Part 14

Igen kedvesek voltak e kivonulások: a két munkás ment elől, ők vitték a gyerekeket a karukon vagy a vállukon, nevetve, szitkozódva a villamossal – a mely nekik-nekik vágtatott – pörölve. Utánuk ment egyszerűen öltözve, de büszkén és boldogan a nő, kézen fogva a már járó kicsinyeket. Bizony ösztövér volt a kis család, főképp a nő, a kit sokféle elfoglaltatása nem rontott volna le, ha nem táplálkozik olyan hiányosan, a maradékból, a mit nagyok és kicsinyek meghagytak. A lombjának, barna hajának a megritkulása és megrövidülése időnek előtte megöregítették. Vöröses arczán is két olyan erős redő mutatkozott, mint a milyen a férfiakon és a fák derekán szokott mutatkozni. A szája is elszáradt. Csak a szeme és a melle maradt asszonyos. Ám ő nem törődött azzal, hogy elcsúful, legalább békén hagyják és a férfiak sem igen bánták, nem vetettek ügyet egyéniségére, nekik az asszony volt. Hesegette le róluk a gyerekeket – és legyeket – ha a majorban békén aludtak egymás mellett. Egyébként is kötelességének mindig és mindenben a legkisebb panaszszó nélkül tett eleget, okos volt, nem hazug, nem zsivány, becsületes. A gyermekeket felszoptatta, kimosdatta, felöltöztette. Virrasztott mellettük, ha var, láz vagy torokfájás kinozta őket.

A két férfi és az egy asszony néha templomba is elmentek, együtt imádkoztak, mert a lényeget nézve valláserkölcsi alapon állott mind a három.

KIBONTAKOZÁS.

Az idő mult és a nő elbetegesedett. Volt rá eset, hogy reggel nem tudott fölkelni. Így történt, hogy a két munkás mindjobban egymáshoz szokott, együtt járkáltak és az asszonyt számításaikból lassanként kihagyták. Sőt – nem gonoszságból, de gyakorlatiasságból – megpendítették egymás között, hogy annak idejében a ház asszonyát beviszik a Szent János- vagy Szent István-kórházba, a hol kipihenheti magát, szegénynek nem kell dolgoznia. Mert azt még ők is belátták, hogy a nő főbaja az, hogy tulságos sok a testi teher, a mit magára vállalt. Mint cseléd, tisztasághoz szokott és nem állhatta meg, hogy a hat tagból álló családot tisztán ne tartsa. Folyton mosott, – különösen a két férfire – a hideg ételt sem állhatta – hogy a férfiak azt egyék – tehát főzött, forralt, gyermekeket ápolt és magát is kellett, hogy rendben tartsa. Ilyen módon két szolgáló munkáját végezvén, megroggyant.

– Csak úgy vonszolom magamat! – mondá a lakónak, mert a férj előtt nem mert őszintén nyilatkozni. És ugyancsak a lakót kérte meg, hogy ne engedje a kórházba vitetni, ha az ura akarná is. Így is történt, köztük maradt és úgyszólván lábon halt meg.

A két munkás ugyan megkönnyezte, a férj kihült arczát meg is csókolta, sőt a lakót is biztatta:

– Te is megteheted neki. Sokat mosott, főzött, takarított rád!

– Ilyen jó, becsületes feleséged se lesz többet! – mondá a lakó, de a csókot – hagyta. Ellenben költségkimélésből – mire nem is igen volt – és mert az asszony más asszonyokkal nem is igen barátkozott, a két férfi felöltöztette az asszonyt ünneplő ruhájába és eközben nagyon lesajnálták fáradt, rheuma kinozta tagjait. Fehér keszkenőt és imádságos könyvet tettek a kezébe, bársony kötésű imádságos könyvét, a melyet az asszony még cselédlány korában vett. (Mert akkor sok borravalót kapott.)

A temetéssel nem volt baj, az asszony «be volt irva». Rendes két lovon, rendes hintó jött érte. És egy kis zöld omnibusz is a családnak. A két munkás – a gyermekekkel együtt – ezen kisérték ki a szépen flóderezett, aranyirásos koporsót. Visszafelé megverte az egyik gyereket, mert az omnibusznak örvendve nevetett. Kioktatta:

– Tudd meg, te gyalázatos, hogy az anyádat temették el! Tudd meg!

– Hagyjad, kicsiny még! – szólt csendesen a férj, a ki valami kevéssel mégis okosabb volt nőtlen bajtársánál. Most is bölcselkedett a halálról, hogy így, úgy, legalább az ember földes uraság lesz, földje lesz.

A kihült tűzhely mellett az ember ugyancsak elszomorodott. Tűz sehol, piszok mindenütt, a gyerekek máris egymás hajában. A polczon egy darab hideg szalonna, a visszatért Boldi szaglászta éppen.

– Haj, haj! – sóhajtott a férj.

– Jaj, jaj! – sóhajtott a lakó.

A megsántult asztal mellett ültek, csaknem egymásba fúva sóhajtásukat, forró lélekzésüket.

– Baj, baj, a beteg asszony nagy baj. Nekem ebből elég is volt! – szólt a férj bús és kedvtelen rezignáczióval. De hirtelen jutott valami az eszébe és egyszerre megkedvesedett:

– Te, te pajti, – szólt a lakójához – már most rajtad a sor. Már most te hozhatnál ide asszonyt, megházasodhatnál. Én lennék a lakó…

– Az igaz, ezeknek a kölyköknek asszony kell! – mondá a lakó elmélyedve gondolataiban.

A nyitott ablak párkányán behajolva az elüzhetetlen görhes macska nézte a két férfit. Később egy piros asszonyarcz is mutatkozott, egy cseléd, a kivel mind a két munkás szokott tréfálkozni.

– Mit bámultok, mi van itt bámulni való! – kiáltott föl a nőtlen ember s becsapta előttük az ablakot. És megfeledkezve, hogy nappal van, az ágy nem az övé, levágta magát az ágyra és sírt keservesen.

TARTALOM.

BRÓDY SÁNDOR. Irta _Mikszáth Kálmán_ V A NAP LOVAGJA 1 Elbeszélések: A BÖLÉNY 191 JISBI BÉNOB 213 KÉT MUNKÁS 233

KÉPJEGYZÉK.

1. Bródy Sándor arczképe II

_A nap lovagjához:_

2. Ő fensége patience-vetéssel mulatta magát 5 3. A herczeg és barátnéja halkan beszélgettek 16 4. A férfi két halvány arczát az erős kezei közé fogta 27 5. – Mondja meg, hogy a küldeménye hatott meg 40 6. «Hősiessége aggaszt»… 54 7. Sírt dühében 69 8. – Elé, fiakker! 78 9. Egyszerre eszébe jutott Samu 90 10. Herczegnői csipkepongyolában, puderezett hajjal 101 11. – Ugy-e, nem haragszol? 115 12. Üdvözölte őket 132 13. – Tudni akarom, mi történt 144 14. – Ha akarja, átbeszélgethetjük az éjszakát 159 15. – Meghalt 182 16. A vigasztalás szavait intézte az asszonyhoz 187

_A bölényhez:_

17. … és énekelték kórusban a halotti éneket 195

_Jisbi Bénobhoz:_

18. Gyönyörű szőke leányzó ragyogott rájuk 224

_A két munkáshoz:_

19. Kölcsönösen elég jó benyomást tettek egymásra 237

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

VII |erdélyles |erdélyies

IX |egymásutánben |egymásutánban

32 |Kedves |«Kedves

53 |hangját ínkább |hangját inkább

54 |Ne féljer |Ne féljen

56 |Ot kereste |Őt kereste

69 |a fiam |«a fiam

91 |talár egy |talán egy

95 |Kitűnő |«Kitűnő

96 |parquette… |parquette…»

125 |végkég szakítani |végkép szakítani

144 |szorírotta |szorította

161 |gondolok magárol |gondolok magáról

162 |ís elmimelte |is elmimelte

220 |kítaníttatnak |kitaníttatnak

223 |Jisni Bénob éjfél |Jisbi Bénob éjfél]