Part 4

Hanem hát a parlagi szakértők nem nézték meg jól se a felhámot, se a körmöket. A körmökben ugy is gyakori, mert igen könnyü a tévedés. A rothadás folytán vizben lemállott köröm ágya csalódásig hasonlít a valódi körömhöz s bemetszések nélkül biztosat állítani nem szabad. Ezt pedig azok a szakértők teljesen elmulasztották s látleletük e pontját ennélfogva könnyelmüen készítették. S e könnyelmüségnek borzasztó következése lett. Erre, mint egyik főkörülményre hivatkozva mondták ki merész határozottsággal, hogy a holttest idegen ismeretlen nőé s nem Solymosi Eszteré.

Az egyetemi tudósok följegyezték, hogy a halottnak 28 foga van, tehát a 4 bölcseségfog még ki nem nőtt. Ezeknek csak most kezdődik a növésük bent a fogmeder mélyén.

Végül egyebek közt gondosan följegyeztek mindent, a mit a csontok fejlődési fokozatára nézve fontos jelenséget találtak. Az emberi csontok az élet kezdetétől fogva az egész életfolyamon át szakadatlan fejlődésben vannak. A fejlődés egyes szakaszait az életkor teljessége után a tudomány kevéssé tudja megkülönböztetni. A negyven éves ember csontjai majdnem tökéletesen olyanok, mint a huszonöt évesé. De másként van ez az életkor teljessége előtti életszakaszokban. A magzatnak, a csecsemőnek, a gyermeknek, a serdülőnek s a fölserdültnek csontjai szembeötlő fejlődési fokozatokat mutatnak. E fokozatokat már több mint száz év óta gondosan jegyezgetik a tudósok. A csonkafűzesi holttestnél az volt a döntő kérdés, vajjon az Solymosi Eszter holtteste lehet-e? Solymosi Eszter a serdülő korban volt, mikor eltünt. Csak 14 éves s azon felül alig négy hónapos. Az ő csontjai, ha csakugyan ő volt a halott, bizonyára sokban más fejlődési fokot mutattak, mint 18–20 éves érett nőé, a milyennek a csonka-fűzesi szakértők állították. Az egyetemi tudósok tehát a csontokra különös figyelmet fordítottak.

II.

(A fogak szemléje. – Huriné nem nézi meg a holttestet. – Két fog rendetlenül fekszik egymás mellett. – Ugyanez a rendetlenség Solymosi Zsófiánál is. – A fogak és körmök tanui. – Hátha ellopták a körmöket.)

Késő éjszakáig folyt a munka. Éhség, hideg és fáradtság éjfél után 2 órakor véget vetett a munkának. A biróság felhivta a szakértőket, hogy másnap 8-án reggel folytassák a munkát s leletük alapján mondjanak véleményt.

Meg kell jegyeznem, hogy a közvád képviselője, Szeyfferth főügyészi helyettes azt inditványozta, hogy a holttest fogait nézzék meg Solymosi Eszter egykori ismerősei, vajjon nem ismernének-e rá Solymosi Eszter fogaira?

Nem elleneztem, de nem is javasoltam ez inditványt. Hiábavaló kisérletnek tartottam. Voltak rá jó okaim.

Hogy valami különös, rendetlen, feltünő, mindenkinek szembeötlő foga lett volna Solymosi Eszternek: ezt nem mondta senki. Sőt az ellenkezőt állította mindenki. Már pedig hogy egy szegény cselédlánynak, a ki még csak most lép ki a gyermekkorból, valaki ugy megvizsgálta volna teljesen rendes alaku fogait, hogy azokról kilencz hónap mulva is biztos tanuságot tehessen: ezt én az élet ismerete alapján gyakorlatilag lehetetlennek tartottam.

Azután a holttestnél az ajkakat a rothadás és az elszáradás már csaknem teljesen lesorvasztotta. Az ajkak nem födték többé az inyt és a fogakat. Eltünt már az iny is, az a szép élénk piros izom-szalag, mely oly szépen tünteti föl a gyermekfogak fehérségét. A halott fogai meztelenen vigyorogtak, mint a hogy halálfejen szoktak. Ily alakban azok az oda hivandó tanuk sohase láthatták az élő Solymosi Eszter fogait. De mások fogait se. Ha az iny már nincs meg: a fog különben is kétszerte nagyobbnak látszik.

Nem volt meg már a fognak élő szine se. Az az igen gyengén sárgás fényes fehér szin, a mely az ép és egészséges gyermekfogat oly széppé teszi. A halott fogait meglepte már az enyészetnek gyöngén szürkés sárga szine, a holttestek csontjainak szokott szine. Bizony más volt ez a szin, mint az élő lányka fogainak szine.

Legfőbb okom pedig mégis az volt, hogy nem biztam az oda hivandó tanukban. A zsidóüldözők által a községi biró révén s mások révén is régen jelszó volt már a faluban, hogy a holttestet a zsidók csempészték, az egy idegen zsidólánynak borotvált fejü holtteste s a ki abban az eltünt Esztert ismerné föl: az a keresztyénység ellensége s a zsidóknak pártolója. Mit várjak én ily körülmények közt ilyen gondolkozásu tanuktól? Oly tanuktól, a kik még juniusban a sokkal épebb csonka-fűzesi holttestben se tudták, sőt nem is akarták az eltünt lánykát fölismerni.

Ám, ha a biróságnak úgy tetszik: hallgassa meg a fogak tanuit.

Oda hivták az eltünt lányka anyját, nézze meg a holttest fogait: ezek voltak-e Eszter fogai!

A szegény asszony oda pillantott a halálfej fogaira, de rögtön elfordult.

– Dehogy voltak ezek az én lányom fogai. Az én lányom fogai olyanok voltak, mint a rizskása, fehérek és kicsinyek.

Ily módon beszélt a többi tanu is: özvegy Solymosi Gáborné, Farkas Eszter és Olajos Bálint.

Azt magam is szerettem volna, hogy Huri Andrásné nézze meg a holttestet. Ő nála szolgált s az ő szemei előtt volt utoljára az eltünt lányka. Más okom is volt arra, hogy ő szemtől-szembe kerüljön a holttesttel. Erről az okomról a munka végén számolok be. Azonban Huri Andrásnét semmiféle hatalom rá nem birta arra, hogy a holttestet megtekintse.

Én követeltem, hogy a biróság jogos erkölcsi kényszerrel rendelje oda a holttest mellé, annak megszemlélésére Hurinét. A biróság nem tette meg. Sőt tanuk gyanánt kihallgatta Jakab Andrásné született Vámosi Juliannát, Dunaveczki Andrásné született Juhász Veronát, Kobrus János esküdtet, Farkas József községi közgyámot eszlári lakosokat, a kik arról tettek tanuságot, hogy Huri Andrásné ijedős természetü, holttestet meg nem tud nézni, még saját lányát se nézte meg, mikor meghalt.

Mindez igaz lehetett.

A fogak története tovább is tartott.

A következő napon megnézték Solymosi Zsófinak és Solymosi Jánosnak, az eltünt lányka testvéreinek fogait. A község házának tanácstermében volt ez a szemle. Én különösen érdeklődtem a fogak iránt s nagyon élesen megnéztem a halott fogait is és Solymosi Zsófi fogait is. És sajátságos tünetre bukkantam.

A holttest alsó fogsorában a két középső metszőfog nem rendesen állott egymás mellett, hanem egyik a másikat kissé eltakarta. Ezt a kis szabálytalanságot nyomban le is rajzoltam magamnak.

De ugyanazon fogakra ugyanazt a szabálytalanságot találtam Solymosi Zsófinál is. Sőt egyébként is egyenlőknek ismertem föl a két egyén fogait.

E nem nagyon feltünő, de mégis különös fogszabálytalanság egyezésére figyelmeztettem az egyetemi tudósokat. Egyáltalán nem találták följegyzésre méltónak. Mihálkovics azt mondta:

– Tiszta esetlegesség is lehet, tehát tudományos szabatossággal közös örökségnek nem tekinthetjük.

Hát jól van. Nem üztem-füztem tovább a dolgot. Döntő fontosságnak a nagy perben magam se tartottam. De ma is azt vélem, hogy sok egyéb azonossági biztos körülmény mellett az anyajegy egyezése is jelentőséges tünet. Ha az egyetemi tudósok el nem riasztanak: minden esetre törekszem megnézni az édes anya fogait és ha ugyanazon fogakon ugyanazt a szabálytalanságot ott is megtalálom: előttem akkor maga ez egyetlen jelenség is vitathatlan bizonyosságra emelte volna a csonka-füzesi holttest származását.

Arra azonban rábirtam az egyetemi tudósokat, hogy leletükbe a fogak ama szabálytalanságát bejegyezzék.

A vizsgálóbirák nem hagyták figyelmen kivül a fogak tárgyában tett nyilatkozataimat. Hisz ők is látták a maguk ép szemével, hogy a holttest fogai s Zsófi fogai teljesen egyeznek s hogy az emlitett két fog állásbeli szabálytalansága is teljesen egyező. Siettek e tünetet lehetőleg lerombolni.

Mivel rombolhatták le?

Tanukkal. Hiszen boszorkányperben, babonák és kisértetek kérdésében tanukra van szükség, mert egyéb bizonyság úgy se kerül.

A hatalmas községi biró deczember 21-én Bary József elé állíttatta özvegy Solymosi Jánosnét, az anyát, Huri Andrásnét, az utolsó szolgálatadót, azután Tanyi Józsefnét, Szabó Györgynét és Tóth Marcsát, kik készek voltak eskü alatt is tanuságot tenni arról, hogy Solymosi Eszter fogai más alakuak és kisebbek voltak, mint Zsófi nénje fogai.

Hát hiszen ez még hagyján. De így oldották meg Bary Józsefék az ő határt nem ismerő jámbor tudatlanságukban a körmök kérdését is.

Köröm ugyanis a sírbontáskor nem volt. Bizonyos pedig, hogy eltemetés óta el nem rothadhatott. Hova lettek hát a körmök? A csonka-fűzesi szakértők szentül állítják, hogy junius 20-án még megvoltak a körmök, a szép, gondosan ápolt körmök. Az ő szavukban a vérvádhivő urak nem kételkedhettek. Az egyetemi tudósokat tehát valahogy ki kellett forgatni tudományukból.

De miként?

Természetesen megint tanuk segítségével. Farkas Gábornak, a mindenttudó községi birónak megint elő kellett állani a tanuk sokaságával.

Először azt kellett a tanuknak bebizonyítani, hogy a csonka-fűzesi holttestnek minden körme megvolt. A csonka-fűzesi szakértők, Trajtler Soma, Kiss Jenő, K. Horváth László, K. Horváth Géza, ezt már mint tanuk és szakértők úgy is hit alatt állítják. A községi biró most segítségükre Bary József elé állítja Sós András, idősb Pap József, Szellei Gábor, Ardai István és Babócsi József tanukat, becsületes szántóvető és napszámos paraszt embereket, hogy ők tisztán látták, hogy a halottnak, mikor a Tiszából kikerült, minden körme megvolt, sőt még a bőre is oly ép volt, hogy arról bizony semmi se hiányzott. Ezzel azt akarta Bary bebizonyítani, hogy a bőrnek még felhám-rétege se hiányzott.

De hátha valaki időközben ellopta a körmöket? Ez is nagy kérdés most már.

A zsidókról föl lehetne tenni ugyan a vizsgálóbiró bölcsessége szerint, hogy még a körmöket is ellopták, de ezzel a fogással semmit se lehet elérni, mert hiszen a zsidókat a holttesthez közel se eresztették attól az időtől kezdve, a mikor a csonka-fűzesi szakértők a körmöket szentül látták. A ki nem zsidó: az pedig miért lopta volna el a körmöket?

A holttest körül az első felbonczolás óta az ide-oda hurczolás, a koporsóba fektetés és temetés közben maga Farkas Gábor, a községi biró rendesen ott volt. Sós András, Szücs János és Gyulai János tették bele a keserüvizes szekrénykébe. Szücs János szekerén Juhász József és Róka Sándor pandurok kisérték ki a katholikus temetőbe. Ezeken kívül a halott körül voltak még csaknem folytonosan Dargó András, ifju Horváth Gábor, Mészáros Gábor, Sallós Miklós és ifju Pap József. Mindezeket az egyetemi tudósok elutazása után Bary József sietett nyomban kihallgatni, vajjon meg voltak-e a körmök, nem lopta-e el azokat valaki, holmi idegenek nem férkőzhettek-e a holttesthez, nem vehettek-e el tőle valamit?

Semmi irányban sehol semmi nyomra vezető jelenség. Ördögök munkája a körmök eltünése.

Bary József maga is látta, hogy az egyetemi tudósok mily hosszu időn át mily gondosan keresték a porondban a körmöket. A gombostű gombját is megtalálták volna teljes biztossággal. A köröm pedig nem épen kis test. Legalább is egy czentiméter a széle is, a hossza is. Azután nem is egy köröm, hanem husz! Ennyi köröm el nem veszhetett!

Boldogtalan vizsgálóbiró! Ott voltak már a vizsgálatnál az egyetemi tudósok. Ott voltam annak ellenőrzésénél már én is. S ő még mindig azt hitte, hogy apró ravaszkodással, a furfangos biró tanuival majd megváltoztatja a természet törvényeit s majd bebizonyítja, hogy a vasorru bába hogy buvik át a kulcslyukon s a boszorkány szeméten ülve, hogy száll át hegyeken és völgyeken fönt a levegőég magasában.

Bizony megvoltak azok a körmök, de csak a Tisza árjaiban. A mikor Csepkanics szemei meglátták Csonkafűzesnél a viz sodra által feléhajtott holttestet: már akkor azok a körmök lemállottak s talán hetekkel előbb lemállottak a holttest ujjairól. Mert igy rendelte a legnagyobb ur, az egyetlen igazi ur: a természet törvénye.

III.

(Az igazi tudós. – Az egyetemi tudósok a holttestnek Budapestre szállitását kivánják. – A törvényszék a holttest felét küldi. – A haj- és szőrszálak letöredezése.)

A következő napon, deczember 8-án kellett volna az egyetemi tudósoknak véleményt adni. De nem adtak, mert nem adhattak.

Véleményeikben főleg a holttest életkorára kellett volna kiterjeszkedniök. Ha erre ki nem terjeszkedhettek: véleményüknek alig lehetett büntetőjogi nyomatéka. Az volt a főkérdés, hogy a holttest életkora megfelel-e Solymosi Eszter életkorának.

Parlagi szakértő könnyen felel. Nála mindjárt kész a vélemény. Igen vagy nem. Manó vigye a dolgok belső igazságát, nem az ő dolguk törődni a vádlottak sorsával, az igazságszolgáltatás pedig védje meg a maga tekintélyét, a hogy tudja.

A komoly, az igazi tudós nem igy vélekedik. Ő tisztán akar látni, a természet törvényét s e törvény működését világosan meg akarja ismerni s világosan föl akarja tüntetni. Előtte az igazság kiderítése becsület kérdése. Sőt gyakran ennél is több: az életnek és halálnak kérdése. Buvárló munkájában az igazi tudós nem riad vissza semmitől s a nehézségek és akadályok csak fokozzák erélyét. Leszáll a tűzokádók torkába, fölmegy a jégcsucsok életölő magasságába, behatol a a fenevadak barlangjába s a földnek sarkaiba s nyugodtan észlel és kisérletez a dögvészek tanyáin. A komoly tudósok az emberiség legfönségesebb hősei. A királyok, a hadvezérek, a népek kormányzói, a csatamezők elszánt vitézei mind kis arányu szürke alakok az igazi tudóshoz képest.

Mind a három egyetemi tudós kidőlt már az élők sorából. Borongó érzéssel gondolok arra, hogy művem megirását meg nem érhették. Néhány szavam jól esett volna nekik s talán jutalomnak tekintették volna ama kinos rágalmak ellenében, melylyel őket a sajtó nagy része s a felizgatott tömeg szitkozódása elborította. Ők maguk legkevésbbé szerették, hogy a nyiregyházi törvényszék őket bizta meg a munkával. Szokott tudományos buvárkodásukból kizavarta őket e munka. Egyébként se örültek a megbizatásnak. Az egyetemi ifjak közt, saját hallgatóik közt is igen el volt terjedve a zsidók ellen való gyülölködés. Tanári tekintélyük szenvedhetett csorbát s e körülmény árt a tanítás sikerének. Ha valamely irányban jutalmazó lett volna a megbizatás: lemondtak volna róla. De kellemetlen s esetleg veszélyes volt: ez okból becsületbeli dolognak tartották annak eleget tenni.

Scheuthauerrel elhitették, hogyha mereven, ridegen ellene szegül a csonka-fűzesi szakértők munkájának, utóbb még ő kerülhet vád alá s szabadságát is elvesztheti. Különböző alkalommal három izben fordult hozzám azzal a kérdéssel: biztosíthatom-e arról, hogy őt, ha minden tekintet nélküli szigorral terjeszti elő véleményét, a biróság nem fogja bántani?

– Gyerekes aggodalom. Miért és miként bánthatná?

– Különben nekem mindegy, így felelt. Én megvizsgálok mindent s ha kerékbe törnek is: nyersen megmondom véleményemet.

Mihálkovich és Belky sokkal simább modorban, de hasonló elszántsággal teljesítették a megbizást.

Deczember 8-án azt mondták hivatalosan: »Arra hogy a csontrendszer fejlettségéből, úgyszintén a fogak állása fejlődöttségéből a hullának életkora állapíttassék meg, kinyilvánítjuk, hogy a csontrendszernek általunk már adott tüzetes leirását, úgyszintén a fogakét is a kérdés pozitiv eldöntésére elegendőnek nem tarthatjuk, a mennyiben az életkornak biztos megállapítása czéljából a csontrendszer egyes részeinek hosszabb művelet alá vétele, nevezetesen azoknak hosszu időn át folytatott áztatása (maceratio) szükséges.«

A serdülő, a még teljességre nem fejlett életkorban még bizonyos csontrészek, csontizvégek csak porczogók s nem tökéletes csontok. Ezenkívül bizonyos csontok még nem teljesen egygyé csontosult egészek, hanem egymástól vékonyabb vagy vastagabb porczogó által elválasztott részek. A teljessé vált életkorban a porczogók már eltünnek s mondhatni, mindenütt csontokká alakulnak át. Fiatalabb életkor: több porczogó; idősebb életkor: kevesebb porczogó. Ám a serdülés kora is több évre terjed. Leányoknál a 12-ik életévtől a 18-ik életévig, sőt egyiknél-másiknál még ennél is korábban kezdődhetik s még annál is későbben végződhetik.

Solymosi Eszter 14 éves s közel 4 hónapos volt. Az egyszerü megtekintés a csontok porczogóinál 15, 16, 17 évi életkorra is mutathatott, azonban ha vizben áztatás által a porczosodás fejlődésének tökéletes méreteit meg lehet határozni, akkor talán a csonka-fűzesi holttest lehet 14 éves életkoru leányé is s akkor talán a Solymosi Eszterrel való azonossága ellen ez oldalról se lehet kifogást tenni.

Végre is a természet minden igazsága kiderül, ha törvényeit működésük eredményeiben tisztán föl tudjuk ismerni. Ez okból azt kérték az egyetemi tudósok, hogy a törvényszék a holttestet egészben küldje Budapestre s azt ott bocsássa rendelkezésükre. Ott majd lesz világos, füthető műterem s ott meglesz minden segédeszköz.

Az egyetemi tudósok e javaslatát melegen támogatta a közvád képviselője is, melegen támogattam én is. Hiszen e nélkül az igazság közvetlen közelébe épen a főkérdésben el nem juthattunk.

Hej, de a nyiregyházi törvényszék másként gondolkodott. Nem mondta ugyan ki, de szentül azzal a gyanuval élt, hogy utközben, mások kezén valahogy utóbb is elvész a csonka-fűzesi holttest s helyébe valamely fiatal 14 éves lányka holttestét csempészi valaki. A zsidóknak sok a pénzük. Sok pénznek nagy a hatalma. Ő bizony az egész holttestet ki nem adja kezéből, legyen elég annak fele.

Földarabolták a holttestet. A test darabjait leltárba se vették s lehetőleg két egyenlő részre osztották. Jobbkéz, balláb ide; balkéz, jobbláb amoda. A csigolyacsontokból s az oldalcsontokból egy csomó az egyik részre, másik csomó a másik részre. Koponya- és izom-részek összekaszabolva ide-amoda. S azután az egyik felerészt elhelyezték eczetes-uborkás üvegbe, bekötötték, birói pecséttel lepecsételték s átadták a börtönőröknek, őrizzék a bünjelek gyüjteményében az idők végezetéig. Megvolt még tizenkét esztendő mulva is.

A másik felerészt szekrénybe csomagolták s felküldték Budapestre az egyetemi tudósokhoz.

A törvényszék ez eljárását tárgyilag igazoltnak kell voltaképen tartanunk. Ha a bünjelekkel afféle tudományos kisérletet kell tenni, a melynek folytán azok alakja vagy természete megváltozik vagy azok megsemmisülnek: akkor a bünjel egy részét változatlan alakban és minőségben lehetőleg meg kell őrizni, hogy a szakértői működést ellenőrizni lehessen s esetleg a perujítás elől az utat a bünjel megsemmisülése el ne zárja.

Deczemben 18-án vették át az egyetemi tudósok a testrészekkel megtöltött szekrényt. A következő napon a közvádló királyi főügyészség azt indítványozta, hogy törvényszéki küldöttség bontsa föl a szekrényt. A budapesti királyi törvényszék egyik biráját és jegyzőjét s törvényszéki orvosát küldte a fölbontásra. Ez deczember 18-án történt. Magam is ott voltam a védelem képviseletében. A holttest tagjait darabonként gondosan leírva vették át az egyetemi tudósok. Az átvétel szabályszerü volt.

Egy parlagi dévajságnak mégis nyomára jöttünk. A mikor Nyiregyházán a vizsgálóbiró néhány szakértő orvos közbenjöttével a holttest részeit becsomagolta: azok közé egy szopós borju egyik bordájának darabját is becsomagolták. A ki ezt cselekedte, bizonyára azt gondolta, hogy az egyetemi tudósok talán hamarjában észre se veszik, hogy az a darab csont borjucsont s majd minő fejtörést okoz az nekik, hogy ez a csont mekkora életkorra mutat.

Ezentúl nem mentem az egyetemi tudósokhoz. Végezzék munkájukat zavartalanul.

Azonban a zsidógyülölő lapokban naponként jöttek közlemények a tanulmány részleteiről. Irányzatos közlemények, melyeket én igaznak nem tarthattam. Láttam, hogy e közlemények a közönséget csak úgy félre akarják vezetni, mint a mikor még a vizsgálat kizárólag Baryék kezében volt. Tudtam, hogy a három egyetemi tudós semmi lappal nincs összeköttetésben, hanem kell valakinek lenni közelükben, a ki széthordja a hireket. Kipuhatolni, hogy ki az s hogy nincs-e valami szerepe a szakértői nyomozási kisérletekben: fölkerestem karácsony ünnepe körül Mihálkovichot.

Következményeiben fölötte fontossá lett e látogatás.

A csonka-fűzesi szakértők egyik állítása az volt, hogy a Tisza-hozta holttest haja, szemöldöke s nemi szőre le volt borotválva. Látleletükben is van erre utalás, de lapjaik egyébként is ezzel kürtölték tele a világot.

A czélzat világos volt. Kimondták, hogy a holttest csempészett idegen holttest s irányt akartak adni arra is, honnan kerülhetett a holttest. Az a vélemény van általában elterjedve az országban, hogy az óhitű zsidók elhalt nőiket, leányaikat eltemetés előtt meg szokták borotválni. Minthogy pedig a csonka-fűzesi szakértők szerint a csempészett holttest is meg van borotválva: ime tehát láthatja a közönség, hogy a holttest valami zsidó lány holtteste eredetileg. Ujabb igen fontos ok arra, hogy az a holttest csakugyan nem Solymosi Eszter.

Az iránt érdeklődtem először, vajjon hát a holttest haj- és szőrszálai csakugyan le vannak-e borotválva vagy a rothadás folytán kimállottak vagy letöredeztek?

Mihálkovich műtermében egy fiatal szőke, rokonszenves és értelmes arczu orvostudorral, úgynevezett tanársegéddel találkoztam. Nevére nem emlékezem. Úgy rémlik előttem: Perényi volt. Épen ő vizsgálta vajjon a haj- és szőrszálak késszerü éles eszközzel vannak-e levágva? Kérdeztem, mit talált eddig? Nagy előzékenységgel felelt kérdésemre s mutatott meg mindent.

Azt mondta: a haj- és szőrszálak bizony borotvával vannak eltávolítva.

Meglepett ez a felelet. A hogy én eddig különös gonddal és óvatossággal magamnak az egész ügy képét megrajzoltam: ez a felelet azt a képet nyomban eltorzította. Hiszen az a kép nem igaz, ha a felelet tartalma igaz.

Kértem, mutassa csak meg azt a hajszálat.

Megmutatta. Talán nyolczszoros vagy tízszeres nagyító üveggel jól megnéztem.

Bizony nem lemetszett, hanem letört vagy leszakított hajszálnak láttam én azt első pillanatra is. S minél jobban megnéztem: annál bizonyosabbnak láttam rajta a törést vagy szakítást. Tökéletesen az eltört kenderkóróhoz hasonlított.

Nyomban lerajzoltam néhány szálat tört vagy szakított végével. Rajzom ma is megvan. Akkor még a törvényszéki orvostanok a haj- és szőrszálak rothadási letöredezésének gyakorlati kérdésével alig foglalkoztak. A következő év elején Hoffmann Eduárd tudor, a bécsi orvosi egyetem nagyhirű tudósa már tüzetesen tanulmányozta ezt a kérdést. Ő is készített a letört vagy leszakított haj- és szőrszálakról rajzot, melyeket vizi holttesteken talált. Az ő rajza tökéletesen összevág az enyémmel. Észlelésem tehát igazolást nyert.

De a nagy perben még sem lett gyakorlati jelentősége.

Az egyetemi tudósok ugyanis úgy találták, hogy a csonka-fűzesi holttesten a haj- és szőrszálak egy része tövestül hiányzott, tehát a rothadás folytán tövestül lemállott. Ez esetben a haj hagymáinak fészke egészen üres volt. De azt is teljes bizonyossággal észlelték, hogy a haj- és szőrszálak egy része a bőr felszíne alatt, másik része pedig a bőr felszíne fölött töredezett le. E két esetben a haj hagymái megvoltak bent a fészekben.

Ezzel a leborotválás könnyelmű elmélete halomra dűlt. Mert olyan borotválás csakugyan nincs, mely a hajszálak egy részét a bőr felszíne fölött, másrészét a bőr felszíne alatt metszhesse le, harmadik részét pedig ugyanazon helyen tövestűl távolítsa el.

Észlelésemről nyomban értesítettem a tanársegédet. Szó nélkűl vette tudomásúl.

IV.

(Mihálkovich első véleménye szerint a holttest idősebb leányé, nem Solymosi Eszteré. – A 17 éves férfi csontváza fejletlenebb. – Engem nem tud meggyőzni. – A fejlődés különböző. – Kérdéseim a tudósokhoz. – A prágai orvosi egyetem 14 éves leánycsontváza. – Scheuthauer buzgósága. – A tudósok végső véleménye.)

Bejött e közben a műterembe Mihálkovich, a kiváló tudós és nagy búvár. Azt kérdeztem tőle, hogy a csontfejlődés állapotából lehet-e már eddigi észlelésünk után a csonka-fűzesi holttest életkorára következtetni?

Azt felelte: az áztatási kisérletet még nem fejezték be teljesen, véleményük végleges megállapítása tehát még lehetetlen, – azonban véleménye szerint a csonkafűzesi holttest életkorát 14 évnél s négy hónapnál magasabbra kell tenniök.

Megdöbbentem.