Part 3

Menelaos. Te hallod-e, azt mondom, hogy el ne temesd Ezt a halottat, hagyd a földön, hol hever. Teukros. Mi az, mi ilyen nagyhangú beszédre bir? Menelaos. Igy rendelem, így rendeli a fővezér. Teukros. Nem mondanád meg, mily ok indított reá? Menelaos. Mert azt remélve, hogy mint hű barátot és Frigyes társat hozzuk magunkkal, most nagyobb Ellenségünknek láttuk, mint a phrygeket; Ki az egész seregnek életére tört, És gyilkos fegyverével éjjel ronta rá; S ha isten föl nem tartja bűnös szándokát, Ránk sujtott volna, mely őt érte most, a sors, Holtan feküdnénk a gyalázat mezején, S ő élne; ám az isten akként fordítá Hogy a juhokra és a nyájra tört dühe. Azért hát nincs oly nagy hatalma senkinek, Hogy e holttestnek adjon tisztes temetést; Nem, itt heverjen a fakó fövény felett, A tengerparti madarak prédájaul. Ne gyúljon szörnyű lángra hát azért szived, Ha életében meg nem fékezhettük őt, Legyőzzük a halottat, s bármiként daczolsz, Karunkkal kényszerítjük; úgysem hallgatott, Míg életben volt, szavaimra soha sem. Pedig rossz ember az, ki mint alattvaló Meg nem fogadja az uralkodók szavát. Mert nem virágzik ott a törvény és a jog, Hol fenn nem tartja erejét a félelem, S bölcsen nem kormányozható az oly sereg, Melyet nem óv a rettegés s a tisztelet. Gondolja meg az ember, bármi nagy legyen Testére, hogy csekély baj is megdöntheti. Kinek szivében félelem s szégyen lakik, Az, tudd meg, boldogulni fog mindenkoron; De hol a gőgös kénye-kedveként tehet, Az olyan ország, hidd el, egykor elbukik, S örvénybe sülyed, bármi jó széllel haladt. Legyen velünk hát idején a félelem, S ne hígyük, hogy azt téve, mi kedvünkre van, Nem azzal fizetünk majd, mi rosszul esik. Igy váltja ez fel egymást. Gőgös vakmerő Volt eddig Ajas, most a büszke én vagyok; És megtiltom, hogy eltemesd Ajast, nehogy Őt eltemetve sirba döntsed tenmagad. Kar. Menelaos, úgy vigyázz, nehogy bölcs elveket Hirdetvén, holtak ellen légy magad gonosz. Teukros. Soh’sem fogom csodálni többé, férfiak, Ha alsó származású ember vétkezik, Midőn azok, kik nemeseknek látszanak, Beszédjök által ily nagy bűnt követnek el. No rajta, kezd elülről, mondd, te vitted-e Argos sergébe frigytársul e férfiút? Nem jött-e önmagától, mint saját ura? Mint vagy az ő vezére? Ki adott jogot, Hogy a népnek parancsolj, melyet ő hozott? Sparta királya vagy te, nem a mi urunk; Sehol sem nyertél több hatalmat és jogot Fölötte a seregben, mint fölötted ő. Mint más alárendeltje jöttél te ide, Nem fővezérként, hogy Ajasnak légy ura. Uralkodjál, hol úr vagy, s büntesd azokat Gőgös szavakkal; ámde ezt, akár miként Tiltod te s a másik vezér is, jog szerint Eltemetem, nyelvedtől meg nem ijedek. Mert épen nem nőd kedveért jött harczra ő, Hanem szent esküjeért, a mely leköté,[31] S nem értted, mert a semmi embert megveté. Menj hát és hozz magaddal még több hirnököt, Hivasd el a vezért is; én nem gondolok Lármás nyelveddel, a míg az maradsz, ki vagy. Kar. Az sincs kedvemre, ha a bajban így beszélsz; Mar a kemény szó, bárminő igaz s jogos. Menelaos. Az íjász, látom, sokra tartja önmagát.[32] Teukros. Nem aljas mesterség az, melyet tanulék. Menelaos. Miként hetvenkednél, ha pajzsot hordanál! Teukros. Fegyverzetedtől pajzs nélkül se’ rettegek. Menelaos. Szörnyű vitézség van nyelvedben, mondhatom. Teukros. Ki mellett a jog harczol, büszke is lehet. Menelaos. Jogos-e az, hogy gyilkosom boldog legyen? Teukros. A gyilkosod? szörnyűség! Holt vagy s mégis élsz. Menelaos. Isten védett; ha rajta áll, halott vagyok. Teukros. Ha isten védett, úgy az istent meg ne vesd. Menelaos. Miben vetem meg istenek törvényeit? Teukros. Ha sírjoktól megfosztod a halottakat. Menelaos. Igen, az ellenséget; ezt nem illeti. Teukros. Mikor állt ő előtted ellenség gyanánt? Menelaos. Gyűlölt engem s én gyűlölém; te is tudod. Teukros. Mert rájött, hogy elloptad szavazatjait. Menelaos. Ez a birák hibája volt, nem az enyém. Teukros. Alattomban sok rosszat tudsz forralni te. Menelaos. E szó nagy bajba hoz még valakit. Teukros. De nem nagyobba, mint mi tőlünk száll reád. Menelaos. Egyet mondok: ezt eltemetni nem szabad. Teukros. S te halld ez egyet: el fogom temetni őt. Menelaos. Egy bátor nyelvű férfit láttam egykoron, Ki evezésre nógatá hajósait Viharban is; de ha a zivatar kitört, Nem volt több hangja, köpenyébe rejtezett, S minden hajóstól lábbal tipratá magát. Igy nemsokára téged is majd elragad A kis fellegből támadt szörnyű zivatar, És elnémítja hegyke nyelved nagy zaját. Teukros. Én meg láttam nem rég egy balga férfiút, Ki embertársa balsorsát kigúnyolá. S egy másik, a ki én hozzám hasonlított, S úgy érze, mint én – ezt a szót mondá neki: Ember, ne tégy a holtak ellen gonoszul; Mert rosszat téve, tudd meg, rosszul jársz magad. Ilyen szavakkal inté a boldogtalant. De most szememmel látom őt, és úgy hiszem, Nem más az, mint te. Rejtett szóban szóltam-e? Menelaos. Megyek; mert szégyen volna, ha meghallanák, Hogy szóval sujtom azt, kit kényszeríthetek. Teukros. Menj hát; mert legnagyobb szégyent hoz rám is az, Hogy a botor hiú szavára hallgatok.

(Menelaos el.)

Kar. A viszályból nagy harcz tüze gyúl. Fel, Teukros, siess, mint birja erőd, Keresd ki a mély sírt, hol a halott, Örök emlékül a világnak, Csendes pihenőre találjon.

(Tekmessa jő Eurysakessel.)

Teukros. S im épen jókor érkezik e helyre most Az elhunyt férfi gyermekével hitvese, Hogy a szegény halottnak sírt készítsenek. Jer közelebb, oh gyermek, s esdeklő gyanánt Érintsd atyádat, a ki éltedet adá; Ülj itt szent oltalmában, s tartsd kezed között Hajfürtemet, anyádét és a tiedet, Az áhítat jeléül; és ha valaki A holt mellől erőszakkal ragadna el, Hazátlan és sír nélkül veszszen a gonosz, Legyen kiirtva gyökerestül fajzata, Úgy a mint én levágom e hajszálakat! Fogd hát, őrizd atyádat, oh gyermek, ne hagyd, Hogy bárki elragadjon, térdelj oldalán. Ti meg ne álljatok itt asszonyok gyanánt, Mint férfiak védjétek őt, míg megjövök, S akárki ellenezze, sirba temetem.

(Teukros el. Tekmessa és Eurysakes a holt mellé térdelnek.)

Kar. Mikor jön a vég, mikor telik be A bolyongó évek végtelen sora, Nem szünő gyötrelmeket hajtva rám örökké, Dárdák harczai közt, Trója komor sivatagjain, A hellasi nép gyalázatára?

Első ellenversszak.

Oh bár elenyészett volna előbb A légben vagy Hades mindent eltemető Ölében, ki megmutatá a szörnyű fegyvert Hellas népeinek! Oh nyomor, új nyomor szülője! Megrontója az embereknek!

Második versszak.

Elragadta előlem A viruló koszorút, A tele serleg gyönyörét, S édes dalait a fuvolának, (Átok reá!) éjjeleim élvezetét is! Elrabolta szerelmemet; Jaj! Most elhagyatottan Fekszem itt, fejemet az éj Harmata áztatja: A gyász Trója emléke.

Második ellenversszak.

Volt ki védjen előbb az Éjjeli borzalom és a nyilak Ellen: a hőskarú Ajas; De elragadá őt a boszús ég. Ah mily öröm, mily öröm lesz részem ezentúl? Miért nem vagyok ott, hol az Erdős bérczfok emelkedik, Hablocsolta Sunion alatt, Újra köszöntve a szent Athen ormait onnan![33]

(Teukros fellép).

Teukros. Sietve jöttem, látva, hogy a fővezér. Agamemnon gyors léptekkel tart e hely felé: S látom, baljós szavakra készül ellenem.

(Agamemnon fellép).

Agamemnon. Te vagy hát, a mint hallom, a ki vakmerőn S büntetlenül merészelsz szólni ellenünk? Mondom, te, a hadi rabszolganő fia? Bizony nemes anyától nyervén éltedet, Lábújjhegyen járnál most, s égre szólanál, Ha így, mint semmi, harczra kelsz a semmiért; S hánytorgatod, hogy nem vagyunk sem a sereg, Sem a hajók vezérei, sem tieid; Nem, Ajas, mondod, hadvezér volt önmaga. Nem szégyen, rabszolgától ilyent hallani? Ki az, kiről ily büszkén, ily fennen beszélsz? Hol állt, hová ment, hol nem voltam én jelen? Nem volt Argos seregében férfi kivüle? Bizony rossz harczra szólítottuk egykoron Achilles fegyveréért Argos népeit, Ha egy Teukros gonosznak mondhat mindenütt, S ti a győzöttek nem nyugosztok meg soha Abban, mit a birák többsége rendele, Hanem gonosz szavakkal támadtok reánk, Vagy titkon áskálódtok, mert elbuktatok. De ily szokások mellett nem lehet soha Akármily törvényt állandóan fentartani, Ha eltaszítjuk azt, ki győzött jog szerint, S előre hozzuk a hátul maradtakat. Nem tűrhető ez. Nem legbiztosabbak ám Az izmos vállú, széles hátú emberek; A bölcsek győzedelmeskednek mindenütt. Bármily hatalmas a bikának tompora, Kis ostorszíj előre hajtja egyenest. S e gyógyszer vár reád is, látom, csakhamar, Ha észre nem térsz, bölcseséget nem tanulsz: Ki egy nem lévő ember, egy árnyék miatt, Ily vakmerően, ily sértő gőggel beszélsz. Nem térsz eszedre? S tudva születésedet, Nem fogsz helyetted szabad embert küldeni, A ki nevedben elvégezze dolgodat? Mert én a te szavadra már nem hallgatok; A barbar nyelvet nem tudom megérteni. Kar. Oh szállna bár mindkettőtökre bölcseség! Mert ennél jobbat nektek nem kivánhatok. Teukros. Ah! mily csalékony, mily gyors szárnyakon tünő Az emberek hálája holtjaik iránt, Ha még ez embernek sincs pár csekély szava Számodra, én Ajasom, a ki annyiszor Adád érette a csatákon éltedet! El van feledve mindez, elmult, elveszett! Oh te, kiből most annyi balgaság beszél, Nem emlékszel már arra semmikép, midőn Az ostromlott táborban megszorultatok, S csatát veszítve mind megsemmisültetek, Mint mentett ő meg egyedül, míg a hajók Ormán köröskörül már fellobbant a láng, S Hektor keresztül rohanván a sánczokon, Merész ugrással a hajófödélre tört? Ki verte vissza? Nemde annak műve volt, Kiről azt mondod, hogy lábát se’ mozdítá? Vagy ezt tevén, nem tett szemedben helyesen? S midőn ismét Hektorral viadalra szállt, Sorstól jelölve, nem parancsotok szerint: Nem választott számára gyáva zálogot, Ázott sárföldet; oly könnyű volt az, hogy a Sisakból elsőnek kellett kiszöknie.[34] Ily tetteket művelt ő, és én is vele, Én a rabszolga, a barbar nő gyermeke. Mily arczczal szólhatál így, oh boldogtalan? Nem tudtad, hogy apádnak apja is, az ős Pelops barbar volt, Phrygiából származott? Hogy Atreus, ki téged nemzett, a gonosz, Testvérét önnön gyermekével éteté?[35] Magad pedig a krétai nőtől születél, Kit kedvesének karja közt talált atyád, S a hallgatag halaknak prédául dobott.[36] S te hányod még szememre származásomat? Atyámnak, a ki nemzett, Telamon neve, Ki a seregben hősiessége dijaként Anyámat nyerte hitvesül, Laomedon Királyi lányát; választott ajándokul Jutalmazá őt ezzel Alkmene fia. És ily nemes szülők nemes szülötte, én, Most meggyalázni hagynám ennen véremet, Kit ily gyászban sirjától is megfosztanál, És nem szégyenled, ezt nyiltan kimondani? De tudd meg, ha e holttestet megtámadod, Mindhármunkat megtámadsz egyaránt vele;[37] Mert szebb lesz rám bizonynyal értte esnem el Hős küzdelemben, mint ha nődért harczolok, Vagy testvéred nejéért vesztem éltemet. Gondolj tehát magadra inkább, mint reám; Mert ha megbántasz, egykor még sajnálhatod, Hogy bátor és nem gyáva voltál ellenem.

(Odysseus fellép).

Kar. Király, Odysseus, épen jókor érkezél, Ha csillapítni és nem lángot szítni jösz. Odysseus. Mi történt? Már a távolból felém hatott Ez elhúnyt hős mellől az Atridák szava. Agamemnon. Nem kellett épen most, Odysseus király, Ez embertől gyalázatos gúnyt hallanom? Odysseus. Minőt? Mert annak meg szoktam bocsátani, Ki rossz beszédre rossz szavakkal válaszol. Agamemnon. Rossz szókat hallott, mert rosszat tett ellenem. Odysseus. Mit tett, mi által úgy megsértett tégedet? Agamemnon. Nem hagyja a halottat temetetlenül, Azt mondja, sírba rejti ellenemre is. Odysseus. Lehet szemedbe igazságot mondanom, S továbbra is barátul fogsz tekinteni? Agamemnon. Beszélj; különben esztelen volnék, hiszen Te vagy legjobb barátom Argos népe közt. Odysseus. Hallgass tehát! Az istenekre meg ne tedd, Hogy e halottat eldobd temetetlenül; Ne vegyen rajtad oly erőt a gyűlölet, Hogy vakmerőn lábbal tiporjad a jogot. Engem gyűlölt legjobban a sereg között, Mióta elnyerém Achilles fegyverét; És mégsem tudnám, bármint érzett ellenem, Úgy meggyalázni Ajast, hogy ne mondanám: Ő volt Achillesen kivül a legnagyobb Hős mindazok közt, kik Trójába jöttenek. Nem sujthatnád gyalázattal hát jog szerint; Mert nem őt, ám az égi törvényt sértené E tetted. Nagy bűn a halottat bántani, A ki nemes volt, bár gyűlölted egykoron. Agamemnon. Te harczolsz érte így Odysseus ellenem? Odysseus. Én; gyűlölém, míg illő volt a gyűlölet. Agamemnon. Nem illik-e gunyolnod a halottat is? Odysseus. Ne lelj, Atrida, rút haszonban örömet. Agamemnon. Királynak nem mindig könnyű a kegyelet. Odysseus. De könnyű megfogadni jó barát szavát. Agamemnon. Derék ember fölebbvalóját követi. Odysseus. Hagyd el; jó szóra hajtva is csak úr maradsz. Agamemnon. Gondold meg, mily embernek nyujtasz kedvezést. Odysseus. Ellenségem volt, ámde bátor és nemes. Agamemnon. Mit tészsz? Igy tiszteled holt ellenségedet? Odysseus. Az érdem nálam győz a gyűlölet fölött. Agamemnon. Az ily embernek állhatatlan a neve. Odysseus. Bizony sokszor lesz ellenséggé a barát. Agamemnon. S te az ilyen barátot dicséred talán? Odysseus. Nem szeretem dicsérni a kemény szivet. Agamemnon. Még gyávákul fogsz minket feltüntetni ma. Odysseus. Nem, csak igazságosnak az egész nép előtt. Agamemnon. Azt kivánod hát, hagyjam eltemetni őt? Odysseus. Bizonynyal azt; mert ehhez én is eljutok. Agamemnon. Mindenki úgy tesz, a miként javára van. Odysseus. Kinek javára tennék, ha nem magamért? Agamemnon. Tied legyen hát ez a tett, nem az enyém. Odysseus. Akármit tégy, nemesnek fognak mondani. Agamemnon. Tudd meg hát, értted sokkal többre kész vagyok, S ennél nagyobb kegyelmet is teszek veled; De az, itt fenn s a föld alatt, mindig gyűlölt Ellenségem lesz. Most tedd azt, a mit akarsz.

(El).

Kar. Csak a botor mondhatja azt, Odysseus, E tett után, hogy nincs lelkedben bölcseség. Odysseus. És most kimondom, Teukros: ép’ oly jó barát Leszek ezentul, a mily ellenség valék. A holtat eltemetni kész vagyok veled, Megosztom munkád, semmit sem mulasztok el, Mit a halandó a legjobbakért tehet. Teukros. Dicső Odysseus, mindenben magasztalás Illet meg; nagyban megcsalád várásomat. Mert a seregben Ajas legfőbb ellene Lévén, te védelmezted őt most egyedül, S nem tűrted élve a halott gyalázatát, Miként a hadvezér akarta, e bolond, Ki méltó testvérével együtt ide jött, Hogy meggyalázva, temetetlen dobja el. Azért Olympos atyja, s jól emlékező Erinys, és Diké, a szörnyű bosszuló, Pusztítsa el a gonoszokat gonoszul, Mint ők akarták ezt eldobni becstelen! De nem merem, oh ősz Laërtes gyermeke, Engedni, hogy kezeddel éríntsd ezt a sírt, Mert félek, a halottnak ellenére lesz. De másban légy segítségünk, s ha valakit Hoznál a hadseregből, nem lesz az se’ baj. Minden másról magam gondoskodom; de te, Légy meggyőződve, hozzánk nagylelkű valál. Odysseus. Készséggel tettem volna; ám szolgálatom Ha nincs kedvedre, távozom, mint rendeled.

(El).

Teukros. Legyen elég; immár messze haladt Az idő. Ti ássátok meg a sírt Kezetekkel, ti meg a szent fürdőre tüzet Gyujtsatok a magas háromlábu körül, hogy Lángja lobogjon. Az egyik csapat hozza elő Sátra alól fegyvereit. S te, gyermeke, fogd szeretettel Velem együtt atyádat, emeld fel, Mint birja erőd; mert a sötét Vér egyre lövel még ereiből. Rajta, ki jó barátja vala, Siessen, lépjen előre, tegyen, Fáradjon a férfiúért, a kinél Senki se’ volt jobb e világon. Kar. Sokat látva sokat tud az ember, Ám a jövő sorsot Semmi jós sem látja előre.

JEGYZETEK AJASHOZ.

1. A görög tábor úgy volt felállítva, hogy Odysseus a központot foglalta el, Achilles a bal- és Ajas a jobbszárnyat.

2. Odysseust a spártai kopókhoz hasonlítja, melyek híresek voltak gyorsaságukról és finom szaglásukról, s állítólag ebtől és rókától származtak.

3. Az etruskok, kiket a görögök tyrrhenieknek neveztek, voltak a trombita feltalálói, melyet erős hangjáért leginkább a csatában használtak.

4. A nagy pajzstól vette Ajas melléknevét, mely megkülönbözteté a gyorslábú Ajastól, Oileus fiától.

5. Agamemnon és Menelaos sátráig.

6. Rendesen ily módon büntették a rabszolgákat.

7. A boszuló istenségek közül a kar először Artemisre gondol, kinek szokása volt keményen megbüntetni minden elhanyagolást és tiszteletlenséget.

8. E közbe vetett felkiáltással jelzi a kar, hogy alig tudja ajkára venni a megszégyenítő szavakat.

9. Enyaliost majd Aressel azonosítják, majd külön istenségnek képzelik.

10. Agamemnon és Menelaos.

11. Odysseus. A monda szerint Antiklæa, Odysseus anyja, Sisyphostól már teherben volt, midőn Laërtes nejévé lett. Így származtatta a rege Odysseust a trójai mondakör legravaszabb hősét, Sisyphostól, a ravaszság ősi mintaképétől.

12. Sophokles a később meghódított Salamis népét Attika ős lakóinak nevével illeti.

13. Telamon atyja Aeakos, Zeus és Aegina fia volt.

14. Skamandros folyó Trója mellett, mely a sigæumi hegyfoknál ömlött a tengerbe; s az ostromló sereget vízzel látta el. Ezért nevezi Argos jóakaró frigyesének.

15. Ajasnak kínos helyzetében eszébe jut, hogy nevében foglaltatik az αἶ szócska, mely «jajt»-t jelent.

16. Telamon Hesionét, Teukros anyját nyerte Heraklestől vitézsége jutalmául.

17. Eriboea nevét különösen kiemeli, hogy megkülönböztesse Teukros anyjától, Hesionétól. Eriboea megarai Alkathoos leánya volt.

18. A «megrontó» alatt rendesen Odysseust értik, Schöll azonban helyesen jegyzi meg, hogy Odysseus Achilles fegyvereit nem tűzte ki versenydíjúl. Agamemnon sem érthető alatta, mert Ajas gyűlölete ezt mindig összeköti Menelaossal. Schöll szerint Ajas itt nem bizonyos személyt ért, hanem rossz sorsát, melynél fogva a verseny Achilles fegyvereiért volt megrontója egész életének.

19. Eurysakes neve nagy pajzsot jelent.

20. Ráolvasás (incantamentum) által gyógyítni nemcsak a heroikus korszakban volt szokásos, hanem később is.

21. Hegy Arkadiában, Pán hazájában.

22. Nysa Dionysos hazája, hol a satyrok és nymphák víg tánczokat járnak.

23. Knosos, krétai város, mely szilaj tánczairól ismeretes.

24. Delos sziget, Apolló szülőhelye, azon tengeren volt, mely nevét a nap felé repülő s elbukó Ikarosoktól nyerte.

25. Ares, kinek hatalmában áll háborút támasztani s békét létesíteni, szabadítá meg a kart nagy fájdalmától, melyet Ajas miatt érzett.

26. A hírmondót és szolgáit Teukrosért küldi, a kart pedig két csoportban Ajas keresésére.

27. Jog szerint köteles Zeus őt segítni, mint ősapja.

28. A kar először a halászoktól vár felvilágosítást, aztán a hegyek dryadjaihoz és a folyók najadjaihoz fordul.

29. Nymphák a mysai Olymposon, melyet a tragikusok egynek vesznek a trójai Ida hegygyel.

30. Ajas halálának hirére a karnak, melynek sorsa Ajassal volt összekötve, először is az sujtja le lelkét, hogy fog nélküle hazatérni?

31. Helena atyja Tyndareos, a kérőket, kik közt volt Ajas is, esküvel kötelezte, hogy Helena választott férjét mindig támogatni fogják, ha nejétől bárki meg akarná fosztani.

32. A megvetést, melylyel a későbbi korban az ijászok iránt viseltettek, a tragikusok már a heroikus korszakba átviszik. Athenben annál lealázóbb jelentése volt e névnek, mert a rendőrkatonákat, kik többnyire scythiai barbarok voltak, szintén így nevezték.

33. Kik kelet felől jöttek, Sunion hegyfoknál látták meg előszőr az atheni Akropolist.

34. E cselfogást a sorsolásnál Kresphontes használta, midőn a Peloponnesos tartományait kisorsolták a három heraklida vezér közt. Az először kijövő sors-kő nyerte Argost, a második Lakonikát, a benmaradt harmadik Messeniát. Mivel Kresphontes ez utolsót akarta, cserép helyett a hydriába sarat dobott, mely ott szétmállott s így az ő sorsjegye benmaradt, Teukros keserü vonatkozással a spártai jellemre, hozza ezt fel Ajast illetőleg, ki nem dobott sarat a sisakba, midőn Hektor ellenfelét sorsolták ki, nem vonta ki magát gyáva csalással a harcz alól.

35. Az ismeretes thyestesi lakoma. Atreus megölte Thyestesnek gyermekeit s megétette vele.

36. Aerope, Atreus neje, kit ez, Thyestessel hűtlenségen kapván, a tengerbe dobatott.

37. T. i. Tekmessát, Eurysakest és Teukrost.

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

35 |kérkekett kevélyen |kérkedett kevélyen

38 |Ne kimeljétek |Ne kiméljétek

42 |vjon ettől |Óvjon ettől

42 |szörnyá átkot |szörnyű átkot

62 |pajzsot jelelent. |pajzsot jelent.

63 |neje, klt ez |neje, kit ez]