Part 5

Izgató szereket csak igen kis mennyiségben élvezzünk. A különböző borok és a sör, kis adagokban élvezve, nem mondhatók károsnak. Ha azonban valaki még ennyit sem bír el, jobban teszi, ha lemond róla. Igen káros a dohánnyal való túlságos visszaélés. Hogy a túlságos dohányzás okozza leggyakrabban a véredények elmeszesedését, az bebizonyított tény. A dohány azonban mégis egyike a legfontosabb izgatószereinknek, amely már nem egy embert buzdított szellemi munkára, emeli a jókedvet és képes a lelki lehangoltságot enyhíteni. Ebből könnyen érthető azután, hogy vannak emberek, kik inkább rövidebb ideig akarnak élni, semhogy a dohányzásról lemondjanak. Aki sokáig akar jó egészségben maradni, az gondoskodjék arról, hogy ablakai éjjel-nappal, ha nem is egészen, de legalább részben, nyitva legyenek. Ha azután az olyan ember, aki mindig szabad levegőhöz van szokva, egy gőzzel fűtött és sűrű füsttel teli kávéházba vagy szállodába lép, rögtön meg fogja érezni a kellemetlen változást és sietve hagyja el ezeket a helyiségeket. Ha a tuberkulózis ellen észszerűen akarunk küzdeni, miért nem gondoskodunk arról, hogy bármely helyen, ahol emberek találkoznak, belégzésre alkalmas, tiszta levegőt találjunk? Az építkezési egészségügyi szabályzatokat mindenesetre még jobban szigorítani kellene s a szellőztetést, úgy mint a kórházakban, kötelezővé kellene tenni; mert ami a betegnek jó, az az egészségesnek annál inkább válik hasznára. Nagy jelentőséggel bír az alvás szabályozása is. Ennek fontosságát legjobban láthatjuk azokon az embereken, kik egy-két éjjel nem aludtak és ennek folytán jóval öregebbeknek látszanak. Habár a 6–6½ órai alvás egyeseket csak kevéssé üdít fel, mégsem tartom a hosszabb, 7½–8 óráig tartó alvást előnyösnek. Gyermekeknek és asszonyoknak, különösen vérszegény leányoknak, megengedhető a hosszú alvás.

Említettem már, hogy a vénülés nem egyéb mint krónikus önmegmérgezési állapot. Szükséges ennélfogva, hogy szervezetünk összes zsilipjeit megnyissuk, hogy e mérgek eltávozzanak, amit úgy érünk el, hogy ha a vesék, a belek és a bőr működését fokozzuk. E helyen csak azt említem meg, hogy a megfelelő étrendet tartom legcélszerűbbnek a rendes székmenetre. Rendszeresen szedve a hashajtókat, azok csak fokozzák a székrekedést, mert gyöngítik a bél izomzatát és a bélingerek gyors hatását. Figyelnünk kell arra, hogy napjában egyszer legyen székünk, azonkívül ajánlatos hetenkint egyszer hashajtót bevenni, hogy az erősebb bélmozgások kivigyék az esetleg visszamaradt székrészleteket.

A vese és a bőr működését legjobban fürdők, izzadási folyamatok, valamint észszerű ruházkodás és bizonyos mértékben testmozgások által fokozhatjuk. Kitünő egészségi intézkedésnek tartom, ha hetenként egy izzasztófürdőt veszünk; azonkívül minden szabad percünket töltsük a szabadban való mozgással. Vannak továbbá gyógyászati eljárások is, melyekkel a vénülés kitörését és jellemző tüneteinek fellépését befolyásolhatjuk. Megkísérthetjük vénülőknél a vérmirigyek csökkenő működésének fokozására a pajzsmirigy-, petefészek-, vesekészítmények adagolását, amit számos klinikai tapasztalat is bizonyít. Hasznosnak bizonyult bizonyos esetekben a pajzsmirigy fontos alkatrésze, a jód is, mely befolyásolja a vérkeringést, amennyiben _Huchard_ szerint tágítja az ereket és a vérnek az erekben való belső surlódását kisebbíti (Romberg). Ezenkívül az arzén és a vas is hasznosnak bizonyultak a vénülés gyógyításában, különösen nőknél.

III. A MÉREGTELENÍTÉSI FOLYAMATOK TESTÜNKBEN ÉS AZOKNAK ELŐMOZDÍTÁSA EGÉSZSÉGI RENDSZABÁLYOKKÁL.

1. A mérges anyagok elpusztításáról és kiválasztásáról általában.

Nem igen létezik testünknek még oly parányi része sem, mely ne volna a baktériumok ezernyi tömegétől körülvéve. Amint megzavarjuk bőrünknek épségét pl. egy kisebb karcolás által, azonnal benyomulnak az emberi szervezet szöveteibe és megtámadják azokat. Testünk azonban oly kitünően van megalkotva, hogy amint idegen test kerül szöveteibe, azonnal testünk védelmére szolgáló anyagok veszik azt – rendőrök módjára – körül s ezek a védőanyagok a fehér vérsejtek. Ezek megzavarják, felfalják a betolakodót és ily módon kártékony hatását megsemmisítik. A fehér vérsejteket a nyirokmirigyek és a lép készíti. Innen vándorolnak testünkön keresztül és útját állják a baktériumoknak, valamint testünkbe kerülő más idegen anyagoknak. A vörös vérsejtek főképződési helye a csontvelőben van. A nyirokmirigyek nemcsak mint fehér vérsejtek képződési helye játszanak fontos szerepet, hanem képesek bizonyos kártékony anyagoknak, mint pl. baktériumoknak, a vérpályába való bejutását is megakadályozni.

A nyirokmirigyek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy szoros összefüggésben állnak a különböző vérmirigyekkel, különösen a pajzsmiriggyel. Megfigyelték, hogy myxödéma, valamint Basedow-kór és akromegalia eseteiben a nyirokmirigyek meg voltak duzzadva.

Igen fontos nyirokképződmény, mely megvéd bennünket a különböző fertőzések ellen, a torokmandula. Vörhenynél, kanyarónál vagy akut vesegyulladásnál, úgyszintén a Basedow-betegségnél, egyes gyógyszereknek, mint a jódnak adagolása után, vérbő és erősen megdagadt mandulát láthatunk.

Nagy védőfontosságát legjobban bizonyítja az, hogy kétoldali teljes kiirtása után különböző bajok, mint pl. bőrkiütések keletkeznek. Teljesen helytelen eljárás tehát a mandulákat teljesen eltávolítani. Részlegesen is csak olyankor irtsuk ki őket, ha oly nagyok, hogy a légzést nehezítik, vagy pedig oly gyakran gyulladtak, hogy ezáltal mérgezési vesegyulladás veszélyét rejtik magukban. A garatmandulákat sem szabadna teljesen eltávolítani.

A vérmirigyekhez hasonlóan a nyirokmirigyek között is szoros kapcsolat áll fenn, amennyiben az egyiknek elváltozása a másikét is előidézheti. Mandulagyulladás után nem ritkán a bél vagy a féregnyulvány nyirokszövete is gyulladásba megy át. A vérmirigyek különösen fontos szervek a méregtelenítő folyamatok szempontjából, mert különösen a pajzsmirigy, a mellékvesék, a máj, és az agyalapi mirigy a testünkben az emésztés és az anyagcsere folyamatában képződött mérgeket elpusztítják, és ezeken kivül a bakteriumok által okozott fertőzések, valamint különféle a testünkbe bevezetett idegen mérgek ellen megvédenek. Ugyanerre a célra szolgál a bőr, mely erős izzadás által, – a vesék, melyek bő vizelésük által – és a belek, melyek bő székletétel által törekednek ez ártalmas anyagokat szervezetünkből kiválasztani.

Vizsgáljuk ezek után egyenként ezen fontos szervek működését és épen tartását, melyek szervezetünket megóvják, belőle a mérges anyagokat kiküszöbölik és ezáltal az időelőtti vénülésnek elejét veszik.

2. A pajzsmirigy működésének egészségi rendszabályokkal való fokozása.

Ha pajzsmirigyünket egészségben akarjuk tartani, úgy természetesen kerülnünk kell mindazt, ami károsan hat rá, mindenekelőtt a fertőző betegségeket, a túl gyakori terhességet, a nemi kicsapongásokat, az eledelek, élvezeti cikkek vagy orvosságok által való mérgezéseket, továbbá a lelki felindulásokat (harag, gond stb.). E káros behatások közül egyeseket könnyen, másokat viszont sehogy sem tudunk kikerülni. Fertőző bajokat pl. könnyen szerezhet magának mindenki, de ez alól is kivonhatjuk magunkat, ha többek között óvakodunk főzetlen folyóvizet, vagy tuberkulotikus tehén tejet inni, tüdőbeteg ember kigőzölgéseit belélegzeni stb. Egy másik fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni azokat a veszélyeket, amelyek pajzsmirigyünket a túlságos bő húsfogyasztás révén érhetik. Blum szernnt a pajzsmirigynek egyik fontos feladata az, hogy beleinkben megakadályozza az állati táplálék bomlásakor keletkező mérgek hatását. Ha már most e mirigyünket huzamosabb ideig túlfárasztjuk, úgy természetszerüleg jelentékeny kárt fog szenvedni. Nem szabad tehát túlsok húst, halat vagy héjas állatot ennünk, legkevésbbé akkor, ha nem frissek. Táplálékaink friss minőségéről orrunk, szemünk és nyelvünk révén győződhetünk meg.

Kerülnünk kell a tartósan erős dohányzást és alkoholivást, mert ezek pajzsmirigyünk számára elviselhetetlenek; dohányozzunk és igyunk csak nagyon mértékletesen, lehetőleg pedig sohasem. Azok a nők, akik fiatalok akarnak maradni, ne tegyék ki magukat, ha már 3–4 gyermeket világra hoztak, a túlságos gyakori terhességnek. Férfiak se éljenek vissza nemi szerveikkel, ha pajzsmirigyük épségben tartásáról és az időelőtti vénülés megakadályozásáról gondoskodni akarnak.

A kártékony behatások megóvásán kívül vannak még más eszközeink is, amelyekkel pajzsmirigyünk egészségét, illetve kiválasztóképességét fokozhatjuk. Ilyen mindenekelőtt a vér keringésének előmozdítása a nyaknak naponkénti rendszeres masszírozásával s a szűk és magas gallérok kerülése. Hordjunk alacsony, széles és puha gallérokat, ha pedig keményített inget viselünk, az ingnyaknak csak egyik gombját gomboljuk be. Gondoskodjunk továbbá _jód_ szedéséről azáltal, hogy növényeket és zöld főzelékeket eszünk, szükség esetében pedig vegyünk be pajzsmirigykivonatokat, különösen előrehaladottabb korban, amikor a pajzsmirigy már rendszerint csenevészedik. Ha ezeket a készítményeket megbízható gyárból hozatjuk, ha frissek és kis adagokban szedjük őket, ha betartjuk azokat a rendszabályokat, melyeket a X. fejezetben fogunk megadni, akkor azok egyáltalán nem mondhatók károsnak, sőt nem is kell a vénülés beköszöntését megvárnunk, hanem azt megelőzve már életünk derekán megkezdhetjük szedésüket. Magamon tapasztaltam, hogy e készítmények egészségünk legkisebb csorbítása nélkül igen sokáig szedhetők, különösen ha időről-időre szünetelünk velük. Különösen hasznosnak vélem vételüket olyankor, amikor a pajzsmirigy túlságosan igénybe volt véve, vagyis: ragályos betegségből való felépülés után, betegágyas nők tejhiányakor, súlyos gond és nemi kicsapongások, továbbá erős szellemi kimerültség esetében. Szükséges azonban, hogy a beteg pajzsmirigykúrája alatt állandóan pontos orvosi felügyelet alatt álljon.

A pajzsmirigy legelőnyösebb táplálása a sok tej- és főzelék- s a nagyon kevés húsevésben áll, mert ez az étrend csökkenti a pajzsmirigy munkáját, amennyiben a bélben kevesebb kártékony terméket hoz létre.

3. Óvóintézkedések a máj egészségben tartására vonatkozólag.

Az első parancsolat a máj egészségtanára nézve betegek és épek számára: korlátozzuk lehetőleg a húsevést! Bárki a kartársak közül megfigyelhette, hogy a májbetegek sokkal jobban érzik magukat és jobb egészségnek örvendenek, ha felhagynak a hússal való táplálkozással. Minthogy a növényi és tejételek a beteg májnak hasznára vannak, természetes, hogy az egészséges májuak számára szintén előnyösek: részint mert kevesebb munkára kényszerítik a májat, tehát kimélik, amennyiben kevesebb méregtelenítendő bomlásanyagot hoznak számára, részint pedig fokozzák ezáltal működési képességét. A tejjel való táplálkozásnak ezenkívül az az előnye is megvan, hogy segíti ezeket a mérges bélbeli termékeket elpusztítani.

A füszerek túlságos élvezete, a gyógyszerek és izgatószerek, mindenekfelett pedig a szeszes italok szintén nagy kárt okoznak a májnak. Nem kevésbbé függ a máj egészsége a többi, vele szoros összefüggésben levő szervek épségétől is, különösen a béltől, mert innen jut a legtöbb mérges anyag a májba. A bél állandóan tartalmazza a baktériumok millióit, melyek a vérbe vagy az epébe jutva, jelentékenyen megváltoztathatják a máj szöveteit. A tejtáplálkozás s az ezáltal keletkező tejsav által a belek dezinficiálhatók.

Ez okból gondoskodnunk kell tehát beleinknek jó állapotban való tartásáról s meg kell akadályoznunk eldugulásukat vagy ételrészeknek bennrekedését. Előrehaladott székrekedés gyakran hoz létre máj- és epebajokat, különösen epeköveket. Legcélszerűbb tehát, ha a májbetegeket hashajtókkal és ilyen hatású alkalikus ásványvizekkel kezeljük. Szükséges természetesen, hogy a gyomrunk is rendben legyen, amit a táplálékok jó megrágásával érhetünk el leginkább.

Egy másik szervünk is fontossággal bír a máj egészsége szempontjából: a hasnyálmirigy. _Steinhaus_ és mások a májzsugorodás számos esetében a hasnyálmirigyen is elváltozásokat észleltek. Másrészt tudjuk, hogy e mirigy megbetegedésekor – pl. cukorbetegségnél – viszont a máj szokott szenvedni. A hasnyálmirigybetegségek gyógyászatáról még nincsenek egész tiszta fogalmaink; az azonban biztos, hogy az ételekben való mértékletesség nagyon ajánlatos, különösen ami a zsír-, hús- és keményítőtartalmú ételeket illeti. Minthogy a hasnyálmirigyre ugyanaz a táplálkozás érvényes, mint a májra, itt is a tej- és a növényi eledelek játsszák a főszerepet.

A nagyon meleg vidékeken való tartózkodás szintén árthat a májnak, ezt orvosi gyakorlatomban gyakran tapasztaltam. Mexikónak forró vidékéről való betegeim mindannyian májmegnagyobbodásban szenvedtek. Többnyire azonban nem az éghajlat ártalmas, hanem az ilyen éghajlat számára alkalmatlan életmód, különösen ami az evést-ivást illeti. A trópuslakónak inkább vegetáriánus és szeszes italok nélküli életet kell folytatnia, ha egészségét, illetve máját épségben akarja tartani.

Minthogy a májbetegségek épp oly könnyen öröklődnek, mint minden vérmirigybetegség (voltak eseteim, amikor a májbajok 3–4 nemzedéken át terjedtek), különösen fontos, hogy májbetegek gyermekeinél alkalmas óvóintézkedésekkel álljuk útját a betegség fellépésének.

4. A tartós székrekedés okai és kezelése.

A székrekedés legfőbb okozója az, hogy a béltartalom nem izgatja kellően a bélfalazatot. Gondoskodnunk kell tehát oly táplálékról, mely vagy minőségénél fogva, vagy pedig erjedésével képes a belet izgatni, amilyen főleg a főzelék és a gyümölcs. Ezek a tápszerek nagyon sok cellulosét tartalmaznak, mely a legjobb bélingerlő eszköz. A legcélszerűbb főzelékek: a paraj, sárgarépa, saláta, zöldbab és a kelkáposzta. A gyümölcs jótékony hatását gyümölcscukrának és gyümölcssavának köszönheti. Ehetjük nyersen, befőzve vagy bepárolva, aszerint, hogy milyen az ízlésünk és gyomorbeli állapotunk; a gyümölcsíz és nedv szintén kitünő szolgálatokat tesz. Általában hashajtókul legelőnyösebbek: a szőlő, szilva, füge, körte, alma, ananász; a jobbfajta szárított füge is jó hashajtó, amennyiben számtalan apró magja révén izgatja a beleket. A Graham-kenyér, a régi sütetű feketekenyér, a Simons-kenyér s az ú. n. cellulosekenyerek szintén jól hatnak az eldugulás ellen, ellentétben a fehérkenyérrel. Ugyanezt mondhatjuk a nyers tejről, ellentétben a főttel, s leginkább az aludttejről s a savóról.

Székrekedésre hajlamos egyének számára a következő étrendet ajánlom: reggel felkelés után egy pohár friss víz. Reggelire 1–2 narancs, két puhára főtt tojás, vajjal vastagra kent Graham-kenyér, egy kevés méz, szőlő és – föltéve, hogy elbírjuk – ¼–½ liter tej. Ebédre csak kevés húst, ellenben kétféle főzeléket (lehetőleg a fentemlítettek közül), egy tányér kompótot, végül nyers gyümölcsöt. Az italok közül legajánlatosabb a sör, amely bő főzelékevés mellett nagy mértékben képes a kivánt erjedési folyamatokat előidézni. Dugulásra hajlamosak több folyadékot vegyenek magukhoz evés közben. Vacsorára ugyanazt mint ebédkor, hús nélkül, tejet, aludttejet vagy kefirt, azonkívül vajat.

Ajánlatos ezenkívül: éjjelre a gyomorra és hasra egy vizes Priessnitz-borogatás; gyakori séták, hegymászás, torna és úszás. Makacs esetekben a végbélbe vezetett glicerincsapocskák és a vízirrigációk (beöntés) szoktak használni; sürgős esetben klisztérokhoz nyúlhatunk, melyeknek az az előnyük, hogy a gyomrot kimélik, ami a belsőleg adagolt gyógyszereknél nem lehetséges.

Mielőtt gyógyszereket adnánk, meg kell próbálnunk a hashajtó ásványvizeket. Külföldiek közül leghatásosabb a kissingeni (Bajorország) Rákóczi-forrás, a marienbadi Kreuzbrunn, a karlsbadi Sprudel, melyek mindegyikének megvan a maga előnye. Mesterséges módon is előállíthatjuk őket: reggel éhgyomorra vegyünk egy teakanálnyit az illető sóból egy pohár langyos ivóvízben. Legkiválóbbak azonban a hazai keserűvizek: a budai Hunyadi János és Ferenc József s az igmándi víz. Kerülendő azonban mindennapi használatuk, s elégedjünk meg azzal, hogy hetenként egyszer szabadítjuk meg beleinket minden hátralékától.

Ismétlem azonban: a székrekedés kezelésénél elsősorban az étkezési kérdés jöjjön szóba; és az ily irányú megfelelő diéta oly eszköz, mely képes bennünket az időelőtti vénüléstől megóvni.

5. Óvintézkedések a belek egészségben tartására.

Minthogy a megevett táplálékok felvétele és kihasználása beleinkben történik, könnyen érthető e szervünk egészségben tartásának rendkívüli fontossága. Ha ugyanis nincsenek jó állapotban és nem képesek munkájukat tökéletesen elvégezni, testünk csakhamar lesoványodik és elpusztul. A legtöbb szabály, amit e fejezetben tárgyalni fogunk, a gyomor egészségtanára is érvényes, mert e két szerv együttesen végzi közös munkáját. Alig fordul elő súlyosabb gyomorbaj, minek következtében a belek is ne szenvednének. Minden tényező, amely a gyomorra káros, a belek számára is mérgesnek bizonyul. Említettük, hogy az ételek hiányos megrágása igen ártalmas. Ha nem kerülnek megfelelő kicsinyített alakban a bélbe, akkor az emésztő erjesztők csak nehezen tudják hatásukat a tömörebb anyagra kifejteni. Nemcsak felszivódásuk lesz ily módon hátráltatva, hanem a bélbeli rothadás is növekszik azáltal, hogy egyes anyagok emésztetlenül maradnak a belekben. Természetes, hogy ilyen emberek székelési zavarokkal is küzdenek. A gondos rágás tehát nemcsak a gyomornak, hanem a beleknek is igen hasznos. Vénülő embereknél a rágás körül elkövetett hibák rendesen még károsabbak, mert ezek gyakran szenvednek a gyomor- és bélmirigyek sorvadásában, nem képesek tehát ugyanazt a táplálékot oly mértékben kihasználni, mint a fiatalok. A földtermékek elsőrangú tápanyagok öreg emberek számára, sokkal kevésbbé mondható ez a húsról, melynek élvezését lehetőleg korlátozniok kell.

Tanácsos továbbá, hogy magasabb korú egyének, tekintettel rágókészülékeik minőségére, táplálékaikat oldottabb, tehát folyékony vagy pépalakban kapják, miáltal azok könnyebben szivódnak fel. Ezáltal a beleket is kimélik, mert ilyen táplálék kevésbbé veszi őket igénybe. Némely emésztőbántalomnál ajánlatosak a már előre megemésztett és oldékony táplálékok, az ú. n. mesterséges tápszerek. Ezek közül egyesek különböző fehérjeanyagokból, pl. húsból, halból vagy tojásból készülnek. Ilyenek továbbá a tej- vagy szénhydrátkészítmények. Egész légiója létezik ezen készítményeknek s messzire vezetne még a legfontosabbak felemlítése is. Legjobbak szerintem a húsfehérjét tartalmazó Somatose, a tejből előállított Hygiama, továbbá a Plasmon (tejfehérjekészítmény) és a Sanatogen, mely foszfortartalmú fehérjéből áll. Fontos tápszer még a rozsból készült növényi fehérjét tartalmazó Roborat, továbbá a finomra őrölt buza-, zab-, kása-, rizs- stb. készítmények.

_Combe_ szerint (Lausanne) a bélbeli rothadást ételeink megválasztásával olyképpen akadályozhatjuk meg, hogy előnyben részesítjük a szénhydrátokat és a gyümölcsöt. Ilyen táplálkozás mellett igyekeznünk kell beleinkben tejsavat létrehozni, mert ez egyike a legerősebb béldezinficienseknek.

A tejsavnak és a különböző aludttejeknek a bélbeli rothadást gátló előnyeit Metschnikoff és tanítványai is hangsúlyozzák. Ő azt ajánlja, hogy az ú. n. bolgár bacillust vezessük beleinkbe. Ennek okát abban látja, hogy ez szolgál a bolgárok savanyú tejének, az ú. n. Jogurtnak képzésére és hogy Bulgáriában lakik a világ legtöbb 100 éves embere.

A kitünő Jogurton kívül a dús cukortartalmú szénhydrátok, rizs, árpa nagyobb mennyisége s amellett egészséges tehenek nyers vagy aludtteje is okozhat beleinkben tejsavas erjedést. Már ezen szempontból is nagy előnnyel bír ránk nézve a vegetariánus étkezés.

Ételeink és italaink megválasztásában nagy elővigyázatra van szükségünk. A tápszereknek, pl. halnak, osztrigának mindenekelőtt frissnek kell lenniök. Az ilyen ételek, ha nem frissek, nemcsak helybeli zavarokat, bélbetegségeket, hanem mérges anyaguk felszivódása által általános mérgezést is idézhetnek elő. Szerencsére a bél hasmenés által védekezhet ez ellen, vagyis önmagától igyekszik gyógyulást keresni.

Követnünk kell tehát ilyenkor a természet ujjmutatását. Ha olyasvalamit ettünk, ami eredete vagy minősége miatt gyanúsnak tünik fel előttünk, akkor tanácsos azonnal székelést előidézni és e célból hatásos hashajtószert bevenni.

Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a mindennapi székletét, még bő mennyiségben is, elegendő volna beleink teljes megtisztításához. A belek kanyarulataiban, a vakbélben stb. visszamaradhatnak székrészletek, melyek sokáig ott időzve megvastagodnak. Ezek csak erélyesebb beavatkozás, hashajtók révén távolíthatók el és némely ember, akinek különben megvan a mindennapi széke, meglepetve fogja látni, hogy ilyen drasztikus eszköz által rendes székletén kívül fekete, kemény bélsártömegek is eltávoznak melyek a bélben való hosszas tartózkodásnak jelei. Az ilyen hashajtók mindazonáltal csak egyszer hetenként használandók. Megválasztásukban elővigyázatosnak kell lennünk, mert ezek erős hatást gyakorolnak a bél beidegzésére. Ha mindjárt erős hashajtót szedünk, akkor a bél megszokja és azontúl csak igen drasztikus és erélyes ingerekre reagál. Előfordulhat például, hogy a székrekedés erős hashajtó után még jobban fokozódik. Minthogy pedig a hashajtók gyakori használata a bél renyheségét csak fokozza, legcélszerűbb a kiürülést természetes eszközök által előidézni. Ezt legegyszerűbben ételeink előnyös megválasztásával érhetjük el. Az előbbi fejezetben már felsoroltuk azokat a tápszereket, melyek mindennapi székletéthez vezetnek. Ehelyütt csak megemlítem egyes asszonyoknak azt a rossz szokását, hogy étkezés közben semmiféle folyadékot nem vesznek magukhoz, miáltal megnehezítik a száraz béltartalom előrejutását.

A székrekedés nőknél gyakrabban fordul elő mint férfiaknál. Közismert tény, hogy a női nemiszervek elváltozása bélzavarokkai jár. Szabálytalan menstruációkor, sőt a rendesnél is beállhat nőknél a székrekedés, pajzsmirigyük is gyakoribb elváltozást mutat, mert a belekkel közös beidegzése van s ez magyarázza meg a nőknek oly gyakori Basedow-féle betegségét és golyváját. Minthogy a bél renyhesége az epének az epeutakban végbemenő keringését is csökkenti, az epekövek is jóval gyakoribbak nőknél mint férfiaknál. A nőknek azonkívül az a rossz szokásuk is megvan, hogy megfeledkeznek a székletét pontos betartásáról. Különösen fiatal leányok teszik ezt. Ha azonban nem ügyelünk a belek ilynemű figyelmeztetésére, akkor mi magunk mesterségesen szoktatjuk őket a renyhe működésre.

Egyébként is ügyeljünk arra, hogy beleink idegei és izmai ne legyenek túlságos gyakori izgalmaknak kitéve. Mert megfigyelhetjük bármikor, hogy az idegek és még inkább az izmok gyakori izgalma azoknak tartós kimerülését és elfáradását hozza létre.

6. A vesebetegségek okai és elhárítása.