Igen, ha az ész mindig helyes észjárást jelentene. Ez azonban oly kevéssé áll, mint a hogy a tekintély sem mindig jogos tekintély.

Angol bölcsészünknek egy találó kép jut eszébe az életből, melyet az észre alkalmaz. A régi gőzgépeknél rendesen egy inast alkalmaztak, a ki szabályosan eresztgette a gőzt, mielőtt feltalálták mechanikai módját, melylyel jóval biztosabban és szabályosabban mozgathatták a kerekeket. E suhancz megbocsátható büszkeséggel tekinthetett maga elé és nagyra lehetett vele, hogy ő a gép hatalmas működésének forrása. Hasonló elbízakodással állhat ki az ész az élet és lélektani meggyőződések tömegében és szívesen elgondolja magáról, hogy ő legcsodálatosabb és legfontosabb tényező az egész gépezetben.

Nem követhetjük Balfourt hosszú és érdekes fejtegetésében, melyben kimutatja, hogy habár zavarosak a források, melyekből meggyőződéseinket merítjük; mégis ha méltányosan akarunk ítélni a két vetélytárs, az ész és tekintély között, nem szabad elfelejtenünk, hogy vallás, erkölcs és politika dolgában jóval többet köszönhetünk a tekintélynek, mint az észnek; hogy inkább a tekintélyen mint eszünkön nyugosznak a társadalmi élet oszlopai; hogy jobban összetartja a tekintély mint az ész; hogy azon sajátságunk, melylyel felülmúljuk az állatvilágot, nem annyira okoskodásunk, mint azon képességünk, melylyel elfogadjuk a tekintély befolyását és mi is hatunk reá.

Hosszúra nyúlnék ismertetésünk és magyarázatunk, ha Balfour könyvének minden fejezetét be akarnók mutatni. Tagadhatlanúl mindegyik érdekes és komoly dolgozat. Bárki olvassa el azokat, most az idealismus hajnalán, a mennyire szervezete engedi, többé-kevésbbé igazat fog nekik adni. A kitűnő államférfiú és bölcsész felfogása megfelel az idealismus mai színvonalának. Természetesen, az elhanyatló realismus lovagjai megdöbbenve olvassák s kézzel-lábbal tiltakoznak ellene; de nem lesznek képesek megakadályozni a könyv hatását. Az uralkodó eszme változása annak idején megteszi ezt is.

XX. AZ IDŐK ÁRJÁNAK KÉPE.

|Kr. u. 1490–1550|1550–1680|1680–1710|

|1710–1760|1760–1805|1805–1818|

|1818–1840|1840–1880|1880–napjainkig|

|Idealismus|Idealrealismus.|Realismus.|

|Eszme||Alak.|

|Összefoglalás||Részletezés, aprózás.|

|Expansio|Eszmény és való|Intensio.|

|Bölcsészeti világnézet.|Az ismeret az alany és a külvilág productuma.|Történeti világnézet.|

|Teleologia.||Causalitas.|

|Észigazság.||Tapasztalati igazság.|

|Universalismus.||Individualismus.|

|Szabad akarat.||Determinismus.|

|Szellemiség.||Anyagiság.|

|Ifjukor|Férfikor.|Öregkor.|

|Az én tiszta activitas.||Az én tiszta passivitas.|

|Az ész uralma||A sziv uralma.|

|A szép, igaz, jó egysége.||A szép, igaz, jó elválása.|

|A bölcsészet, az átalánosítás virágzása. Vallás, tekintély, moral sürgetése. A jog és erkölcs egysége. Összefoglaló, általánosító tudomány; eszmék, kapcsolatok keresése, irodalom-történet.|Az eszményi és a real irány harcza. Törekvés a moral megmentésére. Stoa.|A bölcsészet hanyatlása. Sensualismus, empirismus, fatalismus, pietismus, mysticismus, pessimismus, spiritismus, mesmerismus, hypnotismus, theosophia, természetphilosophia, kosmogonia. Részletező, aprózó tudomány. Természettudományi, vegytani, természet- és földrajzi, orvosi, statistikai, demographiai, archaeologiai, bibliographiai stb. ismeretek. Alexandrinismus. Múzeumok, gyűjtemények.|

|Eszmei történetírás. Eszmei okok keresése. Nagy történetírók.|Királyok, nagy hadvezérek harczainak elbeszélése. Eszmei és epicai történetírás.|Elbeszélő és festői törtenetírás. Műveltségtörténeti adatok. Források, emlék- és okiratok, levelezések, képes munkák, facsimilék kiadása.|

|Eleinte vallásos conservativismus, később reform a nemzeti eszme minden elemén. Az erkölcsi élet javulása.|Az újnak és nemzetinek egyeztetése.|Reform az anyagi téren, gazdasági haladás. Az anyagi jólét, egészségügy javulása. Híres gazdák és orvosok, csodadoktorok, Kneipp-ok.|

|Egyszerű butorok, épületek.||Fényes butorok, szép és kényelmes épületek.|

|Az ipar és kereskedés szabadságának, a tőke felszabadításának sürgetése. Gazdasági és kereskedelmi hanyatlás. Nagy bukások. Oeconomisták, physiocraták.|Az idealrealismus első felében szabadverseny, második felében védvámok. Vagyonosság. A gazdagok nagy befolyása. Plutocratia.|Védvámok, czéhek. Uzsoratörvények. Agrár törekvések. Hitbizományok. Az ipar- és kereskedés virágzása. Munkás- és pórlázadás. A szegények védelme.|

|A szabadság szeretete. Az idealisták rajongása.|Forradalom. Az idealisták bukása. Központosítás.|Decentralisatio. Olygarchia. Országok szétmállása. Hűbériség keletkezése.|

|Nemzetek közeledése.|Nemzetek gyűlölködése. Idegen fajok és nemzetiségek elnyomatása. A nemzeti állam eszméje uralkodik.|Helyi, vidéki, tartományi patriotismus. Felekezeti, nemzetiségi és osztályérdekek. Pór-és munkászendülés, strike és anarchia.|

|Kezdődik a népek vándorlása.|Népvándorlás.|A népek rendesen nyugodtan élnek hazájokban. A véderő gyarapítása. Az állandó hadsereg.|

|Erély, férfias akarat. A nagy emberek tisztelete, hősök cultusa.|Nagy nemzeti és világháborúk. Nagy fejedelmek és vezérek.|Hódítás nehéz, idegen hódítók többnyire kiveretnek. Nagy hadvezérek tönkrejutnak.|

|Lángoló lelkesedés a hazáért; a haza és nemzet szeretete.|Nemzeti egység.|A nemzet és a haza eszméje gyöngül.|

|Az idealismus elején néhol zsidóüldözés, később philosemitismus.||Antisemitismus. Ghetto.|

|Az erkölcsi egyéniség ereje, nagysága.|Testületi szellem.|Az erkölcsi egyén megsemmisülése. Léha individualismus. A társadalom széthullása önző egyedekre. Idegesség. Meghasonlás. Számos őrült és öngyilkosság.|

|Finom erkölcsi érzék. Becsület és lovagiasság.||Az erkölcsi érzék tompulása. Moral insanity. Simaság, nyájasság, udvariasság. Elnézés. Tömérdek sikkasztás. Lélekvásár kivált az idealrealismus végén.|

|Önzetlen eszményi gondolkodás, érzés.|Önzetlenség és önzés.|Gyakorlati materialismus. Magán- és családi érdek. Nepotismus. Kapaszkodók. Zsebelők.|

|Sentimentalismus. Eszményi barátság és szerelem.|Férfias komoly érzés, dogmatikus gondolkodás. Komolyabb magaviselet. Nemes és büszke magatartás. Erős önérzet.|Lágy, kegyes, gyöngéd érzés, alkalmazkodó gondolkodás. Érzékiség. Nőuralom. Emancipatio. Ünnepek, mulatságok, jubilaeumok, versenyek. Narrenfeste, gladiatorok, fényes temetések, halottak napja, karácsonyfa, újévi ajándék. Jótékony egyesületek. Kórházak.|

|Humanismus cosmopolitismus, classicismus.|Nationalismus.|Provincialismus, particularismus.|

|Idegen és nemes szokások.|Nemzeti szokások, erkölcsök.|Vidéki, faji szokások és erkölcsök.|

|Egyházreform. Az érzéki elem, a szertartások hanyatlása. Észszerűség. A boszorkányhit gyöngülése. A vallásos lelkesedés ébredése.|Orthodoxia. Szigora tanítás és fegyelem terén. Dogmák kimondása. Inquisitio. Excommunicatio.|Az érzéki elem, a külsőség, a formaiság, a szertartások kedvelése. Lanyhaság a tan és fegyelem terén. Boszorkányégetés. Vallásunio-törekvések.|

|Purismus, neologia a nyelv terén.|Orthologia. Történeti és etymologiai nyelvtan és helyesírás.|Phonetikus helyesírás, empirikus nyelvtan. Idegen és tájszók. Kevert nyelv.|

|Eleinte vonzó, választékos, utóbb feszes, ünnepies, néha sentimentális szónoki irály.|Erőteljes, férfias, néha sentimentális és dagályos irály. Marinismus, euphuismus, Academismus.|Könnyed, fesztelen női stíl. Néha pongyola, lapos.|

|Körmondatos irály.||Tételes irály.|

|Uj versformák keresése. Classikus és nyugoti minták.|Az újnak és nemzetinek egyeztetése.|Megállapodott formák. Könnyű, csengő-bongó verselés. Tarka, mesterkélt formák.|

|Eszményi, ünnepies lyra; az idealismus napjaiban és az idealismus elsőfelében nagy lantosok.|Benső s eszményi lyra.|Benső, meleg és hangulatos, lyra. Sok népdal.|

|Bölcsészeti, socialis, hősi ódák. Satyrák, érzelmes elegiák.||Lágy, hangulatos dalok. Népmesék és mondák gyakori feldolgozása.|

|Hazafias, sentimentalis, epos és dráma. Az egyetemes dicsőítése, az individium kárhoztatása.|Ideal-realis eposok, tragédiák. Nagy tragikusok és elbeszélők.|Realistikus, analytikus stb. epos és dráma. Nagy vígjátékírók. Tömérdek apró rajz, tréfás életkép, könnyed humoros elbeszélés. Lelki állapotok elemzése. Az egyetemes kárhoztatása, az egyéni magasztalása. Alexandrinismus a költészet terén.|

|Lyrai balladák.|Szigorú szerkezetű balladák.|Széles, epicus balladák, románczok.|

|A műfajok összeolvadása. Epicus jellemek és lyrai előadás a tragédiában.||A műfajok teljes szétválása és apróbb fajokra oszlása.|

|Eszmei liberális kritika.|Tekintélyi kritika, hivatkozás a nagy költőkre.|Leíró, impressionista kritika A modernek.|

|Jogreform a szabadság és egyenlőség irányában. A bureaucratia kárhoztatása.|Nemzeti és történeti jog egyeztetése az eszményivel, az idegennel. Központosító törvények.|Helyi és szokásjog. A centralisáló törvények lazulása. Tömérdek törvény és szabály. Híres jogtanárok. Corpus jurisok. Számtalan hivatal.|

|A szellem nevelése.||A test nevelése.|

|Az oktatás reformjának sürgetése. Deductiv tanítás.|A közoktatás centralisatiója, utóbb nemzeti iránya. Túlterhelés. A módszer emlegetése. A szemléltetés alkalmazása.|A tananyag rövidítése, a tanulás könnyítése, inductiv tanitás. Számos közép- és főiskola meg szakiskola felállítása. Egységes középiskola, a görög és latin nyelvtanítás hanyatlása. Sok ünnep. Szín- és zeneelőadás. Játék testgyakorlat. Gyermek- és ifjúsági irodalom. Gyakorlati irány. Külsőség, formaság.|

XXI. A HULLÁMOK BEOSZTÁSA.

Már sajtó alatt volt e munka, mikor eszembe jutott, hogy jó lenne az egyes hullámokat 15 időszakra felosztan; ezzel láthatóbbá válnék, hogy a kor egyes képviselői kiknek felelnek meg. Annyit azonnal látni, hogy szélső idealista nem lehet a realismus napjaiban, hogy a kik messze esnek valamely időszaktól, nem is élhettek volna e távoli időben vagy legalább hatás nélkül és rendesen meghasonolva tengették volna napjaikat. E rövid, futólagosan odavetett táblázatban nem fejezhettem ki a kor egyes fiainak gondolkodása változását, például egy Goethének minden nagyobb műve símúl az eszme változásához, azért egy nagyobb táblázatban külön ki kellene tenni _Wertherjét_, _Faustját_, _Hermann és Dorotheáját_, _Wahlverwandtschaftját_, _West-östlicher Divanját_ stb., melyek igazán a megfelelő kor szülöttei. Szintén nem fejezhettem ki egy Schiller szervezetét, ki bár símult egy kissé az eszme változásához, mégis idealisabb volt, mint kora s ezért folyton betegeskedett és korán meghalt; szóval az ily táblázatnak csak akkor lehet nagyobb becse, ha az egyes nevekhez észrevételeket, megjegyzéseket csatolunk. De azok, kik jól tudják a világ történelmét, némi vezérfonalat találnak benne addig is, míg nagyobb táblázatot nem készitünk.

Az egyes időszakok szélesebb vagy szűkebb eszmevilágát körökkel jelezem. Legszélesebb eszmeköre van a kitörő idealismusnak, ez fokozatosan szűkül az individualismusig. De a mennyivel szűkül az eszmei, annyival gyarapszik a realis elem, mert az erő nem veszhet el; azért egy derék tanártársam figyelmeztetésére tanítványaim találó rajzokat készítettek, melyek a két elem szabályos fogyását és növekedését tüntetik elő. E rajzokat most költségkimélésből mellőzöm; de hiszem, hogy később lesz módom közzétenni.

1 2 3 4 5 1200 1180 1160 1140 1120 900 881 862 843 824 625 611 597 583 569 420 402 384 366 348 150 128 106 84 62 180 206 233 260 287 580 606 633 660 687 975 1009 1043 1077 1111 1490 1504 1519 1534 1549 1710 1717 1725 1733 1740 1818 1823 1828 1834 1839 Psammetich Nebukadnezar Jeremiás Solon Croesus Cyaxares Sappho Hesiodus Pelopidas Mac. Fülöp Lycurgus Alcoeus Erynna Epaminondas Phocion Draco Aesop Servius Tul. IV. Mithridates Demosthenes Sokrates Thales Licinius Sulla Pompeius Polybios Stesichorus Jugurtha Decius Spartacus Thrasibulus Arion Marius Plotinus Cicero Cato Plato Origenes VII. Gergely Jul. Caesar Scipio Aemil Brennus Pomponazzi IV. Henrik Lucretius Viriathus Tiber. Gracchus Luther I. Fülöp Carthausiak Sept. Severus Cajus Gracchus Zwingli Hóditó Vilmos Cisterciták Papinianus Clemens Alex Kopernik Sz. Anselm Premontreiek Paulus Saccas Dózsa V. Károly Abaelard Ulpianus Mohammed Münzer Michel Angelo Algazel Thukydides I. Reccared Hutten Tiziano Melanchton Antisthenes Swen Herrnhut Heine Loyola Tertullian N. Kanut Bach Börne Calvin N. Gergely Ariosto Young Guizot Servet I. Bajan Dürer Hengstenberg Thiers Maupertuis Firduszi Da Vinci Stahl Comte Bodmer II. Sylveszter Rafael Széchenyi Beneke Br. Eötvös Sz. István Macchiavelli Michelet Strausz Dav. Capet Hugo Erasmus Tocqueville Mars. Ficinus Pico Carlyle Wesel Scarlatti Mignet Savonarola Wolff Musset Kath. Ferdinánd Vico Poe VI. Sándor Richardson N. Iván Channing Columbus Leopardi Collier Manzini Leibnitz Berkeley Holberg Pope N. Péter Tschirnhaus Addison Scott Walter Szent szövetség Lamennais Zsidó üldözés Hegel Cousin Rosmini Hugo Rossini C. M. Weber Kisfaludy K. Bólyay Balfour Brunetière

6 7 8 9 10 1100 1080 1060 1040 1020 805 786 765 746 727 555 541 527 513 499 330 312 294 276 258 40 18 Kr. e. 4 Kr. u. 26 48 314 340 366 393 420 714 741 768 795 822 1145 1179 1213 1247 1281 1564 1579 1594 1609 1624 1748 1756 1763 1770 1777 1845 1850 1856 1861 1866 Samuel Codrus Dávid Aschylos Salmanassar Mago Pisistratus Zsoltárok Theocritus I. Darius Cyrus Pythagoras Cambyses Pyrrhus Miltiades Simonides Ptolomaeus Xenophanes II. Ptolomaeus Corinna Anacreon Augustus Tarquin Sup. Romulus Pindar Nagy Sándor I. Nicaeai Zsinat Ovidius Krisztus Plutarch Caudium Aenesidem Varus Tiberius Coriolanus Actium Sz. Bonifácz Virgil Straton Zeno Diocletian Barbarossa Horatius Philon Nero N. Constantin Párizsi egyet. Julianus Alcuin Heraclitus Aristoteles Sz. Bernát Balamber N. Károly Seneca Lactantius Averroës Epicurus A. Hales Augustinus Izauri Leo Inquisitio Pipin Tatárjárás German eposok Tarik Maimonides II. Nicaeai Z. Galilei Sic. vecsernye Trienti zs. Socin II. Frigyes Bacon Szép Fülöp Camöens Erzsébet Vogelweide Vanini Arany könyv Condillac Montaigne Eschenbach Cervantes Dante Lamettrie II. Fülöp Gottfried Shakespeare Albert Magn. Hume Tasso Niebelungen Marini Aqu. Tamás Baumgarten Gellert Gudrun Böhme Bonaventura Petőfi Bolingbroke Magna charta Diderot Roger Bacon Erkel 1848. for. Aranybulla D’Alembert Lope de Vega Verdi III. Napoleon III. Incze Holbach Bethlen Gábor Egressy Macanlay Oxford egyet. Goldsmith Pázmány Kossuth Saint-Reuve Paduin e. Semler Ad. Shmith Ronge Döllinger Nápolyi e. Lessing Burns Merimée Giusti Giordano Mária Terézia Bismarck Marmontel Arany Deák Sterne Renan Andrássy Linné Flaubert Ueberweg N. Frigyes Dumas f. Lange Parini Jókai Helmholz Reid Taine Stuart Mill Lassale Darwin Offenbach Liszt IX. Pius Wagner R Berlioz Büchner Vogt