Part 2

Említettük már, hogy petefészküktől megfosztott, vagy petefészekbetegségben szenvedő asszonyoknak bajuszuk vagy szakáluk szokott nőni; viszont olyan férfiaknak, akik herehiányban szenvednek, a bajuszuk hiányzik és hajuk is rövid marad. Érdekes az a tény, hogy elmebetegek is korán őszülnek, ami valószinűleg onnan ered, hogy elmebetegeknél gyakran lép fel a pajzs- és ivarmirigyek elváltozása.

A bőr táplálása is nagy mértékben függ a pajzsmirigytől. Ha ez beteg, vagy eltávolítjuk, akkor az izzadtság- és faggyúmirigyek elsorvadnak. Myxödémánál a bőr száraz és nem képes izzadni, míg pajzsmirigykészítmények bő adagolásánál, vagy a Basedow-féle betegségnél erős izzadást látunk.

A pajzsmirigy, hypophisis és az ivarmirigyek a melegképződésre is befolyást gyakorolnak. Igy pl. myxödémásak vagy kasztráltak nyáron is panaszkodnak arról, hogy kezük és lábuk fázik. Egy 67 éves asszonynál, kinek 30 év előtt kiirtották a petefészkét, megfigyeltem, hogy a legmelegebb nyári napokon is jéghidegek voltak a végtagjai, és nyári automobilutazásai közben, habár nehéz bundákba volt burkolva, mégis fázott. Pajzsmirigy- vagy petefészekkivonatok adagolásával mesterségesen növelhetjük ilyen esetekben a melegképződést. A Basedow-kórnál viszont, minthogy itt a pajzsmirigyek túltengése van jelen, a betegek folytonos melegről panaszkodnak. Ugyanezt észleljük az akromegáliában szenvedő betegeknél, mivel ennél a betegségnél is rendesen túlságos nagy a pajzsmirigy kiválasztása. Cukorbetegeknek a kór első éveiben gyakran meleg, míg a későbbi években hidegérzetük van, mert a pajzsmirigy eleinte túlteng, később pedig kimerül.

A pajzsmirigy eltávolítása a bőr alatti szövetekben is jelentékeny elváltozást okoz. A kötőszövet és zsírszövet erősen gyarapodik. Hertoghe kiirtotta egy fiatal bika pajzsmirigyét s az állat néhány hónap alatt 30 kilót hízott; ugyanezt észlelte egy csikónál is.

Számos adat bizonyítja különben a pajzsmirigynek a zsírszövetre gyakorolt hatását. Pajzsmirigytabletták szedésekor a zsírszövet tudvalevőleg erősen megfogy, mivel ezek az oxidációt elősegítik.

Teljes vagy részleges pajzsmirigyhiányban szenvedő embereken nagymennyiségű zsír képződik, anélkül hogy túltáplálás esete forogna fenn, sőt az ilyen betegek étvágytalanság folytán csak keveset esznek. Én tehát ennek folytán már 1904 óta kétféle elhízást különböztetek meg: »exogén« elhízást, mely külső körülményektől – különösen a táplálkozás módjától – függ, és »endogén« elhízást, amelyet a szervezetünkben levő és az oxidációt elősegítő mirigyek, t. i. a pajzsmirigy, hypophisis és ivarmirigyek okoznak. Az »endogén« elhízás nincsen összefüggésben a túltápláltsággal, amint azt az 1904. évi francia belgyógyászati kongresszuson kimutattam, hanem ezt az elváltozást csakis a fentemlített mirigyekre ható betegségek, amilyenek a ragályos bajok, gyakori terhesség, nemi kicsapongások, az alkohol túlságos élvezete stb. okozzák. Ezekben az esetekben a – különösen asszonyoknál óriási arányokat öltő – elhízást a pajzsmirigynek, illetve a petefészeknek túlságos megerőltetése következtében beálló kimerülése okozza.

Loewy és Richter, valamint Curatulo és Tarulli minden kétséget kizárólag bebizonyították, hogy az ivarmirigyek a szövetek táplálását feltünő módon befolyásolják. Kimutatták, hogy a kasztráció az oxidációképesség csökkenését vonja maga után. Herekivonatokkal táplált herélt kutyáknál ez a képesség növekedett; még nagyobb volt az oxidációképesség, ha ugyanezeknek a hímkutyáknak petefészekkivonatokat adtunk. A legjobb eredményeket pedig a petefészekkivonatokkal táplált kasztrált nősténykutyáknál érték el; ezeknél az oxidációképesség növekedése átlag 67·7%. amazoknál pedig 44·5% volt.

Narbuth volt az, aki a hypophisisnek az anyagcserére gyakorolt hatását kutatta. Ő azt találta, hogy ezen szerv kiirtásakor az oxidáció csökken, növekszik ellenben hypophisiskivonatok adagolásával. Legtöbb esetben hízást látunk a hypophisis elváltozásainál, vagyis az akromegáliánál fellépni. Észleltek azonban olyan sok esetet is, ahol a hypophisisdaganat következtében fellépő hízást nem kísérte az óriásnövés; így egy 9 éves leány, miután hypophisise sebesülés következtében megsérült, rendkívül elhizott. (Madelung.)

Ezek az általam »endogén«-nek nevezett elhízási esetek egész más kórképet mutatnak mint a túltápláláskor fellépő hízások. Aki sokat eszik és kevés testmozgást végez, annak arca gyakran vörös, vérbőségben szenved, könnyen kihevül, hamar izzad és ritkán van székrekedése, míg az endogén esetekben rendszerint halványság, hidegérzet, székrekedés, száraz bőr és izzadás hiánya mutatkozik.

A hasnyálmirigy is erős befolyást gyakorol az anyagcserére, amennyiben teljes kiirtása nagyfokú lesoványodást és erős súlyveszteséget von maga után, amit a cukorbetegnél észlelhetünk.

Mindezek után, azt hiszem, nem tévedek, ha azt a következtetést vonom le, hogy külső megjelenésünket és szöveteink épségét vérmirigyeinknek belső kiválasztása szabályozza.

3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és jellemünkre.

Ha egy szellemi fejlődésében visszamaradt idióta gyermeket állati pajzsmirigykivonattal táplálunk, rövid idő mulva csodás megfigyelést tehetünk. A gyermek szemmelláthatólag gyarapodik, nemcsak testileg, de szellemileg is, és azt az örömet is megérhetjük, hogy normális szellemi képességekkel megáldott intelligens ifjúvá serdül. Maga ez az egy megfigyelés is rávezethet arra a feltevésre, hogy a pajzsmirigy bizonyára nagy befolyást gyakorol központi idegrendszerünkre és szellemi munkásságunkra.

Hogy ez tényleg így van, azt nagyban bizonyítja az a tény, hogy a pajzsmirigy bármely elváltozása egyszersmind a központi idegrendszer elváltozását is előidézi. Minthogy pedig a többi mirigy, különösen az agymirigy (hypophisis) és az ivarmirigyek betegsége hasonló jelenséget mutat, nagy a valószinűség, hogy ezek a mirigyek központi idegrendszerünk épségét s vele egyetemben szellemi képességeinket nagy mértékben befolyásolják, amit bizonyítani akarunk.

Ha egy kretinnek (hülye) agyvelejét, aki tehát pajzsmirigysorvadásban szenved, összehasonlítjuk egy normális ember agyvelejével, akkor gyakran azt látjuk, hogy a barázdák száma csekélyebb és hogy azok kevésbbé mélyek. Ennek a kórbonctani elváltozásnak megfelelnek a klinikai tünetek is. Messze vezetne, ha ezeket mind fel akarnók sorolni. Mi csak ezeknek a tényezőknek a szellemi tulajdonságokra gyakorolt káros hatását akarjuk itt felemlíteni. Pilcz szerint a myxödémások legjellemzőbb tünetei: a lassú gondolkodás, közönyösség, gyönge emlékezőtehetség és álmosság. Mindezeket a tüneteket a vénségnél is látjuk és már ezen oknál fogva is a vénséget a myxödémás állapothoz hasonlónak tartjuk.

Fontosnak tartjuk még azt a tényt is, hogy amikor a pajzsmirigyet kiirtjuk, vagy ha az degenerálódik, olyankor a szellemi képességek is súlyos kárt szenvednek, mely legmagasabb fokát az idiotizmusban vagy a kretinizmusban szokta elérni.

Egyáltalán megváltoznak mindazok a képességek, amelyeket mi jelenlegi élettani ismereteink alapján a nagy agykéregbe helyezünk, t. i. az intelligencia, akarat, emlékezőtehetség stb. Ebből tehát azt a logikus következtetést vonhatjuk le, hogy ezeket a képességeket a pajzsmirigy szabályozza. És valóban, amint a pajzsmirigy elváltozik, rögtön megváltoznak ezek a tulajdonságok is. A betegek ilyenkor csak azokra az eseményekre emlékeznek, amelyek a pajzsmirigy elváltozása előtt történtek, míg az azóta előfordult eseményeket már nem képesek a nagyagykéregbe befogadni. Ehez tehát valószinűleg a pajzsmirigy teljes épsége szükséges, ami abból is kiviláglik, hogy, ha az ilyen betegeknek pajzsmirigykészítményeket adunk, úgy sokkal jobban megtartják emlékezőtehetségükben az eseményeket és a feledésbe merültekre könnyebben visszaemlékeznek. Számos betegemen észleltem ezt; e helyütt csak felemlítem egy igen kövér, Siámban élő angol úr esetét, aki pár nappal pajzsmirigykúrája után, éjfélkor felkelt ágyából és három órával a pajzsmirigytabletták szedése után íróasztalához ült, hogy egy tudományos munka megszerkesztéséhez fogjon. Dr. Hertoghe, az ismert pajzsmirigykutató pedig elmondta nékem, hogy előadása előtt néha 3–4 pajzsmirigykivonatot szokott magához venni.

Nem ritkán észleltem olyan eseteket is, amikor csekély intelligenciájú egyének állapotában pajzsmirigykivonatok szedése javulást idézett elő. Igy nemrég egy 69 éves amerikai asszonyt kezeltem, kinek érelmeszesedése volt, azonfelül szédülésről panaszkodott, mely a járásban akadályozta. A kezelés előtt még meglehetősen korlátolt nő intelligenciája napról-napra növekedett, angol ápolónőjének nem csekély meglepetésére, aki elmesélte, hogy míg azelótt mindent tehettek vele és bármely parancsra engedelmeskedett, addig most minduntalan kifogásokat tesz és mindennek az okáról kérdezősködik.

Feltünően hat a pajzsmirigy a kedélyre. Ha betegség folytán elváltozik, úgy feltünő változásokat látunk a kedélyállapotban fellépni.

Oly egyénekről, akik myxödémában vagy a pajzsmirigynek csak részleges hiányában szenvednek, gyakran nyomott kedélyhangulatot látunk; többnyire sötét gondolatok foglalkoztatják őket, anélkül hogy erre a legkisebb okuk volna. Folytonosan aggódnak a legjelentéktelenebb dolgok esetleges következményei miatt.

Hasonló esetet észleltem egy 42 éves elberfeldi nőn, akin a pajzsmirigyhiány (hypothyroidia) más jelenségei is látszottak s akit ottani orvosa segítségével jodothyrin-tablettákkal kezeltünk, minek folytán a nő nyomott hangulata csakhamar javult. Amikor azonban a nyarat vidéken töltötte s a kúrát elhanyagolta, ismét súlyos kedélybeli elváltozások tünetei léptek fel. A melankólia egyes eseteiben szintén kedvező eredményt észleltem a pajzsmirigytabletták adagolása után.

Megfigyeléseim szerint a pajzsmirigy az álomra is nagy befolyást gyakorol. Túltengése esetében súlyos álmatlanság lép fel, mig ellenben elcsenevészesedése következtében nagy álmosság jelentkezik. Kísérleteimből kitünik, hogy a pajzsmirigyüktől megfosztott állatok szérumával előidézhetjük az álmot s ezzel az álmatlanság súlyos eseteiben értem el kedvező eredményt.

Ezzel ellentétben álmatlanság lép fel a pajzsmirigy túltengésénél, a Basedow-féle betegségnél s ugyanezt érhetjük el pajzsmirigykészítmények adagolásával is.

Hogy mily nagy az a befolyás, amelyet a pajzsmirigy kedélyünkre gyakorol, mutatja az a körülmény is, hogy akaraterőnk teljesen alá van neki vetve. Igy láthatjuk, hogy az az állat, amelynek nincs pajzsmirigye, vagy az az ember, kinek a mirigye sorvadt, minő gyönge, akaratnélküli, minden energiát nélkülöző lénnyé változik át. Az ilyen egyéneknek bármit is könnyen szuggerálhatunk; s egy erős akaratú ember könnyű szerrel bűntársává teheti, amit a philadelphiai »Medicolegal Society« ülésén a bűnről tartott előadásomban be is bizonyítottam. Kimutattam, hogy, miután a vérmirigyek a kedélyállapotot nagy mértékben befolyásolják, ennek folytán kóros állapotukban a kedélyben is elváltozások lépnek fel. Ezen az alapon két olyan főtényezőnek a megkárosodása következhetik be, amelyek sorompó módjára tartanak vissza bennünket a bűncselekményektől. E két tényező: a szabadakarat és a jó és rossz megkülönböztetése. Ha az első hiányzik, akkor nem tudunk magunkon uralkodni, a második nélkül pedig nem vagyunk képesek cselekedeteink horderejét megítélni és minden megfontolás nélkül cselekszünk.

A Basedow-kórban szenvedő betegeknél rendszerint nagyfokú izgatottságot észlelünk, ezzel ellentétben a myxödémásoknál levertség, sőt néha melankólia is mutatkozik. Számos esetben a menstruáció is kimaradt. Ilyen esetekben pajzsmirigykúrával, vagy pedig petefészektabletták adagolásával kedvező eredményhez jutottam. Elmebetegeknél is előfordulhat a pajzsmirigy megnagyobbodása. A Michigan-államban fekvő Pontiacban (Egyesült Államok) az elmebetegek menhelyén 600 beteg közül százon észleltem ezt a jelenséget.

Már az első fejezetben kimutattam, hogy a pajzsmirigy és a petefészkek szoros összefüggésben állnak egymással. Az egyik megbetegedése rendszerint maga után vonja a másiknak kóros elváltozását. Ennek folytán nemcsak a petefészkek betegségénél észlelhetjük a pajzsmirigy megnagyobbodását, hanem a menstruációkor, az ivarérés közeledtével, terhességkor és a havi folyás végleges megszünése utáni első években is (klimakterium). Ha pedig a pajzsmirigy beteg, úgy a beteg lelkiállapotában is változások várhatók amelyek asszonyoknál és leányoknál a fent jelzett esetekben tényleg fel is szoktak lépni. Néha ez valóságos lelkizavarrá fajul. Igy vannak például esetek, mikor a leányokat az ivarérés idejében nagy vándorlóhajlam fogja el.

Bűncselekményeket is szoktak ilyen esetekben elkövetni olyan asszonyok, akiknek példás előélete kiáltó ellentétben áll ezzel. Előfordulnak néha kleptomániás esetek, de nem ritkán nagyobb bűncselekmények is. Igy Franciaországban nemrég egy vasúti pályafelvigyázó 18 éves neje áldott állapotban egy csekély pénzösszeg miatt borzalmas rablógyilkosságot követett el. Dr. Verwaek, a brüsszeli St. Gilles fegyház orvosa, közölte velem egy munkásnő esetét, kinek a törvénnyel soha semmi dolga nem akadt, de két ízben, amikor teherben volt, lopott valami csekélységet, ami miatt súlyosan megbüntették. Kivánatos volna, ha a törvényszék ezeket a tényezőket humánus módon figyelembe venné és ha nő áll a törvény előtt, különösen pedig olyan esetekben, amikor a bűntény és annak oka között semmiféle okozati összefüggés nem található, a törvényszék kutatná, vajjon a nő a bűntett elkövetésekor nem volt-e a fent jelzett állapotok egyikében?

Férfiaknál is okozhat az ivarmirigyek betegsége ilyen lelki elváltozásokat, kedélyállapotuk pedig mindenképpen megváltozik ilyenkor. Igy például felnőtt kasztrált egyének, akiknek mindkét heréjét eltávolították, melankólikusak lesznek; ezt a híres Dupuytren észlelte először. Szerencsére most már kasztráció esetében a heréknek egy részét meg szokták hagyni.

Hogy mily nagy a férfi ivarmirigyeinek az idegrendszerre gyakorolt hatása, azt az is mutatja, hogy idült kankó esetében neuraszténia fejlődhetik, néha igen súlyos mértékben.

Neuraszténia és hisztéria igen gyakran keletkeznek az ivarmirigyek elváltozása után és éppen ezért talán jogos volt e könyv szerzőjének az 1905. évi lüttichi neurológiai kongresszuson az az állítása, hogy a neuraszténiának és hisztériának csakúgy megvannak a maguk kórbonctani elváltozásai, mint a többi betegségeknek s ezt leggyakrabban egyes vérmirigyek, különösen a pajzs-, ivarmirigyek és a hypophisis elváltozásai okozzák.

Cukorbetegeknél, akiknél a pajzsmirigy szintén elváltozást mutat, nagyon gyakran lép fel a neuraszténia. Sokszor azoknál a férjhez nem ment nőknél is észleljük, akik teljes nemi tartózkodásban élnek. Ezeknél a nőknél feltünő gyakran ideges emésztési zavar, különösen pedig a gyomoridegek túlérzékenysége állapítható meg. Evés után nyomásról és fájdalomérzésről panaszkodnak gyomrukban. Közelfekvő az a gondolat, hogy bizonyára vannak ingerek, melyek az ivarmirigyekből elindulva, a gyomornak két főidegét: a sympathicust és a vagust izgatják és így idegágainak túlérzékenységét hozzák létre. Ezek azután a legkisebb ingerre is reagálnak, ennek folytán a gyomormirigyek izgalomba jönnek és sok gyomorsavat választanak ki. Igy magyarázom meg magamnak a gyomor túlságos savtartalmát olyan egyéneknél, akik teljes nemi tartózkodásban élnek, mely jelenség észleleteim szerint férfiaknál is elő szokott fordulni. (Lásd az ivarmirigyek egészségtanát tárgyaló fejezetünket is.)

Már száz év előtt kimutatta Gall, hogy kasztráció után, embernél és állatnál egyaránt messzemenő elváltozások lépnek fel a központi idegrendszerben. Állításait újabb időben Rieger megcáfolja és pedig, ahogy azt Möbius Gall védelmére felhozza, egy pár házinyúl lefejezése alapján.

Jóval később Vimont foglalkozott ezzel a kérdéssel, aki teljes kasztráció után szintén észlelte a kisagy jelentékeny csökkenését, azután Leuret és Hoffman voltak azok, akik lovak, disznók és kosok kasztrációja után a kisagy csökkenését figyelték meg.

Közismert dolog, hogy a herélt állatok jóval gyöngébbek. Nem hiszem, hogy akadna valaki, még ha a Nyugat prairiejein is nevelkedett volna, aki szivesen lovagolna csődörön. Ha azonban fiatal korában kiherélik, akkor megjuhászodik és engedelmes lesz. A paraszt is bizonyára szivesebben fog ekéje elé ökröt vagy tehenet, mint egy zabolátlan bikát. Mialatt a pajkos fiúk télen az udvarban hancúroznak, a leányok csöndesen ülnek anyjuknál a meleg szobában. Különösen az ivarérés idején mutatkozik ez a nagyfokú különbség. Ha hím állat húsát esszük, pl. bikáét vagy vaddisznóét, úgy rögtön kiállhatatlan ízt érzünk. Amikor a németek 1870-ben Párist ostromolták, a kiéheztetett franciák a kecskebakok husát erős savakkal igyekeztek szagától megfosztani, ez azonban nem sikerült. Az ivarmirigyek tehát minden bizonnyal kiválasztanak bizonyos anyagot, amely mint ezeknek a mirigyeknek belső váladéka azután a szövetekbe szívódik.

Ami pedig azt az embert, aki ivarmirigyeinek teljes birtokában van, a többitől megkülönbözteti, az a bátorság. Eunuchoknál, valamint a herélt állatoknál hiányzik ez a tulajdonság, ezek gyávák és rabszolga módjára hunyászkodnak meg. Ha a vénülés idejében ezek a mirigyek sorvadnak, – szerencsére ez nem minden férfival történik meg – akkor a bátorság is csökken. Ugyancsak hiányzik e tulajdonság azoknál is, akik nemi kicsapongások következtében elzüllenek.

Nagy szellemi képességekhez feltétlenül egészséges ivarmirigyek szükségesek. Nem igen akadt még olyan herélt ember, aki nagyfokú intelligenciája vagy pedig találmányai révén kitünt volna. Nagy tudósokat vagy írókat sem találunk közöttük.

Ezzel ellentétben láthatjuk, hogy a nagy szellemi titánok, mint Napoleon, Goethe, Victor Hugo, Ibsen és mások, igen élénk nemi érzettel voltak megáldva. Azt a tényt, hogy ezek a szellemi nagyságok még idősebb korukban is figyelemreméltó dolgokat alkottak, talán abból magyarázhatjuk, hogy öregebb emberek ivarmirigyei, vagyis e mirigyek belső váladékának szabad kiömlései, nem ritkán teljesen egészségesek. Egyébként a szerelem is lelki tulajdonság, melyet csak akkor képzelhetünk el normálisnak, ha egyszersmind az ivarmirigyek is épek. Nem egy leányzó mondana le szíve választottjáról, ha valamiképp megtudná, hogy az valamely szerencsétlenség vagy betegség folytán elvesztette férfiasságát. Még tiszta plátói szerelmet se tudnék ilyen körülmények közt elgondolni. A férfias jelleg az, amit a nő a férfinál szeret! De elképzelhető-e ez anélkül, hogy a férfinak ne volnának ép ivarmirigyei?

Erő, bátorság, nagylelkűség, jószívűség és önzetlenség azok a tulajdonságok, melyek feltétlenül a férfiúi ivarmirigyek épségétől függnek s ezt, úgy hiszem, a női emancipáció harcosnői is be fogják látni. Mindig győzni fog az a hadsereg, – kedvező viszonyok között – melyben a katonák nemi szervei sem kicsapongások, sem pedig betegség által nincsenek megtámadva! E mirigyeknek egészsége, betegségüknek mindenképpen való megakadályozása legyen minden katonai parancsnoknak első feladata! A régi germánoknak az elsatnyult rómaiak felett aratott győzelme elég példa erre.

Igen értékes tulajdonságok még, s ezeket csaknem kizárólag férfinál találhatjuk, a kezdeményezés, az alkotás és a találékonyság. Minthogy ezek a nőnél többé-kevésbbé fejletlenek, érthető, hogy a szépművészetek terén oly kevés művésznőt találunk. Ha még oly szépen is fest egy nő, a műértő a kép megtekintésekor mindjárt ki fogja találni, hogy női alkotás. Hiányzik belőle többnyire az erő és az a kifejezés, amely, mondjuk, egy Velasquez tulajdonsága. Ha azonban kivételesen fel is leljük ezeket a tulajdonságokat a nőnél, akkor azok rendszerint férfias tulajdonságokkal vannak megáldva. Igy pl. Bonheur férfiruhákat hordott, egy belga festőnő pedig, akit személyesen ismerek és aki nagy művésznő, oly szenvedélyes dohányzó, akár egy férfi.

Virágok vagy pedig tájképek festéséhez a nők is kiválóan értenek, a kópiákban pedig mindenesetre felülmulják a férfit. Egyáltalán az utánzás tehetsége a nőknél igen ki van fejlődve, mint szinésznők pedig elsőrangút produkálnak. Rachel, Sarah Bernhardt, Duse vagy a hollandi Bouwmeesterné művészetét férfi csak ritkán érte el. A költészet terén is kiváló nőkre akadunk.

Kiváló erénye a nőknek a szorgalom is. Amikor diákkoromban egy bécsi nagy kereskedelmi iskolában tanítottam, amelyet sok száz tanuló és tanulónő látogatott, megfigyeltem, hogy a leányok valósággal versenyeztek egymással szorgalom dolgában, teljes ellentétben a fiúkkal.

Erényesség, szelídség, könyörületesség, szánalom, bizalom és hit az ideális női tulajdonságok közé tartoznak. Ezekhez azonban rendszerint a még életképes és egészséges petefészek is megkivántatik. A havi baj végleges elmulása után ezek a szép tulajdonságok gyakran csökkennek, néha teljesen megszünnek. A hit ilyenkor némely nőnél babonává, bigottsággá vagy általános bizalmatlansággá szokott fajulni. Szerencse, hogy a nők és férfiak különböző tulajdonságokkal vannak felruházva. A házasságnak tehát más, később tárgyalandó előnyén kívül az az előnye is megvan, hogy a különböző férfiúi és női tulajdonságok egy harmónikus egésszé olvadhatnak össze. Más a férfi és más a nő bonctanilag és élettanilag is, eltekintve a nemi különbségektől. Éppen ezért kérdés, vajjon helyes-e az, hogy a nők minden ügyüket férfibiróságok elé kénytelenek vinni, noha azok nem igen tudják az ő gyakran rejtélyes gondolatmenetüket követni. Mely férfi tekinthet bíró gyanánt a nő lelkébe!

Lehetséges, hogy a női emancipáció terjedése folytán némelyik női tulajdonság előnyös változáson fog átmenni, reméljük azonban, hogy mások viszont nem fognak kárt szenvedni.

A herélteknek nincsenek jó tulajdonságaik. Azok a tudósítások, melyeket 1902 nyarán, mint a sah karlsbadi orvosa, három perzsa császári orvostól azonkívül egy sereg udvari méltóságtól, tehát olyanoktól, akik már sok száz eunuchot láttak, kaptam, a rossz tulajdonságok egész sorozatát tárják elénk. Veszekedők, hamisak, ravaszak, babonásak, főleg pedig gyávák és kegyetlenek, igen hiúk és gyerekesek. Senkit sem szeretnek, talán csak némely állatot, mint a macskát, de azt is kinozzák.

Ha férfinál idősebb korban degenerálódnak az ivarmirigyek, akkor jellemének tulajdonságai is megváltoznak. Gyakran félénkséget, önzést, kapzsiságot figyelünk meg. Előrehaladott korban könnyebben válnak orgazdákká és uzsorásokká. Szerencsére nem mindig lép fel ilyen degeneráció, mert idősebb férfiaknál a herék néha még jó állapotban vannak.

Már előbb is említettem, hogy a kasztráltak egyik tulajdonsága a kegyetlenség. Ha tehát olyan egyének, akik dementia praecoxban (korai butulás) szenvednek, kegyetlenkednek, vagy p. o. gyilkolnak, ezt is okozati összefüggésbe lehetne hozni az ivarmirigyek elváltozásával. Már több izben észleltem ilyen esetekben úgy férfiaknál, mint nőknél, dacára hogy a huszas években voltak, a másodlagos nemi jellegek hiányát. A férfiaknak nem volt bajuszuk, a herék némelykor még nem szállottak le, vagy sorvadtak voltak, (két ilyen esetet észleltem nemrég Dercum tanár filadelfiai elmeosztályán) nőknél fejletlenek az emlők, a menstruáció pedig hiányzott, vagy szabálytalanul jelentkezett. Viszont férfiak által felindulásban elkövetett gyilkosságok vagy kegyetlenkedések nem ritkán az ivarmirigyek túlságos működéséből magyarázhatók.

A vérmirigyek, nevezetesen az ivarmirigyek elváltozása és a bűntett elkövetése között tehát ezek szerint van összefüggés, már csak azért is, mert az ilyen egyének intelligenciája is elüt a többi emberétől.

Nemcsak kasztráltaknál, hanem hereelégtelenségben szenvedőknél is észlelhetjük ezt az elváltozást.