Part 18

Vitték is hamar, ami ezüst és arany csak volt a háznál, s adták oda nagy alázatosan Jánosnak, aki soha életében ilyen rengeteg pénzt nem látott. Megtömte a tarisznyáját, zsebeit úgy, hogy mozdúlni is alig tudott. Akkor aztán szépen hazament a gazdájához, aki ijedtében majd szörnyet halt, amikor meglátta. János leszámolta a rengeteg pénz felét s aztán elbúcsuzott örökös-örökre, meg sem állott hazáig. Az apjának hagyta a pénz másik felét, aztán tőle is elbúcsuzott s visszament az anyjához, mert hogy erősen megúnta a földi életet.

Ettől a perctől fogva többet senki sem látta Jánost, a vizitündér erős fiát.

Kavó-fó.

(Niasszi mese.)

Volt egyszer egy Kavó-fó nevű ember. Ez a Kavó-fó elment vadászni az erdőbe. Szeretett volna vaddisznót lőni. Ahogy elindult, egyszeribe szakadni kezdett az eső, de Kavó-fó azt mondta:

– Mindegy, hadd szakadjon, én azért csak megyek vadászni.

Addig ment, amíg az erdőbe nem ért. Bejárta az erdőt, hanem vaddisznót nem talált. Aztán nagy búsan elindult hazafelé. Amint ment, mendegélt, egy tanyaház mellett látott egy asszonyt, aki nagy tüzet rakott s a tűz mellett pecsenyét sütött. Éhes volt Kavó-fó, fázott szörnyen, mivelhogy az esőben egészen általázott. Odament a tűz közelébe. Amint odaért, egy fának a tetején kiabálni kezdett egy holló. Mind ezt kiabálta;

– A! A! (Egyél! egyél!)

Mondotta Kavó-fó:

– Hát most mit csináljak? Enném biz’ én, de ha nem kínálnak!

A holló pedig csak kiabált tovább:

– A! A! (Egyél, egyél!)

Megszólalt az asszony is:

– Hát én most mit csináljak? Kínáljam ezt az embert? De ő nem kér engem, hogy kínáljam.

A holló csak folyton kiabált, kiabált:

– A! A! A! A!

Kavó-fó pedig folyton mondotta magában:

– Enném biz’ én jó szívvel, de ez az asszony nem kínál.

Az asszony is folyton mondotta magában:

– Kínálnám biz’ én jó szívvel, de nem kér, hogy kínáljam.

És ez így ment tovább folyton. Kavó-fó jó szívvel evett volna, de az asszony nem kínálta. Az asszony jó szívvel kínálta volna, de Kavó-fó nem kérte, hogy kinálja…

Itt a mese, fuss el vele.

Lábjegyzetek.

[Footnote 1: Volt egy _Kalender_ nevü hires és bölcs orvos, ki gyógyításával csudadolgokat művelt s jó kedvével, szellemességével felvidította a társaságokat. A ruházkodása igen különös volt. Feje le volt borotválva, inget nem viselt, egy állati bőrt vetett át a vállán s nehány fényesre csiszolt kő övezte a derekát, karján pedig igen fényes hamiskövek csillogtak. Az ő nevéről nevezik kalandosoknak azokat a vidám kedvü embereket, kik különös öltözetükben, borotvált fejjel becsavarogják Perzsiát és Törökországot, itt is, ott is beállítnak s mulattatják a társaságot. Az ebben a mesében szereplő kalandosok azonban, mint csakhamar kitünik, kénytelenségből öltöztek kalandosoknak.]

TARTALOM.

A három kalandos és az öt bagdádi nő története 5 Az első kalandos története 21 A második kalandos története 26 A harmadik kalandos története 45 Szobeida története 64 Amina története 71 Sahabeddin sejk 79 A föld teremtése 97 A vízitündér és a királyfi 109 A néma szultánkisasszony 125 A feltámadott asszony 140 Bar Kappara 147 A kőtörő 157 A féleszű Lull 163 A teve és a patkány 170 Napvilág és Holdvilág 172 A kígyókirály 184 Az első esztendő 199 Világszép Nádszál kisasszony 203 Az átok 212 A hűség jutalma 218 A hal-leány 228 Hófehérke és Rózsapiroska 238 A párjanincs szép királykisasszony 246 Bella-Flór hercegnő 264 Porkó király 276 Bukolla 292 A vízitündér fia 296