Part 18

– Azt is pedig megtedd – igy ir – szerelmes atyámfia, hogy a mi elaludt tanitónknak ez utolsó szavait magyarázd meg édes apjának, hogy megértse, hogy Lajos csak test szerint volt az ő fia, de lélek szerint a mi Urunknak Istenünknek volt ő velünk együtt méltatlan szülöttje, tehát örüljön és örvendezzen az ő lelkében, ne pedig szomorkodjék, hogy az ő test szerint való fia tőle ugyan elvált, de bejutott a szentek és boldogok közösségébe, a hová mi is vágyakozunk, a mi Urunk Istenünk fényességébe.

Kovács József felolvasta e levelet az öreg kovácsnak s mikor olvasásközben oda ért, hogy inkább örüljön és örvendezzen fia halálán, semmint szomorkodjék: erre már nagyon elkeseredett az öreg kovács s szidalom jött ki száján:

– Csakugyan sok bolondja van a jó uristennek. Ilyen tanácsot adni nekem, a ki fiamat többé soha nem látom.

*

Tovább ezuttal nem folytatom nazarénusaink történetét. Más helyen, más időben talán visszatérek rá.

Béla József és Hencsey Imre még ez évben elhagyták Zürichet s átmentek Straszburgba, Francziaország területére. Fröhlich szavára törekedtek odajutni az ő közelébe. Téritők lettek ott ők is. Hencsey Imre 1846-ban, Béla József 1847-ben jött vissza Magyarországba.

Életük és működésük egyik-másik részletéről igazán érdemes lesz megemlékeznem.

Az üldözés ellenük Magyarországon 1850-ben az osztrák önkényuralom alatt kezdődött meg Budapesten.

Béla József 1850 után kiköltözött Amerikába s ott nagy sikerrel téritgetett. Volt idő, a hatvanas években a mult század folyamán, a mikor hivei százezrekre szaporodtak. 1860 után, ugy mondták nekem, minden két esztendőben ellátogatott haza. Utoljára, a mint én tudom, 1871-ben volt itthon. Bizonyos tekintetben regés alakká vált. Kalmár István azt mondta nekem, hogy igaz nevét nem is ismerik, csak »Béla atyafi« néven ismerik.

Mikor haza-hazajött, körutat szokott tenni a hivők közt Magyarországban. Kalmárt megkértem 1873-ban, ha ismét haza talál jönni, adja át neki üdvözletemet s kérje meg nevemben, hogy engem látogasson meg. Szegény Hencseyről szerettem volna nála kérdezősködni. De bizony azóta hirét se hallottam.

A tüzes barát további életéről s vértanu haláláról, ha élek, minél előbb be fogok nyájas olvasómnak számolni. Hiszen ő amugy is történeti alak, mult századi függetlenségi harczunknak kiváló tüneménye. Szinte csodálni lehet, hogy e harcz történetbuvárai eddig alig vették észre. A mulasztást pótolni akarom, a mennyire pótolni tudom.

Bezárom e művemet most Hencsey könyvének ismertetésével. Művem teljes megértéséhez szükséges ez.

Tökéletes igazságnak tartom, hogy Jézus közvetlen követői, az évangyélisták és apostolok, a szent gyülekezet vénei és az első vértanuk mind Hencseyhez hasonló férfiak voltak. Voltak köztük nagyobb elméjüek is, tudósabbak is, de Hencsey buzgósága, kegyessége s Jézus szellemében való elmerülése csak olyan volt, mint amazoké. Az ő országa csak ugy nem e világból való volt, mint az apostoloké és első vértanuké.

Ne ütközzék meg e szavakon senki. Jézust az ő atyja vezérelte, de tanitványai emberek voltak. Egyszerü és szegény emberek. Hencsey életének felmutatásával azt akartam megbizonyitani, hogy a mi korunk s a mi nemzedékünk is tud még szülni olyan embereket, a milyenekről az uj-szövetségi szentirás édes, bánatos és dicső lapjai tesznek tanuságot.

HENCSEY KÖNYVE.

I.

(Előszó. – Az Első Könyvnek 1–5 része.)

Három könyvre van osztva, mint már korábban megjegyeztem.

Az első könyv _Előszó_val kezdődik. Ebben homályos elmélkedés van röviden arról, hogy a miként az első keresztyéneket üldözték, ugy az uj hivőknek is készen kell lenni az üldözésekre s azoktól megrettenni nem szabad.

Az Előszó után Az Életnek vallásáról szóló fejezet következik. Ez több részre van osztva.

Az 1. Rész szól arról, miként teremtette Isten a világot s abban az élő állatokat és az embert. Az embert urrá tette a földön, de kötelességei is nagyobbak, mint az oktalan állatokéi. Az ember főkötelessége Istennek imádása s parancsainak kételkedés nélkül, versengés és panasz nélkül szivbéli szeretetből hiven teljesitése. De az ember Ádám és Éva tilalomszegése által bűnbe esett. A zsidók az eredendő bűntől nem tudtak szabadulni, mert nekik törvényük volt, ők a törvény alatt álltak s ők csak a törvényt teljesitették. Volt azonban Istennek egy öröktől fogva való titka, mely ha megnyilvánul: általa az ember tökéletes lehet s üdvösségre juthat. E titok a Megváltónak eljövetele, Jézusnak születése. A ki benne hisz s őt igazán követi: az megszabadul az eredendő bűntől s eljut az örökkévaló boldogságra.

A 2. Rész szól a Megtérésről és a Keresztségről. Az embernek meg kell térni a bűnből s testi életében is szent életet kell folytatni. Erre elvezet a hit után fölvett keresztség. A hit egyes tételeinek összessége benne van az ősi keresztyének által elfogadott ugynevezett apostoli hitvallásban. Ennek egyes tételeit a szentirásra való sokszoros hivatkozással igazolja.

A 3. Rész szól a Gyermekek Keresztségéről. A néma csecsemő szólni se tud, hinni se képes, hitét megvallani épen nem tudja. Rá nézve tehát a keresztelő viz csak viz és nem szentség. Se a szülők, se a keresztszülők vallása nem a csecsemő vallása. Nem is kell a csecsemőt az elkárhozástól félteni. Az elkárhozás csak bűnös élet következése, bűnt pedig a csecsemő el nem követhet. A haláltól se kell őt keresztség nélkül félteni. A kisded gyermek csak azért szenved halált, hogy üdvözülhessen.

A 4. Rész szól a Kis Gyermekek felől való Kételkedésekről és a sok Szentségről. Ne kételkedjenek a házasfelek a kis gyermekek üdvözülésében, ha azok idő előtt el találnának halni. Isten az ő szent fia által a szent keresztséget nem az ártatlanoknak, hanem a bűnösöknek rendelte. Vitatja a bérmálás, a gyónás, a mise, a bucsujárás s az utolsó kenet elégtelenségét. Ezekkel szerinte a bűnből megtérni s az üdvösséget elnyerni nem lehet.

Az 5. Rész szól a Tiszta Életről és a Gyónásról. A gyónás és vezeklés nem üdvözit, csak a tiszta élet üdvözit. Jézus nem azt parancsolta a bűnös asszonynak, hogy gyónjon és vezekeljen, hanem azt parancsolta, hogy többé ne vétkezzék. A gyónást kenyér és bor szinében kell teljesiteni.

II.

(Az Első könyv többi része. A Második és a Harmadik Könyvnek részei. – A polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – Az utolsó szó.)

A 6-ik Rész szól a Külső-belső Templomról és a Czeremóniákról. A ki a keresztséget hitének megvallása után veszi föl, más szóval a hivő, az a mostani templomokba nem járhat. Bűnt ugyan nem követne el vele, de a templomba járás nem fér össze hitével. A szentirás tanitja, hogy az isten kézzel csinált templomokban nem lakik. A hivőnek kell az ő hite által imádságnak házává átváltozni. Idővel a hivők is, ha majd megsokasodnak, épitenek nagy középületet, de nem istennek számára, hanem önmaguk számára, hogy ott kényelmesen tanithassanak.

A 7-ik Rész szól a Szent Miséről. A mise szerinte nem egyéb, mint áldozás, de a zsidóktól eredett és külsőséges. Csengettyüvel, gyertyával és zenével csinálják. És csinálják pénzért, gabonáért, borért, zsirért, vajért, borjukért, bárányokért. Az egyetlen igaz üdvözitő áldozat Jézusé volt, a mikor magát a bűnös emberiségért föláldozta. Több áldozatra nincs szükség, csak az igaz hitre. Az apostolok se misét, se ahhoz hasonlót nem gyakoroltak.

A 8-ik Rész szól a Bucsujárásról és a Képekről. Kárhoztatja a bucsujárást, a mely gyökeresen nem tisztitja meg a lelket a bűntől. Ellenzi mind a festett, mind a kőből faragott képeket. Ezek tisztelete, habár ezek csak jelképek is, ellenkezik a tiz parancsolattal s bálványimádásra vezet.

A 9-ik Rész szól a Szenteknek Közbenjárásukról. Az üdvösség egyedüli forrása az isteni kegyelem s egyedüli közbenjáró a Jézus Krisztus. Szentekre nincs szükség. A szentek is emberek voltak. Az első keresztyéneknek nem is voltak szentjeik. Csak azt szabad hinni és követni, a mit Jézus és az apostolok hirdettek, a szentek beszéde csak emberi beszéd. Még az angyalokat se szabad imádni, mert ők is csak istennek szolgái.

A 10-ik Rész szól a Purgatóriumról. Az olvasó, a harang, a purgatórium vagy tűzben való megtisztulás, a halottakért való áldozás mind csak a vallás terén való kereskedések, de nem az üdvösségre vezető eszközök. Nem is tanitják ezt az apostolok, s a hol a tisztitó tűzről beszélnek is, csak hasonlat és példabeszéd a szavuk.

A 11-ik Rész szól a Házasságról és a Magzatokról. A házasuló feleknek megesküdni nem kell, nem is szabad. Meg van irva, hogy se égre, se földre ne esküdjetek. A beszédnek, szónak, kijelentésnek megerősitése igy legyen: »Ez ugy vagyon«; – tagadása pedig: »Ez nem ugy vagyon«. Elég, ha a házasuló fél azt mondja s mondását megfogadja s fogadását megtartja, hogy ő jegyesét szereti, házastársul hozzá veszi és semmiféle nyavalyájában holtig el nem hagyja s mindezt isten nevében a törvénytől kirendelt bizonyság előtt mondja. Nem kell tehát se istennek nevére, se a boldogságos Szüz Máriára, se a szentekre esküdni.

Ime ez az ugynevezett polgári házasság.

A magzatok üdvössége miatt nem szabad a szülőket zaklatni. A szülők hitére kell azt bizni.

A 12-ik Rész szól a Rendeleteknek megtartásáról. Meg kell adni a császárnak, a mi a császáré s az istennek, a mi az istené. A felső hatóságoknak engedelmeskedni kell, mert azok istentől rendeltettek. Az adót meg kell fizetni.

Ha valaki házasodik vagy gyermeke születik, vagy gyermeke meghal: be kell jelenteni az illető papnak s meg kell fizetni a papnak bérét, de ha az a házasulókat az ő hitbeli ellenkező nézete miatt össze nem adja, az ujszülöttet keresztelés nélkül a könyvbe be nem irja s a halottat el nem temeti: akkor fordulni kell más paphoz s ha ez se teszi meg, fordulni kell a világi biróhoz. Ha ez se teljesitené a kivánságot: akkor a házasulók keljenek össze a gyülekezet előtt, az ujszülöttet irják be maguk, halottját pedig kiki temesse el oda, a hova tudja. Kétsége ne legyen, mert nem a fölszentelt temetőbe való temetés által jutunk az üdvösségre, hanem az isten parancsának megtartása által.

Az utolsó rész czime: Befejezés. Ebben egyebek közt arra kéri Hencsey az olvasót, hogy ha istentől nyert bölcsebb szivvel és értelemmel a könyvben hibákat talál: inkább jobbitsa a könyvet, semmint megvesse.

A Második Könyv, a könyv második része már rövidebb. Ennek czime: »Az ujraszületésről, keresztségről, urvacsoráról és az imádságról.« E könyv nem részekre, hanem fejezetekre van osztva. Fejezeteinek czimei a következők:

– Mint nyeri meg az ember a Krisztusban az ujraszületést és az örök életet?

– Mi az ujraszületés?

– Kétféle a születés. Az egyik az ó-születés, mely testben, bűnben, átokban és kárhozatban történik. Ez Ádámtól jön, benne van a kigyónak magja, a sátán képe és a földi mulandóság. Ellenben a lelki, szent, üdvösséges, dicsőséges ujraszületés a Krisztustól jő.

– Mint esik meg az ujraszületés? A szentlélek által s a Jézus Krisztusban való hit által.

– Gyümölcse az ó- és uj-születésnek. E fejezet csaknem ismétlése az előbbi fejezetnek. Az ó-születés gyümölcse a bűn, káromlás, méreg, harag, halál, ördög, pokol és kárhozat; – az uj-születés gyümölcse pedig az igazság, kegyelmesség, áldás, élet és az üdvösség.

– Az ujra szülöttekben minden jó cselekedetnek meg kell lenni.

– Krisztus a példája és tüköre a keresztyénségnek.

– Mi az igazi szent keresztség? Itt a szentirásból vett bőséges idézetek alapján költői lendülettel fejti ki a keresztség természetét. A vizzel való keresztelés mintegy jelképi cselekmény. A hogy a test minden mocsoktul megtisztul a viz által: ugy a lélek minden bűntől megtisztul isten igéje és a Jézusban való hit által. A keresztség által a Szentlélek az ő malasztját becsöpögteti az ujra szülöttbe, mint a harmatot a fára, melylyel a fa egyesül, általa megtisztul, megelevenedik, nől, zöld leveleket és végtére gyümölcsöt terem.

– Mint kell vallani a keresztséget? A keresztség szentség, szentségnek kell azt vallani.

– Az Urnak végső szent vacsorájáról. Az urvacsora a hivőknek Krisztussal való egyesülése a kenyérnek és bornak magához vétele által. A kenyér Krisztus testét, a bor pedig vérét példázza.

– Mi az imádság? Az imádság istennel való beszéd. Képmutatás nélkül, lélekben és igazságban kell lenni az imádságnak. Istennek félelme és szeretete is imádság, valamint öröm és bizodalom is. Megerősiti a lelket, nyugodalmat szerez s a beteg szivet meggyógyitja. Eltávolitja tőlünk a sátánt.

– Befejezés. Hét nagy tisztességet nyernek az igaz hivők. Neveztetnek ugyanis: Választott népnek, Isten szolgáinak, Krisztus barátjainak, Krisztus tagjainak, Isten templomának, Szent papságnak s végre Isten fiainak.

A harmadik Könyv szól »Az külső és belső keresztyénségről és az hit után való keresztségről«.

Ez a könyv is fejezetekre van osztva, mint a második könyv. Fejezeteinek czimét s rövid tartalmát ismertetem. Bővelkedik ismétlésekben ez a könyv is. A czimek igy következnek:

– A külső és belső keresztyénségről. A mai keresztyének csak külsőleg keresztyének, nem ugy mint a hajdaniak, mint Krisztusnak apostolai s igaz követői. A mai külső keresztyének csak magukat szeretik, fösvények, dicsekedők, kevélyek, engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, patvarkodók, mértékletlenek, kegyetlenek, a belső jókat nem szeretik, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, külső gyönyörüségnek szeretői inkább, hogy nem mint istennek szeretői.

Rosszak a tanitók is, vagyis a mostani papok. Mindig tanulnak, de soha az igazságnak ismeretére el nem juthatnak. Nagyratartók, kényesek, gazdagok s világi örömökre törekedők. Cselekedeteikkel nem példázzák azt, a mit szájukkal tanitanak. Azért nincs tanitásuknak foganata.

– A hitről. Hosszabb értekezésben, szentirásbeli idézetek bőségével bizonyitja, hogy az igaz embernek s Krisztus valódi követőjének hitben és hit által kell élni; ebből származnak s e köré csoportosulnak a többi emberi tökéletességek, ugymint a jóságos cselekedet, a tudomány, a mértékletesség, a türés, az istentisztelet, az atyafiakhoz hajlandó sziv, a szeretet s végül Krisztusnak megismerése.

– A keresztségről.

– Mi a keresztség?

E két fejezet többé-kevésbbé ismétlése azoknak, a melyek az első két könyvben foglaltatnak.

– A kis gyermekek keresztségéről. Hit nélkül mezitelen és romlandó a mi lelkünk. Mezitelen lelkünket a Szentlélek ruházza fel a keresztség által szeretettel, alázatossággal, szelidséggel. Ámde a csecsemő se jót, se gonoszat nem tud, ő ama tökéletességekkel föl nem ruházható, tehát az ő megkeresztelésének semmi foganatja.

– Ki veheti föl a szent keresztséget? A ki teljes szivéből hisz az Ur Jézus Krisztusban, mint istennek fiában, a ki már ismeri a keresztségről való tudományt s érett észszel vallást teszen hitéről: csak az veheti föl a keresztséget. Ime a felnőttek keresztsége!

– Mint kell vallani a szent keresztséget? Szentség az, melyet Krisztus hagyott ránk.

– Kevesen pártolják a felnőttek keresztségét. A kis gyermek keresztsége hit nélkül való. A kit csecsemő korában keresztelnek meg: honnan tudhassa az, hogy ő keresztyén, hogy ő Jézus hive? Adnak neki, ha felnő egy keresztelő levelet, abba be van irva szülőinek s keresztszülőinek neve, valamint az ő neve is s a keresztelés napja. Csak az a levél bizonyitja, hogy ő keresztyén. De mit ér ez? Hátha nincs ilyen levél se? Hátha hamis a levél is? Ez csak papirosból való keresztyénség.

– Kis gyermekek itéletéről. Balga hit az, mely azt tartja, hogy a kis gyermek, ha meghal keresztség nélkül, akkor kárhozatra van itélve. A hitnek meg kell előznie a keresztséget. Ugy mondta János: a ki hiszen és megkeresztelkedik: az üdvözül. De azt is megmondta nyilván, hogy a kisdedeké istennek országa.

– Bérmálásról. Nagy részben ismétlés.

– Befejezés. Utolsó szavait a szentirásból vette hiveihez Hencsey.

»Titeket pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, a melyeket hallottam az én atyámtól, megjelentettem néktek és ha én bennem maradtok és az én beszédim is tibennetek maradnak: valamit akartok, kérjetek, megadatik néktek. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint én is szerettelek titeket. A mint szeretett engemet az atya, én is ugy szeretlek titeket, maradjatok meg abban az én szeretetemben.«

»Ámen!«

*

Hencsey 1843-ban fejezte be könyvét, mielőtt utolsó utjára elindult. Könyvének végszavaiból már a közelgő halál sejtése szól. Vagy talán a nagy apostol szomorusága ülte meg az ő lelkét is.

*

Sajátságos könyv ez.

Egészen tanulatlan ember irta, a ki az elemi iskolák ismeretein túl semmi tudományhoz külső oktatás utján el nem juthatott. De a szentirást nagyon ismerte, egyes részeit százszor meg százszor elolvasta. Tudományos rendszer nem lehet a könyvben, nyelve is gyarló, szófüzése parasztos, helyesirása olyan mint a göcseji ember beszéde.

És mégis nagy lélek volt irója. Látó, tanitó, hitujitó. Hasonlatos azokhoz, kik a szent korszakokban a hitvalló és vértanu névnek megszerzésére igazán törekedtek.

*

A mai nazarénusok egy része a katonaságnál nem fog fegyvert s nem teljesit fegyveres szolgálatot. Inkább elszenvedi a kegyetlen büntetést nyugodt lélekkel. Sok belehal a büntetésbe.

Ez nem Hencsey parancsa. Könyvében ő a fegyverforgatást nem tiltja, nem kárhoztatja. Sőt az a nézete, hogy ha a felsőbb hatóság ugy rendeli, a fegyveres szolgálatot teljesiteni kell. Hiszen Istentől van minden hatóság. S isten előtt majd az ad számot, ha vétek van a fegyverfogásban, a ki azt megrendelte.

*

Az egyház szervezésére Hencsey is gondolt. De arra irányt nem adott. Azt gondolta, majd ha hazajön s hivei megszaporodnak: akkor kell egyházalkotásra gondolnia. Kárhoztat minden egyházi rendet s papi állást, de elfogadta a szentirás értelmében a tanitóállást. A ki hirdeti isten igéjét a gyülekezetben s végrehajtja a keresztelést.

*

Lelkének nagy harczait, istenhez siető buzgóságát, bánatos életét, korai halálát s messze földön rég beomlott sirhalmának képét tartsa emlékezetben ez az én kis könyvem.

TARTALOMMUTATÓ.

Miről szól ez a könyv?

I. Ki látott nemzetet támadni, hitvallást keletkezni? – A Genezáret tava. – Zebedeus két fia hogy lett apostollá? 1

II. A lelkek nem szabadok eléggé a hithez. – Magányban érlelődik a hit. – Az én hitalapitó ismerőseim. – Táncsics. – Mikor kezdtem a Nazarénusok eredetét kutatni? 9

III. A nazarénusok kis száma és nagy buzgósága. – Meddig terjed az én elbeszélésem? – Mit jelent a nazarénus szó? – Pál apostol bűnpöre. 17

Az uj idő kezdete.

I. Denkel János és Kropacsek János hazajönnek Helvécziából. – A mesterlegény. – Fröhlich Henrik Sámuel. 24

II. Denkel János nazarénus. – Hencsey Lajos kora és származása. – Növekedése. – A kézműiparosok osztálykülönbsége. – Az öreg Hencsey, a falu kovácsa. – Az öreg számtartó. 26

III. A számtartó ismerte Hencseyt. – A zalamegyei pártok. – A kis Hencsey sir. – Felszabadul és vándorútra megy. – A zalai nép hitbuzgósága. – Hencsey Pestre ér. – Denkellel megismerkedik. 35

IV. Denkel beavatja Hencseyt. – A szent csók. – A kézműveslegények szombatja és vasárnapja hajdan. – A szálló. – A nazarénusok ovatossága. 44

V. Az első nazarénus keresztelés Magyarországon. – Ennek helye és ideje. – Hencsey fölveszi a keresztséget. 52

Hencsey téritő munkája.

I. Béla József. – Kovács József és felesége. – A zalavármegyei mozgalmak. – Hogy lehet szilaj kortesből nazarénus. 57

II. Hencsey megfeddi a menyecskét. – Kovács Józseffel megismerkedik. – A páhoki esperes arczul üti Hencseyt s elkobozza irásait. – Istennek végezése. 62

III. A csodában való hit. – Hencsey levelei Kovácshoz. – Nipp Anna meleg szíve és meleg hajléka. – Uj hivek. 70

IV. Hencsey megirja az uj hitvallás könyveit. – Nipp Anna szobája. – Kovács József a börtönben. – Az 1841. február 7-iki istentisztelet. 78

V. Kovács József megvigasztalása. – Fölveszi a keresztséget. – A szent gyülekezet tagjai szétoszolnak. – Hencsey térit a szőlőhegyeken. – Az öreg Hencsey a szénégetőn. 86

VI. Hencsey utazni készül. – Kovácsnét megint feddi a nem igaz-mondásért. – Utra kél. – Kalandja a dőzsölőkkel. – Fölkeresi a barátot. 95

A tüzes barát.

I. Miért hivják a barátot barátnak? – A tüzes barát sorsának jellemzése. – Hol és mikor született? – Szülői és testvérei. 104

II. A tüzes barát kartársai. – Szerelme. – Mária eltünik örökre. – Gasparich kétségbeesése. – Regék és hagyományok. 112

III. Minden mesének van valami alapja. – Lajos herczeg és a szép asszony. – A szép asszony rejtélyes halála. – Gasparich szenvedései. – Lemondása. 120

IV. Hol tanult Gasparich? – A Barthodeiszky-ház Mihályiban. – A tüzes barát Pestre készül. – Kezd önmagával meghasonlani. 128

V. Bentham és Rotteck. – A szószék varázsa. – Az árviz. – A templom falai megrepedeznek. – Az angol szüzek kolostora. 136

VI. A tüzes barát imája. – Az ország mindenféle papsága. – Gasparich nem maradhat Pesten. – Egyházi beszédei. – Szent-Antalon és Szarvas-Gedén. – Székes-Fehérvár. 144

Hencsey és a tüzes barát.

I. A hitviták. – Hencsey fölkeresi Gasparichot. – Értekezésük s leveleik. 153

II. Gasparich itélete Hencsey fölött. – Hencsey istenre bizza a végső döntést. 161

Az utolsó út előtt.

I. Hencseyt aggodalom bántja. – Nem akarja, hogy öcscse az uj hitre térjen. – Hencsey Imre áttér. – Utazás Szegzárdra és Lippára. 169

II. Az öreg Hencsey zsémbeskedik fiaival. – Haza parancsolja őket. – Hencsey tusakodik lelkében. – Utolsó istentisztelete a hazában. – Még egyszer hazamegy. 177

III. Mit felel a tüzes barát Hencsey hitvalló könyvére? – Hencsey megy a maga utján. – Készülődés az utolsó útra. 185

IV. Hencsey levélben búcsuzik Kovácséktól. – Bécsbe ér és műhelybe áll. – Bámer levele. – A lánczhid alapkövének letétele. 193

V. Hencsey elindul utjára. – Az utazási vágy. – Pál apostol kézművessége. – A magyar sátor és a zsidó sátor. – Pál apostol példáját követi Hencsey. 203

Ki volt Fröhlich?

I. Miért kell ismernünk Fröhlichet? – Szülő városa s annak hagyományai. 209

II. Fröhlich születése. – Szülőfölde. – Vallásos nevelés. – A svájczi ember természete. – Fröhlichtől elragadják nejét és gyermekeit. 211

III. Fröhlich műve az ő házasságáról. – A szentirásbeli fenevad és a titkos szám. – Mikor és miként lett Fröhlich hitujitóvá? 219

IV. Szülőföldén nem tud tériteni. – A hittéritők őrjöngése. – Fröhlich Zürichben és környékén térit. – Melyik néposztály szokott uj hitre térni? – Mikor szokta a világ észrevenni az uj hitet? – Zschakkó. 228

V. Az éjjeli istentisztelet. – Fröhlich megnősül. – A hauptwyli telep. – Az uj hivők olvasmányai. – Fröhlich irodalmi művei. 237

Az utolsó út.

I. Az utazás. – Münchenben. – A hauptwyli társalgások. – Találkozás Fröhlichhel. 246

II. Zürichi szokások. – Hencsey munkát kap. – Fröhlich oktatja Hencseyt. – Az év végén. 254

III. Hencsey sürgeti hazulról a leveleket. – A két Aschmann testvér. – Hencsey Langnauban. – Debruner élete története. – Hogy vannak otthon? 262

IV. Bámer Ferencz és a lánczhidépités. – A szétszórodott hivek. – A pesti hivek. – Likhardus. – Hencsey szomorusága. – Öcscse Zürichbe megy. 271

V. Vitáz a két testvér. – Hencsey buzgósága és betegsége. – A jámbor Raschy Anna. – Hencsey halála. 280

A halál után.

I. Hencsey temetése. – Emlékezete elmult. – Édes apjához jut halála hire. – Végső megjegyzések. 289

Hencsey könyve.

I. Előszó. – Az Első Könyvnek 1–5. része. 296

II. Az Első könyv többi része. – A Második és a Harmadik Könyvnek részei. – A polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – Az utolsó szó. 298

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

6 |O a fiait |Ő a fiait

7 |O már |Ő már

44 |késműves legények |kézműves legények

62 |kapta mérte |kaptam érte

140 |Ferencziek kolostorra |Ferencziek kolostora

205 |azon tűl |azon túl

214 |szászszoros |százszoros

217 |aaraui hatósággal |aargaui hatósággal

234 |uj felekezete |uj felekezetet

254 |többnem |több nem]