Part 3

Oh Kadmos népe, Amphion[39] polgárai! Bármily szerencse érje ember életét, Dicsérni vagy sajnálni nem tudnám soha. Mert a sors változó: lesujtja s emeli A boldogot ép úgy, mint a boldogtalant; Nincs jós, ki megmondhatná, mit hoz a jövő. Irigylendőnek tartám én eddig Kreont, Ki ellenségtől mogmenté Kadmos honát, Korlátlan úr volt az egész ország felett, S nemes szülöttek sarjai vevék körül. Oda már minden! Mert az ember addig él, Míg életét öröm deríti, és ha ez Elhagyta: úgy élő halottnak tartom őt. Betölthetik lakát a kincsek ezrei, Élhet királyi fényben: ám ha életét Öröm nem vidámítja, én jó kedvemet Oda nem adnám e hiú füst árnyaért.

KAR.

Mi új balhirt jelentesz a király felől?

HIRMONDÓ.

Halált jelentek, melyet élők adtanak.

KAR.

Ki volt a gyilkos? Ki a meggyilkolt? Beszélj!

HIRMONDÓ

Haemon meghalt; nem idegen kéz ölte meg.

KAR.

Kinek keze volt? Apjáé vagy az övé?

HIRMONDÓ.

Öngyilkossá lett apja gyilkosságaért.

KAR.

Oh látnok, mily igaz volt szörnyü jóslatod!

HIRMONDÓ.

Jövőre nézve is szükséges jó tanács.

KAR.

Im jő Eurydike, Kreon nemes neje; Ah a boldogtalan! Véletlenül jön-e, Vagy hallá már, mily balsors érte gyermekét?

_(Eurydike föllép; utána hölgyei, áldozati adományokkal.)_

EURYDIKE.

Oh polgárok, minő hirt kelle hallanom, Midőn nagy Pallas templomába indulék, Hogy bemutassam ott forró imáimat! A várajtó zárát nyitám fel ép’ mikor Fülemhez ért a szörnyü balsors híre, mely Családomat sujtá; megdermedt hallatán Szivem s ájultan estem hölgyeim közé. De mégis, kérlek mondjátok még egyszer el. Szólhattok bátran, megszokám a szenvedést.

HIRMONDÓ.

Kedves királyném! hallgass meg, ki ott valék; Elmondok mindent, a valót nem titkolom. Mért áltatnálak síma szóval, hogy utóbb Hazug maradjak? Legjobb az igaz beszéd. A sik oromra kisértem föl férjedet, Hol Polynikes teste még földön hevert, Ebek fogától megcsonkitva iszonyún. Imádságunkkal kérve Plutót s Hekatét,[40] Hogy távolitsák el szörnyű haragjokat, Megmostuk szentelt vizben, és elégetők A testmaradványt fristörésü ágakon, Magas sirhantot hányva hamvai fölé A honi földből; azután a sziklasir Felé siettünk, mely a lány nászterme lett. Egyik kisérő hangos sirást halla most, Mely a megszenteletlen sirból tört elő; S azonnal megjelenté a királynak ezt. Hogy a közelbe értünk, tompa jajgatás Hangzott elénk, s zokogva sóhajtá Kreon: «Ah én boldogtalan! mi gyászos sejtelem Aggasztja szivem! Életem legszomorúbb Ösvénye ez, mely szörnyü kín felé vezet! Fiam hangját hallom! Fel, fel, cselédjeim! Sietve vizsgáljátok meg a sziklasirt, Tekintsetek be a barlangnyiláson át, Hadd tudjam, Hæmon hangja volt-e, vagy talán Elámiták az istenek hallásomat? Ugy tettünk, mint a bús király parancsolá; S benézve a barlangba, végső szegletén Ott láttuk légben függve a szegény leányt, Hurokba font finom fátyollal a nyakán, S Hæmont, ki kedvesét átfogva szorosan, Könyezve jajgatott a vesztett nász felett, Kesergve apja bűnén s a megölt arán. Ezt látva, kínosan sóhajtott a király, S hozzá sietve könnyek közt megszólitá: «Mit tettél, oh boldogtalan! Mi szándokod? Mi balvégzet hozá e helyre léptedet? Jer innen, oh fiam! Térdelve kérlek én!» Ám vad tekintetet vetett rá a fiú, Arczát eltorzitá a daczos, néma gúny, S kirántá két élű kardját; de gyors futás Megmenté atyja éltét; ekkor ah! dühét Önnön magára forditván, önoldalát Döfé át éles kardjával; s eszmélve még Bágyadt karjával átfogá a holt arát; Föléje hajlott aztán, s véglehellete A halvány arczot vérbiborral vonta be. Holtan nyugszik már a halottnak oldalán, S menyegzőjét Hades lakában tartja meg, Halandó emberek intő példájaul, Hogy minden baj közt legnagyobb a dőreség.

_(Eurydike kiséretével el a palotába.)_

KAR.

Ah mit jelent ez? A királyné hirtelen, Jó, rossz szó nélkül megfordulva távozott.

HIRMONDÓ.

Én is csodálkozom; de biztat a remény, Azért rohant csak el, nehogy keserveit Egész város hallgassa; ott benn hölgyei Között akarja megsiratni holt fiát. Nem lesz oly esztelen, hogy bűnt kövessen el.

KAR.

Ki tudja? A nagyon mély, néma hallgatás Ép’ oly vészjósló, mint a nagy siránkozás.

HIRMONDÓ.

Megyek hát s megvigyázom: nem rejt-e szive Elfojtott néma fájdalmában romboló Vihart? Igazság volt, mit monda ajkatok: Nagyon mély hallgatás gyakran veszélyt jelent.

_(El a palotába.)_

KAR.

Itt jő a király maga, karjaiban Fia holt tetemét hozza zokogva; Saját büne volt, mely sujtja fejét. Kimondom e szót szabadon már.

_(Kreon jő, Haemon holttestével; utána szolgái.)_

KREON.

Oh jaj! Oh esztelen ész! oh gyász hiba Vad szigora! Nézzétek a gyilkos apát, ki megölte fiát! Oh üdvtelen érzetem átka! Fiam, fiam, nyiltában tört virágom! Jaj! jaj! jaj! jaj! Én öltelek meg, Nem volt a te hibád!

KAR.

Ah fájdalom! későn látod be a helyest.

KREON.

Oh jaj! Gyötrelmeim immár megtanítottak! De fejemre az ég boszuja sujta elébb, Kétségbeesésbe riasztva szivem, – Oh jaj! S eltaposá éltem gyönyörét! Oh kin! Oh emberi kába remény!

_(A szolga jő a palotából.)_

SZOLGA.

Csapás után ujabb csapás ér, oh király! Egyik gyötrelmedet karodban hurczolod, S a palotában új kín tőre les reád.

KREON.

Mi új baj érhet, a mi ennél is nagyobb?

SZOLGA.

Nőd meghalt, most ölé meg frissen vert sebe; Nagyon szerette gyermekét s utána halt.

KREON.

Oh jaj! Oh Hades boszuért lihegő Torka, tied vagyok én! Tudsz egyebet még, oh balsors hirnöke, szólj! Jaj! jaj! Halott vagyok s újra megölsz! Szólj, mit akarsz? Mi csapást tudsz még? Jaj! jaj! jaj! jaj! Nem mese hát? Önkeze ölte meg A szerető drága nőt?

KAR.

Tekints oda magad, a ház nem rejti már.

_(A palota ajtaja kitárul. Eurydike holtteste látszik.)_

KREON.

Oh jaj! Uj gyötrelmet, borzalmat látok itt, szegény! Mily kinokat hoz még számomra a sors? Karomban tartom a meggyilkolt gyermeket, S ott látom ah! anyja merev tetemét! Ah szegény anya! Ah fiam!

SZOLGA.

Ott roskadott le a házoltár zsámolyán, Sötét éj fogta el szemét; megsiratá Magareus sorsát, kit előbb sujtott halál: Aztán Hæmon fiát; majd szörnyü átkokat Mondott reád, ki meggyilkoltad gyermekit.

KREON.

Jaj! jaj! jaj! jaj! Rettegés fog el! Mért nem döfi senki szivembe kardját? Gyötrelmimnek éjjelén, Kinjaim közt nézzetek Engem, ah!

SZOLGA.

Mindkét fiának fájdalmas halálaért Nőd haldokolva is még téged vádola.

KREON.

Ah szólj, miként ragadta őt el a halál?

SZOLGA.

Saját kezével szúrta át szivét, mihelyt Meghallá gyermekének gyászos végzetét.

KREON,

Oh jaj, jaj! Senki e földön, Csak én vagyok, én, mindennek oka! Én voltam az ah, ki megöltelek, Én, senki más! Ide, szolgák! Vezessetek el! Vigyetek innen! Mert semminél kevesebb vagyok!

KAR.

Vigaszt keressz, ha szenvedésben van vigasz: Hol a bánat rövid, kisebb a fájdalom.

KREON.

Jövel, jövel! Boldog nap hajnala, jer, Mely engem örökre megszabaditsz! Várva-várt végem, jövel, Ne lássa szemem a kelő napot!

KAR.

Bizd a jövőre ezt, most a jelennek élj: Jövő gondját hagyd arra, kit megillet az.

KREON.

Azért könyörgék csak, miért szivem eped.

KAR.

Miért könyörgesz? A ki porban született, Soha ki nem kerüli az a végzetet.

KREON.

Vigyetek innen, engem esztelent, Ki megöltem a nőt s a gyermeket – Ah! nem akarva. Jaj nekem, hová, Melyikre nézzek? Melyik ad vigaszt? Hajh! gyászba borult körülöttem a lét, Megölte a végzet e sziv örömét.

_(Elvezetik.)_

KAR.

Ha üdvöt akarsz ez életen át: Legyen ész vezetőd, S ne sértsd meg az istenek égi jogát. A merész fölemelt szava visszaesik, Lesujtva reá; Míg a botort okulásra hozza az aggkor.

JEGYZETEK ANTIGONEHOZ.

1. Dirke forrása Theba mellett volt. A mythologia szerint Lykos thebai király neje volt; az anyján elkövetett kegyetlensége miatt forrássá változott.

2. Adrastos, az argosi sereg vezére, kinek fehér pajzsa volt.

3. A thebaiak, kik a Kadmos által elszórt sárkányfogakból származtak.

4. Nike, a diadal istennője.

5. Bakchos, ki a tánczmenetet vezeti, lábával dobog a földön, pede terram quatit.

6. Ki temetetlen holttestet látott s nem fedte be földdel, átkot vont magára.

7. A tűzpróbának mindkét neme megvolt a régieknél.

8. Az áldozatoknál rendesen bort, mézet és tejet öntöttek ki.

9. Thraciát tartották a szelek hazájának.

10. Kreon elevenen eltemetteti Antigonét, de nem akarja azonnal kitenni az éhhalálnak, azt vélve, hogy így ő és városa ment lesz a vérontás bünétől.

11. Niobe, ki gyermekeinek halála fölött való fájdalmában, örökkön könnyező szirtté változott.

12. Tantalos, Niobe atyja, Zeus fia volt.

13. Polynikest érti, ki Adrastos leányát nőül vette, s ezáltal módjában volt hadat indítni Theba ellen, melynek következménye lett a többi szerencsétlenség.

14. Danaë atyja, Akrisios, azon jóslatot vette, hogy unokája keze által fog meghalni. Hogy ezt meggátolja, leányát ércztoronyba zárva őrizte; de Zeus aranyeső alakjában behatolt ide s Danaëval Perseust nemzette.

15. Lykurgos, Dryas fia, thraciai király, kiűzte a bacchansnőket, kik országába be akarták vinni Dionysos tiszteletét. A megsértett isten boszúból szirtüregbe zárta, hol éhen kellett meghalnia.

16. A Thyiadok, kik égő fáklyát lobogtatva Evoét kiáltottak.

17. A muzsák eredetileg Apollo kisérői voltak, később Bakchosé is.

18. Két sziget a Bosporus torkolatánál.

19. A két szigetnél kezdődik a salmydessosi sivatag partvidék, hol Aresnek temploma volt.

20. Phineus, thrák király, első neje, Kleopatra, halála után ujból megnősült. Második neje két mostoha fiát Pandiont és Plexippost megvakította s éhen vesztette el.

21. Erechteus atyja volt Oreithyiának, kit Boreas elragadott. Kleopatra Boreas és Oreithyia leánya.

22. A végzet istennője.

23. Antigonét érti. Az ő sorsának láttára sorolta elő a kar a fönnebbi példákat, melyekből kitűnik, hogy a végzet hatalmát senki sem kerülheti el, bármily fényes törzsből származott legyen.

24. Tiresias volt a madárjóslat feltalálója.

25. Az áldozat kétszeresen hájba burkolt czombcsontokból állott, melyekhez még epét s más darabokat tettek.

26. Tiresias tanácsolta volt Kreonnak, hogy fiát Megareust feláldozza; s ezáltal megmentette Thebát az ellenségtől.

27. Semele, Kadmos leánya, Dionysos anyja.

28. Dionysos (Bakchos), Theba védistene.

29. Italia, melynek déli részét görög gyarmatosok lakták, s leginkább kitüntek a bortermelésben, ezért Bacchus tisztelete, kiválóan virágzott náluk. A mythos szerint, midőn Bacchus a tyrrheniek ellen vonult, kisérőinek egy része hátramaradt Itáliában s meghonosítá ott a szőlőtermelést.

30. Deo, a római Ceres. Eleusisban temploma volt, innen származott eleusisi mellékneve.

31. Folyó Theba mellett.

32. A korykei nymphák a Parnassos tövén levő barlangban laktak, melyet Pan és Dionysos gyakran látogattak.

33. A kétormú hegy a Parnassos, melynek ormán gyakran látszott lángok lobogása.

34. Forrás a Parnassos tövében.

35. Nysa nevét több város viseli, melyeket Dionysos épített. Itt az eubœai Nysáról van szó.

36. Semele, ki Zeust kérte, hogy villámával jelenjen meg előtte. Zeus megtette kívánságát, de Semelét a villám halálra sujtá.

37. Naxos sziget, a bakchosi tisztelet egyik székhelye, hol ez isten Ariadnét találta s nőül vette.

38. Bakchos, az eleusisi mysteriumok uralkodó istene, mint ilyen Iakchos nevet visel.

39. Amphion, Zeus és Antiope fia, ki Theba falait építette.

40. Pluto az alvilág, Hekate az útak istennője. Ezek voltak megsértve Polynikes holttestének kitétele által, ezeket kellett tehát megengesztelni.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

18 |Kedv nelkül |Kedv nélkül

37 |magadtol |magadtól

53 |Es siralomba |És siralomba]