Part 18

Hogy Böszörményi Daniból, az egykori hatalmas pataki diákból, mi lett, nem tudom. Tiszt lett-e, ott halt-e el a csatatéren vagy talán ma is él: nem tudom. Pataki ifju és öreg barátaim keressék ki nevét és szülőhelyét a mult század negyvenes éveinek tanuló-névsorából: akkor utána kérdezősködhetünk s életsorát megtudhatjuk.

A mesemondó őrmester életéről többet tudok.

A mikor a század diadalmenetben Máramaros-Szigetre ért: onnan a századot, Zsurmayval az élén, Bem hadseregéhez rendelték Erdélybe. Herman János őrmestert azonban kiszakitották századából.

A nemes vármegye két erős század felállitását határozta el s Herman Jánost hivta meg a szervezésére.

Micsoda?

Háromszáz parasztból huszárt gyártani, háromszáz tanulatlan csürhéből huszárlovat teremteni: nem egy embernek való munka az. Elkopik abban tiz erős őrmester is.

Herman János tisztelettel megköszönte a megbizást, de el nem fogadhatta.

Az alispán kemény ember volt.

– Ha kend százhetvenöt huszárral át tudott jönni a lozduni és borkuti havasokon, a hol csak a sas meg a mormota tud járni: akkor kend a regrutával és a remondával is el tud bánni. Kend katona, kendnek az engedelmesség a dolga.

Ez is igaz.

Herman János ott maradt és a télen át csakugyan gyártott két század jó huszárt. Kora tavaszszal be is osztották a hadjáratba.

Végigküzdötte a függetlenségi harczot. Becsülettel, tisztességgel.

A harcz után ujra besorozták régi ezredéhez, de csak közlegénynek. Büntetésül elcsapták az őrmesterségből. A Vilmos-ezredet az osztrák ujra szervezte, német tisztekkel tömte tele és Csehországban helyezte el. Onnan bocsátották el Herman Jánost az 1851-ik év végén.

Veszprémbe jött, ott megnősült, a város közönsége megszerette, megbecsülte. Lisztes boltot nyitott s a lisztet, melyet árult, maga őrlette be hetenként a veszprémi Séd-vizi műmalmokban. A buzát is maga vásárolta össze hetenkint a gabonapiaczon. Ezért jött a gabonakereskedők névsorába.

Ezelőtt harminczöt évvel 1870 körül elvesztettem szemem elől. Ismétlem, a mit már mondtam. Ugy emlékszem, mintha Szatmárra vagy Szamos-Ujvárra költözött volna. Ezóta nem ismerem élete sorát. Veszprémi és szatmári és szamos-ujvári barátaim nyomozódjanak utána. Él-e még, vagy élnek-e maradékai?

A Zbarazból hazajött jó Vilmos-huszárok nem sokáig maradtak tétetlenül. Hentaller barátom jegyzetei nyomán adom elő történetük rövid foglalatát.

November közepén érhettek Máramaros-Szigetre s 25-én már csatát álltak. Katona Miklós serege ütközött meg Kozárvárnál Urbán osztrák tábornok seregével. Urbán győzött s a magyar seregnek Deés felé kellett hátrálni. A Vilmos-huszárok Zsurmay vezénylete alatt fedezték a visszavonulást, ők állták utját az üldöző ellenségnek s ők mentették meg az ágyukat.

1849-ik évi január 24-én Bem alatt a szelindeki csatában vettek részt. Kegyetlen tél volt, de azért nem szenvedtek annyit, mint menekülő, hazatérő utjok alatt.

Február 4-én a vizaknai ütközetben vettek részt Zsurmayval, a ki akkor már őrnagy volt. Puchner osztrák tábornok középhadát rohanták meg, vissza is szoritották és ezzel lehetővé tették a szabályos visszavonulást.

Négy nap mulva Zsurmay a Vilmos-huszárokkal Medgyesről kiverte a császári sereget. A medgyesi szász polgármester épen kivilágitást akart rendezni a császári sereg tiszteletére. A fáklya, muzsika, áldomás már készen volt. A polgármester azonban Zsurmaynál tisztelgett, minthogy ő volt a győző.

– Aztán kedves polgármester ur, mibe került volna az a fáklyászene?

A polgármester vakaródzott, de azért megmondta.

– Kétezer forintba!

– No hát azt a kétezer forintot nyomban lefizessék. Kell az én vitézeimnek!

Márczius 2-án Medgyesnél Zsurmay őrnagy és Bethlen ezredes huszárai döntötték el a csatát, Van der Null osztrák generálist kiverték állásából s Asszonyfalváig kergették az ellenséget.

– – Ime öregéből, nagyjából a százhetvenöt huszár története.

Derék fiuk. Hazatérésük a legszebb s legnehezebb katonai cselekmények egyike, melyeket a világ ismer. Hősök voltak mind végig. Életük, haláluk s örök dicsőségük felett álljon őrt a nemzet hálás emlékezete!

Zsurmay alezredes és Szontagh kapitány nem ülte végig a tizenhat és tizennyolcz esztendeig vasban töltendő várfogságot. 1857-ben kegyelmet kaptak.

Dicső életük további folyamát nem ismerem.

TARTALOM.

A dicsőséges csaták napjaiból.

I. Az áldomás. – Hogyan készül a fegyver? – A nemzetőrség. – Apám a hadnagy. – A magyar vezényszó. – A nemzetőr egzecziroz. – A bolondos harczi dal. – Őrizzük a Drávát. – Pápay Miklós öreg barátom. 1

II. Jön Jellasich. – A borsodi alispán fia. – Itt vannak a horvátok. – Ők lakmároznak abból, a mi a honvédek számára készült. – Küldöttség a bánnál. – Az ellenség elvonul. – Apám Balaton-Füredre indul. – Ellenséget lát utjában. – Jó lenne azt elfogni. 16

III. Apám támadást parancsol az ellenség ellen. – Kik voltak a hősök? – A vadrácz kovácslegény. – Csata előtt igyunk egyet. – A vakmerő lelkész. – Sortűz egymás ellen. – Holtak, sebesültek. – A háboru kemény dolog. – Az ellenség menekül. – Utána! – A félrevert harangszó. – Az üldözés. – Ujabb véres összecsapás. – Az utolsó hős. – Szomoru halála. – Mit feleljen az örök biró előtt? 30

IV. Mit akart az ellenség? – A házatlan zsöllér. – Eberhard kettős lövése. – A fenevad. – A szegény katona kegyetlen halála. – A kisértet. – A halálfej. – A mogyorófa mindent rendbehoz. 51

V. Roth generális Soponyán. – Fábián tiszteletes ur. – A megzavart vacsora. – Itt vannak a huszárok! – Roth generális menekül. – Görgey Artur. – A huszárok éjjeli terve. – A kálozdi legények. – Szilas-Balhási fészkünk. 61

VI. A föld népe. – Kossuth alföldi utja. – A nagykőrösi nemzetőrök. – A kis kunok. – Három pandur meg az esküdt ur. – A szilas-balhásiak harczolni akarnak. – Roth generális utolsó táborállása. – A tábori éjszaka. – Megyünk apámmal Görgey elé. 74

VII. Apám találkozik Görgeyvel 1848-ban, és 1901-ben. – Apám tanácskozása. – Görgey és Perczel. – Roth generális megadta magát. – A történet vége. – A történet igazolása. 86

Nyomoztam, a hol Petőfi elesett.

I., II., III. 104–122

Még se lett királyi ember.

I. Komárom várát feladjuk. – Szabó Gábor honvédszázados. – Wolff Sebestyén, a cserepár főhadnagy. – A macska. – A rizskása. – A sok takács. 123

II. Az Almássy-összeesküvés. – Az akasztófa alatt. – Magam is összeesküvő leszek. – Pesti utazásom. – Késmárky Pepsa. – Komáromi haditörvényszék elé idéznek. – Nyomatéktalan a vád. 130

III. Megyek a haditörvényszék elé. – Megmentem egy katonagyerek életét. – A Dunán nem tudok átmenni. – Latin táviratom. – Mégis átmegyek. – Táviratom sorsa. – Megbüntetnek. 142

IV. Szabó Gábor ügyvéd. – Megismeri Wolff Sebestyént. – A rizskásáról szóló levél. – Elbánik az auditorral. – Az auditor pedig az én ügyemmel. – A tárgyalás. – Haza szabadulok. 154

V. Szabó Gábor levele. – Ünnepeljük Budapesten. – Megkapja a királyi kinevezést. – Ábrándozik a neszmélyi hegyen. – Elégeti a királyi kinevezésről szóló okiratot. 166

Kossuth népszerüsége. 177

A hős.

I. A dermesztő hideg. – Fehér emberek fehér lovakon. – Hir a móri csatáról. – Ki volt Kun Béla? 185

II. A móri csata. – Wallmoden-ezred. – Kun Béla rohamot intéz az ezred ellen. – Levágja az ezredest. – Sebjeiből kiépül. – Barátsága az orosz tisztekkel. 194

III. Besorozzák osztrák katonának. – Tisztelegnek előtte az osztrák tisztek. – Garibaldit bekiséri Nápoly városába. – Harminczhárom huszárral elkerget egy hadsereget. – A hős börtönbe jut. – Hazatér. 203

Százhetvenöt huszár.

I. Jókai regénye. – Ki volt Herman János? – A Vilmos-huszárok. – A furcsa hirek. – A két rongyos zsidó beszélget. – Kászonyi Dániel. – A huszárok megesküsznek. – Ermisch kapitány. 217

II. Indulnak hazafelé. – A zarubinczei izenet. – Zsurmay kapitány. – A lengyelek bucsuja. – Az első állomás. – A borkii gátszakadás. – Herman őrmestert meg akarják ölni. – A trembovlai huszárok. – A lengyel önkénytes. – A czorkovi eset. – Miért haragszik a paraszt? – Átkelés a Nyisztra vizén. 251

III. Kolomea szomszédságában. – A takarodó hangja. – A huszár lova bölcselkedik. – A mamaliga. – Utjukat állják. – Föl a hegyekbe! 275

IV. Hol a pokol? – A széna, juhtej, burgundi répa. – Herman őrmester elveszti pénzét. – Kidől a ló. – Mi a hős, a mikor éhes? – A Kárpátok tetején. – Az első magyar szó. – Fajnatelep. – Megmenekültek. – Felső-Vissó ünnepe. – Végszó. 290

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

134 |vezé-ünktől |vezérünktől

182 |mindegyik. nek |mindegyiknek

193 |ját élete |saját élete

267 |huszárlmádság |huszárimádság

302 |Megesgitette |Megsegitette]