Part 16

Alig néhány órája távozott, hát Kázmérnak czímezve nagy láda érkezik. Kiváncsian vették körül, s a mint kicsomagolák, e felirást olvasták: «Vizeki Kázmér kedves öcsémnek hagyományozom.» Kelet és tanuk aláirása.

– Mit jelentsen ez?

Kibonták a ládát, s ott volt benne a tömérdek ezüst, közte egy nagy szekrény e felirással «Vizeki Kamillának.» Megnyitják, s drágábbnál drágább ékszerek villantak szemeikbe.

– Áldott jó teremtés! – sohajtá Kázmér – ő akkor is szeretett, mikor engedetlen valék.

Kamilla kissé elszomorodva mondá:

– Tán megbántad?

– Tudod, hogy naponként hálát adok Istenemnek. E drágaságnál nekem többet ér egy mosolyod.

– Azért mondom csak, mert örökké szeretem hallani, hogy szeretsz.

– Hát nem annak folytonos ismétléséből áll-e egész életem?

– Épen mint az enyém!

És míg száz közül kilenczvenkilencz a kincses ládának esett volna, ők egymás karjaiba estek.

XXXII. (Családi események.)

Valeriának igaza volt, hogy e két nap menyországából van kiszakítva, ő már akkor közelebb állt oda, mint a földhöz.

Mulatása Kázméréknál hattyúdala volt.

A sok izgalom, előhaladott kora és egy erős meghülés a jólelkű Valeriát ágyba sujtá, s nehány nap mulva, jámbor életéhez méltón mult ki.

Kázmér és Kamilla igaz szívvel megsiraták, méltó gyászt öltöttek.

Zárai Gyula sehol sem lőn található, hogy a gyászeseményt vele tudathatnák; Angelique el sem jött a végtiszteletet megadni annak, ki neki életében annyit adott. Volt neki más gyásza, Dell’Orto maig sem tért vissza.

Valeria végnapjaiban nem tőn új intézkedést, a jószágok terhökkel együtt Záraiéknak maradtak, Fogaras uram nagy részére mindjárt kezet is tett.

De volt, mi a világot igen meglepte, s felvilágosításul szolgált azon körülményre, hogy Valeria utolsó időkben mesés adósságba verte jószágait; életét kétszázezer forintig biztosítá Kázmér részére, mit az illető társaság azonnal ki is fizetett.

Kamilla az összegből egyszer mindenkorra tizenötezer forintot kért. Kázmér, a nélkül, hogy kérdené mire, örömmel átadá.

Tízezer forintot azonnal útnak indított Párisba. Tán ékszerért vagy piperére? Ő nem oly régen gazdag, hogy már is hálátlan tudna lenni, Mathilde és Paul testvéreknek, az ő megmentőinek küldé hála és elismerés jeléül; ötezer forintért pedig díszes emléket tőn Valeria sírjához.

Kázmért nejének ezen szívnemessége könnyekre indítá.

A váratlan gazdagság nem járt minden aggodalom nélkül, ezentúl Kázmér csak nem maradhat dombai haszonbérlő, pedig innen megválni oly nehéz! Domba volt a barátságos sziget, mely a hajótörés után menhelyt adott; a zaklatott élet fáradalmait itt pihenék ki; szerelmöket egész boldogságban csak itt élvezék; itt ismerkedtek meg a valódi munka áldásaival; itt látogatta és bocsátott meg nekik Valeria, s végre házas életök minden szebb és édesb emlékei ide kötvék, aztán innen váljanak meg? – Sokszor sírtak e felett és voltak pillanatok, midőn azt hitték, könnyebb volna a kétszázezer forinttól, mint e helytől megválni.

Báró Újfalvy ezt sejtette, nem is késett méltányos feltételek alatt örök ároni átengedéssel megkinálni Kázmért, úgy is – mondá – nagyon kiesik kezemből.

Ez volt a meglepetések koronája.

Az angyalok mosolyogtak a szép életre, mely Dombán meghonosult, s egy szentnek láthatlan keze osztá áldásos jótéteményeit a vidéken, mióta Kázmér és Kamilla lettek uraivá; nem volt nyomor és szükség többé a nép között; az erény és vallás felvirágzott, mert a nép örömmel követte példáját azoknak, kik nemcsak szóval, de tettel is keresztények.

Néhány hónappal később szokatlan mozgalom uralkodott a dombai urilakban; cselédek futkostak, az orvos jött-ment, s Kázmér rendkívül izgatottsággal várta egyik tudósítást a másik után. Egyszerre örömzaj tölté el a házat.

Kázmér rohant, hogy első legyen, ki nejének szerencsét kiván, később kocsira ülteté Dömét, s levéllel Ujfalvy Vilmoshoz küldé, Párisba pedig távsürgönyöztetett.

Tizednapra Kázmér egy hölgyet vezete karöltve Kamilla ágyához.

Kamilla előbb hosszasan nézett, aztán nevetett, addig nevetett, míg könnyei megeredtek.

A hölgy ráborult és zokogott.

– Mathilde! Mathilde! – fuldoklá Kamilla.

– Kázmér úr meghivott és én eljöttem keresztanyának.

– A keresztapa is itt van már – mond Kázmér – bevezethetem?

– Örömmel várom.

Kázmér elment, s alig engedett időt, hogy a két hölgy szive szerint összeölelkezhessen, visszatért Ujfalvy Vilmos báróval.

A keresztelés megtörtént, mely alkalommal mint főszemélyek, egy főúr és egy munkásnő fogott kezet; tehették pirulás vagy gyűlölet nélkül, mindkettő osztályának dísze, szívnemesség és lélekemelkedettségben egyenlők. A gyermekre kivánatos, míg az egyiknek példás jellemét, a másiknak kitünő szorgalmát örökli, sohse feledje, mikép úgy a legmagasb, mint a legalsóbb osztályban is vannak emberek, kiknek erénye és tulajdonai előtt meghajolni méltó, és igen szegény az, kinek csak a rang ad tiszteletet.

TARTALOM.

DEGRÉ ALAJOS. Irta _Mikszáth Kálmán_ V A SZÁMŰZÖTT LEÁNYA 1 I. Fiatalság példánya 3 II. Rendetlen élet 12 III. Egy kedves teremtés 21 IV. A nagynéne 30 V. Nagylelkű rokon 39 VI. Megzavart álomért egy szép ábránd 48 VII. Egy estély, mely jól kezdődik 56 VIII. Egy estély, mely rosszúl végződik 66 IX. Új fordulatok 76 X. Szomorú kilátás 87 XI. Egy fiatal leány diadala 96 XII. Igaz barátság nem mindig hül el 107 XIII. A nagy világban sok a komédia 116 XIV. Egy példás életű vőlegény ügyei 125 XV. A vőlegény 134 XVI. Kinek esküvőjén jelenik meg Valéria? 142 XVII. Új házasok 152 XVIII. Hogy élnek nagy lábon? 162 XIX. A jószivű nagynéne, ki tettét bánni kezdi 170 XX. Megérkezés 181 XXI. Öröm és gyász 190 XXII. Szükségben jó tanács 199 XXIII. Reggeltől estig Párisban 208 XXIV. A kit a sors üldöz 217 XXV. A jószivű teremtés 229 XXVI. Az ég is megszánta 238 XXVII. Vihar után egy napsugár 250 XXVIII. Egy szép vasárnap 257 XXIX. A miről nem is álmodtak 268 XXX. A ki hogy vet, úgy arat 280 XXXI. Hogy találkoznak a jók? 290 XXXII. Családi események 303

KÉPJEGYZÉK.

1. Degré Alajos arczképe II 2. Zárai Gyula 4 3. Angelique pipereasztalánál ült 21 4. Ott látta kedves öcscsét pamlagán elterűlve 39 5. Verdesi nem közönséges alak 59 6. – És nekem nagy bánatot hoztál fejemre 78 7. Kamilla buzgó áhítattal végzé imáját 96 8. Fogaras olvasott 130 9. Az egész szertartás alatt mozdulatlan arat 151 10. A vonat elrobogott 182 11. – Atyám! édes jó atyám! 191 12. Falhoz, vagy kapuhoz dőlt 213 13. «Luciá»-ból az őrülési jelenet volt 242 14. – Mathilde! Ez oly csekélység… 263 15. Kázmér karjait kitárta 293 16. – Mathilde! Mathilde! – fuldoklá Kamilla 305

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

VII |eredtiséggel |eredetiséggel

2 |megelent |megjelent

26 |Angelíque, kecsesen |Angelique, kecsesen

48 |eztündér világa |ez tündérvilága

88 |szerenesétlenné |szerencsétlenné

89 |összefügőbb |összefüggőbb

100 |maradünk |maradunk

130 |Nem? |– Nem?

153 |ajtóben |ajtóban

157 |csibékból |csibékből

203 |szerencsétlenég |szerencsétlenég

219 |ki innen? |ki innen!

222 |egyed ma |kegyed ma

223 |műhelyekke |műhelyekbe

229 |lasaanként |lassanként

231 |Hái ismerik |Hát ismerik

234 |Már az |– Már az

241 |assszonyom |asszonyom

251 |odáíg |odáig

260 |agy angol |egy angol

261 |pillanathan |pillanatban

261 |valam érné |valami érné

304 |hajótöérs |hajótörés]